Haonwell városa

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

- Ha nem haragítom meg, eddig is tudtam mértéket tartani az alkohol szintjén. Minden étkezés után iszom egy kis pohárkával, ez hozzátartozik szokásaimhoz. Ellenben a vizet is elfogadom, ha a borra mindenképpen nem a válasz, de az hamar megpeshed az út során.
*Beszéd közben Roniyára néz. Nem fölényeskedik, nem erõszakosan beszél, hangja nyugodt, halk, természetes.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Arra eszmél, hogy árnyék vetõdik rá. Szemei felpattannak, s szinte felugrik helyérõl - már amennyire tellik tõlle. Bár hallja Szitakötõ szavait, de szemét nem tudja levenni Maldarról. Arcát renbentartja, inkább csak a szemébõl olvasható ki egy kis zavartság, tanácstalanság. Kis torokköszörülés után szólal csak meg.*
- Ne aggódj... egyik sem fog elõfordulni. Azonban mielõtt elindulnánk, szeretnék Maldarral beszélni. Öt percet kérek, nem többet. S ha akarsz maradsz, ha nem bízol bennünk, hogy felnõtt módjára tudunk viselkedni.
*Szemét levette Maldarról, s Szitakötõre nézett kérõn, majd Maldarra ugyan úgy, merthogy az õ beleegyezése is kell a beszélgetéshez.*

[Anathor]

(Maldar)

*Nem jó elõérzettel sétál a tó felé, rosszkedvû és le van sújtva. Út közben próbálja összeszedni magát, persze meg sem közelíti valódi énjét. Pat motyogásával nem sokat törõdik, úgysem érti, csak reméli nem átkot mond rá. Két lépéssel Szita mögött megáll, nem szeretné Patot ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni. Elõször óvatosan pillantgat a nõ felé, de késõbb állja a tekintetét, a nõ bánatot vélhet felfedezni. Végig csöndben vár, csak azután akarta volna saját beszédét elkezdeni, mikor Szita már végzett, a dwoon nõ kijelentése azonban megakadályozta ebben. Meglepõdik hirtelen amit nem tud leplezni.*
<... na ez hirtelen jött... bár ha jól meggondolom nem is... biztos jól ki fog osztani a tegnapi miatt megint ...>
*Addig nézi Patot míg Szita rá nem néz, és csak utána fordul oda a shadoni nõhöz.*
- Menj csak nyugodtan... - mondja beletörõdõen és lassan visszafordul Pathoz.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

-Milyen kereskedõ? Oh, ha a nõvérem ilyen tájékozott, nem is értem, mért is kotnyeleskedsz itt és hogy mért aggódnak az emberek-nézett válaszolás közben a nõ Jeffetére.
-Önfejûsködés helyett megkeresném az apámat és megkérdezném, mehetek-e el mert gyászos lenne ha a falu õrsége lökdösne vissza. Vagy mondjuk én...Uram, tudom hogy ön papi személy, de ha inni akarnék, én is a papot küldeném borért. Maradjon csak a víz, és józanodjanak ki szépen.
Hát igen, Roniya megint ironizált és barátságtalan volt, mindezt elf eleganciába burkolta és sznob szemöldökrángatással egészítette ki.

A tónál Szita ráérõsen összefonta karjait és lecövekelt:
-Nem bízom bennetek. Így maradok. Tegyetek úgy, mintha itt se lennék, de ne éljétek bele magatokat túlzottan, nem szeretnék se elpirulni a szabadosságtól, sem elvörösödni a haragtól, hohy verekedõket szedjek szét.
Ezután hol Maldarra, hol Patra nézett, kezdik-e.

[Schinter]

Arbor Vitus



Széttárja a karjait.

-Mindenki tudja,hogy nagyon jó növéred van...egyébként meg nem nagyon fognak visszatartani.Apám biztosan nem intézkedett,hogy ne segitsek a falunak.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

<Szép. Vontatott, beletörõdõ viselkedés. Csak tudnám, hogy minek jött, ha nem akar velem szóbaállni. Ez van. Elmondom, aztán majd meglátjuk mit lép rá.> *Maldart egy kis ideig nézi, mielõtt belekezdene mondandójába.*
- Tudom, hogy legszívesebben tudomást sem vennél rólam, azonban kérlek halgass meg. Ne.. ne szólj közbe kérlek. Tegnap elég sok minden történt ahhoz, hogy átgondoljak dolgokat. Sok minden lett világos számomra, érzéseimmel kapcsolatban, olyanokkal melyek téged is érintenek. Úgy látszik egy összeroppanás kellett ahoz, hogy megtaláljam újra magam, vagy legalább is lássam azt aki vagyok. Remélem kis segítséggel kitudok teljesen lábalni ebbõl az állapotból. Eh... körítés... Tudom, hogy szinte megbocsáthatatlan cselekedetem, de mégis ... Nincs mentségem, hogy miért tettem.... azokban a percekben rosszul, mérlegelés nélkül döntöttem. Elviselem érte a jogos haragodat, megvetésedet, mert el kell viselnem. Azonban mégis... Én.... Én szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Nem... nem csak a tegnapi miatt. Az egész eddigi viselkedésem miatt, a hazugságaim miatt.
*Õszintén, megbánással, egy kis reménységgel hangjában beszél, szemét nem vette le Maldarról. Szita jelenléte láthatóan nem zavarta.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Roniya élcelõdõ mondatára nyugodtan áll tovább vele szemben. Szavai hûvös nyugalommal csendültek fel.*
- Saját magam részére lenne a bor, ha valakinek kellene, majd õ kéri személyesen. Nem vagyok senki kocsmárosa. Azonban akkor legyen víz - *és egy biccentés kíséretében elindul a forrás irányába. A saját tempójában halad, nem sietõsen...*

[Yvett de Crei]

(Maldar és Patricia közti beszélgetés: )

Maldar Szita maradására enyhén felhúzza a szemöldökét, de túl szomorú ahhoz, hogy ezen tovább gondolkozzon. Majd meghallja Pat hangját és nyíltan meglepõdik a mondatkezdésen, egyáltalán nem erre számított. Nem gyõz pislogni, meg csodálkozni a beszéden. A végére el is felejti, hogy ott van Szita.
- Na várj... tehát ha jól értem, akkor tegnap mégiscsak hazudtál az érzéseidrõl?

- Nem. Nem hazudtam... mire gondolsz?

- Tegnap azt mondtad nem érzel irántam semmit. Most meg azt hogy rosszul döntöttél. Ezt gondolom arra értetted, hogy viszonoznod kellett volna az érzéseimet. Vagy nem errõl van szó? Mert ha nem, akkor nem tudom, mire akartál kilyukadni...

- Viszonzom az érzéseidet. El akartam folytani, de nem bírom. Viszont... viszont jóformán minden hazugság volt amit állítottam magamról. Valamilyen formában minden hazugság...

Nézte a nõt egy darabig, gondolatok és érzelmek cikáztak benne. Majd a végén kicsit elmosolyodott közelebb lépvén egy lépéssel.
- Akkor szabad?

Pat tudta, hogy ennek megint nem lesz jó vége. Kissé riadtan nézett Maldarra amikor közelebb lépett hozzá.
- Mit?.. - *akadt el a hangja.

Nagyon lassan odalép elé, és ad egy puszit az arcára.
- Hát ezt...

Nem ellenkezik, bár elfordítja kicsit fejét, hogy az a puszi puszi is maradjon.
- Én... öhm... ez azt jelenti, hogy megtudsz bocsátani? Hogy... hogy... - *nem tudta befejezni, láthatóan zavarban van. Mintha fel sem fogná, hogy Maldar nem esett neki, nem ordít.

- Hülye lennénk nem megbocsájtani...
A másik kérdésre csak egy vállvonás a válasza, miközben mosolyog. Egy pillanat múlva azonban komolyra fordítja a szót.
- Ugye akkor nem lépsz ki?

Elõször kicsit elpirul, majd egy komor arcvonás jelenik meg rajta.
- Már kiléptem. Innen nics vissza út. A városba visszatérek veletek, de tovább nem vagyok tagja a csapatnak. Nem, nem miattad. Vagyis nem csak miattad. Lelki állapotom, testi állapotom csak hátráltatna benneteket.

- Értem... - mondja szomorúan.
Lesüti a tekintetét, de pár másodperc után folytatja:
- És mi lesz veled azután hogy visszaértünk?

- Még nem tudom. Még nem. Majd... majd ha visszaértünk gondolkodom mihez is kezdjek... addig élek a mának, és annak, hogy újra egész legyek.

Kicsit gondolkodik, majd megszólal reménykedve:
- És ha lehetne visszajönnél?

- Nem rajtam múlik. A karom nem javul ... ráadásul nem igen hiszem, hogy Morik visszavenne. Ahoz túlságosan is megorrolt rám. Jogosan. És a többiek is. Elvesztettem a bizalmát - ha volt egyáltalán... nem igen hiszem, hogy olyan helyzetbe kerülhetnék, hogy ad még egy esélyt. Sajnálom.

Lezárja magában a dolgot és másfelé veszi az irányt, mármint társalgásilag, elég kellemetlen neki ez a téma.
- Indulunk vissza? Vagy ti még akartok valamit beszélni? - néz kérdõn Szitára meg Patra.

Lehorgassza a fejét egy kicsit. Azonban megembereli magát és ismét ránéz Maldarra.
- Ennyit szerettem volna mondani. Mehetünk... - *ránéz Szitára, jelezvén ezzel is, hogy végzett szándékával.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 10. nap, dél
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Roniya nyelvével csettintett, de Arbornak inkább semmit nem mondott. A papnak biccentett, aki úgy fél mérföldön belül meg is találta az említett patakot páfrányokkal övezve. Szita elégedetten hallgatta végig a párost, nem szólt közbe és nézelõdött ide-oda. A puszinál elvigyorodott.
-Morikot addig facsarom, míg olyan nem lesz, mint egy héjas gyümölcs, hús nélkül.
Visszaérkezésük után Jeffetére kicsit várni kellett, addig Szita próbálta rábírni Morikot arra, adjon még egy esélyt Patnak, de amaz hajthatatlan volt. A shadoni nõ nem adta fel, ígérte Patnak, ezzel még nincs vége.
A falu határán gond nélkül átmehettek, bár Morik úgy nézett Arborra, mintha egy madárpiszok lenne a ruháján. Nem rajongott érte, de nem kommentálta.
Roniya vidáman indult neki az útnak, hogy a fennsík széléig kísérje a csapatot. Ez késõ délutánra meg is lett, elbúcsúzott mindenkitõl, sandán mosolygott kicsit, és visszafordult.[i]
-Patricia, amit keresel, innen két napra van, északkeletnek. Kis kitérõ, nem sok. Tûszõnyeggel borított szakadék alján az ösvény.
Az elkövetkezendõ két napban a falu adta élelemmel bõvel ellehet mindenki. Patakok vize adott friss vizet, a két nõ megfázása csökkent, az orruk sem volt már vad színekben pompázó. Pat lõtt sebe gygyulgatott, de két-három nap után azért még mindig kímélni kellett. Az érzéketlenség maradt változatlan. Morik persze lassan megbarátkozott a gondolattal, hogy Arbor bizony nem díszkiséret, hanem marad, így ugyan azt elmondta neki is, második nap reggelén, amit a többieknek korábban.
Végig napos, tavaszi idõhöz volt szerencse, csak az árnyékos völgyekben állt meg a hideg, Ilyen volt az is, ahol aznap nekiveselkedtek az újabb távnak. Ez kicsit más volt attól az úttól, amin a falu felé haladtak, mert Morik balra fordult egy ponton jobb helyett, még jó, hogy volt egy Arbor is jelen, aki azért tudta merre hány lépés. A völgy egy nyiladékba torkollott. és azt senki nem köszönte meg Moriknak. keskeny, két oldalt igen meredek, sziklás hegyoldal, úgy 5 láb magasságig, uténa fenyves sötét égai borult rájuk, még nappal is homályt borítva rájuk.Mindenütt tûlevél, ami kicsit csúszott is, ha valaki rosszul lépett, viszont elnyomta a lépteket. bedült fenyõtörzsek, ágak nehezítették a terepet, kellett hajolgatni, átmászni, átbújni alatttuk, mellettük, felettük. Dél felé egy pihenõt tartottak, Szita majd elnyúlt a tûleveleken. Kicsit szidta Morikot, de patnak ez malmára hajtotta a vizet. A leírás illett a helyre, amit Roniya adott.

//A két nap alatti karakteróhajok-sóhajok nem felejtõdtek el, várom õket! //

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Szita Morik gyõzködésére csak a fejét ingatja, majd az ígéretre elmondja, hogy õ bizony nem lát reális esélyt arra, hogy visszakerüljön a csapatba. Minden körülmény ez ellen van, õ sem tenne másképp. Megérdemli...
A fennsík széléig szótlan volt. Roniyatól való búcsúzáskor megkérte, hogy adja át Tellervonak a köszönetét mindenért amit érte tett, s a ruhát majd Arborral visszaküldi hozzá. Az utólagos útmutatásra meglepõdik kissé, de egy õszinte és hálás mosoly kíséretében biccent az elf nõ felé.
Az elkövetkezendõ két napban szótlanabb volt kissé mint eddig bármikor is. Igyekezett nem a terhére lenni a csapatnak, és nem hátráltatni õket. Gyakran beszélgetett Maldarral és Szitával is, de a többiek társaságától sem zárkózott el, pusztán kicsit tartózkodóbb volt viselkedése.
A hideg reggelen, az útrakelés elõtt kis segítséggel magára kanyarintotta köpenyét, s így indult útnak. Számára igen nehéz volt a terep, egy kézzel egyensúlyozni a csúszós tûleveleken igen nagy odafigyelést igényelt - nem beszélve a bújkálásról, mászásról, kerülgetésrõl...
A déli pihenõnél õ is szusszant keveset, miközben jó alaposan körülnézett - merre mit is lát.*

[Anathor]

(Maldar)

*Visszatérve a többiekhez láthatóan egy kicsit jobb kedve van, de még mindig pokrócul érzi magát.*
<...áu de fáj a fejem még mindig...>
*Úgyhogy elsõ adandó alkalommal nekiáll elkészíteni fõzetét. A két napon, sokat beszélget Pattal és fõleg az õ társaságában van. Eleinte visszafogott és kissé feszült, de a második napon már feloldódott. Állatokat, növényeket mutat és ismerteti a nevüket, mesél bõvebben a gyerekkoráról, életérõl. A pihenõt azzal tölti, hogy gyönyörû, színes virágokat keres Patnak. *

[Schinter]

Arbor Vitus


Egy mosollyal és egy integetéssel bucsuzik Roniyától.

-Úgy néz ki átengednek a faluhatárán

Az út sorrán igazából nem nagyon érdekli Morik tekintette,de tudja jól,hogy valószinüleg a nem tetszését kivánja kifejezni ezzel a nézéssel az ügyben,hogy még mindig velük van.Egyetlen egy dolog érdekli jelenleg...Na jó több dolog is,de a legfontosabb,hogy megtalálja az ellenséget és vajon mit fog majd kezdeni ha egyszer végetér az utazós korszaka és visszatér a faluban.Az ünnepségre gondolt,hol ugyan nem tudta elengedni magát ám mégis csodás volt.Oly sok év után ismét együtt ünneplehetett a falu lakóival és volt vmi új is,ami "felfrissitette" az egészet.Az uton amikor Morik másik irányba fordul,mint amerre kellet volna,hogy meniük kissé meglepõdik és meg is áll egy pillanatra az elágazodásnál,ám mégis utánuk indul.Kiváncsi,hogy vajon miért is mennek arra amerre...Aztán Maldarron is meglepõdik kissé,hogy fõzetet készit s az erdõ állataival és növényeivel tölt több idõt.Noha a növényeket leginkább leszakitja,de azért egy embertõl az is vmi,hogy ismer néhány állatot és növényt a saját nevükön...A 2 nap alatt nem tesz semmi különös dolgot a "megszokott" dolgain kivül.Eszébe jut a megtartó is,akivel mész össze akarta hozni az édesanyja,de a jelek egyelõre arra mutatnak,hogy eme terv is kudarcba fog fulladni....
Miután egy ideig haladnak az uton úgy dönt,hogy ideje szólni Moriknak,hogy épp nem jó irányba mennek ha a város felé készülnek.Igy oda is sétál mellé s közös nyelven szólal meg:

-A város nem erre van...
Jegyzi meg halkan,de közben egyenesen elõre néz.Nem méltatja a harcost a pillantására,ha már olyan csúnyán nézett rá végig az uton ha ránézett

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 10. nap, dél
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Az lehet, hogy Pat szótlan volt, de Maldar szóval tartotta rendesen. Nem bírta megállni a férfi, hogy ne avassa õt be a természet izgalmaiba. Hol mindenféle bogarat hurcolt elé, hol a madarak nevét próbálta megtanítani vele, hol tavaszi virágokat tépett csokorba, s nem csak azért, hogy felsorolja, melyik mi, hanem hogy neki adja széles mosoly társaságában. ha karja épéségének hiányában segítségre volt szüksége, Maldar ott termett és készségesen felajánlotta szolgálatait. Szita majd meg pukkadt párszor a férfi igyekezetét látva.
Sok-sok virágocska múlt ki az ember férfi markai között, Arbor sóhajtozhatott is eleget. Morik nem részesítette õt otromba szavakban, és ez már fél siker. Az úttévesztéskor a dzsad morgott, hogy lassan rájött, de nagy nehezen a helyes irányba fordultak, épp azért botladoztak a keskeny, mély ösvényen a fenyõleveleken taposva. Igaz, ezzel vagy fél nap kerülõt tettek. Arbor legtöbbször a pimasz Joradammal álmodott, aki hol így, hol úgy tolt ki vele, egy ízben Tellervot is ellopta mellõle az esküvõi szertartásról. pedig vajmi kevés esély volt rá, hogy anyja légvárából valaha valóság lesz.
A pihenõkor Szita nagyot húz kulacsából, homlokát rtörölte. Kimelegedett, pedig nem volt meleg. Pat elõttük a fenyõleveles, köves utacskát látta tovább, magas falakkal övezve, mögöttük, ahonnan jöttek, ugyan ezt. Fejük felett sötét fenyves ágai, ami balkézre még merdekebb hegyoldalt sejtetet mind jobb oldalra. Nem egyenes ösvény volt, s három lábjával nem is túl széles. Üstökös már akkor nem tért erre az útra, amikor ráfordultak, okos állat volt, esze ágában sem volt ott felbukni. Alauron szégyellõsen elõre ment, elkapta a szükség és nem nõk elõtt akarta álltában dolgát végezni. Homlokráncolva érkezett vissza:
-Elágazik az övvény. Egy keskenyb' mellék-ösvény jön bal kéznek. Most menni elsõre, vagy balsóra? Az balsó még cudarabb és vala sötét. Van sok ág bedõl oda, lehet, az nem jó út, te nem tud, Arbor?
Arbor tudta melyik a jó...

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A vízvétel után elindul a többiekkel. A két napon keresztül alig szól valakihez, de annál inkább jobban figyeli a többieket - fõlleg Pat és Maldar tevékenységét. Utuk során minden reggel imádságot mormol istenéhez.
A rossz útra való téréskor felfigyel Morik és Arbor fagyos szóváltására. A déli pihenõnél iszik, eszik, majd Alauron mondandójára fölfigyel. Várakozóan néz az elfre, hogy mit válaszol a követnek.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Már épp feltápászkodott amikor Alauron elõre ment, így még maradt kicsit a többiekkel. Visszatértekor meghallgatta, majd egy elnézést kérõ arckifejezéssel Maldarra nézett, majd a többiekre, s elhadarta, hogy nem kér segítséget, ezt egyedül szeretné elintézni, majd elõre sietett õ is hátijával kezében. Bizonyára sürgõs lehetett neki...
Ügyelt arra, hogy hová lépjen, hogy ne csússzon el. Az elágazásnál megállt egy kicsit, majd a bal kézre esõre tért rá - amelyik sötétebb és cudarabb volt mint a másik.*