Nem akar foglalkozni a lyukkal, viszont érdeklõdve meresztgeti szemeit az Uwelita felé. Hangját nem igazán hallja, így közelebb megy hozzá, és Salahhoz. Kicsit kezdi unni magát idefent, nomeg nincs nagy tömeg se.
KM esemény [Yvett de Crei] Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele Résztvevõk: Carwyn _____________________________________________________________
*Joakim igen feszült tartással várja míg Salah utoléri. Egy darabig munstrálgatja a dzsadot, majd mély levegõt vesz és belekezdene a mondandójába. Ám hang nem jön ki a száján, hanem szemeit összehúzván néz Salah mögött Carwynra, aki közeledik feléjük, majd felteszi kérdését hozzá.* - Odalent.... ohm.... beszámolok a lent történtekrõl, de elõbb vele szeretnék beszélni... - *mutatott Salahra* - nem akarok udvariatlan lenni, de megkérném arra, hogy hagyjon most minket magunkra...
*Hangja hidegen csengett, távolságtartóan, ám mégsem parancsolóan. Egyenesen Carwyn szemébe nézett - tekintete, arca vonásai, testartása is mind arról árulkodtak, hogy gond van és igen komoly a helyzet...*
-Ha ön így tartja helyesnek... keserûen elvigyorodik, majd elhátrál, és átsétál a hajó egy távolabbi pontjára, ahonnan azért látja a két férfit, de elég messze van hozzá, hogy ne hallhassa.
*Hallva Kalmon válaszát, és látva az arcának változását, hûvös tekintettel így szólok hozzá*
-Lehet, hogy eddig csupán kardom és pajzsom csendülését, és az íjjam pendülését hallottad, de ez nem azt jelenti, hogy engem nem köt le az események fonalainak kibogozása. Csak a dzsenn logika nem arra buzdít, mint titeket külhoniakat, a ti észjárásotok. Nem szeretek elhamarkodottan ítélni. Mert akkor most azt kéne mondanom, hogy ismét hullát, vagy gyilkost, esetleg mindkettõt találtak lent, netán valaki meghalt közületek is, mert ez a fekete lovag nagyon zaklatottnak néz ki. És mi ismét nem tudunk meg semmit. Úgyhogy ezentúl lehet, hogy szellemem kapacitását, csupán saját túlélésem érdekében haználom ki. És ha megbocsátod nekem, most körülnézek lent, hátha megtudok valamit.
-Nem akartalak megbántani. Épp ellenkezõleg, de talán túl félreérthetõ voltam. Nyugodtan menj és nézd meg mi történt. Valószínûleg egy újabb dzsad halt meg. Ha a gyilkost találják már csatakiáltásoktól visszahngzana a hajó és a lovagunk nem itt fönt füstölögne. Ha pedig közülünk halt volna meg valaki valószínûleg csak feljön és érzelemmentes képpel az arcunkba vágja, hogy egy társunk odaveszett és kapkodjuk magunkat.
<Na tessék kellett elhamarkodnom magam. Ez meg egy sértõdõs pulyka. >
*Kezdem úgy érezni, hogy teljesen ki lettünk szolgáltatva az Istenek kényének-kedvének. Mostmár nem idegesítem magam tovább. Ha kell majd úgyis jönnek szólni, hogy mit is kellene csinálnom, hogy "csapatjátékosnak" tûnjek a szemükben.*
-Egyáltalán nem bántottál meg. De legalább annyira különbözik az én gondolkodásom, és az értékrendem a tiédtõl, mint Fergiáé. Ez nem bûn, de nem akartalak megbántani. és most engedelmeddel lemegyek.
*köszönésképp meghajolok, és elindulok a hajó belseje felé.*
Flamm nem igazán érti mit beszél az öreg, így csak Fergia reakcióit figyeli. Megvizsgálja milyen szerkezettel van kiláncolva az öreg. Esetleg ha egyszerû a szerkezet és le tudja szedni a férfi karjairól akkor leszedi. Mikor úgy tûnik szünet állt a "beszélgetésbe" egy kifejeztelen arc kiséretében kérdez a papnõtõl. -Mit mondott?
Elrakja fegyvereit.
A fél-elfnek hosszú fekete haja van és smaragdzöld szeme. Fekete bõrkabátot, egy zöldes inget és fekete bõrnadrágot visel. Tiszta csizmája tompán kopog. Oldalára 2 míves kard van felfüggesztve. Kesztyûs kezét feléd nyújtja. -Üdvözöllek!
*Hallgatja egy darabig a fentiek beszélgetését, aztán végül elhúzza a száját.* <... De jó. Most, hogy meghalt az ellenség, keresniük kell egymás között másikat. Tipikus. Civakodjunk minél többet, okot meg majd találunk rá. Inkább azon törjék a fejüket, hogy miképp juthatnánk ki ebbõl az egércsapdából. Én nem vagyok sem hajós, sem vezéregyéniség, sem stratéga. Én gyógyító vagyok. ...> *Azzal elkezd mindenkit végigmérni, hogy kinek van még komolyabb sérülése. A horzsolásokkal nem törõdik. A nyílt sebekre, és a komolyabb zúzódásokra koncentrál.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
//Orwen: a karim küldött pszi üzenetet a tiédnek, és ezt teljesen figyelmen kívül hagytad. Olvass vissza, mert lehet, hogy akkor nem ténferegne a karid a fedélzeten...//
Fergia haláli nyugalommal folytatja a kérdezést, válaszadást: -Tudom, hogy mind mi élet játék, én nem fél halál, többi nem számít. Víz nincs, de tán bor igen.
/pyar/-Van borod még? Szomjas. Borral könnyebb lenne a kihallgatása.
Visszafordult a dzsadhoz: -Mért te csinál ügy Sakál? S mért fontos az karék s térkép s sziget s kulcs?
Próbált a nõ összerakni dolgokat, de jelen helyzetben jobban érdekelte a Sakál holléte, mint valami kincskeresõszagú foszlány. Ha a félvér meg nem válaszolt neki, vagy halott vagy fontosabb dolga akadt, boldogul nélküle is.Fergia kezével jelezett Flammnak, csitt, a végén mindent elmond. <Azaz nem mindent. Csak ami a civilekre tartozik a saját életük féltése ügyében. Ami a nyomozáshoz kapcsolódik, ahhoz senkinek semmi köze! Arról csak a lovagot értesítem.Nagyon szeretnék már a parton lenni, El Zashrába, jelentést tenni az emírnek a sikerrõl és kicsit pihenni, mentesen a társaságtól, telve uram elégedettségével. Mert ha tehetem, a soha nem viszontlátás itt mindenkinek. Csak elõre küldhetõ hullanivaló jelenleg mind, ki ügyemben nem érintett.>
Flamm bólint egyet és felszalad a dolgaiért, melyek között minden bizonnyal még lennie kell egy kis bornak. Nem kapkod, de siet, próbál a segítségére lenni a nõnek. Mikor visszaért átadja a kis kulacsot Fergiának.
/Ehh, egyre rövidebbeket írok /
A fél-elfnek hosszú fekete haja van és smaragdzöld szeme. Fekete bõrkabátot, egy zöldes inget és fekete bõrnadrágot visel. Tiszta csizmája tompán kopog. Oldalára 2 míves kard van felfüggesztve. Kesztyûs kezét feléd nyújtja. -Üdvözöllek!
Amint visszaér Flamm a borral, megitatja a dzsadot belõle: -Bor, nem méreg. Felelni minden ha tud, fontos, felelni, te ismer Ian Talverin? Lenni te rokon, vagy név ismét lenni véletlen?
-próbálkozott megint kérdéseire választ kapni. Még egyszer végignézett a helyiségen, nem hagyott-e figyelmen kívül valami fontosat.Nyugtalan volt és nem találta jó kedvében ez a perc.
//Szitakötõ: Nem szeretem elolvasni azokat a részeket amirõl a karakterem nem tud. Õszintébben tudok játszani, ha azokról a dolgokról amirõl nem tudok, tényleg nem tudok. Ember vagyok. Ebbõl a szempontból persze kellemetlen a dolog. Esetleg ha küldenél egy pm-et (is) akkor jobb lenne //
Aztán megérkezik Fergia üzenete is. Reagálni nem igen tud rá, mivel az ominózus fáklya-eset óta nem képes komolyabb mentális erõket kifejteni. Legalábbis a pszi furcsa útján nem. <Idézgetünk, idézgetünk? Mi lesz a terítéken? Amilyen szerencsések vagyunk hmm... Ultimator? Remélem... Szívesen el tudnám képzelni ahogy azokban a vérmedencékben lassan kinõne egy nyolclábnyi bestia. Ha ugyan nagyobb durranásra gyúr a sakál barátunk akkor bizony medencében gyûlytheti a vért. >
Elsétál a lovag és a fentiek mellett, be a hajó gyomrába. Ha az megszólítja megáll, és tiszteletteljesen végighallgatja, ha nem, vagy még nem fejezte be a mondandóját akkor nem is várja meg, lemegy, kezében persze ott van a vén mechanizmus. <Vicces. Nem sokat érnék egy démon ellen ezzel. Pedig milyen jó fegyver.. >
Amikor már elég mélyen van mély levegõt vesz, hogy kiáltozzon egy kicsit, de visszafogja magát, nem biztos, hogy szerencsés lenne. Ígyhát, mivel más ötlete nincs megpróbál benyitogatni a termekbe. Persze megpróbál a kabinokban keresélni, nem sok kedve van lemenni a lovag által nyitott résen. Persze annak is eljön az ideje.
// To: Mindenki Egyébként ha még láttok majd LÁB kifejezést a leírásaimban az nem ynevi hanem földi, tehát kb 3 láb= 1m)//
KM esemény [Yvett de Crei] Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele Résztvevõk: mindenki _____________________________________________________________
*Kalmon Gorden távozása után csendesen szemlélõdött a tengeren. Tekintete rá-rá tévedt a beszélgetõ párosra Joakimre és Salah-ra. A két ffi arckifejezése igen komoly volt. Aztán a távolban valami érdekes vonzotta az északi tekintetét. Valami mintha megcsillant volna, vagy csak a képzelete játszik szemével?... Avyen kicsit kesernyésen nézi a vitázó feleket, majd egyenkénti távozásukat. Melankólukus érzés keríti hatalmába, s még jobban zuhan az állapotba kilátástalan helyzetüket látván - se élelem, se víz... Élelem.... hisz reggelit akart készíteni, csakhát.... Gyomra korgása zökkentett egyet gondolkodásán, s jelezte igencsak régen evett már. Mivel komolyabb sérült immárom nem volt a hajón, valami ennivaló után kéne nézni... Gorden épp akkor ér a konyhában lévõ lyukhoz - lejáróhoz - amikor Flamm felevickél rajta a boráért. ... Fergiának Talverin nem válaszolt talán egy percig. Hangja remegett és kissé furcsán csengett a nõ fülében, bár ennek természetére nem lelt magyarázatot hirtelen. Hiába volt erõtlen és gyenge mostmár folyékonyabban, kevesebb akadozással beszélt dzsad nyelven.* - Nem kerestem apámat. Nincs ügyem véle. Rég meg kellett volna halnia az átkozott lelkének, testének. Rég.....
Ott a szigeten, ott van az élet.... ott van az élete.... a múltja... s a mi jövõnk....
*Carwyn fanyalogva vette tudomásul, hogy nem kívánatos személy a beszélgetés alatt. Messzebb menve és figyelve õket kapja meg Fergia üzenetét. Leballag, kutakodni kezd ismét a hajóközben, sorra nyitogatva a kabinajtókat. Egyenlõre semmi gyanusat nem talál azonban.*
//egy kis bontás míg Flamm megérkezik a borral... azért az nem olyan kis táv...
Carwyn konkrétan mit szeretne elérni a kabinoknál?.... és nekem nem biztos, hogy eszembe lesz a láb-as számolgatás... bocsi//
<Hmm. Kezdek egy kicsit halucinálni ettõl a tömény semmittevéstõl?! Vagy valami fényes csillog tényleg a távolban és akár valami világítótoronyszerû tetején is visszaverõdhet a napfény. Talán itt az ideje egy kicsit jobban odafigyelnem.>
*A csillanás irányába nézek és egy apró mentális gyakorlattal kiélesítem a látásom. Vigyázva, hogy a víz illetve a valami csillogása ne vakítson el. A szemmeresztésen kívül mással nem adom jelét, hogy valamit is láttam volna, mert ha mégis csak a képzeletem játszott velem nem vagyok abban az állapotban, amikor jól viselném a bezzeg, ha jobban figyelnél beszólásokat. Közben ha elég közel van és elég éhes talán feltûnik Avy hasának korgása. A figyelmemet még mindig a távolra irányítva csak halkan megjegyzem mintegy magam elé mormogva, de úgy hogy õ is hallja:*
-Mivel találkozásunkkor ugyan megkóstoltad, de nem nagyon fogyasztottál belõle még megvan a hátizsákomban a kicsit ugyan kemény, de tartós és tápláló sajt egy darabja. Csak egy kérésem lenne. Kérlek most ne akard magad mások utánra hagyni és te edd meg, hogy ne gyengülj el. Valószínûleg nemsokára szükség lesz az erõre.
Elõre is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitõl, ha a mai naptól kezdve kicsit döcögõsebben haladnánk miattam. Sajnos magánéleti problémák zúdultak a nyakamba, így nem biztos, hogy minden nap topon tudok lenni - azért megpróbálom, de hát ember tervez... Elõre is köszönöm a megértéseteket!
Yvett //
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.