Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


CSodálkozva nézegeti a ligetben levõ pegazusokat és ekkor jut eszébe az a pegazus is,amit láttak.Megfogja a fejét,ahogy hirtelen nagyon kezdtek sûrûsödni a dolgok.Nem sizvesen megy fel a megtartó házikójába,de ez az ügy sem tûrhet halasztást.Mivel felszerelést nem talált igy 1-2 könyvet s jegyzetet elhoz magával egy üzenetet ott hagyva.Aztán távozik a ligetbõl.

Kint:
-Sajnálom Tellervo nincs itt.most hazamegyek és megláttom miket lehet kiházmoni ezekbõl a könyvekbõl...

Aztán elindul hazafelé.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Arbor
______________________________________________________



Besötétedett, mire a masszát összehozta egy rajzzal. Ez volt a legközelebbi, amit kilapozott róla, pedig alapos volt és nem adta fel: rajz
A leírás róla sajnos valami dzsad könyvbõl volt mellékelve...Az írás formája önmagáért beszélt, és azt Arbor nem értette. Mestere kézjegyével csak ennyi megjegyzés állt pluszban: sebre kiváló.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________




Joradam úgy látszik, nem akad fenn a trehányságon, véren.
-Oh, ez semmi nem volt aranyom. Kóstolgatni a nagynéni zöld süteményét kell, ezt meghúzni kell. Meg akarsz sérteni? Na, tudom én, hogy nem vagy gyáva. Iszogasd csak. Ártani nem árthat. Közben mesélek is, ahogy rendbeteszlek kicsit.
-ezzel máris egy fatálnál volt, rongyot kerített, bevizezte, s lemosta Pat arcát, közelrõl megnézte a szivárványszínben játszó nõi orrot, lemosta a karról a vért
-Történt egyszer, hogy három napon át jártam egy szép dámszarvas nyomán. Agancsa páratlan volt, abból akartam egy bájos leányzónak éket faragni, s húsából lakomát csapni. Követtem, s az ördög Markához jutottam. A szarvas sehol, bizony pórul jártam, de gazdagabb lettem egy ritka esettel...
Teljesen közvetlenül, mint akinek ez a legtermészetesebb, rutinos, értõ kezekkel leoldotta a nõ övét, fegyverét és ingjével folytatta.
-Mielõtt ágyékon illetnél csontos térdeddel és sivítanál, mint tojó, ha fészkénél róka jár, közlöm, ez az ing ocsmány, át kell öltöznöd, de egyedül látom nem megy. Oh, nem pirultat látványod, láttam én nõt alulról, felülrõl, oldalról, s számosul még, kivéve belülrõl, a halottakat nem szeretem. Nos, a történet vége még arrébb. Azt mesélték, a Markon túl kis katlankában tûzliliomok nõnek. Mondom magamnak, ha nincs vad, lesz virág, ritka. De hiába értem el a Markot, nevetve lökött hátra egy fénytündér, maga nyelvén kicsúfolt, még körbe is táncolt engem. pucér volt a lelkem, s nõ is, csinoska, rajta felejtettem a szemem. No igen, kissé rossz vagyok s lágyulok a nõi nemtõl...-somolygott, de szemei illetlen villanást nem váltottak Patot nézve. Az inget vágta, hogy levegye a nõrõl, kilazította a nadrágot.
-Ezt már magad is leveszed, elfordulok. Vedd fel azt a dögös zöldet! Ma ünnep van, nadrágot elég ha máskor viselsz. Igaz, abban jobban látszik a formás hátsód, de a szoknya jobban áll.
Joradam elfordult, nem akarta végignézni, hogyan vetkezik még lejjebb Pat.
-Szóval, mikor látta a tündér, hogy gúvasztom a szemem, szikraesõt kaptam a nyakamba. Csípett, de komoly bajom nem lett. Perlekedett velem félig somolyogva, de jobbnak láttam odébb állni, mert jött a társa, az már férfi volt. S ha férfi van a színen, jobb inalni! Arany kardja volt, s ágyékkötõt viselt, hosszú homokszín haja derekáig ért! Hm, ha jól emlékszem gyöngyházszín bõre volt neki is, meg annak az ennivaló tündérlánynak is. Végeztél?-fordult meg Joradam. Mese közben egyébként élénken mutogatott, járkált.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Alauron
______________________________________________________

Ahogy Alauron betette a lábát a mohosba, az megelevenedett: az addig békésen áló nyírfa ágai megmozdultak, s lökve egyet a férfin kipenderítették. Egy szemrehányó zöld szempár is csatlakozott ehhez, akinek tulajdonosa szép lassan elmerült a lápban. Humanoid volt, alakra, formára elf, de mégsem. Szita megkövülten nézett a lényre majd a heverõ Alauronra.
-Jól...vagy?

[Ralog Gebbro]

// Itt vagyok az élõk sorában Csííííííííz //

(Jeffete)

*Maldar kérdõ szavaira feltekint rá, majd feláll. Fejével biccent, kissé beráncosodik arca, homloka. Jobb kezével megfogja Maldar vállát, s rátámaszkodik. Eltorzult hangon, mint akinek valamilyen fájdalma van szólal meg, még a szemét is összehúzza.*
- Pillanat.... görcsölök..... - *majd jópár pillanat után vesz egy nagy mély levegõt, elengedi Maldar vállát, nyújtott lábain térdeit megfogja hajolva. Amikor a görcs kiáll a lábából felegyenesedik ismét.* - Köszönöm szépen jól vagyok, de ha most megbocsájt keresnék egy kis innivalót és harapnivalót.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Óh... dehogy akarom megsérteni, csak nem szeretnék berúgni. Nem árthat? ... Mégis mi ez? - *azért a választ nem várva meg egy nagyobbacskát húz belõle. Kicsit meglepõdik amikor Joradam hozzáfog a mosdatásához, de nem ellenkezik. Történetét szinte a szavain csüngve hallgatja, mint aki imádja az ilyen tündéres meséket :K. A vetkõztetésnél felvonja a bal szemöldökét, a szavait pedig megmosolyogja.*
- Se rúgni, se sivítani nem fogok megnyugodhat. - *mondta neki nyugodt hangon, pirulás, szégyenlõs félrenézés nélkül, majd tovább hallgatta a történetet és hagyta levetkõztetni magát.* - Egy tündér aki nem engedte be oda? Miért? Úgy értem nem szoktak oda járni? - *a nadrágoldásnál nyelt egyet alig észrevehetõen, de arca nem rezdült rá. Szemében is csak egy villanás volt látható.* - Az az öltözködés nem fog menni. A bal karomat nem bírom mozgatni, csak lóg a helyén... nem is érzem. Így azt a dögös zöld ruhát felvenni elég érdekes lenne. Talán egy másik ing ha lenne.... - *a történet folytatására azonban még a száját is eltátja, s mozdulatában megáll fedetlen felsõtesttel, s megoldott nadrággal derekán. Eszébe jutott valami amit álomnak hitt eddig. Eddig és nem tovább. Agyában cikáztak a gondolatok, s így egy kicsit el is bambult - látszólag. Mintha nem venné észre milyen nyelven szólal meg, dwoonul kérdezett vissza.* - Homokszín haja? S gyöngyházszín bõre? Gyönyörûek lehettek...

[Anathor]

(Maldar)

*Felsegíti Jeffetét a földrõl, és megtámasztja ha kell.*
- Szükséged van segítségre vagy meg tudod oldani magadtól? - kis aggodalom vegyül a hangjában, de minden ellenvetés nélkül elfogadja a pap döntését.
*Megvárja Jeffete válaszát, aztán ha kell a segítsége csak késõbb fürdik le.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Hazaérve üdvözli a szülõket vagy a nõvérét ha ott vannak majd bele is bújik a jegyzetek és a könyvek közé.A "sebekre kiváló" felirat nem igazán nyugatatja meg,de remélhetõleg a többi irás mondhat vmit vagy a masszában lehet vmi más összetevõ is elrejtve,de ezt csupán ránézve eléggé nehéz...Ide segitség kell mindenkép
Mivel a faluban Morik az egyetlen ember,aki tud az irás nyelvén,igy elindul a könnyvel s felkeresi a gladiátort,hogy olvassa már el neki mi áll rajt....

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________


-Hogy mi ez? Valami bogyóból készült, lényeg, hogy finom és nem szörp.
Hogy nem szörp, alátámasztotta az a tényis, hogy mintha a tárgyak lassabban követnék a szemét, ha ide vagy oda néz Pat. nehezedett a kis feje:) S a fránya hangulat is javulni kezdett. Joradam csak vigyorgott, hallva a nõ inkább kiegyezne egy inggel:
-Csúnya smasszer leszek. rádhúzom azt a ruhát...Lássuk csak...ez nem az...ez valami anyaszomorító fegyver...(ezt a becsomagolt holminál mondta,mert zöld ruha keresésbe fogott a férfi)...ahá, itt is van. No, kislány, a gatya most lejön, az alvó karod pedig belehúzom én ebbe a ruhába. Finom leszek, nem fog fájni, tudom, ez neked az elsõ.-s egy rántással bokáig húzta Pat nadrágját. Fütyörészve megszabadította tõle, majd a ruhát fejen át húzta a nõre. Balját óvatosan beleügyeskedte az ujjába. A fütyörészést szövegelése szakította meg:
-Hm? Íh ferrsztéhe níht. Ah, a dwoon nyelv, beletörik a nyelvem, mintha kavicsot rágnék. Egyébként nagy ritkán szoktak arra járni, ezért tudjuk, a katlanban tûzliliom nõ. Csak én voltam olyan balszerencsés, hogy összekadtam a hely tündéreivel, más csak legyint, hogy bolond vagyok, képzelõdtem. na aranyom, ugye hogy rád ment a dögös ruci. Mm, ha esetleg táncolnál ma este, még a cicik is pattogni fognak, ez már csak ilyen ruha-kacsintott.
-Mára jótéteményemet bevégeztem, remélem hagytál a kulacsomban. Lesegítselek a fáról?

[Alauron]

(Alauron)

Kettõt pislog, s megrázza fejét, majd felül.
- Jól, nincs baj. Valami õr volt ott, lehet az néz elsõnek is mink. Semmi baj. Ha majd találod meg Joradamot, mond neki meg, hogy Pat akarja Tellervot.
Aztán elköszön, és folytatja útját a szállásuk felé.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nem szörp.... veszem észre. Finomnak is finom, és tényleg jobb lett a kedvem. - *a becsomagolt holmit elvette tõlle, s különös tekintettel nézett rá. Nem szólt rólla semmit, majd letette az ágyra. A nadrághúzás elõtt rámosolygott Joradamra.* - Mi lesz az elsõ? - *majd megkapaszkodott a vállában, és kilépett a nadrágjából. Nyugodtan tûrte az öltöztetést, segített ahol tudott - ha hagyta segíteni.* - Balszerencsés lenne? Ó... Én inkább szerencsének nevezném. Szívesen összetalálkoznék én is azokkal a fénytündérekkel - ammmm... - az maga lenne a mennyország, a mámor...vagy a végítélet. - *komorodott el, de csak egy pillanatra. Aztán egy félszeg mosollyal nézett Joradamra.* - Táncolni? Én? Meg ez egy elf ünnep, nincs rajta keresnivalóm nekem mint korcsnak... - *szendén elmosolyodott, és úgy ejtette ki a szót, mint aki mindennap ezt hallja, mondja magáról; mint akinek ez lenne a természetes. Megállt az ajtóban, s lenézett - beleszédült, de hogy a mélységtõl, vagy attól az italtól aminek a felét meg-megiszogatta öltözködés közben nem tudta megmondani még magának sem.* - Ahm... megköszönném a segítségét, hogy lejussak a földre, mert azt hiszem megártott az a fincsi ital.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, délután
Résztvevõk: Arbor, Alauron, Jeffete, Maldar
______________________________________________________



Alauron mire a szálláshoz ért, addigra Morikot egy kancsó ital társaságában találta. Vígan kortyolta s egy jókora adag ételt rágott mellé.
-Jer! Fáj a bal vállam hege. Az mindig jót jelent! Van étek, ital, s az az elf is találni fog valamit! és a pap is itt van! Kettõ helyett eszik!
Való igaz, megszaporodott a létszám: Maldar tószagot árasztva a pap oldalán ült, aki tényleg nem vetette meg azt, ami elé volt rakva. Nem, nem volt ittas, Maldar sem, de Morik jó úton haladt felé.
-Ezek azt mondták, valami táncot megnézhetünk, de utána sajna tááávoznunk kell köreikbõl. Itt járt a csini papnõ...Bocsánat, megtartó, õ mondta. Õ hozatta ezt az emberes vacsorát is!
Nyúlsült bogyókkal, zöld salátafélékkel, illatos burgonyával jelentette az emberes élelmet, meg vagy három kancsó szesz.

Ahogy Arbor kilépett a lápról, Szita felpattant. Mert egy idõ után unta az állást s lekuporodott.
-Nos? Találtál valamit? Mi ez? Jó vagy rossz? Mit kell tennünk ezután? -forgolódott Arbor körül, s egy darabon vele is tartott, hogy kövesse, de felszisszent.
-Ó, ennek is pont most kell történnie...menj, siess, most...dolgom van...-hasára téve kezét eliparkodott egy bokroshoz. Így Arbor nélküle érkezett meg a férifak szállására. Morik valamit mesélt a többieknek-csak az a gond, hogy aszisz-dzsad keverék nyelven merült el a történetben, kezében nyúllábszárral hadonászott. Lehetett benne egy vonóval valami szeszbõl. Magánál volt, de harsánysága teret nyert. Meglátva Arbort elvigyorodott:
-Te itt? Azt hittem, az elõmulatást a tieidel kezded...Mm, az mi a kezedben? Találtál valamit, Erdõ ibn Arbor?-hunyorgott az elfre.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Patricia
______________________________________________________


Joradam segített learaszolni Patnak, közben vigyorgott.
-Találkozni? Ahhoz oda kéne menni, de az sem biztos recept! A fennsíkon le kell menni, keletnek fordulni a köves szurdokon át Fenyõszakadásba menni, s ott lesz az Ördög marka. Az ünnepen meg csak az emberek nem lehetnek ott, de te meg Alauron igen...Félvér voltotok feljogosít...Korcs! Na hiszen!-kutyaugatást imitált, olyasfélét, amit keverék ebek szoktak a piactereken.
-Ennyit a korcsosságról. ha nem jössz el, olyanból maradsz ki, amit meg fogsz bánni de ha eljössz, holtodig emlegeted! Tellervo, a mi szent megtartónk nagyot akar dobbantani, de biz sikerülni fog neki! Nocsak ki jön ide!
Szita volt az, hunyorogva tapogatózott. besötétedett, s neki nem volt látása a sötétben.
-Eltévedtem....Arborral akartam menni de közbejött valami, s ráadásul fény sincs...-dohogott. Joradam kapta el ujjai végét, amikor merész lendülettel kikerült egy cserjét.
-Nos, közben társnõdre tisztességes ruhát adtam. Meg fecsegtünk. El ne áruld neki a történet végét, félvér, vagy reggelre levágom a hajad!-fenyegette félkomolyan a férfi Patot. Megkóstoltatta Szitát is az édeskés itallal, majd miután a kulacsot visszavette, egyszerûen szájon csókolta Szitát. A barna bõrû nõ nem húzódott el tõle
-Mi most járunk egyet, a táncra ott lesz a szépség!-kacsintott hamiskásan az elf s Szitába karolva elsétáltak.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Az elfbe kapaszkodik míg leér. A szürkületben õ is meredezteti a szemét nagyon. Neki már nem adatott meg az õsök éjjeli látása . Szitát jókedvvel üdvözli, majd a csókjelenetet döbbenten figyeli. Aztán széles mosolyra húzódik a szája.*
- Természetesen, a történetet nem mondom el. Meghagyom magának, úgyis élvezetesebben tud mesélni mint én. Na jó sétálást!... Majd találkozunk. Az ünnepséget meg még átgondolom, és köszönök mindent! - *azzal elfordul a távozó pártól.* <Huhh.. na ezt nem gondoltam volna rólla. Hogy mik derülnek itt ki . Most hova is?... Ja igen Jeffete.... vajon hol lehet? Meg persze egy fáklya nem ártana, hogy lássak is valamit. Talán a férfiak szállásáig eltudok botorkálni a sötétben ... brrrr.... csak ne pánikoljak be addig...> *azzal elindul a jónak vélt irányba.*

[Anathor]

(Maldar)

*Fürdés után csillogó szemekkel tapasztalja, hogy meg van terítve a szálláson, méghozzá igazán emberes adaggal. Fülig érõ mosollyal és szinte nyáladzó szájjal ül le az asztalhoz és fog neki a táplálkozásnak. Elõször nem is tudja mivel kezdje, de végül találomra belekezd és mindent megkóstol. Az ételt egy kis szesszel öblíti le, de nem iszik annyit hogy túlzásba vigye, csak kedvderítõ mennyiséget fogyaszt. Folyamatosan nevet Morikon, mind azon hogy megélénkült, mind a történetén, pedig egy kukkot sem ért belõle.*
<...biztos jó kis történet ...>
- Értitek mit mond? - kérdezi a többiektõl nevetve, miközben megkínálja õket egy kis szesszel.