Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ haláli nyugalommal nézi, mit szeretne Gorden és Kalmon kihozni a lemászásból és ugyan így hallgatja a férfi paprikás puffogását.
-Ha ennyire értesz a hajókhoz, hogy egymagad tudod, hol a horgony sõt le is tudod ereszteni, akkor nem értem mért aggódsz. Kész tenger szülötte vagy így, no hadd lám, hogy forgatod a törött kormányt! Ha pedig csak találgatsz, de tüntesd fel úgy, mintha nem találgatnál. Nyugalom. A két dzsad szerintem már halott.
<Harcunk közben elmászhattak valahova, de most, hogy a Sakál nincs szem elõtt, szinte bizonyos, hogy magához édesgette õket, s penge szeretõjével megeskette õket. Nem, nem verem földhöz magam. Nem ez az elsõ eset.>
-Nagyon hullanak a dzsadok. Én aggódnék az ön helyében. maga is dzsad-nézett Gordenre Fergia.
-De ha õk elfogynak, te jössz. A színes bõr a gyengéje...-vigyorodott el Kalmonra.

[Flamme O'Styg]

-Én? Titkosajtókhoz? Semmit... Miért mondod? Találtál valamit?
Közelebb húzódik a lovaghoz és a kard fényében elkezdi vizsgálgatni a hajót. Nem nagyon hiszi, hogy találna bármit.
-Szerintem nincs itt semmilyen titkosajtó, mágiával jutott a felszínre. Kezdek tõle félni, valahogy úgy érzem még nem szabadultunk meg tõle...

[Alauron]

(Salah)

Miközben a lány a kötözéssel foglalkozik, jól láthatja a dzsad régi sérüléseit, a friss vágások mellett, s bal felkarján egy jókora heg van. Közelrõl egy marásnyomnak tûnik. A férfi kissé felsõséges tekintetel méregeti a nõ finom arcának részleteit. Aztán kérdez:
- Szerinted kijutsz élve? -hangja kicsit ilyesztõen cseng a magányos teremben. És furcsán kurta a mondat.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Megyek leengedni a horgonyt. Közben aztért nem állom meg, hogy vissza ne szóljak a papnõnknek. *

-Ha igazad lesz a színes bõr tekintetében tényleg aggódhatok, hisz nincs senki közel s távol, aki megfékezné ezt a bûnözõt ugyebár hatóságok szépséges gyöngye?!

<Na ezzel a körmondattal akár dzsadnak is elmehetek lassan, de nem bánom, ha így egy kis borsot törhetek az orra alá. >

[Navaratna]

(Fergia)

Fel sem vette a sárga kötözködését csak vigyorgott.Úgy látta, a fedélzet kicsit megürült. Húzott fel egy vödör vizet, elment vele a tathoz, így a hajó orrán tevékenykedõ Gorden a lejárati épület miatt nem láthatta õt. Levette minden ruháját, magára öntötte a vizet, didergett kicsit, majd nem várta meg hogy a nap szárítsa fel a cseppeket, ingjével letörölte, visszaöltözött, de az inget melle alat görcsbe kötötte, így hasa fedetlen maradt. Nagy elégedettséggel hátára feküdt,szoknyáját térd felé húzva, kezeit feje alá téve ... élvezte a nap melegét.
<Ha Joakimék találnak valamit, szólnak. Ha Kalmon sikerrel jár, megérzem a hajó rándulásából. Ha jön a Sakál, úgyis felém áll vigyorogni kicsit. Mért aggódjam? Pihenek kicsit. És elmélkedhetem is...feladatomról, Dartonról, újdonsült hódolómról.>
Ezekrõl elmélkedett:

<Rosszul áll a szénánk. Jaszaf meghalt, az emír le fogja szedni a fejünket. Nem áll össze a kép, ahogy szeretném. De kivárok. Ez a hajó tele van titkos részekkel. A Sakál ismeri mindet. Ez az õ hajóka lehet és van rá esély, a legénységgel, kapitánnyal meg volt egyezve. Valami bukott és kinyírta õket. Csak tudnám, mért kezdett rangos egyéneket likvidálni! Darton haragos lesz, vagy már az. Alkalmaztam egy tiltott formulát és nem is váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Úgy hiszem, vezekelnem kell majd érte. Carwyn vallomása hirtelen volt. Attól tartok, ami hirtelen lobban fel, hamar el is ég, hamut hagyva maga után s balgaságra sarkallja azt, akiben munkál. Fogalmam sincs, ilyen hamar mim alapján szerethetett meg. Oh, a külsõm, az igen dekoratív. Az emberek nagyrészét megmozgatja, ha látnak, ez nem újdonság. ha gyermekké válik az érzéseitõl, elvész az, ami vonzóvá tette számomra. Mert engem aztán nema külseje fogott meg, hiába legyen az is rendben: hanem a személyisége. Ám csak fel-fel villanásokat láthattam belõle, ami ahhoz még kevés, hogy szerelembe essek. Vonzalom, piha! A test ördöge, az akkor is kap a másik nem felé, amikor nem kéne! Örülök, hogy nem vagyok érzéketlen, de nem ez a fõ. Lefeküdni bárkivel lehet. Szeretni és ragaszkodni viszont már alig valakivel. Nem lesznek illúzióim, ahhoz túl gyakorlatias vagyok, hogy rózsaszín ködben hülyeségeket csináljak. Nem vagyok már serdülõ...36 évesen elfogadhatatlan lenne.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Azon gondolataiba mélyed, hogy hogyan fogja ellátni a többie társa sérülését, ha minden anyaga elfogy. Ekkor nyögi be Salah az ominózus mondatot. Avy elõször megrökönyödik, aztán csillogó, bár megfáradt szemeivel a férfi szemeibe néz. Tekintete kérdõ.*
- Nem tudom. Miért nem úgy kérdezted, hogy kijutunk? Miért csak rám értetted? Talán kellene valamitõl félnem, amitõl nektek nem?

[Alauron]

(Salah)

<Hm...nem vagyok megátalkodott gazfickó kislány, nyugalom. De szépen csillog a szemed, ha megijedsz. Kitágul a pupilla...>
- Csak elszólás volt. - hangja nyugodt, de furcsa csengésû, aztán a következõkben már kellemes, és udvarias ismét.
- Úgy értettem természetesen, hogy kijutunk-e innen. Nem tudok más veszélyrõl, mint a Sakál, aki bár megveszekedett gyilkológép, figyelemreméltó, és becses ellenfél. Csak azért kérdeztem, mert felénk azt tartják, "a nõknek szava botor a tudományhoz, de valahogy mindig igazak a megérzéseik." Mit súg most a megérzésed, jótevõm?

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A kabin sötétje jól esett meggyötört szemének, ám újra fel kellett jönnie. Elégedetlen arckifejezéssel nyugtázza, hogy a hajdan tömött hajón mostmár alig vannak páran. Életben.
Akik megmaradtak többnyire veterán kardforgatók, vagy valamely isten kegyeltjei, netán a fehérlelkû wicca. És õ.
A nap melengetõ arca felé fordult, élvezte, hogy a sugarak átjárják a testét, ezen a fázós hajnalon. Fergia elsétált valamerre, de most nem kereste meg, túl sok volt az új, mesés élmény és érzelem benne.

Az elnyúzott szeme lassan gyógyulni látszott, látása lassan helyreállt. Aztán észrevette a sebesülteket. Ígyhát visszasietett a kötszereiért. Ha még maradt fedetlen seb, hát bekötözte.

Aztán megkereste a megrongálódott kormánykereket. Egyet, s mást tanult a mechanikus szerkezetekrõl, de tudása többnyire a zárszerkezeteken alapult. Mindensetre veszíteni nem veszíthet semmit, ígyhát értõ szemekkel közelebb lépett a csonkhoz...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kicsit kezdett megrémülni, de aztán megnyugszik a férfi válaszától. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, aztán szépítgeti még a kötést.*
- Nem tudom, hogy mi lesz a sorsunk, de bizakodó vagyok. Nem érzem, hogy meg kellene halnunk. Valahogy majdcsak kijutunk ebbõl a csávából. Az a lényeg, hogy ne essünk pánikba.
*Megtörli gyöngyözõ homlokát, és elereszt egy mosolyt Salah felé.*
- Készen vagyok. Szerintem jó lesz a kötés egy darabig. Csak ne igazán áztasd el, mert nincs már több gyógyfüvem, hogy kicseréljem.

// Bocsika, de kóma vagyok. Mea culpa. //

[Gorden Harunn]

*Fergia megjegyzésére nem adok sokat de azért elgondolkoztat.*
<Lehet benne valami. De te szépségem ha tudnád amit én! Lehet hogy más szemmel tekintenél rám. Na mindegy. Valamit már ki kell találnunk.>
-Kalmon. Akkor nézzük meg azt a horgonyt. Kérlek vezess. Aztán ráérünk a kormányzással törõdni.


//Most már leszek, csak otthon is kitört a forradalom :S //

[Alauron]

(Salah)

- Legyen életed hosszú, és örömmel teli. Köszönöm a segítséget. S megígérem neked, hogy nem mártózok a hûvös zord hullámok közt, nem rontom el a mûvedet. Éshát, az úszás nem az erõsségem.
Egy hosszúnak tûnõ pillanatig elnézi még a szép teremtést, aztán mosolyogva fejet hajt, felkel, és kényelmesen felballag a fedélzetre.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A sors fintora... vagy ki tudja... Kalmon és Gorden rövid keresgélés után megtalálják azt a szerkezetet, mellyel a horgonyt tudnák leengedni, azonban hiába a forgatószerkezet, hiába a lánc rajta.... azon bizony vasmacska nincsen...
Fergia a hajó elején megbújva lemosdott a sós tengeri vízzel, majd napozni készült. A nap immárom melengette testét - sõt egyenesen sütött a fekete ruhájával takart részeken. Hiába, hogy még csak most fehéredett szine, erõs a sugarának tüze... A papnõ gondolataiba merülve terült el kényelmesen, szemeit becsukva élvezte e pár nyugodt percet...
Carwyn fedélzetre való térésekor Kalmont és Gordent hátrafelé látja menni a hajó végébe. Orvosi tudására nem volt szükség, ezért egyenesen a kormánykerék csonkjához mehetett. Szakértõ szemmel vizsgálta meg, s az eredmény bizony nem derítette vidámságra. Hacsak valaki nem képes szerszám és szaktudás nélkül megfelelõ kormánykereket csinálni, bizony a hajólapátot nem mozdítják meg innen legalábbis.
Avyen végzett Salah ápolásával, beszélgetésük kissé érdekes volt a nõ számára, Salah iránt egy halovány félelem kialakult benne. Bár elnyomta magában, de amikor a férfi távozott a kabinból gondolatai vissza-vissza tértek a beszélgetésre kötszerei és cucca elpakolása közben.
Salah felérvén a fedélzetre Carwynt látja a csonkolt kormánykeréknél vizsgálódni, Kalmont és Gordent a hajó hátsó részénél tanakodni.
Odalent eközben Joakim egy igen gonosz vigyort ejtett meg Flamm felé...*
- Nem... nem mágiával jutott át.... ezt nézd - *mutatott egy pontra, ahol a deszaka felén véres tenyérlenyomat volt látható - de úgy, mintha a másik oldalról fogták volna meg a deszkát.... Joakim a kardját Flamm kezébe nyomja, majd elõveszi buzogányát, és a már hathatós módszerrel nekiáll "kinyitni" a titkosajtót... ezért Flamm jobban teszi, ha pár lépéssel odébbáll, ugyanis Joakim nem nézi, hogy hová repülnek a forgács darabkák, melyeket a buzogánya szakít ki a fából.
Fergiának nyugalmas perceit a hajó gyomrából érkezõ ritmikusnak nem nevezhetõ zaj zavarja meg. Olyan mintha valaki ütögetné a hajó oldalát, padlóját... Carwyn is felfigyel erre a zajra, õ úgy hallja, mintha a mögötte lévõ lyukból érkezne minden hang. Salah, Gorden, Kalmon a talpa alatt érzi a hajó remegését minden egyes ütés után, igen minimális hangot hallva. Avyen a fedélközben erõsebben hall mindent, és õ is érzi a remegést enyhén. Számára tisztán kivehetõ, hogy hasonlatos a zaj mindahoz amit a konyhában mûvelt Joakim még hajnalban.*

[Gorden Harunn]

*A lûtottak egy picit elgondolkodtatnak.*
<Na most szépen állunk. Ezt valaki nagyon megszervezhette. Az a baj hogy nincs elég információ a birtokomban ahhoz, hogy valamit is tisztán láthassak. és annyira nem vagyok jóban senkivel, hogy minden kis titkukat megosszák velem ebben az ügyben. Valahogy magamnak kell utánnajárnom.>
-Most mi legyen Kalmon? Van valami más ötleted? Mert ha nincs, akkor odamehetnénk Carwyn barátunkhoz, hátha tudunk valamit tenni a kormány érdekében. nem hiszem hogy találunk valahol a hajón pót vasmacskát.

[Navaratna]

(Fergia)

<...vége a sziesztának...Már napozni se lehet...Szólok a hajó kapitányának, hogy ezért az útért nem fizetek...>
Felállt, nyújtózott kicsit, aztán az orr felé sétált. Akkor már látta, nincs egyedül.A férfiak gondterheltségét látva, meg sem kérdezi õket, mi agond, valahogy sejti: nem lesz horgonylehúzhás és a kormány marad a régiben.
-Üdv a Sakáltanyán. Ez a hajó igazi neve. Titkosajtók és csak õ ismeri õket...<Méghogy Vészmadár...>
-simogatta csupasz, fedetlen hasát elgondolkozva, mert a napozás után bizony nem oldotta ki az ingbõl tekert görcsöt a melle alatt.
-Lemegyek megnézni, hogy kedvenc négylábúnk lékeli-e a hajót, vagy valaki más. - s ahhoz a lukhoz guggolt, ahonnan a Sakál jött fel korábban. Le akart mászni.
<Ha ugrok, kimehet a bokám. És a sántikálás nem hiányzik.>

[Alauron]

(Salah)

Odalépked a rést tanulmányozó útitársaihoz. Megszemléli a járatot, s a horgony hiányát. Majd elõhozakodik a régóta tervezett beszámolóval, mert úgy hiszi, végül összeállította a képet.
-Homok alatt rejtõzik a skorpió...de sosem találomra. Mindig jól tervez, megnézi, hol áll a nap, merre van az árnyék, s ott ás. A sáska számít rá, de õ is tudja, arra kell mennie...Márpedig a következõ a helyzet: AsSaan-ban volt egy férfi, aki a városkapu belsejébõl idézte azt a mágikus vihart ami minket is idehozott. Dehát, mi csak véletlenül voltunk ott, a karaván tagjai viszont nem. A Sakál tudhatta, hogy ott vannak, ezért küldhette a varázslót, és annak embereit, akik mindenáron a kapuhoz akartak jutni, hogy a mágus belülrõl megcsinálja a varázslatot. Szóval a Sakál eredeti célpontja valaki a karavánból volt. S honnan tudta, hogy a személy ott lesz, s elég közel a kapuhoz? Biztosan a rablókat is õ uszította a város ellen. Nem hiszem, hogy az õ emberei voltak, de felbujtást szervezhetett. És íme, jól elõkészítette ezt a hajó, hogy ide kerülve leszámolhasson vele, csakhát mi is itt vagyunk....
körbetekint, hogy mit szólnak a gondolatmenethez.