Tengermellék & Kalózok [Felfüggesztve]

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Reggel
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________

* Riel a nagy várakozásban beszélgetésbe elegyedik a taton szolgáló katonák egyikével... megtudakolja hány tiszt szolgál a hajón és amazok mennyi ideje ténykednek és pontosan miylen rangban, majd megkeresi a rangidõset, aki a hajóorrban ténykedik... midnez úgy lefoglalja hogy észre se veszi, ahoyg Mina Pelin oldalán elõbukkan a tat belsejébõl, majd azt se, ahogy a kalandorok többsége enni vonul vissza, avgy éppe na kabinjába távozik el... amint végez a dolgával, lesiet az ebédlõbe...*
* Riellel együtt két másik kalandor is érkezik... egyik hetyke aszisz legény cserzett bõrmellénnyel dobótõrös hevederrel a vállán, a másikuk feketés bõröltözékbe ruházott alak, aki sötét kámzsát visel... a két alak amint leér Pelinékkel szemben foglal helyet... Riel maga kedvesét meglátva a közelébe iygekszik ehlyet foglalni...*
- Ohh drága Mina hol voltál? Kerestelek hol talállak... * Meglátva Glammyt és Eldwyrt biccent...* Eldwyr, Glammy... örülök hogy így összeverõdtünk. Ha megbocsáltanak.. leülök... *azzal egy széket szerez és az asztal mellé helyet foglal... komoly hangon kezd neki...* Bezséltem a tisztekkel. Edzett harcosok, a szívós fajtából. Jól össze lettek válogatva. Ráadásul összeszokott gárda. Másrészrõl.... azt hiszem átolvasva midnenki kartonját eldönthetõ, hogy a rabszolgatelep ellátogatására tészem le a voksot. Elvégre midnenki készsége ehhez vág... számítok midnenki segítségére. A hatalom és az erõ ugyan pénz függvénye a dolaminok között... de pénzen és hatalmon fegvyereseket is lehet vásárolni. Márpedig ha a pénz nem jön be... információt kicsikarni máshogyan lesz onnantól célszerû... * Azzal megzörgeti rapírját...* Midnenkire szükség lesz azt hiszem. Nincs sok idõnk, midnenre fel kell készülni.
* Ekkor a tegnap esti rém, a kámzsás magitor libben elõ az ajtóból... úgy tesz mitnha semmirõl se vett volna tudomást... mitnha lebegne halad az azstal végébe, majd a társaságtól távolabb helyet foglal... csuklyáját hátraveti... tar fej, kiállló halántékcsontok... markáns ékcsontozat, hatalmas koponya... széles állkapcs, összeszûkült kis fekete szemek... szétvágott felsõ ajak. Forradás a jobb oldalt... fél fülbõl leszakítva... a tépázott alak hatalmasra nyitja éhes száját és némi húst töm magába... enyhén feketés fogai... fémes csillogású fogai nem megmagyarázhatatlanul szép mosolyt sejtetnek. Riel nem szól semmit... a magitor két falás közt gunyorosan a Biztosra förmed...*
- Drága jó Biztos uram... mi ez a hírtelen csend? Csak nem zavarja megvetnivalóan lenézendõ társaságom a fényes köröket idelenn?
* Riel komor arccal vág vissza...*
- Elméletileg nem, gyakorlatilag igen... van egy mondás, miszerint barát akármikor vehet az emebr asztaláról annyit, amennyi jól esik. Kiemelendõ a barát szó... az ellenség fogalma alatt rejtezõ más személyek a nemkívánatos jelzõvel illetendõek, márpedig ha valaki ilyen jelzõvel illetendõ, amaz nem barát, így nem illik annak hivatlanul az ember asztalától vennie.
* A magitor mosolyog....*
- Oh drága Biztos úr, hogy Ön milyen szépen bánik a szavakkal! Ám mint Karnelian hercegkapitány úr lojális követõje azt hiszem a barát nevezetû kategória élén állok...
* Riel szemei villognak...*
- Ahogyan a Tengermelléki nagyúr asztalánál Toron császára is... mert hát mint tudjuk, papír van róla.
* A magitor továbbra is mosolyog...*
- Ha papír van, akkor midnen rendben.

[Eldwyr]

(Eldwyr)

-Csak emlegetni kellett. *Néz a belépõ Rielre. Majd a másik két alak vonja el a figyelmét. Észreveszi a bõrmellényes dobótõrös hevederét, és azonnal el kezd forogni az agya.*

<Egy ilyen nekem is kell! Megkeresem a hajó fegyvermesterét hátha van raktáron valami hasonló.>

-Persze ülj csak le! Harapj valamit!

-Azért én ismerek egy harmadik, köztes megoldást is a szükséges információ megszerzésére. De ezt majd négyszemközt. *Mondja amikor meglátja a magitort. Csendben végighallgatja a szópárbajt.*

<Provokálja ez a disznó! Jó lesz vigyázni vele, mert cseppet se bízok benne.>

*A másik asztal felé pillant, és megpróbálja kitalálni, hogy az ott ülök - fõleg Pelin -, hogyan viszonyulhatnak a magitorhoz.*

[Hakea Ello]

(Mina)

Látva Glammy szomorúságát bíztatóan mosolyog rá, magyarázatára kézlejtésekkel segít rá.

-Tényleg semmi baj, csak kicsit kiszorult belõlem a szusz. Nem haragszom.

<Furcsa ez a nõ...felnõtt és mégis gyermeknek tûnik...>

Pelin tekintete szúrja ugyan az oldalát, de megállja, hogy odanézzen. Enni azonban nem tud sokáig így, az adag felét otthagyva tolja a tányért az asztal közepére, ezzel jelezve, hogy végzett. Riel érkezésével már nem is számolt, láttára fülig ér a szája. Kecdvese számára kihúzza a jobbján üresen álló széket, majd közelebb csúszik hozzá és kócos fejecskéjét a vállára hajva dörgölõzik hozzá. Monológját csendben hallgatja és egy halk *ühüm*-mel jelzi, hogy tudomásul vette. A magitor érkezését anélkül megérzi, hogy odanézne, Riel érezheti, hogy a lány hátán végigfut a hideg és megborzong. A párbeszéd hangneme cseppet sem tetszik neki.

<Ezzel még nagyon sok bajunk lesz...>

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*A sok belépõ egy pillanatra eltereli figyelmét Mináról, de a kis kihagyás után ismét ráföggeszti a lányra pillantását és tovább figyeli, hogy mi fog kisülni a dolgokból. A két alakot gyorsan a közepesen megfelelõ kategóriába sorolja, melynek tagjai nem elvbõl megvetendõek, de amíg nem bizonyítanak addig nem érdemes rájuk figyelmet szentelni. A magitor már teljesen más tészta. Riel és a varázstudó szópárbaját hallgatva halvány, cinikus félmosoly játszik cápavadászunk szája szegletében, melyet nem könnyû a rágás közben felfedezni. Szólni viszont nem szól semmit. Hagyja, hogy az ékesszólók kifenhessék egymáson nyelvüket.*

<Érdekes. Ez a magitor már puszta megjelenésével is kihozza a sodrából a Biztosunkat. Ha egymásnak mennének kinek az oldalára álljon a magamfajta?! Mondjuk valószínûleg a társaság nagyrésze kettészakadna. A Riel asztalánál ülõk biztosan a magitor viselkedése ellen ágállnának, de a többiek közül szerintem nem én lennék az egyetlen, aki inkább a toroninak adna igazat, mintsem a tõrkardos úrfinak. >

[Layla]

(Glammy Zansane)

A lány felemelte édes, gyönyörû fejecskéjét, és ránézett a magitorra. Õt nem rázta ki a hideg. Igazából túl gyermeteg volt ahhoz, hogy az ilyesmik érdekeljék. Vagy túl intelligens ahhoz, hogy elárulja érzéseit a marcona alak láttán. Tovább falatozott, mintha mi sem történt volna, de azért biztatóan Rielre mosolygott...

[Ralog Gebbro]

(Edvin)

*A vörös hölgy csábos mosolyára a legszebb mosolyát elõvillantva dobja be a hölgynek, miközben egyet biccent fejével feléje, feláll az asztaltól és odalép hozzá.*
- Edvin Duriff a becsületes nevem. Bár a fedélzeten egyszer már bemutatkoztam amikor is vele - *mutat itt a belépõ Rielre* - ácsorgott odafent, mielõtt letért volna reggelizni. De sebaj Glammy - ilyen szép hölgynek még ez is elnézhetõ. Ha többet akar megtudni róllam, akkor esetleg késõbb beszélgethetünk négyszemközt is. - *aztán vissza is ül Pelin mellé.
A humoros kérdésre adott válaszára csak elvigyorodik hamiskásan.*
- Az jó. Úgy látom egy húron pendülünk Pelin barátom - ha szólíthatlak így, ilyen rövid ismeretség után. - *a válasz további részét nem mondja, mert a színen megjelenik a toroni, s a kialakult vita miatt csendben marad. A feszültséget homlokráncolva veszi tudomásul, majd sejtelmesen gonosz vigyor ül ki az arcára.*

[Layla]

(Glammy Zansane)

-Nos... -a lány fülig pirult vörös, hosszú, hullámos haja rejtekében. Arca ragyogása még így is kivehetõ volt, földre szállt angyalra hasonlított. Úgy tûnik, a gyerekessége nem lesz ellenére senkinek, de nem akarta magát teljesen hülyének tettetni sem... érdekes az élet, zárta le magában a rövidke vívódást, majd felnézett a férfire, aki odalépett hozzá. Nem volt ellenére az ismerkedés-dolog. -Én is remélem, hogy hamarosan megismerjük egymást... -pirulgatott, maga sem értette, miért.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Reggel
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________

*Pár pillanat elteltével a toroni zord fején a füle helyén két pillangó szárny jelenik meg. Rózsaszín alapszíneken, gyöngyházas bordó-kék-sárga apró kördíszítések láthatóak, s az egész szárny-fül lassú legyezõ mozgásba kezd. Halk suhogás hallatszik felõle. Riel igencsak meglepõdik... arcára megrökönyödöttség ül ki... gunyorosan mosolyogva vág vissza ezután...*
- Irigylem azt az igen feltûnõ jókedvét sire. Látom nem palástolja mindezt megnyerõ küllemén megvillantani.
* Azzal Riel toroni módra feláll majd széttárt kezekkel különös mutatványt ad elõ... a mozdulatsor arisztokratikus koordinációja és különös kivitelezése egyedül a Toron kultúrájában szakértõket nem csalhatja meg: Riel Forg éppen az "elismerem a tekintélyét" formulát adta elõ feltûnõ hanyagsággal... a magitor a sercegésre a füléhez kap... a fémkését felemelve csodálja meg annak tükrében a furcsa jelenséget... hunyorítva végignéz a társaságon... hamarosan a fekete kámzsás alak, mintha beütötte volna a fejét hátra is fordul... szigorú arcával a magitor felé fordul.. amaz vigyorogni látszik... a kámzsás alak szeme villan egyet, majd az arca megremegni látszik.. hamarosan visszafordul az asztalhoz majd tõrdobáló társához - akinek vállán a heveder van átvetve- fordul... hamarosan azonban Mina fejében hatalmas robbanó nyomás jelentkezik... mitnha gondolatának hatalams földjeit száz és száz nehézekével kaparnák fel... iszonytató pörölyként csap le rá mindez, majd pillanatok múlva elméjében tapogató kézként egy idegen entitás jelenik meg... a felszántott gondolatföldeken egy örökkéalóságnak tetszõ pillanatban hírtelen midnen barázdába beletekint... majd olyan gyorsan ahoygan jött, hírtelen el is múlik az érzés... másodpercekkel késõbb mindenki tudatában lejátszódik ugyanez... a magitor megtörli a kezét a törlõrongyba mindezek után, majd Edvinhez fordul...*
- Khm... óvatosabban kivel szórakozol kisfiam. A végén még megütheted a bokádat. Az uramhoz fûzõdõ hûségem és hatalmas humanitásom egyedüli referencia arra hogy retorzióra nem kell számítanod. Azonban... ha még egyszer rajtakaplak valamin... Karnelian nagyúr elvei szerint cselekedve keményen 'megjutalmazlak' az ilyesfajta bolondozásokért.
* Azzal a széket kivágva szigorú tekintetének villogásával elviharzik... Riel felsóhajt...*
- Karnelian kemény ember... becsületes, egyenes... de aki nem szigort tanult ember, nem egyenes és nem becsületes, azt 10X-esen megveti. És így a magitornak igaza van...

[Eldwyr]

(Eldwyr)

*Mindkét kezét ökölbe szorítva támaszkodik meg még ültében is, de nem képes ellenállni.*

//azstrál próba: dobás k10-el=10 sikertelen//

-Ezt fejezd be! *Kiáltja Eldwyr ingerülten. Semmi bocsánatkérés, semmi visszafogottság, szemmel láthatóan nem sok hiányzik hozzá, hogy a magitorra támadjon. Felfigyel rá, hogy szép sorban minden társa gazdagabb lesz az élménnyel. A magitor szavaira Edvinre mered. Majd Pelinre figyel, hogy most felfedez-e az elõzõhöz hasonlatos félmosolyt az arcán.*

<Hát te ki a fene vagy, csak nem szakmabeli?> *Néz ismét Edvinre*

[Hakea Ello]

(Mina)

Kényelmesen elnyúlva hallgatja a többiek csevegését. Éppen fészkelõdik és Riel nyakához dörgöli az arcocskáját amikor válla fölött átpillantva meglátja a magitor füle helyén csillogó pillangót. Fejét elkapja kedvesétõl, nevetségét magába fojtandó kapja szája elé a kezét. Találgatásba kezd, hogy ki lehetett a megidézõ, a tegnap esti "kutyás eset" után természetesen Eldwyrre gyanakszik elsõsorban. A tréfa tetszett neki ám Riel rájátszása annál kevésbé...félt a hátborzongató alaktól, még Pelinnél is jobban. És amint gyomrában egyre gyûlt a félelem gombóca, arcáról pedig olvadt a mosoly, fejében hirtelen megjelent egy olyan fájdalom, amit sosem érzett még életében, mintha koponyáját satuba fogták volna vagy gigász feszülne falának belülrõl, úgy mart belé. Felsír, majd, mivel elsötétül elõtte a világ, lebukik a székrõl és egy koppanás kíséretében a padlón találja magát. Összegömbölyödik, tenyereit halántékára szorítva könyörög, hogy ne bántsák. Bár csupán néhány pillanat erejéig járja át a fájdalom, a gyenge lánynak ez bõven meghaladta a tûrõképességét. Könnyei patakozva áztatták az ingecskéjét, hatalmas szemei egészen bevörösödtek, egész testében remeg és szipogva hebeg maga elé.

-De hiszen én nem is bántottam...

[Eldwyr]

(Eldwyr)

*Amint észreveszi, hogy Mina földön ülve szipog, azonnal felugrik és felsegíti. A zsebébe nyúl, hogy elõvegye a zsebkendõjét, de mivel a párbaj után azzal fogta le a sebét, így nem találja. Gyorsan felkap az asztalról egy tiszta szalvétát és odaadja a lánynak. Nem szól semmit, csak azon gondolkodik, hogy most kimenjen a helységbõl, vagy maradjon. Tanácstalanul áll a lány mellett.*

[Layla]

(Glammy Zansane)

Még mindig nem félt... de látta, hogy valami nagyon nincs rendben. Érezte a levegõben, hogy valaminek történnie kell -és hogy talán most az egyszer tényleg komolyan fog viselkedni... amikor azonban megpillantotta a magitor zord fején a csillogó pillangó-füleket, magában kuncogni kezdett. Mégis, mit képzelt, mi történik itt? Nem kellene félnie.
... a következõ pillanatban pedig meghallotta Mina sikolyát. Apró volt, de fájdalmas -és pár másodperc múlva õ is átélhette ugyanazt... Nem, neeem! Sikoltotta gondolatban, és úgy vergõdött, mint egy rab madár, a szívecskéje hevesebben dobogott, alig kapott levegõt... mintha... mintha a gondolatait durván kirángatták volna egy dobozkából, melybe az emlékeit is rejtette, feltépték volna a lakatokat, zárakat, majd durván visszalökték volna õket a helyükre... zihálva tért magához... nem értett semmit, de amikor a magitorra nézett, elkapta a düh, ami még kegyetlenebbül marcangolta szívét, tudva, hogy nem tehet semmit.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________

* Riel amint észrevszi Mina reakcióit, villámgyorsan lekuporodik hozzá, majd felkapja, felemeli...*
- Bocsássanak meg...azt hiszem visszavonulunk egy kevéske idõre....
* Azzal Minát a kabinja felé kezdi el cipelni. A lány könnyû teste mint a pihe, hamar elér vele a szoba ajtajáig... ügyeskedve elõkapja a kulcsot majd a zár megcsörren... pillanatokkal késõbb Mina már az ágyon hever Riel oltalmazó ölelésében... a férfi úriember módjára viselkedik vele, semmilyen intimebb zónába nem téved....*
- Te is érezted a magitor tudatát?

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*A füles eseménybõl elsõre nem vesz észre semmit, mivel még mindig Minát figyeli. Épp válaszolna Edvinnekl, mikor Mina felsikolt és összeesik. Egy pillanattal késõbb õú is megérzi az elméjében történõ szántást, de ez nem foglalkoztatja különösebben. Csupán összeráncolja a szemöldökét, de a kis vörös lányka már más tészta. Most elveszi a tekintetét róla és rámered a magitorra, miközben felemelkedik az asztal mellõl egy kissé és rátámaszkodik a lapjára. Bántóan érzelemmentes hangon szólal meg, mely magában hordozza a csúf és kínkeserves halál ígéretét.*

-Itt a vége a játszadozásnak. Sõt, ha így folytatódnak az idióta kakasviadalok, akkor eljött az ideje, hogy kibelezzünk valakit. Már vagy két napja úgysem éreztem a vér és a kiontott belõségek illatát.

<Eddig szimpatikus voltál kuruzsló. Most viszont a lista elejére ugrottál, méghozzá nagyon elrugaszkodtál a mezõnytõl, akik a késemre elõ vannak jegyezve! >

[Eldwyr]

(ELdwyr)

*Miután Rielék elhagyják a helységet, Eldwyr is összszedi a cókmókját és feláll.*

-Glammy! Bocsáss meg az iménti kirohanásomért, de nagyon utálom az efféle tolakodó alakokat. Ha megbocsátasz én most visszamegyek a kabinomba a mandolinomért. Pár perc és a fedélzeten vagyok, és gyakorlok egy keveset. Szerintem ne engedjük, hogy ilyen nyavalyás varázstudó elrontsa a szórakozásunkat. Délutánra terveztünk egy kis zenéléssel egybekötött borkóstolót. Ha gondoljátok tartsatok velünk ti is. *Szól át a másik asztalhoz. Majd Edvinre néz és megszólítja.*

-Tetszett a trükköd. Összedolgozhatnánk.

*A kabinjába menet átkozza magát, amiért nem bírta féken tartani a dühét. De Pelin reakciója nagyon is tetszett neki. Nem kétséges számára, hogyha tetlegességre kerülne sor, akkor minden erejével segíteni fogja õt.*

<Egy közös ellenség olykor jól jöhet egy ilyen vegyes csapatnak.>

*A kabinban megmosakszik, tiszta, tengerkék inget, az ing alá pedig sodronying vesz fel. Mindkét csuklójára felcsatolja a dobótõr tokokat, begombolja az ingujjakat, magához veszi a pálinkáját, felkapja a mandolint, kilép az ajtón, amit kulcsra zár. Jobb kezében a mandolinnal, bal kezét a rapírján nyugtatva kimért léptekkel elindul a fedélzetre. Keres egy alkalmas helyet, ahová a nap is süt és árnyékot könnyû találni, leül, meghúzza a flaskáját és játszani kezd. Mivel még egy kicsit feldúlt, ezért erõs érzelmekkel tele dallamokat csal elõ a hangszerbõl. Fel se néz, a szeme csukva, teljesen átadja magát a zenének. A fejével visszafogottan követi a dal ritmusát.*

//Zene 4. szint elég jól játszik//