(Glammy Zansane)
A lány lélekben egyedül maradt. Befejezte az evést, felsóhajtott, majd felállt az asztaltól. Nem figyelve semmire és senkire kisétált a fedélzetre. Menekülnie kellett. Mintha egy apró részét kiszakították volna belõle... mindig gondtalan életet élt, nem igazán hitt a mágiában, sem a természetfeletti dolgokban, de... a véleménye megváltozott.
-S ó, nézd ki jõ, oly gyönyörû, mint a hajnali setét hold, oly könnyed s puha, mint a tûzforró tenger, mely mégis szikrázik szemünkben, s dalát énekli -jöjj... - dalolta a lány bársonyos hangján, miközben tekintetével végigsimogatta a víz ezer színben játszó tükrét.