Sub rosa

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<A rohad életbe, ez nem tetszik nekem.>

-na na, hölgyek én igazi férfi vagyok nem vagyok híve annak, hogy engem itt kötözgessenek.

*Fel is áll, ha nem engedik akkor megfeszítí az izmait és kiszáll a lányok szorításából. (Biztos hogy sikerül kiszabadulnia ha még erõ próba is kell akkor 2est dobtam)*

- na jó akkor vagy úgy játszogatunk, ahogy nekem is jó vagy sehogy, ha nem kellek így akkor már szedem is a sátorfámat.

*És ezzel elkezdi pakolni a cuccait*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Nitta és Verca összenézett:
-Hugi, te nyertél. Tied a hapsi-mondták ki egyszerre. Simon rámosolygott Vincentre, felállt és hozzásimult:
-Én csíplek ám. És nem vagyok olyan mint õk.
Nitta morcosan öltözni kezdett, Verca sóhajtott egyet.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

- Ez örömteli!- *És Vincent csókot lehel az ajkára*

<Az angyalok mégis meghalgattak teljesült a kívánságom, hogy csak a kis bögyöst kaphassam el.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

A két másik lány sóhajtva távozott, de Simone maradt. De még hogy. Azt a csókot tovább fûzte, két karjával átölelte a lovagot és addig nem is engedte, mígy újra a zsákok között nem voltak. Kedves, egyszerû lány volt, különleges igények nélkül. Odaadása megnyerhette Vincent kedvét is, nem nyafogott, nem panaszkodott. Falusi neveltetése odáig nem vitte, hogy afféle helyeken érintse õt férfi, ami nem illik, de a keble szabad préda volt. Ha Vincentnek többször is kedve támad diadalmaskodni felette, állja a sarat, de csak a másodikig, utána elfárad és elpilledve kapkodja a levegõt, kipirulva orcája, mint két piros alma.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Ez fantasztikus volt kedves. Köszönöm neked. * és még kap egy csókot.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Én köszönöm...Ilyen kedves legénnyel ritkán hoz össze a sors...
Pihent még egy kicsit, arrébb volt az idõ, amikor mimi visszatér. Aztán mikor a lódobogás elérte fülüket, Simone ajka lebigygedt. megsimította Vincent karját, feltápászkodott, lesimította gyûrött szoknyáját, visszafûzte blúzát, vállára terítette sálkját és integetett a férfinak, mikor kilépett az ajtón. Utána nem sokkal mimi rebbent be nagy lendülettel, vidáman.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Õ is felöltözik*

-Mi ez a vidámság az arcán Mimi?, És megtudhatnám, hogy mi ez a kibékítethetetlen ellentét önök és a lányok közt?

*Mindezt kedves érdeklõdõ hangon kérdezi*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Feketehalmi malom
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap este
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Imádok lovagolni. Ez a hóbortom. Oh, hogy kisimultak a ráncai. Túlélte õket?
-dobta le köpenyét, kalapját, aztán sorra majd minden ruhadarabját, csak fehér, bõ ingje maradt rajta. Gyertyát gyújtott, igen besötétedett már, s az egyik gerendára folyatta, állította. Az ing épp fedte a popsiját és annyi.
-No, lehet hunyni egyet, csodás. Szellõztetni sem kell!

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Miért kerülte ki a kérdést vajon?>

-Miért nem kedveli a lányokat elárulná?

*Próbálkozik mégegyszer, de ha most sem válaszol akkor a fáradság után, õ is elalszik*

[Castor de Vinter]

Castor, némileg megenyhülve:

- Köszönöm a megértését signorina. De nem figyelt eléggé szavaimra. Énnekem az volt a tiszteletteléjes kérésem, hogy ÍRASSA LE közös nyelvre //Off: a játékos feltételezi, hogy van írott változata, mint egyezményes, fõleg kereskedõk által használt nyelvnek//, és ha lehet én is kapjak egy példányt, hogy tudjam mit írok alá. És nem bizalmatlanságból. <Amúgy igen. > Tudja sokat utaztam kalmárokkal és eltanultam tõlük egy s mást. Például hogyha szerzõdést írunk, akkor egy; és olyan nyelven íródjon amit mindkét szerzõdõ fél ismer. De hát önnek mint vagyonkezeléssel sokat bíbelõdõ tudós fõnek gondolom ismerõs ez az eljárás. Feltételezem ez nem okoz önnek gondot.

- és az általam kívánt záradék.

Hangja elkomrul, és egyenesen a nõ szemébe néz.
Száraz hangon, komoran kezdi:

- Nem kívánom történelem leckékkel untatni, ön számára távoli országok háborúiról. Feltételezem, annyit azért tud a kontinensrõl hogy egykoron a kyrek szálltak itt partra és hódították meg majd az egészet. Északon még él ennek az egykor hatalmas birodalomnak egy korcs mardványa. Vezetõ nemessége tésztaképû, gizda alakok, akiknek hófehér üstökük van akár az öregeknek. Botorság lenne alábecsüli varázstudóik erejét. Az ország, mely halálos ellenségünk, -az önök inkvizítorai által is üldözött- boszorkánymesterek paradicsoma, ahol államvallásá tették a vérfertõzést és az õrületet. Arról ábrándoznak, hogy visszaállítsák Kyria határait, és feltámasszák a halott birodalmat a romjaiból. Ehhez az én hazámat (is) kell felégetniük.

(Castor kezd a szónolatába egyre jobban belmelegedni.)

A Zászlók pedig nem jelképek. Roppant hatalmú szent ereklyék. Nagyon is valóságos eszközei a hadvezéreknek, amelyet ha a katonák maguk elõtt látnak, a pokolba is a vezéreik után mennek, és míg ver a szívük harcolni fognak. A baj az hogy ellenségeinknek is vanak ilyen zászlóik, csak az övék nem vörös, hanem fekete.

(Mostmár úgy érzi egy szakasz dwoont tüzel harcra bevetés elõtt.)


7-10 évente a boszorkányerõd urai az északi államokra okádják a mocskukat. Ilyenkor gyakorlatilag megáll az élet északon. Mikor a legförtelmesebb boszorkányúr lobogót fog a kezébe és egy tucat légiónyi talpas élén elindul a Dwyll Únió felé, hát az már egy új Zászlóháború!

(Teljesen elfeledkezik a legelemibb illemrõl és vicsorogva az öklébe csap.)

-És akkor kell minden férfinak elhagyni otthonát, asszonyát, hogy az összes ork féregbõl és toroni görénybõl kitapossa a belét és és olyan apró darabokra vágja, hogy a fekete torony nekromantái már ne legyenek képesek zombit fabrikálni belõlük, hogy újra csatasorba állítsák öket!!! Akkor kell kibontani a vörös lobogót és megfuvatni a kürtöket rohamra!!! Akkor kell szakadni a vértnek, törni a kopjának, és dobolni a vérnek, miközben azt rikoltod: -Halál rájuk! Akkor kell személyesen ott legyek, hogy megfizessek az összes patkánynak anyám kiontott véréért, apám becsületéért, az arcom elcsúfításáért!!!
-Hua!-(Kiáltja harci láztól tüzelve)

A csatakiáltás kizökkenti saját belsõ világából. Eltûnik a csatatér és újra a fogadóteremben áll:
Még torkában dobog a szíve, és nagyokat szuszogva lélegzik. Láthatólag nehezen nyugtatja le magát.

- De hát...(mondja bágyadtan halkan, miközben kettöt is nyel)...ez önnek csak történelem.

<Ranilra! Ugye csak álmodom hogy csatába buzdítottam ezt a nõt?! Meg kell tanuljak jobban uralékodni az érzelmeimen! >

Erõt vesz magán hangja újra egy alkuszni akaró kalmáré:

-Akkor beíratja a szerzõdésbe a záradékot?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Mért? Mert könnyen kapható cédák. Elégedett a válaszommal?-nyújtózott és maga köré tekerte takaróját.
-A gyertyát maga fújja el. Én jobban kifáradtam.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Ennyi, ezzel nekem nem volikyan sok bajom:)>

*Befejezi csendben az ott maradt vacsorát, majd megcsinálja fekhelyét, és végül elfujja a gyertyát ,lefekszik

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

-Oh, közös nyelvre? Arra várni kell, nincs írnokom. Hívathatok egyet, de csak ebéd után-írta volna a záradékot, amikor a férfi olyan mértékben belelendült az ecsetelésbe, hogy megállt kezében a penna, az inas pedig nagyokat nyelt s fejét kapkodta. Mikor pedig a záró kiáltás elhangzott, egy kis sikkantéással valaki összeesett az idõ közben kinyílt ajtóban. Egy kislány volt az, barna fürtös, állig halványkék ruhába beöltöztetve. Messala nyomban repült hozzá, otthagyva csapot-papot, s ölbe kapta, élesztgette. A folyosóról öles léptek hangja és egy morgés hallatszódott. Messala csak villogó szemekkel kinézett a folyosóra és a léptek megálltak.
-Uram, máskor fékezze magát. A leányom nem bírja az efféle indulatokat.-beszélt Messala fojtott hangon. A kislányt ráfektette a rekamiéra, megint tapsolt s az inas, aki eddig kerekedett szemekkel béámulta Castort, megrezzent, kilibbent s repülõsóval ért vissza. Messala lánya orra alá tett, aki erre mély levegõvel magához tért.
-Elhiszem, hogy maga jó katona, de nekem testõr kell, hát viselkedjen is úgy. Ne keveredjen bajba. A záradékot megkapja, a saját, közös nyelvû példányt pedig az ebéd után... Írja alá a papírost, és tanuljon meg bízni bennem.
Shadoni nyelvre váltott a nõ, kedveskedve szólt lányához, aki lassacskán már fel is ült, arcába visszatért a szín. Castor észrevehette, a kislány átlátszatlan kesztyût visel, s igen magasan záródik a ruha is rajta, pedig hideg nincs a helyiségben.
-Õ Angela, a lányom. 10 éves. Velünk fog ebédelni. -közölte Messala, amikor már õ is megnyugodott.
-És, hm...sosem hallottam fehér hajú hódítókról. Én inkább kosfejes istent imádó eretnekekrõl.

//ha Castor aláírta a papírost, ebédbe menet elõtt Messala utána firkantotta a záradékot, és fel is ovasta, hogy a férfi megbizonyosodjon róla, nem vágják át.//

-Természetesen a másolt példányt is alá kell majd írnia.
Az ebédlõbe menet kiléptek a folyosóra, ahol a léptek tlajdonosa, a fekete ember állt és szúrósan nézett Castorra. Messala erre ügyet sem vetett. Inkább kislánya kezét fogta a férfi balján lépve:
-Nos, most hogy így megegyeztünk. Angela nem beszéli a közös nyelvet, vele nem lesz dolga. Tariq a házi és városi testõröm. Öt éve szolgál. Õ nem alszik velem, sosem tette. Ha még egyszer úgy beszél velem, mint a története elõtt, úgy sértésnek teszi ki magát, amit itt párbajjal torolnak meg. Hogy abban nincs gyakorlata, nem számít. Értette? Jó. Fél évbe fog talán telni legtovább, amíg igényt tartok szolgálataira, utána hazatérhet, hogy szép hazáját segítse. Bármi kérdése van személyekkel, szobákkal kapcsolatban, tegye fel. Bármi legyen az, jó?
-nézett Castorra komolyan.

[Castor de Vinter]

- Engedelmet signorina de ön kérte, hogy támasszam alá kellõképpen a kérelmem okát, elnézést, hogy elragadott a hév, nem is várom hogy megértse, hiszen nem kenyere a vérontás. Többet nem fordul elõ.

Castor végigmérte a nõ kislányát, mikor az vele foglalkozott. Gyermekkorában anyja mellett sokszor megfordult az ispotályban. Nyílt sebek, törésel ellátásához még értett is valamicskét, de a kórságok megállapítása meghaladta csekélyke tudományát. Csak az ösztöneire, és anyjától kapott tanácsira hagyatkozott, mikor gyógynövényt mentek gyûjteni.
<Mi baja eleht ennek a gyereknek?>
//Off: A karkter annyit azért meg tud állapítani, hogy beteg?//

<Hmm...kesztyû, magas nyakú ruha...könnyen elájul...lehet vérszegény???...esetleg vérzékeny...vagy bántja a fény? vagy tényleg csak csak a díszbeszédemtõl ijedt meg ennyire /meg persze tõlem/ Mindegy javaslok valami növényt, valahogy menteni kell ezt az égést, amit mûveltem. Ha ráhibázok hurrá, ha nem...nos egy kevés gyógytea még soha nem ártott senkinek...bár teljesen biztos hogy ez a nõ már megjárt a lányával ungot-berket, hogy gyógyírt találjon...>

Miközben a donna a lányát élesztgeti, aláírja (a nyelve hegyét kidugva, koncentrálva) a szerzõdést. Néhányszor ráfúj, hogy a tinta gyorsabban száradjon, majd a papír mögül ki-kikucskuálva csendesen megjegyzi:

- Mondja signoria, hallott már a "királyfû"-rõl? Lehet hogy errefelé "királyvirág"-nak nevezik. Nagy lándzsa alakú levelei vannak, és nagyon szép mélykék virága....szóval csak azt akarom kinyögni...valaki régen azt mondta nekem hogy erõsíti a gyenge szervezetet, és csodát tesz a rossz kedéllyel... //off: A karakter alapfokú herbalista ismeretei alapján ajánl valamilyen növényt.//...és,....áhh, felejtse el amit mondtam...csak zagyválok itt.
(Menet közben rájött, hogy meglehetõsen hülyén veszi ki magát, hogy véres szájú hadúr után mostmeg gyógydoktorrá akar avanzsálni.)

Megköszörüli a torkát és újra határozott, de nyugodt beszédhangon mondja:

- A megállapodást aláírtam; hölgyem a mai naptól fogva követem a parancsait.

Miután látja, hogy kis híján kihúzta a gyufát az udvarban, békülékenyebb hangot üt meg a fekete emberrel is:
Mikor az ajtóban megjelenik, hogy megnézze ki ordítozik, biccent feléje és kimérten ennyit mond:

- Tariq. Castor vagyok. Semmi gond, csak egy régi emlékem meséltem az úrnõnek. Azt hiszem mától munkatársak vagyunk.

Kézfogásra nyújtja kezét a fekete testõrnek.

//A donna felé//:

- Mi a parancsa?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A kislánynak normális arcszíne lett, nem úgy tûnt, mintha sápkórsága lenne. Vagy ijedõs, vagy a szíve gyenge. S békésen nézett Castorra, mint aki abszolút nem veszi észre, hogyan néz ki a férfi arca.
-Királyfû? Rémlik. Még nem próbáltuk, mostanában derült csak ki, hogy Angela szíve érzékeny. Ön egy kész falu: hol a kartonáskodáshoz ért, hol a gyógyításhoz. Meglepõ.
Tariq, aki dzsadokhoz méltón volt felöltözve buggyos nadrágjával, turbánjával és rövid mellényével, nézett a kézre. Messala rövid szavára viszont jól megropogtatta. A fekete embert is megáldották erõvel, ritka az ilyen, mint ahogy a Castoré is. Messala mondott mást is, shadoniul, amire tariq biccentett, finoman megfogta Angela kezét és továbbindultak a folyosón. A kislány hátra-hátra nézett Castorra érdeklõdõn, míg a sarkon be nem fordultak.
-Parancsom? Jó. Mától ön a testõröm a ház falain belül is. Tariq innentõl a lányomra vigyáz. Össze kell szoknunk. Jöjjön velem, kap méltóbb ruhát, amiben ebédelhet és amit viselhet. Közben megmutatom a szobáimat. Mert kettõ van belõlük.
Kiderült, ez így is van. Az utcafronttal átellenben lévõ szárnyba mentek. A szobák balkézre voltak, az udvarra néztek. Itt volt a társalgó, Angela szobája is, egy másik szoba, arra az esetre, ha a donnának lenne férje és annak kéne egy helyiség, s akadt két szoba a donnának. Az egyik igen fel volt cicomázva, a rózsaszín és árnyalatai domináltak benne. Nagy, puha ágy, párnákkal, szõnyegekkel, italokkal rakott kisszekrény, nõi ruhákkal tömött nagy ládák.
-Ezt a szobát csak akkor használom, ha szeretõm itt jár. Tudom, dagályosan színes, de Sergio elvárja az efféle környezetet, hisz nemes.Ah, igen, don Sergio Calun. Ma este meglátogat. És ma este kiadom az útját. Legyen jelen, néha erõszakos, de tartsa szem elõtt, hogy nem egy paraszt az útról.
Kifordult a szobából és egy másikba vezette Castort. Ez sokkal puritánabb volt: egy kisebb, ám kétszemélyes ágy, keménynek tûnõ matraccal, a földön egy medvebõr volt leterítve. Az ággyal szemben egy kandalló, amiben most is égett tûz vidáman. A falak dísztelenek voltak, csak az ágy felett a Wassath család címere lógott: egy hajó, ami a tengeren ring, s lobogó helyett láncokat lenget a szél a tetején
-A család rabszállításból tartja fenn magát. Mióta csak az eszét tudja. Most én irányítom az ezirányú üzleteket. S oda Tariq mindig elkellett.
Körbejárta a helyiséget, kinézett a keskeny, nyitott ablakon, s ujjaival dobolni kezdett az ablak alatti komódon:
-Ön is itt fog aludni. A szobának nincs titkos ajtaja, csak az, amin bejöttünk. Nincs összeköttetésben a puccossal.
Elhagyta a szobát, ment is tovább. Egy inas leállított, aki a folyosót szellõztetetndõ nyitogatta az ablakokat, s utasításokat adott neki. Az nem sokkal késõbb karján ruhákkal érkezett:
-Úgy, úgy. Menjünk a szobámba és próbálja fel õket.
Messala jelen maradt az öltözésnél, faarccal szemlélte, hogyan fest mind Castor, mind a ruha késõbb rajta. Az elsõ szûk volt vállbana férfinak, de a második már egész jól megfelelt: egy ing, egy mellény, és egy kabát. A nadrághoz öv kellett, mert bõ volt. A lábbelit is lecseréltete a nõ, csizma jött helyette.
-Ami a félvértet, egyebeket illeti, ebéd után keresse meg Tariqot. Majd eligazítja. Érti amit ön mond, csak ritkán van kedve válaszolni.
Majd ha ezzel végeztek, jöhetett az ebéd. pazar volt: aszalt szilvával töltött pulykamell, burgonyával. A kis Angela szinte végig Castoron tartotta szemeit, de szólni nem szólt, csendesen evett.