Al-Abadanai kalamajka

[Orwen del'Correl]

//OFF: Most (is) azért nem írtam, mert nem volt mit hozzátennem a történethez. Majd most!//

(Carwyn)

<Iona... tényleg nem az a jellemzõ férfinév... mindenesetre elég sok nemzet él Satralison.>
-Carwyn Illyr. Szólítson csak 'Carwyn úr'nak! A kezét nyújtja a férfinek és kezet fog vele, ha amaz viszonozza a gesztust. Megpróbál ugyanolyan normálisan viselkedni, mint vezetõjük, ami egyébként nem is esik terhére. Elvégre mégis több, az obsoroknál.
Figyelmesen hallgatja amit Fergia kérdez, õt mellesleg annyira nem zavarja a füst, már volt benne része párszor Shiro mester labortermeiben. Bár õ nem az a megfázós alak, mégiscsak megnyugszik, mikor a férfi megemlíti a száraz ruha lehetõségét.
Ezek után csendben követi a kis társaságot.

//to Yvett: Tehát, most egy nyitott részen vagyunk, nemde? Felettünk az ég. Még itt is érezni a füstölõket, vagy csak a kapu környékén?//

A szoba egyszerû berendezése kicsit elkeseríti.
<Döngölt föld, rendben, kõasztal, rendben. DE HOGY a fészkes fenébe lehet itt aludni.>
Gondalatait tükrözi mimikája is, és lassan, óvatosan ízlelgetve a közös szavait kérdést intéz a vezetõjükhöz:
-Nem egészségtelen számukra ilyen körülmények között aludni? Persze, gondolom ez hozzátartozik az aszkézishez, és nagyratartom a segítségket, de mit ér a lélek, ha a test halott? Ha pedig hoszabb távra tervezik a látogatásunkat, mind nagyra tartanánk, ha -és itt körbetekint társain- ha valami alkalmasabb fekvõalkalmatosságot tudnának keríteni. Mert attól tartunk a mi szervezetünk nem oly edzett, mint az önöké. Aztán meghallja a nõ és az északi reakcióját, és csak megvonja a vállát.
-Én azért kérnék valami puhát a hátam alá. Bár egy ágy jobb volna.
Egész monológja során megpróbál tiszteletteljes hangon beszélni, elvégre a viharos tengertõl mentették meg õket! Miközben beszél lassan leengedi válláról a táskáját, és kipakolja. A fegyverekkel óvatosan bánik, mozdulatai lassúak, jelzi, hogy nem használni, inkább szárítani kívánja õket. Nem sokkal késõbb már üvegcsék, átázott tuhanemûk, apró szikék, kötszergombolyagog, és pákák hevernek az asztalon katonás sorrendben. Mikor Fergia nekivetkõzik, csak valami olyasmit mormog az orra alá, hogy "Több vagyok náluk..." és hátat fordít amíg végez. Aztán õ is átöltözik a fal felé fordulva.
<Végre szárazon.> Rápllant az északira is, és ha õ is ruhát cserélt elvigyorodik. Ez a kék ruha! Mulatságosan festhetnek.

[Navaratna]

(Fergia)

Hallva a félvér megszólítási kérelmét magában elmosolyodott, arcán ez nem látszott meg. <Csak kibukik belõle a büszke toroni. Ideje volt. kezdtem azt hinni, valami nyápic férfihoz van szerencsém. Csak ne vigye túlzásba. Mi a fenét eszik rajtam!>
Hallva a férfi más fekhelyre való javalatát megjegyzi:
-Nem készülünk soká maradni. Ha az igényeidnek megfelelõen nem alakul a derékalj dolga, felajánlom, alhatsz rajtam. Puha vagyok ha kell.
Fa arccal mondta, nem viccnek szánta. Van, aki a kemény alvást nem szokta meg, ez nem az õ hibája, nem voltak olyanok az életkörülményei. Nem akarta kikuncogni a férfit új ruhájában, hisz nem minden férfi viseli jól, ha nevetség tárgyává teszik. Érdeklõdve nézegette Carwyn holmiját, egészen pimasz mód közel is hajolt hozzájuk.
-Szükség lesz frissen forralt vízre-szólt Ionához, mert eszébe jutott a szike.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Meglehetõsen otthonosan érzem magam a szobában. A többiek példáját követve kipakolok én is mindent száradni, illetve ruhát váltok. Az én esetemben mondjuk nem jelentkezik túl nagy változás csak a fekete-szürke összeállítás helyébe a kék különbözõ áérnyalatai léptek. *

<Lám a toroni kényesség kiütközik. Pedig, ha kipróbálná mielõtt lekicsinyli a fekhelyét rájöhetne, hogy igazán kényelmes és meleg fészket mondhat a magáénak. A ruhák tényléeg kissé mókásan festenek mind Carwynon, mind pedig Fergia alakján, de legalább a szerzetesek most megnézhetik, hogy milyen idomokra ne akarjanak felvételt hirdetni a kolostorukba. >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Fergia csak az ajtóban tudta feltenni kérdéseit, s Carwyn is csak ekkor tudott bemutatkozni neki - elõbb képtelenség volt a szavába vágni. Látványosan zavarba jött a papnõ kérdésén, s igencsak kereste a szavakat, hogy ne sértõn válaszoljon neki. Ez azonban elmaradt, merthogy fülig vörösödve fordult el amint Fergia vetkõzni kezdett. Carwyn kérését is ily módon hagyta válaszolatlanul, de csak addig amíg készen nem lettek az átöltözéssel - s Fergia meg nem szólalt, hogy szükségük lesz friss forralt vízre. Akkor ugyanis megfordult, arcáról már kissé eltûnt a vörösség, s szemeivel fagyosan nézett a toroni félvérre.*
- A teste nem hal meg attól, hogy egy kicsit keményebb fekhelyen kell aludnia, sõt - a gerincnek még jót is tesz, egyenesen tartja, nem hagyja elferdülni a tartását, az izmok lazulnak ezálltal. Az itt tartózkodásukat nem tervezzük - nem is terveztük, ha így gondo...
- Iona testvér kérlek, modortalan vagy. Természetesen megteszünk mindent amit csak tudunk, hogy Carwyn Illyr úrnak megfeleljen a szálláshely. Kérlek Iona menj hát el még egy puha zsákért, s hozd el az Úrnak, hogy kényelmes legyen a pihenése. - *a férfi szavaiba egy könnyed nõi hang vágott közbe. A hang tulajdonosa egy magas lehetett Fergiával talán, de szépsége azért elmaradt tõlle. Bár kétségtelen, csúnyának sem volt mondható, kellemes benyomást kelltett megjelenése. Talán a harmincas évei közepén járhat ránézésre. Ezüstösen csillog vállig érõ haja még ebben az idõben is. Kissé sárgás bõrrel, mandula vágású szemmel rendelkezik. Orra piszén kandikál ki szívformájú arcából, s lágy telt ajkain halovány elnézést kérõ mosoly játszik. Hogy mikor jöhetett nem tudták megmondani, de Ionán is látszott, hogy meglepte a nõ közbelépése. Azonban minden meghajlás, elnézést kérés nélkül elindult a kapu fele. A nõ ekkor a szobába lépett, tekintetét alaposan végighordozta a társaságon, miközben mosolya ottmaradt az arcán s Carwyn felé fordult.* - Bocsássa meg nekünk, de ággyal sajnos nem szolgálhatunk. Hozathaunk még kitömött zsákot a kényelme érdekében, de ettõl többet sajnos nem tudunk adni. ....
Jaj. Elnézést, még be sem mutatkoztam - hívjanak csak Patanantának. S, ha van még valamilyen kérésük, akkor nyugodtan mondják csak. Az ebédjük készen, melegen várja önöket az étkezõben - odakísérném Önöket, ha megengedik. - *miközben beszélt Fergiához fordult.* - Sajnos a nagymester jelen pillanatban nem tudja Önöket fogadni. Talán egy órácska múlva már igen. Addig megebédelhetnek nyugodtan.

[Navaratna]

(Fergia)

-Ugyan, ne heveskedjen, legutóbb engem szólt le, hogy a testem él de a lelkem halott...-legyintett a cingár felháborodásán. Ami a gerincbarát fekvést illette, abban egyet értett a vékonnyal. Homlokráncolva figyelte, mi történik. Szépnek találta az újonnan érkezett nõt és modora kellemes volt. S Fergia egy olyan dologgal ismerkedett meg, amit eddig leszólt és kigúnyolt: a féltékenységgel. Közömbös arccal nézett végig a nõn s a távozó Ionán. Volt pár dolog, ami bántotta az orrát, és nem volt az a fajta, aki holmi tapintatból ezt nem teszi szóvá:
-Érdekes. Mielõtt belépésre vártunk, még fontos volt, hogy elé járuljunk, most pedig már ráér. Nem kaptam a kérdéseimre választ. Ha kilegeltette a szemeit Carwyn Yllir Úron, felelhetne rá nekem: mely istent imádják ezen a helyen?
<Kedves, érzékeny, szép nõ. A férfiak álma. Még akkor is, ha az a nõ történetesen szerzetes. HA szerzetes. Jól van, toroni boszorkénymester, egy rossz mozdulat és nekem búcsút inthetsz. Nem fog megkönnyezni. Engem sosem könnyeznek meg.>
Tisztában volt azzal, modortalanul viselkedik. Van, amikor jó a színjáték és van amikor nem. Összefont karral álldogált és faarccal figyelte a félvért.

[Orwen del'Correl]

Lehet, hogy elfelejtetted véletlenül:
//to Yvett: Tehát, most egy nyitott részen vagyunk, nemde? Felettünk az ég. Még itt is érezni a füstölõket, vagy csak a kapu környékén?//

(Carwyn)

<Micsoda modortalan alak! Pedig akárki megmondhatja, hogy illedelmes voltam. Persze, az ehhez hasonlók, akik balga módon önnön sanyargatása segítségével akarják elérni a felemelkedést...>
Magában felnevetett. Mindössze annyit lehetett észrevenni, hogy elmosolyodott, miközben tekintete az ajtón kívüli távolt fehér épület falára fókuszált.
<Méghogy a teste nem hal meg. Nézz magadra ember! Az egészséges test, egészséges élet. Megtanulja az ember, ha a Vizivárosban kell élnie. Persze nem oktathatlak ki testvér, önszántadból vagy itt.>
Amikor megérkezik a nõ elmosolyodik, és kedvesen válaszol:
-Nahát, úgylátom nem mindenkibõl veszett ki a kedvesség ezen a zord helyen.
Hálásan néz a nõre, majd mikor az bejelenti, hogy végre ehetnek is valamit, felcsillan a szeme.
-Nagyszerû, pompás! Elhiheti, hosszú idõ telt el, mióta utoljára ettem. Ettünk, persze; ha megtenné, hogy elvezetne az étkezõbe...
-Óh, és mégvalami: nem találkoztak pár társunkkal? Ha jól emlékszem hárman lehettek. Két férfi és egy nõ. Hozzánk hasonlóak. Bízom benne, hogy holttesteket nem találtak.
Egy pillanatra megtorpant - meglátta szeme sarkából Fergia zöld szörnyét. Megfordult, a nõhöz lépett, és megcsókolta. A szemeibe nézett, megfogta a kezét, és suttogva szólt hozzá:
-Gyere-aztán elmosolyodott, és a teljes nyugalommal indult tovább, közben továbbra is fogva a nõ kezét.

[Flamme O'Styg]

-Hehe Barátom, nem sokáig leszek egyedül *tekint a ladik felé, s veszi észre Joakim-ot* Az az ember a hajóban nem más mint Joakim. Nem tudom te mennyit látsz, de nem a huligán hajkoronájú, hanem a másik. Akkor gyerünk, nézzük meg mivan...
Elkezd egy kisit gyorsítani a tempón, de megáll.
-Mi az hogy nem akarsz egyedül hagyni? Ejnye...
Vág egy gonosz vigyort a dzsadra, majd tovább lohol

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A nõ érkezésén meglepõdöm kicsit, de nem tulajdonítok neki nagy jelentõséget, hacsak azt nem vesszük, hogy az elmólt öt percben, mióta itt tartózkodunk már õ a 3. kísérõnk. Ha elindul a tgársaság az étkezõbe, akkor én is velük tartok, de közben kissé elszomorodom, ha arra gondolok, hogy társaink valahol a környezõ szigeteken vannak elszóródva, éhesen. *

<Ezek talán váltóversenyben kísérnek minket a nagymesterük elé?! Remélem a többiek jól vannak és nem kínozza túlzottan õket az éhség és a készülõ vihar.>

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ és a romantika két külön fogalom. Kicsit felállt a hátán a szõr attól a szándéktól, hogy az étkezõig, konyháig, kimérésig, akármig kézenfogva menjen bárkivel is. Gyermekként kézen harapta az illetõt, aki ezzel próbálkozott, ebben a korban az már nagyon gyerekes lenne.
-Apuci, nem veszek el-húzta ki kezét a férfi kezébõl és megdörzsölte saját kézfejét. Nemcsak feszélyezte a dolog, de az andalgás sem volt az õ stílusa. Képzeletében nevetõ halálfejek kopogtak a kolombárium polcain.
-Rendben, menjünk, de én csak nézem, amíg esztek. Legalább majd az agóniátokból jósolhatom, milyen méreg végzett veletek. Ön pedig, Padaranda kisasszony...hm, Panatanta...Szóval a kérdésemre várom a választ és nyomatékosan kérem, hogy árulja el. Amennyiben nem vallási, hanem politikai háttérrel üzemelnek, annak felfedése sem ártana.
<Ember, bötének ilyen nevet megjegyzésre adni kínzás! Ha két évig élne mellettem se jegyezném meg.>
[Ha még egyszer megcsókolsz, nem garantálom, hogy tiszteletben tartom a hely cölibátusát. Én figyelmeztettelek!]
ment a frissen csomagolt üzenet Carwynnak. De emellet nem tompult le. A sunyizás gyanús. Váltogatják az embereket a közelükben. Megfigyelés? Mert hogy nem a reklám kedvéért váltják egymást, az biztos. A színek. Arany csónak, kék ruhák, sivatagi rémek használta jelkép a háton, bizarr hajszínek... Mit esznek egyáltalán? Veteményest nem látott, istállót pláne nem. Bár lejet, a füstölõszag az érett trágyát hivatott elnyomni? Mm. Eldugott helyen egy torony. Senki se tud róla nagyon. Hajón sem kaphatnak élelmet. csettintéssel fõznek: Lenne konyhás-isten?! A rendfõnök fura nevérõl és az ablaktalan helyiségekrõl nem is beszélve. Fergia túl sok kérdést kapott maga elé kiterítve ahhoz, hogy úgy érezze, lehet, egy fõ vallási ágról levált szektában érezze magát.

[Mesemondó]

//Nem csak a kapu alljban lehetett érezni a füstölõket, hanem az egész légtérben terjeng. Mintha láthatatlan ködként terpeszkedne a területen.
Nem tagoltam ezt az utat, ha netán volna kérdésetek Patanantához az étkezõig nyugodtan írjátok meg...//

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Patananta továbbra is kedves mosollyal válaszol Fergiának, láthatóan nem érdekelte az a csipkelõdõ megjegyzése, hogy Carwynon legelteti a szemét.*
- Ionának nem volt lehetõsége arra, hogy válaszoljon kérdésére Yitulin kisasszony. Ha megengedi válaszolok én helyette: A nagymesterhez akkor tudnak menni, ha azt õ maga engedélyezte. Igen, valóban úgy volt, hogy érkezésük után azonnal fogadni kívánta önöket, azonban sürgõsebb dolga akadt, mely halasztást nem tûr részérõl. Így kénytelenek megvárni míg végez hirtelen támadt feladatával, s csak azután beszélhetnek vele.
Ami minket illet isten-szolgálat ügyében.... nos.... ez nem egy istenséget szolgáló szerzetesi rend, hanem a mindenséget szolgáló. Ahoz azonban még nagyon sok idõnek kellene eltelnie, hogy megértsék létezésünk miértjét. Még annak ellenére is, hogy talán valamelyikõjük hallott már e zord falak közti ténykedésrõl. Nos, ha van ilyen akkor el kell keserítenem, a külvilág vajmi keveset tud róllunk, s amit tudnak felerészben igazak, felerészben nem. Ha egyikõjük sem rendelkezik információval, akkor pedig kár tovább erre fecsérelni az idõt. Hisz elvégre éhesek. Jöjjönek, vezetem magukat. ... - *Lehet szándékosan nem javította ki a nõ Fergia névtévesztését, bár az is lehet hosszú monológja után elfelejtette. Elindult, s menet közben karonfogta Kalmont, láthatólag nem zavartatta magát közvetlenségén, bár halkan szólt az északihoz, de a többiek hallhatták szavait.* - Ebéd után önnel lenne egy kis megbeszélni valóm Uram. Négyszemközt. Ne ijedjen meg, nem fogom le letámadni, se leteperni - hivatalos ügy, mely Saun mesterrel kapcsolatos. - *ezek után kicsit hangosabban folytatta, szinte szünetet sem tartva, s így esélyt sem adva arra, hogy Kalmon válaszoljon valamit. Bár igaz, a hangsúly sem kérésként hallatszódott, inkább volt ez parancsszerûség.* - Carwyn Uram! Ön kérdezett még az elõbb, hogy nem találkoztunk-e más emberekkel. Nos, ide a kolostorba nem tették be a lábukat, de azt sem tudom megmondani, hogy élve jutottak-e ki a zátonyra, vagy sem. - *beszélgetés közben egyenesen a torony felé vette az irányt. Léptei igencsak szaporák voltak így hamar el is érték a fekete monstrumot. Átmérõje legalább 10 láb lehet. Körülötte a fû egy jó méter széles szakaszon alaposan ki lett járva - helyén már csak a simára lejárt föld látszódik. Igencsak használhatják ezt a helyet valamire - s ez a valami félig-meddig ki is derül lassan: négy szerzetes egymás mögött fakókék nadrágban, fehér tunikában becsukott szemmel jönnek feléjük pont a kitaposott "ösvényen", arról le nem térnek. Körbe-körbe... ki tudja meddig és mi célból mûvelik ezt...
A tornyot elhagyva még mindig egyenesen haladnak a velük szemben lévõ elkeskenyedõ járatszerûséghez. Ez kb. 3 lábnyi széles átjárót jelent, mely egy kissebb udvarszerûségre vezet át. Itt is található egy fehérre mázolt épület egyetlen ajtóval, de ezen már ablakok is vannak. Az átjárón átérve Patananta elengedte Kalmon karját, s ajtónyitáshoz elõre sietett, betessékelte õket a helyiségbe. Cicomában es sem különbözött a szálláshelyüktõl, azonban itt volt egy kerek asztal, melyen egy nagyobb üstszerûségben valami folyékony étel gõzölgött, s volt rajta két kissebb lábas letakarva. Az asztal három fõre - fa tányérral, fa kanállal meg volt tálalva. Az asztal mellett három szék is sorakozott, a terítékek elõtt, s másik három egymásbarakva a túlvégi bal sarokban. A helységben lámpa nem adott világosságot, és mégis... a mennyezeten valami kristályszerûség halvány, tompa fehéres színben világított meg mindent.*
-Kérem foglaljanak helyet, és fogyasszanak egészséggel amennyit csak szeretnének. Ha netán kevés lenne az étel, akkor itt van ez a kis madzag, csak húzzák meg, s azonnal hoznak még az ebédbõl Önöknek. - *mutatott Patananta egy az ajtófélfa mellett lelógó vékony fonott zsinegre.* - Én most elnézek a nagymesterhez, megérdeklõdöm, hogy mikor tudja Önöket fogadni. Ha ebéd végére nem érnék vissza, nyugodtan nézzenek szét a kolostorban. Kivéve persze Önt Uram - *itt Kalmonra tekintett* - Jó étvágyat kívánok az ebédükhöz, ne féljenek az étel nem mérgezett, s remélem megbocsátanak... - *azzal otthagyta õket, elsietett.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*A két férfi egészen a víz széléig jutott amikor a csónak is "megfeneklett" a sekély vízben. A vízzel mit sem törõdve kiugrott belõle az égnek meredõ kékes-fekete hajú férfi, s egy erõteljes rándással, Joakimmal benne a csónakot jobban a partra húzta. Látszódott még az ing alatt is a tökéletesen kidolgozott, erõtõl dagadó izomzata. Joakim amit megállt a csónak kivágódott belõle, s egyenesen Flammékhoz sietett.*
- A többiek? Gorden és Avyen?... Nekünk sikerült megmenekülni - ezek - *mutatott a csónak felé* - Ez meg hová lett? - *kérdezte homlokráncolva, miután nem látta ott a férfit. Szétnézett. Az idegen csobbanás nélkül a vízben járt, egyenesen a platánfa felé tartott. Joakimnak még a szája is nyitva maradt amikor a fát megpillantotta.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Maga hülyének néz, mellébeszél. Rendben, rendben. Olvastam errõl a helyrõl, és inkább hiszek annak,, mint a ködösítésnek. Régi-régi rossz módszer arra hivatkozni, hogy úgy sem értenénk meg...-csettintett nyelvével Fergia nemtetszõen. Ez még egy lapáttal rakott elméletére, nem beszélve a késõbbi lecsukott szemû emberkék jelenetérõl.
<Ezek hibbantak. A füstölõtõl, esküdni mernék rá, attól.>
Miután a kimondhatatlan nevû nõ távozott, ránézett az asztalra:
-A szekta élezi késeit. Most megy szólni a rendfõnöknek, a vacsora tálalva, elõmelegítve. Mmm! S veled kezdik, Kalmon. Ez a nõ olyan, mintha a te népedbõl származó lenne. Mondd, normális hogy egy nõnek ezüst színû a haja? Nem, ugye? Üssük le és felboncolom.
Leült és nézni kezdte, hogyan kezd el a két férfi enni. Inkább hisza szemének mint a bizonygatásnak és ígéretnek. Bár ha egy lassan ható méregrõl van szó, tök mindegy, összerándulnak-e most a görcsöktõl, vagy majd késõbb... Éhes volt, de inkább lesz éhes mint hülye.
<Ki jön negyediknek? Már alig várom az új arcokat.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A nõ közvetlenségén meglepõdök és ez még jobban eluralkodik rajtam a Mester nevét hallva. Innentõl kezdve elgondolkodó arcot vágok és nem is igazán figyelem a körülöttem folyó diskurzusokat. Mikor magunkra maradunk nem eszek, csak csöndesen ülök az egyik széken. Aztán Fergia kérdésére kissé kibillenek a gondolataim közzül.*

-NEm hinném, hogy meg akarnának ölni minket. Legalábbis még nem. A nõ tényleg viseli néhány vonásunkat, de a haja nem szokványos. Talán van benne egy kis elf származás is.

<Vajon mit tudnak ezek a Mesterrõl? >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

- Megbocsásson Yitulin kisasszony. Nem nézem sem önt, sem a társait hülyének. Egyrészt mert ha hülye volna, akkor nem lenne Darton felkent szolgája, másrészt nem ismerem eléggé ahoz Önt, hogy egy ilyen kijelentést megejtsek személyérõl akár még csak magamban is. Azt viszont képes vagyok felmérni, hogy elméjük mennyire lenne képes befogadni az itt zajló eseményeket megtébolyulás nélkül. Nem ködösítek, pusztán óvom önöket saját maguktól. - *Egy kicsit megtorpant, némán nézett a papnõre, majd a mosolya még szélesebbre húzódott.* - Az pedig már magában mulatságos, hogy bármelyik istenség eltévelyedett szektájának tart bennünket. Az helyett, hogy kérdezne, ilyen balgaságokat feltételez... - *a széles mosollyal indult tovább, s Fergiának igencsak viszkedni kezdett a tenyere a nõre nézvén... volt benne valami furcsa, valami természetellenes az utolsó megnyilvánulásában. Persze ha azt vesszük figyelembe, hogy ez az egész hely nem természetes, nem evilági érzéseket váltanak ki belõlük...
Kalmon szótlanságát Patananta csak két rövidke mosolygós rápillantással nyugtázta, nem fûzött hozzá mondandójához.*

//Orwen írhatsz még kérdést nyugodtan, az az út pár perces... és ha netán Fergia is szólni kívánna még megteheti//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A hirtelen támadt hiány kissé nyugtalanít. Egyrészt ki képes ekkora behatásra? Másrészt minek volt erre szükség? Fergiára és Carwynra pillantok, hogy õk érzékelnek-e hasonló dolgokat vagy más furcsaságot.*

-Itt valami nagyon nincs rendjén. Valaki lerombolta az elémémet védõ pajzsokat, melyeket még a legnagyobb varázslók sem tudtak volna lebontani, maximum meghaladni hatalmukkal. Vigyázzatok, mert valószínûleg különbözõ praktikák célpontjaivá válunk az elkövetkezõkben.

*Miközben csöndesen kifejtem a társaknak a gondolatmenetemet megnézem mi van a letakart lábosokban.*

<Mostantól csak abban bízhatunk, hogy még idõben észrevesszük a varázslatokat és megelõzõ intézkedéseket sikerül tennünk.>