Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ szemei körbejárnak. Megállapodnak a félvéren.
<...megint kezdi...utálom a hímbanyákat...>
Felállt, tõrt húzott szép lassan és ki tudja hanyadszorra de a férfi torkának tolta:
-Akármit csinálsz fejezd be. Nem bízom benned.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Salah Avyent már oldalán fekve pillantja meg, s bizony Flamm szava nem jutott el hozzájuk. Avyen és Gorden még mindig a füstölgõ hajót nézik, bár a dzsat többet tekinget a nõre mint a hajóra.
A fa, mely méltóságteljesen áll e kietlen furcsa helyen irdatlan méretekkel rendelkezik. Törzsét tíz ember is alig érné át, s lombkoronájának átmérõje közel harminc láb, s a fa magassága ötven lábnyi lehet. Alacsony törzsérõl pikkelyszerûen vállnak le barnás kérge darabjai, melyek szürkés sima felületet hagynak maguk után. Törzsérõl alacsonyan ágaznak el elsõ ágai - úgy másfél láb magasságban, melyek emberderék átmérõjûek. Salahnak és Flammnak is ismerõs e fa - látták már a civilizáltabb tájakon parkokban, de ekkora hatalmas méretekkel egyiksem rendelkezett. Talán ha 4-et, 5-öt összeraknának a legnagyobbakból, lenne ekkora hatalmas fa. Bizony öreg lehet... és hogyhogy itt, egy szál magában?, ráadásul ezen a vidéken. Flamm hiába is keresett termésfélét, bizony nem talált. A fán egyedül levelek ültek, szép zölden, tenyeresen szeldelve.*


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

- Ne köszöngesd! Nem hagynék magára egy végtelen nõt, még akkor sem, ha kietlennek tûnik e sziget - vagy legyen akármi. Reménykedjünk, hogy túlélik mindannyian, s valamilyen úton-módon partrasodródnak.
*A hajó már messze jár, szürke füstjét a szél hamar szétkergeti, s már Avy és Gorden is érzi orrukban a jellegzetes égett fa szagot. Vége. Vége? - Senkit nem látnak a vízben a hajó mögötti hullámzó tengeren. Mindenki odalett? Szomorú és melankólikus hangulat támadja meg õket, fõleg a nõt. Érzékel még mást is. Gorden, aki eddig semmit sem mutatott meg magából mintha változott volna. Mintha engedett volna hûvös tartózkodásából. Avy érzi bõrén, hogy a férfi mind gyakrabban tekinget rá, s ez az érzet nem kelt benne riadalmat - biztonságban érzi magát a férfival.*


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Kalmon ellenfele nem próbálkozik semmivel. Csak fekszik a padlón, barna szemét gyûlölködve forgatván Kalmonra. Az arca elõtti "lepel" lehúzásakor egy teljesen idegen, eddig ismeretlen személyt láthat Kalmon. Talán 40 éves lehet, letisztult vonású ember férfi. Haja rövidre nyírt, barna, szeme barna szintén. Szakállt, bajuszt nem visel. A kérdésre nem felel, de szemén látszik értette mit kérdezett tõlle a tiadlani.
Joakim meghökken Fergia cselekedetén - amikor is tõrét ismételten Carwyn torkának szegezi.*
- Mi a .... úgy gondolja, hogy õ lenne aki mindenért felelõs? - *Lovagkardja kezében termett, s támadási közelségbe ment hozzájuk szemét le nem véve róluk.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Az alak hallgatásdára csupán összeráncolom a szemöldököm, de nem bántom. Úgy helyezkedek a kardhegyet továbbra is az ember torkának szegezve, hogy szemmel tarthassam a fekvõt, miközben odaszólok a többieknek, akik épp egymást készülnek leöldösni. *

-Valaki megnézhetné, hogy ez a Sakál vagy nem ez a Sakál. Valamint jobb lenne, ha még nem játszadoznátok egymással, mert valószínûleg még van itt kivel szembeszegülni.

<Na jó lenne tudni, hogy most ez ki itt a kardom rosszabbik végén. A toroni meg osztatlan elismerést szerzett a szentéletû purgátorok körében, ahogy látom. Ezek sosem szoktak elgondolkodni azon, hogy esetleg saját kis magánszámaik helyett segítsenek a körülöttük levõkön és el is tudják fogadni azok segítségét? >

[Navaratna]

(Fergia)

-Joakim...menj...-nézett mereven még mindig a félvérre. Biztos nem szunyókál. Csinál valamit. Nem adott magyarázatot arra, egyes dolgokat honnan tud, miért és mit akar kezdeni vele. És ez a nõnek nem teszett. A rokonszenv ilyenkor semmis. Bárki alkalmazhatja ezt figyelem és gyanúelterelésre, származástól függetlenül. És hatásos szokott lenni. Fergia érezte, meg tudná ölni, de nem szívesen tenné is meg.
<És az mit számít? Vízfejû magzatot sem szívesen dobtam tengerbe, de szükség volt rá. Az életben kell olyan dolgokat tenni, amitõl felfordul a gyomrunk. Mint például elviselni Kalmont, vagy jobb létre szenderíteni Carwynt.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kicsit zavarja Gorden pillantása. Nem kellemetlen, csak indiszkrét. Végül megfordul fektében és a férfi szemébe néz.*
- Miért maradt ott Kalmon? Mi köze volt a Sakálhoz? Az a papok dolga. Fergiáé és Joakimé. Azt mondta, hogy vigyáz rám, és nem hagy magamra. A férfiak minek hõsködnek egyfolytában? Mit ér el vele, ha megöleti magát?
*A kérdészápor közben keserûsége jeléül kicsordul pár könnycsepp a szemébõl, és végiggurul az arcán. Szája is sírásra áll, de aztán visszafogja magát. Ezután megint a másik oldalára fordul és nézi tovább a hajó eltûnni szándékozó baljós sziluettjét. Magában arra gondol, hogy megint egyedül maradt. Pedig már kezdett helyreállni a lelkivilága. Kalmon mellett tudott boldog lenni még a szentfazék dartonita és a kilátástalan helyzeten túl is.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Joakim megtorpan mentében Fergia utasítására. Pár pillanatig nézi a nõt és Carwynt, majd megfordul Kalmon felé és hozzáindul. Odaérvén ránézt az idegen férfira, és a fejét csóváljta.*
- Nem, õ nem a Sakál. De még csak nem is láttam eddig - sem itt, sem hosszú utam során. - *kardját úgy tartotja a férfi felett, hogyha egy rossz mozdulatot is tenne azonnal tudjon õ is szúrni.* - Beszéljen! Ki maga, milyen kapcsolatban áll a Sakállal, és hol van Õ?
*A férfi szavakkal nem válaszol, azonban szemében gúnyos fény villan, szája gúnyos, s egyben titokzatos mosolyra húzódik. Joakim testének nyomja a nyomaték kedvéért kardját.* - Kérdeztem! Jól tenné, ha válaszolna rájuk, mert türelmem fogytán van.
*Már épp szóra nyílik az ember szája, amikor is felülrõl egy jólirányzott tõr csapódik torkának - veszélyes közelségben Kalmon és Joakim közt. A férfi pillanatok alatt meghalt. A lovag egybõl feltekint, s a vitorla nélküli árbócon maga a Sakált pillantja meg. Fejét nem takarja el semmi, s látszólag fegyvertelenül kapaszkodik félkézzel egy kötélbe. A szél ellenére úgy áll a combnyi vastag rúdon, mintha csendes idõben a talajon lenne.*
- Ó, mily csudás látvány.... A Jégcsapkiránynõ kinek gyönyörûsége messzi földön híres lehetne egy szál tõrrel a kezében fenyegeti társát - aki mellesleg az én társam is.... S te Joakim Assante, úgy sétáltál ismét a csapdámba, mint egy vakember az elõtte kiásott sírgödörbe. Ne nézz így rám - vesztettél! S ugyanúgy fogsz megdögleni mint a legjobb barátod Ulaii... kínlódani fogol, vergõdeni a saját kínodban, miközben arra áhítozol, hogy halnál már meg.... Haahhh...... S mit érsz el vele... szégyene vagy csupán lovagi rendednek. Uwel bizonyára jót röhög rajtad odafenn.... nem, inkább sír szánalmasságodon. - *kaján vigyor terül el képén. Szavaira Joakim arcán megkeményednek a vonások. Barátja említésére úgy markolja meg fegyverét, hogy menten kifut ujjaiból a vér. Szinte villámokat szóró szemmel néz a Sakálra, hangja elfojtott dührõl árulkodik.*
- Gyere onnan le, s végre szemtõl-szembe állj ki velem. Ne a láthatatlanság leplébe burkolózván áskálódj, vagy gyilkold az ártatlanokat, vagy éppen gyáva mód futamodjál meg. Légy végre egyszer férfi!
- Ááááhhhh!... Mindenki a saját fegyverével küzd... bármi legyen is az.
- Úgy! - *Joakim két kezét mellkasa elõtt ökölbe szorítja, majd hirtelen a Sakál felé kilöki õket. Láthatatlan támadása elöl nem bírt kitérni a Sakál. Egyik kezével mellkasához kap, míg a másik kezébõl a kötélzet kicsúszik - az alig öt láb magasságból egyszerûen a padlóra bucskázik, hanyatt érkezvén le. Szemei gúvadnak, s nem mozdul.*


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

- Ne emészd magad kérlek. A Sakálhoz nem hiszem hogy lett volna bármi köze a bizonyítási vágyán kívül. Bizonyítani akar, de hogy mit és kinek... csak õ tudhatja. Nem akarok beleszólni semmibe, s ne vedd tolakodásnak, áskálódásnak, bántásnak. De én elgondolkodnék azon helyedben, hogy mennyire volt õszinte szava feléd. Azt mondta nem hagy magadra, s vigyáz rád.... És mégis ott maradt. Egyáltalán jelentel neki valamit? Nem csak egy fellángolás voltál, amit bizonyítási vágya elnyomott az elsõ alkalommal? Tudod magadról, hogy gyönyörû vagy. Szerintem nincs olyan férfi, aki elsõ látásra ne érezne irántad vágyat. De az nem más, mint a másik teljes kihasználása, csupán önös érzelem. S felelõtlenség mindeközben olyat mondani amit nem gondolunk komolyan, mert a másik lelkét sárba tapossuk álltala. Véleményem szerint, amit én látok - pont ezt tette veled. - *Gorden õszintén belenézett Avyen szemébe miközben beszélt. Hangja nyugodt volt, s hûvös, tárgyilagos.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Kifejtenéd bõvebben, mirõl monologizál a "társad"?-kérdezte Carwyntól, ha az hallja egyáltalán õt. A nõ nyugodt volt, de belül örült, hogy történt valami. Végre már...De amiket hallott....

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Tudtam hogy ez lesz. Mi lenne, ha végre békénhagynád a torkomat? Ha éppenséggel tudni akarod odalent találkoztam vele. A karkötõd kell neki... a többit már tudod.
Lassan itt lenne az ideje, hogy megpróbálj tisztán gondokodni dartonita! Megosztanám veled ezeket, ha ellened törnék? Nem volna egyszerûbb ellopnom, vagy esetleg elcsalnom tõled a karkötõt?
Gondolkozz már az istenért, mert ez a torok-jelenet kezd kínossá válni. A részedrõl.

-És abban végképp nem tudom mi a fene kivetni valód van, hogy bambán állok, és merengek a múltamon.

[Navaratna]

(Fergia)

-Ezt korábban is tudni akartam, merengés helyett válaszolhattál volna. persze, merengés...Hímbanyáknál sosem lehet tudni...Tetszik a nyakad, jó lehet a gigád keresztmetszve.-eltette a fegyvert, felsandított a Sakálra...majd le. Mivel hogy leesett. Elvigyorodott.
-Ez kecses volt és bájos. Joakim, azért ne rögtön öld meg ha akarsz tõle valamit...Apropó...
Visszafordult Carwynhoz, halkabban kérdezte. Olyan nyugodtan, mintha nem is a Sakál lenne lábakkal alrébb:
-Mit is akarsz te tõle? Volt közös témátok? Ez új. A karkötõt akarja õ. Te megszerzed neki. Miért is cserébe?-és még jobban megigazította a kérdéses tárgyat mellei között. Nem féltette hogy a Sakál kinyúvad azalatt. Aki szónokol az magabiztos, és az szokott nagyot hasalni, de mindig van egérútja.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Gorden szavainak végére megint odafordul, és elgondolkozik a mondandóján.*
- Igazad lehet. De hol találok végre olyasvalakit, aki nem ilyen? Eddig akárkivel találkoztam, mindegyik ilyen, vagy ennél roszabb volt. És kezdek belefáradni az egészbe. Egyre inkább elhiszem már magamnak, hogy mindörökre egyedül fogok maradni.

[Alauron]

(Salah)

Ahogy közeledik a fához, egyre azon gondolkodik hogyan kerülhette el eddig a figyelmüket. Fel is húzza magát a dolgon. :
- Nem furcsa ez, Flamm? Hát hogy a kiszáradt bánatos kútmélybe nem láttuk ezt a hatalmas fát a hajóról? Meg mi az anyaszomorító rühes tevéjét keres itt egy ekkora fa, ami nem is nõ a sivatagban?
álmélkodva járja körbe, nézi meg közelebbrõl.
- Csak az Irgalmas Emírek, s Mesésen Bölcs Sejkek méltán híres kertjeiben, s még Fényességüket sem ajándékozza meg ekkora termettel, sem kéjjel csábító háremhölgyeiknek nem adja termetes árnyékat...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Avyen
_____________________________________________________________

*Gorden egy kicsit hosszabban kutatta a lány(?) arcát. Homloka ráncba szaladt, majd tétovának látszott.*
- Hááát... Avy - ugye nem baj, ha így szólítalak? Nem vagyok otthon túlságosan a szív dolgában, de véleményem szerint - ha eddig is így viselkedtél a férfiakkal mint Kalmonnal, akkor nem is nagyon kutattál. Túl hamar adod oda magad, testedet is, lelkedet is másnak; s ezért csalódasz annyit, mert kihasználnak. Ne érts félre, nem bírálni akarlak ezzel - csak ezt láttam, és erre következtetek.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

- Nyugodtan szólíthasz Avynak.
*Az elemzésre kicsit elbúsul.*
- Igazad van. Tényleg ilyen vagyok. Már annyi rossz dolog történt velem, hogy egy kis figyelmességért, gyengédségért lángra tudok lobbanni. Ezen tényleg változtatnom kéne. Így tényleg kiszolgáltatott vagyok a férfiak felé.
*Rámosolyog Gordenre.*
- Köszönöm, hogy segítesz nekem, és hogy jóindulattal vagy felém.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A tõr becsapódásakor én is felnézek és a Sakált megpillantva készülök, hogy megpróbáljam "lehozni" a vitorlarúdról, de Joakim reakcióit látva a valamikori barát és saját bukása hallatán inkább kivárok. Amikor valami praktika segítségével a lovag leüti a gyilkost a fedélzetre úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy a páncélos vitézünkre hagyjam a "küldetés" befejezését. Azért legbelül még mindig motoszkál bennem a gondolat, hogy ebbõl még lesz problémánk, hogy a Sakál még mindig cselekvõképes. *

<Jelenleg ez az egész ügy furcsa fordulatot vett. Úgy tûnik, hogy a bosszúangyal nem a sivatag és Ynev lakóinak okozott sok gonosztett miatt vadászta a sakált, mint ahogy eddig be volt állítva a "szent ügy", hanem bizony önös bosszúvágyának sötét vermében vergõdik. Megölték társát, õ pedig elbukott...Valahonnan nagyon ismerõs a helyzet. Ha így haladunk kiderül, hogy a papok is csak egyszerû emberek és csupán a bennük dúló érzelmekre hallgatnak. Csupán annyi a különbség, hogy ezt a világért sem ismernék be. Nemhogy a külvilágnak, még maguknak sem. Inkább takaróznak a nagy CÉL ürüggyel.>

[Flamme O'Styg]

-Dedede Bõlcs Salah Barátom, ez igencsak fúrcsa. Azt javasolná szerény személyem, hogy kerítsük elõ azt a párocskát a partról és nézzünk szét rendesen. Étel is ital is jólesne kielégítetlen gyomromnak, nem szeretnék még egyszer visszamenni értük, vagy jönnek vagy maradnak. Az érzelmi szálakat séta közben is lehet javítgatni, s továbbfûzni...

Aztán ha a semmi kifogása nincs a dzsadnak elindul vissza a parthoz. Ott Avyék felé is intéz pár szót.

-Azt javaslom mennyünk. A domb túloldalán csodálatos helyet találtunk. És egy várost is, melyet ellepett a víz. Induljunk, keressünk magunknak élelmet és éjszakai szállást...