Tengermellék & Kalózok [Felfüggesztve]

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermellék, Laprak kikötõje
Idõpont: Délelõtt
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________

//... Bocsássatok meg a színért, de a zöld háttértõl ez üt el a legjobban...//

* Érdekes... Ynev történetírói szerint a háború a gondolkodó lényeg fejlõdésének eszköze. Azt állítják, a konfliktusok lendítik elõre egy adott csoport emelkedését... hogy a társadalom kasztjainak elõretörekvését csakis a háború viheti tovább, de mindez él nagyobb hatalmi egységek között is. Így van vagy sem, tény, hogy Ynev történelmét a kor nagy háborúi formálják, tették olyanná, amilyen ma. Manapság azonban, adódjon bármilyen kis konfliktus, a nagyhatalmak is beleszólnak az ügyek alakulásába. Ékes példa erre Calyd Karnelian fellépése, midõn jogos trónját foglalta vissza Tengermelléki birtokán az abasziszi Nagykirály párti rokonától. Az ifjú Karnelian néhány extravagáns kalandor segítségével megdöntötte a régi hatalmi rendet és visszafoglalta apja helyét, ezzel hatalmas befolyásra tett szert. Hercegkapitányként óriási ellenzéket alakított ki a Nagykirállyal szemben: a nagy Otlokir ma uralkodó sarja Toronhoz folyamodott segítségért. A concordia értelmében a császár közbeavatkozása kis híján meghiúsította karnelian törekvéseit, ám hála Antoh papságának aktív hozzájárulásának és Tier Nan Gorduin segedelmének hosszú hetek huzavonája után Calyd beköltözhetett a családi fellegvárába, birtoka központján.*
* Nem várt balszerencsés események vették kezdetét azonban ekkor: Rak Narvan hercegkapitánya élesen felszólalt Calyd ellenében, megkérdõjelezve státuszát. Több ezer fõs aszisz falanxok néznek szembe egymással történetünk kezdetének idején. A Toron jelentette fenyegetettség ugyan megszûnt a tenger felõl, ám a császár áltl fizetett kalózok próbálják a tengerparti falvakat, városokat és hadikikötõket katonai védelem alatt tartatni, hogy ezzel is seregeket vonjanak el a déli és a nyugati frontról. Igaz, fegyveres harcra még nem került sor a többi hercegkapitánnyal, ám Calyd az esetleges háborútól tartva ellenlépésekre kényszerül... tanácsadói azt javallják, hogy az udvarba sereglett kalandorokat kérje fel a kalózok által jelentett probléma megoldására. Egységes Karnelian flotta hiányában egyenlõre nem veheti fel az ifjú Calyd a versenyt a rutinos kalózfejedelmekkel, ám a kalandorok élettapasztalatait és harci készségét felhasználva, no meg Antoh istenasszony segítségét továbbra is élvezve leszámolhat a tenger felõl fenyegetõ veszéllyel. *
* Calyd vérdíjakat tûz ki a kalózvezérekre: többszáz aranyak ütik azoknak a kalandoroknak am arkát, akik elsülylesztik a legveszedelmesebb tengeri medvék bárkáit, busás jutalom illeti azokat, akik elhozzák a vezetõk fejeit. Több száz kalandor válaszol Calyd szavára: sokan sereglenek az udvarba... ki-ki a híres Gorduin nyomdokait követve nyújtja kardját Calydnak, ki-ki a pénz vagy a hírnév reményében érkezik... napokkal késõbb az összesereglett 156 fõt számláló kompánia Laprak hadikikötõjébe érkezik. 5 naftavetõkkel és ballisztákkal felfegyverzett galeon várja a társaságot. Mindegyik egyenként 150 fõ befogadókészségû, ennek 90%-át az aszisz falanxharcosok, számszeríjászok és az evezõsök etszik ki. Calyd a fõstégre kiálva mondja el szónoklatát...*
- Meszi földröl összesereglett kalandorok! Ynev földjét járó sokattapasztalt urak... és hölgyek! Barátom és hû követõm, a bárdok legnagyobbika, Tier Nan Gorduin felhívására gyültetek össze halhatatlan hírnév és temérdek sok kincs reményében! Hogy miért mindjárt megmondom, nem fogom unalmas monológokkal traktálni a sokaságot, nem fogom a társaság türelmét próbára téve hazugságokkal és midnenféle ámításokkal magamhoz kötni az itt lévõket. Nem akármilyen veszedelem fenyegeti földem biztonságát! Shulur császárának kalóz bérencei, a Quirroneia legveszedelmesebb fejedelmei dúlják fel városaimat, viszik el asszonyainkat és fosztják ki templomainkat: Rátok, világotjárt és harcban ékes hõsökre van szükség, a Ti karjaitokra, kardotokra és szavatokra, hogy megtsztítjátok vizeinket a fertelemtõl. Mindez nem marad honorálatlan: többszáz arany üti azoknak a markát, akik asszisztálnak a kalózok legyõzésében... legnagyobbj utalom azonban a halhatatlan hírnév és az a tengeri igazgyönyökbõl rakott szobor lesz, mlyet palotám tornyára építtetek azok tiszteletére, akik vérüket és életüket adják a halhatatlanságért cserébe! Veszélyes a feladat, aki elfogadja felhívásom az életét teszi kockára, igen: de aki igaz férfi, van ambiciója és szíve, hoyg nem bírja tovább nézni népem pusztulását, hogy nem tûri tovább azt, hogy embernek nem lehet nyugta ezen a világon az állandó viszályok miatt: az tartson velem! Több állig felfegyverzett hajó vár a kikötõben. A cél birtokaim ezen szegletében Patkányképû Parr kapirány népes kompániájának kifüstölése. A kapitány úr a császárhoz nyíltan ragaszkodik, nem egyszer adta a világ tudtára megátalkodottságát és tett városokat a földdel egyszíntûvé. Azonban! Ha valakiknek, hát nektek alkalmatok adódik most, hogy tegyetek magatokért, népemért! Hírnévért és a Karnelian Birtokért... A hírnévért és a karnelian Birtokért!
<... És persze a pénzért...>
* A kalandorok ütemesen skandálják Calyd szavait... szemük a férfi szavaitól kalandvággyal telik meg, mind egy szálig hûséget fogadnak az ifjú hercegkapitánynak. Calyd beszéde végeztével az eligazítás következik... 5 csoportra bontják jelentkezõk alapján a kalandorokat... midnenki más-más hajóra kerül. Térképekkel, útinformációval és Patkányképû Parr hajójának, az Exkavátornak a felbukkanásai helyeivel látják el az összes harcost. A cél, hogy levadásszák a kapitányt é a tenger fenekére küldjék hajóját. Fontos a jó kooperáció a hajókapitányok közt, kisz egy hajónak vajmi kevés esélye van a Parr hajója ellen. *
* Este aztán kifutnak a hajók. 4 heti élelemmel, fegyverekkel, ostromgépekkel: mindennel ami kell. Hamarosan be is esteledik... a kalndorok kábultan néznek végig magukon, mibe is keveredtek és hogyan... a 'Harcsa' nevû alkotmány utasai közül a harcosok nagytöbbsége aludni tér. Ahogyan az megszokott, a kalandorok persze virrasztanak. A kapitány, Ulmer Hrot a tatfedélzeten a kormányossal diskurál... bajuszos aszisz katonatiszt, meglehetõsen idõs, Karnelian sávos ujjast visel, alatt piszkosfehér inget. övében hajlított kard. Hideg egy este van, azonban õ nem fázik... a tenger csendes, õ pipájázgatva vígan szemlél körül... néha fel-felkacag a kormányos malacvicceit hallgatva, ám midnen békés... a tat alatti kabinokból két kalandor sétál ki a fedélzetet szegélyezõ korlátokhoz lépdelve... a tengert nézik és beszélgetnek. Mindkettõ meglett férfi, övükben kard, csizmájukban tõr... ahogy beszélgetnek, levonható hogy barátok. Egyikük kék incognót visel, másikuk szétgombolt kardigánt... az árbockosárban lámpa ég jelezve, hogy ott is zajlik az élet. A hajó orrában, a fedélzet szintje felett a lépcsõn túl egy nõ ül... mellete egy férfi guggol. Az idilli képet csak az hajó mélyérõl nyíló kis ajtón kilépõ néhány vörös arcú kalandor kilépése zavarja meg. Egyikük 2 m magas bõrfejû aszisz, hatalmas széles pengével, meztelen melkassal. Harsány hangján midnenki elmsooylodik... társa egy apró termetû törp, a Riegoy öbli fajtából: arca kerek, mosolyra fordul, rövid szakálla fekete... súlyos láncinget visel, hátához kötözve csatabárdja zörög. A fõárboc felé tartanak, ott heverednek le. A törp kezében lámpás ,melyet lerak, majd kártyákat vesznek elõ és játszan kezdenek. Eközben a férfi és a nõ egymáshoz bújik.
A férfi 185 cm magas, kisportolt alkatú. Teste láthatóan erõs, rugalmas, midnen bizonnyal harchoz szokott. Mozdulatai, gesztusai fennsõbb körökben való mozgásról árulkodnak. Haja vállig ér, sötétbarna színû, ha kell hátra is fogja és úgy viseli. Gesztenyearna szeme alatt finom vágású orra nemesi mivoltról árulkodik. Arca enyhén sötétebb árnyalatú, quirron eredetre utal, ám bõrszíne sokkal kevésbé napbarnított mint az aszisz átlagparaszté. Dereka karcsú, karja izmos, midnen bizonnyal jó kardforgató. Övére tûzött rapírja és párbajkesztyûje, melyet bõrnadrágjának zsebébe dugva hord meg is erõsíti mindezt az összhatást. Fehér inge felül kigombolva viseltetik, felette esetleg egy ujjas vagy esõ idején incogno látható. Ruházata nem mondható szegényesnek, jó minõségû alapanyagból készült tartós anyag, ám a nemesi cicomát és az aszisz nagyurakra jellemzõ hivalkodást nélkülözi. Lovaglócsizmát hord mindez alatt.
Láthatóan nagy csábító... a lény hozzábújik, és a fülébe súg, õ csak a tengert nézve mosolyog és gondolkodik... kevesen tudják, de õ Calyd jobbkeze... a kapitáyn felett is parancsol. Majd megtudják... gyengéden lefejti magáról a nõ kezét, majd felálltja...*
- Gyere drága... ismerkedjünk. Elvégre fontos a kommunikáció.
* Azzal a kopasz aszisz és a törp felé bök...*
- Gyere...
* Azzal lágyan a lány derkát átkarolva megindul feléjük...*
//... A lány Hakea Ello karaktere. Ezennel õ bemesélve...//
* Mindjárt ebben a pillanatban az aajtó ismét kinyílik... egy férfi lépked ki rajta. Ezüstszín haja csak úgy világít a sötétben, kezében lámpás... úgy tûnik neki is az járhat a fejében, ami a nõcsábász Biztosában... talán ideje lenne a szövetségesekkel közösködni...*
//... Eldwyr is be van mesélve... kinézet leírását mindkettejüktõl kérem... a játék indulhat!...//

[Eldwyr]

(Eldwyr Bounries)

Kinézet: 185 cm magas, 77-78 kg; szürke szem; ezüst színû, hátközépig érõ haj, fekete bársonyszalgot használ hajpántnak, így hegyes füle jól látható, markáns arc; arányos testalkat. Hosszú szárú könnyû bõrcsizma; fekete bársonynadrág, vastag bõröv, amin egy mívesen megmunkált rapir lóg, zöld színû, bõ vászon ing, könnyû csípõig érõ bõrkabát, a kabát újja kb 15 cm-re visszahajtva, kikeményítve, vivó kesztyû.

*Fedélzetre lépve a lámpa fényénél egy ölelkezõ párt pillant meg. Gyorsan végig méri a férfit és gyakorlott szemével felméri, hoyg valüszínûleg jó társaság lenne a fickó. Legyen szó harcról, vagy beszélgetésrõl. Nem is késlekedik sokáig, büszke, de nem kihívó tartással a párocskához lép és megszólítja õket*

-Tiszeteletem! *jobb kezét a mellkasa elé emeli és enyhén meghajol, majd felegyenesedik és folytatja* lEngedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Eldwyr Bounries, vándorzenész és kalandor,.. szolgálatukra. Mivel hosszú idõt fogunk együtt tölteni, ezért arra gondoltam megismerem az uti- és harcostársaimat. Ha nem tekintik tolakodásnak, Önökkel kezdeném az ismerkedést.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Mina (Hakea Ello)
____________________________________________

* A férfi, aki a nõt átkarolva éppen a kopasz aszisz-törp párosa felé igyekezne lefékez, amint az ezüst hajú férfi eléjük lépked. Arcán rokonszenves mosoly jelenik meg, majd kezét nyújtja...*
- Riel Forg vagyok. Karnelian kinevezett Biztosa a 'Harcsán'. Örülök hogy megismerhetem, Eldwyr. Ugye szólíthatom így? Magam is épp azon voltam hogy közelebbi ismeretséget kössek az itt utzókkal. Ha a helyzet komolyságot igényelne, jó lenne tudni kinek mi az erõssége, hogy felhasználhassuk Parr kapitány ellen. A kaptány úr Teur szigete felé kormányozza a hajót... ott randevúzunk a többivel. Onnan indula vadászat. Addigis van még egy esténk és egy reggelünk felvázolni a teendõket, kiosztani ki mit és hogyan tesz majd, hogyan fogunk neki. Az 5 hajó biztosa ott ül majd tanácsot. Gondoltam, fontos lehet...
* Azzal kezét ecsúsztatja a lány csípõjérõl és öszefonja kezeit...*
- Vándorzenész? Ohh a szavak mûvésze! Magam is próbálkoztam egykoron a mûvészetekkel, de tehetség nem lévén inkább a vívásnál kötöttem ki. És Ön?

[Eldwyr]

(Eldwyr)

*Elfogadja a felé nyújtott kezet és õ is elmosolyodik. Végighallgatja a Biztost, majd így felel.*

- Örvendek a szerencsének, hogy egy ilyen nemes úr vezet majd minket. Természetesen szólítson Eldwyrnek, és kérem a hölgy is tegyen így -*itt a nõ felé fordul és biccent felé*-, de én hogyan szólíthatom Önt? ...A vívásnál? Akkor minden bizonnyal sok párbaj gyõzelmet tudhat már magáénak. Igazság szerint jómagam is elég jártas vagyoka rapír forgatásában, sokat gyakoroltam annak idején a mesteremmel, de egy ideje már nem találtam megfelelõ partnert, akitõl újat tanulhatok. *szinlelt sajnálkozással, és várakozó pillantással tekint Forgra*. Ha a sors úgy hozza, márpedig úgy hozza, akkor a mandolinomból kicsalt csodás hangokat is használhatom fegyverként. Talán nem olyan hatásosan, mint Gorduin Úr, de eddig még nem volt panasz a tudásomra.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Mina (Hakea Ello)
____________________________________________

* Riel továbbra is megnyerõ mosolyával az arcán tekint Eldwyrre.*
- Szólíts Rielnek... Nem, nem vagyok nemes. A családom való igaz az idõsebb Karnelian által lett felemelve és birtokadománnyal gazdagodva telepedtek le a Tengermelléken, ám még a Calyd trónra lépését megelõzõ években kegyvesztetté lettünk... szomorú történet. Hosszú is, unalmas is... ha megbocsát, most nem mesélném el. Calyd visszatértével Biztos lettem a flottánál... ha így vesszük, birtoklevél no meg nemesi levél hiányában nem vagyok nemes... Ohh az igricek titkos tudománya! A húrok mágiája hmmm... Gorduin úrral egyszer kerültem közelebbi kapcsolatba... varázslatos milyen szemcsaló bûvtrükköket képes puszta hangjával teremteni. Hmmm... ha gondolja, vívókészségeink összeméréseképp barátságos viadalt ülhetnénk holnap reggel, pirkadatkor. Magasabb körökben ehhez egy kesztyû is kell, no meg az ember lábai elé kell hajítani, de azt hiszem ezt itt mellõzhetjük...
* Mosolya vigyorrá húzódik... eközben csípõre tszi a kezét... szemével néhány másodpercig hunyorítani látszik, mint aki vetélytársát méricskélné...*
- Ha nem tévedek, némi könnyûléptû vér is buzog az Úr ereiben...

[Eldwyr]

(Eldwyr)

-Nemes embert a tetei és nem holmi papíros teszi nemessé. A legtöbb papírral rendelkezõ, akár praktikusabb célokra is használhatná az adomány levelét. ...Kesztyû dobálásra nincs szükség. *mondja leplezetlen örömmel* Remélem végre emberemre akadok, holnap pírkadatkor. Egy kis testmozgás jól fog jönni, és hátha tanulhatok egy újabb fogást. A hang mágia nem minden.. *elmosolyodik, majd pár szegmensnyi idõ múlva lenéz a fedélzet deszkáira, ahol egy édes kölyök kutya üldögél, visszanéz Rielre és a nõre* én kifejezetten szeretem a fénnyel való játszadozást is.

*Mivel némi színpadiasságot vél felfedezni az utolsó mondat elõtti mozdulatokban, ezért nem sértésnek inkább baráti incselkedésnek tekinti a megjegyzést*

-Hát igen. Kár lenne titkolnom, apám, akit még soha nem láttam, elf volt. Amit én egyáltalán nem bánok.

*Hanyag kézmozdulattal int a kiskutyának, ami el kezd körülöttük futkározni, majd hírtelen eltûnik a semmibe.*

-Milyen régóta állsz a Herceg szolgálatában?

*Benyúl a kabátja belsõzsebébe és elõhúz egy fémflaskát és Riel felé nyújtja.*

-Pálinkát?

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Mina (Hakea Ello)
____________________________________________

* Riel mosolyogva bólint, amikor Eldwyr a nemesi cím mibenlétérõl beszél... amint megjelenik a kutya, szeme felcsillan a csodálattól, ám láthatóan nem zavartatja magát a mutatvány miatt...*
- Minden bizonnyal nagyon sokrétû és széles az a paletta, amelyen a trükkjeit felvonultatni képes. Jó látni, ha más szereti, amivel foglalkozik. Árad magából az a kedv, amellyel a kutyát idézte elõ... Ohh a hosszúéltûek! kifinomult népség, bár magam rendkívül keveset hallottam felõlük. Ha gondolja, mint a téma ismerõje mesélhet egyrõl s másról. Mindigis szerettem tanulni.
* testét láthatóan ellazítja, kevésbé merev a tartása...*
- A nagyúr szolgálatában immáron... majdhogynem fél éve állok. Amint felbukkant Abaszisz másik szegletében, apámmal siettünk elébe... sajnos késõn. Amint azonban hírét vettük hazatértének egybõl a birtokon termettünk harcra készen. Mint jogos urát e földnek segítettük a csatározásokban majd késõbb a rendezésben. Ahogyan most is... és Ön?
* Amint elõkerül a pálinke, kezét feltéve jelzi hogy nem kér...*
- Gyermek még az idõ az alkoholhoz. csak tompítja az éles elmét. Gonosz egy ital. Bár a javára legyen mondva hangulatkeltõnek kíváló. Nem mintha én magam nem fogyasztanék sose... bocsásson meg a kérdésért ha már mondta volna... milyen hangszeren játszik?

[Eldwyr]

(Eldwyr)
*Riel halvány csodálata pont elég számára.*

-Fele részben Elf vagyok ugyan, de sajnos nem mondanám magam a téma ismerõjének. Otthonosabban mozgok az emberek világában, de azért tanulmányoztam az Elf kultúr kört és még néhány szép dallal is bõvítettem a repertoáromat, az egyik csendesebb estén szívesen elõadom õket.

-Jó tudni, hogy az igazi lojalitás nem veszett még ki az Abaszisziak legjavából. Említette az édesapját. Õ a szárazföldön maradt? Ugyan én Ilanor-i születésõ vagyok, de már több évtizede ezt a vidéket tekintem a hazámnak. Azért csatlakoztam a küldetéshez, mert már untam a kis stilû semmittevést, és szívesen állok egy olyan Herceg szolgálatában, aki nem ijed meg se Toron, se a többi Hercegtõl. Valamint a felajánlott díjazás se elhanyagolható. Ön mit vár a küldetésünktõl?

*Amikor Riel visszautasítja a pálinkát, bárgyún a flaskára néz, majd ugyanolyan bárgyú vigyorral a ismét Rielre és lányra, még kancsít is*

-Igaza lehet. *mondja olyan, hangon mintha részeg lenne és anélkül, hogy inna belõlle elteszi a flaskát*. ... A mandolin...a mandolin az én hamgszerem. Sajnos nem hoztam magammal, de lemehetek a kabinomba. Egy kis csapat összekovácsoló zenélés talán nem is ártana a társaságnak.

[Hakea Ello]

(Mina)

<Egyszer tükör, másszor örvény; merõ szeszély...>

A tengert nézte, immáron öt perce. Tekintetét végigtáncoltatta a hajó tömege által keltett habok fodrain, majd elhagyta a fehérséget és megpróbált elmerülni a mélységben. A hullámok símogatásához sokkal inkább hozzá van szokva mint az ifjúéhoz, akit néhány napja ismert meg a Kagylóöböl partján. Még idegen.

Felmerült, és megborzongott, a férfi érezhette a csöpp testen végigfutó remegést. Fejét hátrafordította, vörös haja, mely nem egészen érte el állának vonalát, kicsit megcirógatta Riel nyakát. Nagyot szusszanva ölelte át újdonsült barátját, tenyereivel símogatta annak hátát, és egy percig meg se moccant. Az ajtó nyílására kényelmesen oldalt fordította buksiját, majd kérdõn nézett felfelé az ifjú szemeibe. Egy pillanatra az éppen a fedélzetre érkezett kalandorok felé néz megint, majd elengedi Rielt, csak hogy aztán mellkasán támassza meg magát és lábujjhegyre állva a fülébe súgjon.

<Ajj de magas vagy...én meg piszkafa és ráadásul törpe.>

-Menjünk oda?

Az esetleges spekulációk ellenére igencsak egyszerû és unromantikus sugallatra pozitív válasz érkezik, így, bár kicsit feszengve, de elindul a férfi oldalán. Ekkor újra nyílik az ajtó, a fedélzetre érkezõ férfi pedig egészen lenyûgözi a lányt, félénken pillantgat ezüstszín hajkoronája felé. Mikor amaz bemutatkozik, már éppen viszonozná, de ez elég ügyetlenre sikeredik -mint általában-, és Riel szavába vágva elõzi meg. Picit elpirulva süti le szemeit, majd miután kivárta sorát maga is bemutatkozik.

-Mina vagyok...Vörös Mina.

<Már megint elszúrtam...>

A további beszélgetésbõl inkább kimarad, bár mindvégig figyelmes és bár roppant módon kísértésbe esik, hogy kisimítson arcából egy rakoncátlan tincset, inkább megacélozza magát. Pedig a nyavalyás pont az orra hegyét csiklandozza. A következõ öt perc számára a tüsszentéssel folytatott néma háborúval telik, mely gigászi küzdelemnek egy erõsebb fuvallat vet véget, melynek hûvös tajtéka felborzolja vékonyka lábszárain a pihét, és egy hangos, száraz tüsszentést csikar ki végül a vöröskébõl. Kabátjának hatalmas ujját tartja maga elé, onnan pislog a férfiakra és azt kívánja, bárcsak lyuk nyílna a fedélzeten és elsüllyedhetne a feloldozó mélyben. Alig hallhatóan nyög ki valamit, ami nagyjából így hangzik:
-Elnézést.

//Mina becenevét nem nehéz kitalálni, honnan szerezte. Haja vörös, kócos madárfészek, és bár üdén, egészségesen csillog, folyton belelóg az arcába néhány tincs. Vonásai még gyermekiek, hatalmas, fakóbarna szemei, keskeny, érzéki ajkai és orrának finom íve viszont már most kívánatossá teszik. Testébõl nem sok látszik, mivel egy -számára iszonyatosan nagy- kabátba burkolózott. A felhajtott galláron látható díszítések és a ruha szabása alapján valaha egy hajóskapitány birtoka lehetett a becses darab; a csöpp lányka úgy fest benne mint egy mókás kalózparódia. A ruha ujja teljesen ráborul kezére, lent pedig egészen térde alá ér. Lábacskái vékonyak és a hideg szellõ miatt libabõrösek, hosszú, mezítelen tappancsait látva pedig hamar világossá válik, hogy bizony jó úszó lehet. Bõre színe világos, egy árnyalatnyi barnát azonban mégis rávarázsolt a déli nap.//

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*Már megint ez a tompa fájdalom. Olyan mitha az ember koponyáját egy vasabroncs szorítaná össze. Pedig csupán a közelgõ vihar, vagy ami talán rosszabb, köd elõhírnöke ez. A férfi felül kabinjának priccsén és mérgesen ragadja meg a nyitott ládában álló rumosüveget, melyet még a nap folyamán csempészett oda. Nem kellett ugyan nagyon dugdosni, de õ szerette úgy érezni, hogy amit fogyaszt azt õ szerezte és nem kapta. A fogával kihúzta a dugót és nemtörõdöm fejmozdulat kíséretében a sarokba köpte. Nagyot húzott a palackból és lassan felemelkedett ültébõl is. Talán a kinti levegõ kicsit enyhíti a sajgást. Vagy, ha más nem, akkor legalább megnézi magának, hogy van-e még rajta kívül virrasztó a fedélzeten. Ezzel az elgondolással indul el felderítõútjára. Ahogy végigbaktat a folyosón a rumospalack ütemesen hozzákoccan a jobb combját átfogó szíjak csatjaihoz. Így olyan, mint valami kísértet a hajóslegendák némelyikében. Rosszkedûen löki ki az ajtót és kilép a fedélzetre. Arcán látszik, hogy valami kínozhatja, mert kissé hunyorít, mintha a Nap vakítaná épp. Körülnézve nincs túlságosan megelégedve a társasággal. De nem sokat törõdik az esetleges reakciókkal. Amíg nem szólnak hoozá õ biza nem fog csevegni senkivel! Elindul a kopasz-törpe páros felé, de nem huppan le közzéjük. Csupán nekitámaszkodik az árbócrúdnak és ismét nagyot húz az italból.*

Magas, edzett testalkaltú férfi, furcsa metszésû halántékig érõ szemrésû szemei egységesen égkék színben villognak. Barna fülhegyig érõ haját gombát idézõ fazonra vágatta. Egészen megnyerõ lehetne, ha nem tarkítanák mindenfelé testét kisebb-nagyobb darabon bõrnélküli, vadhússal benõtt hegek, sebek. Talán a legszörnyûbb az, hogy a valaha szép, szimmetrikus arcot elcsúfítja egy ilyen rozsdavörös vadhús-kelés, mely a nyakon át egészen az ujjatlan, szürke ing alá kúszik. Az ing nyakát fûzhetõ zsinórral lehet szorosra húzni, de most teljesen hiányzik eme alkalmatosság róla, így meglehetõsen szabadon libeg az esti szellõben a gallér. Az öltözéket homokszín tengerésznadrág és erõs bõrbakancs egészíti ki. Jobb combjára szíjazva pihen tokjában enyhén íves, három ujj széles pengélyû tõre, melynek markolatán meglátszik a sokévnyi használat.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Mina (Hakea Ello), Quator (Pelin)
____________________________________________

* Riel megsimogatja Mina vállát amint tüsszent...*
-Egészségedre...
* Majd a férfihez visszafordulva...*
- Õszintén... a küldetéstõl magasabb rangot várok. bevallom, régi álmom hogy magasabb rangú flottatiszt lehessen, erre midnen esélyem meg is van ha sikerrel járunk... ehhez azonban a társaság összetartása is fontos lenne.
* Ekkor nyílik az ajtón és a csúf pelin sétál ki... Riel feléje bök...*
- Netán... megismerkedhetnénk vele... és a másik kettõvel is.
* Azzal ha Elqwyr nem bánja, feléjük lépked oldalán a lánnyal...*
- Üdvözletem! Riel Forg vagyok, a hajó Biztosa. A küszöbön álló feladat sikeres végrehajtása érdekében össze kellene hangolni a tennivalóinkat. Ehhez azonban tudni kellene, ki miben ékeskedik leginkább. Én magamat kitûnõ vívónak tartom. Önök?
* Elsõként Pelinre, majd a törpre és a kopaszra néz... a törp felpattan, majd semmitmondó ábrázattal kezdi...*
- Uhrin vagyok, a Riegoy öbölbõl érkeztem. õ a barátom, Hral. Néma. Kivájták a nyelvét. Régi barátok vagyunk. Bajtársak, jóban-rosszban... immáron 12. esztendeje. A zsoldért és a harcért élünk. Alig várjuk már, hogy megcsáklyázhassuk azt a csónakot és a pokolra küldjük azt a kapitány!

[Eldwyr]

(Eldwyr)

-Egészségére Kisasszony! *Mondja az apró lánynak. Csak most nézi meg igazán. Elbûvölõ jelenségnek találja és valahogy nem érti, hogy mit keres egy ilyen törékeny teremtés, egy ehhez hasonló küldetésben. Elõször arra gondol, hogy Riel felsége, de aztán gyorsan elveti ezt a gondolatot.* <Csak nem teszi ki ekkora veszélynek a felségét. Ha van neki. Nem az a nõsülõs típus.>
-Ha szabad kérdeznem, Ön milyen tudományágban jeleskedik, kedves Mina?

*Riel terveit meghallgatva. Helyeslõen bólogat.*

-Az ambíció nagyon fontos. Én is ismertséget várok ettõl a kalandtól. Persze túl is akarom élni.

*Riel felvetésére csak bólint, és némán követi õket.*

[Hakea Ello]

(Mina)

A kedves szavaknak ugyan örül, természeténél fogva viszont igen nehezen oldódik. Lábfejeit egymáshoz dörgöli zavarában, szemeit még mindig nem emeli a félelfre, ám összeszedi magát és kérdésére halkan válaszol.

-Én nem jeleskedem...vagyis...a Tengerúrnõ szolgája vagyok de...nem jeleskedem.

Ugyan senki sem látja, de a mondat végén kezecskéi ökölbe szorulnak. A kijelentés igencsak furcsán hat egy lánytól, aki még nem hagyta maga mögött a serdülõkort; alig lehet tizenhat. És a gondolat, hogy a biztos egy ilyen apróság kezébe helyezte a hajó és utasai életét, igencsak nyugtalanító.

Egyenlõre nem szól többet, ám jól láthatóan valami furdalja az oldalát a félelffel kapcsolatosan. Némán követi Rielt, a három férfinak félénken bemutatkozik, még kis keze is kikandikál egy pillanatra a hatalmas kabátujjból, egy intés erejéig. Többet egyenlõre nem foglalkozik velük, a különös szemûre nem figyelt még fel, tekintete a magát Eldwyrnek nevezõ férfi cipõjére siklik, ám minden bizonnyal nem a lábbeli érdekli...

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Mina (Hakea Ello), Quator (Pelin)
____________________________________________

* Riel a törpöt végighallgatva bólint... kezét nyújtja neki...*
Örülök hogy megismerhetem. Hralnak szintúgy...
* Azzal miután kezet rázott a törppel, a kopasznak nyújtja a kezét. Amaz nemtörõdöm felnéz, majd rielt mogorván végigvizsgálva morran egyet... lassan a kezét nyújtja, majd miután megrázta a férfiét kártyái közé temetkezik... Riel ekkor Pelinhez fordul...*
- Kit tisztelhetek az Ön személyében?
* Ám ekkor a törp közbevág...*
- Bocs az udvariatlanságot de õk...
* Mutat a lányra és Eldwyrre...*
- Kicsodák?
* Majd visszazuttyan a helyére és kérdõn tekint fel a trióra...*

[Hakea Ello]

(Mina)

<Biztos nem hallotta...>

Nem lép közelebb a trióhoz, változatlanul Rielhez bújva áll, örül neki hogy valaki fedezi ebben a kényes helyzetben. Szemeinek még mindig a hajó parkettája a legszimpatikusabb, tekintetét le sem veszi róla, úgy szól a törphöz.

-Vörös Mina vagyok, a Tengerúrnõ szolgája és az óceán ismerõje.

Hral mordulására kicsit megrezzen, régi, rossz emlékeket juttat eszébe az efféle érdes férfihang.