Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

- Ahh...csak a fa mozdult meg kicsit, bár ez sem mindennapos dolog. Vagy mégis egy ember lenne, azt mondod Élesszemû? No akkor lássuk csak, van egy csónakunk, Joakim látta merrõl jöttek, úgyhogy ragadjunk evezõt és irány a torony, engem nem érdekel, hogy mit szól majd a mester, vagy akárki, ha ott leszünk éhen már nem halunk.
Beszáll a csónakba, mintha magátólérthetõdõ lenne, hogy azt kell tenni amit mondott, és várja a társait, ha nem jönnének úgy egyedül indul útnak, kb. belõve az irányt.
- Igyekezzünk, itt nagy vihar lesz.

[Navaratna]

(Fergia)

Továbbra sem szállt le róla, latolgatott, aztán folytatta.
-Magukról nem tud sem a pyarroni szentszék, sem senki, s mint ilyen, szektának minõsül. Sem engedély sem feljegyzés nincs mûködésük mibenlétérõl, fennállásuk pontos kezdetérõl, történetükrõl, vezetõikrõl most és korábban. Mondjon bármit, milyen okból vannak itt hívõk rakáson, ez nincs szentesítve felsõbb papi hatalmak által. Hogy mit beszélnek be maguknak isteni elrendelésrõl, az már nem az én asztalom, hanem a sárgaházasoké. Mint papnõ, erõsen bírálnom kell ezt a fajta mûködést. Mi jött közbe Rilekának? Mi volt az a fontos? Mért kell engedelmeskednie Pakinatának? Ki õ, vezér? Feljebbvaló? Vezetõ? Zsarnok? Guru?! Ön szerint a kék haj normális? Maga fajgyûlölõ, hogy szemében gyûlölettel határos érzelem villant az elfeket említve? Mi során kell utolsónak maradnunk? Valami be fog következni hamarosan? Micsoda? Mikor? Mért? Azok ott kinn mért keringenek, miht a holdkórosok? Ha ezt sok kérdésnek tartja, csak szólok, ez mind semmi.
Fergiának már annyira bûzlött az egész, hogy majdnem meg tudta fogni a szagot. Veszélyt érzett.
[Carwyn, gyere azonnal a szobánkba.] üzente a férfinak, és tudta, ezzel kilõtte utolsó tartalékait is, ami a pszít illeti. Egy jó alvás kellene, hogy megint önmaga lehessen. S onnan érezte, hogy flúgja van, hogy nem azon aggódott, hogyan fog innen meglépni, hanem hogy a másiknak, a visszataszító tetoválásosnak, ahogy iona emlegette baja ne essen.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Hmm. Érdekes nekem úgy rémlik, hogy csak a társaink felõl, illetve arról kérdeztem, hogy mi ez a fene nagy beszélhetnék velem kapcsolatban. Ezektõl kérdésektõl lennék kíváncsi bármire is ezzel a kolostorral kapcsolatban?! Ami pedig MEsterem utolsó ajándékát illeti, ha már éppen elhagyjuk társaimmal e szigetet, akkor átadom önnek, hisz akkor jár le a küldetésem, hogy SohaFöldjét elengedhetem és visszatérjek az élethez.

*A ki kire kíváncsi részt kissé olyan hangsúllyal adom elõ, mintha egy értetlen embernek próbálnám elmagyarázni, amit úgyse akar elfogadni. Az átadásról pedig mély meggyõzõdéstõl hajtva beszéltem.*

<Remélem lassan vége lesz ennek a sok babrálásnak és visszatérhetünk a normális életbe. Vajon a többiek épp mit csinálhatnak?>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Amikor megkapja a nõ üzenetét elfordítja tekintetét a cirkuláló szerzetesekrõl, és futásnak ered.
<Egyenesen, mindjárt, három, négy, öt...igen az a ház lesz. Tárva-nyitva az ajtaja!>
Befut a szobába, és jópár szívdobbanás telik el, mire valamennyire fel tudja fogni a körülötte uralkodó helyzetet.
Lássuk csak: Fergia, ha minden igaz egy férfin térdepel. Io...valakin.
A boszorkánymester a homlokát ráncolva mered a nõre:
-Mi a baj: megtámadott? Le akart teperni a perverz?
Halovány sejtelme sincs, hogy miért hívta a nõ. A látványon már nem csodálkozott. Fergia... az Fergia.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn
_____________________________________________________________

*Iona kicsit latolgatott elõször, majd arca megváltozott - úgy nézett ki megadta magát a papnõ nem túl kedves fellépésének, s mindent elárul amit csak szeretne tudni. Szemeibõl is kilehetett olvasni, hogy szavai õszintén hangzanak el.*
- Tud róllunk a pyarroni szentszék, az engedélyükkel vagyunk jelent itt. Ez a hely nem más, mint a régi korokból maradt borzalmas ereklyék, tárgyak õrzõhelye. Tudnak róllunk, de csak a beavatottak, Ne kérdezzen nevet, mert azt nem tudnék mondani. Még tanonc korunkban lettünk mindannyian kiválasztva - ki innen ki onnan.... s kerültünk ide. Szekta.... nézõpont kérdése, de mégsem vagyunk azok. Olyan emberek élnek itt, akik mindenüket feltették arra, hogy azok a borzalmak, melyek be vannak börtönözve a fekete toronyba soha, semmilyen körülmény és hatás miatt ne kerülhessen innen ki - mert az az egész világ pusztulását eredményezné. Nem szerzetesek vagyunk, s nem papok mint már említettem - csupán olyan személyek, akik az évek alatt, s az élet oly adományával büszkélkedhetnek mint a tudatuk legnagyobb ismerõje, használója - hogy a puszta tudatukkal képesek visszatartani a világra törõ gonoszságot nap mint nap. Mint papnõ beavatást kellett nyernie az elme használatába - az amit maga tud nekem és társaimnak csak mindenperces gyakorlat. Nem tudom szavakkal leírni tudati hatalmunkat Önnek - csak talán érzékeltetni... a saját tudását tízszerezze meg - s talán akkor eléri az én tudásom szintjét.
Rilekának nem jött közbe semmi, csak a nagymesternek.... a tornyon belül mozgolódás van. Egy ereklye elszabadulni látszik, s ha az apátúr nem állítja meg vége mindennek. Nem csak nekünk.... mindennek mit csak eddig ismert.
Az ezüsthajú nõ Patananta... õ az egyedüli, aki papi hatalommal bír e helyen, s mint ilyen személy engedelmeskedni kell neki - azonos szinten áll a nagymesterrel. Szava az õ szavával egyenértékû. Adront szolgálja.
Az elfet említve nem gyûlölet villant a szememben, hanem az emlékezésbõl feltörõ szeretet. Nekik köszönhetem életemet, de az én életem nem tartozik most ide. A kék haj nem normális, de ez nem is eredeti hajszín senkinek. Csak festés... hogy miért? Eggyért küzdünk nap mint nap, egy cél vezérel mindenkit. De mégis különbözõek vagyunk. Vegye úgy, mintegy kinyilatkoztatást.... hogy én ilyen vagyok - õk szeleburdibbak közülünk, forróbb vérûek, bár némelyik testvéremre még ez sem igaz ki égnek meredõ kék hajat visel.
Hogy a torony körül miért keringenek?... Tudati elmélyülés.... és mint a tudattal, mint fegyverrel való bánásmód hatékonyabb módja a használatának. Hogy magyarázzam meg. Önnek is van egy módszere amivel tudati energiáit gyorsan és hatékonyan vissza tudja szerezni. Nos, ez az elméjült kerengés ott meggyorsítja a folyamatot. Hogy hogy alakult ki.... hogy milyen hatás miatt... még mi is csak találgatunk... valószínûleg a több tíz-száz éves meditációban eltöltött elmék kovácsolták, hozták létre e hely e különleges képességét. Mit is fecsérlem a szót - próbálja ki. Tudata úgyis merev, fáradt... tegyen meg 3-4 kört a torony körül koncentrálva az elméje energiáinak visszatértére... s meglátja, hogy igazat beszélek.
Készülõdik valami igen....

*Carwyn ekkor érkezik be a szobába, s mivel Iona nem látja folytatja nyugodtan tovább.*

- s ezt maga is érzi, látom a szemében... - *itt csendben maradt, hisz a toroni megszólalt az ajtónál. Még mindig nyugodtan feküdt a nõ alatt.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

- Én nem csak Önre értelmeztem, hanem mindannyiójukra. Hisz együtt érkeztek ide. Az ajándékot nem szokás tovább adni. Amit ön kapott Saun mestertõl az nem ajándék Önnek. Hanem két kõ... kettõ fehér kõ, mágikusak. Igen erõs mágiával rendelkezõk. Két kard tartozik hozzájuk, de szerencsére egyenlõre külön vannak. Ki tudja hol lehetnek most azok a kardok, csak a remény él bennem, hogy soha sehol fel nem bukkannak. - *A nõ még mindig Kalmonon tartotta tekintetét, mosoly sehol. Szavai azonban elgondolkoztatják a férfit, hisz Patananta olyasmiket is mondott, melyet a mestere neki nem említett. Igaz a csomagba bele nem nézett a kérésnek megfelelõen, de most késztetést érez arra, hogy megbizonyosodjon a nõ szavai felõl. Rejtély, hogy a kardokról honnan tud.... az elméjébõl kiolvasni nem tudta, hisz õ is csak feltételezi egyenlõre a dolgokat - vagy igaz minden ami itt elhangzott, vagy ez a nõ a hazugságok tökéletes használója...*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm, Avyen
_____________________________________________________________

*Flamm egyedül indul neki a kékhajúnak, s a zöldségnek... ugyanis sem Joakim, sem Salah nem megy vele. Hamar átvágja a távolságot, s amit lát bizonyára soha el nem fogja felejteni. De azt sem amit hall ... Mire odaért a kékhajú már felállt a földrõl, két kezével az érdekes kinézetû nõ két kezét fogta meg... Nõ.... közelrõl már látszott, nõ az illetõ. Alig 160 cm magas lehet, vékony csontozatú embernõ. Picit hegyes orr, szépen ívelt lágy ajkak, kissé csontos, elõrenyúló állkapocs, de mégis szép. Szépsége sem Fergiáét, sem Avyenét nem közelíti meg. Arcának, kezének, lábának bõre mintha csak a fa kérge lenne - szürkés, barna foltokkal - mint a fán az apró lehulló háncsdarabkák. Haja tövében kicsit barnább a bõre, haja töve is barna, majd fokozatosan zöldül be - egészen olyanná mint a fa levélzete. Haja rövid (alig 15 cm), s valami érdekes anyaggal lehet bekenve, merthogy a fején úgy áll mint a cövek - mint a kék hajúnak égnek meredve. Ruhája nem látszódik, legalább is még Flamm éles szeme sem tudja kiszúrni, hogy hol kezdõdik és ér véget rajta... hogy ez csak a bõre, vagy ruha rajta?.... Érdekes látvány... hús-vér ember és mégis olyan mintha egy élõ fa lenne.
Alig járhatott tõllük 20 lábnyira amikor a hangok értelmes szavakká álltak össze fülében - közös nyelven.*
- ......... a vihar megállíthatatlanul támad. Nem leszünk képesek ellenállni neki. Menj... vidd az idegeneket be tetõ alá. Én maradok Vele.
- Nem teheted.... Neked is be kell jönnöd. Nem maradhatsz kint. Nem tudjuk mi vár ránk, rád.... Idekint nem él a védelem. Be kell jönnöd kedvesem....
*A beszélgetés abbamaradt, a nõ Flammra függesztette szemét. A kékhajú férfi hátrafordult, és úgyszintén a félelfre nézett. Szinte érezte az elméjében a tekintetet.*

*Salah egyedül szállt be a csónakba, mert Joakim Gorden és Avyen elé sietett. Egy kicsit megálltak, majd újból a csónak felé igyekeztek.
Salah egyedül nem bír elindulni az aranyszín csónakkal - kell még legalább egy ember aki segít vízbe löknie.*

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia hallgatta, majd felnézett Carwynra:
-Ha csak teperni akart volna, akkor a vinnyogó röhögés vezetett volna ide. Azt hittem lop. Lenyomtam. Épp idõben érkeztél. Amit más nem árult el, azt Iona kitálalta nekem.
Leszállt a férfirõl és összefonta karjait. Ideje volt összegezni mindetn carwynnak:
-Itt koslatott a szobánkban. Állítása szerint azért, amit kértél és amit kértem. De ha már itt volt, marasztaltam, kérdeztem tõle, olyat, amire Pakarnanta nem akart felelni, és itt valami nagyon nem stimmel.
Nagy levegõt vett, kezdett kiszáradni a szája. nem is evett nem is ivott már jó ideje, és megint szövegel. Viszont sokkal nyugodtabb volt, hogy nincs egyedül.
-Pyarronita hitûek gyülekezete ez a hely,pár hitetlennel megtoldva. Mint dartonita papnõ az északi vonalról elárulhatom, nem tudtam errõl a helyrõl. Állítja, tusd róluk aszentszék, bár inkább szektaként mûködnek. Van kapcsolatuk a külvilággal hajó útján. Jó tudmni, mire megy el évente több láda arany. Azt állítja, ez a torony, aminek az aljában békésen akartunk arcunk mögé ételt tolni, valójában a halál kicsiny rudacskája: egy raktár, afféle holmikkal, amik inkább pusztítanak semmint teremtenek. Ahhoz képest szép nyugodtan tudnak falatozni az alapköveknél. Humoros, biztos dartonita ötlete volt. pakarnanta az egyedüli papi személy itt, a rendfõnök jobbkeze. A késés oka, amiért a Nagoi, vagy kicsoda nem fogad, az az, hogy az egyik ketyere kicsúszott a kezükbõl. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy állítása szerint segítség volt, hogy leamortizálták az elménk pajzsait. Be vannak rezelve. Minket akarnak utoljára hagyni valamiben ez által, hogy legyen egy eddig meg nem nevezett dologhoz esélyünk. Gondolom én ha mindekit szétrohaszt agyilag az a valami, mi azért maradjunk itt élve eltemetni õket. Bájos gondolat, tömegsírra felárat számolok. Röviden és velõsen: beletenyereltünk egy szarlepénybe.
<Túlreagáltam? Lehet. Na és?>
Ionával nem volt semmi baja. Annál inkább a bajos helyzettel és a hellyel.
-Egyébként ne várja el, hogy elhiggyem ezt a szellemi kiteljesedés ego dolgot. Inkább hiszem el, hogy valaki látta Ellanát a sarkon túl, mint ezt. Maguk nem felszentelt emberek, közel s távol nem tudhatnak annyit a halandók túli világról mint egy pap, képességeik korlátozottak. Oh, látom, nem érted, Carwyn. Állítja hogy õk itt a , a tízszerte kiteljesedett szellemi erõ urai, akik körbe-körbe járva emelkednek az afféle egyének felé, mint te vagy én. Hm, én inkább szeretkezem mint megvilágosodom.
<Ha olyan nagy erõvel felruházottnak hirdeti magát, régen rossz, ha õk fûbe harapnak és ránk testálják a megoldát. Bebuktuk. Eh, eh eh, röhögve fogok meghalni. Nagyon jó. >
Fergia mosolygott és így nézett szegény Carwynra.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Hogy mit kértem, és mit kértél te? Miért kószált itt?
A továbbiakban szótlanul hallgatja a nõ beszédét, aztán ismét szóra nyitja a száját:
-Lehet, hogy kicsit fáradt vagyok ma, de elmagyaráznád mégegyszer, hogy mi a jó édes ... fenét akarnak tõlünk pontosan? Mire tartalékolnak?

Megfájdul a fejem ettõl az átkozott füstölõtöl!

[Navaratna]

(Fergia)

-Hogy mire? Hogy mentsük meg a világot. Tudom, tudom, nagy falat, de fõ az önbizalom! Keresd a pozitív jelet! Én a sírkereszttel kezdem.-tette kezét a férfi vállára.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-A fenébe is! Miért nem találtak valami simaképû dorani könyvmolyt erre a feladatra? Ha nem csak apám vonásait örököltem volna akkor már itt se lennék. Irány a tenger, és kész! De neem. Én vagyok elég bolond, hogy ittmaradjak.
Amikor feldúltan beszélt néha toroni, sõt kyr szavakat ejtett közös helyett. Egy krad-hívõ tudósnak bizonyára érdekes tudományos ínyencség lehetett vona. De "hála" egy se volt itt a fajtájukból.

[Navaratna]

(Fergia)

-Ssss...-állt a férfi elé amikor tudott, s nyugtatólag lefogta kezeit, szemébe nézett. Érintése határozott volt de finom:
-Higgadj le, kérlek. Tudom jól mért léptél be ezen a kapun, és most, hogy már hallottam egy s mást, maradunk. Amiatt, ami hajt. Egyszerre egy dolgot tûzzünk ki magunk elé, ha nem, kapkodás lesz. Az pedig a selejt bölcsõje. Nyugalom. Na. Nem akarok behúzni neked.
A hangja most nem volt fergiás. Egy nõé volt. Utólag fintorgott is maga miatt.
<Ezt én mondtam? Azaz így? Hányinger!...>
-Amúgy voltam dorani könyvmoly. Nem vígasztaló, tudom.

[Yvett de Crei]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn
_____________________________________________________________

- Akár le is szállhatna róllam. Akkor normálisabban is eltudnám magyarázni. - *amikor ez megtörtént megköszönte, majd meditációs ülésbe felült.* - Nem szekta vagyunk.... A szellemi kiteljesedés meg nem attól függ, hogy ki pap és ki nem... s nem azt mondtam, hogy többet tudok az élet utáni dolgokról, hogy többet tudok egy papi szeméyltõl az istenek dolgában, hanem azt, hogy az elmémet hatásosabban tudom kezelni mint bárki más.
Nem tartalékoljuk magukat - *fordult Carwyn felé* - segítséget kérnénk Önöktõl, csak egyesek túlságosan is begyöpösödtek gondolkodásilag, hogy így nem lehet senkivel bánni. - *talán most elõször látszódtak igazi érzelmek arcán. Dühös volt, feszült.* - Patanantának adózom mint papi személynek és mint vezetõnknek, de már itt él legalább három tized éve és normális emberekkel ez idõ alatt nem igen érintkezett. Elfelejtette, hogy odakint nincs bizalom az emberekben, fõlleg nem így...

[Navaratna]

(Fergia)

-Nono, egy adronita legyen kimért és stabil. Nem heveskedünk. Egy üdvözöljük önöket és szarban vagyunk, segítsenek, megtette volna. A heréi pedig megmaradtak, ne panaszkodjon, kedves voltam.-felelte Ionának, de közben végig Carwynt nézte, a férfi kezét simogatva nyugtatólag.
<Mikre rá nem veszem magam azért mert...Fergia!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn
_____________________________________________________________

*Iona elnézést kérõen nézett Fergiáékra és úgy állt melléjük. Látszott zavara, de azért csak megszólította õket.*
- Az elõbbi dolgot Patanantával beszélje meg. Én a neki szóló neheztelésemnek adtam hangot. Ohm... Bocsássanak meg... Még a kisasszonynak hoznék egy-két kelléket, s utána magukra hagyom önöket. Csak pár percet kérek még. - *nem várta meg a választ, hanem kisietett az ajtón. Az esõ monoton kopogásába egy ajtó nyikordulása, majd pár hosszúnak tûnõ szegmens múlva újabb nyikordulás és záródás hangja vegyült. Iona ismét megjelnet az ajtóban, bal kezében egy szép ezüst kelyhet tartott, jobbjában pedig egy fonott kosarat hozott. A kosárban apró fadarabkák - bútormaradványok vannak; ezt a rögtönzött tûzhely mellé tette, de elõtte a kelyhet óvatosan a szoba közepén lévõ asztalszerûségre helyezte. Ha megnézik mit rejt, akkor vörösbort találnak benne. A férfi még kutyafuttában elrendezte az "ágyat" melyet Fergia heves belépõje miatt nem tudott, majd szó nélkül kisietett a szobából maga mögött behúzván az ajtót.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mesteremnek tett esküm szerint nem nézek bele a fekete szütyõbe. Egyébként is minek tenném, hisz nem feladatom kíváncsiskodni. Csak csendesen ülök és nézem a nõt. Mikor már kezd a hatásszünet átcsapni mély hallgatásba halkan, szinte suttogva szólalok meg színtelen egykedvûséggel.*

-Van még valami?

[Navaratna]

(Fergia)

Várja, mire jut a nyugtatgatása Carwynnál. Végig a szemeibe néz kutatóan.