Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Visszaindul Flammal, bár közben azért elgondolkodik azon, vajon az ordani hogyan akar megbirkózni néhány feladattal.
- Nem maradt sok választásunk Flamm. Vagy meghúzódunk a fa tövében, vagy valahogyan megpróbálunk bejutni a városba. Ami nehézkes lesz néhányunk számára. Sajnos az elmúlt kis idõben nem tanultam meg úszni...
<Még nem tudom kell e tudniuk az igazságról, amia várost illeti. Lehet nem is ez az a hely.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

- Ne add oly könnyen azt a lángot, mert tényleg csak szalmaszálként fog égni. Dolgozzon meg érte bárki, mert ezt nem csak férfiak használják ki. Ezzel a szépséggel mely megadatott neked - *végig munstrálja a nõt, szeme megakad pár pillanatig keblei domborulatain, melyen a vizes ruha igencsak izgatóan feszül. Egy kis torok köszörülés után folytatja csak, szemében a vágy tüzének szikrái pattognak.* - Szóval... khm... szépséged mindenkit rabul ejthet... de ha valaki megneszeli az alatta lévõ gyengeséget, akkor lecsap és kifoszt. Az emberek többsége ilyen. - *szemei ismét letévednek, de gyorsan elkapja õket a nõrõl - a hajó felé néz, de hogy látja-e egyáltalán Arca összpontosításról árulkodik, majd hirtelen feláll és zsákja felé indul. Kivesz belõle pár dolgot, s azzal sétál vissza Avyhez. Kezében ruhadarabok vannak - szárazak.*
- Vedd fel õket, mielõtt még... khm.... megfázol.



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Kérdések merülnek fel mindkét férfiban, melyre lehet soha nem is fognak választ kapni. Amikor elindulnak Flamm mintha meghallott volna valami neszezést a fán. Igaz fúj a szél, a levelek mozognak - de ez oda nem illõ volt. Mintha valaki lába alatt roppant volna meg egy gallydarab. Mindezt Salah nem hallotta, töri a fejét a városba való bejutáson, s azon, hogy a kevéske tudását megossza-e a többiekkel, vagy sem.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*A Sakál csak egy pillanat erejéig feküdt a padlón, igen hamar talpra ugrott, még mielõtt Joakim odaért volna hozzá. Hasonló mozdulatokat mívelt mit elõtte nem sokkal Joakim. A lovag rohamozta õt, de bár ne tette volna - talán két lábnyira a Sakál elõtt egy láthatatlan falnak ütközött, mely egy rövid ordítást eredményezett nálla. Elvesztette lendületét, s fegyverforgató jobb kezét összepréselt szájjal megfogta. Szemében vad tûz lobogott - bár a Sakálon kívül más nem láthatta. A Sakál sem állt tétlenül utána, kézmozdulataiból következtethet, hogy egy újabb varázslatba kezdett.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

<Itt az idõ!!!>

*A Sakál ismételt furcsa viselkedése lláttán összpontosítok egy pillanatra és kilépek az idõ sodrásából. Minden nagyon lassúnak és vontatottnak tûnik mellettem. Viaszbáboknak tûnnek csupán a többiek, miközben elsuhanok a lovag mellett és kardomat a Sakál torkának szegezve rárohanok a gyilkosra.*

<Tudom, hogy a rendemben is sok vitát eredményezett a harcostársaim körében ezen metódus használata, de most eljött a gyors cselekedetek ideje. A lovag lehet, hogy haragudni fog, ha most megölöm a gonosztevõt?! >

*A halálos szúrásból hirtelen két kemény kardlapos ütés lesz és megpróbálom kiütni a Sakált. Halántékon, majd tarkón vágom, hogy eszméletét veszítse és így az esetleges újabb varázslatnak is gátat szabhassak.*

//Belsõ Idõ. Roham. Harc az ellenfél elfogásáért.
(Nem tudom, hogy végülis hogyan mûködik itt a belsõ idõ. Így a rohamot számolva dobom a támadást és beírom a végeredményt. A módosítókat, illetve az automatikus találatot a KM-re bízom.)

1.támadás: 194 (00 , pont ilyenkor ), sebzés: KO
2.támadás: 154, sebzés:KO, ha kell még //

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Egy kis segítséget kérek. Akkor most viharos, szeles, vagy meleg idõ van éppen? //

- Megint csak igazad van. És tudod mit? Be is tartom ezt a dolgot. Nem fog érdekelni senki. Csak magamra fogok koncentrálni és kicsit csak magammal törõdök.
*Nézi a férfit, ahogy a cuccai közt turkál, és odaadja neki a ruhát.*
- Köszönöm.
*Elveszi, aztán feltápászkodik nagynehezen és körülnéz. Nem látva semmi öltözõparavánt megvonja a vállát és a férfi elõtt ledobja a ruháját, és felveszi a szárazat. Csak hátatfordít neki. Arra nem gondol hirtelen, hogy Gorden megláthatja a sebhelyeket a hátán. Utána letérdel a homokba, magához veszi saját cuccát és kicsomagol õ is, hogy mindene megszáradhasson. A vízhatlan hálózsákból elõveszi a könyvecskéit is, amik egykét kis folton kívül szárazon megúszták. Kiteríti a vizes ruháit is. Utána fáradtan elnyúlik megint a homokban.*

// Gorden milyen ruhát adott Avynek? //

[Navaratna]

(Fergia)

[Kard lesz, nem fog tudni védekezni-fizikailag. Ám támadni nem lesz rest]-üzente sebtiben a lovagnak, de már így is késõ. Hamar készen van az az ige, s a legtöbbekre bénítólag és félelemmel telien hat látványa...
<Szánalmas lenne ha én magam is berosálnék tõle. Ez rutin papi ige. A magamfajtánál...>
Nem mozdul, kivár, figyel, merre fordul az események szekerének rúdja.
<Merre is? Vagy hamar meghal és szösszenhetünk, vagy oszt pár vágást hunyta elõtt, kinek elégedettségére kinek sajnálatára. Melyiket is kívánnam igazán: a gyors tiszta halált vagy a beszélgessünk elõtte keveset és azutánit?>

[Flamme O'Styg]

-Várjcsak Salah!
Füleit hegyezi és a fa felé fordítja. Pengéihez nyúl és kivonja õket. Lassan elkezd oldalazni a hang felé. Vajon mi lehet az? Suttogva mondja a dzsadnak.
-Van valami a fán...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

- Szívesen. Lehet kicsit bõ lesz rád, de legalább száraz. - *azzal oda is adja Avyennek a homokszín nadrágot, a fehér inget, s egy homokszín mellényt is. A nadrágba egy fekete övszerûség van bújtatva, de csak csomózni lehet. Avy amikor hozzálát a férfi elõtt a vetkõzéshez Gordennek tátva marad a szája, s szemét nem tudja levenni a nõrõl. Aztán amikor az utolsó vizes ruhadarabot is levette magáról Gorden felpattant helyérõl, s vállon ragadta a nõt csupaszon. Kicsit szorította a gömbölyû vállakat, s szemében már nem csak a vágy szikrái pattogtak, hanem lobogott a teljes tüze. Gorden halántékán két verítékcsepp görrent le, majd elfolytott vágytól nehéz hangon szólalt meg neheztelõen.*
- Tudod Te egyáltalán, tisztában vagy azzal, hogy néha mit mûvelsz az emberekkel?... - *majd elengedte a nõt, nem lökte. Elfordult, s jópár méterre eltávolodott tõlle. Járása, tartása feszült volt és nem fordult meg, még a pakolászásra sem. Avyenre a ruha kicsit nagy lett valóban. A nadrágon hajtani kellett, hogy ne lépjen a szélére, az ing is bõ volt rá, s ujja hosszú, amit szintén fel kellett hajtania, s természetesen a mellény is nagy volt - hiába, nem egy törékeny nõre szabták.*

[Yvett de Crei]

// Alauron és Orwen válaszára várok. Folytatás csak reagjuk után. //

[Alauron]

(Salah)

- Megnézem.
Visszasétál a fához, óvatosan alááll, s ha semit sem vesz észre felmászik az alacsonyabb ágakra, közben fülel, és figyelve tekintget felfelé, egy-egy fogás között.
<Ehh...pánikolok itt, lehet csak egy sz**os veréb.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Flamm pillanatokkal, de elõbb érkezik meg a fa alá mint Salah. Pengéi kivonása után ismét hall egy reccsenést, ám kicsivel mintha távolabbról jött volna mint az elõzõ, vagy csak egy kisebb ágacska tört volna ketté. Salah érkezésekor két alig egy arasznyi hosszú, s tán fél centi vastagságú gally darab hull a földre. Azonban van rajtuk furcsaság - a háncs tökéletesen le van rólluk szedve. Feltekintve, hogy honnan, esetlek kitõl-mitõl eshettek le épp fejükre hullanak a vékony háncsdarabkák. A fán azonban életnek nyoma sincs - se madár, se más állat, se ember vagy bármi más nem látható a lombkoronában. Salahnak könnyû dolga van a felkapaszkodással, de a lombozatban nem mozdul semmi sem. Ahogy feljebb jut - talán 3-4 méterre a talajfelszín felett veszi észre, hogy itt jóval szelídebb a szél; akár szellõnek is beillene.*

[Flamme O'Styg]

-Mászz fentebb, ez a valami már kezd idegesíteni! Én nem tudok fára mászni
~Najó, fel tudnék mászni, de most nincs kedvem. Lehet az a valami veszélyes...~
*Lentrõl próbálja kiszúrni azt a valamit. Elf szeme talán hamarabb meglátja, mint a dzsadé...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Joakim egy pillanatra hátrafordult, s Fergiának biccentett egyet, hogy értette az üzenetet. Visszafordulásakor azonban földbegyökerezett a lába is - vagyis padlóba; de nem különben Fergiának és Carwynnak is. Mintha egy sötét villám cikázott volna végig a fedélzeten a Sakálig Joakim mellet, s a férfi mint egy rongybaba csuklott össze. Felette a kivont kardjáva Kalmon állt. Joakim pár pillanat múlva csodálkozó arccal, s egy kis elismeréssel szemében indult meg feléje. Azonban ez hamar kialudt, vagyis átalakult hideg, rideg tekintetté. A Sakál felett kardját felemelte, s szinte azonnal szúrt vele. Szívtájékon érte az ellenséget a szúrás, s alig pár szegmens alatt örökre vége lett. Joakim enyhén lehajtott fejjel, de szobormerev arccal állt felette, fekete szeme - melyet Kalmon láthatott - különösen csillogott. Joakim még akkor sem mozdult amikor Carwyn dühtõl szikrázó szemekkel elõször elélépett, majd a Sakál fölé hajolt. *

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

- Halott. - mást nem mond, de szeme, arcjátéka beszédesebb mindennél. Látszik - igen nagy erõfeszítésébe kerül az, hogy ne essen neki a paplovagnak. Majd leül a hulla mellé - arca lassan változik meg; a haragot, dühöt lemondás, szomorúság váltja fel, majd ezt üresség - így bámul maga elé.
<Jobb lett volna kiugranom ebbõl az átkozott lélekvesztõbõl. Mindenesetre... ha nem hazudott legalább egy összetevõ megvan. Jobblesz, ha szólok Jraffnak.>

A férfi újra elréved, tekintete a végtelenbe fókuszál, a szellemek nyelvén pár szó hagyja el tudatát. Majd visszatér a rideg valóságba. A pyarroniták, meg az északi közé. Megvonja a vállát, feláll, és a pengemesterhez lép:

-A többiek eltûntek. A lány, Salah, sõt azt a Sogronitát se láttam már régóta. Hova lettek?

[Alauron]

(Salah)

- Feljebb mászom egy kicsit.
Úgy tesz mint ahogy az imént mondta.
<Milyen Ágrágcsálló Faevõ köpködhet ránk lehántolt gajjakat...mondom én, hogy csak egy nyavajás, oktalan állat, de meg lehet enni! A végén még kiderül, hogy a fa igazítja a saját "haját"...ilyen nagy fáknál a fene tudja mire számíthatok. Lehet valami odút kéne inkább keresnem?>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Salah feljebb kapaszkodott, talán úgy 10 lábnyit még a magasba. Az ágak nem voltak gyengék, ez a fa simán megtartotta. Sõt még mindig mehet felljebb ugyan ennyit. Szemével keresi az állatot - vagy amitõl a leháncsolt gallydarabok potyogtak le, de nem lát semmi mozgást. Még odút sem lát. Egy újabb kapaszkodó, újabb szétnézés. Semmi. Épp a következõ ágat pécézi ki magának amikor a feje felett valami suhanást érzékel. Odakapván a fejét csak egy pár hatalmasra nyitott zöld szemet lát, melynek mélységében elveszik tekintete. Valahol dereng, hogy a szempárhoz egy arc is tartozik - mintha nõ lenne, azonban hirtelen irdalmatlan tudatot érez elmélyének nekifeszülni, s egy szempillantás alatt eléri egy érzés: menekülni, el innen minél messzebb a fától.
Flamm hiába is mereszti oly nagyon szemét a földön nem lát semmit sem. S egy idõ után Salah körvonalai is beleveszik a fa lombkoronájába. Fülével hallja azonban ahogy a dzsad egyre magasabbra húzza fel magát, s a feszültség minden egyes zörgéssel nagyobb és nagyobb lesz benne.*