Al-Abadanai kalamajka

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

- Meg még fáradt is vagyok. Kimerített az úszás. majd utánatok megyek.
*Azzal tovább nézi a lángoló bárkát, és izgul a többiek életéért.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A hajón Carwyn a felbukkanó alakra megmozdult feléje. De aztán megtorpant. Nézett Fergiára, majd Joakimre, majd zavartan a hadakozó párosra. Tanácstalan volt, és arcára feszültség ült ki. Még életében nem volt ennyire két szék között.
Joakim és Fergia hiába pásztázták a fedélzetet más nem mutatkozott rajta. Nem bukkant fel senki és semmi a szürke füstön kívül.
Kalmonnak az újabb támadásai mind elérték az ellenfelét, de sebet egy apró vágáson kívül nem ejtett rajta. A férfi viszont nem támadott, egyértelmû, hogy csak a saját védekezésére összpontosít teljes erejével, figyelmével.*

//Remélem senkit nem fog megszédíteni az idõeltolódás, de ha már ennyire elmentek a parton lévõk, akkor folytatom az övéket is. Csakhogy ne álljanak. Vegyétek úgy, mintha két különbözõ sztori lenne:P//

*Avyen kifulladva ért ismét partra - és igencsak nem tetszett neki a többiek hozzáállása a dolgokhoz. Õ maradt. Salah kérésére Gorden megrázta a fejét.*
- Inkább maradok Avyennel. Ki tudja mi van ezen a szigeten vagy min... Legyen valaki mellette ha már így alakult. Menjetek csak, mi meg megvárjuk mi is lesz a hajóval, s a többiekkel. Ha valaki túléli, akkor segítünk neki. - *a felszerelését leoldotta már az ajtóról, s szépen egymás mellé tette õket a száraz talajon, talán 20 lábnyira a víztõl, majd Avyenhez lépett.* - Remélem nem bánod döntésem. Nem szívesen hagylak magadra. - *a hajó lassan távolodott szemük elöl, a füst egyre nagyobb és nagyobb lett körülötte, s vékony csíkot húzott maga után haladtában, s egyre kisebb és kisebb lett.*

[Navaratna]

(Fergia)

A papnõ várakozás közben lassan énekelni kezdett, csak úgy magának, tehát nem hangosan:
-Én elmentem a vásárba fél pénzzel...<...fél kézzel jobban hangzana...>
Figyelt, hisz váratlanul, undok sunyi mód is járhatnak, vagy hamarabb jön a varázs, mint maga a csinálója.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Értetlenül néz Fergiára, és egyenlõre várja a harc kimenetelét. Egyébként rosszallóan tekint rá, mikor lefogja a kezeit a dartonita. Ha az északi alulmarad, a toroni lépni fog. Ha egy kis jel is arra mutat, cselekszik majd. Közben figyeli Fergia kezeit... és a nõ tekintetét.

//Szallagavató, és afterpaty //

[Navaratna]

(Fergia)

Nos, nézheti a nõ kezeit, meg foghatja is, mert Fergia egyelõre nem engedi el.
<Most mért hunyorog? Nem tetszett neki a dal? Jobb lenne porladó csontokról énekelnem? Jobb, de ahhoz akuszika kell.>
A biztonság kedvéért a szemébe néz a férfinak egy pillanatra.

//Orwen, privi ment//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A harc ritmusának megfelelõen pihentetem elmémet egy kissé, hogy utánna újult erõvel támadjon fel a Szél lelkem mélyébõl. A stabil védelmet látva addig is valami mással kell pr4óbálkozni, hogy esetlegesen sikerüljön a gyilkosunkat kibillentemi pozíciójából. Ezen elgondolásból egy hirtelen váltással a kardomat védekezõ pozícióban tartva magam elõtt két íves, söprõ rúgást indítok gyors egymásutánban a Sakál lába irányába.*

<Remélem elbízza magát és végre rést nyit a védelmén, hogy befejezõdhessen a küzdelem. >

//Chi-harc pihentetve. Lábsöprés, kétszeri próbálkozás.

Kezdeményezés: 46

1.támadás: 176, sebzés: 2+spec.
2.támadás: 92 , sebzés: //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: a hajón tartózkodók
_____________________________________________________________

*Carwyn, Fergia, Joakim feszülten figyelnek minden rezdülésre, a füst mozgására, de egyenlõre semmi; s a szegmensek lassan telnek számukra. A füst lassan csípni kezdi szemeiket, s orrfacsaróan kúszik be orrukon át tüdejükbe, nehezebbé téve a légzést egy kicsit.
Kalmon elsõ támadása igen sikeres ellenfele ellen, s a második támadása is eltalálja esése közben. A feketeruhás egy szemvillanás alatt a földre került - hála a tiadlani lábsöprésének. Ellene szemében a meglepettséget fedezi fel, majd egy kis riadalmat, hisz kezébõl szablyáját kiejtette. Hanyatt fekszik a padlózaton, barna szemét Kalmonra szegezve, s õ érzi, hogy elméje védõpajzsain valami beakart férkõzni.*

[Navaratna]

(Fergia)

<Az ipse a földön...És ha Joakim tévedett egy ökörnagyot? Neem...Kalmonnak túl könnyû a dolga. Nem veszi észre? Nem. >
Fergia figyelme lankadni kezdett. Feszült volt, de semmi értelmét nem látta a meredésnek a levegõre. Ott volt a füst, egy fajta mérgezéssel kecsegtetve. Ott volt a láng, tûzhalált kacsintva. Ott a tenger, sós fulladást integetve. S ott volt a se füle se farka, gyanús utalás Carwyntól. Beszélt vele...üzlet...tõrbecsalás. Savanyún gondolt ezekre. Furcsa nyomás gyomortájon-talán a tengeribetegség, talán az undor és csalódás keveréke?

[Mesemondó]

//Alauron és Flamm bocsánatát kérem!!! Most vettem észre, hogy kihagytam õket a mesélésbõl. //

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Salah Gorden elutasító válasza után Flamm kíséretében a domb felé kaptat. Nincs olyan messze a domb teteje az ottmaradt párostól, s legalább jobban körbetekinthetnek hol is értek partot õk négyen. Az apró fehéres kavicson könnyû volt lépdelni, s hála a napot takaró felhõzetnek forróság nem nehezítette utukat. Mert bizony lassan délfelé jár az idõ. A táj egyhangú és kopár. Még csak egy fûszál sem nõtt a talajon, nemhogy bokor szakította volna meg a fehérséget szemük elõtt a dömtetõig egészen. Vajon mi ez a hely? ...
A dombtetõn letekintve azonban már egyikõjüknek sem volt eszébe az égõ hajó, s a rajta lévõ társaik. A táj a domb túloldalán szemetkápráztató gyönyörûségbe burkolózott. A fehér apró kavicsréteg megmaradt talajtakarónak, s már néhol a domb oldalában kisebb fûcsomók is látszódtak. A domb itt jóval lankásabban ereszkedett, talán egy fél mérföldes távolság után érte el a tengervizet. Merthogy ahol õk partra értek csak egy félköríves sziklazátony - vagy mi - lehetett. Igaz jókora mérettel rendelkezik, átmérõje talán 5 mérföld is meglehet. Vele szemben egy hasonló zátony emelkedett magasba, ugyanolyan fehérséggel, néhol kevés zölddel tarkítva felszinét mint amin õk álltak. Bár a túlsó zátonyt élesen nem látták - hisz az tõllük szintén vagy öt mérföldre lehetett. Ez a két zátony így körbefogták a háborgó tenger vizét - bár szélnyulványaik nem értek össze - , s ezzel egy igen csendes, szinte tükörsima vízfelület keletkezett. A víz tisztaságában látni lehetett felszíne alatt meghúzódó képzõdményeket. Így az egész látvány egy zöld-azúrkék-kék színkavalkádban pompázott, szemet-lelket gyönyörködtetve. Bal kéz felé azon a zátonyon amelyiken õk álltak, a szélnyúlványon, de mégi e csodálatos képzõdmény közepe felé egy hatalmas fa állt. Méretét innen pontosan nem tudják felmérni, ám annyit saccolnak, hogy az a karaván, melyel Flamm érkezett As Sa'an városa alá, kényelmesen letáborozhatott volna lombkoronájának hûs árnya alatt. A látvány szépsége és egyben döbbenete itt még nem állt meg. Az öböl közepén egy épület féleség emelkedett ki a vízbõl - vastag falain belül zöld felülettel, fehéres épületekkel, s egy igencsak magas fekete toronnyal vonzotta a két férfi tekintetét.*

Rajzok:
1. A zátony felülnézetbõl
2. Kicsit nagyobba Az épület, csakhogy jobban el lehessen képzelni.
Ettõl mûvészibb rajzokat ne várjatok tõllem:P

[Navaratna]

(Fergia)

A rosszullét közepette hunyorogva nézett az égre:
<Az a vihar meg mindjárt lecsap. Csodás idõk jönnek.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A fickó torkának szegezem a kardom hegyét és lerántom az arcát takaró maszkot.*

-Hol a társad?

<Ez a tudatomba férkõzni akarás nem tetszik nekem. Mondjuk most lecsúszott az elme bástyáiról, de ki tudja, milyen erõs lehet még a támadás. >

[Alauron]

(Salah)

- Odanézz Jó Ordani Flamm, micsoda egy szerencsétlen sorsú épület lehetett az ott, valaha szárazon állt biztos, de most a tenger árja mossa védtelen falait, míg össze nem esik. Nolám! Milyen hatalmas fa! Láttál e már ekkorát a te vidékeden? Nézzük meg közelebbrõl azt a fát, úgy látom az egyetlen árnyékot itt az adja.
Elindul a fa felé a dombon, s lenéz egyrészt a hajót, másrészt a Avyt is megkeresi szemével. Majd a vízben magasodó tornyot kezdi tanulmányozni. Ha közelebb érnek a fához akkor körbejárja.
<Nocsak...Leleményes Sakál barátunk, hogy simogassanak a lángok, nem e tán ezt a helyet kerested? Mit is mondanak a legendák e helyrõl?....>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Hálásan Gordenre mosolyog.*
- Köszönöm. Legalább valakire lehet itt számítani. Ilyen könnyen nem lehet leírni a többieket, mégha olyan bolondok is, hogy ilyen öngyilkos akcióba kezdenek.
*Ezután jó darabig nézi a hajót, majd fradtan elfekszik a homokba, de oldalt fekve tovább lesi az egyre nagyobb lánggal égõ roncsot. Fáradtságát csak aggodalma ellensúlyozza.*

[Flamme O'Styg]

Hátrakiált Avyhoz és Gordenhez.
-Gyertek gyorsan! Találtunk valamit!
Aztán elindul Salah után. Arcáról pár pillanat alatt eltünik a bú.
-Végre ey civilizált hely. Ahol tornyok vannak, ott bizony emberek is lesznek. Egyenlõre azonban keressünk valami élelmet...
A fánál valamiféle gyümölcsök uán próbál kutakodni. Az éhséget legalább minimálisan enyhíti. Késõbb jöhet a viziváros...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi megvonja a vállát, unottan nézi a küzdelmet. Könyökét a hajó korlátjának támasztva figyel. Megpróbál ellazulni. Lehúnyja szemeit.

A távolban megint A Vízivárosban jár, a megannyi katakombák nyirkos járataiban, amelyek nappal csak a patkányoktól lármásak, szaguk van, de mégis, otthonának nevezi. Végigjárja a már ösztönösen ismert déli-bejáratot; tizenegy lépés a rácsozatig, téglák... balról az ötödik, felülrõl a harmadik. Igen. Az üreg. Mélyebbre nyúl... a kar.
A szokásos nyikorgás -Lavlier megolajozhatná... de...persze, hiszen Lavlier már halott... -
Aztán megjelenik mestere, és fenyegetõn hangon szól hozzá:
-Nors ilcy'h-arrs kax orrdeyrs!

-Ne feletkezz meg a kötelességedrõl.-