Haonwell városa

[Alauron]

(Alauron)

<Újabb vita, és újabb vádaskodás>
- Figyel most...mondtuk megtesz valamit, akkor tegyük, vállalva van. A baj az itt, nincs aki lenne vezetõ csapatnak. Nem úgy, hogy aki vezet úton. Hanem aki vezet, és a többi tesz amit kér. Jó lesz, ha ott majd a faluban megpihenve, váalsztani egyet, hátha úgy fog lenni nem sok baj. Így sok vita, nem fehér.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Morik mozdulatlanná dermedése után elveszi nyakától botját, de azért fenyegetõen felé tartja. Amikor beszélni kezd, s elmondja mirõl is van szó függõleges helyzetbe rakja fegyverét és rátámaszkodik mint egy vénember. Arcán átsuhan egy kis árny, majd vissza kiül arcára a semmitnemmondó kifejezés.*
- Úgy látom, hogy a több éves munka nem számított Tekk'rje-nek ... Kár...

[Anathor]

(Maldar)

*Néz egyet mikor a pap is beleavatkozik a dologba. Miután Morik hajlamdó végre együttmûködni, elveszi a fegyvereit amit Pattól kap, és várja a magyarázatot mindenre, és mindenkitõl. Kezét hárítótõrére rakja, hogyha Morik felesleges vagy meggondolatlan akcióba kezdene le tudja szúrni. Egy percre sem veszi le a szemét a dzsadról, csak az itt történõ eseményekre koncerntál. Ennek köszönhetõen nem érzékeli mi történik Arborral meg az elfekkel, sõt Szita kirohanására sem figyel fel. Az okra kicsit megnyugszik.*
<...hááá...lehet hogy mégsem vagyok paranoiás...>
*Azonban Morik kimagyarázza magát, és egy kicsit csalódottan és dühösen érzi magát. Visszaadja a fegyvereket neki, majd hátrébb áll.*
- Tehát megvan honnan jöttek... Akkor ránk már nincs szükség. Lecsapnak és vége... Vagy még így az elején túl feltûnõ lenne ha szétoszlanánk, és játszuk el még a segítõkész préda szerepét egy ideig? Sétáljunk még az erdõben céltáblával a nyakunkban? Hm?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

-Vezetõ? Majd csak ha letisztáztunk valamit. Pap uram, hogy mit beszéltél és mit nem Tekk'rjével, az nem rám tartozik, de tudom, hogy felsõbb parancsra cselekszik minden tettet és mond minden szót. Ha valami most húzza a lelked, azt talán nem rá kell kenni. Ha a barátod, akkor nem hagyott cserben, csak egy erõs parancs bizony a barát felé és inthet hallgatásra, de még a szeretõ felé is. De ez a parancs most került a latrinába...Mert ez a boszorkányhólyag itt fecsegett.
-Most mért?! Õ kérdezte és õ...
Morik legyintett az elf által kikérdezett fickónak hogy hallgasson.
-Maldar a rosz hír következõ: a szolgálat nem lecsap, csak információt gyûjt. Õ a szem, de nem a kéz. A kéz a csapat. Úgyhogy ha most dühbõl feleded a hazád és elkotorsz, a baj marad és terjed tova de gátját nem veti senki. A szolgálat csak akkor emel fegyvert, ha támadás éri õket. A feladatuk nem a harc felvétele.Jaj, mit szövegelek én itt mint egy hivatalnok! Nincs vér itt a pucában, eh!
-Én elmennék ezzel a kettõvel, hogy jó helyre viszik-e meg a hírt s hogy mi kéz szerepünk hogyan is áll...ha fontos, amit visznek, ezek után kell melléjük valaki-szólalt meg Avarath gondolkodás után.
-Ez a kettõ le lesz fokozva...
A bekötött szájú a fejét rázta és önérzetesen nézett Morikra, hogy õ egy szót nem szólt...!
-De meg sem akadályoztad, úgyhogy csitt. Mit tudtatok még meg?
-Hm, megsértettél. Nem beszélek veled, csúnya vagy.-húzta fel orrát a fogoly. Morik szeme gúvadt kicsit erre a mondatra de az arca elsötétedett ahogy a vér a fejébe szállt.
-....hogy?
-Na legyen, lásd kivel van dolgod, Girhás. Csak az a nagyobb elbizakodott csapat várt titeket a laknál, akit mi elkaptunk egy hírvivõ volt. Torra kivallatta miután elkaptuk. Aztán megszökött, Torra utána ment, és az elf fehérnép rajtuk ütött s lenyilazta õket. Így lettünk négybõl hárman. Jöttünk tovább hogy valahogy beszéljünk veled errõl. Aztán megint az elf szajha került elõ, meg a társai...Ah, mint egy amazon olyan volt! Majd harmadik társunk bánta a dolgot, õ nem akarta megadni magát. De hát tudod hogy Vernyák milyen tönkfejû, ha egy nõ felesel vele! Oh, már biztos Darton elõtt áll...
Szita közben csatlakozott idegesen a két elfhez bogyót majszolni. Egy marékkal kikapott a fiatal kezébõl és szájába tömte.
/elfül/-Az sok lesz...
/elfül/-Hagyd, majd rájön õ is.Követ! Fordítanál? Arcjátékból is integetésbõl nem sokat értünk.

[Anathor]

(Maldar)

- Mi vagyunk az ûzött vad és a kéz egyszerre? Érdekes... A kéznek magában jobban örülnék... Amúgy nem akartam itthagyni a csapatot, csak átfogó képet akartam látni a helyzetünkrõl.
<...na jó ez nem teljesen igaz ...de az pár napja volt...>
- A másik meg, lehet hogy csak információkat szállítanak, de azt az információt megkapja valaki. Valaki, aki ezeknek az ismeretében jobban fel tud készülni az ellenségrõl, mint mi. Tudja mikor és hogyan kell lecsapni, több mint valószínû hogy jobban, eredményesebben mint mi. Ezért kérdeztem rá, hogy szükség van-e még ránk. Talán egy kicsit sértõdöttre sikerült, szerintem meg lehet érteni, de ez nem azt jelenti, hogy megfutamodnék... Azt teszem most ami a hazámnak a legjobb... Tehát ha tovább kéne menni, továbbmegyek, de nem úgy mint a levágott fejû csirke, ész nélkül. Jobb tisztában lenni a dolgokkal.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


-Jó. -simított végig arcán Morik, hogy a vizet letörölje és jobban beállt egy fenyõ alá. -Viszont ehhez egy megbeszélést kellene tartanunk, ahol a további feladatot is megvitatjuk, és azt a vezetõséget is eldöntenénk. Csak nem lenne jó, ha a tündérbogyótól a kis barna nõ most hallucinálni kezdene, mert túladagolta -itt Szitára nézett aki megállt a bogyó rágásában ezt hallva-, fordítani kellene minden lényeges, elfekre tartozó dolgot -ez Alauronnak szólt-, mégha a követ úr nem is ezért jött teljesen, és végre dûlõre jutni, Arbort jobban érdekli-e a vadelfnõ hátsója és tevékenysége, mint az amiért ide jöttünk. Akár ide tartozónak érzi magát akár nem, van, amit jó ha tud. Ha maradsz, Arbor, az egyszerû vezetem a csapatot a faluhoz szerepnél, akkor nem is kell végighallgatnod és járj egy kört.

[Alauron]

(Alauron)

Egy darabig türelmesen hallgat, sõt búlogat is néha, mikor a fordítás szükségessége esik szóba.
Elfül:-Arról beszélnek, hogy a hercegük azért külde négy emberét uitánunk, hogy megnézzék kik azok akik esetleg az utunkba kerülnek, és megtudják amit lehet róluk. Ha igaz, kettõt már Ronya terített le közölük, és ez a kettõ meg visszamegy, hogy megtegyék a hallottak megbeszélését...Most megbeszéljük a továbbiakat.
A társaság tagjai láhatóan eltérõ véleményen vannak, de Alauron kiáll a folytatás mellett, ezt kívánják a haonwelli érdekek, az elfek, akiket szeret.
- Maldar, nincs amiért ne kellene menni, nincs amiért ne folytatni utat. Tudni már azt, hogy lesz ellenállás, mikor indul el, tudni azt is tenni kell majd valamit. A herceg szemei semmit váltanak rajta. Mert azt hogy ez történt te dolgod emészteni meg, de semmit se vált rajta, hogy kell tenni nekünk meg amit igérni mikor indul el erre. Mert megigér mind mi azt, hogy tesz. Számít e hogy közben nézik, és tanulják mi volt? Nem. Megigér mind hogy megy segít, mert ez kell hazának, és ez , hogy üt meg és nem hagy még több vér foly el, csodás lóé, vagy elfeké, s az mi dolgunk sokba muszájabb, de jobban kell, mint azt nézni nézik e...akkor el mind azzal, hogy Morik, vagy herceg, vagy ezek emberek tenni rosz, hogy nem szól, nyomunk után megy. Kell nekünk ezt nézni? Nem. S ne tudd úgy, én nem ért meg mi seb ebben, meg ami van, de biz az semmit nem vált nekünk dolgon. Addig is tesszük, meg ettõl is tesszük, hogy megy oda segít, megtud ami kell, és tesz, üt ellene. Most ez van már fehér, hogy ki néz. Kellett volna mondani ezt, de hogy tudjuk, az nem vált nekünk a dolgot. S jobb lett volt az, ha mond a tábornok azt, majd figyel mink? Lett volna neked fehér már elõbb, de semmit se vált az mi dolgunk...

[Schinter]

Arbor Vitus

/elfül/
-Üstökös rossz helyen állsz Na jó,tarts meg Hsashlon.És nem vagyok enne ka a csapatnak a tagja...


Majd Morik felé fordul.
/Közös/
-Nem is áll szándékomban meghallgatni hisz amire szükségem van azt megszerzem elõbb vagy utóbb.


Aztán ismét Hsashlon felé fordul.
/elfül/
-Ezek meg akarnak beszélni valamit induljunk a faluba.Ja és ezt a két foglyot meg el kellene engedni van nekik épp elég bajuk a hercegükkel kapcsolatba és nem lenne jó most ebben az állapotba rontani a kapcsolaton...De dönts belátásod szerint.

-Üstökös, menjünk...

Aztán elindul az erdõben Üstökössel.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Fáradtan ül le a földre, oda ahol épp állt. Már nem érdekli az esõ cseppet sem - felesleges neki bárhová is húzódzkodni, úgyis tiszta víz mindene. Végighallgatja Morikot, Maldart, Alauront, elnézi ahogyan Arbor elmegy lovával.*
- Azt hittem õ is a csapathoz tartozik... Ezek szerint nem... Hm...
Egyébként egyértelmû, hogy tovább megyünk - legalább is én biztosan... elvállaltam és nem szoktam visszatáncolni, még akkor sem ha személyesen nem érint az ügy. A vezetõ kérdését nem kell nagyon túllihegni... maradjon Morik és kész...

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________


-Nem kell a hajad. Az óhajom az, ne kezdj önálló útba. Maradj. Roniya elég elõl. Nem tetszik amilyen vagy néha. A lovad okosabb mint te.
Üstökös elégedetten hallotta ezt és bizony nem mozdult amikor gazdája hívta.
-Vagy együtt megyünk vagy sehogy. Szólj nekik, Arbor, itt nem állhatunk meg. Tovább kell menni. Minél közelebb vagyunk a faluhoz, annál jobban mi uraljukaz erdõt és nem idegenek.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Sosem tagadtam,hogy okos és épp ezért nem értem,hogy egyesek miért nem szeretik,de azért nem kell adjon dicsérni még a végén a túl angy önbizalomra tesz szert...

Hangjában cseppnyi irónia érzõdik.Látszik,hogy nincs injére,hogy most hirtelen mintha minden ellene lenne...Még Üstökös is...Végül az ebmerek felé fordul.

/közös/

-Jönnek vagy még jobban el akarnak ázni és megfázni?

A foglyokra vett egy pillantást aztán Hsashlora néz,hogy vajon hogy dönt a sorsukról.

[Anathor]

(Maldar)

*Alauronnak:*
- Igen, nem számít már, habár nem szeretem a bizalmatlanságot. Szerintem nem lett volna belõle baj, ha megmondják csalik vagyunk, a nagy többségünk úgyis kalandot keresett. Hát itt lett volna. Talán még nagyobb kihívás lett volna, hogy tudjuk megfognak támadni, csak azt nem hogy mikor. A másik megoldás az lett volna, ha nem buknak le. De igen, már mindegy. Szerintem hagyjuk is, nincs min vitatkozni, inkább haladjunk. - mindezt barátságos hangnemben közli, nincs benne már düh.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________

Mikor Üstökös látja, gazdája nem kezd önérzetes magánakcióba és nem indul elõre mint egy nyakas öszvér, odaoldalog hozzá, mintegy kiengesztelés képp orrát gazdája vállához fúrja. Hsashlon a foglyokhoz lép és eloldja a köteleiket. Az eddig felpeckelt szájú elsõ dolga volt fültövi pofont adni fecsegõ társának, aki egy hangos "héé, ezt most mért kaptam?"-mal nyafogott. Morik magához hívta a két férfit, utasította õket a visszatérésre, hogyha valóban kiszedtek pár dolgot a hírvivõbõl, akkor azt mihamarabb vigyék meg. Avarath is csatlakozott hozzájuk, mondván nem árt nekik még egy fõ, ha így elkapták õket most, nem lenne szerencsés ha még egyszer így járnának. A szakállas férfi még intett Maldarnak búcsúzóul, majd a dohogó kivallatottat a helyes útra terelte, hogy hagyja a fenébe a marihuánáját, elveszett, kész. Avarath egyedül azt sajnálta, hogy ahol feljöttek, most csúszhatnak megint le...Ronain kiveszi a maradáék bogyót Szita kezébõl és int, merre kell tovább menni. Morik sóhajtva veszi tudomásul, hogy megint/újra/stb õ vezeti a csapatot, ami csak névleg csapat. Alkalmas hely a megbeszélésre csak este adódik, amikor a fennsík gyönyörû fenyveseibe még mélyebben hatolnak, elhagyva egy vízesést s dfélutánra még a nap is felbukkan, elkezdve száríratni a népet, s fura mód, langyos szellõ támad fel, elfeledtetve a koratavaszi hideget. A ruhák úgy-ahogy megszáradtak az embereken, de majd mindenkinek úgy áltl a haja, mintha elaludta volna. A hasak korogva jelezték, a lepény élménye már a múlté, de legalább szomját mindenki olthatta. Délután Szitán kitörtek a túl sok bogyó fogyasztásának eredményei: vigyorogni kezdett és énekelni az erdõben, beszéde harsány lett...és kontroll nélküli:
-Ó, ilyen szép tavaszi napon csak így vonszoljuk magunkat?Bort! Bort akarok inni! Édes vöröset, s aztán táncolni! Igen, régóta nem táncoltam! Aztán fogni egy izmos legényt és betörni! Ah, igen! Négy éve nem aludt már férfi az ágyamban, ez kész kárhozat! Kárhozat? Az mindenképpen az, hogy nincs alkalmam festeni! Pedig most hamuval bekent meztelen testeket rajzolnék, amik száraz füvû rónán hevernek révületben tekerõzve...!
Mindeközben volt, hogy majdnem bokáját törte, mert le-le tért az ösvényrõl és a fiatal elfnek kellett visszaterelnie:
/Elfül K./-Még jó hogy nem értem, mit fecseg, belepirulnánk.
/elfül Hsashlon, majd Ronain/-Most magadra utalsz, amikor elõször ettél bogyót?
-Bizonyára. Akkor derült ki, hogy hova tûntetek Illarinnal és hogy mért volt kipirulva az arca.
-Ah, hagyjatok. Mintha ti nem botlottatok volna meg soha!
Estére egy sziklapárkány széles lapján állapodtak meg. Ha a nap elején szép volt a kilátás, itt maga az éden. A fennsík pereme volt, alant végtelen erdõk, fõleg fenyõk, de foltokban lombos koronák is felmeredtek az égre. Itt nem a koratavszi gyér lombozat uralkodott, már mindenhol teljes pompájában állt az erdõ. Ez már végleg elf fennhatóságú terület volt. A párkány kis emelkedõje barlanglukat rejtett, s elhagyott tûzhely mutatta, megszokott szállóhelyként szolgál. A barlangluk felett erõs, sötét vörösfenyõk magasodtak, susogva az altatót.Szita kábulatokkal teli bogyóhatása eddigre elmúlt és a második fázis lépett életbe: hasmenés. Így alig pakolt le mindenki, õ szökellt a bokrok közé, ahol sikeresen telibe kapott egy csalanat és káromkodott, hála az égnek anyanyelvén...Morik kiült a párkány szélére lábat lógatni s gondolatait összeszedni a megbeszéléshez, közben kulacsából jó adag vizet ivott. A fiatal elf Arborhoz lépett:
-Nem innál velem egy kis hazai nedût? Nem, nem csinál olyat, mint ami azzal a barna bõrû nõvel történt. Juharsziruppal ízesített tea. Nagyon finom és még langyos. Jó kis kulacsom van ám.
Roniya már rég itt volt, mire a többiek megérkeztek, épp ujjaival fésülte ki haját, közben dúdolt. Egy igen szélre esõ, mélység felé nyúló sziklanyelven ült lovagló ülésben. Hsashlon hozzá csatlakozott, beszélgetésbe kezdetk és a végén Roniyának nem volt jó kedve, bólogatott és a fák felé elmeredt. A férfi otthagyta a gondolataival és Alauront faggatta:
-Mit kell tudnom rólatok? Az eddigiek alapján vannak problémák, mintha rothadna belülrõl az alma. Lesz gond a faluban? Van, aki olyan, mint Arbor s van aki olyan mint én, s olyan is, aki egyenesen barátságos lesz.

[Schinter]

Arbor Vitus


Hirtelen eszébe jut még vmi a foglyokkal kapcsolatba,igy mielõtt a két fogoly elmegy a "hûségessebbikhez" odamegy.

/közös/

-Örülnék neki ha elmondanád,hogy mit tudtatok meg a hirnöktõl.Ugyis el akartál mondani vmit csak nekem nem de?

Aztán elengedi a foglyot és egy jó utat szerûsséget is mondd neki.
Útközben igen csak szótlan ám Üstökös közeledésének örül.A lerövidült tincsét nézegeti egy darbig majd inkább gondolkodóba esik és megy elõre.
A pihenõnél bólint,amikor a fiatal elf meghivja egy italra.

/elf/

-Természetesen.Köszönöm.

Iszik a kulacsból és szemügyre is veszi azt.

-Igen szép kulacs és a nedû is finom.Tényleg lassan esteledik már...hol pihenünk meg estére?Némi ételt is kellene szereznem...eddig nem voltam éhes,de most már kezdek az lenni

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Arbor felszólítására, a többiek szedelõdzködésére kissé kelletlenül állt fel és vette vissza a táskáit.*
- Azt hittem itt beszéljük meg... de végül is ...
*Az úton sokszor lemaradt, s minden egyes alkalommal kedvtelenebbé vált. Az esõ nem hagyott egy cseppnyi száraz mohát, s így kénytelen volt a vizessel beérni, ami nemhogy hideg és kelletlen érzést váltott ki belõle, de igen gyakran kellett cserélnie. Épphogy utólérte õket, s pár száz lábnyit gyalogolt a társasággal ismét lemaradt, hogy kezdje elölrõl már számára is idegesítõ ténykedését. Szita furcsa viselkedését megütközve nézte, fõlleg amikor szabadjára engedte beszédileg magát...*
- És mindez attól a pár bogyótól? ... Na ha magához tér, fog sülni az arca az biztos... - *mondta ezt inkább magának Jeffete mellett lépdelve. Estére már nagyon elcsigázottá vállt. Útközben szedett mohát a kishátizsákjába, hogy majd a tûznél kiszárítja õket, s remélte másnapig elég lesz. A sziklapárkánytól elég tisztességes távolságra telepedett le. Számára még onnan is gyönyörû volt a kilátás, azonban közelebb nem merészkedett. Harapdálta az ajkát amikor Morikot meglátta kiülni a szélre és a lábát lelógatni, s már a látványtól is megborzongott. Hát amikor meglátta a vékony kiszögelésen Roniyát és az egyik elf férfit. Gyorsan elkapta rólluk a tekintetét, ami végül Maldaron állapodott meg. Szemében apró különös fények gyúltak, pár szegmensig így meredt rá, majd arca látványosan komorult el, sötétedett el, míg el nem fordította fejét rólla, s bámult maga elé szomorúan.*