Sub rosa

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

- Goheno nin! Im naer. ... Illetve. Ó ne. Kérlek ne haragudj. Elkapott a hév. Oly ritkán tudok eme gyönyörű nyelven beszélni valakivel. Természetesen óhajod szerint folytassuk pyarr nyelven. Örülök, hogy megismerhettelek, mégha ilyen szerencsétlen körülmények között is. Szépséged feledteti velem ezeket a részleteket. A börtön sivársága és barátságtalansága elenyészik, ha belenézhetek a hold fényében megcsillanó szemeidbe. Ne süsd le a tekintetedet. Ajándékozz meg pillantásoddal.
Mesélj nekem arról, hogy honnan jöttél. Északon még nem jártam. Amúgy Berrana Roda szép hely.
<... Nekem is maradéktalanul tetszett volna, ha nem a helyi kanonok unokahugával hempergek a szénakazalban, és nem jönnek erre rá. ...>
- Bár egy kicsit eltévedtél akkor. De majdcsak jóra fordul minden. Meglátod. Hamar kiszabadulunk innen, és akkor folytathatod majd utadat. Amiben tudok, én is segítségedre leszek. Bár ami eddig lejött nekem ebből az egész ügyből az az, hogy téged alaposan rászedtek. Megértem, ha nem bízol meg bennem. Remélem, hogy rászolgálok majd valamivel a bi...
*Ekkor lép oda hozzá egyik cellatársa. Guido int a lánynak, hogy várjon kicsit, majd felkel a priccsről és körbenéz, hogy mi is a probléma. Meglátja a kérdéses öreget, majd szó nélkül odasétál hozzá és lehajol a testhez. Öltözéke, viselkedése és beszédstílusa ellenére egyáltalán nem zavarja a terjengő bűz. Pontosabban zavarja, de megtanulta elviselni. Laikusként de nem hülyeként vizsgálja az öreg életfunkcióit. Szívverést próbál tapintani és a légzését is ellenőrzi. Ha életjelnek nyomát sem véli felfedezni, akkor a rácsokhoz lép, és őrért kiált.*

[Hakea Ello]

(Tia)

-Nem haragszom. Nem voltál tudatában annak a fájdalomnak, amit szavaid fakasztottak bennem. Én is örvendek a szerencsének, bár a körülmények tényleg nem rózsásak.

<Milyen aranyos ahogy próbálkozik bukdácsoló bókjaival. Kár lenne lelombozni, végre valami amiben kedvemet lelem.>

Már-már úgy tűnik, hogy képes felülkerekedni szégyenlősségén, aztán végül mégis elveszti a csatát, és hófehér arcára lágy pír ül. Szemeit a kérés ellenére lesüti, majd mégis erőt vesz magán, és egy pillanatra újra a férfi szemébe néz. Szinte csattan amikor tekintetük összekapcsolódik, ez az állapot azonban alig néhány másodpercig tart, nem akarja zavarba hozni Guidot. Türelmesen megvárja amíg visszatér, bár eleinte nem látja pontosan, miért szólt a férfinek a cellatársa, majd válaszol neki kérdésére.

-Idegen ország idegen népe közt fekete bárány vagyok, aki félelmében mindenhol farkast lát. Mutasd meg, hogy nem csak farkasokkal vagyok körülvéve és bizalmam a tied. Északról szívesen mesélek, ám nincs a napnak annyi órája, hogy akár kettő történetet is elmondjak. A teljesség hiánya pedig csorbát ejt a história szépségén. Igen, úgy tűnik, rászedtek. De kérlek, ne ródd fel nekem ezt a dolgot, nem érzem úgy, hogy az én hibám lenne. Igazából nem is értem egészen, hogy mi történt. De ő *mutat Valterra* minden bizonnyal bővebb magyarázattal tud szolgálni majd...

//KARILEÍRÁS//

MEGJELENÉS
Bár két generációt megélt már, alig néz ki tizennyolc évesnek. Arca kerekded, orra egyenes, finom vágású. Hosszú pillájú szemei, melyeket kacéran sosem nyit tágra, tengerkékek, alakjukban felfelé domború félholdakra emlékeztetnek ( sajnálom, imádom az ilyen szemeket =) ). Bőre mint a tej, haja egyenes szálú, hátközépig érő, szőkésbarna. Ajkai rózsapirosak, mosolya barátságos, de egyben titokzatos. 165 cm magas, alkatában szörnyen törékeny, szemmel láthatólag sosem végzett semmiféle fizikai munkát. Amilyen pihe, olyan szép egész testalkatában. Idomai lágyak, gömbölyűek, hátsója kerek, formás, tagjai vékonykák, kezei és lábfejei kellemesen hosszúkásak, hasa, mely néha kivillan inge alól finom izomzatról tanúskodik. Mozgásában kecses, nagyon nyugodt, mozdulatai lassúak, puszta jelenlétével meghitt nyugalmat képes átadni környezetének. Arcjátéka rendkívül fejlett, minimális változtatásokkal képes erőt adni, vérig sérteni vagy akár romba dönteni egy embert. Tekintetét alig képes állni valaki, a mögötte rejtőző lélek súlya messze meghaladja az átlagember által megszokottat, ha haragos, a legvastagabb sisakot is keresztüldöfné szemeivel, bár ez elég ritkán következik be. Hangja lágy, búgó, mégsem mély. Illata mint a tavaszi rózsáé. Ruházata jelenleg igen egyszerű, a ruha pompájának hiánya azonban még jobban kiemeli a lány testének gyönyörűségét. Szép konttyá fonta haját, hasonló gyűrűs stílusban, mint az itteniek, kényelmes nadrágot húzott, de nem testhez állót, mert itt azt megszólják nőn, ingje bő volt, nyaka szépen hímzett, jelezvén nem ez nem férfiing, hanem nőnek való, kis mellény dukált a combközépig érő inghez, lábán egészen puha bőrből készült, mogyoróbarna csizma, melyen egy kicsit átsejlenek karcsú lábfejének ívei.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


// Limenel: nincs priccs, csak szalmával felhintett padló. Alauron: az öreg nem kapott vacsorát...Hogy mért, azt az ételsoztó nő korábban mondta.//

Guido marka azonnal nyúlós, ragadós kosszal kötött rövid, ám maradandónak tűnő ismeretséget, undort keltve benne. Ugyan ebben lehet része Tiának is, szép kezein fekete kosz ül meg. Beszélgetésüket a szomszédos cellában állók figyelik, bár egy ízben egy újabb rabhullám -Lorettával az élen- megzavarja rövid időre. A duci szöszke nőt szintén Tia cellájába rakják, arcán ütés nyoma, ruhája kicsit koszos lett, nem úgy tűnik, mint aki önként és dalolva tartott a katonákkal. Ám amikor meghallotta Guido feltételezéseit a lányra vonatkozólag, Tia mellett termett, elhúzta füléről haját, majd hátrarebbent:
-Boszorkány! Boszorkány van a börtönben! Őrség!!!-visította, amire éktelen riadalom támadt a többi rab között. Mindenki eltávolodott Tiától és a férfiak meg pár élénkebb szajha rázni kezdte a rácsokat és kiabáltal shadoni nyelven:
-Papot, vigyék innen az átkos némbert!-így Loretta
-Inkvizíciót!!!!-sikoltotta egy bordó ruhás ribanc.
-Gyónni akarok! Most! Odavész a lelkem, ha csak rá is nézek!-térdelt le a mocskos szalmára az egyik lopásért bezért férfi és kezeit maga elé vonva az égre emelte szemeit.
-Ez nem ember!-bámult bambán a négy szajha a falhoz lapulva Tia cellájában és sűrű szentemlegetésbe kezdtek. Mindez shadoni nyelven tört ki a jelenlevőkből, amiből Tia azt érzékelte, Loretta leleplezte származását és aztán ricsaj tört ki. Guido és Rutilus ellenben mindent tisztán értett.Úgy tűnik, közös nyelvű érdeklődésével a szerelmes férfi bajba sodorta a szépséget...Ám Guidóhoz egyik cellatársa is szólt, valami öreget emlegetve. Az bizony olyan halott és élettelen, mint egy száraz virág az elfeledett síron. Guidó őrségért való kiabálása elvész a többiek papért való kiabálásban. Valter elképedve nézi Tiát, a rá ragasztott hirtelen titulust és rázza a fejét:
-Nem is az! Ugyan, látott már mindenki ilyet itt északon, hé! Vagy mégis...?-amikor kiderül, egy halottal van egy cellában férfihoz nem méltó mód felsikolt és a rácshoz menekül. Irtózat ült ki arcára, nem úgy néz ki, mint aki jól viseli a halottak közelségét. Maga is őrség után kezd el vonyítani. A ricsajra farudakkal felfegyverkezett katonák jöttek le-szám szerint négy- és a rácsok csapkodásával zavarták el onnan az őrjöngőket. Kezek mutogattak Tia felé, az őrség gyanakodva öszenézett, egyikük belesúgott társa fülébe aki felsietett a lépcsőn. Kotnyeleskedve az ételosztó asszony is lesétált és a lépcső közepéről szemlélődött, mi a zenebona és ki a kiváltója. Tia körül néptelen udvar alakult ki. Az egik katona számszeríjat aljzott fel:
-Egy szó, egy mozdulat, asszony és sündisznó lesz belőled. Szemed a földön, nem érhetsz senkihez, és imádkozz!-szólt hangosan, ám nagyot nyelve az nyílpuskás. Vártak valamire -vagy valakire, addig tartani akarták a frontot. A rabok még mindig hangoskodtak, volt aki a másiknak esett.

[Alauron]

(Hanas)

Látta hogy az öreget megvizsgálók undorodva, vagy épp csak természetes módon elhúzódnak onnan.
<Nagyszerű...hisz nem is kapott enni. Éhenhalt. Nem, mégsem...kit érdekel.>
A kitört lárma és riadalom teljesen érthetetlen a számára, odalép hát az első cellatársa mellé, és megkérdi:
- Miért ez a nagy felfordulás, mit kiabál a kövér némber szemben, annak a szemrevalónak?
Tekintete unott, mintsem felcsigázot, nem zavarodott meg, mert azt se tudja mi a helyzet.

[Hakea Ello]

(Tia)

//"Azon nyomban lesüti szemét, és halk, lágy hangon szól Guidohoz, hogy lehetőleg csak ők ketten hallják."

Ha ezt figyelembe véve döntöttél így, akkor ok, bár elég nehéz helyzet elé állítasz .//

Észre sem veszi a nő közeledését, teljesen váratlanul éri a támadás. Haja kibomlik, egyenes szálú zuhataga aranyszín takaróként omlik vállára. Elképedve nézi a nőszemélyt, a sikoltozásra arca elkomorodik, fejét lehorgasztva áll ugyanazon a helyen ahol otthagyták. Egy szomorú pillantást vet Guidora, majd az őrség megérkeztét várja. Tisztában van az esetleges következményekkel, nem tanúsít ellenállást, szemét lesüti, de tartása nem alázatos, komor márványarca egy angyal szobrához hasonlatos.

<Már tudom, mi hiányzott a napomból. Nem is tudom, mit vártam ettől az országtól. De hogy egyetlen nap leforgása alatt megtörténjen az, amitől óva intettek...kezd unalmassá válni >

Ha bármire felszólítják, megteszi egyetlen szó nélkül, nem akar magának nagyobb bajt, így is igen nehéz dolog meggyőzni egy begyepesedett, paranoiás kisvárosi Domvik papot.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: Somuris [Jómadár]
___________________________________________________________


//Igen, Jómadár is befutott végszóra. Nincs is jobb annál, ha valaki in medias res //

Három ötnapos lovaglás után elérte Berrana-rodát, ám akkor állítottak fel frissen kolera miatt karantént. Tudta, az a hajó még nem futott be, amivel az érkezett volna, kinek tolmácskodnod kell, s megtudta, minden hajót Sercarappába irányítanak át. Így, még mielőtt feleslegsen várt volna a nagy kikötővárosban, kisebb útbaigazítás után megint nyeregbe szállt és rövid idő alatt elért a kérdéses városba. Kisebb volt, mint Berrana-roda, de kikötővel bírt, ám balsorsára késve érkezett. Már a kikötőben állt a hajó, amin utazott az, ki mellé rendelték. Kérdezés után eligazították, igen, érkezett egy szép nő vele, a Muskátlisban szállt meg. Oda érve már nem találta, azt mondták, valami kecskeszakállas férfival távozott, aki bajba sodorja majd, mert nőket futtat kétes lebujokban, de szinte biztos, hogy Árva Várában leli, mert a "friss árut mindig oda viszi bemutatni". Ez nem volt jó hír...Az idő esős, ramaty, lekéste a befutást, lekéste a fogadóban a nőt, erre valami leánykereskedő kezébe futott a nyelv ismerete híján...! Sokat bolyongott, mire megtalálta a kérdéses helyet. Zöld, falra pingált várjeleket követett, ahogy egy rosszalló öregasszony mondta, s jósolta, elsorvad a lelke, ha bűnös némbereket akar ölelgetni ott...A kapuhoz alig ért, egy csapat katona, a városi őrség karjaiba futott, s még mielőtt nyikkanhatott volna, mért jötl, letartóztatták, mondván tiltott helyre csak rosszban sántikálók akarnak bejutni...Eszébe jutott bajvívótanítója figyelmeztetése: ha a törvény utasít, engedelmeskedj, bajt ne keress, mert könnyen egyházfiak kezére küldhetnek és az máglyára vezet.Mivel nem kezdett verekedésbe, csak elvezették. De ahogy elindultak vele a börtön felé, semmi sem akart jól kijönni... Alig indultak el Somuris-szal az őrök, máris problémák adódtak. Az egyik különösen buktatós macskaköves utcán egyik kísérője egyszerűen megcsúszott és vértestül, kardostól felbukott. Kiment a bokája. Ketten voltak vele, lánc a kezein. Az őr szitkozódott és az a banális helyzet állt fenn a végén, hogy nem a két őr kísérte szélről a férfit, hanem Somuris és az ép lábú őr támogatta a dagadt bokájút, miközben az ép lábú még Somuris lovát is vezette. A katona végig sirámolt, hogy le fog sántulni, eltört, levonják a béréből, hogy mekkora szégyen, de majd rákeni a razziára...hogy mért nem ment inkább péknek...A rossz látási viszonyok miatt igen lassan értek csak a városi börtönhöz, ahova már egy másik, rövidebb úton már a második hullám letartóztatottakat vezették be. Ricsajos, lármás népség volt, tiltakozó uraságokkal és sipítozó prostituáltakkal. valami jobb helyről valók lehettek selyem ruhájukból és finom topánjukból ítélve. Nocsak, csak nem Őt is ide cipelték bűnöző gyanánt? Még sem lenne reménytelen a helyzet? Beérve elkobozott fegyvereit leadták, őt magát pedig levezették egy zsúfolt tömeggel egy büdös, fénytelen cellasorra. Jobbra három nagyobb cella állt, a középsőbe taszították kicsapongó nemesek mellé, egy szöszke szajhát pedig már csak a baloldali, utolsó női cellába tudtak bedugni. Az utolsóba...? Somuris szemei megakadtak ott egy fiatal nőn. Az arca finom...idegen egy emberéhez...Nyugodt, túl nyugodt is...Valami idegen férfival próbál beszélni a Somuris melletti cellában közös nyelven...Egzotikus arc, furcsa vágású szemek, és egy alig hallott név, ami egybeesik azzal a nőével, akit keresett tisztává tette a helyzetet.Mily szerencse, hogy pont az ő füle hallatára mutatkozott be az összefogott hajú shadoni férfinak! Ám nem nagyon volt ideje hogy figyelmét felhívja magára, mert az egyik szőke némber fellebbentette Tiarren haját annak füléről és elrikkantotta, hogy:
-Boszorkány! Boszorkány van a börtönben! Őrség!!!-visította, amire éktelen riadalom támadt a többi rab között. Mindenki eltávolodott Tiától és a férfiak meg pár élénkebb szajha rázni kezdte a rácsokat és kiabáltal shadoni nyelven:
-Papot, vigyék innen az átkos némbert!-így a szőke.
-Inkvizíciót!!!!-sikoltotta egy bordó ruhás ribanc.
-Gyónni akarok! Most! Odavész a lelkem, ha csak rá is nézek!-térdelt le a mocskos szalmára az egyik lopásért bezárt férfi és kezeit maga elé vonva az égre emelte szemeit. Tiarren körül elzizzent mindenki.A ricsajra farudakkal felfegyverkezett katonák jöttek le-szám szerint négy- és a rácsok csapkodásával zavarták el onnan az őrjöngőket. Kezek mutogattak Tiarren felé, az őrség gyanakodva öszenézett, egyikük belesúgott társa fülébe aki felsietett a lépcsőn. Kotnyeleskedve egy asszony is lesétált és a lépcső közepéről szemlélődött, mi a zenebona és ki a kiváltója. Az egyik katona számszeríjat aljzott fel:
-Egy szó, egy mozdulat, asszony és sündisznó lesz belőled. Szemed a földön, nem érhetsz senkihez, és imádkozz!-szólt hangosan, ám nagyot nyelve az nyílpuskás. Vártak valamire -vagy valakire, addig tartani akarták a frontot. A rabok még mindig hangoskodtak, volt aki a másiknak esett.

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

*Merengve bámulja a szemközti cella eseményet, mikor odalép hozzá a 'barbár'. A kérdést végighallgatja, de nem néz a férfire, hanem továbbra is a szemét meresztgetve próbál látni valamit. Elvarázsolt hangon nyögi ki a szavakat közösül, láthatólag figyelmének nagyrészét a shadoni beszéd megértése, és a történtek értékelése köti le:*
-Azt mondják túlsó cellában... az egyik nő azt mondta, hogy *visszahátrál a rácstól, beengedik az új férfirabot* azt, hogy boszorkány van odaát. Hm... boszorkány? *Mintha nem tudná, hogy félhangosan beszél, keze láthatólag megremeg, amikor kiejti a szavakat.*
-Ha valóban az, úgy nem fog sokáig élni. Idegen, vagy sem a boszorkányok itt mind a máglyán végzik. *Most végre a másikra tekint, pár másodpercig megdöbben, hogy a másik majd' fél fejjel magasabb. Az megakasztja egy pillanatra, de hamarosan ismét beszél.*
-Ez itt nem Pyarron, itt nem fogjuk a nők kezét. Ha valóban köze van bármilyen boszorkánysághoz akkor ennyi. A tárgyalás nem lesz túl hosszú. *sóhajt* Ha meg nem... úgy a Hétarcú segedelmével szabadon távozhat.
<Boszorkány....boszorkány...?>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Későn gondolt bele, hogy a többi cellatárs érdekes dolgokat vonhat le a beszélgetésükből. A szabadonengedésük után kellett volna beszélgetniük. De mostmár mindegy. Menteni kell a menthetőt. Mikor a katonák Tiát szúrják ki maguknak, hozzájuk szól, megpróbálva túlharsogni a "csőcseléket".*
- Gondolkozzanak már. Nehogy már bedőljenek pár rikoltozó utcalánynak. Nem minden külhoni nő boszorkány. Meg akkor nem hagyta volna, hogy börtönbe zárják. Még véletlenül tényleg lelövi szegény lányt. Hát ilyen képnek kell kialakulnia rólunk külföldön? Ne csinálják már.
<... A fenébe. Én kevertem bajba. Az én hibám. Ha történik vele valami, azt nem tudnám megbocsátani magamnak soha. ...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

A lépcsőn valami történt, mert az ott gubbasztó nő felpattant és eliszkolt, s úgy vonult le egy férfi, hogy azt tanítani lehetett volna. Azonnal csend lett a börtönben. De úgy, mintha karddal vágták volna el a zajt. Mindenki elhúzódott a rácsoktól, a katonák utat adtak és kissé meghajoltak az érkezőnek. Volt olyan rab, akik lehajtotta fejét és a földre térdelt. Ki is derült hamar, mért. Rövidre nyírt hajú, magas, barnás bőrű férfi volt, kék talárban, sötétkék övvel dereka körül. Fegyverövén mendra, hajítóbárd, mendrája hüvelyén vagy tíz fonott tincs lógott. Nyakában nyíltan viselte medálját, egy tenyérnyi érme egy lánc végén, minden shadoni tudta, ez, és a férfi megjelenése mit jelent: ő egy boszorkányvadász. Büszkén tekintett a jelen levőkre, átsiklott szeme az őrökön, át a szajhákon és egyenesen Tián állapodott meg. Jobbja mendráján pihent, balja teste mellett volt. Senki nem nézett -nem mert?- a szemeibe, ő pedig senki másét nem kereste csak a Tiáét. Megállt a nőtől három méterre, pihenő kezének ujjaival intett és a nyílpuskás leeresztette fegyverét. Figyelte, majd hibátlan közös nyelven szólalt meg:
-Szabad tudnom a nevét, származását és ittartózkodásának mibenlétét?
Hangja nyugodt vot, túlzottam is nyugodt.

[Alauron]

(Alauron)

A celletárs szavait érti, de nincs egészen tisztában mit is ért az boszorkány alatt...aztán megvilágosodni látszik.
- Olyan vajákosfajta, ugye?
<Hiába jöttem az államokból, és hiába hogy atyám művelt ember, mégsem tudom telljesen hogy mi mivel egyezik itt.... >
Mikor megjelenik a kék csuhás alak homlokráncolva figyeli meg a kinézetét, ruháját.
<Ez biztos egy pap, vagy valami hasonló. Micsoda cicoma jár ki errefelé a papoknak...bezzeg otthon! ... Pedig jobb a tiszta jóhír, mint a cicoma tekintéje. ... Vajon itt is muszáj nekik érteni a fegyverekhez az imátkozáson kívül?... Ha már itt van eltemethetné ezt a halott öreget itt mellettünk.>

[Hakea Ello]

(Tia)

A férfi felszólítására fölemeli fejét, tekintetét egybefonja a mendraioszéval. Semmi jelét nem láthatják annak, hogy félne a férfitól, ki ez előtt több nőnek a vérét vette, arca ugyanolyan rezzenéstelen és komoly mint azelőtt, egy kissé mintha üdébb is lenne mint az imént.

-Nevem Tiarren Findalath, a Szövetség, ezen belül Haonwell szülötte, utam hazámból Berrana Rodába vezetett, egy ismerősömet kívántam felkutatni akivel megszakadt a kapcsolatom. Ön, mint művelt ember tudja, hogy némileg eltérő külsőm elf származásra utal, azonban olyan okokból, ami itt kiválóan megfigyelhető volt, nem volt előnyös mindenki számára láthatóvá tennem ezeket a jeleket.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Tia hálát adhatott annak, hogy mielőtt elküldték, nagy vonalakban elmagyarázták neki, milyen papi, nem papi méltóságok milyen jegyekről ismerhetők fel, mert más különben bambán nézett volna a férfira. Jelenleg a hajtincsek segítették a férfi mibenlétének beazonosításában. A férfi végig úgy nézett Tiára, ami azért zavarta a nőt. Ritka, amikor valaki ugyan olyan vesébe látóan néz rá, ahogy ő szokott másokra. Sőt, egyenesen kellemetlen volt. Ahogy a nő elhallgatott, várt egy kicsit:
-Nem a hazájából jött ide hanem máshonnan.
Rutilus és Guido számára nyilvánvalóvá vált, ha a férfi a kérdezést helyben folytatja, a nő már nem boszorkány, mert elvitette volna, ám van valami, amit a boszorkányvadász felfedezhetett.

[Hakea Ello]

(Tia)

Arca ugyanolyan rezzenéstelen, mint eddig, nyugodt, lágy hangon felel.

-A Szövetség területéről jöttem, nem Haonwellből, igazat adok önnek ebben és elnézést kérek a nyelvbotlásomért.

<Meglepő...nem feltételeztem volna ilyet egy kisvárosi papról. No de ilyet...egyből boszorkányvadászt küldeni...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Biccentett, majd kimérten a hozzá legközelebb álló katonára nézett, aki összerezzent pusztán a tekintetétől:
-Tudják mi az a vaklárma? Mert én igen. Ez.
Sarkon fordult és távozott. A katonák álla leesett és zavartan, nagyon zavartan sunnyogtak el utána. A lépcső tetején álló tiszt sűrű bocsánatkéréssel egyengette a férfi távozását, akit ez nem hatott meg:
-Nyoma lesz a naplókban is...
-...és Árva Várában...
-Az nem az én hatásköröm, uram. Hol az a sem nő sem férfi?
A beszélgetés elhalt, a rabok mozgolódni kezdtek:
-Te, még élünk?
-Nem folyt ki a szemem...
-Bossz..!
-Fogd be, nem az!
-Oszt hunnan tudod?!
-Baromarcú, a vadász mondta.
-Milyen vadász???
Loretta gúnyosan méregette hátulról Tiát, nem szólt semmit, csak rántott egyet a vállán. A csibesárga hajú fellélegzett:
-Gyakrabban kéne itt lennem, itt mindig történik valami érdekes...Sosem láttam még mendr..
-Örülj neki, haver...-intette csendre valaki a tömegből.A halott öreg teteme egykedvűen volt tanúja ennek a kis közjátéknak s egy légy bemászott az orrlukába.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*A mendraiosz érkeztekor ő is elcsendesedik és akaratlanul de lesüti a szemeit.*
<... Miért lengi körül őket ekkora tisztelet? Esküszöm, mintha egy inkvizítor lenne. Pedig egy paplovagnál nincs nagyobb hatalma. Méghogy ők vigyázzák a köznép lelkiüdvét. De legalább gyorsan tisztázta a lányt. ...>
*Odamegy a rácshoz és Tia felé fordul.*
- Kérem bocsásson meg. Az én hibám. Nem kellett volna annyit kérdezősködnöm. Nem tudom, hogy mivel tehetném jóvá.
*Arcán őszinte sajnálat és megbánás tükröződik. A hulla ki is megy a fejéből.*