Valthagorei Vész [ETK]

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


A lány már nem foglakozik a dologgal, csak kisétál az ajtón, visszanéz még Joeyra egy pillanatig. Arcán mosoly ül, de vajon a férfit nézi végig, vagy a felszerelését? Mikor kilép a két posztoló férfivel találkozik, Joey még hallja a hozzájuk intézett szavakat.
- No engem itt nem láttok, úgyhogy jól meresszétek a szemeteket...most mit ámulsz? Láttam hogy majd kiesett a helyérõl, mikor bejöttem...
Ardo kedvére láthatja, ahogy távozik, így hátulról nézve igen csábos, mert az inge be van tûrve a nadrágba, és a feszes naci követi feneke formás fazonját.
Joey belép a szobába, miközben Francis kapitány visszatornássza magát a széken, megpróbálja visszanyerni kissé csorbult méltóságát, és feláll hogy köszöntse az érkezõt.
- Jónapot lovag uram. Foglaljon helyet, semmirõl nem maradt még le...

//Ardo, asztrálpróbát kérek.//

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda szerte
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


Az ifjú megnyugszik kissé, bár mostmár nem olyan biztos a dolgában, mint volt, de azért meghajtja magát.
-Köszönöm hogy nem mérges. És majd szóljon, hogy beszéljek e a találkozó ügyében Kiliannával, Landor úr lányával.
Visszasétáltok a fogadóba, innen már nincs messze, alg néhány percnyi járás, lefelé a kis dombról ahol a gazdag ház áll.

[Welina Shire]

(Joey Merts)

- Talán 'napot! Ha már a jómodor oly könnyen veszik ki ehelyt általad a világból!
*Reagálok Ardo szavaira higgadtan, elvégre a mérethez nem minden esetben párosul ész is.
Majd a kapitány üdvözlésére:*
- Jó napot kapitány! És az uraknak is, kikbõl talán nem veszett még ki a jómodor szikrája. Engedelmükkel bemutatkoznék:
Joey Merts, Erigowból.
*Üdvözlöm a bentieket, majd egy szabad székhez lépek, leteszem az asztalra a sisakot, leakasztom a pajzsot és a székhez közel, a fal mellé támasztom, s helyet foglalok.*

[Gorden Harunn]

(Seur)

*Visszatérve a fogadóba, megköszönöm a lánynak a kalauzolást, és megkeresem a fogadóst is. Talán õ mást is tud mondani a "nemes úrról".*
-Jó munkát. Köszönöm a lánya segítségét. Szép kis városuk van. Mondja csak. Mit tud ön von Trottáról? Mert a lánya csak annyit mondott hogy nagyon gazdag, és hogy nem nagyon szereti a nyilvánosságot.
<Vajon tud nekem mondani róla valamit? Személyesen kéne vele találkoznom.>

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

<Te?! Örülök, hogy újra találkozhatok a 'Nemesúrral'!>
A berzerker elhúzza a száját, kereszbe fonja a karját, de csak biccent, és annyit nyög ki, hogy:
-Rouhn. Északról.
A továbbiakban a fal repedéseit számolgatja, de a kapitány mondanivalójára, -ami még hátra van- odafigyel.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda szerte
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


Reutan a pultot törölgeti, mikoözben beszélgetsz vele.
- Nagyon szívesen, remélem nem volt túl cserfes. Hogy vonTrottáról? Lássuk csak, itt élt mindigis, tudja õ itt megszokott, hozzátartoziik a városhoz. A családja valami régi nemesei família volt. Hát, igen, Landor uraság az elmult egy éveben nem szívesen jár az emberek közé. Pedig azelõtt nagyon szívéjes volt, még ünnepek idején meg is hívott magához néhányat a legjobb halászai közül...bizonyám, volt hogy vittem pár hordó bort hozzá, rendelésre. Lehet, mióta megemelte a hajók bérleti díját nem jön ki annyira jól a halászokkal... Nagy háza van, kerttel, lovakkal, meg cselédekkel. Éli a gazdagok életét. De, már amennyit az emberek elmondanak, nem rossz ember.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


Francis végül felírja az utolsó nevet is, majd félreteszi a tollat és belekezd a mondókájába.
- Tudják, ez a város nem jobb a többinél. A kikötõben sokféle alak megfordul, de szerencsére it nincs személyforgalom, inkább a kereskedõk meg a testõreik kevernek bajt néhanapján, vagy a tönkrement piacolók, vagy szerencsétlen halászok, akik elszegényednek, és lopni mennek. Nem jellemzõ a rendbontás, hála annak, hogy Landor vonTrotta úr mindig megpróbálja nyugodtan kezelni a helyzeteket. A családja régen mint földbirtokos volt jelen a környezõ vidék uraként, de mára sokat vesztett a földmûvelés errefelé. Élelmet ad a tenger, kereskedni jobban megéri, a délebbi növények meg szebb termést hoznak, úgyhogy immár nem volt szükség a földeken a munkára. A város kisebb lett apáink idejében, de Trotta maradt, és vagyonából gazdálkodva most a halászoknak ad hajókat, meg maga is kereskedik. Szóval, eleddig semmi gondunk nem volt, ám történt, hogy úgy egy hónapja hasonló állatölés tetemére bukkant egy emberem. Az ügyet nem tettük az emberek szeme elé, hagy aludjanak nyugodtan, ám most kiderült, és biztos elkezdõdik a sutogás, meg a hamis beszéd...Ezért hát, két dologal bízom meg magukat: Derítsék ki, mi folyik itt, vagy legalább vessenek véget neki. És ha valaki rossz színben festi le a várost, vagy a nemes urat, akkor gyõzzék meg, hogy fejezze be az ostobaságot. Nem szeretem a hosszú ügyeket. Minden segítséget megkapnak, de persze, mondanom sem kell, ne okozzanak bajt, és ha lehet az egyszerû ember ne is tudja meg mi a helyzet. És, hogy a segítségért ne szegényedjenek el, kapnak fejenként egy féltucat ezüstöt most, ami elég kell hogy legyen a továbbiakra, amíg az ügy megoldódik. Ha sikerrel járnak, meglátjuk mennyit tudok még adni, de nem maradnak jutalom nélkül, ha ez az amit viszonzásképp szívesen látnak. Ismerem én a zsoldosok szívét, de természetesen a legjobb lenne, ha segítenének a bajban a lelkiismeretük szerint. - Várakozóan tekint körbe, hogy ki mit szól, persze hagy idõt a gondolkodásra, közben ujjával az asztalon dobol, hang nélkül...

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

*Hangosan és gunyorosan felnevetek ezt az ömlengést, a fizetség mértékét és a "lelkiismereti" részt hallva. Természetesen ami a szívemen az a számon is, így újfent a képébe vágom lesúlytó véleményemet.*

-Háhh! Féltucat ezüst?! Alig fertályóra alatt félezes aranyat is kaptam már! Ami meg a lekiismeretemet illeti...Nos nem hiszem, hogy megkönnyezném, ha a porfészek összes állatát felhasítva találnák egy reggel. A fizetség egyszerû és mégis szinte teljesíthetetlen: NE, mondom NE lábatlankodjanak nekem amikor pihenni akarok!!! Tudod ezt biztosítani kapitány?!

<Úhh. Ennyi szájtépés. Most kibeszéltem magamból az összes világfájdalmamat. >

[Gorden Harunn]

-És mondja csak Reutan mester. Hallott valamit a tegnap esti állattetemrõl? Mert én sajnos mint idegen nem nagyon hallok pletykákat. Lehet már tudni valami újat?
<Ennek is utánna kell járnom. Fõleg hogy a kapitány szerint ez nem az elsõ eset. Ha van itt valami szekte, az még akár rám is veszélyes lehet.>

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

<A fizetségbõl terceken át lakomázhatnék! Meg... elkéne egy-kétúj ruha is. Nem lehet nagy feladat megtalálni egy részeg böllért.>
-Én elvállalom. Lassan, megfontolva válaszol.
Szánakozva nézi a Cirkuszi jelenetét.

[Welina Shire]

(Joey Merts)

*Elgondolkozva hallgattam a kapitányt, majd jött az általam eddig a városkában még nem látott berzenker nyilatkozmánya.
„Erre a „nem lábatlankodásra” kíváncsi leszek, vajon hogyan garantálja majd ezt a heves északinak a kapitány. Elvégre ki tudja, vajon mikor fogja õkelmét egy kora reggeli kakasszó felverni legszebbnek vélt álmából. Avagy a szállásán a szomszédos szobába kerülõ zajosabbnak vélt egyének hogy végzik majd… De ez már legyen csak az õ dolga.
Vajon õ lehet az az Ardo nevezetû, akivel Gonal szeretne találkozni? Nem csak az erõ vezet megfelelõ eredményre, ezt idõvel remélem megtanulja majd.”
A másik északi, Rouhn szavait is hallva szólalok én is meg:*
- Nem létszükségletem ugyan az ekkora összeg, no de mindenkinek jól jön egy kis pénzmagocska a rosszidõkre. Csatlakozom Rouhn-hoz…
*Cseppet kérdõn nézek a nevezettre, vajon jól mondtam-e a nevét, majd utána vissza Francis kapitányra.
„Mellesleg Gonalt valószínûleg megviseli majd a pónija halálhíre, s ki tudja meddig akar még a cirkusznál maradni...”
Amit eddig tudok, az meg még elég kevés támpont ahhoz, hogy közelebb kerüljek a megoldáshoz.”*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


Francis bólint Rouhnnak, és Joeynek is. Ardo kérésére, hogy mi lenne a fizetség, elõször szemöldökráncolással reagál, de aztán kivágja magát.
- Rendben, biztosíthatom hogyha az emberek megtudják, hogy nyugalmat keres biztosan békénhagyják. S ha segít megoldani az ügyet tisztelni fogják, se kitérnek az útjából, ha úgy kívánja...Noss, akkor köszönöm a segítséget, nekem egyéb gondjaim is vannak jelenleg, de Aral tájékoztatni fog a dolgokról. Remélem...
Ám mondatát félbeszakítja egy kopogtatás, és a nyurga városõr tolja be a képét a résnyire nyitott ajtón. Körbepillant, és megszólal, kissé unottan.
- Kaptiány, egy halász van itt a feleségével. Azt mondja a nõ, hogy látott valamit. Bejöjjön?
- Igen, hozd be.
Távozik, s kintrõl szavak foszlánya szûrõdik be. Francis elégedetten hátradõl székén, maga elé mormog.
- Talán megtudunk valamit...
Nemsoká egy megilletõdött asszony, és a középkorú férje lép be a pihenõszobába. Ardonak valahonnan imerõsnek tûnik, mintha látta volna már. A nõ kerüli a tekintetét, nincs alkalma jobban megnézni ki is az.
- Jó napot ..köszön a férfi, s a párja mögé áll, végdelmezõn átkarolja.
- Mond, hogy hívják a feleséged?
- Suva a nevem kegyelmes uram.-szegezi a padlóra szemét az asszony. Egyszerû ruhája, és bizonytalansága láttán bárki koldusnak nézhetné.
- Mond el nekünk Suva, mit láttál tegnap. Ne félj, meglesz a jutalmad ha igazat szólsz.
- Egy...szellem volt...-s ahogy kiejti a szavakat félelem ül ki arcára, szinte megrezen, s rémülten körültekint, hogy nem e bukkan elõ az emlegetett szellem, és veszi el az életét az említésre....
Néhány pillanatnyi szünetet tart, míg rendszerezi a gondolatait aztán folytatja.:
- A múlt héten elfogyott a gyertyánk, így tegnapo is fény nélkül mentem ki a ladikhoz, hogy a megmaradt mócsingokat belerakjam egy vödörbe, mindig ezt csináljuk, jó lesz a másnapi csalihoz. Szóval mikor visszafelé haladtam megláttam...már alkonyodott, s a fák árnyai közt állt a szellem, elõször azt hittem csak egy csavargó, oda is akartam neki kiáltani, hogy "eredj innen vissza az Árnyasba, ezek itt tisztességes emberek házai."
De aztán felém fordult, és félelmetes volt. Nem volt arca, szemei pedig mint két parázs úgy izzottak. Pokoli szellemhangján megszólalt. Azt mondta, megöl engem...- az asszony eddig birta idegekkel, elsírja magát, és visszafordul a férjéhez, aki átkarolja, és úgy sír tovább.
- Nem...ne...nem akarok...me..meghalni...
A férfi nyel egy nagyot, és csitítgatni próbálja az asszonyt.[i]

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


Eltelik egy pár hosszú keserves piilanat mire a nõ lecsillapodik. Francis arkifejezése közben a nyugodt szemlélõdõrõl, a meglepetten át, a gyanakodó cinikusig több formát is ölt. Végül aztán nem vár tovább:
- Suva asszony, ne sírjon. Mondja tovább mi történt azután.
A nõ újra feléjük fordul, bólogatva letörölgeti könnyeit, és folytatja.
- Futottam, kapitány úr, elfutottam, olyan sebesen ahogy tudtam. Hátra se mertem nézni. Hazáig futottam, de senkit sem találtam. Eszembe jutott, hogy az uram azt mondta, elmegy sörözni a komáival este a Lepényhalba. Oda mentem, és akkor fordultam meg elõször...de hála a nagy Kyelnek, nem követett engem.
-Bizony így volt jóuram, - folytatja a férfi- Mikor az asszony odaért, épp a sógorommal beszélgettem a kocsma elõtt. Mikor megjött, bementünk, leültünk, és elmesélte mit látott...mivel nagyon eltört nála a mécses, nem maradtunk sokáig...hazamentünk, és kértünk lámpaolajat a szomszédból. Egész éjjel égett a lámpás...ugye kapitány úr, jól tettük? Az távoltartja a szellemeket?
- Azt hiszem... - mondja Francis kisvártatva - vidd el a jó Liot atyához asszonyodat. Majd õ beszél vele.
Suva kiborulva ácsorog férje mellett, kezét morzsolgatja szoknyájába törölgetve. A férfi is vár egy pár pillanatot, aztán bizonytalanul megkérdi.
- Kapitány úr, kérem tisztelettel, mi lész a jutalom dolgával?
Francis elõvesz egy kis faládikát, melybõl hamar elõkotor egy kis zacskót, csengõ rézkrajcárokat szór ki belõle az asztalra, ránézésre vagy 30-at.
-Itt a jutalmatok, most menjetek, vigyázzatok magatokra jóemberek.
Az asszony kötényébe söpri az aprópénzt, a férfi illedelmesen megsüvegeli a jelenlevõket, s távozni készülnek....
Joey épp arra pillant, és észreveszi, ahogy a nõ súg valamit a férfinek, mikor kilépnek az ajtón.

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

*Kétkedve méregetem a párt a mese közben. Nem szólok és nem is mutatok más érzelmet.*

<Arctalan szellemek?! Nohiszen ezek se tudják mit láttak vagy hogy kirõl beszélnek! Ha mégis igazuk lenne, akkor viszont nagy sz*rba keveredtünk mindannyian. No majd meglátjuk mirõl is van szó. Mondjuk szerintem csak a rezekért jöttek és az asszony kiválló színész lehetne. >

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Lepényhal fogadó.
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


A fogadós kérdésedre leteszi a törlõrongyot, és nagyot sóhajt. Szétnéz a fogadójában, de kong az ürasségtõl.
-Hhh...ejj, hát igen. Az emberek babonásak errefelé. Ha semmi nem lenne, azt mondanám mendemonda, hisz a halászok tucatinyi viziszörnyet, és kísértethistóriát ismernek ezen a vidéken. Persze, sokon csak nevetek jómagam, de szerintem kell hogy legyen ami igaz belõle, nemde?...Hm, ez még mindig nem lenne semmi, ha...
- jelentõségtelljesen közelebbhajol, mint aki egy nagy titkot árul el
- de azt mondják, hogy Suva asszony, a halász Jegor felesége, õ látott egy szellemet tegnap alkonyatkor, aki megátkozta a várost.
Rejtelmesen bólint egyet, s nyakát is behúzva visszadõl a pultról.
- Hát így állunk. Maga biztos sokfelé utazott már, mondja hallott már ilyet?