Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Joakim a csónakból még biztosította Kalmont, hogy gondja lesz Avyenre, és természetesen a többiekre is.
Carwyn körültekintése után egyet tud levonni a látottakból, hogy ahová készülnek bizony nem sziget. Ugyanis a külsõ fal, mellyel a stég is kapcsolatban állt, olyan mélységig folytatódott a víz alatt, melyet szemmel már nem lehetett követni. Mindenféleképpen mesterségesen létrehozott a fal - de annyira valószínûtlennek tûnik, hogy valaki egy leláthatatlan mélységû öböl alljára építsen egy ilyen monumentális kolostort.... A fal mely elõtt álltak, melyben a kicsiny, talán másfél ember magas, s két ember széles vaskapu állt úgy 6-7 láb magas lehet; a fekete torony teteje innen nem látszódik egyáltalán.
Rileka faarccal hallgatta végig Fergiát, s láthatólag nem illetõdött meg a medálja láttán - de szemmel láthatólag felismerte azt. A kérdésre, hogy minek is a vigyázója igen kurtán felelt: "Mindennek."
A közjátékot a papnõ és Carwyn közt szintén faarccal nézte végig, s Carwyn kérésére sem mutatott érzelmet.*
- Sajnálom Uram. Ezt az utasítást kaptam. - *Fergia "vizesruha bemutatóját", azért már kissé kerekedõ szemekkel figyelte pár szegmens erejéig. Majd a szemét behunyva fordult el tõlle. Kalmon, s egyben két szótlan társa - akik hátrafordultak az idõhúzás miatt - még láthatták felnyíló szemében a mély koncentrációt, hogy gondolatait rendezze.
A kapunál álló két szerzetes közül az egyik megfordult, s határozott mozdulattal lenyomta a vaskapun található kilincset, míg a másik szinte megbabonázva nézte Fergiát - vagyis inkább a mellkasára tapadó vizes ruhát - lélekben, gondolatban bizony nem ott járt ahol kellett volna, s ezért meg is kapta a büntetését. Rileka két tenyerét összecsapta a férfi arca elõtt, melynek hatására amaz úgy megugrott, hogy nekiesett a kaput nyitó társának, aki szerencsére stabilan állt lábán, így nem esett arccal neki a vaskapunak. Az elbambuló zavartan pislogott maga elé, s Riekára, aki zsebébõl egy fehér kendõt vett elõ, s szeme elé kötötte. Karonfogta, s így lépett át az épp kinyiló kapun. Harmadik társuk egy apró kézmozdulattal, szemét erõsen a stég pallózatára szegezve invitálta õket be.*
- Kérem Önöket, kövessék Rilekát. - *hangja fiatalságról árulkodott, közelebbrõl megnézve arca is - talán alig tölthette be a 25-dik életévét.

[Navaratna]

(Fergia)

A gyors zavart, amit keltett a szerzetben, kis dünnyögéssel nyugtázta, valami olyat motyoghatott, én szóltam, de utána õ is haláli nyugalommal várta a kapunyitást. Sejtette, a rendfõnök jó ideje figyelhette õket. De mit óhajthat? Egy hajó bõven elég lenne mindannyiuk számára hogy a partra mehessenek, dzsad fennhatóságú partra és felkereshesse az emírt.
< De haszna is van, hogy itt vagyunk: ehetek, a mérgezésnek utána lehet járni, továbbá víg napszakok várnak rám, mert van egy érzésem, hogy itt fertályóra múlva mindenki kendõt fog a szeme elé kötni s felbukni miattam, vagy rámhúznak egy tarkótól bokáig érõ zsákot, hogy nyugalomban tudják magukat. Érzékek Anyja, még a végén felfedezem, van humorérzéked. Ah, egy testõr elkellene nekem.>
-Rileka, remélem szavatolni tudja a szerzetesek biztonságát.
<Vagy az enyémet. Ha én lennék a rendfõnök, minél hamarabb szeretném falakon kívül tudni azt a személyt, aki zavart kelthet rendemben. Joakim helyett nekem kellett volna kinn maradnom. >
Ahogy feltárult a kapu, élénk figyelésbe kezdett. Próbált minden apró részletre odafigyelni.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A vizesruhás szerzetesfaló megmozdulásra nekem is felszalad a szemöldököm egy pillanatra, de rögtön össze is rándolódik és enyhe rosszallást lehet felfedezni az arcomon. Megcsóválom a fejem eme rosszallás jeleként és inkább a kitáruló kauszárnyakat figyelem. Csupán egy halk megjegyzést teszek Fergiának, ha mellém ért.*

-Szegény szerzetesek.

<Na ez sem tagadhatja, hogy nõbõl van. NEm csak az alakjára nézve, hanem ösztönösen is húzza a férfiakat maga körül. A szerzetesek nem tudom mennyire élnek önnmegtartóztató életet, de az esetleges ezirányú fogadalmak most biztosan megmérettetnek. Bárcsak már ott tartanánk, hogy Avy is ilyesmikkel kápráztat el. >

[Navaratna]

(Fergia)

-Bizony szegények.
<Carwynnak van szikéje. Ha valaki rossz lesz, miskárolok. A hús bûne...>
Fergia faarccal súgta ezt vissza Kalmonnak. Egy friss halott több érzelmet váltott volna ki belõle mint tapadó szemû férfiak hada.

[Alauron]

(Salah)

//BUÉK!//

Flamm hiába keltegette a dzsadot, az csak nagysokára tért magához. Az elsõ amire a félelf felfigyelhetett az a férfi kiábrándult fintora volt, ahogy felé fordította a fejét.
<Nagyszerû...>
- Ahh...csak nyugalom Lángszetetõ Útitársam! Nem bamdultam el véglegesen. Majdnem igazam lett, de az a kis mellékes tény, miszerint mégsem elég bosszantó. Kapaszkodj meg, s légy fültanúja annak milyen helyre keveredtünk...Látod amott azt a tornyot? Hát hogyanis ne látnád, hisz ott van az a maga nagy fekete árnyékával a zátony közepén. Él ott egy rakásra való fanatikus, élükön egy NaoGi nevûvel. Nohát, képzeld azt, hogy ez a fickó mindent felügyel a szigeten, még azt is hallja, hogy épp nem hiszed amit mondok, ha épp ide fordítja figyelmét. S hogy honnan gondolom ezt? Nem a nap szívta ki a maradék eszemet, hanem a fa védszelleme mondta ezt nekem! Hát nem hihetetlen? ...No jó, tényleg hihetetlen, de így volt. Azt is mondta, hogy ha NaoGi úgy dönt, akkor maga fog bevinni a tornyába, ha nem akkor pedig meg se próbáljunk bejutni. Me még azt is, hogy a fája egy patánfa, és nem nõ rajta bogyó. Hát így állunk! Fel van adva a lecke...

[Flamme O'Styg]

-Hogy kommunikáltál a fa szellemével? *kis gondolkodás* Jártas vagy az elme hatalmában? Ez csodás, magam is tudok egy-két trükköt
Ezért õ is szellemnyelven nyúl a fa felé.
-Ó Patánfa Szelleme meg tudnád-e nekünk mondani hol találunk a szigeten élelmet?

[Mesemondó]

//patán fa = platán fa //

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*A félelf hiába is próbálja elméjének segítségével felvenni a kapcsolatot a fa szellemével - válasz nem érkezik reá. Csend honol a tájon... s talán csak a véletlen egybeesésnek köszönhetõ... de lehet más a magyarázat - A felhõzet fejük felett hirtelen vastagodott meg, sötétté lettek, igen nagy vihart sejtetve. Az épület felõl egy viharos széllökés érkezett, mely ahogy jött, úgy el is tûnt a semmibe, de magával vitte az eddig is jelenlévõ szelet. Ilyesztõen hatott a táj - sötét, irdalmatlan mennyiségû csapadéktól nehezedõ fellegek, melyek kavarogtak a fejük felett prikadati látási viszonyokat eredményezve. Jobban széttekintve a vízen egy aranyszín csónak bontakozik ki a félhomályban, s lassan körvonalazódik benne két alak - de csak az egyikük evez, míg másikuk nyugton ücsörög benne.*


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

*Gorden miután nem látott senkit a part felé úszni Avyhoz lépett, s kézen fogta. Elõször csak mélyen a szemébe tekintett, majd reszelõs, kicsit nyugtalan és szomorú hangon szólalt meg.*
- Sajnálom Avyen. Én nem látom egyiküket sem a part felé úszni. Azt hiszem már õk... odalettek mindannyian. - *várt egy picit mielõtt folytatta volna.* - Mi már nem tehetünk semmit itt. Gyere, menjünk Salah és Flamm után, hátha találtak valami érdemlegeset a megmenekülésünkhöz.
*Éppen hogy csak befejezte ezt a pár szót a tájra súlyos fellegek nehezedtek. A felhõzet fejük felett hirtelen vastagodott meg, sötétté lettek, igen nagy vihart sejtetve. Éreztek egy viharos széllökést, mely ahogy jött, úgy el is tûnt a semmibe, de magával vitte az eddig is jelenlévõ szelet. Ilyesztõen hatott a táj - sötét, irdalmatlan mennyiségû csapadéktól nehezedõ fellegek, melyek kavarogtak a fejük felett prikadati látási viszonyokat eredményezve, s a háborgó tenger egy pillanat alatt elcsendesedett. Gorden arcára aggodalom ült ki, s elindult a dombtetõnek, Avyen kezét még mindig fogva, húzta magával a nõt.* - Keresnünk kell valamit a fejünk felé, hatalmas vihar jön.

[Alauron]

(Salah)

-Hagyd azt a patánfát! Inkább vesd szemed oda, mit látsz te keselyûnél is élesebb szemeddel? Ott, jön valami csónakféle ladik. Mintha...mh, nem látom, talán közeledik.
Hiába is erõlteti szemét, nem tud többet kivenni arról mi is törénik. Az idõ is viharosra fordul, s két társuk még a parton van, ideje megnézni mi van velük, így elindul, hogy legalább lássa õket.
<Ez a széllökés...fogadni merek hogy ezt is az a NaoGi mester irányítja. Megöntöz minket, a fene a jó dolgába...>

//tudjuk mi azt,hogy platán, de S. nem. //

[Flamme O'Styg]

//Flamm tudja mi a platán, de azt hiszi Salah komolyan gondolta a Patán-t ///

-Héééhéé várjcsak... Ráérnek Avyék a parton, úgysem mennek sehova. Érdekel ez a hely... Nézzük meg ki jön. Amúgy meg megtudakolhatnád a fától, hogy honna szerezzünk valami élelmet, nagyon éhes vagyok, gondolom te is. Hátha a csónakosoknál van vmi elemózsia...
A rossz idõben inkább nem erõlteti a szemét, hogy kifigyelje kik jönnek, inkább elindul feléjük...
-Sõt, te menny szólj Avyéknak, hogy jöjjenek ide, én meg megnézem a csónakot...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Salah hiába is mereszti szemét a csónak felé, bizony õ nem látja kik is közelítenek benne. De nem úgy Flamm. Bár igaz, hogy kicsit neki is várnia kell a "megvilágosodásra" míg közelebb érnek - s így egy idegen férfit vél felfedezni az aranyszín csónakban, kinek haja igencsak az égnek meredezik, s sötét árnyalatú, ruhája talán kékes színû. A másik személy pedig kétséget kizáróan Joakim az - bár igaz a páncélja nem feszül rajta. A csónak egyenletes sebességgel halad a part felé, s irányából ítélve egyenesen hozzájuk.*

[Navaratna]

//Mi nem megyünk be a kapun?


Edited by Yvett:
Bocsi - itt írom: Fogtok, ha Orwen is ír. //

[Alauron]

(Salah)

- Nem úgy van az ám cimbora! Gordenék úgyis biztosan jól vannak, mi bajuk lehetne? Én is meg akarom nézni mi jön ott. Megaztán nem hagyhatlak ám magadra...
<Tetszik nekem ez a Flamm fickó, lássuk mennyire érti a tréfát.>
- Még a végén kiderül, hogy megpróbálnál megszökni a csónakkal, és nem szólnál nekem. - Flammal tart, hogy megtudja a csónak dolgát, szavait széles mosollyal, és tréfás túlzó hangon mondja, kérdés, Flamm mennyire szereti a szócsavarást.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*A kapun átlépve már nem kellett különösen szimatolni, rögtön az orrokba szökött az erõteljes füstõlõ illat. Ott terjengett a levegõben minden egyesz orron át történõ levegõvételkor tüsszögést ingerelve - ha valaki szájon át venné a levegõt, annak bizony torokkaparás az eredménye. Kell talán 10 perc is mire mindenki megszokja ezt a levegõt. A kis vaskapu egy 6-7 láb hosszûságú folyosót rejt el a szemek elöl, melyen keresztülhaladva csodálatos látvány tárul eléjük. Bár a csodálatosság nem a szépségében rejlik, inkább a precízitáson, az összehangoltságon, és azon amit éreznek de mégis megmagyarázhatatlan számukra - mintha nem is világi helyen járnának. A látvány azonban lehet el is feledteti velük, hogy ki tüsszög és ki köhög...
Elõttük egy igen hatalmas sík terület látható - a kolostor udvarának átmérõje lehet megvan fél mérföld is, s ötszög alaprajzolatú. Közepén terpeszkedik és tör a magasba egy fekete egyszerû építésû torony. Magasságát saccolni lehet csak - félszáz lábra. Innen se ajtó, se ablak nem látható rajta. Körülötte egy területen láthatólag kikopott a zöld fü, s mintha emberek sétálgatnának rajta. Az alapterület szögleteinél egy szûkebb átjáró egy nagyobbacska területet sejtet. Az oldalaknál pedig fehér falú, tetõjû épületegyüttesek helyezkednek el. Minden nagyobb épület között egy kisebb is helyet foglal - s még az avatatlan szemnek is feltûnik, hogy mennyire pontosan középen helyezkednek el.
A fû a lábuk alatt üdezöld, s igen ápolt. Léptek nyoma alig látszódik meg rajta - egyedül a már említett torony melletti kopás ami megtöri az egységet. A talajt borító fûn kívül más növényzet nem látszódik sehol sem - se fa, se bokor, de még egy szál virág sem.
A bámészkodást egy újabb idegen férfi szakítja meg. Magassága igencsak szemre való, majdnem eléri a két lábat, s ehhez társul igencsak vékonyka testalkata. Ruházata annyiban tér el a már látottaktól, hogy a fakókék tunika helyett rajta fehér látható, s alatta nem hord inget. Így láthatóvá válik igencsak vékony karja, csekélyke izomzattal, mely azt sejteti bizony ez az ember nem harcos beállítottságú. Arca nyúlánk, sejtelmes tekintetû, kissé horgas orra és vékony szája íve érdekessé teszi. Haj látható a fején, de ellentétben Rileka hajviseletével neki apró lófarokba van kötve - azonban szintén kékes-fekete a szine. Amint két lábnyira megközelíti a társaságot széles, szívélyes mosolyra húzódik szája. Hangja kissé rekedtes, de mégis melegséggel és kellemes csengéssel teli.*
- Rileka, köszönöm az eddigi munkádat, kérlek térj pihenni, innen már átveszem a kedves vendégek kalauzolását. - *A megszólított egy apró fejbiccentés után a bekötött szemû társával távozott köreikbõl, majd az újonnan érkezett férfi ismét megszólalt.*
- Üdvözlöm Önöket Hölgyem és Uraim! Iona Assamar vagyok. Idebent én leszek a segítõjük. Ha kérdésük van, óhajuk, sóhajuk nyugodtan mondják, és a lehetõ legjobb tudásunkat, lehetõségünket adjuk önöknek. Azonban mindenek elõtt, kérem kövessenek - a rendõnökkel való találkozást egy kicsit el kell halasztanunk tekintettel arra, hogy csuron vizesek mindannyian, és ha így maradnának megfáznának. Azután ha Önök is jónak látják ebédelhetnek is, s majd csak ezután a kis felfrissülés, pihenés után vezetném Önöket Nai-Go nagymesterhez. - *ezek után jobbra tartott a legelsõ nagyobbacska fehér épülethez, de szája továbbra is járt - szinte fecsegésnek is tûnhet. A beszédbe egy vaskapu döngése vegyült bele halkan, majd nem sokkal utána a mögöttük maradt fiatal férfi tûnt fel, de nem tartott velük, balra indult el.* - Elnézést kell kérnem önöktõl, de nem nagyon vagyunk berendezkedve vendégek fogadására, s ellátására. Így kénytelenek lesznek egy szobában eltölteni az idejüket mindhárman. Sajnos a Hölgynek sem tudunk biztosítani külön szálláshelyet, remélem megérti, s elnézi nekünk ezt a kényelmetlenséget, nehézséget. Száraz ruhát is csak a saját készletünkbõl tudunk adni mindenkinek - hasonló kék szinût mit mindannyian viselünk nadrágban is, ingben is, s ha valamelyikõjüknek szüksége volna, akkor tunikát is tudunk biztosítani. Óhhh és majd elfelejtettem, a vihar közeledtére való tekintettel mindenkinek elkészítettünk egy-egy vízhatlan köpenyt, nehogy mégegyszer átázzanak, s megbetegedjenek, azt ugyanis nem vennénk a szívünkre. - *annyira mondja a sajátját, hogy megszólalni mellette képtelenség, de látszik rajta az igyekezet, hogy a vendégek kedvében szeretne járni. Idõközben megérkeznek az épülethez, s a legelsõ ajtó elõtt megáll (ezen kívül még van 3 ajtó úgy 5-5 lábnyira egymástól). Ablak egy szál sem sehol. Az ajtó elõtt lecövekel, s tart egy kis pihenõt saját maga számára, majd sajnálkozó arccal tovább folytatja.* - Öh... bocsássák meg a hely szegényes berendezését, de megérthetik, hogy nekünk itt a világ háta mögött nincs szükségünk semmi cicomás extra használati tárgyakra. Ha valakinek volna valamilyen óhaja még a berendezéssel kapcsolatban, akkor szóljon és meglátjuk mit tudunk megvalósítani belõle. - *azzal az ajtót kinyitotta elõttük. Hát tény, a szoba berendezése igencsak szegényesnek mondható. A szoba úgy 3x3 méteres lehet. Középen egyetlen kicsi kõlapszerûség emelkedett ki a talaj síkjából, s rajta egy lámpás adta magából sárgás fényét. Amit ki lehetett még venni, hogy a szemközti fal mellett két fekvõhely, míg az oldalfalak mellett 1-1 fekvõhely látható. Fekvõhely... némelyik háznál civilizáltabb körülmények közt talán az állatoknak is kényelmesebb a fekvõhelyük. Egy durva pokróc van leterítve a talajra - merthogy a szoba talaja döngölt föld... - erre egy vékonyka valamivel kitömött zsákszerûség van rakva. Ez felett összehajtva vékony takaró, melyen a száraz ruhák összehajtva várakoznak.
Iona arcán látszik, hogy tart az esetleges nemtetszõ reakcióktól, arcán a sajnálkozás, bocsánatkérés is hangsúlyt kap. Szeme kicsit zavartan cikázik hármójuk közt. Látszik, hogy még szabadkozna, de tûrtõzteti magát, s inkább várja a megnyilvánulásokat.*

[Navaratna]

(Fergia)

A sok beszéd nem zavarja. Itt, elzárva a világtól az embert vagy beszédessé teszi az idegenek látványa, vagy visszahúzódóvá, vagy közönyössé. Nos, ez a cingár alak az elsõ csoportba tartozik. Fergia pillantásával felmérte az épületeket, ajtókat, a tornyot, bár növényzet tekintetében sivárnak tartja. A füstölõtõl õ biztos köhög, ki nem állhatja, de szóvá most nem teszi. Úgy véli, ez is egymódja annak, hogy valaki megdögöljön: füstmérgezés. Az épületek megjelenése tovább erõsíti azt a feltételezést, talán Adron egy istenek háta mögötti kolostorjáról van szó. Rileka után nézett egy kicsit, majd újra Ionát hallgatta. Kis fejhajtással köszöntötte:
-Fergia Yitulin. Papnõ. A ruha elég lesz. Nõies neve van, honnan származik ön? Mely isten csillaga alatt szolgál ez a hely?-kérdezte a vékony férfitõl, még menet közben, a szobához való érés elõtt.
-Magam részérõl az átöltözés után azonnal szeretnék a rendfõnök elé járulni. Jobb szeretem az étket csak azután fogyasztani, hogy láttam a ház urát.
<És hogy szobára, miegymásra lesz-e szükségünk, elválik. ha félnék a haláltól, most nyugtalanított volna a kapu záródása, így viszont figyelmessé tesz.>
A szobát meglátva nem tudott elnyomni egy vigyort. Kriptára emlékeztette. És szereti a kriptákat. Hogy hogyan viseli el majd Kalmon társaságát, kérdéses volt.
-Nekem megfelelõ.
majd miután sebtiben körbejárta a kis helyiséget, hátat fordított a három férfinak és elõzetes felszólítás nélkül vetkõzni kezdett. A vizes kaftánt, mellényt, nadrágot, alsónemût ideiglenesen az asztal egyik sarkára gyûjtötte, hogy majd kivíve az udvaron kicsavarhassa belõlük a vizet. Remélte, valahova ki is lehet majd teregetni száradni, hisz ha megszárad, majd vissza kívánta venni. Egészen pucérra öltözött, szárazra törölte magát a takaróval és zokszó nélkül magára vette a kitett száraz ruhát. Érdekelte is õt, hogy a hátát és a hátsóját nézik vagy sem! Fázott és ez elõrébb volt a szégyellõségnél. Nem kapkodott de nem is nyújtotta el tevékenységét. Csak az átöltözés után szeretné a ruhákat kicsavarni és teregetni-vagy teregetésre küldeni.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elsõre elcsodálkozok mind a kolostor méretein, mind pedig a precizitás ilyen mértékû megnyilvánulásán. Lassan követem alkalmi vezetõnket. Mikor a fehérbe öltözött vékionyka férfi átveszi a csapat kalauzolását csendesen biccentek felé és követem a társakat. A kis fehét épületnél aztán egy kissé furcsán nézek a sok szabadkozásra a szállást illetõen. Elsõre el sem tudom képzelni, hogy milyen válogatott kínzóeszközökön kellene aludnunk, hogy ennyire elõvezeti a dolgot a vezetõ. Aztán a szobába benézve õszinte meglepetés és öröm ül ki az arcomra.*

-Nini tatamik! Azt hittem, hogy nem találkozok már soha ilyen fekhelyekkel hazámtól ilyen távol. Nekem otthonosnak tûnik a hely és szerintem jól fogok aludni.