Sub rosa

[Alauron]

(Hanas)

A nomád figyelmesen hallgatja ugyan a beszélgetést, de mivel a téma olyanra terelõdött ami szerinte nem jelentõs, kicsit unatkozik.
<Ideje lenne már hogy jussanak valamire...oda kellene csapni.>
- Vegyük elõ a fickót? Megtáncoltatjuk kicsit hátha többet tud.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


És utolsó, legfrissebb játékosunkat üdvözölhetitek!

A kikötõben általános nyüzsgés uralkodott. zajok-végre nem otromba beszédé és parancsoké. S fõleg nem fenyegetésé. Színek kavalkádja, áruké, mindenféle korú-nemû embereké. Igen, asszonyoké is. Castor mióta is látott egyáltalán asszonyt? Fél éve? Vagy úgy egyáltalán: mikor állt szabad emberként a parton? Karcos vigyorogva állt mellette. Õt megismerhette a fél év alatt. Hisz mellette húzta az igát. Kopaszodó ember volt, kicsit alacsony, de inas. Borostája vígan meredt szanaszét. Mélyet szippantott a levegõbõl:
-Érzed? Ez már a szabadság levegõje. És nézd! Szoknyákat látok! Igazit, nem csak álmomban! Oh, csak szerezzek egy jobb gúnyát, megölelek egy puha derekat! ha kell, még egy nyamvadt imát is rebegek érte a sokarcú istenükhöz!
No igen, Karcos nem volt Domvik-hívõ, úgy igazán nem derült ki, mely istent imádja, de egyikrõl sem szólt soha rosszat. A frissen szabadult rabokat pár kikötõi katona terelgette le a forgatagba. Az a sok szag! A hal hadján, meg a rodhadó zöldség, miegymás. A tengerét elnyomta egy túl közel került férfi parfümje, majd egy hússütöde ínycsiklandozó illata. Fejük felett sirályok húztak el, lesve az alkalmat, mikor lophatnak halat. Az egyik sikeresen letojta az egyik katona vállapját, aki fintorogva törölte le. A pap megállt beszélgetni a katonák feljebbvalójával, volt, aki a rabok közül foghíjas orcával bámult, volt, aki elõre vigyorgott, mint Karcos, és volt, aki a földet bámulta. Az egyik férfi, valami barna bõrû a sivatag országából szökni akart, úgy futott utána két katona. Hogy elkapták-e nem derült, ki, mert lassan araszolva egy tömegben araszoló kocsi hívta magára a figyelmet. A katonák, ha látták, meghajoltak a benne ülõ felé, vot aki kalapját emelte. Lassított, majd megállva egy piros köpenyes alak szállt ki belõle, maga mögött egy nála jó két fejjel magasabb, majdnem fekete bõrû szolgával. vagy testõrrel. A kiállása inkább annak volt betudható. Meg az arckifejezése sem volt babusgatni hívó. Kis lenézéssel szemlélt mindenkit, aki védence körül forgolódott. A piros köpenyes lendületesen a tiszthez és a paphoz lépett. Rövid kérdéseket tett fel nekik, valami jót kaphatott válaszkénrt, mert el is fordult tõlük, s egyenesen a rabok -azaz most már szabad emberek- felé indult, nyomában fekete testõrével. Kezét a férfi folyton jatagánján tartotta. A piros köpenyes megállt a férfiak elõtt, testõre mordult. Kelletlenül kis utat nyitottak a férfiak elõttük. A kisebb alak sietõsen végigment közöttük, hol ide, hol oda nézve, majd visszament a feketéhez és egyenesen belemutatott a tömegbe valakire. A fekete biccentett. Visszakísérte a piros köpenyest a kocsihoz, majd visszament, és megállt Castor elõtt:
-Úrnõm munkát ajánl. Gyere velem.
Mély hangját hallva Karcos nyelt egyet. A fekete közös nyelven szólt.
-Húúú...az anyja. De nagyra nõtt...

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A távoli szeretõ fedélzete
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje,3. nap
Résztvevõk: Somuris, Tiarren, Guido, Hanas
___________________________________________________________


-Igen, pont errõl beszélek. Mit gondolsz errõl, Somuris?

[Castor de Vinter]

Bántotta szemét a fény. Szinte vakon tántorgott ki a nappali fénybe miközben társa szünni nem akaró karattyolását halgatta. Idegen hangok, szagok. Igen ez egy kikötõ. Shadon. Életében nem járt még ezen a földön, de még emlékezett néhány színes térképre a Ranil-rend vadászterembõl, amit kölyökkorában szívesen vizslatott. Azt tudta, ha valami igazán messze van a hazájától akkor ez az a hely, és az egyetlen ország délen ami egy istent hisz. Szétnézett az új földön és elgondolkodott hogy mihez is kezdjen itt, mint egy földön futó senki.
Merengésébõl Karcos vidám vartyogása zökkentette ki , aki a kikötõ színes asszonyi forgatagára szerette volna felhívni a figyelmét.
A Nap felé fordította arcát és felsõhajtott.
Ranilra! Most böfögte ki õket a gályapad! Alig ált a lábán a fáradtságtól. Két karja elven fájdalom. Tenyerét véresre tötre a lapát nyele; a hátán frissen hegedt korbácsütés nyomai, amibe már beleszáradtak ruhája foszlányai; egyik fél arcát régi hege torzította el, másik fél arca kétszer akkorára dagadt a bikacsök ütésétõl, mikor láncával megpróbálta az egyik gorvikit megfojtani. Nem volt túl jó ötlet. Haját katonásan rövidre vágták, de érezte így is nyüzsögnek rajta a tetvek.
És akkor mi Karcos elsõ gondolata?! Hogy gerincre vágjon valami helyi paraszmadonnát! Castor a maga részérõl jelen álapotában Alidar legszebb gyöngyét dobta volna oda egy forró fürdõért és egy vetett ágyért. Így válaszolt át kis társának:

- Aha. És egyébként most mihez kezdünk?

Elemi erõvel tört rá a fáradtság. Soha nem érezte még magát ennyire kimerültnek és gyengének. Úgy érezte tán még Karcos is képes lenne kiütni õt kisujja egyetlen pöccintésével.

- Magadnál vagy haver?
- Persze; magam is úgy érzem, arra van most szükségem, hogy az összes helyi lotyót felkeressük.- vicsorított Karcosra.

Nem is érzékelte mikor toppant elé a fekete nagydarab, és hozzá beszélt. Bár tisztán beszélte a közöst, de kellet jónéhány másodperc mire felfogta hogy mit akar.

- Úrnõm munkát ajánl. Gyere velem.

Tekintete összevillant Karcoséval, elképzelte milyen szánalmas látványt nyújthatnak õk ketten, még egy nagy rakás ork-lepény is bizalomgerjesztõbben nézhetett ki. Nagy levegõt vett...és elkezdett röhögni. Mert ez nem is lehet más csak Ranil valami hóbortos tréfája. Ez valami vicc.
Lassan göcögve kezdett nevetni majd egyre nagyobb hahotázásba ment át.

- Az uhu...rnõd...munkát...NEKEM? EZ JÓ! Megnevettettél idegen, ezért hálás vagyok! Tudod a tréfa meglehetõsen szûk marokkal mért kincs egy gorviki gálya padjához láncolva! Hát jó! Aztán ki a te úrnõd idegen? A félholtra vert rabok munkaadója?

Szerkesztette:2007 01 07, 10:07 Szitakötõ

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Felkel, megtörli a szemét. És így szól kicsit még álmatag félig ásító hangon.*

-Na de lányok mi folyik itt?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


a feketének nem volt humorérzéke. Busa szemöldöke mozdulatlan maradt, ahogy arcizmai is. Megvárta míg kiröhincséli magát a sebhelyes arcú, szánalmasan rozzant figura, majd vállon ragadta Castort és finoman nyomta egy irányba, amerre mennie kéne.
-Majd megtudod.
Karcos pislogott. A fekete ember nyugodt, mély hangú válasza izgatottá tette:
-És ééén? Én nem mehetek? Hé! Egy vasam sincs! Azaz van, de a csuklómon, na! Mondd már meg ennek a fekete baromnak, hogy mi van...! Én is vagyok olyan randa és megviselt!
A "fekete barmot" nem érdekelte Karcos nyifogása. Vezette Castort a kocsiig és be is ültette, annak ellenére ahogy kinézett és amennyi tetût tartott háziasítva Erõs marka volt a férfinak, s castor most nem állt erõ dolgában jól, fáradt volt s meggyötört. A kocsiban ketten ültek még: a piros köpenyes és egy másik alak. kiderült, a piros köpenyes egy nõ volt. égõvörös göndör hajú, fehér bõrrel és kék szemekkel. Egykedvûen olvasgatott valami papírosokat s csak annyira nézett fel, hogy lássa, Castor megérkezett. A mellette ülõ másik nõ nyelt egy nagyot és orra elé legyezõt húzott a férfi érkeztekor.

-Ugyan, Marja, kibírod. -mormogta a vörös nõ. Mindkét fülében drága rubint fülönfüggõk lógtak.
-Mi a neve? Mely országból származik? Egyelõre elég ennyit tudnom magáról. Rólam meg magának annyit, hogy Donna Messala Wassath vagyok, egy kisebb udvarház és két hajó úrnõje. A kérdéseit tartogassa akkorra, amikor már visszanyerte az erejét és egyenlõ esélyekkel indulunk.
Kifogástalan közös nyelven szólt Castorhoz, s csak az volt zavaró, hogy beszéd közben nem nézett a férfira, inkább olvasgatott. A kocsi indult is, a fekete ember pedig le sem vette szemeit Castorról. puha ülést tudhatott maga alatt a férfi és nem volt büdös.

//A vörös nõ arcra így néz ki: Messala //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Eme három hajadon arra készól, hogy bûnbe esset magával-felelte Mimi, miután lenyelte a falatot. A lányok szúrós szemekkel néztek Mimire, majd álmodozón vissza Vincentre.
-Nem éhes? Három csajhoz kell erõ...-mutatta fel a kolbászt a futárnõ

// Mimi Tudom, ez nem apródfrizurás //

[Castor de Vinter]

Hagyta hogy a fekete ember (Talán dzsad? Abasziszban már látott efféle népeket.) az általa kívánt irányba noszogtassa. Akadozó lábakkal, lógó fejjel bukdácsolt. Szinte nem is hallotta Karcos nyivákolását. A testõr belökte valahová, valami olyan helyre ahol ülni lehetett. Bal arcfele, ahol bikacsökkel vertek rá, hogy eleressze a gorviki matrózt, mostmár iszonyatosan be volt dagadva, annyira, hogy igazából a feldagadt arcizmaitól nem látott ki. Jobb arcfelét, amelyiken egy régi sebesülés terpeszkedett: szemöldökétõl az álláig egy jó centi széles rózsaszín heg csúfított el, azzal a szemével nézett. Bár Ranil kegyelmébõl LÁTOTT vele, azonban tejfehér hályog borította be, külsõ szemlélõben egy félvak ember benyomását keltve.

Egy pazar fényûzéssel berendezett hintóban ült. Úgy látszik mégsem áprilisi tréfa. A nõ aki beszélt hozzá, fehér bõre és kék szeme alapján akár északi is lehetett volna, bár hazájában ritkák a vörös hajú nõk. Azonnal megérezte a nõ különleges pafümjét, ami jótékonyan tompította saját testének bûzét. Nagyon kényelmetlenül érezte magát. Csúf arca miatt amúgy sem volt egy simulékony és szellemes társalgó; fõleg nõkkel szemben nem; hiszen mindig is aranyért -adományért- vette a szerelmet leginkább Ellana papnõitõl, ha szüksége volt rá, de ennyi. Tisztában volt külseje hatásával, nem erõltette, ami nem ment. A vöröshajú nõ felpillantott rá, tekintete nyugodt semlegességet, már-már közönyt tükrözött. Ez némileg enyhítette kínos szorongását. Viszont a vöröshajú mellett ülõ nõ (Talán udvarhölgy? Társalkodónõ?) leplezetlen, undorral kevert vegyes rémülettel nézte. Castor úgy döntött valószínûleg nem segítene a dolgon, ha mosolyogni próbálna.
A nõ megrezegtette a kezében tartott papíost és újra megérezte azt a nagyon finom és drága illatszert. Azonnal megrohanták gyermekkora emlékei..... Anyja alakja a kis herbalista kunyhóban, ahogy magyaráz:
-Látod Castor ez a szantálfa. Szagold meg jó illata van ugye? Ez pedig angyalhajolaj, az meg ott orchidea. Nagyon különleges és drága illatszer készül ezekbõl. Holnap jön Juszuf és elviszi az abadanai alkimistához. Õk még hozzátesznek jónéhány dolgot, és így készül ez. Vigyázz ki el ne törd, én is ajándékba kaptam, és egy vagyont ér! Talán apád teljes fegyverzetének ára fedezné ezt a kicsit. Úgy hívják a Sellõ Könnye....

Maga sem értette miért nem a nõ kérdésére válaszolt, de az elsõ szava ez volt hozzá:

- eee...Elnézést asszonyom Ön Sellõ Könnyét használ ugye?

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Egy lesujtó cinikus pillantást vett Mimire és ha a lányok közül van legalább két jó nõ akkor feléjük pedig egy kaér fél mosolyt ereszt meg, majd feláll és öltözködés közben, így szól.

-Nos ami igaz az igaz, már vagy egy napja se nem ittam se nem ettem semmit úgyhogy az éhség gyötör.
És Mimi, mond csak, csak azért száltál vitába a lányokkal mert kacér pillantásookkal méregettek?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

Donna Messala lejjebb eresztette az éppen aktuális levelet arca elõl és ránézett Castorra.
-Történetesen igen. Hm, Tariq, lásd el az arcát, fürdesd le, tetvetlenítsd és adj rá valami emberi gúnyát. Még a végén Marja elájul. Nem látott még pucér férfit. És maga majdnem az. Ha ezeken mind átesett, enni fog és inni, aztán alszik és felkelvén újra beszélni fogunk. Van kifogása a menetrendet illetõen?
-tekerte össze a levelet és Marjának adta. Teljes nyugalommal nézte a férfi arcát, hályogos szemén elidõzött:
-Azzal lát valamit, vagy használhatatlan? Mm, jut eszembe, Tariq, hívasd majd ide a kuruzslót, vizsgálja meg õt.
A kocsi közben macskakõre ért, rázott kicsit, de a puha ülõkék között ezt nem lehetett annyira érezni. Castor számára meg minden olyan puha volt, hogyha görgetegen hánykolódtak volna se zavarta volna. Lassan csökkenni kezdett az emberek száma az utcán, elmaradtak a keverék kinti szagok, a kutyák és a koldusok, szélesebb utcák következtek, míg végül egy baracksárga falú ház elõtt megálltak.
-Megérkeztünk. Legkésõbb holnap reggel jelenjen meg elõttem, ám ha hamarább kialudná magát, amit kétlek, jelezze.-közölte Messala amit kellett, s egy inas kocsiajtó nyitása után kilibbent a kocsiból. Vörös haja zuhatagként követte, a parfüm illata újabb hullámban csapta meg Castort. A kísérõnõ, Marja szinte kimenekült a kocsiból és odakinn kapkodott levegõ után. A fekete ember intett, szálljon ki Castor.

//A kocsiban feltett kérdésekre tudsz válaszolni, van idõ//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


Mimi sunyin a lányokra nézett, azok közül kettõ aggódva Mimire.
-Nem igazán. Az a két enyves kezû lopni akart magától.
-Nem igaz! Csak kíváncsi voltam! (2.)
-Úgy bizony! Ilyen finom embertõl mikor mernék már lopni! (3.)
A vastag karú elhúzta a száját és csúnyán nézett Mimire, akit ez hidegen hagyott. Szépen falatozott. A magát kíváncsinak mondó alig lehetett 15, serdülésben volt, de formára már nõre hajazott, s még nem szedett magára akkora súlyt, hogy párnás parasztlány legyen. Szép barna szemeit le sem vette Vincentrõl és elpirult a mosolyt látva. a harmadik, aki kézzel-lábbal titkolózott a lopás vádja ellen, merész dekoltázst tudhatott magának, lazán volt csak összefûzfe blúza, s telt kebleinek halma vígan kacsintott Vincent felé. Alacsony, energikus lány volt, arcra talán a serdülõ testvére. Õ volt az, aki nyomban kapott a szón, hogy az úr éhes:
-Hozhatok finom, frissen sült cipót csirkecombbal? Van ám, csak egy szavába kerül!
-Én pálinkát is tudok szerezni, igazi szilvából, nem valami pancsolt trágyalébõl!-csillant fel a 15 éves szeme. A vastag karú csendben mustrálta Vincenttet, korban õ volt a három lány közül a legidõsebb.
-Én meg aztán kilazítom fáradt izmaid, de úgy...-s egyenként megropogtatta az ujjait. Mimi fanyalogva grimaszolt.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Elkezd kutakodni a holmijában, mintha egy ruhadarbjázt keresné, de persze csak ellenõriz végül kihúz közülük egy mellényt amit még magára kanyarít nehogy ganút fogjnak a menyecskék*

-Nos hölgyek a pálinka ,biztos ,finom igy megkostolnám és ez a cípós csirkecombos étel is jól hangzik szeretnék velük közellebbi ismeretségbe kerülni.

*Mondja ezt egy huncut félmosoly közben*

-Megtudhatnám a hölgyemények becses nevét?

*Ekkor különösen a két teccetesõebb fehérnép szemébe néz a harmadikra csak alig pillant.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________



//Tisztánlátás végett: számodra melyik a kiszórt harmadik?//

A lányok egyszerer mondták ki a nevüket, ez alapján kisebb idõ után ki lehetett hámozni, ki kicsoda: a serdülõ Nitta, a bögyös Simone és a vastag karú Verca. Az ételt és italt ígérõ lányok ki is röppentek a malomból, hogy a fiatalember elé hozhassák, Verca Mimire öltötte a nyelvét.
-Na jó, én ezt a bagzást nem várom meg. Jó ismerkedést a szifilisszel, uram-seperte le magáról Mimi a morzsákat, elcsomagolta ételét, jót húzott a kulacsából. Pakolni kezdett, aztán köpenyét magára terítette.

[Saggaras Zenir]

//Vercát. Ugye elsõlátásra nem hiányzik semmim, a pénzt is megnézem?//

(Vincnet ves Montariny)

-Nos M?imi ha menni készülsz, akkor örültem a találkozásnak, és remélem utjaink még kereztezik egymást,de éneste már nem akakrok utra kelni.

*Összébb pakolja a cuccait és ráül az egyik zsák tetejére ugy várja a menyecskék visszaérkezését.*

//Vercának csak a karja vastag vagy a többi része is? Mert ha csak a karja akkor õ sem marad ki a jóból.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

//Vercának csak a karja vastag és termete magasabb mint a másik két lányé.//

-Nos, én is azt terveztem, hogy maradok, de nem kenyerem mások ûzekedését hallgatni, miközben pihennék. Ez nem túl nemeshez méltó, és felfordul a gyomrom.-húzta el száját Mimi.
-Milyen finnyás vagy! (Verca)
-Francokat. Csak már ismerlek titeket és mindig ezt csináljátok. Kitõl is vagy várandós, Verca? Attól a múltkori, füstös képû nyeszlett Alfonzotól? Hja, te megesett lány vagy, nem?-tette szája elé színlelt meglepettséggel Mimi a kezét, Verca arca elvörösödött, keze ökölbe szorult.
-Ó, én botor, elárultam legújabb csemegéd elõtt? Szerintem az urat ez nem fogja zavarni, hisz még csak két hónapja van a szíved alatt a gyereked? Még nem is látszik!
Verca mérges lett, husángott ragadott, de Mimi nevetve kitért elõle.
-Csak csendesen, vagy apátok meghallja és szíjat hasít a hátatokból. de talán jobb lenne Vincent úr orrára kötni, hogy Simone jegyben jár a mészárossal.
-Fogd be a szád!-kiáltott rá Verca. Idõközben hugai-akikre nem hasonlított- megérkeztek és riadtan nézték nõvérüket husánggal a kezében, meg a pimaszul vigyorgó Mimit.