Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Lenéz az elõtte levõ kására.

-A megtartó azt mondta,hogy a legegyeszerübben úgy lehet kideriteni a támadás és a növény közti összefügést ha felkeresem azt az embert,akitõl szerezhették a növényt....

Aztán csöndbe marad.Sejti,hogy anyja is pontosan tudja,hogy ez mit jelent.Miután befejezte a kását elindul összepakolni néhány dolgot,amire szüksége lehet...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Sziata magyarázatát kicsit furcsálva hallgatja, majd inkább mosolyra húzódik a szája. Jó látni, hogy boldog, s felszabadult. A haja levágására csak egy kicsit bólint.*
- Nem hinném, hogy mindig lesz mellettem valaki, aki helyettem rendbe rakja a hajamat. Fél kézzel csak a rövidet tudom ápolni. - *aztán megérkezett Roniya. Köszöntötte egy Jó reggelt!-tel, majd tovább nem is jutott, mert az elf nõ nekilátott hajának. Az eredményt csodálkozva konstatálta a kicsi tükrében, majd mosolyogva köszönte meg.*
- Ez, ez valami fantasztikus lett! Köszönöm! -*aztán jobbjában a táskájával elindult a nõkkel. Az úton egyre jobban leadta kedvét, kínosan érezte magát - fõlleg Maldarral nem szeretett volna egyenlõre találkozni... Megérkezvén kerülte a szemkontaktust mindannyiukkal, köszönt a férfiaknak, majd Morik kérésére biccentett egyet.*
- Én is így gondoltam Uram. Majd jöjjön értem valaki, ha végeztek. A tónál leszek. - *azzal ott hagyván a hátizsákját elindult a tóhoz szép lassan sétálva.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Leérve a tóhoz látván, hogy Maldart nem fenyegeti a fulladás veszélye csak néha néz rá. Visszatérve a lakba, alaposan megreggelizik. Befejeztével összekészíti a cók-mókját, s lemegy a fa alá. A három hölgy érkeztekor egy hangos 'Jó reggelt!-tel köszönti õket, majd Morik mondatára felfigyelve Patra tekint. Mivel a félelf láthatólag nyogodtabb mint az este-éjszaka volt, így nyugodtabban hallgatja Morik eligazítását.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki-kivéve Pat
______________________________________________________

Az anya tudja. Nagyon is tudja. Néma maradt, szemei kirévedtek az ablakon.
-Visszajössz még?

Maldarnak akadtak füvei, talán egy teácskához elég is volt neki, hogy macskajaját enyhítse. Hogy a ruha hogy szárad meg, ha azonnal indulnak a megbeszélés után, az még talány. Morik elégedetten látta, mindenki ott van, aki a csapathoz tartozott.
-A tegnapi beszéd kútba hullott. Elkapott párunkat az ünnep heve. De ma pótolunk mindent. Arbor az elf kutakodott, s talált egy rajzot egy növényrõl szagos könyvei között. Az írást alatta nem ismertem, mert olvasni nem tudok, de a rajzot igen. Álóé volt az. S az itt nem nõ. Ritka s drága növény, apám hazájában nõi kence s sebdoktoroknak kenõcs. Gondolkodtam, s tudom már, honnan tudjuk meg ez a déli növény, mert olyan déli, hogy vagy csak a Nagy hegységen túl nõ, vagy ritka kertekben Abasziszban. Van Haonwell városában kereskedõ, ki füvekkel, porokkal házal, kufárkodik. Van több, de egyik csak, amelyiknek áruja nem fûrészpor és õrölt lószar. Be kellene köszönni hozzájuk. Ha náluk nincs ez, akkor senkinél! Oh, Szitakötõ és Maldar társnõjük tegnaptól nem a csapat tagja.
-Hallottam hírét. Nem jó dolog, hogy távolmaradásomban ilyen fontos döntés született, tudja-e? Talán lett volna ehhez szavunk.
-Jó, vagy nem jó, most már így van. Betelt a pohár, hogy hol kacag, hol halni akar.
-Vitatnám döntését, de kár lenne. ha biztos abban, amit mondott, akkor mire várunk? S mi lesz most vele?
-A városba velünk jön, utána oda megy ahova akar.

[Anathor]

//Az a ruha, ami rajta nem vizes, mert az a sajátja. Az elfektõl kapott ruhát mosta ki most.//

(Maldar)

*Egy kicsit megkönnyebbül, mikor talál gyógyfüvet a táskában.*
<...végre valami jó is történt...>
*Amint kimondja magában, megjelenik Pat a többi nõ társaságában. Óvatosan tekint felé, és szomorúan tapasztalja, habár megérti, hogy kerüli a szemkontaktust.*
<...kellett elkiabálnom magam ...>
*Morik elsõ kijelentésére felhúzza a szemöldökét, nem tudja mire vélni a dolgot. Így érdeklõdve és figyelmesen hallgatja végig õt, erre az idõre el is felejti, hogy fáj a feje. Az utolsó pár mondat hatására elkerekedik a szeme és a szája is tátva marad. Egyszerûen nem hisz a fülének. Megrázza a fejét, hogy ébredjen fel az álomból, de semmi nem történik.*
- Mi? Ugye ez csak egy rossz vicc?
*És csak reménykedik, hogy bólint a dszad rá egyet.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki-kivéve Pat
______________________________________________________

-Nem, nem vicc. A cirkusza után azt akarta, kössük fel. Mi ez, ha nem alkalmatlanság a továbbiakhoz? Valami baj van a fejében, és abból nem kérek. S ha erre egy pap is azt mondja, most már elég, cselekszem. A városba visszajön velünk, tárgyal Tekk'rjével és utána viszont látásra.
-Azt akarja mondani, hogy Pat nem viselkedett sem higgadtan, sem korához méltón. Inkább lehetett az kislányhoz illõ hiszti és serdülõhöz illõ halni akarás. Nem voltam ott, én is csak tegnap éjjel tudtam meg tõle. Amúgy ketten hoznak itt döntéseket és a többieket meg sem kérdezik?-magyarázta meg finomabban Szita maldarnak a dzsad szavait, de aztán csípõre tett kézzel nézett Jeffetére és Morikra.
-Tény, hogy kiderült, kezdeti magabiztossága maszkja volt saját bajának, és nem tudta függetleníteni magát tõle. Tény, volt hogy az én türelmem is végére járt néha, de összecsapni a kezeket és odavetni egy döntést, amit elvileg többen kellett volna meghoznunk, mit is mondjak, több mint nem korrekt. Alauron, ön ott volt akkor?
-Igen, ott vala. Patricia volt nagy bánat és düh, jött de nem kiabál. Majd lett változás, s akar kérni minket csinák gyors halál mert nem akar él. S Jeffete akkor monda Morik, elég, menteni fel és kész.
-Ennyi? Õ erre belement? Semmi átgondolás?
-Nem volt ezen mit. Adtam türelmi idõt eleget a verekedésetek óta neki. Ha a pap nem szól is kidobtam volna. (Morik)
-Ez nem kocsma, ahonnan csak kidobnak úgy valakit!-fortyant fel Szita.
-Nem veszeksz, kérem, nem veszeksz. Én hiba, valla be. Én nem szól semmi vala, pedig lehet, kéne volt. Sajnálat, inni én sok bor és már ész és nyelv nem forog, mikor kell. Pedig látom most, kéne vala tegnap szól, hozni lassú döntés.
-Valahogy úgy, követ uram, valahogy úgy. Nem lehetne ennek még egyszer nekifutni? (Sz.)
-Azaz?(Morik)
-Megbeszélni normálisan a dolgot. mert akkor bizony kideülne, hogy eme férfi (Maldarra mutatott) épp ugyan olyan felelõs azért, ami történt, mint a nõ is, aki a tónál van, hogy kiborult. ismerni kellene a tényeket szélesebben.
-Ám, nem hinni ez jó. Õk nekik ez ügy, magán. Nincs köze hozzá mi nekünk.
-Rendes körülmények között ez igaz is, követ uram. De most elérte azt, hogy a csapatmorált is megzavarja. Nekem a döntés körülményei bûzlenek, és nézzen Maldarra, lehet, többet is veszít, mint egy bajos nõt.
Roniya arrébb állva szórakozottan hallgatta õket.

[Anathor]

(Maldar)

*Egy világ dõl össze benne, mikor megtudja, hogy ez az egész igenis valós és igaz. Egy lépést hátra támolyog, tartása korántsem mondható stabilnak.*
<...te jó ég, mit tettem!...>
*Ijedséggel és döbbenettel hallgatja a vitát, a szavak nehezen jutnak el tudatáig, alig tud megszólalni jó másfél perc múlva. Még mindig nem hiszi el tettei következményeit.*
- Nem lehet, hogy hirtelen felindulásból mondta, és nem gondolta komolyan?
*Nagyon lassan és halkan beszél, a hangjában aggodalom és félelem vegyül.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Az eligazításon hallottakat elraktározza magában, majd a végén kialakult "vitához" hozzáfûzi saját véleményét, meglátását.*
- Patricia magán problémái, és az hogy nem képes elvonatkoztatni tõlle mind neki, mind a csapatnak rossz. Az õ testi épségét is szolgálja, és a csapat egységének, biztonságának érdekét is szolgálja az, hogy el lett távolítva közülünk. Nem lehet megengedni, hogy ennyire instabil lelkülettel valaki akár õrségbe, akár harcba bocsátkozzon, ráadásul ez miránk is kellemetlenül hat - mármint a hangulatváltozásai. Nem lehet igazodni hozzá, és így önkéntelenül is feszültséget gerjeszt közöttünk. A meglátásom még továbbá az, hogy eléggé rosszkor érte el Maldart és Patot az egymásra találás. S ez nemhogy segített volna neki összeszedni magát bajából, még jobban össze is zavarta. - *beszéde közben körbehordozza tekintetét, a végén Szitán állapodott meg. Egy pár szegmensig nézte, majd a csípõs megjegyzésére nyugodtan válaszolt neki.* - Nem ketten hozzuk a döntést, de mivel más nem volt jelen... Én javasoltam... nem .... kértem, felszólítottam Morikot e döntés meghozatalára - de csakis a csapat érdekében tettem. Meg természetesen Patricia érdekében, mert amíg magában nem képes megbírkózni múltjával, addig képtelen lesz bármit is elvégezni. Ráadásul bal karja teljes bénultságban van. Így fizikálisan szinte hasznavehetetlen számunkra. - *Maldar halk kérdésére felé fordult, belenéz a férfi szemébe õszintén kertelés nélkül.* - Pat tegnap zavart volt és igen bánatos. Kérése elkeseredett volt, viszont annál határozottabban csengett. Viszont most reggel ha jól láttam rajta egy kicsit rendbe szedte magát. Ennek talán lehet örülni.... talán nem.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki-kivéve Pat
______________________________________________________

alauron helyeslõen bólogatott:
-Igen, okozhat zavar. De én úgy gondol, õ lenni mindig ilyen, õ természet ilyen. Hagyni õt, nem bántani, de hagyni.
-Érdek ide, érdek ota, maguk öszedugták a fejüket és pillanatok alatt döntöttek egy ember feje felett. Tudom mik a hátrányai, ha valaki nem tudja a teljeset adni, s tudom, hogy a vezetõ azt próbálja dönteni, ami mindenki számára a legjobb és a kü,detést sem veszélyezteti, de ez sokáig szálka lesz a szememben. Maga az eljárás. Még valami? Mennék szólni Patnak, hogy immár hatékonyan de elindulhassunk végre a városba.
Szita mérges volt, de nem kiabált, hanem csak szemébõl sütött. Morik széttárta kezeit, részérõl ennyi volt.
-Te jössz velem, vagy ez nem túl jó ötlet?-állt meg Maldar elõtt Szita.

[Anathor]

(Maldar)

*A papot hallva a bûntudata lassan de biztosan törekszik a felszínre, méginkább letargiába süllyesztve Maldart. Ismét elkezdte érezni a fejfájást, ami csak rosszabbított a helyzeten. Szita kérdésére ugyanazzal a halk hanggal válaszol pár szegmensnyi idõ után:*
- Nem tudom... Lehet szóba sem áll velem, lehet látni sem akar... De nincs jobb ötletem ...
<...legalább megtudom, komolyan gondolt-e mindent ...>
*Felnéz Szitára, nézi egy ideig, talán valami bátorítás-félére vár, majd összeszedi magát és megszólal:*
- Menjünk... - nem mond többet, és elindul a tó felé.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Lassan sétálva kiér a tóhoz. Leül a földre, egy kézzel lebénázza magáról lábbelijét, és egyenesen a partra megy. Bokáig belemerészkedik a tóba. Szoknyája allját megpróbálja felkapni, hogy ne legyen vizes - elöl ez sikerül is, de hátul azért beleéra vízbe. Újabb akadályba ütközött terve, hogy megmosdjon. Bal keze béna, jobb kezében ruhája... most mivel mosdjon?... Egy ötlettõl vezérelve a szoknyát felljebb húzza magán, lába közé szorítja, majd úgy hajol le, hogy egészséges kezével vizet merjen, s arcát felfrissítse. Nem idõzik túl sokat a vízben, a kis felfrissülés után kisétál a partra és egy fának veti hátát, s leül. Nézi a tájat, gyönyörködik. Eszébe jut a régi idõ, amikor még hazájában járta az erdõt - igaz sosem távolodott el nagyon szülõházától. Végiggondolja, hogy jutott eddig - eddig a lehetetlen helyzetig. Csak a hazájának élt, más sosem foglalkoztatta... s most meg... belátta, kifordult önmagából teljesen. S amíg nem teszi helyre dolgait lelkében, szívében mindig ilyen hullámzó lesz lelkiállapota. Meg kell teremtenie az egyensúlyt, meg kell keresnie - de hol kezdje?... Apró könnycsepp tolult szeme sarkába. Senkije sincs... mindenki elhagyta, s talán élete legjobb barátja megvetését is magáénak tudhatja. Igen - ezt tisztán kiérezte akkor Rob hangjából. Találkoznak még valaha? Megérti valamikor a férfi az érzéseit? Sóhajtott. Az idõ választ ad majd ezekre a kérdésekre, s ideje neki bõven van még. Ismét sóhaj... nincs senkije? Szita mintha barátságosabb lenne, s amit az éjszaka mondott... látott reményt, hogy valaki mellette álljon. És igen... újra eljutott gondolatilag minden baj forrásához: Maldarhoz. Azt már tudja mit érez, s azt is tudja a férfi mit érez iránta. Hisz tegnap nyíltan kimondta - nem is egyszer.... Lehet igaza van a megtartónak, s Szitának is....* <Ó Ranil! Te aki eddig fényességgel mindig vezettél utamon mutass most nekem ösvényt min elindulhatok! Mutass egy utat, mellyel már ha más ember is leszek, de önmagam lehetek. Mutass utat, hogy ezt a kettõsséget levetkõzhessem! Segíts nekem kérlek! Segíts nekem megtudni, hogy Rajtad és hazámon kívül szerethetek-e igaz szívvel valakit, aki egyikõtökhöz sem tartozik. Segíts nekem kijutni a fényre a sötétségbõl! Vigyázz anyámra, s egykoron volt barátaimra, óvjad, õrizzed álmaikat, hogy a sötétség ne ragadja még õket magával. Vigyázz apám lelkére, s Atyáméra, ki hazájáért halt meg, s Érted! Lelkükket fürdesd meg orcád mögött az örök fényességeddel.> *Réveteg, a messzeségbe fúródott tekintettel intézi gondolatait istenéhez, s észre sem veszi, hogy ez a fohász nem csak a fejében született meg. Bizony... anyanyelvén félhangosan mondta mindezt.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Miután összepakolt az ablakhoz sétál és átöleli édesanyját.

-Hát persze anyám.Miért ne jönnék vissza?Ez az otthonom Amint kiderül a tettes már indulok is vissza hozzátok.Üdvözlöm Venláékat ha találkozol velük.

FElkapja a hátizsákját majd lesétál a fáról.A fa törzsére teszi a tenyerét és köszönetet mondd neki,amiért otthont ad a szüleinek és neki majd felkeresi Üstököst és elindul arra a helyre,ahol az emberek gyülekeznek.Láttván,hgy igen csak vitatkoznak valamin nem megy közel hozzájuk.Fõleg mikor megpillantja Roniyát,aki távolabb állva jókat mulat a veszekedésen.Halkan jegyzi meg a mellette álldogáló Üstökösnek:

-Vajon haragszik még a legutóbbi kis tettedért?

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Nyugod arccal hallgatta Szita további mondandóját, majd kissé felhúzott vállakkal vette azt tudomásul. Majd Szita és Maldar beszédét hallgatván felszalad a jobb szemöldöke homlokára. Távozásuk után a kulaccsal a kezében odalép Roniyához.*
- Elnézést hölgyem! Szeretném megkérdezni, hogy borral vagy ha nem lenne vízzel hol töltethém meg a kuladcsom?

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 8. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Szita kézintéssel hívja Maldart. út közben shadoniul dohog, lassan abbahagyja. Patot meglátva magában beszélve nem rökönyödik meg. Mivel nem érti, nincs min.
-Jöjj! Végeztünk. Megmondtam Moriknak a magamét. Undok takony. Már mindegy, hiába viaskodom vele. Indulunk, s remélem, hogy ha mint diplomata bukott is, a továbbiakban megállja a helyét. Úgy véli nyomot lelt. Kár hogy errõl bõvebben neked nem beszélhetek. Õ itt mellettem jól tudod kicsoda. Bármelyikõtök fintorogni, veszekedni, krokodilkönnyeket kezd ejteni, fenékbe lesz rúgva. Harminc éves emberek már nem zsebkendõt gyûrögetnek szûzies zavarban! Neked legyen vér a pucádban, neked meg helyén az eszed!-foglalta össze dióhéjban tanácsait és intéseit Szita.

Üstökös békésen mormogott, Roniya feléjük pillantott. Teljesen nyugodtan sétált oda Arborhoz.
-Áll a bál-kezdett bele szándékosan közös nyelven.-Vagy ahogy Joradam mondaná, harc a biliben. Nem súlyos. Mégis velük mész? Tegnap a barna ember az eltávolításodért esedezett apádnál.
Jeffete Roniyát Arbor társaságában szólíthatta meg. A nõ a kulacsra függesztette szemeit:
-A bort inkább most mellõzném, nem tudnak mértéket. Víz akad egy kis forrásban innen délnyugatnak, s akad a tó vize.

[Schinter]

Arbor Vitus


Elõször kissé megijed,ahogy Roniya feléjük veszi a lépteit,hisz eddig mindig úgy sikerült a találkozás,hogy vhol a földön kötött ki jobb esetben nem lett nagyon sáros -,- Közös nyelven válaszol a kérdésére.

-Nem nagyon érdekel...Megfogadtam,hogy megtalálom a bûnõst...bármi áron...Különben is apám még nem szólt nekem errõl úgy hogy egyelõre még nem is tudok róla,amit azt jelenti,hogy... Mellesleg a nõvéred is azt mondta,hogy a megoldást valószinûleg a kereskedõnél kell megtalálni...