Al-Abadanai kalamajka

[Flamme O'Styg]

-Szerintem hagyjuk, itt nem lessz semmi más, vagy ha lesz az úgyis ki fog derülni. Inkább nézzük meg mi folyik odakint. Megmondom õszintén én örülnék a szárazföldnek, plána, ha ott értelmes lények is laknak... Egyre jobban utálom a vizet... Jah és igen, ennivaló, arról is gondoskodni kéne még...
Ezzel a maga gondolatait zárta, s elindult felfelé a titkos csapóajtón át...
(persze, ha bárki még intézne hozzáfûzni valót, azt meghallgatja ^^)

[Gorden Harunn]

*Ahogy a többiek befejezik a ládák feszegetését, én is feléjük fordulok.*
-Talán ide kéne hívni Fergiát és Carwynt, hátha õk tudják mik ezek. Mert bevallom én sem láttam még csak hasonlót sem. Azt meg nem tudom hogy mennyi ládát kellene még felfeszíteni. Az esély hogy találunk még valami újat, akkor a legnagyobb, ha mindet átkutatjuk.

[Yvett de Crei]

// A jelenlegi haladási tempó ugyan nem követeli meg, de az én lelkiismeretem igen: Szólok: Holnaptól egész héten minden nap dolgozom Pesten és ingában járok haza - hajnalban fel, este haza. Vagyis nem tudom mikor leszek legközelebb.

Yvett //

[Navaratna]

//Kivételesen egyet értek Fergiával:-Béke porainkra! Eddig sem rúgtunk ki a hámból, de Km nélkül ennek ásó kell és sírkõ... //

[Alauron]

(Salah)

<Eh...de hamar megunta a munkát a sok dicsõ férfi itt! Na én nem fogom magam kikaparni a vizet a homok alól!>
Látva, hogy a többiek feladták a keresést õ is felmegy a fedélzetre, de azért egy nagy marék bogyót magához vesz. Ki tudja, ha kiderül micsoda, még jó lehet.

[Yvett de Crei]

// Borzolom az idegeket!

A meló ellenére tudok lenni - jobb mint számítottam

Úgyhogy írni ezerrel mindenkinek naponta... én itt tudok lenni

HAJRÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Yvett //

[Orwen del'Correl]

//Yvett! Megbeszéltük, a párbeszédet Szitakötõvel, majd elküldöm neked, aztán pedig felrakom. Ha nem nagy probléma az nem ma lesz, mivel most értem haza, és kicsit fáradt vagyok.
További kellemes napot!//

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Akkor most a szél felkeltével jó irányba sodor az minket? Ha nem, akkor érvényes a következõ pár sor. Ha igen, akkor Avy punnyad és várja, hogy közelebb érjenek. //

*Odamegy Kalmonhoz, és a vállára teszi a kezét.*
- Hogyan fordítjuk a hajót a megfelelõ irányba? NEm lenne jó itthagyni ezt a lehetõséget.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Flamm felvonultát Joakim nem kommentálta, egy sóhaj kísértében buzogányát is övére fûzte, majd Gorden és Salah felé fordult.*
- Menjünk mink is fel. Bár lehet tényleg ki kellene nyitni mindet, de most valahogy jobban izgat a szomj és éh érzetem. Valamit alkotni kéne - így itt fogunk pusztulni mindannyian.
*Azzal elõre engedve mindkét dzsadot utolsónak mászik fel a konyhába. Onnan egyenesen a fedélzet felé veszi az irányát.
Odafent Kalmon és Avyen elõször Flammot pillantja meg a fedélzetre kilépni, majd pár perc elteltével követi õt Salah és Joakim. A lovag elsõ dolga az, hogy szétnéz a fedélzeten mintha keresne valamit. Arca merev és gondterhelt, majd a korláthoz lép. Körbetekint a hajó körül, keresi a földet amirõl Avyen tájékoztatta õket Fergián keresztül. Szeme egy pontra szegezõdik az idõ múlásával - a hajó haladási irányától kissé jobbra tekint, mintha megakadt volna valamin. Ha valaki követné tekintetét immárom szabad szemmel is láthatja azt a fehéres színû sávot a messzeségben, amely nagy valószínûséggel csak szárazföld lehet. Hogy sziget, vagy végleges partsáv? Kitudja, de remélhetõleg közelebb kerülnek hozzá.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A társaság érkeztére helyeslõen bólintok.*

-Üdv a fedélzeten! Sikerült elõkeríteni és megölni a Sakált? Egyébként a szárazföld közel, de úgy tûnik számomra, hogy egy kisebb-nagyobb szakaszt a hajóval nem fogunk tudni megtenni, hogy esetleg rögtön a földre tudjunk huppanni. Így össze kellene eszkábálnunk egy tutajféleséget az ajtókból, kötelekbõl. Esetleg még vitorlavászont is megpróbálhatunk ráerõsíteni, hátha úgy jobban kitart majd. Ehhez esetleg valamelyikünk rendelkezik megfelelõ szakértelemmel vagy esetleg legalább valami fogalma van róla, mit hogyan kéne? Én ugyan láttam már tutajtkészítést, de részt még nem vettem benne, így inkább a szakemberre bíznám, ha van.

*Kérdõn végigtekintek a társaságon és várom, hogy mit mondanak. Természetesen Avy mellettem van gondolom, így nem igazán lepne meg, ha ezen kezdenének megint lovagolni a felkentek.*

<Remélem lassan felülkerekedik a józan belátás a gõgjükön és nekiláthatunk közösen kiutat építeni magunknak. Természetesen már az lepne meg igazán, ha együttmûködõek és konstruktívak lennének velem szemben, de remélhetõleg történik valami csodaszerû és tényleg sikerül összefognunk. Azt már nagyon unom, hogy "Nem a te dolgod!", "Én vagyok Isten Ostora!"... >

[Orwen del'Correl]

A férfi csendben követi Fergiát a hajó felszínére.
A korláthoz lép, és a távolba réved. Pár hosszúranyúló szívdobbanás után belekezd, ezúttal pyarr nyelven:
-Tudod.. ahonnan én jövök.. élnek barátaim. A családom. Azért indultam el, csak azért hagytam õket otthon, mert súlyosan megbetegedtek. Megmérgezték õket.
A nõ felé fordul.
-Csak Talverin ismeri az ellenméreg receptjét de õ halott. Viszont...
vannak kiskapuk.
Tekintete elszánt, hideg fénnyel ragyog.
-Szükségem van a fejére. Tudnom kell hogyan készítsem el a fõzetet. Beszélnem kell vele. Bízom benne, hogy szemet húnysz efelett. Mindkettõnknek könnyebb lenne.
A férfi hangja ezúttal szenvtelen, recsegõ, és távoli szélfúvásnak tûnik.
-Nos?

A nõ rezzenéstelen arccal hallgatja csak egy pici izom rándult akkor, amikor a férfi felvetette a más módszereket s hogy ahhoz fej kell.
-A cél, bármi nemes is, megtiltom, hogy ezt tedd egy halottal. Istenem már magamra haragítottam azzal, amit a Sakálon mûveltem, ha ezt hagyom, búcsút mondhatok papi hivatásomnak. Ha megkíséreled a szentségtelen halottcsonkolást és szórabírást, ugyan úgy megöllek, mint bárkit, ki ezt akarná. Vagy meg kell ölnöd elõbb engem, mert ha a testen bármi nyom lesz, innentõl tudni fogom, te tetted és addig nem nyugszom, míg meg nem öllek.-s hideg arccal elõhúzta szablyáját.
-Nyugodjanak békében tieid, de ha ez a sorsuk, ez a sorsuk. Késõn érkeztél, nyugodj bele.
<...csavaros kelepce, Darton keze munkál benne és saját sietõs ostobaságom...Ha nem öltem volna meg idejekorán, beszélhetett volna vele. De halott, s amit tervez, nem hagyom a testtel. Fõleg nem a lélekkel. Ha megölöm, akkor akár szíven is szúrhatom magam. Mindig rosszul és rosszkor választok férfit magamnak...Ha akadályozom, meggyûlöl. Szar helyzet, de tartom magam hitemhez önnön igényeimmel szemben.>
Farkasszemet nézett a férfival, majd taktikát váltott:
-Lehet, a szemembe hazudsz. Az elmédbe akarok nézni. Látni, tudni akarom, valóban ezért készülsz-e feketemágiára. De ez nem jelenti azt, hogy ha kiderül, hogy szavad helyt áll, hogy akkor rábólintok a dologra. Mert most te alám tudsz rakni én meg alád. Mágnes két pólusává válhatunk.
<Tudod mit kell tenned, ne egyezkedj! Ostoba némber! Toroni, s mocsokra készül! De még be is jelenti, amilyen balga!>
...
Fergia aztán lenézett a zsablyára és eltette:-Legelõször sem túl vállveregetõen fogadtalak.
-Add tanúbizonyságát, hgy nem csak ürügy ez ahhoz, hogy kedvedre parolázz az ördöggel.

Fintor, a férfi arca összerándul.
-És mivel adhatnék tanúbizonyságot?

-Nos, kezes nincs a közelben, agyilag meg most zokni vagy...
Halvány mosollyal-inkább keserû volt ez, nem vidám-kicsit túlnézett a férfin.
-be kell érnem eskütevéssel. Tudom, nagy marha vagyok, de kezemben nincs több adu.

Sóhaj
-És mire esküdjek fel?

-Mi szent számodra?

-A rendem.. más nem jut eszembe.

-Milyen rend? Hímbanya nem orvoslást tanul,
megbocsáss. -préselte össze ajkait.
-Milyen rend? Nemtudlak kivallatni, és ha nem muszáj nem is akarlak.
<Öld már meg, mit fecsegsz vele? Még a végén kiderül, te is ugyan olyan nõ vagy mint bármelyik és megesik rajta a szíved! Van szíved, Rz új! Öregszel, te alkonykorú némber! és ha csak rájátszik és félrevezet?>
<és ha valóban arra kell...?Nem tudhatom. De egy nemes cél elfeledtet egy mocskos eszközt?>

-Shulur dolgos népeinek rendje. Nem boszorkánymester-rend. Nem gyilkosok.
-Tolvajok, ha éppenséggel tudni akarod. És a Családom.

-Tehát nem vérszerinti család csak fogadott. Nem megszokott hogy egy tolvaj trükköket játsz baljával.
-de legyen bárképp, te sem válogatsz céljaid érdekében az eszközökben.-de ezt már komoran mondta, összefonta karjait és félrenézett.

A férfi agyát elönti a méreg, mély levegõt vesz, és határozott erõs hangon válaszol a nõnek:
-TE akartál õszinteséget. Végülis mire vártál? Hogy Domvik papja leszek? Örülj, hogy a te kis tökéletes világodban nem éheznek az emberek, örülj, hogy nem vagytok kiszolgálatatva minden nap olyanoknak mint az „apám”.
Az utolsó szót gúnyosan ejtette ki.

-Ss, nem kell a dráma, nyugalom. ha segyít dühöd levezetni az üvöltözés, ám legye, de ne engem szegezz közepébe. Még berekedsz, és aztán hiába a halott feje...
<Mindenki lassan hisztérika lesz ezen a hajón. Én is ha nem ad nekem valaki almát!>
-Pontosan mit és hogyan is akarsz csinálni?-kérdezte színtelen hangon. Szeretet volna valahol máshol enni...
<Mondjuk a Parkban...>
A férfira nézett már ekkor, de a tekintete még csak emlékeiben sem volt olyan, mint akkor, lenn a kabinban.

-Nem lesz túl bonyolult. Csupán késleltetem, hogy oda kerüljön ahova való...
-Sõt, még csak nem is késleltetem. Még nem telt el egy óra mióta meghalt, igaz? 66 percig nem hagyja el a teste környezetét. Persze az idõ számukra relatív...Nekik alig pár pillanat, nekem hatalmas lehetõség. -Csupán annyi a dolgom, hogy megkérjem, hogy lépjen a holttestbe és válaszoljon egy egyszerû kérdésre. Utána mehet ahova akar.

-Ne oktass ki-szólt hidegen- Tudom amit tudni kell a halottak lelkérõl.
<...rosszul választottam? Igen.>
Kezével intett, elõre. Egy szót sem volt képes kibökni. Egyszerûen összepréselte ajkait. Igen, most látni lehetett benne a jégkirálynõt.

-Ez esetben felesleges volt kérdezgetned. <Teljesen felesleges morális szabályok. Ha legalább feltámasztanám a hullát! De nem! Egyetlen átkozott kérdés! Kár volt ez az egész... úgyse lenne képes elfogadni ezeket. Felesleges volt minden.>
Szégyen öntötte el, nem bírt a nõre nézni.
-Mi az ítélet?

-Rád várok...És haragszom-bökte ki. Aztán meglepetten nézett magára.
-Haragszom?!
Megsimította önnön állát és ígyindult lassan a lejárat felé. kívülrõl szemlélte magát. Aztán táfutva pár dolgon visszanézett a férfira, komolyan:
-Ha el mersz gyengülni, ha nem viselkedsz férfihoz méltón, rólam ne is álmodj.
<...Hogy jön ez ide? csapongok.>

Egy csepp öröm, annyi sem volt a férfiben. Sem elmosolyodni, sem megenyhülni nem tudott.
<Mit álmodozzak? EZEK UTÁN?>
Szótlanul követte Fergiát.

Lassan ment, közben felvázolta gondolatban minden lehetséges következményt. S mintha az elõbb nem is ilyesmirõl beszéltek volna, szóval tartotta a férfit:
-Aki nem elég kitartó, fabatkát sem ér. Akit hamar el lehet kedvetleníteni, az nem akart igazából semmit se.
[Vehetem a feszülség okozta megkönnyebbüléskeresésnek a tegnapit?]-kérdezte a férfitól szavak nélkül. Arca nyugodt volt.

-Nem nem veheted annak. Azt hiszel amit akarsz, nem hinném hogy sokat érne a szavam. -Mit vársz egy olyantól aki a mocsokban élt? Hazudik, és átver ahol tud. Nincs nyoma érzelemnek az arcán.
<Legyek õszite? Ne nevettess! Az voltam, és látsd mi történt! Soha többé nem leszek az. Figyelmetlen voltam. Bûn. Badr'cyah. hah! Kit érdekelnek a famorok.>

Megállt és egyszerûen egy enyhébb pofont kevert le a férfinak.
-Az önostorozást megvetem. nyavajogni ott a sérült lelkû nõ, a sértõdöttség meg jobban áll egy ötéves kölyöknek mint neked.
-Szedd össze magad. <remélem helyre rázódik az agya. Kezd összeomlani õ is. Rohadt élet, hogy mindenki puhány!>
-És ha azt akarod, hogy komolyan vegyelek, lássam is.
Kicsit ingerült volt.
<Ideje befognom.>
-De ha szeretnéd, hogy kiharapjunk egymásból egy jókora darabot s aztán egymésnak essünk, akkor folytasd.
S fogait összecsattintotta. Aztán kissé szomorúan nagyot sóhajtott.

A pofon után hatalmas szemekkel nézett a nõre pár pillanatig aztán kitört belõle a hahotázás.
-Ennyi?
A továbbiakban nem szólt semmit, a bal arcán csak egy halvány tenyérre hasonlító folt jelezte, hogy találkozott valamivel. Vagy valakivel.

-Így márt mindjárt más.-biccentett elégedetten Fergia.
<Kezdünk kiakadni...becsavarodni..kicsavarodni...össz....>
-Nyugalom. ha közel lenne a halál, én azt érezném-emelte fel mutatójját, mint aki bölcseséget szavalt

A férfi megvonja a vállát. -És hol volt a híres érzéked, mikor hajóraszálltál?

-Kíváncsi vagy rá?-sandított a férfira.
-Mert a lábam között.

<Húha.>
-Majd vetnék pár pillantást a detektorodra a szárazon. Csak jussunk már ki innen a fenébe is.

-Det...mi? Ez vamai kyr-toroni szó vot? Mondtam hogy a halandzsát nem szeretem?
-Ha Uram haragját túléltem, s reverendám is megmarad, úgy azt a felületes hanyag vizsgálatot befejezném rajtad, de immár öltözet nélkül. Remélem nem vagy szégyellõs.
-le is jegyzem majd tapasztalataim.
Közben persze haladt Fergia, nem álldogált
-Egyébként láthattuk, közel a part. De nem tudok úszni.

-Detektort mondtam volna? A fürkész talán jobban megfelel... Továbbsétáltak. Kisvártatva a férfi megállt, majd félhangosan hozzátette: -Csak az a kérdés, hogy kin nem lesz öltözet.

-Egyszerre nemszabad, mert még megkívánsz.
<Milyen dolgokról nem beszélek...!>
-Higgadjunk le, kilátástalan helyzetben az ember vagy depresszióra hajlamos, vagy arra, hogy utódot nemzzen.

A férfi ezúttal sem válaszolt, útjukat továbbfolytatták lefelé.
//És valószínûleg találkoztak a többiekkel útközben.//

[Mesemondó]

**egy kis közjáték...**

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Fergia és Carwyn beszélgetését nem zavarta meg se Kalmon se Avyen. Egyikõjüknek sem volt kedve, hogy vitába bonyolódjon bármelyikõjükkel. Inkább alaposan megszemlélték a hajót, hogy mit lehetne felhasználni a tutaj elkészítéséhez. Így az is szó nélkül maradt, amikor a papnõ a félvérrel eltünt a fedélköz ajtajában.
A felfelé igyekvõ négy férfi a raktérbõl a konyha elõtti kis folyosón találkozott össze Fergia és Carwyn lefelé igyekvõ párosával. Joakim egy megvillanó hûvös tekintettel csak pár szót intézett feléjük.*
- A ládákban számunkra ismeretlen növény termése van. Ha lesz idejük, majd arra is vethetnének pár pillanatot. - *majd Fergia fejében folytatódott a beszéd, kicsit fanyar és neheztelõ hangon: [És jó volna, ha csapatot alkotnánk... és a feladatunkkal törõdenénk, nem pedig a magánéletünkkel.] válaszra nem várván egybõl elindult felfelé a fedélzetre. A helyzetük megszemlélése után Kalmonhoz fordult.*
- Én nem rendelkezem ilyen ismeretekkel. Önök? - *fordult Gordenhez, Salahoz és Flammhoz. Majd tekintetét Avyen felé fordította.* - Kisasszony. Adnék Önnek egy feladatot. Megnézné, hogy a tegnapi teve maradványa használható-e még valamilyen étel elkészítésére? Bár kétlem, de próba szerencse....

[Navaratna]

(Fergia)

A félvért hallgatva nem igazán fogta fel, hogy más esetleg tutajon vagy egyében gondolkozott szabadulás végett. Magát is meglepte hova alakult a beszélgetés. Joakim erkölcscsõsz üzenetére csak horkant egyet. Már jóval a férfi figyelmeztetése elõtt végigelemezte a korábbi párbeszédet és levonta a következtetéseket.
<Enyelgés. Szintemhez képest alul teljesítettem. Kezd rám hatni a folyamatos nyomás. S úgy látom valaki kezdi úgy érezni hogy beleszólhat abba, mit hogyan és mért csinálok s hogy közösséget vállalhat velem. Gyorsan fel lesz majd világosítva de nem élõszóban. És nem bõ lére eresztve.>
[Alkosson csak velük, ha akar. Nekem még nem bizonyítottak. A nyomozás pedig nem rájuk tartozik, ebbõl nem engedek. És élénk a fantáziája: nekem nincs magánéletem. Ha meg dugni akarok, azt megmondom, de nem egy hajón, ahol három hulla is van. Amint ön szerint kikeféltem magam ezzel a kopasszal, beszélnék önnel a nyomozást illetõen. Négyszemközt. Bárki más odatolja a képét, elzavarom, s amit megtudtam, megtartom magamnak, ha nem képes biztosítani ezt a körülményt.]-
jött a lovagnak postafordultával a pimasz, hanyag válasz, élveteg felhang nélkül. Eltervezte, árgus szemekkel figyeli majd, mit, hogyan csinál majd a hímbanya a testtel. S ha csak egy rossz mozdulatot tesz s a kelleténél tovább ügyködik, olyan hamar elfelejti a nyenyergést, amilyen hamar véghez vitte. Közeledve a helyhez egyre jobban megkeményedtek vonásai s egyre gyakrabban nézett kutatóan Carwynra.
<Nem.>

[Flamme O'Styg]

-Bevallom még soha nem csináltam, csupán látásról ismerem, de nem lehet olyan nehéz csak kellenek alapanyagok. Kalmon, találtatok valamit?
Emelei tekintetét a férfira

/bocs rövid, de kellett a gyors reag :S/

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elkomorodom és látszik, hogy kezd egy kicsit elegem lenni abból, hogy nem figyelnek arra amit mondok. *

-Mint az elõbb mondtam. A kabinajtók jók lesznek alapnak. A vitorlakötelek, ha nincs más, akkor megteszik összekötõelemnek és a vitorlák egy darabjával bevonhatjuk az egész alkotmányt, hogy legyen egy kis vízhatlansága is esetleg.
-Lovag uram szavaiból pedig úgy vettem ki, hogy a Sakál még mindig itt garázdálkodik. Tehát talán nem kéne törékeny nõtársunkat egyedül leküldeni a konyhába, hogy nézze meg a tevét, amit szinte teljesen feldolgoztunk tegnap, amikor még volt annyi éhes száj a hajón, hogy elfogyjon.

<Ez nem lehet igaz! A Mester biztosan csak gúnyolódik velem, amiért elgyengültem. Ennek a félvérnek kell pont segítenem, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy odafigyeljen a szavaimra?! A Uwelita meg a nagy rendreutasítás után most egyszerûen a gyilkos kezei közzé lökné Avyt csupán azért, mert nem tudta egy csapásra megölni személyes bosszúhadjáratának tárgyát és most ettõl az élménytõl úgy lecsoffadt, hogy gondolkodni sem nagyon gondolkodik a szavain és következményeiken. >

//Bocs Flamm! Gondolom csak az idõhiány miatt nem olvastad el Kalmon elõzõ mondókáját. De a reakciója a karinak ez lesz, mert õ nem tudja, hogy a társa irányítója idõhiánnyal küzd. //