Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Feltekint az északira, és méltatlankodó képpel válaszol
- Nohát, Velar rendíthetetlen katonája úgy gondolja már az is baj, ha pihenünk egy kicsit, és átgondoljuk a dolgokat, mielõtt olyasmibe ugrunk amibe nem kellene. Miért nem törõdsz inkább a nõddel?
Felkel, és odamegy a kormány romjainál fekvõ halott férfihoz, lehajol hozzá és imátkozik lelkéért.
<Adj nekem fényt az árnyékban, értelmet a semmi közepén, szándékot az elmúlás határán...Mutasd meg Kegyelmes úr, találkozom e még a végzetemmel, vigyem e partra e hült burkot, s álljuk e tovább a szomj próbáját?>

[Navaratna]

(Fergia)

-Hogy mi sûrû és mi nem, így a húgy után találó és idevágó. Minél tovább itt leszünk, annál sûrûbb lesz az is...A víz jól hangzik, egy közepesen bõ kortyra igényt tartanék. De csak ha marad nekem.
Ezek után nem várakozik tovább -annál is inkább, mert nem akarja megvárni, míg akár a sárga férfi, akár az exrabnõ kifakad a dzsad izmos beszólása miatt- megfogja Carwyn karját, akár mászkál fel s alá a férfi akár nem és elkezdi lehúzni a fedélközbe, hogy abba a szobába vezesse, ahol a maga ruháit is hagyta.
-Ne ellenkezz. Most én vagyok az orvos és te a beteg. Van itt elég szabad, ép férfi, aki elvégzi azt, amire kértem.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Hangosan és vidáman felkacagok Salah beszólásán.*

-Foglalkoznék én szívesen barátom, de ti nem hagytok minket békén. Így elõbb titeket kell gatyába rázzalak és utánna irány a part és a szabadság!
Addig is megyek a vízért. Remélem az ellenlábasunk nem kutakodott a holmimban amíg itt fent szórakoztunk.

*Elindulok könnyed kocogásban a meditálóshelyem felé, hogy megnézzem a vizestömlõt a zsákomban. Ha még megvan visszaviszem a többiekhez és adok mindenkinek egy egy kortyot, ha még marad akkor még egy kört és ha ezután van még azt elteszem késõbbre. Elõsször Avy-nak adok, aztán a lefelé igyekvõ Fergiának és nem hagyom hogy visszautasítsa a többiekre hivatkozva. Ezután a sorrend a durakodáson múlik. *

[Navaratna]

(Fergia)

<Egy nap után a nõje...? Nevet...Van aki a nyugalom álcájában, mosollyal arcán fogadja a halált, vagy hogy elment mellette. Lehet gyûlölni ezért valakit, lehet szeretni. Hm, szabadság, part...Nekik igen, mert ez nem az õ nyomozásuk kudarca. Nincs szükségem Joakimon kívül egyikükre sem.Bár ha valóban itt száradunk el, már nem is számít...De nem fogunk itt meghalni. Uram megmutatta nekem. Ki fogunk kötni. Ki, csak nem ott, ahol képzelik. S ha a parton is össze leszek velük zárva egymásra utalságból? Nehéz lesz türelemmel viselni. Nagyon nehéz. Gyakran utálom az embereket. Utálom, hogy nem veszik ugyan olyan komolyan a dolgokat mint én. Mi bánt, kérdezte Carwyn. Talán majd ezt is elmondom neki. De mért is...?Mert itt jelenleg erre van idõ leginkább.>
Fergia arcára nem csalt mosoly a könnyed humor. Hirtelen gyermetegnek és oda nem illõnek érezte a korábbi viccét is. Ránézett Kalmonra, valami olyan tekintettel, amin nem lehetett kiigazodni, olyan összetett volt. Talán úgy próbálhatta volna összefoglalni valaki, mit lát a papnõ szemében, hogy tud valamit. valami olyat, amit a többiek nem. Ó, de nem mint valami sunyi, álnok titok. Hanem valami másféle tudás az. Nem ijeszgetõs, nem vicces. Nem kioktató, nem okoskodó. Egyszerûen súlyos és megfoghatatlan. Ezzel a ekintettel övezte Kalmont, miközben ivott egy picit a kulacsból. Nem titakozott, nem kérette magát, ivott, mert szüksége volt rá.
<Mért is utasítom õket? Mert nem tudok hatfelé szakadni. Ha tudnék, magam csinálnék mindent, leitatnám õket, bezárnám mindet egy kabinba, hadd révedjenek bele az alkoholgõz mámorába s nem zavarna egyik sem. Egyik sem...Nincs jó kedvem. Mikor is votl utoljára jó kedvem...? Amikor nevettem. Megnevetettett. Nem számít.>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi nem ellenkezik, és a nõvel tart.
<Már rég vége lenne ennek az egésznek, ha valaki nem tesz keresztbe! Már régen mehetnék haza! De ez most mi??? Talverin hol van? MIÉRT BÜNTETSZ ENGEM?>
Hagyja hogy vezessék, de egyenlõre nem szól. Túl fáradt, és túlontúl elege van.

Pedig a vöröslõ Nap még alig bújt ki az óceán végtelen horizontja mögül.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Fergia és Carwyn kettesben lemennek abba a kabinba, amelyikben az éjszakát töltötték. Minden ugyan úgy van odabenn, ahogy hagyták.
Flamm nem egyedül tér le a hajó gyomrába, vele tart Joakim is. A konyhában található lejáratnál talán két percig álldogált. Elõbb eltette övébe buzogányát, majdan lovagikardját vette elõ. Párszor végigsimított rajta, suttogott pár szót hozzá, majd a kard hegyénél egy talán arasznyi gömb kékesen kezdett világítani oly fényességet adva, mintha 3-4 fáklyát gyújtottak volna meg. Ezt követõen lemászott vissza a padlózaton tátongó lyukon, s indult el a raktér végébe.
- Na lássuk hol is ment fel ez a szemét... én nem hiszem, hogy pusztán mágiával közlekedett volna.... Kell itt lennie valamilyen járatnak...
*Gorden a szétporladt kormánykerék mellett talált lyukba betekintve egy igen szûk járatot lát. Mélysége talán két lábnyi lehet, míg szélessége alig több mint fél láb. Igencsak szûkös... bár a nap már az égen teljes pompájában tündökölt, de a járatból tovavezetõ másik út nem látszódott.
Salah Jaszaf teste felett térdel s imádkozik lehunyt szemmel...
Kalmon kulacsából csak egyszer tudott mindenkinek vizet adni - sajnos több nem volt már tömlõjében.
Avyen eközben takaróért ment a fedélközbe, hogy Jaszaf gárdavezetõ testét tudják mibe csavarni.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Csak bólint az utasításra és eltûnik a hajó gyomrában. Keresgél, amíg nem talál egy takarót, és ha megvan akkor a holttesthez viszi. Kiteríti a takarót, és gyakorlott mozdulatokkal csavarja bele a testet, végül átköti valamivel.*
<... Ha már azt nem engedik, hogy boldog lehessek azzal, akit megszerettem, akkor hasznossá teszem magamat. Morgena színe elõtt majdcska változnak a dolgok, és értékelni fogja tetteimet. ...>

[Navaratna]

(Carwyn és Fergia)

//folytatása következik, eddig ennyi termett messengeren//


Fergia oda vezeti a férfit, ahol a holmijait hagyta.
-Vedd le a páncélt elõször.
Amint ezt megtette, közelebb hajolt az arcéhoz és a szemeit kezdte vizsgálni:
-Hm, véreres, de nem váladékozik.Hányat mutatok?- takarta le az egyiket és 3at mutatott a hüvelyk, mutató és kisujjával.

-3

-Jó. Homályos érzet a látás szélén, fénykarikák nem táncolnak a szemeid elõtt?Esetleg fehér vagy sötét foltok?

-Fehér foltok, mint amikor valakinek a szemébe villantasz

-Múlik már, vagy állandónak érzed?- [i] tette ujjait a férfi arcára, hogy megtapogassa a szem környékét, nincs-e megduzzadva, s hogy a hám sérült-e

-Hála Az Isteneknek már elmúlik. Nem tudom ki volt az a vadbarom, aki lángra lobbantotta a Sakált. (Az utolsó mondatot, mintha csak magának mondaná, motyog)

-Én voltam az, most kezdtem a szarv növesztésébe, bár nem vagyok bika- közölte Fergia mintha azt mondta volna, tengeren utaznak.
-Kérlek, most ne kezd el háborogni. Fényt kértél. Kaptál. Az idõt nem szabtad meg pontosan és máskor talán ha pontosabban fogalmaznál...Mindegy, örülök hogy nem vakultál meg.Szem rendben. Derékig vetkõzz le. Még nem végeztem.- kulcsolta össze maga elõtt ujjait és egyet hátrébb lépett hogy a férfinak legyen tere a vetkõzéshez.

A férfi igencsak meglepõdik a vetkõztetéstõl.
<Mi a fene? Mit akarhat megvizsgálni még?>
Mindenesetre eleget tesz a nõ óhajának,gyorsan megszabadul felsõ ruházatától

-Nos, látom, a szemeid egy nagy kérdõrúnák. Láttam, rosszul lettél az események közben. Kiderítem, mért, bár a sakál az elsõ gondolatom.
Ezzel elõször nyakához tette kezeit hogy ott számláljon pulzust.
-Milyen a közérzeted? Rosszullét, émelygés, gyengeség?Bármi szokatlan, ami nálad nem normális? Hm, ez érdekes...
Fergia a férfi izomzatát bámulta.
-Számon felüli...Oh, de te nem vagy teljesen ember...A pulzus rendben, ha a közepesen gyors annak számít.

-Felesleges megvizsgálnod. Semmilyen kárt nem tett bennem a Sakál. Rosszul voltam, ez igaz, de bizonyos 'erõnövelõ' szerek mellékhatásokkal járnak.

Fergia félrebillentette kicsit a fejét, majd a felismerés csillant szemeiben.
-Hm, annak létére, hogy orvos vagy, tudhatnád: a hatalom itala káros az egészségre és árt a szépségednek.

A férfi tekintetében mintha megvillanna valami, kissé talán ijedten (?) kérdez vissza:
-Honnan veszed, hogy hatalom italát ittam?

-Hm, hm. Mondjuk úgy, voltak idõk, amikor otthonosan mozogtam abban a világban, ahol itták az effélét.Egy dolgot a boszorkányoktól eltanulhatnál: ital nélküli erõvisszanyerés. Állítólag kellemes és nem is káros.Egyéb körülmények között szívesen feljegyeztem volna az anatómia jellemzõidet, mert hozzád hasonlóval sem élve sem holtan nem találkoztam, de nem hiszem, hogy akár hagynád, akár lenne rá idõnk. - bár ennek ellenére értõ kézzel tapogatta ki, melyik izom hol kezdõdik, hol ér véget és a bordákat is tapintás útján kezdte megszámlálni

Masszív testfelépítésû, de nem kifejezetten erõs. Izmai kidolgozottak, de nem dagadnak. Erõben fel sem érheti Kalmont, vagy akármelyik férfi-társukat.A férfi homlokán lassan egy izzadságcsepp csúszik le.
-Dehát.. ilyeneket csak boszorkánymesterek isznak.
Az alternatív mananyerésnél hirtelen forróság önti el a gyomrát, és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy tegyen valami meggondolatlant (pozitív meggondolatlant ) de végül is visszafogja magát.

Fergia türelmesen belekezd:
-Nos, ha itt lenne a szobában egy boszorkánymester, megmondanám neki, hogy olvasson többet: a boszorkányok is szoktak,de csak a csúnyák. <Ez ebben a formában nem igaz, de viccnek jó> Továbbá azt is megmondanám neki, hogy amíg hirtelen egy rejtélyes kór nem csap le a hajón tartózkodókra, avagy Jaszafnak nem támad kedve sétát tenni, így kissé kihülõ állapotában, addig szívesen látott személy.
Kezével kicsit igazított Carwyn fejállásán, s végig a szemeibe nézve hozzálátott egy állapotfelmérésnek:
-Mégis megvizsgállak. Soha vissza nem térõ alkalom...Légy türelemmel, nem tart soká és kínos részletekbe nem megyek.
Miközben a férfi fülei alatti mirigyseket megtapogatta, nem-e nagyobbak a kelleténél, gondolatai meglódultak.
<...Amíg valóban nem tesz hitemre tilalmas dolgokat, nem zavar. Eddig nem volt okom kételkedni személyében. Egészen békés, s nem úgy békés, mint akimegjátsza, hanem mintha valóban ilyen lenne. Most nézzek a lelkének héjára? Nem vagyok varázsló.Nézzen rá a kánya...A szemei...Kitágult a pupillája...melege van hogy gyöngyözik a homloka...? Oh, Ellana, mókázol velem? Inkább Antoh védõ tekintetét fordítanád bárkánkra, hogy a part felé vezessen minket!>
Halk hangon, maga elé beszélve folytattaa férfi "elemzését, inkább fennhangon értékelve:
-...egyöntetû mirigyek, nincs csomó...közepesen fejlett...közepesen táplált férfi...félig kyr, félig ember, hm...a kulcscsontja milyen érdekes...a bõrön nincs hiba, sem élõsködõé, sem betegségé...színe kreol...halványkreol...hormonjai jó arányban lehetnek, nincsenek nõies vonásai, szõrözöttségben is normálisnak mondható...pszichésen rendezett...vagyis remélem az...mája normális méretû, ahogy a...hm, remélem ez az a nyálkásmirigy, ami az embernél is itt van...-tapogatta a hasnyálmirigy tájékát finoman. Elõtte a nyakkal végzett, a kulcscsonttal, karral, megsimította a bõrét mellkasán, majd a hasát nyomogatta jobb tenyerével, míg balkeze a férfi vállán nyugodott. Hangja egyre jobban elhalkult. Fergia arca vesztett fehérségébõl, elõször rózsaszín lett,majd pír bontakozot ki rajta. Szemei sötétékékké váltak, de talán növõ szembogara miatt. Tekintete kiolvadt egészen, beszédes volt. A vonzalom szikrái pattantak fel benne.
<...az alkata kedvemre való...még az a karika is a szemöldökében. Gyorsabba ver a szívem. Valami stressz? ...nem stressz...Minden Szerelmek Anyja próbálkozik...Gombóc nõtt a torkomban, csúnya gombóc, és nem tudom levenni róla szemem...be kellene fejeznem, ellépnem tõle hogy kész a vizsgálat. De milyen meleg a bõre! Meleg mert él...Kellemes...Mit csinálok...? És mért...? Meg kell tudnom, hogy...>
A vizsgálat kommentáló szövege elhalt. Fergia jobb kezének körmeit finoman végighúzta a férfi bõrén, baljával megérintette Carwyn szakállát.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Látva, hogy megint mindenki elég jól elpályázott körbenézek, hogy milyen tereptárgyak vannak. A kormánylapátot megszemlélem amennyire lehet innen a korláttól. Aztán megpróbálom megállapítani, hogy hol is lehet a mozgató szerkezetének terme a hajóban.*

<Ha sikerülne egyenesbe hozni a kormányt akkor legalább nem térnénk ki jobbra, mert lassan megfordulunk. Persze iylenkor mikor az egész hajó elszabadulva garázdálkodik a tenger közepén mindenkinek sürgõs dolga akad, de mikor épp nincs semmi , akkor nem hagyják az embereket békén egy percre sem. >

*Gondolkodás közben elindulok, hogy a horgonyunkat leengedjem, hogy legalább ne sodródjunk tovább.*

[Navaratna]

(Carwyn és Fergia 2 blokk, befejezés)


A férfi szíve is hevesebben kezdett verni, mert alighanem megláthatott valamit a nõ szemében. Fergia szeme, az a jégbefagyott gyémánt kiolvadni látszott. És, mintha egy cseppet elpirult volna. Megérintette a nõ vállát.

Fergia füle vérvörös lett, majd közelebb hajolt Carwyn arcához.

Carwyn is közelebbhajolt a nõhöz, és megcsókolta. Az elsõ rövid volt, várta a nõ reakcióját, mintha nem tudná mit is akar Fergia valójában.

A nõ szemei lezárultak, ujját,ami addig csak megérintette a szakállat, most megpróbálták azt ujjai köré tekerni. Igen finoman visszacsókolt, csupán ajkaival.

Carwyn jobbját a nõ derekára helyezte, balját, válláról lassan a hátára eresztette.
És folytatta. A csókok egyre szenvedélyesebbek lettek, a férfi lelke pedig az egekben táncolt. Évek óta elõször boldognak érezte magát. Úgy érezte semmi sem törhet vesztére. Pár boldog pillanat volt csupán.
Aztán újra eszébe jutott a gyilkos. Lassan befejezte, gyengéden elszakadt a nõtõl.

Fergia lehunyt szemmel, megrészegülten vette tudomásul, hogy az elõbbi kábulatnak lassan vége szakad. ha vége is lett, a férfi bõrén nyoma maradt: mert a papnõ ujjait a férfi bõrébe mélyesztette kicsit.
-No szóval....azt hiszem...egészséges vagy...

Rámosolygott Fergiára, nem lehetett szavakba önteni az érzéseit. Most azonnal letérdelt volna, felfedvén mágikus védelmét, hogy a nõ szabadon belepillanthasson valódi belsejébe. A gyilkos után ugrott volna, örömmel. Elpusztíthatatlan lett volna.
De ilyet képzelni öreg hiba. Ez is egy volt, mestere tanításainak.
Ám ezúttal valahogy hidegen hagyta mestere szavai.
A pár boldog pillanat elmúlt, és eszébe jutottak mindazon testvérei akik most haldokolnak, vagy a víziváros csatornáiban lebegnek. immáron holtan.
-Csak jussunk ki élve. Momentán nem akarok mást. De mégis... A Sakál fejét.

-Nem csak te akarod a fejét...- beszélt suttogva a nõ. Úgy tûnik, õ nehezebben jön vissza abból az állapotból. <...hát nem maradt néma testem...>
Szemeit még most sem nyitotta fel, révedten állt.Aztán nehezen rávette magát és carwynra nézett:
-Szemed mint a gleccser kékje, vízi holt szûz bús éneke, tél ágyéka jégvirágja, vetélésnek zúzmarája...Szebb verset nem tudok fejbõl...Remélem megfelel...És most ha akarsz, felöltözhetsz...- nézett végig lassan a férfin, de nem úgy, mint aki fel akarná falni egyben, hanem csodálkozón.

A férfi mosolyogva nézte a nõt, majd halkan pyarr nyelven megszólalt:
-Nem vagyok famor. Sohasem tanultam verseket. Szégyellem. De a tiéd gyönyörû volt.
Köszönöm a kezelést.
Most már lasabb tempóban veszi magára vissza a ruháit, és végül a vértjét is. Mélyet sóhajt, elmereng majd a semmibe révedve mintegy mellékesen megjegyzi:
-Nincs több titkom elõtted, majd szeretném hogy a fejembe pillants. Csak hogy tudd hogy én nem vagyok olyan... mint a többiek. Majd egyszer. A szárazon.
Most.. felmegyünk?

-Úgy lenne helyes- csipkodta meg önnön arcát Fergia, hogy visszarázódjon
-Ha minden adott, kérésed szerint teszek.De mielõtt úgy tennénk, hogy kimegyünk innen, figyelj: közelebb engedlek, ha egészséges vagy. Nem csak a a tested, de a lelked is. Nem leszek sem az anyád, sem a testvéred, sem a lányod, se úrnõd, se szolgád. Épen kellesz. Nem menedék és nem zsámoly akarok lenni.
Halkan mondta, nem szigorúan.
-19 éve nem érintett meg senki, de lelkem nem torzult bele. Nem szeretném, ha most kellene megtörténnie.

-Hát mi akarsz lenni? - hangzik a csendes, és fürge válasz. A férfi arca most nem tükröz semmilyen érzelmet sem.
-Mert összetörni nem akarlak, lehet hogy még nem hiszed, de jobban szeretlek annál. Te.. sarlatán.
A szikéjére gondol, megereszt egy halvány mosolyt.

Fergia mosolygott. Ó, hogy nem pirultak bele az istenek! Mosolyogva ez a nõ olyan fájdítóan szép volt, hogy egy jéghegy is beleolvadt volna.
-Az leszek, amivé engedsz lennem. Nem követelek.

-Én csak egyet kívánok: a szerelmed. A lelked, amit magamhoz ölelhetek. Téged. Semmi mást.
Egy boszorkánymester szájából az utóbbi mondat félelmetesnek tûnhet, de a férfi nem zavartatja magát, vagy legalábbis nem vette észre hogyan fogalmazott.
Elhatározta hogy úgyse tehet semmit a testvéreiért, úgyhogy a mai napra kizárja ezt a gondot a tudatából. És a lelkiismeret-furdalást is.

-Szerelem? Nálam lassan alakul. De akkor tartóssá lesz. El fogsz velem bírni? ...És nem hoztál kristályt...Nem abba zárják a lelkeket? Feketét kérek- húzta végig ujjait a férfi sérült arcán. <Uram, ez több mint szokatlan. Egy toroni boszorkánymester és egy dorani születésû dartonita násza?>

A férfi csak most vesz észre, hogy mit mondott. Kissé megrémül szavai miatt, de, hogy gyorsan helyre tegye így válaszol:
-Bár Urad ében, tiszta, galamb lelked nem börtönözheti be semmilyen ártó praktika. <Úristen ilyen eszelõsen gyenge alakítást még a rododa mûvészek sem nyújtanak! Jobb lesz, ha csendben maradok.>

Fergia majdnem vigyorgott:
-Ugyan, értettem mit akartál mondani. És jelenleg minden vagyok csak tiszta nem. két napja nem fürödtem, és nekem mániám a fürdõ, még ha mást ezt északon betegesnek tartja is. nyugalom. ha nem csinálsz olyat, mint Avyen és a párja, vagy nem kérsz meg rá két halottat, hogy csinálják, addig nem tudsz kihozni a sodromból.
-Most levetem ezeket, mert nem tûröm magamon tovább, miben azt mûveltem, amit fenn is láttál.- sétált a férfi háta mögé, a korábban párnájának használt ingjét és szoknyáját kiterítette, lekapta magáról az eddig viselt alsóingecskét és kisnadrágot és helyébe került a szoknya és az ing. Még a kendõt is a kis, levetett kupacra dobta. Nem zavartatta magát, bár csak hátát merte a férfinak mutatni.
Ezután megfordult, kezében a levetett holmival
-Felcsatolnád az övet fegyverestül? arra már nem maradt szabad kezem. utána mehetünk.

A férfi nem bámulja a nõt, meg se fordul. Amikor Fergia megszólítja megpördül, és végigméri az új ruhaösszeállítást.
-Te így is gyönyörû vagy.
Nem válaszol a nõnek, csak közelebb lép, testük összeér, és a nõ háta mögött összefûzi az övet.
-Menjünk. Még a kishölgy gyanút fog.
Felnevet.

Báõr egy egyszerû övfelcsatolás volt, Fergia elgyengült és le kellet zárnia a szemét.

-Menjünk, persze, persze...- mondta ervül.Amint kimentek a szobából, Fergia felment a fedélzetre. Kidobta amit levett magáról a tengerbe, aztán pár percre szellõztette a fejét.
<Hogy jutottunk el a torokhoz tartott tõrös inkvizítori kikérdezéstõl odáig, hogy tulajdon képpen szerelmet vallott nekem? Nem csináltam semmit. És mi lesz most ezután? A nyomozást be kell fejeznem. de mért venne belõple részt? Csak egy bugris mágikus vihar tette le ide...Hm, ami mágikus, annak célja van. Nem lenne véletlen, hogy ez a rakás ember itt termett? Hogy lehet, hogy a dzsadok hullanak, mint a legyek, de a külhoniak nem? A következõ talán az a két megszeppent sivatagi lesz, majd a két harcos? Talán többet kéne arról tudnom, hogy mielõtt ide sodrótak, mi ügyben jártak. Amint lenyugszik minden, és a Sakál nem csinál egy heroikus visszatérést, Joakimmal beszélnem kell. S ha partot érünk mi lesz a félvérrel és velem...Nem aggódom miatta. Az lesz, aminek lennie kell. Nem erõszakolom meg a sorsom.>
-Bõsz Tengerek Vad Szüze, kérlek, légy segedelmünkre-mormogta Fergia, aztán körbetekintett, ki van a fedélzeten, megnézte a szétroncsolt kormányt, majd maga is a fedélközbe indult.

[Alauron]

(Salah)

- Elviszem a fegyvered a szerettedhez, gárdista - mondja anyanyelvén a friss halottnak, hangjában ezúttal nem megvetés van, amit a gárdista szót kiejti, hanem kegyelet. Magához veszi Jaszaf jatagánját, aztán, hagyja hogy Avyen betakarja a testet. Mikor végeztek, a felszereléséhez megy, és iszik egy keveset, a vízbõl, aztán körülnéz. Mivel se Fergiát, se Carwynt nem látja, úgy dönt, ha Avyen végzett a testtel, beszél vele.
- Örven a szívem, kisasszony, ha kegyeletet látok buzgó lelkében, legyen hát kérem segítségére most egy élõnek, szerény személyemnek, s bár sebet szerezni nem kevés dicsõség, de elfertõzni hagyni annál nagyobb bolondság, Kedves.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Várja, hogy mit akar kihozni a beszédébõl Salah, aztán mikor a végére ér, kicsit kényszeredetten elmosolyodik.*
- Természetesen. Jöjjön le a fedélközbe. A kabinban vannak a gyógyfüvek, meg a kötszer.
*Azzal elõre indul, és ha leértek a kabinjába, elõkeresi felszerelését, majd a férfi sebeit kezdi vizsgálgatni.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Kalmon szétnézett: körös-körül csak tenger, a látóhatárnál sehol sem látszódik még egy picinyke szárazföld sem. A hajón már csak négyen vannak fenn: Salah, aki nem rég fejezte be az imát Jaszaf teste felett, Avyen aki a holttestet épp egy takaróba csavar bele, Gorden aki a kormány megmaradt részénél a padlón vizslat valamit, és õ... egy enyhe hiányérzettel és kissé mérgesen indul dolgára, azonban Gorden megállítja miközben a felfedezen lyukat vizsgálgatta.*
- Nem tudom hová indultál Kalmon barátom, de megkérhetlek arra, hogy segíts nekem - ahogy elnézem, már úgyis csak ketten vagyunk itt fenn. - *célzott itt arra, hogy Avyen és Salah épp ekkor indultak le a fedélközbe, Salah sebesülését ellátni. Odalent Avyen kicsit fancsalian veheti tudomásul, hogy még Salah sebesülését el tudja látni, de többre már nem marad gyógyfüve. A kötszere is kifogyóban van... Majd gyakorlott mozdulatokkal felméri hogy mire van szüksége és ellátja a férfi sebeit, be is kötözi.
Szinte váltották egymást, mert ahogy õk ketten beértek a kabinba Fergia és Carwyn kijöttek a sajátjukból. Fergia egyenesen a fedélzetre siet, hogy "szennyes" ruháitól megszabaduljon - egy nagy lendületû és széles mozdulattal a tengerbe veti õket, majd alaposan felméri a hajót. Nagyon furcsa dolgot lát: a fedélzeten egyedül Kalmon és Gorden tartózkodik, senki más...
Odalent a hajó gyomrában Joakimnek és Flammnak sima útjuk volt a halottakig. Uwel lovagja a kardja fényénél jobban szemügyre veszi azt a falrészt, ahová a vérnyomok vezetnek. Gondterhelten néz Flammra.*
- Te értesz valamit a titkosajtókhoz?...

[Navaratna]

(Fergia)

<Se a két dzsad se senki...Csak nem megint itt járt a Sakál, míg mi...?>
Kalmonékhoz sietett:
-Hova lett a két sivatagi férfi? Az a kettõ, aki korábban a korlátnál ült. Ha kiderül hogy kibelezték õket észrevétlen, én gyereket szülök. [/i]

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Végre tenni is kéne valamit hajóügyben, mert most bezzeg a legkilátástalanabb helyzetben mindenkinek sokkal "fontosabb" dolgai vannak. Leengedem a horgonyunkat, hogy legalább ne sodródjunk tovább, amíg kitalálok valamit, ha már a többi szerencsétlen nem képes gondolkodni. Talán gyorsabban végzünk, ha segítesz és közben elmondod én mit tudok neked segíteni. Egyébként a két dzsad, akik az elõbb még itt ültek hova lettek? Mondjuk én már semmin sem lepõdöm meg.

*Mindezt nagyon szúrós szemmel, igencsak mérgesen mondom. A végén még legyintek is egyet, de nem lehet eldönteni, hogy lemondóan vagy indulatból csápoltam.*

<Szentség ide vagy oda azthiszem itt lesz az ideje egy alapos lehordásnak az egész társaságra nézve. >