Al-Abadanai kalamajka

családi okiratok · Szerző: **Orwen del'Correl** » 2006.10.17. 19:41

(Carwny)

...de mégsem ugrik ki, ehelyett idegesen köp a vízbe. Nem szól senkihez, csak idegesen járkál fel-alá. A baltáját jobbnak véli most eltenni, -övébe tûzi, ahogy eddig is- a nyílpuskáját pedig a vállára akasztja.
A Dzsad harcosnak csak annyit modul, hogy:
-Itt nincsenek titkos ajtók. Mágiahasználó a mocsadék! Valószínûleg pap. Nem, nem szorongatott semmilyen istenverte szimbólumot!
<Bár Ranagol papjai tetoválásként hordják a szent jelképet>

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.17. 21:44

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Avyen apró pofozgatására Fergia lassan magához tér, messzirõl jutnak el hozzá elõször a hangok, szemét is apró fájdalom árán tudja kinyitni - s a kisboszorkány arca bontakozik ki szemei elõtt. Érzi, hogy ruhája félig-meddig rajta van, hogy takarja testét.
Gorden a kormánykerékhez lépdel és észreveszi azt az alig fél lábnyi széles "lyukat" a padlózatban - de ezt Carwyn is észreveszi amint idegesen le-fel járkál a hajón. Joakim Kalmon szavai után komoran tekint Jaszaf mozdulatlan teste felé, majd öles léptekkel elindul hozzá. Letérdel melléje ellenõrzi állapotát - ha valaki követné egy szomorú eltávozás tanúja lesz. Jaszaf az érintésre erõtlenül nyitotta ki a szemét, melyben már csak a végtelen homály volt látható. Joakimnak megfeszültek arcizmai, majd a sebbel akart foglalkozni, ám Jaszaf erõtlenül fogta meg kezét.*
- Már..... késõ..... Dabishi.... a feleség.... ... és Hassz...... - *köhint párat erõtlenül, melynek következtében kicsi habos váladék buggyant ki szájából* - szerte...em ....ket....*ezt követõen keze a padlózatra esett erõtlenül, szemei felakadva "nézték" az ég kékjét, amit Joakim lassan lezárt szemhéjaival. Komoran, sötét tekintettel állt fel, majd egy erõteljes rúgással adta ki magából feszültségét, mely a prorrá zúzott kormány elõtt állt.
Salah és Flamm egy kicsit nézték még a vizet, de a Sakál nem adott jelet magáról. Se nem fodrozódott a víz, se vércsík nem látszott...*

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.17. 21:57

(Fergia)

Ahogy sejti, kezd a tudatalatti elröppenni és józansága visszanyerõdik, ott folytatja ahol abbahagyta:
-...vizsgálni...! Meg kelll vizsgálnom, miattam vakult meg!-hadovál még zavaros szemekkel ervül Fergia-Meg kell néznem! Carwyn miattam vakult meg!
Próbál felülni és szemeivel a félvért keresi. Kapkodja a lélegzetet, aggdó és ideges, a hullanyugalom sehol nem fedezhetõ fel rajta. Kótyagos, így nem próbál még felállni és a tarkója is mintha fájna, oda is kap, majd magára:
-hogy van rajtam ing? Hisz az szennyes!

Szerző: **Gorden Harunn** » 2006.10.18. 11:30

<Hogy Doldzsah küldjön villámot az összes varázshasználóra. Ezek már azt etsznek amit csak akarnak? Na mindegy azért megnézem azt a lyukat. Jaszafra már nem számíthatunk

Így valahogy nekünk kell megoldanunk a fennálló helyzetet. >
*Odalépdelek a lyukhoz, és megvizsgálom.*

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.10.18. 19:33

(Avyen)

*Meglepõdve nézi Fergia félrebeszélését, majd a nõ mögé telepszik és magához ölelve csitítgatja.*
- Semmi baj. Nem vakult meg senki. Minden rendben. Pihenj.
*Körbenéz a társaságon, és szemei Jaszafra tévednek. Szíve elszorul. Pár könnycsepp buggyan ki szemeibõl és gurul végig arcán, hogy aztán Fergia vállára pottyanjon.*
- Mikor lesz már vége ennek a szörnyûségnek? Hányunknak kell még meghalni? Sosem lehet már béke és nyugalom?
<... Ahova megyek, ott halál és káosz üti fel a fejét. Lehet, hogy én vagyok az aki ezeket a szörnyûségeket elõidéztem? Felborítom a békét. Olyan kiegyensúlyozott és tiszta embereket ugrasztok egymásnak, akik nem érdemlik meg. Halál és pusztulás kísér utamon. Azzal, hogy a gyógyítást és az életet szolgálom, csak magamat csapom be. ...>

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.18. 19:53

(Fergia)

-Hogy? Meghalt valaki?-váltott közös nyelvre, ahogy már egyre tisztábban kezdett gondolkodni és látni. De még most sem sikerült összekapcsolnia Avyen szomorú közlését annak tárgyával.
-...Carwyn...meghalt...?-suttogta igen-igen halkan és elsápadt.
<És ha igen? Sajnálnám? Igen, a rohadt életbe!>

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2006.10.18. 20:09

(Kalmon)

-Jaszafon sajnos Joakim sem tudott segíteni. Õ halt meg. Carwyn él és lát is többé-kevésbé, ahogy figyelem. Csupán a szemei úgy néznek ki mintha már két hete nem aludt volna valami nagy karnevál alatt.

*Mondom nyugodt érzelemmentes hangon Fergiának. Majd elkezdem kémlelni a láthatárt mindenfelé, hogy van-e valamerre jele szárazföldnek.*

<Ha kikötünk tényleg beszélnem kell majd elég sok emberrel a társaságból.

>

Szerző: **Alauron** » 2006.10.18. 20:19

(Salah)

<EZ nem lehet...lehetetlen.>
Mintha élete nagy lehetõsége csúszott volna ki a kezébõl, mintahogy számára az is volt...
<Elment, és nem tudtam megölni...megmondták...az örvényben, láttam hogy ez lesz. Most már értem, volt egy lehetõségem , de nem sikerült...Mindegy, nemsoká végünk van...de azért rontani nem rontok tovább a dolgon...>
Rezignáltan letelepszik egy nyugalmas pontra, kinyújtja vállát, és tompa arckifejezéssel bámul maga elé. Valamennyire figyeli azért, hogy mit csinálnak a többiek.

Szerző: **Flamme O'Styg** » 2006.10.18. 20:30

Leül a patkára, kezeit a lábán lógatja, fejét elõre dönti, a hajtincsek belelógnak az arcába. Halálos nyugalommal kérdezi:
-Most mit tegyünk?
~Itt fogok dögleni ezen a nyavajás hajón. Ohh Kobra sajnálom... NEm tudtam megfelelni...~

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.18. 21:34

(Fergia)

Mikor meghallotta, ki halt meg, olyan volt, mintha valaki egy kis csengõt ütött volna meg a fülében. Egy csengõt, ami felébresztette s emlékeztette, ami fel volt forgatva, rendet talál, ami háborgott, elsimult.Nem kérdezett semmit. Mit kérdezhetett volna? Mikor halt meg? Ránéz és tudni fogja. Mondott valamit, azt? Számít?Jaszaf testéhez mászott, belenézett a férfi szemeibe.
<A szem a lélek tükre.Van, aki azt mondja, látni a friss halott szemében a mezsgyét, ami a túlvilágra vezet. Látni az elmúlást, a megnyugvást, a búcsút.>
A férfi szemeit lezárta, testét hátára fektette ha nem lett volna úgy, kezeit mellén keresztbe rakta, majd feje mögé térdelt, sarkaira ült és a halott bal fülébe sugdosni kezdett. Csak Jaszafnak, senki másnak. Majd homlokon csókolta õt lágy arccal s felállt.
-Két embert kérek, menjen le a hajó gyomrába. Egy ott, amit szétvertünk titkos ajtót, egy pedig ott, ahol a Sakál feljött a kormányhoz. Nem, Carwyn, te maradj. Joakim, adja vissza kérem a két üzenetet, vagy tegye el biztos helyre, azaz tartsa magánál.
Míg mást padlóhoz vert a reménytelenség, õt cselekvésre és nyugalomra ösztönözte. Másodnapos szomjúság reszelt torkában de félretette.
-Köszönöm, Avyen, hogy gondoskodtál rólam. Hozz egy takarót, amibe Jaszaf aim Nadhbul, El Zashra nagytiszteletû fõ gárdavezetõjének testét tekerhetjük. Uram, (Salahnak címezi ezt) ön az elhunyt népébe tartozó. Döntsön róla, testét adjuk-e a víznek?
<Túl magas rangú testet választott el lelkétõl most. Nos, úgy hiszem, a sors kereke lassan úgy forog, hogy kik a Sakál sorsának szõnyegét fonták, lassan lefejtik mûvüket...>
Ezután széttekintett a fedélzeten, újra derekára csatolta övét a fegyverekkel a tõrét újra tokjába tolta.
-Carwyn, kövess engem.
[Kérlek ne ellenkezz.]tette még hozzá, hogy ezt csak a férfi hallja gondolataiban. Fergia szemei tiszták, mozdulatai nyugodtak, hangja higgadt, nem parancsolgató, látszik, a történtek nem hagyják hidegen, de nem hagyja eluralkodni magán.

//pm ment//

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2006.10.19. 5:50

(Kalmon)

*Kémlelés közben érzékelem a változást a társaságon. Elgondolkodok ezen és lassan érlelõdik a gondolat egy kissé drasztikus húzásra.*

<Ez nem lehet igaz. Most meg a sok elanyátlanodott kölyök pózában tetszelegnek. Amíg volt megfogható, megüthetõ ellenségük mind tíz körömmel kapart, hogy az övé lehessen a dicsõség múló morzsája. :evil:

Mostmeg csap ülnek az önsajnálat tengerében és kókadoznak itt!...Ha jobban megnézzük én is ilyen voltam, de Avy ráébresztett, hogy van ennél fontosabb is. Élni!!! Hát legyen! Megintcsak nekem jut a feketebárány feladata, de legalább amíg engem esetleg megvetnek, gyûlölnek megint lesz mi összetartsa a csapatot.>

-Hé anyámasszony katonái! Mindjárt eltörik a mécses és itt fogtok pityorogni? Ezt el kell majd mesélnem, mert ezt meg kell tudja a világ! Salah a sivatag bajnoka és Flamm a tûzkobra kegyeltje egymás nyakába borulva sirdogálnak, miközben lehet, hogy csak karnyújtásnyira a szárazföld és a megoldás, de ugye elhagyni magunkat sokkal könnyebb?!

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.19. 8:08

(Fergia)

Igazat adott Kalmonnak, és végre nem neki kellett a jelenlévõket noszogatnia
-Míg én elintézek pár apróságot, tenne róla hogy az a két ember lemenne a hajó gyomrába ahogy kértem? Megköszönném. Addig is lekötné õket.

Szerző: **Flamme O'Styg** » 2006.10.19. 15:02

Felemeli a fejét, Kalmonra néz. Arcára egy érdekes félmosoly ül ki.
-Nem sok esélyt adok magunknak... Kormány és megfelelõ hozzértés nélkül arra megyünk amerre a szél és az áramlatok visznek. Az pedig elég reménytelen. Igazad van, nem szabad feladni, de jelen esetben nem tehetünk többet. A tûz szolgálója valahogy nem szereti a vizet

Pedig úgy érzi elõbb vagy utóbb de úsznia kell...
Felkel, kivonja az egyik pengét, és végignéz a Tûz legszebb munkáján. Misszarakja a helyére és elindul a hajó belseje felé.
-Fergia, én lemegyek a titkos ajtóhoz...

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.19. 15:20

(Fergia)

-Köszönöm, Kalmon. Egyébként szépen, szárazra kiszikkadunk, a végén felkap minket a szél és letesz minket falahova. A tûz megsisteregtethetné a vizet kicsit, a pára lecsapódna és lenne mit innunk. Oh, a végén megisszuk a saját vizeletünket! Hm, nekem pisilni kell. Egy kupa pissanás rendel! Tisztít és fertõtlenít ráadásul még szomjat is olt! -kacsintott Kalmonra-No de elõbb vizsgálódnék...
<Kóstoltam már húgyot, de a sajátomét még nem. >

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2006.10.19. 15:49

(Kalmon)

*Elmosolyodom Fergia elismerését hallva és még szélesebbre húzódik a vigyor a képe3men a vizeletes képzetet hallva. Hirtelen eltûnik a mosoly és egy kissé aggódó képet vágok, miközben gondolkodom, hogy mit is kéne mondanom.*

-Öhm...Hát igen...Mondjuk egy kiscsit sûrû volt az elmúlt nap és talán ezért...Na jó kimondom! Elfelejtettem talán említeni, hogy van egy jó féltömlõnyi nem túl friss, de tiszta vizem a hátizsákomban. :oops:

<Azt hiszem most jön a lincselés, pedig már épp kilábaltam volna az általános megvetés ködébõl.

>

Al-Abadanai kalamajka

Ki van itt