Haonwell városa

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Alauron
________________________________________________________

-Ah, erv nyelv? Tudok keveset ervül: "Menj a heggyesfülû annyádba! Neked ki szabta illyenre a szemed, he'? Hé szivi, téged feleáron beválalak!"-csillogtatta meg fintorogva nyelvtudását az elf férfi. Kiejtése hagyott kívánni valókat maga után.
-Tolmácskodhatok, jó, jó. Arbor Vitus úgy is egy karótnyelt fazon. Gyerekkorom óta ismerem, ki nem álhattuk egymást. De már nagyon rég nem találkoztunk! No, elõször is Tellervo megtartó a kishölgy megszólítása. Engem nem zavar, de mást fog. S akit emlegetett? Most hogy nézlek, igen, van itt egy asszony al ányával aki hasonlít rád. A másik faluból jött ide segíteni nekünk.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Óóóó... fénybõl szõtt tündérek - és látta õket?... És nem esik az esõ sosem... ? Érdekes történet. Szívesen meghallgatnám elejétõl a végéig. Remélem lesz rá idõ... A tûzliliom pedig egy virág, egy gyönyörûszép virág.
*Pat kétszer fordult mire minden cuccát felvitt a fára. Érdeklõdve tekingetett szét, majd a piciny ablakon megakadt a szeme. Egy apró sóhaj kíséretében visszafordult Szitához.*
- Fent vagy lent szeretnél aludni?...

[Schinter]

Arbor Vitus


A levelet elõször nem veszi észre,de amikor a szájához ér elõször meglepõdik és megijed aztán átveszi Tellervotól.

-Köszönöm...

Megtörli a könnyeit majd figyelmesen hallgatja a megtartó beszámolóját.

-Baleset...Biztosan van még valami a háttérben vagy miért nem akarták elárulni nekem?El kell mennem a fennsikra valamikor...

Jesgyzi meg hallkan magának.
Aztán ülõ poziciót vesz fel és Tellervoval szembe helyezkedik el.

-Talán segithetek felhasználni a munkásságát,igy legalább nem vész kárba...
Aztán hirtelen elcsendesedik.
<Ez azt jelenti,hogy egyedül kell sok idõt töltenem Tellervoval és lehet,hogy ezt a falubeliek nem nézik jó szemmel,bár anyám bizonyára örülne neki >

[Alauron]

(Alauron)

Joradam mondatain kuncog egy darabig, szimpatikus neki a ferfi.
- Hát, biztos csak vicceltek... vagy azt hitték érted amit mondanak, mikor erre tanítottak...Az emberek közt még több olyan van, mint Arbor itt. Dehát, ez már csak így megy. Egy nõ, és a lánya...Biztosan anyám rokonai lehetnek. Rendben, akkor majd vigyázunk az ilyen formaságokkal, mindent mond el, és ha már úton vagyunk, mutasd meg merre van a két társnõm szállása. - a követ hangulata tényleg oldódni látszik.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, délután
Résztvevõk: ki-kicsoda
________________________________________________________



Szita csak vállat vont, jelezvén, hogy neki mindegy. Mire kényelmesen elpakoltak, Alauron is feltûnt az ablakon át látva, oldalán a magyarázó Joradammal.
A küldött aztán nem bánt fukarul a szóval, ahogy a követtel beszélgetett a nõk házikójáig:
-Mindent elmondtam, ami fontos. Oh, talán jól tennétek ha nem piszkálnátok Roniyát, vad nõ. de kezelhetõ, csak tudni kell a módját-kacsintott.
-No lám, a hölgyek már elfoglalták helyüket, igen kedves kis lak jutott nekik. Nem mennék oida, ha nem sértés, akad még dolgom a tanácsülés elõtt. Oh, a barna szépségnek üzenem, azt a történetet még befejezném neki a fában lakó tündérekrõl! Igen értõ hallgatóság és az ilyen mindig vidámságra derít.

Mindeközben a ligetben Arbor és Tellervo egészen másról társalgott.
-Nem jó úton jársz. Gyanakvó vagy és piszkos gyilkost keresel, ártó mágiát, átkot? Akkor ki kell hogy ábrándítsalak. Néha a virág csak egy virág...Mégha szomorú és hervadt is.Nem biztos, hogy gyökerét féreg rágja. De ki fogsz oda menni, hogy a magad szemével is lásd. De a kövek nem sikoltottak, amikor hozzájuk értem. Hanem gyászdalt percegtek. Ami pedig a segedelmet illeti...
Tellervo elmosolyodott:
-Ne ígérj vagy ajánlj fel olyat, amit nem tudsz betartani.Te most másban adsz kezet. Nincs erre idõd. Ahhoz itt kellene maradnod, hónapokra, évekre. És hallom hangodon, feszélyezne jelenlétem. Én nem vagyok a mestered, és rá lenne szükséged nem rám. Jól hallottam? Tévedhetek. Ne emészd magad. Mondj nemet, Joradam is tud olvasni.
Joradam neve olyan volt Arbornak mint egy jóféle balhorog. Gyerekkora óta nem jöttek ki egymással, versengtek. Míg Joradam harsány volt és elfhez képest szinte emberien hanyag és könyned, addig Arbor, apja miatt is, a tartással rendelkezõ, sznobobb vonalt képviselte, s a másik elõszeretettel élcelõdött ezen, gúnyjának céltáblájává téve Arbort. Még akkor is, amikor megtartó keze alá került a fiú. S mire Arbor elhaygta a ligetet, hogy világot lásson, Joradam megelõzte benne: már egy éve távol volt a falutól, mire Arborban megfogalmazódott az, elmegy. S amiket hallott! Hogy kétes népekkel utazik, barátkozik, fittyet hányva az elf büszkeségre! S talán még keze ember nõt is érintett! Pletyka volt mind, de szégyenletesnek tûnt Arbor szemében. S egy sem került bebizonyításra, csak az, kedvelt férfi az elf lányok körében, s nem azért, mert szépségben felül múlná Arbort, hanem rafinált módon értett a nõk nyelvén s néha túl soká el-el maradt egy sétával a falubeli és környékbeli hajadonokkal. Többrõl sosem szólt a fáma, s Jaradam csak vigyorgott minden gyanúsításra. Pofátlan, szemtelen, merész. Hogy egy ilyen legyen egy romlatlan megtartó mellett?!

[Schinter]

Arbor Vitus


-Lehet...



Aztán amikor Joradam neve kerül elõ harag keriti a hatalmába.Hangosan fújtat egyet.

-Sosem engedném Joradamot a mesterem munkáimnak még a közelébe sem.Egyszerûen nem méltó hozzá.Hátat forditott mind annak,ami különbõztet a gyarló pernyi életûekrõl.Sokszor a pillanat örömének él és ez érvényes a másik nemmel kapcsolatosan is.Bár hozzá kell tenni,hogy igen ügyesen csinálja és nem sikerült rajta kapni senkinek és ez az egyetlen szerencséje,különben már mérföldekkel távolabb lenne a falutól.
...
Sajnálom... Csak azt akartam mondani,hogy Joradam tán nem népünk legjobb példája.

Rövid ideig csöndben marad majd feláll.

-Ideje távoznom és köszönöm,hogy memutatta az idevezetõ utat.

Aztán meghajol Tellervo felé és elindul kifelé a ligetbõl.Szive legmélyén talán reménykedik,hogy a megtartó még magasztalja egy kicsit ám más gondolatok is beléköltöztek.

<Ezt nem hiszem el...Joradam most Tellervoval akar kikezdeni?Nem hagyhatom,hogy gyõzelemt arassanak piszkos trükkjei és mézes mázas beszédje >

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, délután
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________


Tellervo szemöldöke finoman felszaladt:
-Dühös vagy. Már megbocsáss, de nem te döntöd el, ki méltó mire és ki nem. Nem tudom, mi okból kelt indulatokat benned neve említése, de miután elõször szót váltottam vele, kérdeztem felõle, mint mindenkirõl, ki itt lakik. Ismernem kell titeket. Jaradam nem gyilkos. Nem tolvaj. Más. S bár nem rád tartozik, nem esett meg tõle egyetlen elf hajadon, sem itt, sem másutt. Magánéletéhez nincs közünk. Ha õ más életmódban látja népét kiteljesedni, s azzal nem árt, örüljön szivünk, hogy nem csak sóhajtást és bánatot árasztunk, hanem néha felhõtlenséget is.
Felállt és sétálgatni kezdett Arbor körül, ujjait maga mögött összefûzte.
-Az igaz, hogy komoly beszédekre talán nem õrá gondolunk legelõször, de segítõkész és önfeláldozó. Mestered halálhírét is õ hozta. Jaradam sokat járja a környéket, mert jó vadász is. Ó, és remélem nem esel neki. Jelenleg õ a tanács küldötte...jelentkezett rá, próbára tétetett és sikerrel járt. Nem azért kapta meg, mert tanácsunk tagjai közt nõ is van...-tette hozzá somolyogva.
-Az alkony még odébb. S így ne menj vissza. Félek tõle, haragodban meggondolatlanságot követnél el.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Na persze még hogy õ segitõkész és önfeláldozó...
jegyzi meg hallkan.

-Ohh ne..már csak ez hiányzott.A tanács küldötje
...
igaza van.Mindenkit meg kell ismernie.Szóltam elõre,mit úgy gondoltam hozzátartozik az ismeretséghez.Ami azt illeti nem tudhatom,hogy vajon milyen probákelé állitotta a tanács s hogyan volt képes teljesiteni s vajon ehhez mennyi köze van a tanács nõi tagjához.Úgy vélem,hogy az idõ majd mindenre fényt derit.

Megfordul és Tellervoval szembe álldogál és a megtarót méregeti elõször majd a környéket.

<Na várjunk csak...õ hozta a halálhirt?Nagyon,de nagyon ajánlom neki,hogy ne legyen benne a keze a dologban...>

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A közönyös vállvonásra befogta a száját. Tudta, hogy a jövõben nehéz dolga lesz, és mindezt köszönheti saját magának. Hangtalanul, és kissé szomorkásan pakolta ki cuccát - már amit. A nagytöbbségét bennehagyta a táskájában. A kisablakhoz lépett és kibámult rajta.* <Lesz ami lesz... már nem tudom visszafordítani az idõ kerekét. Viselhetem a következményeket amiket meg is érdemlek. Megértem, hogy nem akarja társaságomat - a helyében én sem akarnám ... Dologra... a ruhákat még ki kell mosnom, hogy holnapra megszáradjonak.> *Amikor meglátta Alauront Jaradammal lakjuk felé közeledni Szitára vetett egy félszeg, bûnbánó, bocsánatkérõ pillantást, fejével alig észrevehetõen nemlegesen intett, majd lement a férfiakhoz. Mire odaért arcáról eltüntette érzelmeit és egy halovány mosolyszerûséget eresztett meg helyettük.*
- Bocsássanak meg, hogy a társalgásukat félbeszakítom, de szeretnék kérni mosószappant, hogy a ruháimat rendbe tudjam tenni. Meg persze a tóhoz vezetõ utat is szeretném megtudakolni.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________


//Yvett, ezt félreértetted, nem közönyös vállvonás volt csak egyszerûen egy nekem-mindegy válvonás.//

A ligetben Tellervo nemtetszõn összevonta szemöldökét.
-Nem tetszik a gyûlölet a hangodban. A lenézés sem. Kérlek, hagyd el a ligetet. Ilyen indulatok ide nem valóak, azt kinn kell hagyni. S nézd a nap korongját, már alkonyatba fordul. Vár a tanács. Ne késs, mert az tiszteletlenség.
A nõ hangja távolságtartóra változott, de nem rideggé. Neheztelni látszott a férfira. További szavakat megelõzve felemelte tenyereit, hogy csitt, itt vége a beszélgetésnek, fejet hajtott a férfinak és távozott apró levelû bokrok halmai között.

Mire a dwoon nõ Alauronhoz ért, addigra Jaradam már távozott, a küldöttnek úgy tûnik nem állt szándékában a kis lakhoz érni a követet kísérve. Ám Alauron elmondta neki a tó helyét, hisz õ korábban ott fürdött. Szitának és Patnak még a protokollt is ismertette, amire majd oda kell figyelni -ne nézzenek a tanácstagokra, csak ha azok úgy kérik, és ne szkaítsák félbe õlket, ha beszélnek, készüljenek arra, hogy kis próba vár rájuk, kérdések formájában, mennyire megfelelõ személyek arra, hogy a falu beavassa õket a helyzetbe, eseményekbe, stb. Ha Pat menni akart a tóhoz, úgy megtehette -a fürdéséhez kapott szappant megtarthatta, szóval az is volt neki- Szita is vele tartott, mert õ még nem fürdött le. Nagyon teszett neki a tó és környéke, még szemérmességét levetkõzve is a vízbe merészkedett, hosszan úszott, de neki nem volt több váltóruhája, így csak azt tudta visszavenni, ami azelõtt is rajta volt, térdben sárosan. Visszafelé összefutottak Maldarral, aki már saját szállásukhoz vissza igyekezett, hisz a tóhoz vezetõ úton volt a férfiak helye.
Míg a nõk a tónál jártak, Alauron visszatérhetett Jeffetéhez és Morikhoz, elmondva azt, amit feltétlen tudni kell. Mire végzett, Maldar is befutott a nõkkel. Idõben. Egy fiatal elf ifjú megint jött és elfül a tanácskozásra hívta a csapatot. Morik lezökkent az ágyáról.
-Erre kíváncsi leszek...
Az Oltár felé vezetõ út keletre volt, annak a sziklánaka tövében, aminek méhe a melegvizû fürdõt rejtette, hol a félelf nõ fürdött. Fenyõk és magas fû között kanyargott egy piciny ösvény, ami kiszélesedett s egy árnyas, fák ágából kupolát formázó tisztásra értek, ahol a fény zöldnek tetszett. Egy nagy, kidõlt fatörzs feküdt a közepén, simára csiszolt lapja szolgált asztalnak. Arbor ekkor már ott volt-hisz elsõ útja ide vezetett Tellervo után-s õ jól tudta, a tisztásra csak mezítláb lehet lépni. Végszóra megjelent Jaradam is, aki csak futólag nézett Arborra és semmilyen grimaszt nem vágott. A tisztáson nem voltak elfek, furcsán kihalt volt az egész.
-Csak ide találtak, remek. ha majd szólnak, akkor az asztalhoz járulhatunk. A Tanács pár pillanat és elfoglalja helyét-magyarázta.

[Schinter]

Arbor Vitus


A felemelkedõ kéz láttára nem zavartatja magát amugy sem akart már szólni semmit.Fejet hajt Tellervo felé,elbucsúzva tõle és elindul kifelé a ligetbõl.
<Na szép most megbántottam.Mind1 úgyis neki akartam jót.Ha majd rájön,hogy mi az igazság,akkor már késõ szokott lenni,de talán igy fel lesz készülve vmennyire...>

A tanács helyszinén leveszi a cipõjét,ahogy az illik majd Jaradamot látva biccent felé köszönés kép és már várná,hogy kedves szavakat fog szólni hozzá vagy üdvözlõ arc kifejezéseket.Ám amikor a várt reakció elmarad kezdi kicsit furcsának érezni a helyzetet.

<Na nem....ekkor változáson nem mehet keresztül.Biztosan készül valamiféle "meglepetéssel"...>

[Anathor]

(Maldar)

*Jó esik neki sétálgatni a faluban, legalább a feje is kiszellõzik. A negatív gondolatok most messze elkerülik, amit nem is bán. Nem is veszi észre hogy elszaladt az idõ, csak akkor mikor visszaér a lakhoz, ahol a többiek már készülõdnek a Tanács elé. Amikor találkozik Patékkal, biccent nekik, de nem szól egy szót sem. Ha teheti kerüli a nõk tekintetét, helyette a falut csodálja. Néha azért ránéz Patra és olyankor elmélázik, magábazárkózik a gondolataival.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Alauron megérkezésére figyelmét neki szenteli. Figyelmesen hallgatja végig hogy mit kell tenniük, mit szabad és mit nem.*
- Köszönjük szépen, hogy figyelmeztettél minket ezekre a dolgokra - *szólt a követhez amikor õ végzett mondandójával. Az fiatal elf érkezésére feltápászkodik, magához veszi botját és elindul a többiekkel a tanácskozás helyére. Úgy helyezkedik, hogy õ legyen az utolsó a sorban. Az út során csodálkozva nézegeti a falut, tájat, és minden szemetgyönyörködtetõ részletet. A tisztásra érvén elcsodálkozik, hogy mennyire más itt a fény mint máshol. Látván, hogy Arbor cipõje nincs a lábán, de a tisztás mellett ott van õ is leveszi a saját lábbelijét.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A tónál kimosta mind a saját ruháját, mind azt a szoknyát amit Szitától kapott. Ügyelt arra, hogy minél kevésbé legyen vizes, de hát a mosás víz nélkül nem megy. A visszafele úton örül, hogy találkoznak Maldarral, azonban az öröme ürümbe alakul át nagyon hamar. Látja ugyanis a férfin a viselkedés változást, a távolságtartást, a magábazárkódást.* < Lám... volt ideje gondolkodni azon amit mondtam... hm... megmondtam, hogy nem is olyan szívderítõ a múltam, és megmondtam azt is hogy nem fogja elfogadni csak úgy...> *Visszaérvén még kiteríti az összes kimosott ruhákat, hogy minél elõbb megszáradjanak. A tanácskozás helyszínéig egyrészt a falut csodálja - mármint azt, hogy minden egyes lak fán (fából) van. Tetszik neki a környezet - tiszta, nyugodt, békés. A tisztásra érvén csendesen várakozik, miközben figyeli a környezetét, a többieket.*

[Alauron]

(Alauron)

Ezt nem említették neki, de rögtön rájön jobb lenne levennie a lábelijét, és gy is tesz. Besétál a tisztásra mezitláb, figyeli megvan e mindenki a csapatából, és figyelmezteti a befelé tartkat, hogy õk is meziláb jöjjenek.
<Kérdések...próbák...meglehet lesz eki elbukik!>