Sub rosa

[Mesemondó]

//Rendben, de máskor elõre szólj, utólag írva semmi sem érvényes.//

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este
Résztvevõk: Tiarren, Somuris majd mindenki
___________________________________________________________


-Nem rúgnának ki, de lásd kivel van dolgod...!Oh, a pasid? Így már értem.-nézett Somurisra a tetovált orrú.
-Nem dobnám a közösbe én se az ilyen macát. -vigyorgott egyte, aztán dobbantott:
-Takarodás a kabinomból. Egy-kettõ, vagy még azt találom hinni, hármasban alázósan szeretitek. Pfuj!
Trixi faarccal várta kijöttüket. Hanas mellett nagyot sóhajtott és karjait összefonta. Amont elhagyta a páros a matróz kabinját, indult is saját szállásuk felé.
-Ne aggódj, Tiarren, van ételünk, saját, különb is. Esett bántódásod?

Mindeközben Guido nyugtalan vacsorát fogyaszthatott el: hiisz izgatták az események, amiket még nem tudott senki, csak a kapitény eltávozása adott fejtegetésre okokat, továbbá izgatták õt egészen kézel foghatóbb dolgok is orsana személyében, aki sandán somolygott orra alatt néha, mi oly bájosnak hatott orcáján...! S mikor egy könnyed mozdulattal egy tincsét megigazította, nos, akkor, abban a percben Guido számára annál erotikusabb mozdulat nem létezett a földön. Kisebb kábulatban hallotta csak a vacsora végét, s csak csipegetni volt ideje ételébõl. Ám a várt magyarázat még nem jött, ki találgatva, ki legyintve távozott az étkezõbõl. Kabinjába visszaérkezve a rideg valóság fogadta: társai bosszankodó, felháborodott, vagy éppenséggel valamiféle megrázkódtatás ráncait magán viselõ állapotban. Utóbbi a szépséges Tia arcán leledzett, mintha zaklatták volna, hisz akkor ilyenek a nõk...

[Hakea Ello]

(Tia)

Egy szó nélkül távozik Somuris oldalán a kabinból, kedvességébõl jelenleg csak egy halk "köszönöm"-re futotta, melyet a bárd felé intézett. Hûvösen néz Trixire, és csupán ennyit mond:

-Nem volt ideje rá.

Sötét ábrázattal kullogott a csapat után, lerí róla, hogy valami nagyon nincs rendben. A kabinba érve köszön Guidónak, kicsit enyhít a kedvén, megpróbál nem tolakodóan viselkedni, nem szeretné érzéseit ráerõltetni a többiekre. Enni viszont nem eszik.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Trixi elõhúzta a lavórt az asztal alól:
-Szerintem mosd le magadról még az emlékét is. Ha beszélni akarsz velem, állok bármikor rendelkezésedre, Tiarren. Mi volt a vacsorakor, Guido?

[Alauron]

(Hanas)

-Mi történt?- Kérdi Somurist, mikor kijönnek mindketten éppségben.
A kabinba visszatérve elõpakolja az elemózsiát, és a többi éhenmaradtnak is oszt belõle.

[Jomadar]

(Somuris)

Hanas kérdésére, miután meggyõzõdik róla, hogy idegenek nem hallják:

- Mondd csak, szeretsz te harcolni? Amikor a sötét intrikák helyett a vad erõ és a vas hoz igazságot? Én nem. Most mégis kiestem a szerepembõl, elvesztettem a fejem és veszélybe sodortam a csapatot.
- Ebéd közben elméláztam, egy régi romantikus vers játékát ízlelgettem és amikor felnéztem elborzadva azt kellett látnom, hogy épp Tiát fogdossa valami ocsmány izzadságbûzös tahó. Elfogott a harci ideg és akaratom ellenére elárultam a származását. Ha harcos lennék a vérével színeztem volna át a helyiséget, de csak egy szánalmas ripacs vagyok, elégtételt nem szereztem, bajt viszont kavartam bõven. Azután meg... amikor a matrózok választottja szavai szerint igazságot akart szolgáltatni, valójában csak begerjedt az ismeretlen szépségre, és rendjén levõnek talált minden eszközt alávetni az ösztöneinek. Akkor pedig hideg diplomataként szóltam, pedig legszívesebben a torkát haraptam volna el. Ha jó dalnok lennék...

Egy régen játszott darabot kezd felidézni hangosan, amit akkor még nem fûtött belülrõl semmi hév:

Mit nem tenne még,
Ha szenvedélyre volna oly oka,
Mint van nekem? Könnyárba fojtaná
A színpadot, s irtóztató beszéddel
Repesztené meg a nézõk fülét,
Hogy a vétkes megõrüljön belé,
Képedjen az igaz, s a közönyös
Zavarba essék; elkábítaná
Magát a szem s fül érzetét. De én,
Lágyszívü, bárgyu gaz, bujkálok egyre,
Álomszuszikként, nem lendítve semmit;
Még szólni sem merek

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



-Ugyan, nem hiszem hogy bizonygatni kellene másnak ahhoz, hogy két fegyvered van: a nyelved és a rapírod, ha jól sejtem. Nyugalom. Élõ példa volt ez arra, hogy máskor egyikünk se kövesse ezt el. Mit akart tõled a szobában? Fog még zaklatni? Nem akarom, hogy a haverjai itt lebzseljenek és megjegyzéseket tegyenek, vagy uram bocsá' verekedést kezdeményezzenek, vagy a papnál esetleg a kapiténynál végzõdne a dolog. Bármilyen kellemetlen, tudnom kell róla. Te mit láttál, Somuris?-Trixi próbált higgadt és tárgyilagos lenni, de Tiával kíméletes. Kérdését már a kabinban rakta fel.

[Alauron]

(Hanas)

A dalnok válaszát, s önkritikáját helyén valónak érzi bólogat is kicsit, és a matróz tette nemigen botránkoztatja meg, hallhatott már hasonlókat. De az, hogy énekbe fog, azon meglepõdik. <Érdekes szerzet...ilyenkor is egy dal jut eszébe...>
- Végül nem lett baj. Majd eszünk a kabinban, azon nem múlik. De...az a hang? Lehet hogy Tia, mégis boszorkány, nem? Tévedhetett az a Mendiozisz, vagy kicsoda?- kérdezi halkan.

[Hakea Ello]

(Tia)

//Alauron: "kérdezi halkan"-ami neked halk, az nekem byzonbõgés, kérészéltû barátom

Na majd Szita elbírálja, ha meghallottam akkor (kicsit szánakozó, ám nem bántó felhanggal): -Nincs ok az aggodalomra, Tia nem boszorkány. Remélem inkább hiszel az õ szavának, mint Tetkós nevezetû barátunknak.//

Trixi megjegyzését szóra sem méltatja, elereszti füle mellett. Somuris bûntudata azonban megpendített lelkében egy szálat. Nem kellett harmadik szemét nyitnia ahhoz, hogy tudja: a férfi érzelme valódi, és ez ha nem is menti fel hibája alól, nemesíti kudarcát. Jutalma egy elnézõ, kedves mosoly és a következõ szavak:

-Valószínû, hogy nagyobb baj kerekedett volna abból, ha akaratod szerint kivont karddal osztod az igazságot. Így elkerültük a marakodást, és nem kényszerültél arra, hogy az õ szintjükre süllyedj. Érkezésedet pedig jobban nem is idõzíthetted volna. Még egyszer köszönöm.

Trixinek olyan tárgyilagosan válaszolt, amennyire csak tellett tõle, de érzékeny ponton érintették az elmúlt percek eseményei, és ez jól láthatóan kedvezõtlenül hatott belsõ egyensúlyára.

-Két dolgot akart. Egy ezüstöt azért, hogy elhallgassa nem emberi mivoltomat, amirõl ugyan fogalma sem volt, de egy szóval sem mondta, hogy feltétlen igaz szóval kíván az övéihez visszatérni. És még egyet...azt viszont a tisztaságomért cserébe. Somurisnak köszönhetõen azt a vámot nem kényszerültem kifizetni. Az elsõ ezüst ezenkívül nyugalmat biztosít számomra, bár nem tudom, mennyire állja szavát...*orra alatt suttogva* Lassan úgy tûnik, meg kell szoknom, hogy így köttetnek az üzletek ezen a vidéken.

[Jomadar]

(Somuris)

Csendben, bár tudja, hogy Tia ha akarja úgyis meghallja
- Ó Hanas, kérve-kérlek tartsd meg e bölcs szokásod, hogy megbeszéled velem a dolgokat, amiket nem értesz és nem vonsz le olyan következtetéseket, amik tévútra csalnak. Hát az égieken kívül kik szólaltatnak meg furcsa hangokat, játszanak olyan hangszeren, amit nem is tartanak kezükben, adnak elõ olyan darabokat, amiknek nincs is jelen a szereplõje? Nem boszorkányok tesznek ilyet, hanem szemfényvesztõk... Persze ha olyan védtelen és ártalmatlan lenne, mint amilyennek mutatja magát, nem lenne itt velünk. Mindazonáltal népe égbekiáltó szégyene lenne ha orgyilkos mágia mestere volna. Én bízom benne. Olyan kultúra gyermeke õ, amit mi meg sem érthetünk. Népe szemében az élet szentebb, mint nekünk a becsületünk, ettõl oly nemes, és oly sebezhetõ egyben.
A többiekhez fordulva
- Csodálnám, ha a továbbiakban atrocitás érné Tiát. Most már legalább tudják, hogy nagy galiba származik belõle. Viszont mostantól gyanakvás övezi majd csapatunkat.
- Mily taszító az ostoba álszent buzgóság, amikor nem restellenének istenük nevében elpusztítani azt, amit nem bírhatnak. Ha megbocsájtod ostoba forrófejûségem, Tia, én tartozom hálával. Nehéz a lelkem e teherrel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



Trixi türelmesen hallgatta Tiát. Nem állt szándékában lelki tanácsadást adni, többet nem hozta szóba a dolgot. Egyet értett Somurissal is, hogy ezek után nem mernek kekeckedni velük, ám ez baljós felhõként is borul feléjük. Hallva, hogy Tia tiszta, egy pillanatra furcsa grimasz vonult végig a nõ arcán: hitetlenkedés, majd gyanakvás, hogy nem-e beteg Tia, hogy még mindig szûz ilyen korral és külsõvel? Vagy talán kibírhatatlan a viselkedése, ami eddig még nem bukott felszínre? De rövid grimasz volt ez, utána Trixi ezzel sem foglalkozott.
-Ne ítéljen egy ország mocskosabb oldaláról,Tiarren, s te meg dalnok ne emelj rossz szót uram és istenem ellen, mert a shadoni virtus erre ugrik, legyen bármi rendû, rangú az ki hallja.A te néped villámot szór, a miénk imákat.
Guido kapkodta a fejét:
-Lemaradtam valamirõl? Kegyedet...attrocitás érte? Hol az a rongyos lelkû senkiházi, akiben annyi szív sincs, hogy önre tekintve nem szakad meg a szíve, amikor otromba szó jönne nyelve hegyére s piszkos érzület kukacos agyába? A becsületébe gázoltak, vagy mi több, egyenesen a lelkébe! Ezt nem szabad hagyni. Meg kell mutatni neki, egy hölggyel ilyet nem lehet tenni!-lovallta bele magát a bajvívó, beszéde közben élénken mutogatott. nem is igazán követte azt, hogy mi váltotta ki Tia kínos esetét a valakivel. Trixi kérdésére is csak ez után bökött ki keveset:
-A finom étken és a donék békés párosán túl? Vacsora közepén a kapitányt elhívatták, ami felettébb gyanús és óra intõ.
Kopogás tett pontot Guido szavaira, majd nem sokkal utána maga a kapitány, két tiszt és négy, háttérben maradó kikentebb-kifentebb matróz ûnt fel. A Kapitány és a két tiszt bejött a szobába és bezárta maga után az ajtót. Trixi megilletõdött, fejet hajtott.
-Maguk don Perra emberei? Volt önök között egy bizonyos Rutilus Caedar? Fontos lenen tudni, mit tudnak személye felõl, mert õt magukról már nem kérdezhetjük. Halva találtuk a negyedik emeleten, nyakaszegetten, de zsineg nyomával torka körül...
Trixi sûrûn pislogott a hírt hallva és egy szó nem jött ki a száján.

[Hakea Ello]

(Tia)

//Az elõbb Rutilus Caedart Julius Caesarnak olvastam. Fáradok.//

Nyugalomra intette a férfiakat, látszott rajta, hogy nem kíván többet foglalkozni a dologgal, és minél mélyebben belemennek, annál rosszabbul esik neki. Csöndben marad, és egy pillanatra a szoba sarkában vélt felfedezni valami érdekeset, pedig ott nem igazán volt semmi. Az ajtó nyílására azonban felfigyelt, és fejet hajtott a kapitánynak. A haláleset hallatára baljós tekintettel kapta fejét a többiek felé. Vészt sejtett, de még nem tudta összeszedni gondolatait.

[Jomadar]

(Somuris)

Trixinek válaszul:
- Amikor hitetek a gyógyítók mentsvára, a gyengék oltalma, elismerõen fejet hajtok hatalma elõtt. Amikor az önkény és a hatalom eszköze érdemtelenek kezében akkor felfordul a gyomrom. Ha nem akarod tudni, felejtsd el, de így van.
Amikor belépnek a tisztek elcsendesedik.
- Orgyilkos végzett vele? Egy zsineggel? A negyediken? Álmában támadtak rá? Vagy olyan orgyilkos van a hajón, aki olyan párducmozgással oson mögénk, hogy meg sem halljuk? Láthatnánk a tetemet?

[Alauron]

(Hanas)

Épp a hallottakon morfondírozik, mikor a kapitány beállít embereivel.
<Tehát akkor Tia nem boszorkány, hanem valami...csaló? A szemfényvesztõ alatt nem tudom mit is értsek... >
Már épp feltenné a következõ kérdését Somurisnak, de a betoppanó emberek elterelik a figyelmét.
- Halott?... - suttogja meglepetésében maga elé. - Mi vagyunk a don emberei, Rutilus is hozzánk tartozott. -jelenti ki.

//Szita mondta, hogy a kapitány közös nyelven szólalt meg, én i értem:)//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



-Ezt most fejezd be, Somuris-figyelmeztette Trixi. Ám tovább õ sem fecseghetett, hisz jöttek a kapitányék. Somuris kérdésözönére a kapitány megálljt parancsolva felemelte jobbját:
-Hátrább az agarakkal. Elõször feleljenek a kérdésemre: mit tudtak Rutilusról, hm? És a tetemet NEM láthatják, komoly nyomozás van kilátásban. Szóval, mióta ismerik, mit tudnak róla? Minden érdekel. Inkább nekem mondják el szépen, mint késõbb Domvik lovagjainak és inkvizítorainak nyögve-igen sápadtnak és idegesnek s egyben kimerültnek látszott a kapitny, mint akit nagy megrázkódtatás ért rövid idõ alatt. Még a bajsza is lekonyult...
-Két nappal ezelõtt kértem fel a munkára velük együtt, hogy don Perra mellett szolgáljunk. Shadoni elszegényedett kereskedõnek mutatkozott be, aki egykoron kardforgató is volt. Többel nem szolgálhatok. De még is szeretném...szeretnénk látni a testet, jogunk van hozzá.
-Most nem, asszonyom. MOST nem.
Trixi értetlenül nézett, úgy tûnt, eddig úgy tudta, igen is van láthatási joguk.
-Mért most? Mi az a most? Elárulná...?
De a kapitány a többiekhez fordult:
-Én önök mennyire ismerték Rutilus Caedart?

[Jomadar]

(Somuris)

Ha rám néz felelek neki:
- Nem sokat beszélgettünk. Elég zárkózott ember volt.