___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________
-Ó, hát egy ember himbállt a gerendákon! Rossz ómen! Dehogy maradok én olyan kabinban! Hopsz...-botlott meg a földön ülõ férfi lábában és hosszában elvágódott. trixi lenézett rá, majd ingnyakon ragadta, és majdnem két kézzel megemelte a fickót, aki kalimpált, mint egy béka:
-Kifelé, Somuris?
Sub rosa
Moderátor: Admin
Szerző: Saggaras Zenir » 2007.01.10. 0:46
(Vincent ves Montariny)
<Még egy ok amiért érdemes volt meghágni a kis bögyöst. Akkor kifizettem Mimi részét is.>
-Na jó akkor legyen az a szoba, mennyi lesz, ezzel a vacsorával és reggelivel együtt?
<Na itt se adok borravalót.>
*Szépen megvacsorázik, majd fel megy és a hosszu nap után is alszik egyet de nem az ágyon hanem tiszteséges és ha csak egy ágy van akkor a füldön rendez be magának egy kis kukot ahol nem tul kényelmesen de probál aludni.*
<Még egy ok amiért érdemes volt meghágni a kis bögyöst. Akkor kifizettem Mimi részét is.>
-Na jó akkor legyen az a szoba, mennyi lesz, ezzel a vacsorával és reggelivel együtt?
<Na itt se adok borravalót.>
*Szépen megvacsorázik, majd fel megy és a hosszu nap után is alszik egyet de nem az ágyon hanem tiszteséges és ha csak egy ágy van akkor a füldön rendez be magának egy kis kukot ahol nem tul kényelmesen de probál aludni.*
-
Saggaras Zenir - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 1607
- Csatlakozott: 2006.12.17. 18:06
- Tartózkodási hely: Toron
Szerző: Castor de Vinter » 2007.01.10. 6:53
Castor kilépett a nadrágjából, majd elborult az agya.
//A következõ cselekedeteket kísérli meg, majd otthon kikockázod, hogy össze jött-e neki.//
Bízott az erejében, és tudott verekedni, nem volt tõle idegen a testharc. //OFF: rendelkezik ökölharccal és bírkózással//
Fejjel elõre rohan a dzsad gyomorszájának, hogy begörnyessze. Mivel úgyis szintbe volt, egyik kezével keményen és istenesen megrgadja a dzsad heregolyóit. Miközben felemelkedik, nemes egyszerûséggel úgy egyenesedik ki, hogy a dzsad arcába tudjon fejelni. mivel az ágyékánál már keményen tartotta, megragadta anyakánál is és a feje fölé emeli egy:
- Most megmutatom hogy ki a buzi te büdös dzsad szukafattya! -kiáltással
Nem a dzsad megölése volt a célja, csupán sértett önérzetén kívánt az északi férfiak között "normálisnak" számító módszerrel elégtételt venni. Mivel a becsületérõl volt szó nem számított se isten se ember, nem fogallkozott se a frissen összefércelt hátával, se a donna lányával, nem látott a pipától.
Ha sikerült Toldi-szintû küzdelme a dzsad toportyánféreggel és a feje fölé bírta emelni az ágyékánál és a nyakánál fogva, egyszerûen kidobja az ajtónyíláson a folyosóra majd ráveti magát, hogy birkózó fogással a vállait a földre nyomja. Ha el tud jutni idáig, addigra lehiggad és lihegve (de a dzsadot még fogva tartva) mondja:
- Elismered, hogy legyõztelek?
Szeretett volna hamar átesni a dzsad "tesztjén" mert kissé röhejesen érezte magát, ahogy pucér seggel a fekete emberen terpeszkedett, -még a végén tényleg hírbe hozzák!
//A következõ cselekedeteket kísérli meg, majd otthon kikockázod, hogy össze jött-e neki.//
Bízott az erejében, és tudott verekedni, nem volt tõle idegen a testharc. //OFF: rendelkezik ökölharccal és bírkózással//
Fejjel elõre rohan a dzsad gyomorszájának, hogy begörnyessze. Mivel úgyis szintbe volt, egyik kezével keményen és istenesen megrgadja a dzsad heregolyóit. Miközben felemelkedik, nemes egyszerûséggel úgy egyenesedik ki, hogy a dzsad arcába tudjon fejelni. mivel az ágyékánál már keményen tartotta, megragadta anyakánál is és a feje fölé emeli egy:
- Most megmutatom hogy ki a buzi te büdös dzsad szukafattya! -kiáltással
Nem a dzsad megölése volt a célja, csupán sértett önérzetén kívánt az északi férfiak között "normálisnak" számító módszerrel elégtételt venni. Mivel a becsületérõl volt szó nem számított se isten se ember, nem fogallkozott se a frissen összefércelt hátával, se a donna lányával, nem látott a pipától.
Ha sikerült Toldi-szintû küzdelme a dzsad toportyánféreggel és a feje fölé bírta emelni az ágyékánál és a nyakánál fogva, egyszerûen kidobja az ajtónyíláson a folyosóra majd ráveti magát, hogy birkózó fogással a vállait a földre nyomja. Ha el tud jutni idáig, addigra lehiggad és lihegve (de a dzsadot még fogva tartva) mondja:
- Elismered, hogy legyõztelek?
Szeretett volna hamar átesni a dzsad "tesztjén" mert kissé röhejesen érezte magát, ahogy pucér seggel a fekete emberen terpeszkedett, -még a végén tényleg hírbe hozzák!
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4315
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Szerző: Castor de Vinter » 2007.01.10. 6:55
Amennyiben nem sikerül, vagy nem teljesen sikerül a birkózós akciója, Castor ökölharcba bocsátkozik és addig folytatja a bunyót, míg legalább be nem tudja verni a dzsad orrát.
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4315
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Szerző: Jomadar » 2007.01.10. 9:06
(Somuris)
- Menjünk a mi kabinunkba, ott nyugodtan beszélhetünk. Legalább egy kicsit kijózanodsz addig is. Gyere, támaszkodj rám, nehogy megsérülj.
* Igyekszik finoman támogatni, mint egy részeg embert, de ha Trixi kézben akarja vinni végig, nem zavarja, bár elismerõ pillantását sem rejti véka alá*
- Menjünk a mi kabinunkba, ott nyugodtan beszélhetünk. Legalább egy kicsit kijózanodsz addig is. Gyere, támaszkodj rám, nehogy megsérülj.
* Igyekszik finoman támogatni, mint egy részeg embert, de ha Trixi kézben akarja vinni végig, nem zavarja, bár elismerõ pillantását sem rejti véka alá*
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
Leonardo Da Vinci
-
Jomadar - Kalandmester
- Hozzászólás: 848
- Csatlakozott: 2006.06.29. 12:44
- Tartózkodási hely: Bp
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 10:32
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
A dolog már az elején másképp alakult, mint ahogy Castor szerette volna: emberére akadt. A dzsad, látván, hogy jön felé egy faltörõ kos buzgalmával Castor feje, jatagán félre, s balját a közeledõ férfi fejének feszítette. Aha, hasonló erõ hasonló erõ ellen érdekesekket alkot: bár megfeszült a féri karja, és Castor lába is, oly közel nem tudott férkõzni hozzá, hogy az a míves gyomorszájas fejelés besikerüljön. Ám idõben látta meg Castor a fekete ember lendülõ lábát, s az nem tudta megrúgni õt, mint máshol a bolhás kutyát szokás. Lehet, hogy a dwoon büszke népség, de a dzsad is. S nem tûrte a fekete ember, hogy úgy beszéljen vele a semmibõl jött idegen, mint egy rabszolgával. Mert õ aztán minden volt, csak rabszolga nem.
A dolog ökölharcba torkollott. Angela szerencséjére már a rúgás kezdeményének pillanatában leájult a zongoraülõkérõl.
A két férfi nem visszafogva verte egymást, Castor arca még csúnyább lett, Tariq pedig bekapott egy ügyes gyomorszájütést. Mikor Castor szépen állcsúcson is vágta volna ráadásképp, olyan éles sikoly remegtette meg a levegõt, hogy a zongora tetején álló finom kristályváza ripityára tört. Az ajtóban a donna állt szemeit lányára függesztette. S a nõ kifakadt:
-Ostoba vadbarmok! Mert muszáj összecsapni, ha két kandúr van egy házban! Ugye?! Neked mint mondtam?! A lányommal törõdj és azzal, amit parancsoltam! S maga?! Még két napja sincs, hogy házamba fogadtam, a fenekét is kinyalják, de máris úgy beszél itt az embereimmel, mintha utolsó férgek lennének? Azt hitte, ha nem vagyok itt, nem hallom?! Mindent mindig tudok, ami a ház falai között történik, még azt is, éjjel háromszor vagy négyszer szellentett-e a kapus! Nem érdekel, mi a szokás az ön népénél, az én házamban én parancsolok, és nem tûröm az efféle trágár beszédet, még kakaskodásból sem! Fõleg nem azt, hogy csak magára gondolva veszélybe sodorja a lányomat! A maga országában a hálátlanság a nemesi cím?! Fel ne merjen háborodni, vagy megbánja!-kiáltotta közvetlen közelrõl Castorra, majd habozás nélkül behúzott a férfinak. És nem amatõr mód. Nemes nõ ilyet nem szokott...Kijózanító élmény volt, nem is az ütés maga,a gyûrû okozta seb, hanem a tény, hogy a finom donna ilyet is tud. Tariq is megkapta a maga ütését, de olyan balszerencsés módon, hogy a donna ott ütötte meg, ahol a dwoon szerette volna: állcsúcson. A fekete ember szeme megzavarosodott és térdre esett. A donna mondott még valamit, de már nem közös nyelven, de hogy zaftos lehetett, azt az összesereglett szolgák pirulásából lehetett tudni leginkább. Megint jött az ismert jelenet: repülõsó. A kislány hamar magához tért, és valami furcsát mondhatott, mert anyja hitetlenkedve nézett a kábulgató feketére és Castorra:
-A lányom élvezte, csak kár, hogy nem látta a végét... Most pedig. Megadom a módját, hogy elverjék egymást. Ma délután az udvaron, a lányom jelenléte nélkül. Ha valamelyikük meghal, a gyilkosát átadom a törvénynek. Tehát vér ne fojjon. Fegyver nélkül, puszta kézzel. Addig nem hagyhatják el az udvart, míg nem rendezték a számlát egymással. csak hogy tudja, Castor: egy sivatagi herceg volt testõrkapitányát alázta le Tariq személyében. Még egy fajgyûlölõ megnyilvánulás és átadom a papok átnevelõjébe. Világos? Ahhoz képest, hogy most szabadult egy gályáról, nagyon nem bír magával.-nézett Castorra.
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
A dolog már az elején másképp alakult, mint ahogy Castor szerette volna: emberére akadt. A dzsad, látván, hogy jön felé egy faltörõ kos buzgalmával Castor feje, jatagán félre, s balját a közeledõ férfi fejének feszítette. Aha, hasonló erõ hasonló erõ ellen érdekesekket alkot: bár megfeszült a féri karja, és Castor lába is, oly közel nem tudott férkõzni hozzá, hogy az a míves gyomorszájas fejelés besikerüljön. Ám idõben látta meg Castor a fekete ember lendülõ lábát, s az nem tudta megrúgni õt, mint máshol a bolhás kutyát szokás. Lehet, hogy a dwoon büszke népség, de a dzsad is. S nem tûrte a fekete ember, hogy úgy beszéljen vele a semmibõl jött idegen, mint egy rabszolgával. Mert õ aztán minden volt, csak rabszolga nem.
A dolog ökölharcba torkollott. Angela szerencséjére már a rúgás kezdeményének pillanatában leájult a zongoraülõkérõl.
A két férfi nem visszafogva verte egymást, Castor arca még csúnyább lett, Tariq pedig bekapott egy ügyes gyomorszájütést. Mikor Castor szépen állcsúcson is vágta volna ráadásképp, olyan éles sikoly remegtette meg a levegõt, hogy a zongora tetején álló finom kristályváza ripityára tört. Az ajtóban a donna állt szemeit lányára függesztette. S a nõ kifakadt:
-Ostoba vadbarmok! Mert muszáj összecsapni, ha két kandúr van egy házban! Ugye?! Neked mint mondtam?! A lányommal törõdj és azzal, amit parancsoltam! S maga?! Még két napja sincs, hogy házamba fogadtam, a fenekét is kinyalják, de máris úgy beszél itt az embereimmel, mintha utolsó férgek lennének? Azt hitte, ha nem vagyok itt, nem hallom?! Mindent mindig tudok, ami a ház falai között történik, még azt is, éjjel háromszor vagy négyszer szellentett-e a kapus! Nem érdekel, mi a szokás az ön népénél, az én házamban én parancsolok, és nem tûröm az efféle trágár beszédet, még kakaskodásból sem! Fõleg nem azt, hogy csak magára gondolva veszélybe sodorja a lányomat! A maga országában a hálátlanság a nemesi cím?! Fel ne merjen háborodni, vagy megbánja!-kiáltotta közvetlen közelrõl Castorra, majd habozás nélkül behúzott a férfinak. És nem amatõr mód. Nemes nõ ilyet nem szokott...Kijózanító élmény volt, nem is az ütés maga,a gyûrû okozta seb, hanem a tény, hogy a finom donna ilyet is tud. Tariq is megkapta a maga ütését, de olyan balszerencsés módon, hogy a donna ott ütötte meg, ahol a dwoon szerette volna: állcsúcson. A fekete ember szeme megzavarosodott és térdre esett. A donna mondott még valamit, de már nem közös nyelven, de hogy zaftos lehetett, azt az összesereglett szolgák pirulásából lehetett tudni leginkább. Megint jött az ismert jelenet: repülõsó. A kislány hamar magához tért, és valami furcsát mondhatott, mert anyja hitetlenkedve nézett a kábulgató feketére és Castorra:
-A lányom élvezte, csak kár, hogy nem látta a végét... Most pedig. Megadom a módját, hogy elverjék egymást. Ma délután az udvaron, a lányom jelenléte nélkül. Ha valamelyikük meghal, a gyilkosát átadom a törvénynek. Tehát vér ne fojjon. Fegyver nélkül, puszta kézzel. Addig nem hagyhatják el az udvart, míg nem rendezték a számlát egymással. csak hogy tudja, Castor: egy sivatagi herceg volt testõrkapitányát alázta le Tariq személyében. Még egy fajgyûlölõ megnyilvánulás és átadom a papok átnevelõjébe. Világos? Ahhoz képest, hogy most szabadult egy gályáról, nagyon nem bír magával.-nézett Castorra.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Castor de Vinter » 2007.01.10. 16:28
Castor valóban kijózanodott, de nem az ütéstõl, életében nem hallott még valakít így visítani. Lendület közben állt meg a keze pedig már teljesen tisztán célozta be ellenfele állát. Pusztán a nõ jelenléte elég volt, hogy dühe elpárologjon és a keze lehanyatlott. (elvégre meglehetõsen felhígult az egy négyzetméterre jutó tesztonszeron-szint. 
)
A donna szavai jobban fájtak neki mint a valós korbácsütések, mert az igazat mondták. És az igazság viselésénél semmi sincs fájdalmasabb. Föleg mikor a hazáját emlegették, szeretett volna elsüllyedni valahová a kráni tizenhármak segge alá.
A dzsaddal való verekedés levezette volna az energiáját, és miután szarrá verték volna egymást, megtanulták volna tisztelni is egymás erejét, mert mindketten bebizonyították volna a másiknak, hogy õ is van olyan tökös gyerek. Egy jó bunyó két egyforma erõs férfi között már nem egyszer volt egy jó barátság alapja a világtörténelem folyamán.
De a nõ az ütéssel épp ellentétes hatást ért el, mint szeretett volna. Egész eddigi neveltetése alapvetõen férfi környezetben történt, szülei halála óta pedig különösképp. Személyiségében amúgy alapprogram volt az "ütést nem hagyunk megtorolatlanul", de az hogy nõtöl kapta leverte nála a biztosítékot. A fél év gállyán bilincsbe verve kissé megtépázta önuralmát. És ott, azokon meg sem bosszulhatta sérelmeit.
A nõ ütése erõs volt, valóban becsületére vált volna egy férfinak is. Pont odakapta, ahová a gorviki bikacsök is talált, és eszébe juttatta a férfinak az utóbbi fél év minden nyomorát. //Off: feltételezem azért a donna szeretné, hogy legalább az egyik szemén kilásson.// Mint mikor az alkimista tégelyében valamit nagyon elrontanak, szó szerint robbanásszerûen, elementáris erõvel forrt fel a harcos vére.
//Off: Köv szinten harci lázat szeretnék tanulni//
Ha pusztán a nõiességével manipulálta volna, valószínûleg a szart is felnyalta volna érte, de most nagyon rosszul választotta meg a módszert. A nõ arculcsapása kihozta belõle az állatot.
Castor nem volt önmaga. Mikor az ütéstõl hátrabicsaklott a feje, hirtelen visszakapta, és a donnára meredt. Valami elementáris vadállati hörrenést hallatott, a és a nõre villantotta tekintetét. Az idomításra befogott nagyvadak néznek így akit láccal és korbáccsal akarnak betörni. Legszívesebben a vérében fürödne az idomárnak, de nem lehet. Ugyanakkor beindultak a katonaként belevert reflexek. A feljebbvalónak engedelmeskedni kell. Castor befogta a pofáját, nem támadt rá a nõre, sõt egyátalán nem tett semilyen mozdulatot, csak nézett. Tökéletesen az arcára volt írva mi játszódik le benne. Még harap, még támad, még küzdene. Talán csak egy másodpercig tartott, egy villanás, gyors pillanatkép, egy repedés a józan ész burkán, amin keresztûl a donna a férfi lelkébe láthatott.
Castor lenyalta a vért a szájáról és lenyelte, mintha saját vére ivásával szeretné kárpótolni magát a donnáé helyett; de kussolt mint a néma szerzetes.
Mikor a donna megemlítette, hogy elégtételt vehet a dzsadon, különös, rendellenes nyugalom szállta meg. Iiiiiiigen! Küzdhet végre! Szétverheti a pofáját! Már-már úgy nézett a dzsadra mint a rég várt kedvesre néz az ember, csak neki teljesen más elképzelései voltak a folytatássa kapcsolatban. Véres fogakkal krokodil mosoly eresztett meg a dzsad felé.
Végighalgatta a donnát, némán, kurtán biccentett, felvette a nadrágját, szétvágott övét egy csomóval kötötte meg és a dolga után indult.
)
A donna szavai jobban fájtak neki mint a valós korbácsütések, mert az igazat mondták. És az igazság viselésénél semmi sincs fájdalmasabb. Föleg mikor a hazáját emlegették, szeretett volna elsüllyedni valahová a kráni tizenhármak segge alá.
A dzsaddal való verekedés levezette volna az energiáját, és miután szarrá verték volna egymást, megtanulták volna tisztelni is egymás erejét, mert mindketten bebizonyították volna a másiknak, hogy õ is van olyan tökös gyerek. Egy jó bunyó két egyforma erõs férfi között már nem egyszer volt egy jó barátság alapja a világtörténelem folyamán.
De a nõ az ütéssel épp ellentétes hatást ért el, mint szeretett volna. Egész eddigi neveltetése alapvetõen férfi környezetben történt, szülei halála óta pedig különösképp. Személyiségében amúgy alapprogram volt az "ütést nem hagyunk megtorolatlanul", de az hogy nõtöl kapta leverte nála a biztosítékot. A fél év gállyán bilincsbe verve kissé megtépázta önuralmát. És ott, azokon meg sem bosszulhatta sérelmeit.
A nõ ütése erõs volt, valóban becsületére vált volna egy férfinak is. Pont odakapta, ahová a gorviki bikacsök is talált, és eszébe juttatta a férfinak az utóbbi fél év minden nyomorát. //Off: feltételezem azért a donna szeretné, hogy legalább az egyik szemén kilásson.// Mint mikor az alkimista tégelyében valamit nagyon elrontanak, szó szerint robbanásszerûen, elementáris erõvel forrt fel a harcos vére.
//Off: Köv szinten harci lázat szeretnék tanulni//
Ha pusztán a nõiességével manipulálta volna, valószínûleg a szart is felnyalta volna érte, de most nagyon rosszul választotta meg a módszert. A nõ arculcsapása kihozta belõle az állatot.
Castor nem volt önmaga. Mikor az ütéstõl hátrabicsaklott a feje, hirtelen visszakapta, és a donnára meredt. Valami elementáris vadállati hörrenést hallatott, a és a nõre villantotta tekintetét. Az idomításra befogott nagyvadak néznek így akit láccal és korbáccsal akarnak betörni. Legszívesebben a vérében fürödne az idomárnak, de nem lehet. Ugyanakkor beindultak a katonaként belevert reflexek. A feljebbvalónak engedelmeskedni kell. Castor befogta a pofáját, nem támadt rá a nõre, sõt egyátalán nem tett semilyen mozdulatot, csak nézett. Tökéletesen az arcára volt írva mi játszódik le benne. Még harap, még támad, még küzdene. Talán csak egy másodpercig tartott, egy villanás, gyors pillanatkép, egy repedés a józan ész burkán, amin keresztûl a donna a férfi lelkébe láthatott.
Castor lenyalta a vért a szájáról és lenyelte, mintha saját vére ivásával szeretné kárpótolni magát a donnáé helyett; de kussolt mint a néma szerzetes.
Mikor a donna megemlítette, hogy elégtételt vehet a dzsadon, különös, rendellenes nyugalom szállta meg. Iiiiiiigen! Küzdhet végre! Szétverheti a pofáját! Már-már úgy nézett a dzsadra mint a rég várt kedvesre néz az ember, csak neki teljesen más elképzelései voltak a folytatássa kapcsolatban. Véres fogakkal krokodil mosoly eresztett meg a dzsad felé.
Végighalgatta a donnát, némán, kurtán biccentett, felvette a nadrágját, szétvágott övét egy csomóval kötötte meg és a dolga után indult.
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4315
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 17:50
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 5. nap, éjjel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________
-Nem, tegnapelõtt te, ma én-tette finoman mimi Vincent karjára kezét.
-Én fizetem a szállást, és az étkezést.
-Ahogy óhajta asszonyom. A szállás maga négy réz, a vacsora és a reggeli szintén, ha a reggelit nem kérik, csak 2 réz. A lovak ellátása állatonként 4 réz.
-Azaz minden négy réz, Angelo, jól mondom?-somolyodott el Mimi. A férfi csak egy kurta mosolyt engedett meg magának:
-Az étkezések, ha egyemberes adagúak, 2. de ha többet kér az úr, vagy ön, akkor négy lesz.
-Értem, értem. rendeljen, Vincent, bírni fogom anyagilag.
A fiatalember választhatott, vagy ugyan azt a hagymáskrumplis káposztás savanyúságos tálat eszi, vagy a lencsefõzeléket, vagy a burgonyafõzeléket, káposztafõzeléket...Vacsora után Mimi nem firtatta, ki hol alszik, de az egyik takarót odadobta a férfinak az egyszemélyes ágyról:
-Fel ne fázzon. Reggel ön kelt engem.
Mimi rosszul aludt éjjel, forgolódott, mocorgott, ráadásul a szomszéd szobában lévõk is ekkor jöttek rá, imádkozni kellene. Vincentnek ez kimosta szemeibõl az álmot.
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 5. nap, éjjel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________
-Nem, tegnapelõtt te, ma én-tette finoman mimi Vincent karjára kezét.
-Én fizetem a szállást, és az étkezést.
-Ahogy óhajta asszonyom. A szállás maga négy réz, a vacsora és a reggeli szintén, ha a reggelit nem kérik, csak 2 réz. A lovak ellátása állatonként 4 réz.
-Azaz minden négy réz, Angelo, jól mondom?-somolyodott el Mimi. A férfi csak egy kurta mosolyt engedett meg magának:
-Az étkezések, ha egyemberes adagúak, 2. de ha többet kér az úr, vagy ön, akkor négy lesz.
-Értem, értem. rendeljen, Vincent, bírni fogom anyagilag.
A fiatalember választhatott, vagy ugyan azt a hagymáskrumplis káposztás savanyúságos tálat eszi, vagy a lencsefõzeléket, vagy a burgonyafõzeléket, káposztafõzeléket...Vacsora után Mimi nem firtatta, ki hol alszik, de az egyik takarót odadobta a férfinak az egyszemélyes ágyról:
-Fel ne fázzon. Reggel ön kelt engem.
Mimi rosszul aludt éjjel, forgolódott, mocorgott, ráadásul a szomszéd szobában lévõk is ekkor jöttek rá, imádkozni kellene. Vincentnek ez kimosta szemeibõl az álmot.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 17:55
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________
Trixi elviszi a kabinjukig, de ott már talpra egyengeti a férfit. Odabenn már nem volt Tia és Guido. Trixi ezen furcsálkodott, de nem tulajdonított neki nagy jelentõséget. Hanasra és Somurisra pillantott az ajtó zárása után:
-Önökre bízom a kezdsét. Bízom benne, a végén a saját dolgaimat már nem is kell feltennem, mert önöknek szépen megfelel mindent.
-He? Mire kell felelnem?-csuklott a végén a férfi és próbálta összeérinteni két mutatóujját....
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________
Trixi elviszi a kabinjukig, de ott már talpra egyengeti a férfit. Odabenn már nem volt Tia és Guido. Trixi ezen furcsálkodott, de nem tulajdonított neki nagy jelentõséget. Hanasra és Somurisra pillantott az ajtó zárása után:
-Önökre bízom a kezdsét. Bízom benne, a végén a saját dolgaimat már nem is kell feltennem, mert önöknek szépen megfelel mindent.
-He? Mire kell felelnem?-csuklott a végén a férfi és próbálta összeérinteni két mutatóujját....
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Alauron » 2007.01.10. 17:59
(Hanas)
Látva a csetlõ-botló alakot már le is mondott róla, hogy valami eget rengetõ új dolgot tudnak majd meg tõle, de azért figyelte, és követte õket a kabinjukba. Ha odaérnek kicsit közel húzódik a férfihoz, úgy hogy bármikor meg tudja csapni azt, ha esetleg nem tetszik a hozzáállása a dolgokhoz, de egyenlõre hagyja Somuriszt beszélni, annak úgyis õ a mestere.
<Ez a kis nyikhaj olyan szerencsétlen, hogy még a lyukat se találná meg egy nõn, hisz ki se tud jönni egy kabinból úgy hogy fel ne essen. Majd pont õ tud nekünk újat mondani?>
Látva a csetlõ-botló alakot már le is mondott róla, hogy valami eget rengetõ új dolgot tudnak majd meg tõle, de azért figyelte, és követte õket a kabinjukba. Ha odaérnek kicsit közel húzódik a férfihoz, úgy hogy bármikor meg tudja csapni azt, ha esetleg nem tetszik a hozzáállása a dolgokhoz, de egyenlõre hagyja Somuriszt beszélni, annak úgyis õ a mestere.
<Ez a kis nyikhaj olyan szerencsétlen, hogy még a lyukat se találná meg egy nõn, hisz ki se tud jönni egy kabinból úgy hogy fel ne essen. Majd pont õ tud nekünk újat mondani?>
-
Alauron - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 1273
- Csatlakozott: 2006.05.25. 12:41
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 18:10
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
//Ejha, vannak itt igények, de mindent a maga idejében és érdeme szerint!//
A nõnek nem voltak férfias fogalmai és képei a verekedésrõl, mint talán Castornak, és ez le is rítt róla, de nem is volt az indulatok lenyelésének híve, ezért születhetett meg benne a párharc gondolata. Tariq mérlegelt, méregette catort, amikor már kijózanodott -villanó tekintetet õ is küldött a nõ felé, ami nagyon azt sejtette, nem ez volt az elsõ eset, hogy a donna így vetett véget valaminek irányába.
Castor, ha rázta is láncait és vicsorgott is talán melléje, gyémántkeméyn tekintettel találta szembe magát. A lélekbelátás kölcsönös volt. A nõ látta az álaltot a férfiban, a férfi láthatta a nõben a vasakaratot, az úrnõt, aki még ekkor, ilyen erõ és vadság hánykolódó közelségében sem retten meg s nem húzza magát össze kisebbre, mint amit minden más, józan, egyszerû ember tenne. Hisz Castor valóban félelmetes erõt sejtõ kinézettel rendelkezett. S mikor a nõ szólt, hangja jeges volt:
-Dühös. Úgy. Legyen. Fogja ezt a dühöt, és fordítsa azok ellen, akik majd veszélyt jelentenek rám. Ha pedig kifogásolja a módszereimet, bökje ki.
Messala lánya miatt bármire képes volt. Lehet, más körülmények között könnyeden elütötte volna a jelenetet, talán hagyja is, hogy a két férfi agyonverje egymást, miközben szõlõt csipeget, de mivel tulajdon vére is jelen volt, megbocsáthatatlan bûnnek tartotta ami történt. A hirtelen bekövetkezett fagyás érezhetõ volt mozdulatain, nem tudott fesztelen lenni. Vennie kellett egy nagy levegõt:
-Mivel Tariqnak más dolga akadt, ÉN vezetem a fegyverekhez és egyebekhez.
Tariq viszonozta Castor vigyorát. Õ is legalább úgy várhatja a délutánt, mint a dwoon.
-Úrnõm, az írnok megérk...
-Csitt. Várni fog. Az a dolga. -lenézett Castor szétvágott övére, amjd az inasra, s mielõtt a vékony férfi nyekeghetett volna, határozott mozdulattal leoldotta az inas övét és Castor kezébe nyomta.
-Indulhatunk?
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
//Ejha, vannak itt igények, de mindent a maga idejében és érdeme szerint!//
A nõnek nem voltak férfias fogalmai és képei a verekedésrõl, mint talán Castornak, és ez le is rítt róla, de nem is volt az indulatok lenyelésének híve, ezért születhetett meg benne a párharc gondolata. Tariq mérlegelt, méregette catort, amikor már kijózanodott -villanó tekintetet õ is küldött a nõ felé, ami nagyon azt sejtette, nem ez volt az elsõ eset, hogy a donna így vetett véget valaminek irányába.
Castor, ha rázta is láncait és vicsorgott is talán melléje, gyémántkeméyn tekintettel találta szembe magát. A lélekbelátás kölcsönös volt. A nõ látta az álaltot a férfiban, a férfi láthatta a nõben a vasakaratot, az úrnõt, aki még ekkor, ilyen erõ és vadság hánykolódó közelségében sem retten meg s nem húzza magát össze kisebbre, mint amit minden más, józan, egyszerû ember tenne. Hisz Castor valóban félelmetes erõt sejtõ kinézettel rendelkezett. S mikor a nõ szólt, hangja jeges volt:
-Dühös. Úgy. Legyen. Fogja ezt a dühöt, és fordítsa azok ellen, akik majd veszélyt jelentenek rám. Ha pedig kifogásolja a módszereimet, bökje ki.
Messala lánya miatt bármire képes volt. Lehet, más körülmények között könnyeden elütötte volna a jelenetet, talán hagyja is, hogy a két férfi agyonverje egymást, miközben szõlõt csipeget, de mivel tulajdon vére is jelen volt, megbocsáthatatlan bûnnek tartotta ami történt. A hirtelen bekövetkezett fagyás érezhetõ volt mozdulatain, nem tudott fesztelen lenni. Vennie kellett egy nagy levegõt:
-Mivel Tariqnak más dolga akadt, ÉN vezetem a fegyverekhez és egyebekhez.
Tariq viszonozta Castor vigyorát. Õ is legalább úgy várhatja a délutánt, mint a dwoon.
-Úrnõm, az írnok megérk...
-Csitt. Várni fog. Az a dolga. -lenézett Castor szétvágott övére, amjd az inasra, s mielõtt a vékony férfi nyekeghetett volna, határozott mozdulattal leoldotta az inas övét és Castor kezébe nyomta.
-Indulhatunk?
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Castor de Vinter » 2007.01.10. 19:21
- A testõr dolga a szolgálat. -felelte Castor, tompán, rezgnáltan.
Hogy helyreállítsa billegõ lelkinyugalmát, inkább az elõtte álló feladatokkal kezdett foglalkozni. Úgy gondolta azzal használ legtöbbet magának, ha inkább ezzel köti le magát. Miközben a donna mellett ballagott, szemrevételezte a környezetét, a folyosókat a falak vastagságát és ilyesféléken morfondírozott:
<Huhh...na jó. Akkor lássuk csak. Ezen a folyosón négy katona fér el egymással teljes fegyverzetben, de akkor akadályoznák egymást...számoljunk két talpassal és egy íjásszal vagy íjpuskással az átrium körfolyosólyára, és a tetõre is feltétlen telpíteni kell egy deszkaplatót az õrszemeknek, akik jó lövészek természetesen. Azt hiszem húsz jól kiképzett talpas és tíz lövész megfelelõen le tudná fedni az udvarház védelmét. Kell egy kovácsmûhely a felszerelés karbantartására, remélem az van. Be is kell szállásolni õket, amire az emeleti raktár azt hiszem megteszi. Számoljunk csak! Északon 25 ezüstért már lehet kapni egy jó zsoldost valószínûleg itt is találni annyiért, plusz, koszt, plusz kvártély...ez minimum ezer ezüsttallér havonta, már ha nem számoltam el a shadoniba az átváltást, mintha Karcos karattyolt volna errõl valamit...>
Teljesen leköti a fejszámolás, csak akkor emeli fel a fejét, mikor a donna rászól.
Hogy helyreállítsa billegõ lelkinyugalmát, inkább az elõtte álló feladatokkal kezdett foglalkozni. Úgy gondolta azzal használ legtöbbet magának, ha inkább ezzel köti le magát. Miközben a donna mellett ballagott, szemrevételezte a környezetét, a folyosókat a falak vastagságát és ilyesféléken morfondírozott:
<Huhh...na jó. Akkor lássuk csak. Ezen a folyosón négy katona fér el egymással teljes fegyverzetben, de akkor akadályoznák egymást...számoljunk két talpassal és egy íjásszal vagy íjpuskással az átrium körfolyosólyára, és a tetõre is feltétlen telpíteni kell egy deszkaplatót az õrszemeknek, akik jó lövészek természetesen. Azt hiszem húsz jól kiképzett talpas és tíz lövész megfelelõen le tudná fedni az udvarház védelmét. Kell egy kovácsmûhely a felszerelés karbantartására, remélem az van. Be is kell szállásolni õket, amire az emeleti raktár azt hiszem megteszi. Számoljunk csak! Északon 25 ezüstért már lehet kapni egy jó zsoldost valószínûleg itt is találni annyiért, plusz, koszt, plusz kvártély...ez minimum ezer ezüsttallér havonta, már ha nem számoltam el a shadoniba az átváltást, mintha Karcos karattyolt volna errõl valamit...>
Teljesen leköti a fejszámolás, csak akkor emeli fel a fejét, mikor a donna rászól.
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4315
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Szerző: Jomadar » 2007.01.10. 19:26
(Somuris)
Az ifjú felé:
- Na figyelj. A barátaim tudni akarnak sokmindent, amit nekem is elmondtál. Játszom neked a hegedûmön, hogy megnyugtassalak, te pedig felelj õszintén minden kérdésünkre. Tudod, hogy a hajón furcsa dolgok történnek, ki akarjuk deríteni az okát.
- Elõször is mesélj magadról, honnan jöttél, mit keresel ezen a hajón.
Az ifjú felé:
- Na figyelj. A barátaim tudni akarnak sokmindent, amit nekem is elmondtál. Játszom neked a hegedûmön, hogy megnyugtassalak, te pedig felelj õszintén minden kérdésünkre. Tudod, hogy a hajón furcsa dolgok történnek, ki akarjuk deríteni az okát.
- Elõször is mesélj magadról, honnan jöttél, mit keresel ezen a hajón.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
Leonardo Da Vinci
-
Jomadar - Kalandmester
- Hozzászólás: 848
- Csatlakozott: 2006.06.29. 12:44
- Tartózkodási hely: Bp
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 19:56
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
Menet közben a donna sem volt beszédes kedvében. Lassan engedett ki haragja, s talált vissza önmagára. Lementek a lépcsõn, ami az udvarra vitt, onnan pedig a lépcsõ alatt a raktárakhoz jutottak. Jobb kézre egy vasalt ajtónál állt meg a nõ. Gyertyacsonkok hevertek egy falmélyedésben. A nõ kisebb bíbelõdéssel meggyújtott egyet, fa foglalatba nyomta s a ruhája oldalán lógó szütyõben kotorni kezdett. Kulcs csörgése jelezte, meglett, amit keresett. Mielõtt kinyitotta volna az ajtót, Castorra nézett:
-Átgondoltam, amit a fejéhez vágtam, és nem voltam korrekt. De ön sem. Ez nem a sereg. Nem úgy szolgál itt nekem, mintha egy feljebbvaló tisztje lennék. Az önállóságot várom el, nem a marhaagyú megteszem-uram regulát, belegondolás nélkül. Neheztel rám, kifejtené mért? Nem akarom parancsba foglalni, de ha másképp nem nyílik meg a szája, mit tehetnék? A fél mellem kivillanása nem hatná meg, és odáig nem süllyednék rangomban. Továbbá nem tudok napirendre térni afelett, hogy hol kiegyensúlyozott, hol meg van vadulva. Ugye nem bomlott meg az agya a gályán?
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________
Menet közben a donna sem volt beszédes kedvében. Lassan engedett ki haragja, s talált vissza önmagára. Lementek a lépcsõn, ami az udvarra vitt, onnan pedig a lépcsõ alatt a raktárakhoz jutottak. Jobb kézre egy vasalt ajtónál állt meg a nõ. Gyertyacsonkok hevertek egy falmélyedésben. A nõ kisebb bíbelõdéssel meggyújtott egyet, fa foglalatba nyomta s a ruhája oldalán lógó szütyõben kotorni kezdett. Kulcs csörgése jelezte, meglett, amit keresett. Mielõtt kinyitotta volna az ajtót, Castorra nézett:
-Átgondoltam, amit a fejéhez vágtam, és nem voltam korrekt. De ön sem. Ez nem a sereg. Nem úgy szolgál itt nekem, mintha egy feljebbvaló tisztje lennék. Az önállóságot várom el, nem a marhaagyú megteszem-uram regulát, belegondolás nélkül. Neheztel rám, kifejtené mért? Nem akarom parancsba foglalni, de ha másképp nem nyílik meg a szája, mit tehetnék? A fél mellem kivillanása nem hatná meg, és odáig nem süllyednék rangomban. Továbbá nem tudok napirendre térni afelett, hogy hol kiegyensúlyozott, hol meg van vadulva. Ugye nem bomlott meg az agya a gályán?
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Mesemondó » 2007.01.10. 20:02
___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________
A fiatalembert nem zavarta Somuris hegedûszava, bárgyún hallgatta.
-Otthonról jöttem, hogy megcsináljam a magam szerencsét, de nyomott vagyok. Találomra felszálltam a legnagyobb hajóra, hogy szülõvárosomtól elkerülve világot lássak, azaz szép hazám más vidékét, ahol nem tudják, milyen semmirekellõ családból származom. ja, nem, a nagyapám jó ember volt. Énekes...Õ a példaképem...csak nekem nincs jó hangom...csak verseket írok....
Trixi összefont karral hallgatta a férfit, lábával dobolni kezdett, fogain át szûrte ki:
-Valami lényegretörõt nem lehetne? Nem nagyon érdekel a családi maszlag.
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________
A fiatalembert nem zavarta Somuris hegedûszava, bárgyún hallgatta.
-Otthonról jöttem, hogy megcsináljam a magam szerencsét, de nyomott vagyok. Találomra felszálltam a legnagyobb hajóra, hogy szülõvárosomtól elkerülve világot lássak, azaz szép hazám más vidékét, ahol nem tudják, milyen semmirekellõ családból származom. ja, nem, a nagyapám jó ember volt. Énekes...Õ a példaképem...csak nekem nincs jó hangom...csak verseket írok....
Trixi összefont karral hallgatta a férfit, lábával dobolni kezdett, fogain át szûrte ki:
-Valami lényegretörõt nem lehetne? Nem nagyon érdekel a családi maszlag.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó