Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Összeszorított fogakkal elindult hát, s maga mögött hagyta az elf falut. Minél távolabb ért, annál jobban kételkedett sikerében, de tudta - nincs más választása, ha meg sem próbálja végképp elveszett lelke. Örült, hogy a látása vele van - bár igaz néha el-elmaradozott, olyankor megállt kicsit fülelt, majd ha nem jött vissza tovább indult a vaksötétben. Ilyenkor jobban szorította hátiját kezében, s fellélegzett amikor újra látni kezdett. Akaratán nem csorbított az ösvény hiány, tovább rótta útját. Igaz így már jóval nehezebben haladt a szoknyában, de azért igyekezett szedni a lábát, hogy az éjszaka minél nagyobb távolságot tegyen meg. És annyira igyekezett, hogy nem látta az elé hajló bokrot. Nekiment. Káromkodott volna egyet, ha tudott volna.... azonban a tüsszögés beléfolytotta. Nagy kínszenvedés után maradt abba a dolog, s Pat zavartan nézett maga elé kicsit. <Mi a fene volt ez?... Mintha borsot törtek volna az orrom alá... nem ez még attól is rosszabb volt. Remélem a sebem van már annyira stabil, hogy ez miatt nem szakadt fel sehol. Na, az lenne még az érdekes fordulat.> Aztán tovább indult elõre. Menet közben elméjének hatalmához nyúlt, s felidézte azt a kevés információt amit Joradam mondott az Ördög markáról, vagyis a hozzá vezetõ útról.
"A fennsíkon le kell menni, keletnek fordulni a köves szurdokon át Fenyõszakadásba menni, s ott lesz az Ördög marka."
<Na ez bizony nem sok minden. A fennsíkon le kell menni - tehát amerre lejt arra, majd ha elértem a végét keletnek kell fordulni... talán megtalálom. Ha nem bolyonghatok ki tudja meddig itt a semmi közepén. Szurdok... Fenyõszakadás... remélem tele lesz szakadékokkal a szélén keskeny ösvényekkel, vagy az ösvény nélküliség még jobb volna Amilyen szerencsém van úgyis belenyúlok a legnagyobb szarba. Belenyúlok, ha egyáltalán el jutok addig. TE HÜLYE!!!! EL KELL JUTNOD ADDIG, SÕT TOVÁBB IS!> - korholta meg a végére saját magát, s talán kicsivel erõsebb tempóra sarkallta magát.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Arbor
______________________________________________________

Venla vállat vont:
-Szerintem meg az egészben az a ludas, hogy régen voltál idehaza. Figyelmetlen vagy. S mire gondolsz pontosan? Hogy nem tudtad, az ünnepnek csak egyrésze nézhetõ az embereknek? Hisz õk téged nem érdekelnek...Bár akkor meg azt nem értem, minek mész közéjük-biggyesztette le ajkait a lány. Látszott, nem érti öccse kettõségét: járja a világot, azt, amelyik hemzseg az emberektõl,de ugyan akkor ki nem állhatja õket.
Egész éjjel nem volt vele nõvére, Hsashlon feleségét "visszakérte", s Arbor azzal töltötte hajnalig az idõt, amivel csak akarta. Tellervoval nem hozta össze az est, sem beszédre sem másképp. Hajnalban fáradtság telepedett a fiatal elf vállaira, ami fekhely felé húzta õt.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Jeffete
______________________________________________________

Alauron az újbóli elalvási kísérlettel már sikerrel járt és nem szédült. Morik látva, ki milyen állapotban van, reggelre halasztotta a megbeszélést, fõleg hogy a tánc végetével nem találta a shadoni nõt.

A papot nyugtalansága arra sarkallta, nézzen Pat után. Kopogására nem jött felelet. Alszanak? Ott sincsenek? Belépjen? Ha az utóbbi, egy üres lakkal kerül szembe. Szita sincs ott, egyik ágyon egy kiterített ruha, a barna bõrû nõé amit Patnak adott korábban viselni. A dwoon félvér sem volt ott. Vajon hol lehetnek? Talán Pat összetalálkozott Szitakötõvel és beszélgetnek? De mért nem a lakban teszik? Vagy két külön helyen tartózkodnak a nõk? Ha igen, hol a búbánatban van Szita és hol Pat? Mégis õrültséget csinál a félelf vagy felesleges aggodalmaskodni?

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________

Pat számára lassan akart lejönni az a lejtõ. Az égszínváltozásából ítélve bármikor nyakába szakadhat a hajnal. Ám hamarább mint remélhette, a fennsík vesztett vízszintes voltából, s a kövek egy meredek oldalba torkollottak. Ahá, itt már lejteni fog nagyon is. Hm, kelet? Sacc per kábé, szerencsével talán jól lõtte be az irányt. Nem egy nagy erdõjáró, de azért nem is földtúró. Talán a lejtõ felénél botladozhatott egy patak társaságában-csúszós kövek, hideg, de eddig még nem esett el, karja sem jelezte hogy sebe sérült volna- amikor egy olyan dologgaltalálkozhatott, amitõl még az arca is megnyúlhat: három kõ közé egy legallyazott vastag faág volt leverve, rajta egy tábla, dwoonul rávásve: "Ördög Marka". S a tábla egyik vége ki volt hegyezve, mintha irányt akarna mutatni. Ha arra fordul, még folytatódik a furcsaság. Mert elkanyarodva a pataktól leért a meredek oldal aljára, viszonylag sima gyepes részre érve-balkézre a fennsíkre vezetõ meredek oldal, jobbra egy kis völgy majd újabb hegy halma-egy újabb tábla virított...'Vigyázat, fénytündérek! Ha megsütnek, te bajod!" S mindez dwoonul...

[Schinter]

Arbor Vitus


-Hát többek közt az is.Na nem azért,mert annyira lényeges lenne a számomra,de szeretek tudni a dolgokról...A világot meg nem az emberek miatt járom...jártam...Sok mesébe illõ táj és más látni való is akad az embereken kivül
...
Persze menjetek csak.

Köszöntött el Hshaslontól és Venlától majd elkezdett kószálni egyedül a falúban aztán a falun kivüli területeken is járt egy kört,hol mesterével szedett füveket és tanulta még a neveiket.Akaratlanul elmosolyodik az emlékek és némikép az italok hatására.Végül,ahogy vállaira telpszik a fáradság s gondolatai a támadásról úgy dönt,hogy ideje kipihenni magát...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A hajnal érkeztével már igen fáradtan halad. Éhes is, szomját a patak vizében oltotta. A csúszós köveken nagyon figyelmesen halad, nem szeretne elesni - fél karjának bénasága igen zavarja, de hál' Ranilnak nem szenvedett eddig balesetet. Mentében az üresség egyre jobban beférkõzik lelkébe, tudatába, bár az is lehet, hogy csak a fáradság tompította el érzelmeit. Akár hogy is van, az elsõ tábla megtalálásakor jó párat pislog. Még meg is fogdossa a táblát, hogy valódi-e. <óóóóó.... az Ördög Marka?.... Ezt nem hiszem el, könnyebben ment mint gondoltam.... Káprázat lenne? Hisz dwoon szöveges tábla itt... vagy már csak képzelgek a fáradságtól, éhségtõl?... Nem, ez valódinak tûnik. Na menjünk tovább, majdcsak lesz valami> A második tábla elolvasása után Joradam mondandója jutott eszébe. Vajon õ is számíthat ilyen fogadtatásra? Elkergetik?... Mindenesetre tudja igazolni magát, hogy ki is õ valójában. A hajnal elsõ sugaraival szembe fordul, le is ül a földre, s imát mormol istenének.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________

Oh, azért ennyire nem volt még közel az a hajnal. Addig még botladoznia kellett párat, tovább. Egy csinos völygbejárathoz ért, ahol szürkék voltak a kövek, borostyán vonta be érhálózatként, s ott egy újabb tábla várta-immár sokkal konkrétabban és zavarbaejtõbben: "Üdv, Patricia, már vártunk rád."

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A szálláshelyre betekintve nem látván ott a két nõt belép a helységbe. Gondolatok cikáznak fejében, hogy hol lehet a két nõ. Talán egymással beszélgetnek, vagy Patricia lelépett? De akkor holvan Szitakötõ? Szétnéz, hogy látja-e a felszerelésüket. <Kicsit aggodalomra ad okot mind a két nõ hiánya. Remélem mindketten csak a fejüket szellõztetik - bár amilyen állapotban volt Patricia.... >

[Yvett de Crei]

// Ha még nincsennek napsugarak, akkor nem imákol - majd csak akkor teszi meg. //

(Patricia)

*Halad tovább a jónak vélt irányba. Szeme egyre jobban ragad, de töretlenül megy tovább útján. Elérkezik a szürke kövekhez, a borostyánokat megcsodálja rajtuk amikor is észreveszi a táblát. Szeme elkerekedik, hirtelen köpni-nyelni nem is bír. A lába majdhogynem földbe is gyökerezik. Még gondolatban is dadog, s egyre jobban kezd olyan érzése lenni, hogy álmodik. Megcsípi magát. <Na... ha erre felébredek akkor padlót fogok. Ha szemem elõl eltûnik a tábla, kiröhögöm magam, s nem érdekel, de lefekszem aludni kicsit. Ha itt marad a tábla tovább megyek - ebben az esetben el nem tudom képzelni, hogy honnan tudták a jöttömet, s fõleg azt, hogy mi a nevem > A csípésbõl nem sajnálja az erõt, biztos ami biztos - jól combon csípi magát.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Jeffete
______________________________________________________


Pat felszerelése sehol. Szitáé megvan, de a nõ ki tudja merre lelhetõ. Kintrõl nem hallható sem közeledõ léptek zaja, hogy valamelyikük esetleg megérkezne, sem beszédé, hogy beszélgetnének.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________


A nõ még csak furcsábbakat lel tovább menve: a völgy sziklafalban végzõdik, rajta ennyi vésve: "Elkéstél." A nõt letaglózza, sírásra készteti, majd három pofon téríyti észhez-nem önmagától, s nem is tündérektõl. A pofontól szertefoszlott a völgy , az írás, s Tellervo hajolt felé. Úgy tûnik, még mindig ama bokor mellett feküdt, mint amelyiknek nekiment. A hogy lehet ez kérdésre a megtartó nem felelt, de beszélgetésre hívta a dwoont. Nem volt haragos, pedig lerítt Patról, meg akart taposni az éj és az ünnep leple alatt. Pat vívódott, mit áruljon el a nõnek mit ne, ám amikor a mélyebb vonatkozásokba szeretett volna belekezdeni, hogy egy évvel ezelõttrõl kell indulnia, az elf nõ megállj parancsolt, s azt közölte, õ nem a teljes történetre kíváncsi, csak arra, ami mostanra áll. Így agarta gátját sdzabni annak, hogy a félvér nõ életének múltjában túrkáljon és még több embernek fedje fel magát olyasmirõl, ami tabu. Tellervo azt hitte, a nõ ramaty állapota vagy karja, vagy egy férfi számlájára írható, vagy moindkettõre...

Tellervo megrázta a fejét.
-Egyszerre egy dologgal törõdj. Nerm vagy olyan fából faragva, aki annál többet elbír, ez jól érzõdik.Maldar? Szeret. te is õt. És beijedtél. hogy nem bírod õt el.

- Nem. Attól ijedtem meg amit érzek. Mert még a szerelem eddig ismeretlen volt elõttem, és soha nem gondoltam volna, hogy így ér el. Hirtelen, a semmibõl, egy szinte ismeretlent.... Én... Lehet azt mondani, hogy nem szerelem. De akkor mi? Nem a testiség... az másodlagos... a lelkem örül ha látom, ha közelemben van, ha mosolyog... és fáj - tette az utolsó szót hozzá nagyon halkan

-Szerelmes vagy. Fogadd úgy, mint a többi érzelmet. Nem több náluk és nem is kevesebb. Van, él. El kell bírnod vele. Nincs más választásod. Gondoltál már arra mi lesz, ha hazatérsz? a karod már nem jó. csináltál eddig bármit, többé nem teheted. Ne égess fel magad mögött minden hidat.

- Nem tudom. Nekem a szerelem olyan, hogy mindent megoszthatok a másikkal... a legkissebb és legbelsõbb dolgokat is õszintén. Ezt láttam a szüleimtõl... Én... én nem lehetek õszinte vele.... Jajj.... nem tehetem, mert... a munkám mibenléte nem engedi ezt meg.

-Szerintem õ téged akar, nem a munkád. A munka nem te vagy. Ha úgy lenne, nem pendült meg volna benned semmi ettõl a férfitól. Érzéketlen maradtál volna.S napokkal fogy az idõ, ami arról zeng, mi a munkád. Utána mi lesz? Nem lesz munkád. Mi lesz veled? S mi több… Így most semmilyen feladat ellátásra nem vagy alkalmas. Sem arra, ami titkon hajtott, sem az, ami ide hozott. Elindultál, de úgy, mint egy szökni akaró leány a szülõi házból-sem élelem, sem víz.

[Navaratna]

Legközelebb kedd este folytatom a mesélést elfoglaltságaim miatt.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Látván, hogy Patricia felszerelése nincs ott és egyik nõ sem lemászik a lakról, s visszaindul a férfiak szállására. Patricia eltûnése nem különösebben lepi meg, számított erre a lépésre. Amikor visszaér a szálláshelyére, megnézi hogy hogy van Alauron és Maldar - ha gyomortartalom kíséretében fekszenek, akkor oldalra fordítja õket. Ha Morik még ébren van tájékoztatja õt a félvér nõ eltûnésérõl, de ha alszik nem keltti fel ezért. Ezek után õ is aludni tér.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Pat elszomorodott. Kicsit elõre horgasztott fejjel sétált Tellervoba karolva továbbra is. Nehezen álltak össze a gondolatai épkézláb mondatokká fejében, s talán még nehezeben is jöttek ki száján a szavak.*
- A baj az, hogy az életem a munkám, a munkám az életem - szétválaszthatatlan. S amíg nem jutok el az enyéimhez, a felettesemhez, addig nem is tudom szétválasztani. Addig ... addig ez a kettõsség szétszaggat, mert egyformán erõsek. Hogy mi lesz velem béna karral? Valószínûleg menesztenek <vagy meg is ölnek>, de addig sem szeghetem meg eskümet. Ezért akartam elszökni, elmenni. Az esküm köt hazámhoz, a hazám szeretete köt eskümhöz melyet nem tudok csak úgy felrúgni. Már így is hibáztam, nem is egyszer amiért vállalnom kell a következményt, s ez miatt õt nem tehetem ki veszélynek. A szívem nem engedi hogy megtegyem... ezért mondtam hogy szétszakad lelkem, mert akár mit is döntök csak rosszul végzõdhet. Igen... ennek ellenére hazudtam neki, megtiportam, s elindultam ... de mindezt, mindezt a féltése miatt... õ érte... hogy éljen..... és ez fáj mert.... óóóhhh.... Atyám miért haltál meg?... - *sírta el magát. Vívódása, kétségbeesése kibukott belõle, sõt még több is: a lelke mélyérõl feltörõ fájdalma, gyásza, s egy olyan személy hiánya, akinek bármikor bármit elmondhat, aki egy biztos pont az életében, akire támaszkodhat õszintén, kertelés és titkok nélkül. Így már Tellervo teljes képet kaphatott a félelf lelkérõl - ha eddig nem lett volna világos elõtte. Nincs út amelyiken elindulhatna, vagy van, de sok - s nem tud választani közülük, s így csak még jobban letér a sûrû, szúrós bozótosba.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, éjjel
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________

Tellervo nem ölelte át vigasztalón a félelf nõt, összefûzött ujjakkal nézett el valahol Pat válla felett:
-Hazudsz, Patricia. Már megtetted. Már szétválasztottad, s már szétszakadtál. Erre hiába vesztegetsz könnyeket, szavakat, indulatokat. Megtörtént.
Az elf nõ lassan körbejárta Patot, hangja mélységesen nyugodt volt, mint egy eleve elrendelés.
-Ideje lenne az önsajnálaton túllépni. Nem megy neked sem a keménység színlelése sem az összeomlott, elveszett nõ szerepe sem. Légy ura önmagadnak, s ura vagy éltednek. Ez minden lényre igaz. Mindenre.
Megrezzent a megtartó. Lépteket hallott, amit lassan Pat is. Szita jött elõ a fenyõk közül nedves hajjal, köpenybe burkolózva. Majd szinte belefutott a nõ hátába az õt követõ Joradam. Szita elõször Tellervora, majd az elf férfira pillantott, aki orrát vakarva lesütötte szemét a megtartó elõtt. Tellervo mondott a férfinak valamit halkan, ám igencsak komolyan, aki erre biccentett.
-Szépségem, térj nyugovóra társnõddel. Holnap pedig jó utat..
-?!
-Igen, holnap reggel indultok. Hallottam...
Tellervo intett Joradamnak, aki engedelmesen, szelíden a nõbe karolt és hallhatatlan léptekkel elsétáltak. Szita utánuk meredt, majd Patra.
-Te még nem alszol? Oh...mindened nálad van. Elmész?-nézte Pat vállán a hátizsákot Szita.