(Fergia)
Joakimot látva megfordul a fejében, hasonló élményekben lehet része, mint neki, azaz beszél hozzá valaki, de talán mást mondanak neki.
-Nyugalom. Ahova megyünk, ott lakik a dögvész. Az pedig a szakterületem.
Nyugodtan mondja, szinte barátilag, de elgondolkoztató, mi végre lehet ott az a sok tárgy. Azért, hogy elzárják õket, vagy hogy felhasználjk...? A Sakál vonzódása a helyhez érthetõ...De õk hogy is jönnek a képbe azon kívül, hogy belekeveredtek? Ez már óvatosabbá tette a látszólagos könnyedsége ellenére is.
[Még sem lesz olyan sima a partot érésünk, mint hittük.]-küldte a sajnálkozó üzenetet Carwynnak, nem tudva, a férfi megkapja-e azt, vagy sem. Balján megigazította a karkötõt, már arra is ferde szemmel tekintett. Próbaképp csettintett a hajas fickó szem elõtt, valóban csak testben lenne ott? Már nem érdekelte sem a béka, sem a villám, helyette csöppnyi aggodalom költözött bele.
<Megint rosszkor kedvelek meg hímnemû humanoid élõlényt>
Nem bánta, hogy ezt az elméjében beszélõ idegen is könnyedén hallotta. Elnézett arra, amerre a hajócskák orra állt és felidézte a Parkot. Az erioni nekropolisz azon negyedét, ami nem volt élõholtaktól háborgatva. ahol idõs fák nõttek, mint egy parkban, s õsszel a gesztenyefa ágai imádkozók karjaiként nyúlnak az ég felé, barna áldozatot szórva leveleikkel. Ahol annyiszor sétált, ha magányra vágyot. Ott elfeldett sírkövek álltak, dõltek a földbe, a bennük nyugvó porrá lett maradványaival.
<Magány és varjak. >