Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A donna elmosolyodott, múlóban volt a borús kedve.
-Kár, hogy ön nem shadoni nemes, vagy mi nem vagyunk az ön hazájából valóak. Mert ha már én vén is lennék maga mellé, a lányomat merném magához adni 4-5 év múlva. Bár lehet, hozzá meg magának nem lenne gusztusa. na, lássuk azt a raktárat, vagy még azt hiszi a sok pletykás fajzat odakinn, felhajtottam önnek a szoknámyat, azért maradunk így el.-ezzelé a kulcsot kezébe vette, s nyitotta is a vasalt ajtót. Odabenn száraz levegõ volt, a kis gyertya igen takarosan rendben tartott vérteket, vértrészeket, s fegyvereket rejtett. Itt valaki nem hagyta ezeket az enyészet, rozsda gondjaira bízni. Amelyik fegyvert lehetett, azt falra függesztették, amit nem, azt halomba álították, s volt, ami széles, szálkás asztal lapján kevert. csak minimális porréteg volt benn, ami jelezte, nemsokára megint takaríthat az, aki itt szokott. Olyan fegyvert is látott Castor, amihez forgatásához értett, de olyat is, amit elõször látott. A holmik úgy egy tucat embernek valóak voltak mennyiségben.
-Vegye birtokba, amit itt lát, próbálgasson, mi felel meg önnek.

[Jomadar]

(Somuris)

- Semmi más furcsaság nem esett veled a hajón?
Lemondóan néz Trixire amolyan "Én ennyit tudtam vele kezdeni" kifejezéssel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________


Trixi savanyú arccal bólintott vissza Somurisnak.
-Más furcsaság? A mostani szobatársaim elég furcsák.
Nyílt az ajtó, donna Madlaena jelet meg benne:
-Én csak azért jöttem át, hogy szóljak...
A fiatalember szemei elkerekedtek:
-Milyen szép asszony! Hadd csókoljam a kacsóját!-röppent a donnához megragadta a nõ kezét és valóban megcsókolta. A donna kényszeredetten nézett a férfira, majd Somurisékra. Majd megdermedt. A fiatalember gyorsan változott: már nem keltette szerencsétlen, bódult benyomását. Józan volt és merev arcú. Egy béltépõt szorított a donna bordájához, ott, ahol a nõ szíve volt. Még a hangja sem volt az a nyeszlett. Megkeményedett az is. Színelt volna ilyen briliánsan végig? Félig a donna mögé állt.
-A felföldi ribancot a nemes tyúkért. Egy szó a szádból, bárd, és kiluggatom a nõt, gyerekestül. Le a vonóval.
Trixi keze ökölbe szorult, ugrásra kész volt, de ott volt túszként a donna!Aki falfehérré sápadt.

[Castor de Vinter]

Castor meghatva halgatta a donna szavait. De nem engedett elveibõl. Igazából nem volt törvény idegen országokbeli nemesekre vonatkozó házasságra. Praktikus okai voltak, hogy a dwoon nemesség csak egymás között házasodott. A háború sújtotta országban a vagyonnak az anyaországban kellett maradnia. Isten háta mögötti ingatlan és ingóságokkal az állam nem tudott mit kezdeni. Meg az átlag nemes nemigen csavargott el közvetlen berkeitõl messze, és a Ranil tagság is könnyebb volt egy befolyásos apóssal. De Castor nem volt átlag nemes.

Mindenesetre alaposan szemügyre vette a készleteket. //Of: Fegyverismeret képzettsége segítségével kiválaszt egy megfelelõ minõségû pallost, csatabárdot, és félvértezetet//

Mielõtt a donna teljesen marárahagyná még gyorsan utánaszól:

-Kérem signoria gondoskodjék róla, hogy a szállásomon legyen tinta, toll és papíros, pecsétviasz. Köszönöm.

Felpróbálja az egyik vértet. Amennyiben illik rá biccent és magára ölti a kiegészítõket, hogy lássa azok is jók-e.

Amennyiben nem:

<Az ördögbe, be kell menjek a városba keresni egy kovácsmûhelyt! Kár hogy a donnának nincs kovácsa, mert biz isten most rögtön saját kezüleg kalapálnám "fazonra"!

Ha végzett végigcsattog az udvarházon és a szállására szeretne menni. Ha ott van, levetkõzik és fürödni szeretne menni.

//Off: Csak leírom a karakter szándékait, hogy egy kicsit pörgõsebben tudj mesélni.//

Fürdés után szunya estig (Tariqot most hanyagoljuk.) Az est leszálltával levelet ír -írás közben be szeretne hívatni egy felcsert, hogy miközben nyugodtan ül és ír, még egyszer tísztítsa ki és tegye rendbe sebeit.

A levél dwoon nyelven íródottm, katonásan rövid és a következõket tartalmazza:

-Drága nagybátyám!

Shadonból írok hozzád. Jól vagyok, egy nemesasszony szolgálatában testõrködöm. Egy szerencsétlen gyerek megmentéséhez jéggyopárra van szükségem. Menj a beriqueli törpékhez a fõtéren. Ha most nincsenek, Ranilra kérlek akkor is akassz le valahonnan egy csokorra valót! Élet-halál kérdése! Ha nem tudsz segíteni, magam fogok Beriquelig elvergõdni, hogy megtaláljam azt a növényt! A Vittadórával küld. A cím a következõ:....-bekiabál magához egy inast és megkérdezi a pontos címet,esetleg a város nevét ahol a legközelebbi Vittadora hivatal mûködik.
Ranil áldjon meg!
Ölel szeretõ öcséd:
Castor


Megmelegíti a pecsétviaszt és mivel pecsétgyûrûjét a gorvikiak elvették, tulajdon tömpe hüvelyujjával nyom pecsétet, hogy lezárja a levelet.

Bûnbánóan nagyot sóhajt:

-Nekem ezért otthon Erik bácsi levágja a tökömet!

Majd miután megszáradt a viasz, az inas kezébe nyomja és azt mondja:
-Még ma add fel, ezt a Vittadórával a donna fizeti a költségeim. Tegyél rá két arany portót, hogy a térkapukon menjen és ha a donna kiszúrná a postai költségek elszámolásakor, majd tartom a hátam. Most pedig eriggy!

Elfújja a gyertyát és aludni tér.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

- Azt látom, hogy nem valami kis városi futár vagy.

<Hmm hátha tud valamit a banditákrol.> *Egy ásítás kiséretében megkérdezi:* - Mit halottál a kobor lovagokrol?

*Közben csak ugy immel ámmal tunkol a tányérjában aig eszik valamit, de láthatóan egy kicsit fölélénkült.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


Castor egy antiknak mondható darabot is talált a válogatás közben, ami inkább már csak egy falon mutatna szép helyet pallos mívoltában, ám használatra már nem való. Ami végül is még a férfi kezére is állt, az kettõ volt, ezek közül választhatott: az egyiknek a markolatára bõrcsíkok voltak tekerve, pengéje repedésmentes, egy emlékeztetõ fenés nem ártott volna neki, de jól tartotta magát, súlyozása is rendben volt, keresztvasa egyszerû, cirkalmaktól mentes, egyedül a markolatgombon volt valami virágra hajazó vésetke. A másik markolata meztelen fém volt, a készítõ neve eddig jelen volt a penge lapjának markolathoz közeli részén, egy shadoni mesternek tûnt neve miatt: Murtago Tolli. Ez az északi nemesnek semmit nem mondott, nem volt járatos annyira a fegyverek tudományában, hogy távoli vidékek helyi mestereit is számon tartsa. Murtago mester kardjának gombja egy megcsavart kockára hasonlított. Ez a pallos a bõrmarkoltaúnál egy kicsit hosszabb meg szélesebb is volt, de arányaiban megfelelõ maradt. Igen, a félvért, amit választott, csak nagyjából felelt meg Castornak. Az számára legnormálisabbon hónaljban alakítani kellett volna rajta. Egy helyen a vállap illesztésén is javítást kellene eszközölni. A hozzá tartozó kiegészítõk megfelelnek, fõleg ha öltözik is alá, nem csak csupasz bõrre húzza.A másik félvért állapotban jobb volt, de kisebb is, nem lehetett abba a férfit beletömni . Egy vékonyabb ifjún, vagy egy nõn viszont megállta volna az a helyét.
Csatabárdok között is válogathatott, talált ötöt: az egyik gyakori használatról tanóskodott vasának karcolásaival, s a fájának markolatnál szemre is vékonyabb voltával. A második nyelén, a vashoz közel rovátkák díszelegtek, szám szerint vagy 16. A harmadiknak feltûnõen fekete fája volt, rajta egy névvel: Jeza, a negyedik szinte vadonat újnak tûnt, az ötödik pedig olyan széles fejjel bírt, mintha baltává szeretne válni. Kovácsa valóban nem volt a donnának, de lehet, nem lenne hátrányos megtudni, ki szokott a Wassath-nõnek dolgozni.
A donna távozása elõtt kajánul közölte:
-Mivel velem alvó õr, a szállása az én tulajdon medvebõrös szobám.

Castor egy zsemleszín! macskával is összetalálkozott, fülei hegyesek voltak, végükön kicsi szõrpamaccsal, testre is nyúlánkabb volt az állat, mint egy közönséges házimacska. Érdeklõdve figyelte, hogyan válogat a férfi, még az asztalra is ráheveredett, amin a fegyverek voltak. A férfival együtt hagyta el a raktárat, s el nem maradt a nyomából. Még a szobába is követte. Ott azóta az ágyra egy takaró helyett már kettõ volt rakva, eloltották a kandalló tüzét, és egy üres láda állt az ajtóval szemközti falnál. Az ágyra két rend ruha volt, összehajtogatva.
Fürdésre lehetõséget az egyik elkapott inas a szolgáknál lenn említett, egy fából vájt lavórban megmosdhat. Fürdés után a korábbi, tenyérbemászó képû inas tûnt fel -monoklival a bal szeme alatt- s szólt Castornak, az írnok kész a másolással, alá kellene írnia a papírost. Így most már a féfinak számára is érthetõ nyelven volt egy példánya a megbízásáról.

Visszaérve a szobába, hogy a terveknek megfelelõen aludni térjen,a macska már nem volt ott, de a kis Angela igen, Tariq nélkül. A kislány szorongatott valamit a kezébe. Ahogy meglátta Castort, beszélni kezdett hozzá, amibõl a férfi egy kukkot se értett nyelvi akadályok miatt. Mikor erre rájött a kislány, az ágyra mutatott, tenyerével meg is ütve kicsit a takarót, s közben Castorra nézett. Nem lehetett eltéveszteni, azt szerette volna, hogy a férfi üljön le. Amikor megtette, a kezében lévõ tégely tetejét letekerte, kis kendõt fogott másik kezébe. Csücskét belemártotta a kencébe, majd szó nélkül rákente a krémet a férfi rosszabbik arcfelére. Még nyelve hegyét is kidugta a kislány a mûvelet közben. Mikor végzett, még megszemlélte mûvét, hozzátett valamit szóban, aztán flemászott az ágyra és megnézte a férfi hátát. Kommentálta, s letette a tégelyt az egyik ruhásláda tetejére, pukedlizett és kiszaladt. Szaladt, mert Tariq a nevét ismételte odakinnrõl. A felcser sajnos nem lakott az udvarházban, újra ki kellett volna hívni, hogy megnézhesse Castor hátát.

[Jomadar]

(Somuris)

* érdekes fejlemény, legalább végre kiugrott egy nyuszi a bokorból. *
- Jól van csak nyugi. Felföldi ri... kirõl beszélsz?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Vagy egy éve kezdõdött a ténykedésük. Elõször nomádokat öldöstek le, majd egyre inkább nyugatabbnak jártak. Tagjaik alig állandóak. Van egy fõkolompos, az mondjuk még nem cserélõdött le, de a társai igen. Hiába no, hullanak. Most már parasztokat is abajgatnak, lopnak. Eddig is kézre akarták már keríteni õket, de most már még jobban. nagyobb városokba nem mennek, vagy mennek, de nem ismerik fel õket. Nekem is mondták, vigyázzak, elkapnak magányosan és jól megrántanak.-evett Mimi.
-Hogy mért és mikor ugrott ki a lovagság soraiból az értelmi szerzõ, nem tudom.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________


A férfi fejével Trixire bólintott. trixi utálattal nézte õt, de nem szólt. A donna pedig megmozdult. De úgy...! Gyors volt, és baljával orrbaverte a férfit. Arca már vörös volt, nem sápadt. Aztán igen gyorsan könyökével gyomorszájba is vágta az ürgét, majd futni kezdett a szobája felé. A férfi elõször orrához kapott, majd erõvel kitornázta magát a kezdõdõ görnyedésbõl, és a nõ után vetette magát. Trixi mint az ideg pattant tõrrel kezében, bár õszinte döbbenet ült ki az arcára, amikro látta, mit mûvelt a nemesasszony.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Ezek már nem is olyan rossz támpontok>

- Köszönöm Mimi a hasznos tudnivalókat.

*Ugy néz ki mintha Vincent étke sokkal finomabb lenne mint egy pervel ezelött mert nem hogy felélénkült de szinte falni keszte a tojás rántottát.*

<Oh ha csak egy szer találkoznék veletek a sírotokat Giovannihoz címezném, miattatok kellet hullania egy ifjú lovagnak....Nem is olyan rossz ez a kaja, és azok az imádkozó sáskák is biztosan rendes emberek csak kicsit tul buzgok.>

-Mimi ön szerint még hány napra van még a kikötõ innen?

[Alauron]

(Hanas)

<Hogy útálom én a hazug színészeket!>
Hiába ült közel a buggyantnak tûnõ figurához, nem tudott semmit tenni, mikor az hirtelen mozdulattal megragadta a belibbenõ nemes hölgyet. Lendületbõl felkel, és utánanyúl, de mikor amaz szembefordul velük és fenyegetõzni kezd, meg cserét ajánl megáll, és haláli nyugalommal kivonja szablyáját. Közös nyelven szól, lenézõ vigyorral a száján, blöffel próbálkozik:
- Hát jó, öld csak meg, gyilkos leszel, mi meg a tanúk, aztán elvisznek a hússütõk. Akármiben utazol nem jársz sikerrel, rossz túszt választottál, nincs csere!
A fickó figyelme lankadhatott, a nemes donna pedig igen ügyesen és felkészülten kivágta magát akutyaszorítóból, Hanas is csatlakozik az üldözéshez, ha teheti még Trixi elõtt utánafut az alaknak. Célja nem az hogy megölje, vagy megsebezze, de ha harcra kerülne a sor nem hátrál meg.Terve az, hogy szabad kezével megragadja, lerántja, majd rátelepszik, fegyverét a férfi tarkójára szorítva. Ha nem tudja utolérni, és a földre, maga alá rántani, akkor szablyájával egy íves mozdulattal megpróbálja elmetszeni a menekülõ térdét. Bár ez csak a végsõ megoldás lenne arra hogy megállítsa.

[Jomadar]

(Somuris)

A donna mozdulatára egy másodpercre csendben marad, azután a futók után veti magát.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________

Trixi gyorsabbnak bizonyult a nomád férfinél, kisiklott a férfi elõtt a kabinból. Káromkodás hallatszott a donna szobájából -a férfié, nem Madlaenáé. Trixi megtorpant az ajtóban, így viszont feltorlódott ott a nomád és a dalnok is: a donna lába elõtt egy frissen földhöz vágott ládikó hevert, romjaiból egy buzogány tekintett ki. A béltépõs ürge hunyorgott, pislogott, de nem úgy nézett ki, mint aki lát. A donna kipirult orcával balkézbe kapta a buzogányt-úgy, mint jó barátját:
-Szomorodjon meg az anyád, hogy világra tojt! Tyúk a nénikéd, te seggfej! Terhes nõt akarsz kibelezni?!-szaladtak ki a szavak a donna szájából, és lendült a buzogány, repedt a nõi ruha keskeny válla, háta. Mellé a donna egy csatakiáltást is megeresztett, ami minden volt, csak nem nemesi. Ettõl aztán kivágódott a don ajtaja is közvetlenül, s az úr a maga rapírjával. A buzogány felszántotta a férfi mellkasát, aki lélekjelenlétének köszönhette, hogy hátrább hajolt, máskülönben beszakadt volna a mellkasa. A donna újabb zúzó ütésre emelte buzogányát, s úgy festett, mintha egy fegyverforgató nõt valaki cicababa ruhába öltöztetett volna, nyakán izmok rajzolódtak ki a finom bõr alól.

[Jomadar]

(Somuris)

- Élve kell! - üvölti a donna felé és igyekszik a megakadályozni a nõt a halálos ütés véghezvitelében. Ha sikerült, lefegyverzi a támadót.

- Vigyük be a kabinunkba és beszélgessünk el vele újra, szerintem most sokkal izgalmasabb lesz. De elõtte vegyük el tõle, ami fegyver még nála lehet.

[Castor de Vinter]

Castor a pallosok közûl Murtago Tolli mûvét választotta. Nem leht silány fegyver az, amihez nevét adja a készítõje. Ezt a balamázst egy valamirevaló mesterember sem engedheti meg magának.Kedvtelve nézett végig a pengéjén.

-Igen. valóban minõségi munka.

Nem bírta ki, hogy ne próbálja ki.

<Csak egyetlen feélköríves fordulatot...ez igeen!>

<Na jó még megcsinálom a Tully-alapkiképzés lépéseit aztán tényleg megyek!>

Kitámadás, kilépés, hárítás, csapás, félfordulat, megint hárítás.

<Ez fantasztikus!>

Castor szemében apró fények gyúltak, kezdte úgy érezni magát, mint egy kisgyerek, aki szép új pöttyös labdát kapott.
Kevés akkora fegyverbuzit hordott a hátán a föld mint a férfi volt, és már jó ideje nem volt alkalma fegyvert fogni.
És elkezdte. Mestere volt a pallosforgatásnak,-igazán kár, hogy csak a raktár egerei és az idõközben valahonnan elõkerült cica nézhette végig a díszelõadást, mert ez nemcsak egy darabos vadbarom vadalkozása volt.
Már nemcsak a Tully-iskola lépéseit mutatta be, hanem végigcsinálta a vértes elit mestervizsgáját, a paplovagok által oktatott "Ranil-tácot" és a Dwoon Vihargárda -fõleg önfeláldozáson alapuló- "haláltáncát". A fegyver énekelt és Castor táncolt vele. furcsa, de igazi esztétikája volt a dolognak. Nem a párbajhõsök gyors suhogtatása és a rapír cincogása hallatszott, hanem a végítélet halálangyala szórakoztatta magát ezzel a tangóval.
Ez nem gyakorlat volt, ez már rítus.
castorról patakokban szakadt a veríték, de nem bánta. Csak a fegyver létezett és õ. Szinte ujjongott a harcos lelke, hogy új játékszert kapott.
Mitán eltelt vele, a földbe szúrta "partnerét" és hálaimát mondott istenéhez.


- Fényességes Atyánk! Te aki életet adtál minden dwoon honfivérnek, acélozd meg izmait és emeld fel szivüket magadhoz minden hõsnek ki érted harcol!
(A csatabárdok közûl az ötödiket választja, mert -gyakorlatias ember lévén- valóban használja baltának tüzifaaprításhoz, ha a szabadban kell éjszakáznia.)
Kinyitja a szemét most veszi csak észre a kis jövevényt.

//off: rendelkezik erdõjárás képzettséggel//

- Nini egy hiúz! Vagy valami olyasmi.- a homlokához érintett pallossal tiszteleg a macskának és megkérdi:

-Jó voltam?-választ nem vár csak felnyalábolja a felszerelését és kifele indul. Mikor az udvaron észreveszi, hogy a macska követi. Féltérdre ereszkedik és megpróbálja magához "édesgetni". meg akarja simogatni.

Fenemód tetszik neki a kis jószág fülpamacsa.
- na, Pamacs , gyere ide..."

//ha a cica odamegy megsimizi a füle tövét, majd továbbmegy, ha nem, vállat von, feláll és úgy folytatja útját.//

A fürdõ után mikor a pórul járt inassal találkozik, jót somolyog magában, de nem cikizi szerencsétlent, csak aláírja a szerzõdést.

Hagyja hogy a kislány bekenje sérüléseit.
Szelíden megsimogatja az arcát és azt mondja.

-Köszönöm kicsi lány. De nem segíthetsz. senki sem tud. Ranil adta, õ is veszi majd el.

Megkeresi a tintát és a papírost és levélírásba kezd.