Haonwell városa

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk:Pat
________________________________________________________



-Tudom, nem szoknyának jobban örültél volna. Kérj mosószappant valakitõl és a tónál moshatsz, s mire útra kell kelned már nadrágban teheted. Hord gyakrabban nõi ruhát, ha teheted. Különös varázsa van a férfinépre.-mondta ezt úgy, mint aki tud valamit, ám nem olyan bizalmas hanggal, mint aki tolakodna. Visszakísérte a faluba, s alig léptek kia fenyõk takarásából, amikor Pat Szitát látta egy teljesen kék ruhás vidám elffel, aki bõszen magyarázott a nõnek valamit.
-...ugyan, nem, nem, dehogy! Nem tartottam én volna tõlük, nem vagyok szembe mászó egyén ám! de valljuk be, a lovagkor az mégis csak a lovagkor. Páratlan lehetett, s legyen boldog, hogy egy ilyen szép gyökerû nemzet lánya!
Szita csak kuncogott. Az elf férfi szõkésbarna volt, és csakis a kék árnyalatai nyilvánultak meg öltözetében. Egy fa alatt álltak, a férfi lova kantárját tartotta.
-Õ Jaradam, a tanács küldötte. Ahol áll, ott lesz a szállásotok. Nálunk nõ és férfi nem alszik együtt, ha nem férj és feleség.-magyarázta Tellervo. A szállás alatt egy platán nõtte kis elf lakás volt értendõ.
-Mennem kell, légy jó, Patricia.
A megtartó fürge léptekkel maga útjára tért.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________



Az elf ismerte az utat a ligethez. Egy ideig fenyõk és virágos füvek között haladt-a falunál a tavasz mindig két lépéssel elõrébb járt mint másutt- majd átvágott a tisztáson, ahol majd az ünnep lesz, utána sûrû nyír, éger következett. Hisz a megtartó ligete egy mohoson át volt elérhetõ, aminek útját akárki nem ismerhette. Ám úgy tûnt, új megtartó, új ösvények: a nyír mellett, ahol eddig a mohosra lépett Arbor, most egy zsombék nõtt, aminek nem kellett volna.Ez kockázatos így...ha valaki nem oda lép, ahol talpa alatt csak sülyed a vastag moha, de nem merül, az könnyen belefúlhat az úszó lápba...
-Nélkülem itt nyeli el ifjúságát-szólalt meg hirtelen Arbor mellett a megtartó. S a férfi nem hallotta meg érkezését! Tellervo maga elõtt összefonta ujjait és mosolygott.
-Kövessen-könnnyed léptekkel kielõzte a férfit és elhagyta a nyírt. Tõle jobbra úgy négy lábra kezdõdött az új ösvény. Oh, a mohos különös hely: megõrzi a lépteket. De nem az elfekét. Vastag mohaszõnyeg, megszívva nedvességgel, vöröshangyák, páfrányok lahelye,cserjéké sásoké, ritka gombáké, virágoké. Szélét vízudvar veszi körbe, s úszik, mint egy kis hajó azon. Ebben a meseszerû környezetben a megtartó valóban tündérnek tûnt. értõ léptekkel, néha meg-meg érintve csak pár fát, fûvet kalauzolta keresztül Arbort. Aztán egy rugalmas ágat meghajlított a nõ, s azon át kelt át a vízgyûrûn, mint egy kis hídon. Majd sietett is tova, a fû zöldebb lett, dúsabb, idõs, ám nem korhadt fák susogtak, tenyérnyi csillag alakú virágkelyhek nõtten dombjain, s beljebb érve a ligetbe két fenyõ közt kõrakás alól patak csordult ki. Ez táplálta a tavat. Megérkeztek. Sehol egy ház, sehol egy menedék, ami Tellervoé lehetett volna. De mivel Arbor nem elõször járt itt, felfedezte, hogy az egyik igen magas fa törzsére kötél lóg le, s elveszett vége valahol a magasban.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Óhh.... szoktam én szoknyát hordani, csak nem ilyen szépet....
*Követi vissza a faluba a megtartót, mint egy málhás csacsi.... Két hátizsákját egy kezében cipeli - bár nem nehezek, a másikban a csizmája foglal helyet. Mezítláb jár, néha ráncolja homlokát, fel-fel szisszen amikor valami megszúrja talpát, majd idõvel egyre kevesebbszer tesz ilyet. Mire visszaérnek a faluba már alig veszi észre a talpát ért "támadásokat" - azért a nagyobb kövecskéknek és nagyobb szúrásoknak még sziszeg... Bokáig érõ mohazöld ruhája kényelmesen öleli körbe. Szõkésbarna igen hosszú haja - mely derék alatt ér véget valahol kibontva libben utána, hol szárazon, hol vizesen mivel még nem száradt meg teljesen; és egy kicsit hullámos is - hiába sokáig volt befonva haja, s annak bizony nyoma maradt. Amikor meglátja Szitát az elffel elkerekedik a szeme...* <De furi a többiekhez képest...> *Tellervo magyarázatát végighallgatja, majd a búcsúzására automatikusan biccen fejével is.*
- Igyekszem és köszönök szépen ismét mindent.
*Majd a páros felé veszi az irányt és egy széles mosollyal lép hozzájuk. A cuccát lába elé ejti és kezét nyújtja a férfinak üdvözlés képpen.*
- Üdvözlöm Uram! Patricia Kromhaar vagyok.

[Anathor]

(Maldar)

*Még mielõtt Joradam elmenne megköszöni a segítségét. Majd ugyanígy tesz a fiúnak, aki idõközben megérkezett a ruhával. Átveszi, nézegeti egy darabig, végül az elégedettség jeleként elmosolyodik. Morik szófosásán még szélesebbre húzza a száját. Összehajtja szépen a ruhát és elindul Morik után a tóhoz. Útközben végigtapogatja az arcát, és kellettlenül tapasztalja hogy szúr.*
<...nekem is kéne az a kés ...>
*Ismét elgyönyörködik a tájon, és próbálja megjegyezni az utat, meg hogy mit hol talál. Õ sem teketóriázik sokáig, lepakolja a fegyvereit és az újonnan kapott ruhákat a földre, leöltözik és elmerül a tóban. Kellemes a hõmérséklete, el is idõzik egy darabig bent. Aztán furcsa gondolatok kezdenek el tekerõzni az agyában Pattal kapcsolatban. Néha-néha elbambul maga elé, arcán különös kifejezések ülnek. Látszik valamin nagyon rágja magát, és nem kellemes mindez. Miután végzett az elmélkedéssel, a lecsutakolással és a koszos ruhái kimosásával kimászik és magára kapja a ruhákat. Nem törölközik meg, majd úgyis megszárad egyszer. Felcsatolja a kardját, a többi fegyverét a kezében viszi vissza a vizes ruhájával együtt. A szálláson lepakol az ágyára, kitereget, megvárja Jeffetét meg Morikot hogy végezzenek a borotválkozással, utána elkéri a kést, visszamegy a tóhoz és lenyesi borostáját. Ha végzett a kést lerakja az asztalra fent a fán, és elindul feltérképezni a falut. Úgy néz ki most nincs tele a feje gonddal, ezért barátságosan rámosolyogna mindenkire, de eszébejut mit mondott az elf követ, így csak biccent mindenkinek köszönésképpen, majd elkapja a tekintetét, nehogy baj legyen belõle.*

[Schinter]

Arbor Vitus

Könnyed léptekkel halad azon az ösvényen,amin már régen járt...Ahogy egyre jobban közeledett a ligethez egyre jobban elõbukkantak szomorú érzései,hogy a falunak már új megtartója van...A fánál megáll és elidõzik egy kicsit,hogy milyen sokat is változott a ligetbe vezetõ út,amikor Tellervo megszóllal a háta mögött.Hirtelen megfordul és hátra ugrik egy kicsit miközben a keze már nyúlna is a tõrért és az arcára ijjedelem jelei ültek ki.Amint meglátja,hogy Tellervo az megnyugszik kissé meghajol felé.Amint a megtartó elindult halkan dönyögi az orra alatt.

-De hogy nem...tuccatszor jártam már ide...ismerem mint a tenyerem..na jó a mohos az új,de át tudnék kelni rajt...

Amig az ösvényen halad elcsodálkozik,hogy milyen növények nõttek és hogy még mindig milyen szép ez a hely bár kicsit más lett,mint amikor legutóbb erre járt.Nem megy gyorsan,gondosan ügyelve a ruhájára,amit szintén rég hordott már magán és vizony a szülei nem örülnének neki ha piszkosan térne haza...Már nem kis gyereknek tekintik és ez abból is levonható,hogy anyának milyen tervei vannak vele kapcsolatban
Megérkezvén a tisztásra Tellervo mögött megáll kb 2 méternyi távolságra és nem szóllal meg mig a megtartó hozzá nem szól.Ekkor üti fel a fejét a fejében az a furcsa gondolat,hogy Tellervot mintha nem nagyon zavarná a láttás hiánya vagy legalábbis úgy jött át azon a mohos ösvényen mintha látná...

[Alauron]

(Alauron)

//Szita üzeni, hogy nem biztos , hogy hétvégén tud választ írni...//

A fák gyönyörûek, az idõ pont jó, az elfek kedvesek, legalábbis eddig azok, ezérthát a követnek jó a kedve. Kicsit bánja, hogy õ nem kért új ruhát, hisz milyen szépek azok amiket a többiek kaptak, node azért elõveszi a csomagjából a megmaradt váltóruháját, és gyorsan követi õket a tóhoz. Egy pártíz lábbal elvonul a társaságtól, aztán levetkezik, és belecsobban a vízbe, s úszni indul, még le is merül kicsit a tiszta vízbe. Mikor kiúszta magát, és végzett a mosdással felõlti a tiszta ruháit, és visszaindul, hogyha Joradam visszatért beszélni tudjon vele.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Kelletlenül mászik fel õ is a fára és csodálkozva, érdeklõdve figyeli a lakot - a fát.... Holmiját az egyik üres ágyra helyezi, botját mellé támasztja. Egy kis sóhaj kíséretében, egy pici bort iszik õ is Morik után. Amikor megérkeznek a ruhák egy 'Köszönöm'-mel elveszi a vajszínût a fiatal elftõl. A többiek után elindul õ is a tóhoz - természetesen botját viszi magával. Leveszi csuháját, szépen összehajtja. Még így lenyesi szakállát arcáról, majd leveszi alsó ruházatát, kimossa és kiteríti a fûre száradni. Aztán belegázol a tóba. Lubickol jó hosszan, többször is átcsutakolja magát. Amikor úgy érzi, hogy teljesen tiszta teste kimászik a vízbõl, egy kicsit szárítkozik még a napon, majd felöltözik. Visszasétál a faluba, felmászik a szálláshelyükre. Lábait összefonván felül az ágyára és így becsukott szemekkel pihen. Olyan vihar elõtti csend hangulatban van. Magának beismeri fél a másnapi reggeltõl, de mindent felálldoz, s majd istene eldönti mit fogad el és mit utasít vissza - ha egyáltalán figyelemre méltatja.*

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar
________________________________________________________


//Ha idõm engedi, csinálok alaprajzot a faluról, hogy tiszta legyen, mi merre található és egymástól ki merre van elszállásolva//

Mivel az elf ifjú kést nem hozott, annak híján nehéz lesz Jeffetének szakálltalanítania magát...Maldar a többiek által elõtúrt -végül is Morik kése volt az- viszonylag éles felével két kisebb vágást ejtve állán, de megoldotta a feladatot. Ám miután végzett vele, bizonytalanságot keltõ gondolatok bukkantak fel benne,Pat irányába. Nem mindent eltörlõk, de elgondolkoztatók. A tó partjûán senki sem zavarta meg a férfit. A falubeliek távolságtartók voltak, de nem barátságtalanok. Az itteni õrök már viseltek félvértet, a határszéliek ellenben nem hordtak ilyesmit. Gyerekeket nem látott a férfi- ami egy falunál furcsa- azóta, amióta szétrebbentek az öt nagy fenyõ tövébõl. Az elf nõk elütöttek az emberekétõl. Csendesek voltak, járásuk szinte légies, s mindnek hosszú, többnyire szõke haja volt. A férfiaknak szintén hosszú haja volt, de õk ránéztek nyíltan Maldarra, ha arra járt, de a nõk nem. Nem volt nagy település, egy órácska alatt könnyedén be lehetett járni. A házak mint hasonló elvet követtek, mint a férfiak saját szállása: fán volt.Nem találkozott egyetlen ismerõs elf arccal sem azok közül, akikkel a faluba ért. Ruhája kényelmes volt, egy egyszerû barna nadrág -nem bõr- egy hosszúujjú, combközépig érõ barna, vastagabb ing jelentette a kölcsönruhát.
Alauron vagy korán jött vagy késõn vissza, mert a küldött sehol nem volt. csak miure mindenki visszabandukolt és Maldar egy ideje falunézõ sétára távozott, akkor tûnt fel a kékségbe öltözött férfi dudorászva a : "Megvan a mátkám estére"-dallamát. Végig szélesen mosolygott, Alauronba karolt megállás nélkül húzta magával a férfit:
-Ne légy ilyen merev. Nem ültél hangyabolyba. Megmutatom hol az Oltár, hogy oda tudd vezetni az embereket majd. Addig a lényeg a következõ, félig-atyám-fia. Na jó, ez túlzás, nem vagyunk testvérek. Az emberek nem nézhetnek a tanács tagjaira, csak amikor már majd engedélyt kapnak rá. Tolmács is leszel, vagy leszek, mert õk nem beszélik a közös nyelvet, tehát elfül halad majd minden. Számíts rá, hogy bizonyos erkölcsi kérdéseket is feltesznek majd, ki mennyire felel meg arra, hogy bizalmukva fogadják ideiglenesen, a nyomozás idejére. Aki elbukik rajta, azt a falu határain kívülre visszakísérik és csinálhat amit akar, míg társai, akik megfeleltek, elvégzik a dolgukat. Eme procedúra után megkérdezik, ti mit tudtok, aztán elmondják, õkj mit tudnak...Unalmas lesz és hosszú. Ám fontos is, mert nem vidám dolgok zajlottak itt. A végén mehettek vacsorázni és aludni térni, holnap pedig nekifoghattok annak, amiért itt vagytok. Érthetõ, mimózám?
Jeffete Alauron és Maldar távozása után kettesben maradt Morikkal. A férfi gyomra nagyot kordult. Kedve nem volt vidám, és most ki kellett várni tetejébe a holnap reggelt is...

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Pat
________________________________________________________



-Öröm látni, ha elf és ember nászának gyümölcsét hordja hátán a föld!Nos, kisasszony, a szállásuk itt lesz fenn. Most mennem kell, elszólít küldötti feladatom minden vonatkozása!
Cirkalmas emberektõl tanult meghajlást põrodukált a két nõ felé, majd lovát elvezetve távozott. Szita fejét ingatva nézett utána:
-Kicsit hibbant, de jóindulatú. Sok sületlenséggel is traktált, az érdekességek mellett. Valami Ördög Markáról is fecsegett...!

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________




Az elf nõ egy hárshoz lépett és kezét törzsére helyezte. Arca már nem mosolygott, elcsendesült.
-Itt nyugszik mestered.

[Schinter]

Arbor Vitus


Szomorú érzések keritették hatalmába és ezt az arcán is lehetett látni.Letérdel a hárshoz,ám nem tesz semmit és nem mondd semmit...Egy ideig.Megfordulás nélkül szólal meg.

-Szeretném tudni,hogy mi történt.

Szemeiben könnycsepek csillanak meg,ahogy rájuk süt a nap sugarai.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Jaradam mondandójára miszerint örül ha lát elf és ember nászának gyümölcsét felhúzza a szemöldökét. Látszik arcán a meglepettség, de nem szól semmit sem, csak a mosolyát tartja meg arcán.* <Hm.... nem csak a kinézete furcsa, de még a hozzáállása is.... Igaz, hogy nem sok elffel találkoztam, de hogy õk nem láttak szívesen....> *Majd Szitához fordult egy kíváncsi arcvonás kíséretében.*
- Hibbant?... Szívesen meghallgattam volna a beszélgetést... sületlenség és érdekesség.... Az az ördög marka ...vagy mi, az biztos az érdekesség közé tartozott ...

[Alauron]

(Alauron)

Hallgatja a követet, s mert meglepõdik annak közvetlen modorán, kissé lassan forog most az agya, merthogy kérdése is van.
elfül:- rendben, megmondom nekik, de jobb lenne ha te fordítanál nekik majd a tanácsban, mert a közösnek nevezett pyarroni nyelvet nem tudom anyira, hogy pontosan fogalmazzak. Anyanyelvem az erv népeké, de ha szó szerint értjük akkor anyanyelvem az elf, ígyhát legfeljebb anyám-fia lehetnél, de az se vagy... Hogy lazítsak azt más is mondta már, igyekszem, gyönyörû a falutok, és ilyen helyewn biztos sikerülni fog kevésbé karót nyeltnek lennem, pont addigra mikor majd továbbállunk. Node lehet még eljövök ide, ha megszolgáltam a bizalmat, s a vendégszeretetet.
Viszont valami van, ami nem hagy nyugodni. Tellervo, aki oly bölcsen, s szépen szólt mindenkihez, azt mondta nemrég találkozott valakivel, akinek az arca hasonlított az enyémre. De nem tudom hogy értette ezt...szerinted?

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, kora délután
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________


A megtartó a patakhoz lépett leszedett egy lapulevelet és találomra Arbor arcába nyomta, hogyha sír, kifújhassa az orrát. de mivel vak volt, az orra helyett majdnem a férfi szájába nyomta azt...
-Baleset. Elment a Nárcisz-fennsíkra, ami innen keletre van. Talán gyógynövényekért, talán másért. Tudja mindenki, a legritkább füvek a fennsíkra vezetõ szoros falán nõnek. Talán oda mászott fel.Egyedül ment, senki nemtartott vele, csak meglelte után találgatunk mi is. Nyakát szegte. Lám, a nagy lelkek furcsa halált halhatnak, személyükhöz méltatlant avagy nem megszokottat. S jött a hívás, én követtem, fának adtam a testét, törzében nyugszik most Kelavar Lantin. Siratta a falu öt napon át, s utána még kettõt, majd arcunkat újra a napnak fordítottuk. Páratlan életet és munkát hagyott maga után, sokat nem foghatok fel, lévén nem látok.
Tellervo halkan beszélt, szavai mint fenyõ susogása, olyannaktszettek. Szépen leült a gyepre, lábait maga alá húzta, arcát Arbor felé fordította. Szeme nem volt olyan, mint a vakoké legtöbbször, nem esett be szemüregébe és nem borította hályog sem.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, kora délután
Résztvevõk: Pat
________________________________________________________

Miközben Szita felmászott a házikóba, folytatta:
-Valami szoros neve. Jaradam valami mesét mondott el róla. Hogy napból szõtt tündéreket látott ot két éve és hogy ott sosem esik az esõ. És hogy csak ott nõ a tûzliliom.Mi aza tûzliliom?
icipici lak volt: ágak között bújt meg a két fekvõhely...egymás felett. Kis mélyedések voltak a polcok,székek, aztalok, kiálló, agancsszerû ágak a fogasok. Puha szõtt szõnyeg volt a talpalatnyi padlón, s platánleveles ablakocska jelentette az egyedüli fényforrást a függönnyel eltakart ajtónyíláson kívül.