Sub rosa

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Kezd neki kicsit furcsa lenni ez az egész. Még nem tapasztalt sehol sem ilyen eljárást Shadon különbözõ tájain. A dalnok játéka kicsit lenyugtatja, de szívébe kétely fészkelõdött. A mocsárhoz érve tényleg kezd nyugtalan lenni.*
<... Mi van itt? Ez nem stimmel. Ez valami istentelen dolog. Nem vagyok a leg vallásosabb, de itt eretnekség bûzlik, méghozzá elég erõsen. ...>
- Hova visznek minket? Ha elengednek, akkor miért nem távozhatunk? És miért hoztak ki minket a városból? Nem szándékoztunk vidékre utazni. Legalábbis én nem. ...>
*A mocsár közepén lévõ kúrián már meg sem lepõdik. A nõk beszédét nem érti, és ez nagyon zavarja. Próbál Tia közelében maradni, hogy ha kell, megvédhesse. Az ételhez hozzá sem nyúl.*
- Mondjanak már valami használhatót. Ki a fene az a Mama? És kik maguk?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, ismeretlen helyen
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

-Engem szoktak így hívni a lányaim. Buta becenév, de errõl mindenki tudja, ki vagyok. Látom, szeret azonnal a lényegre térni.
A hang egy idõsebb nõtõl jött, aki még kora ellenére is, ráncokkal is szépnek bizonyult. Fiatalabb korában igen csinos lehetett. Fekete mellényt, mályvalila blúzt és szoknyát viselt, sötét, õsz csíkokkal tarkított haját egy hajtûvel kontyba fogta feje tetején. A nõ fiatalosan lejött a lépcsõn, jó kedve volt, mindenkit gyorsan szemügyre vett.
-Kedveském, maga igen szép, de nem eszik eleget, még sápkóros lesz. Hm, gavallérja is akad? Fáradjanak beljebb. Ön pedig, uram (Guido) ne ráncolja a homlokát. Árt a szépségének. Milyen komor és gyanakvó...(szólt Rutilushoz) Felesleges. Attól, hogy nem tudnak mindent az igazságszolgáltatás nem hivatalos szervezeteirõl és módszereirõl, attól még az létezik. Foglaljanak helyet. Kérem, nem illik vendégeknek állnia. Lányok, ne bámuljatok, hess innen. Úgy.-
nézett Mama a köpenyes nõk után. Göbi is velük ment, a nomád nõ leült egy vaddisznóbõrre a kandalló elé.
-Az önök ügyeit soron kívül megnéztük. Nem véletlenül az önökét. A névsorírás nem véletlen volt. Egyéni szempontok szerint válogattunk. Külhoniakra volt szükségünk, de mint látható, nem csak azok kerültek be ide. Léssuk csak...-ült le Mama és mutató ujjával állát ütögette gondokozva.
-Ön, kisasszony egy fatális tévedés áldozata volt. A...tolmácsa, ha jól tudom csak önt kereste a razzia helyszínén. Ön, uram...Hm, Guido? Nos ön egy pikáns félreértésbe keveredett...Aztán a nomád lovas...dohányvétel? Igen, igen. Rosszkor rossz helyen, de elsimítható. ám ön verekedett. Bár furcsa mód. bemenni egy kocsmába és az elsõ nagydarab fickónak ököllel istenhozottat adni...Oh, egy napi benntartás aztán szabadláb. Egyik sem fõben járó bûn és ez teszi önöket alkalmassá egy feladatra. A választás szabad.Nemet is lehet mondani. De akkor az illetõ visszamegy a börtönbe...Folytassam?

[Alauron]

(Hanas)

Az elf nõ szemének derengése félelmes dolgokat számára.
<Mi ez? Ez a nõ, egy démon, vagy megszálta valami? Vagy minden elf démon? Bizotsan...van valami démoni benne, attól olyan amilyen. >
A zene bár szép volt, de számára nagyon idegen, jobban szerette a szarukürtöke, és a dobok tompa hangját. Mikor megérkeztek már tudta hogy ez nem egyszerû szabadonbocsátás lesz. Visszagondolt az elõbb még sípon játszó férfi szavaira, miszerint meglesz az ára, hogy kijöhettek....Amikor azonban egy nomád kinézetû nõ nyitott nekik ajtót, és nomádul beszélgetett a másikkal nagyon elcsodálkozott.
<Hát itt is élnek nomádok?..Biztos nem, akkor meg? Egyre izgalmasabb ez a dolog, de egyenlõre maradok csendben. Úgyis rájönnek hogy nekem is van közöm a nomádokhoz, mondjuk ez a nõ megnézi a csattot a hajamban, és akkor majd...meglátjuk.>

[Hakea Ello]

(Tia)

Somuris dallama szülõházának emlékét eleveníti föl benne, és fájdalmas események sorozata játszódik le a lány lelki szeme elõtt. A melankólia láthatólag magával ragadja, még ha nem is merül el teljesen a dallamban, szeme szomorúan csillog. Végigtekint a többieken, ám hamar visszalép a másikvilágból látván megrökönyödésüket. Mikor kiszálltak és megérezte a mocsárszagot, kétkedve nézett körbe. Tudja, hogy már rég nincsenek a városban, igencsak aggódni kezd és ez meg is látszott rajta. Hagyja, hogy Guido vigyázzon rá, bár ez inkább a férfinak jelent egyfajta lelki kapaszkodót, mint neki. Amint a kúriához érnek és a Júla nevû nõvel kezd el beszélgetni Göbi, megpróbálja kivenni hogy mirõl beszélnek, csalódottan veszi tudomásul, hogy nem érti amit mondanak. Bent óvatosan végigmér mindent, nem bízik az idegenekben, majd ha úgy tûnik, tiszta a levegõ, leül a felkínált helyre. Az ételhez nem nyúl, a Mamának ezirányú szavaira következõképp felel:

-Köszönöm, de nem tartok igényt arra hogy többet étkezzek mint amennyi jól esik nekem. Egyébként, kérem ne vegye tolakodásnak, de ha jól sejtem, a "jó tett helyébe jót várj" mondás alapján Ön most valamilyen kényes kérdésben kérné a segítségünket, nem igaz? Másképpen nem tudom elképzelni, miért vitetett minket egy ilyen félreesõ helyre.

[Alauron]

(Hanas)

Amíg az elf nõ csevegni akar Hanasnak már világos hogy a Mama nevezetõ nõ mér úgyis tudja kicsoda is õ. Akkor pedig nyugodtan letelepszik az egyik székre, és felcsillan a szeme:
<Míg a többiek akadékoskodnak, addig én eszek valamit. Éhes nem vagyok, de ez...ez sült hús! Megkústolom ezt a négylábút. Mintha csak patkány lenne, csak nagyobb. Hm, egy comot...egész finom! >
Békésen eszegeti a vidracombot, és közben megszemléli a nomád nõt, hogy lát e rajta valamilyen szimbólumot. Figyel arra is hogy mit mondanak a társai, de inkább azt várja, hogy a Mama végre kifejtse a dolgot.

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

Szemöldökráncolva néz végig a helyen, csendesen hallgatja Mama hangját, amelybe a jobbkezi szoba kandallójának pattogó hangja vegyül. A szag, a mocsárszag lassan bekúszik a ruhája alá, az orrába, az agyáig. Aztán már nem is érzi. Odakint heves szél járja körbe a házat, ami borzongásra készteti a kereskedõt.
-De.. én mire lehet hasznukra? Igaz, jól bánok a pengével... baljával rápaskol hosszúkardjára -...de mit tehet egy volt kereskedõ az ügyükben? A többiek felé fordul: -Két hónapja elvesztettem az összes vagyonom. Életem tönkretevõje, épp a szomszédos városban éli fel a vagyonom ezekben a pillanatokban is. Tehát pénzt aligha remélhetnek tõlem akármilyen eszetlen küldetésre! A kardom kell? Ám legyen! Úgyse veszthetek semmit. Mindent elvesztettem már, ami fontos volt. A pénz... ugyan kit érdekel. De Õ többet elvett már. Többet mint kellene.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Kétkedve hallgatja a nõt. Egyre kevésbé tetszik neki ez az egész kavarás. Végül csak megszólal.*
- Ha jól vettem ki, akkor elismeri, hogy tévedés áldozatai lettünk, és bûnösségünk hiteltelen. Tehát akármit is kér tõlünk, az a mi részünkrõl szívesség maga felé. Esetleg fenyegetéssel érhet el valamit. Elhiszem, hogy van befolyása az itteni igazságszolgáltatásra. És abban is biztos kezdek lenni, hogy ha nemet mondunk, akkor nem szállítanak vissza ítélkezni, hanem itt pusztulunk a mocsárba. Szóval hagyjuk a kertelést és mondja el, hogy mit is akar tõlünk. Majd mérlegelünk, hogy mi ér többet nekünk.
*Úgy érzi, hogy kimerítõen taglalta a helyzetet, és várja a választ.*

[Jomadar]

(Somuris)

És persze miért is ne tennénk szívességet e kedves és bájos hölgyeknek? Õk leejtették a keszkenõjüket és mi boldogan vesszük fel nekik. Persze az eltökéltség azokban az angyali tekintetekben * most nem a madam-ra néz, hanem a hosszú feketére és a szeplõs szõkére *,az aprólékos gonddal vájt rések a birodalom falain azt engedik sejtetni, nem csupán baldachinra és rózsaszirmokra vágynak e furcsa egylet nemes hölgyei. Szóval azt javaslom, mielõtt egyezkedni kezdenénk, hallgassuk meg e míves ajkak oly hõn dédelgetett kívánságait.

* Persze eszében sincs bármi hülyeséget megígérni, de addig felesleges tiltakozni, amíg nem tudjuk, mit is akarnak. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, ismeretlen helyen
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

Hanas a sült falatozása közben látta, a nomád nõ haja be volt fonva ésa fonat vége egy csattal volt lezárva, amin valami madár ábrája fénylett. Fecske tán? Ha fecske az nagyon a határszélen élõ törzs...A hegyek lábánál...Mama nyugodtan halllgatta a kérdésözönt.
-Rendben, kisasszony, nem szeretném, ha elhízna. Az esze vág, mint a beretva, vagy a jobbféle északi markolatvastalan penge. És a nyelve is. Ám vannak körülmények, miket még nem ismer, és azok hiányában úgy tûnik, én kérek, önök pedig jószívûségbõl megfontolhatják...
Mama az asztalon álló egyik kancsóhoz nyúlt, kupát vett -kicsi volt a kupa, kövektõl és salangtól mentes- töltött magának a gõzölgõ, aranysárga, teaillatú italból, majd kortyolgatni kezdte.
-Ha már fegyvert forgatni képes, akkor megvan a válasz. Ez az egyik haszna. Igaz, önt eredetileg nem hívtuk volna ide, de egyik tagunk...meggyõzött. Ön pedig...uram (nézett Guidora) vagy nagyon szereti a targédiával áthatott drámát, vagy néha sötéten látja a világot. Ez a mocsár nem oszló tetemektõl bûzös, hanem csak mert egyszerûen mocsár. Kérésünk annyi, hogy hogy szegõdjenek kísérõjéül egy házaspárnak a holnap kifutó hajóra, aminek végcélja Ber-Tanneda. Shadon városától nem messze egy nívós kikötõrõl van szó. A párnak kísérókre van szüksége. Mi megadjuk. De ez csak a szép renové.Önök onnan tova mennének egy másik hajóval a felföldre. Nem egyenes hajóval, mert olyan nincs, hanem...átszállással. Mért? Hogy elhozzanak egy olyan szentségtelen tanokat megfogalmazó feljegyzést, ami az egyház szemét is böki. A nõi ügynököket le akarják építeni. Mi szeretnénk bebizonyítani, hogy szükség van ránk és hatékoynak vagyunk. Magukkal menne két tagunk is. Álca az álcában. Egy csapat nõ feltûnést keltene. leállítanának minket. Az egyház emberei helyett és elõtt szeretnénk az iratot megkapni, hogy eme tettünk érdemével létjogosultságot és elismerést szerezzünk s ne a feloszlatást. Dióhéjban kielégítõ választ adtam önnek, kisasszony és uraim?-tekintett Mama a jelenlevõkre. A végszó elõtti pillanatokban a kandalló elõtt üldögélõ nõhöz egy másik csatlakozott. Teljesen átlagos volt, fakóbarna haj összefogva a tarkóján, krémszín hímzett blúz mellénnyel, mint egy parasztlány, csak nadrággal párosítva és csizmával, csupán füleiben vagy 4 karika volt fülbevaló gyanánt, homloka magas volt és domború, szeme kicsit ki volt dülledve és orra is nagynak bizonyult arca többi aráynához viszonyítva. Rutilusnak egy név ugrott be a nõt látva: Madra.

[Jomadar]

(Somuris)

Nõi ügynököket szélnek ereszteni? A legnagyobb botorság, amit civilizált helyen hall az ember. Ahogy a puszták vadászai mondták - Ne lõdd ki a nyilat, ami visszahullhat rád.
Mégis - kérem ne vegye zokon kíváncsiságunkat, de milyen tanokról van szó? Mert bár minden tiszteletem az egyházé, boszorkányégetésben nem szívesen vállalnék részt.

[Alauron]

(Hanas)

Somuris említett egy mondást, mire a szájában egy pillanatra megáll a falat, és kétkedve tekint a sokat beszélõ emberre. De az ajánlat tetszik neki, így eképp szól a Mamához:
- Én benne vagyok. Ha jól gondolom, önök sokat tudnak, és messzebbre látnak a sasnál is. Én vállalom a dolgot, és meglátját, ha utána cserébe érdemesnek tartanak rá, úgy majd én is kérek valamit.

[Hakea Ello]

(Tia)

Kicsit elbiggyesztett szájjal hallgatja a Mamát, egyáltalán nincs ínyére, hogy a shadoni egyháznak köze van az egészhez, és több dolog inkorrekt.

-Ha nem gond, kifejteném véleményem kérésével kapcsolatosan. Nagyon logikusnak tûnik az egész, azonban az a szó, hogy "megfontolhatjuk", egészen biztosan nem komoly, hiszen ha jól vettem ki, önök jelenleg egy titkosszolgálat tagjai, és ha ezekkel az információkkal szélnek eresztenének minket, megeshet, hogy valamilyen szerencsétlen véletlen folyamán kiszivárog, hogy mit is terveznek. Ugyan helyzeti elõnye van, hiszen az Ön asztalánál ülünk és azt tesz velünk, amit szeretne, mégis megkísérelném, hogy békésen bonyolítsuk le ezt a vitát, nem kedvelem az ellenségeskedést.
Azt mondja, hogy egy házaspárt kell elkísérnünk Ber-Taneddába. Ha kíséret kell nekik akkor minden bizonnyal veszélyben forog az életük. Bár sejtem, hogy ez csupán egy ürügy amivel igazolhatjuk magunkat, mégis jó lenne tudni, mivel számolhatunk. Aztán átszállással el kell indulnunk a Felföldre, méghozzá azért, hogy elhozzunk holmi szentségtelen tanokkal foglalkozó mûvet. Megismételném Somuris úr kérdését, hogy mégis, pontosan milyen iratról lenne szó? Úgy hírlik, korokkal ezelõtt készültek olyan iratok, amik mágiával vannak átitatva és az egyszerû halandót puszta birtoklásuk is eltorzítja. Bár gondolom, nem ilyesmivel lesz dolgunk, azért óvakodnék attól, hogy az egyház számára is veszélyes irattal a hátizsákomban baktassak végig Shadonon. A harmadik kérdésem pedig az lenne, hogy ki garantálja a biztonságunkat? Nem kívánom megsérteni, de az évek során elég kétkedõ szemléletre tettem szert. Félõ, hogy miután elvégeztük a feladatot, aminek részleteirõl egyébként nem árult el semmit, és kétlem, hogy holmi könyvtárban fogjuk megtalálni a keresett dokumentumot, egyszerûen fölöslegessé válunk és a titoktartás végett félreállítanak az útból. Remélem, kellõképp föl tud világosítani és el tudja oszlatni kétségeimet.

Monológját halkan adja elõ, nem kívánja, hogy szavai viszhangot verjenek. Közben mindvégig mélyen a nõ szemébe néz, próbára téve, meddig bírja állni kristálytiszta tekintetét. Miután végzett, kissé hátrébb dõl a székben, de a szemkontaktus továbbra is fennáll.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, ismeretlen helyen
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

-Mama, hagyd, hogy levágjam kopaszra a haját...!-könyörgött a hallban toporogva Göbi. Nagyon idegeire ment Tia folyamatos akadékoskodása.
-Göbi, viselkedj. Menj fel az emeletre és szólj Trixiannának. Ezután figyelme újra a többieké volt. Mama somolyogva állta Tia tekintetét. A nõ szeme mint két homályos kút, olyannak tûnt. Érzelmek fel-fel bukkantatk benene, de hamar tovatûntek, így nem lehetett elkapni õket úgy, hogy azonosítani lehetne. Az arca a nyugalom maszkja volt, talán szórakoztatta is a helyzet, de Tia érezte, a nõ valamit titkol. Hogy az fenyegetõ-e vagy sem, nos...Ahhoz már lehet, az egyszerû nézés nem elég. De hogy profi játékos, az biztos.
-Örülök, hogy ilyen sokat kérdez. Félti az életét és a jóhírét. Bizalmatlan, ami szintén érthetõ. Az ön kétsége mindannyiuk kétsége. Hadd feleljek sorban. (Somurisra nézett) Nem, nem égetünk boszorkányt, az tényleg nem tartozik hozzánk, és egyikünk sem pap. Az iratot elhoznák és azok kezébe adjuk, akik majd megsemmisítik. Tehát az egyházéba.Mennyire ártalmas? Mágikus lenne? Aligha. Koszos papírosra írt macskakaparás, mint minden régi, dohos irat. Ám a tartalma az, ami veszélyes. Veszélyes lehet az ájtatos emberek nyugalmára, felszíthat olyan érzelmeket, amiknek nem lenne szabad egy hívõ emberben meglennie. Istenkáromló tartalma van, Domvik nyolcadik arcáról. Még kiejteni is eretnekség. Elég ez így is, hogy ennyi kifolyt róla. Addig kell ezt leállítani, amíg nem okoz nagyobb kárt. Az egyház pedig mellesleg mindig jól megfizeti azokat, akik rávezetik az efféle irományok nyomára õket. Vagy megszerzik azt... A pénz csak egy határon belül motiváló tényezõ. Mi a fennmaradásunkért akarjuk. Kedves kisasszony, hogy az ön többi kérdésére is megfeleljek: jobb az embereket a döntés illúziójába ringatni, mit közölni velük, nincs más választásuk. Nem szeretek kemény és hatásvadász lenni, mint valami kopott romvárban lakó elfajzott vénember, aki bóvli rúnák között reszket egy boton támaszkodva s vihogva közölni amit kell. Egyértelmû, hogy ha bármelyikük út közben meggondolja magát és az információt ki akarná szivárogtatni hamar az istenével állhat szemben. Ha meg nincs neki, majd Domvik elé. Védenünk kell mind magunkat, mind azt, hogy egy szennyes eszme terjedjen el az országban. A házaspár gazdag. De nem él veszélyes életet. A férj a felesége miatt kér biztonságot nyújtó kíséretet, mert neje várandós. Érthetõ az aggódása, nem? Ha a kedvese nem érzi magát biztonságban, akár el is vetélhet a hosszú úton, ami itt, ebben az országban de szerintem másutt is nemcsak rossz ómen, de egy istencsapás, katasztrófa is. Biztonság garantálása? Bitztosítva lesz maga is és társai is, hogy külhoni furcsaságaik miatt nem ölik le azonnal a babonás felföldiek. A maga fülei ha ott is úgy látszani fognak, mint itt, még valaki kedvet kap rá, lenyesse emlékbe, mint egy démon testrészét. Ott bármi, nem kétkezi praktika az ördög mûve. Jobban, mint itt, a civilizáltabb földeken. Ott még hitünk papjait is szakadékba taszítják, ha nyelvére nem köt féket és csak jámbor vallását szónokolja. Más népek azok, de nem barbárok. Csak tudni kell, mit szeretnek és mit nem. Trixianna ismeri õket. Õt hívattam le az elõbb Göbivel. Ha pedig abban kételkedik, hogy a végén élve "megúsznak" minket, ha kell, a véremmel szavatolom, hogy az úgy lesz. Amit a Mama úgy parancsol az övéinek és fülük hallatára megfogad, az úgy is lesz, még ha Göbi is menne önökkel távol tõlem. Betartaná még õs is, ha szitkozódna is közben mint a kocsis. Nem ismernek engem, így kétkedve hallhatják ezt a furcsa tekintélyt. Vén vagyok, közelebb a halálhoz, mint az ifjúsághoz, de ebben rejlik mibenlétem.
Belekortyolt teájába és méltósággal pillantott félre Tia nézésébõl, mint aki maga döntött így, ennyi elég lesz. Inkább Rutilusra pillantott és elidõzött rajta. Nem mint férfit vizsgálta, ezt látni lehetett.

[Hakea Ello]

(Tia)

Mielõtt elszakadtak volna tekinteteik, a röpke pillanat alatt Tia agyában gondolatok sorozata futott le. Sokféle dolgot fontolgatott, többekközött a mentális olvasás is fölmerült köztük, ám mégis elvetette, hiszen nagyobb elõnye van jelenlegi inkognitójából, nincs értelme kockáztatni a lebukást, ami akár a végzetüket is jelentheti.

-Nincs mit tenni. Ugyan minden porcikám tiltakozik eme döntésem ellen, kénytelen vagyok elvállalni a küldetést, hiszen nem kívánom, hogy indirekt, ám halálos fenyegetését valóra váltsa. Nem tagadom, szomorú vagyok, hogy egy ilyen civilizált országban ilyen barbár módszerekhez kénytelenek fordulni, félve reménykedem, hogy eleget tesz becsületének, betartja a szavát és nem esik bántódásunk. Ez a döntésem. Azonban a többiekért nem vagyok felelõs, nem ítélhetek helyettük, bár kétlem, hogy sok nemleges választ fogunk hallani...

<Titkol valamit, az bizonyos. Meggondolatlanság lenne mentálisan átvilágítani, ha észreveszi, oda az álcám és könnyen lehet, hogy az életem is. Viszont nincs is szükségem rá. Ha valóban fontolgat valamit ellenünk, azt a kísérõinkkel is meg fogja osztani. Miután kiderítettem, milyen pszionikus potenciállal rendelkeznek és milyen egyéb képességeik vannak, rajtuk keresztül fogom megtudni a további részleteket.>

Egy pillanatnyi elmerengés után szomorkás, lemondó mosollyal az arcán tekint a többiekre, félénken kitekintgetve nagy pillái mögül, várván a válaszokat és a Mama egyéb közlendõit.

[Jomadar]

(Somuris)

Mily szép is a hit és az ügybuzgóság, hogy a veszélyes tanoktól erõvel szabadítják meg a balga népet. Kíváncsi lennék, milyen tan okozhat bármi kényelmetlenséget Domvik egyházának. Neeem, valójában nem akarom tudni, cseppet sem hiányzik, hogy a bátor hívek egymást eltaposva igyekezzenek engem, a métely utolsó hordozóját máglyán elégetni. Arra azért kíváncsi lennék, hol is van ez a cédula, mert ha egy kihalt pince poros padlóján heverne, bizonyosan nem idegeneket küldenének a felkutatására.
A párocska jövõjét biztosítani olyan szép és egyszerû feladat, hogy csodálkoznék ha nem fejvadászklánok üldöznék.
De mivel nagyjából bólintani van csupán lehetõségünk, én egy kisebb biccentéssel fogadom a feladatot.

* Tényleg borzasztóan bûzlik a dolog. Domvik egyháza szilárd és kifinomult. Milyen tan okozhat gondot neki? Viszont kaotikus lelkem elborzad a vallási fanatikusoknak a gondolatára. Lehet nagyobb posványba taposunk most bele, mint ami a ház körül fortyog? *