Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

Mikor a kötél aljára és és testközelben a víz, mormog valami lényegtelent, aztán a tutajként szolgáló ajtólap távolságának megfelelõen vagy belekapaszkodik (ha közel van), vagy megkísérel lendületbõl belekapaszkodni (ha távolabb van). Ha sikerül kapaszkodni, felszaladt szemöldökkel néz Kalmonra:
-Hogyan kell lábbal hajtani?
<Antoh, elég az, hogy anyámban vízben úsztam, most NEM szeretnék>
Ha ellenben elrontaná...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A kyr is megpróbál ügyelni mind a felszereléseire, mind az úszóalkalmatosságra. Néha rápillant az északira, megpróbálja utánozni.
-Hátha jobban ért hozzá- Aztán megszorítja a fát ahol tudja, és várakozó álláspontra helyezkedik.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Segítek Fergiának elhelyezkedni és megfelelõen felfeküdni az ajtólapra. MAjd én is felfekszem és miközben elmondom, hogy hogyan is nézne ki ez a tempózzunk dolog meg is mutatom neki.*

-Csak próbálj a lábaiddal nagyjából egyenletesen rúgdosni, mint a békák teszik a hátsó lábaikkal, ha láttál már ilyet. Aztán már csak kitartás és némi szerencse kell és kiérünk a partra.

*Rámosolygok a papnõre és talán találkozásunk óta elõsször egy tiszta és tényleg vidám, habár kicsit cinikus mosolyt kap tõlem.*

<Még a végén tényleg összehozza a társaságot a sok kínlódás és viszontagság. >

[Flamme O'Styg]

-Ahogy gondolod...
*CSipõre tett kézzel figyeli vajon mit csinál a dzsad...*
~Hmmm mi lenne ha belevágnám a tõrömet? Mármint a fába ~

/bocsi rövid, kicsi, kaksz reag de siettem /

[Navaratna]

(Fergia)

-Láttam-e békát? Az egyik professzor az akadémián még kísérletezett is vele, el is vitte Darton gyors szekéren! Viharos idõben sárkányt röptetett, a zsinege végére döglött békát kötött, hogy nekünk, hallgatóknak megmutassa, mikre nem képes a villám. Bele is csapott a sárkányba, de a profba is, úgyhogynemcsak a béka de õ is rángatózott. Elõször azt hittem, viccelõdik. Könnyesre röhögtem magam. Aztán a nagy néma csendben rájöttem, a haláltusáján viháncoltam. De bocsánatot kértem tõle, bár addigra félig el volt szenesedve. De a béka az jól teljesített, bár azóta senki nem kísérletezik ilyesmivel. Bár ha Carwynt megkérném...-és itt összeszorított fogakkal a félvér irányába nézett.
-Nincs nálad egy béka, Kalmon?
Közben tempózni próbált, amibõl inkább egy kutya és béka keverékének lábtechnikája alakult ki.
<...be fog még jobban göndörödni a hajam a víztõl...rámtapad a ruhám...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Enyhe szemöldökráncolással hallgatom a villám és a prof történetét. De mostmár egésszen megszoktam az ilyesmiket Fergiától, úgyhogy nem különösebben botránkozom meg rajta. Mikor elkezd tempózni megpróbálom felvenni a ritmusát, hogy agyjából egyenletesen haladjon az ajtólap, de a sajátos kutya-béka formációt ne könnyû utánozni. Így inkább megpróbálok korrigálni, ha már nagyon kezdünk eltérni, de a normális nyugodt tempózást választom. Közben halványan mosolygok. Ez a mosoly egyaránt szól a kérdésnek, miszerint van-e nálam béka, a Carwynra tekintésnek és az "úszásnak".*

<NA mégis egyszerû emberek ezek, akármennyire próbálják ezt a tényt titkolni még saját maguk elõl is. Lehet, hogy a rég esedékes beszélgetésnek is eljön lassan az ideje. >

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ tempózik, maga is próbál egy ritmust felvenni úszásimitációjával. Nem érzi jól magát a vizen, a partot nem látja, az ég sötét tajtékot kísérel vetni és még a víziszony is.Kínjában halkan énekelni kezd:
-Zúg a Selva, zúg a Selva, hadd zúgjon csak az a dolga...
(Mindezt a "Zúg a Volga" dallamára alkalmazva...)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a tengervízben
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Kalmonnak és Carwynnak kicsit nehezen, de sikerült a hajó közelében tartani az ajtólapot míg Fergia és Joakim ráhasaltak. Az elsõ pár méter után nem csak Fergia segített Kalmonnak valamennyire hajtani az ideiglenes tutajt, hanem Joakim is Carwynnak. Bár az õ technikája sem különbözött Fergiáétól, csak egy kicsit erõteljesebbek voltak... a lovag szinte bikából tempózott. Talán félúton járhattak, bár szemeiknek szinte semmi nem volt a táv mit megtettek, amikor a hajó mögöttük hangos dübörgéssel összeomlott végleg. Hála a második árbóc összeomlásának, mely a hajó kettészakadását eredményezte, valamint az emésztõ tûz munkájának, mely a hajótestet belülrõl teljesen felemésztette. Darabjai a tajtékos hullámon még sokáig híresztelték a Vészmadár nevû hajó csúfos végét.
A hullámoknak köszönhetõen mindannyian csurom vizesek lettek. Fergia haja vizesen tapadt arcához, némely rakoncátlan fürt be-be göndörödött, hogy a következõ hullám vize kiegyenesítse. Joakimnak annyiból volt szerencséje, hogy a haja vacskorba volt fogva, s így arcába nem tapadtak fürtjei. Kalmonnak szintén vizes lett a haja, s négyük közül Carwyn járt a legjobban - kopasz fején a hullámok megtörtek apró vízcseppeket hagyva maguk után, de legalább neki hamar megszárad feje ebben a szeles idõben.
Míg Joakim szótlanul viselte a megpróbáltatást, addig a papnõ fecsegve próbálta figyelmét elterelni a víz és vízben tartózkodás tényérõl. Kalmon és Carwyn szeme állandóan cikázott a part és maguk közt nézvén, hogy az irány megfelelõ-e. S egy ilyen pásztázás közben a látvány egy pillanatra meg is dermeszti mindkettõjüket. Két aranyszín csónak tart feléjük bennük két-két személlyel, s eveznek mind a négyen. Egyenesen a vízben tartózkodóak felé tartanak.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

*Gorden és Avyen együtt töltött perceik után mely tartalmas beszélgetést foglalt magában egy hatalmas robajra lettek figyelmesek. A távolban a Vészmadár összeomlott, s a vöröslõ lángnyelvek vígan táncoltak darabjain, messzire víve hírét a pusztulásnak. Gorden felpattant az apró kövekkel borított parton, majd óvatosan a nõre nézett. Szemében a különös fény talán egy kicsivel jobban felgyúlt, majd visszaszelidült. Szótlanul pásztázta a vizet, hátha meglát a vízben úszó embereket.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah és Flamm
_____________________________________________________________

*Flamm elmélkedése és Salah figyelése közben érdekes dolgot vesz észre. Mintha a dzsad tekintete egyenesen a messzi fába fúródott volna, s szemei fényét úgy vesztette el, mintha igen közelrõl valaki elébe állt volna. De ott bizony senki nem állt. Már épp lépni akart a dzsad felé, amikor füleit elérik a hajó összeomlásának hangjai. Egy erõteljes, majd több kissebb morranás, s végül csend, csak a tenger és a szél hangja maradt vele.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Vagy jót akarnak, vagy nem. Könnyû dolguk van.-csúszott ki a nõ száján.
-Vajon náluk van béka...?

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Két taposás között egykedvûen válaszol. Félhangon, csak úgy magának.
-Ha nem, legalább lesz csónakunk.

Közben bal mutatóujját már edzi. Sose lehet tudni ugye...

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ egyet értett ezzel. Inkább egy csónak, mint egy ajtólap! Maga sem volt a helyzet magaslatán, kényszeredetten választotta a vízi út ezen formáját. próbálta kivenni, mifélék érkeznek ilyen szokatlan színû ladikban.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Ha nem jószándékkal jönnek, majd megoldjuk valahogy. Mindazonáltal szerintem kérdezzünk majd rá, mielõtt elkezdünk csónakot foglalni magunknak.

*Közben én is fürkészem a közeledõket, hogy vajon miféle szerzeteket sodort utunkba a végzet.*

[Navaratna]

(Fergia)

Egy idõ után nem csak a csónakosokat, de Carwynt is mereven nézi, de nem szól semmit.
<Csak érjünk partot...>

[Flamme O'Styg]

-Sogron lángjára! Mi as fenét csinálsz??? Hallottad, vége a hajónak. A barátaink bizonyára már halottak...
Magában egy csöpp imát mondt a társai lelkének nyugalmáért a Sorsistennek. Aztán figyeli mit mûvel Salah...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah és Flamm
_____________________________________________________________

*Flamm szavait mintha Salah meg sem halotta volna. A szeme sem rebbent, nem mozdult, csak meredten fúródott tekintete a fába.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a tengervízben
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Joakim még a "tempózást" is abbahagyta amikor megpillantotta õket, arcára feszült várakozás ült ki.
Az aranyszín csónakok egyre közelebb érnek, s bennük egyre jobban kivehetõvé vállnak evezõseik. Férfiak, ember férfiak; fakókék ruhát viselnek mindannyian. Ami még feltûnik a kis csapatnak, hogy a csónakokban egy tarkopasz, és egy kb. 15 cm-es kékes-feketés hajú férfi ül, kiknek frizurájuk érdekes - szinte szállanként meredezik hajuk az ég felé. A kopasz elöl, a hajas hátul evez - féltérdelõ állapotban. Az evezést egyszerre hagyják abba talán 5 lábnyira a vízben tartózkodóaktól. Ellenséges szándék nem látszik rajtuk - a nyugalom mintaszobrát lehetne mindannyiójukról megformázni, mintha egyáltalán nem tartanának attól, hogy akármelyikõjük is tudna nekik ártani. A hajók és az ajtólapok lassan a hullámzó tengeren összeérnek, s mintha különös erõ kötné össze õket többé el nem vállnak egymástól - még egy erõsebb hullám hatására sem. A csónakokból némán a kopasz férfiak kinyúlnak a víz felé - egyikõjük Fergia felé nyútja karját, míg a másik férfi Joakim felé.*