Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Fergia tűnődve nézett a két férfi hempergésére.
<Minden tiszteletem Jaszafé. Már a második hajmeresztő dolgon megy át röpke időkülönbséggel. Kár hogy most ő van alul, le tudtam volna ütni...>
Fergia nemes egyszerűséggel hóna alá csapta a fénylő szablyát, gyors mentális figyelmeztetést küldött Joakimnak, majd közelebb hajolt a harcoló felekhez, baljával kibányászta ruhája alól medálját, megérintette,majt elsuttogta a megfelelő szavakat, utána ahol elsőre tudta, ott érintette meg Jaszaf testét jobbjával. Akár sikerrel járt, akár nem, visszahúzódik majd szablyája újra a kezében terem és tenyerét ráhelyezve halkan kérést formált meg, hogy újabb tulajdonsággal ruházza fel.
<A dög ellen most jobbat nem tudok.>

[Flamme O'Styg]

Újra támad, most Groden felé...

/
Té: 133 SP:5
Té: 120 SP:1
/

[Gorden Harunn]

*Felkészülök, hogy az újabb támadást a pajzzsal hárítom, és utána egyből megpróbálok egy lábsöprést. Ha sikerül leterítenem, akkor bírkózásban próbálok fölé kerekedni.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Kalmon módszeresen járja a kabinokat, s a bennük lévő őrülettől elvakult dzsadokat az eszméletlenségbe küldi egy-egy jólirányzott csapással. Bár neki sem sikerül elsőre leütni "ellenfelét", de másodjára mindig sikerül. Immárom a negyedik kabin megtisztítását felyezte be, s ahhoz hogy továbbmenjen meg kell várnia az épp letérdeplő Fergia ténykedésének végét - aki épp Jaszafot érinti meg kezével. A gárdavezető egy pillanat erejéig mozdulatlanná merevedik, majd maga körül lassan és ügyetlenül csapkodni kezd - az őrület a szemében nem csillapodott semmit sem. Joakim a mentális üzenet hatására azonnal hátrébb húzódott a férfitól, ám amikor látta, hogy Jaszaf még mindig az őrület hatása alatt áll, csak lassabb - mintha teste valamennyire megbénult volna - egy jól irányzott ütéssel úgy állcsúcson vágta a férfit, hogy az menten beleájult. A lovag mogorván állt fel a földről, elejtett kardját felvette, majd szó nélkül a lépcsőhöz sietett és elindult fel a fedélzetre.
Odafent Flamm vívta a két dzsaddal a harcát. Ismételt támadása Gorden ellen nem járt sikerrel, kardjai erejét a pajzs fogta fel. Flammnak nincs további lehetősége a küzdelemre - Gorden sikeresen elgáncsolta a félelfet, aki a hajó padlózatára úgy esett, hogy tüdejéből hosszú-hosszú másodpercekre a levegő kiszorult. Elkerekedett szemekkel próbál levegőhöz jutni - azonban ez nem megy neki.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Elégedetten látja, hogy a lovag szinte megérezte, mi lett volna a következő kérése, így ahogy ezen túl voltak, ránézett a félvérre, hogy folytathatják útjukat. Fél szemmel jegyzi meg a vágottszemű ténykedését és Avyen ártalmatlanul heverését, majd megint Carwynra pillantott.
<Ha ez egy egyszerű testőr és anatómus, akkor nőül megyek hozzá. Mert nem hihetem...>

[Alauron]

(Salah)

Amint Gorden ártalmatlaná tette Flammot, Salah a lépcső felé veszi az utat, de megtorpan, mert látja, hogy ott éppen az uvel lovag igyekszik felfelé.
- Lovag, ne jöjjön fel, itt semmi nincs, a sikoltó rém valahol lent lehet, majd mi elbánunk vele ha felmerészkedne.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*A férfi biccent a lovagnak, majd Fergiára néz, és int, hogy kövesse. Átlép a magatehetetlen Jaszaf teste felett, majd a lépcsővel szemközti kabinhoz lép, és szótlanul, ám sokatmondó tekintette az ajtóra mutat. Visszahelyezi a bárdot az övébe, és számszeríját veszi a kezébe, majd felajzza. //ez így helyes?// Megkeresi Fergia tekintetét, majd rövid üzenetet küld neki mentálisan:*
[-Nem ártana valami áldás a fegyveremre. Attól tartok ez így önmágában kevés lesz.]
*Az ajtó mellé áll, felkészül a behatolásra... majd (az esetleges felruházást követően) jobbkézzel megmarkolva a kilincset, benyit.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Fergia bal szemöldöke megemelkedik az üzenetre.
<Egy toroni aki tőlem kér áldást. Nagy a káosz birodalma, de hogy ennyire...!Ezzel viszont annyi erőm sem marad, hogy annyit mondjak, Úgylegyen.>
Kezét rezzenéstelen tekintettel a fegyverre tette s annak vesszőjére is, halkan elmormolta áldáskérő imáját, szemeit egy pillanatra lehunyta a végén majd el is húzta ujjait.
"Áldáskérés és kapás: egy arany, de mivel árleszállítás van, két ezüst."-közölte fa arccal a félvérrel az elme útján. S várta, az ajtónyitás után mi következik. Szablyáját megmarkolta, hogyha valami ugrik, jó helyre ugorjon...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Megtorpanok figyelve a verekedést és Fergia ténykedését. A rángatózó, de mégis őrülten hörgő Jaszaf láttán már épp érlelődik bennem a gondolat, hogy neki is odasózok, de Joakim egy jól irányzott ütéssel elcsendesíti. Ahogy elmozdulnak az útból tovább lépek, de mielőtt bemennék rendet tenni a maradék kabinokba visszapillantok a folyósóra Fergia és Carwyn felé.*

<Jó lesz sietnem, mert talán elkél majd a kísértet ellen is a segítség, ha már mindenki "lenyugtatva" hever...Most látom csak mennyire megértik egymást, pedig hogy martakodtak az elején. Ez már tényleg sok a jóból/rosszból. Ahogy veszi az ember...>

*Mindez csupán egy pillanatnyi haladékot ad számomra és a kabinok dzsadjai számára egyaránt. Aztán ismét meglódulnak a lakkozott botok és nyugalmat osztanak.*

//Nem tudom hányszor is kellene dobnom még. Sajna elfelejtettem. Na sebaj.
Harc az ellenfél elfogásáért továbbra is.
Kezdemény: 9

1.támadás: 52
2.támadás: 24
3.támadás: 48
4.támadás: 73//

[Gorden Harunn]

*Gyorsan meggyőződöm róla, hogy Flamm kapjon levegőt, és ha ez rendben megy, akkor megpróbálom megkötözni. Ha más nem akad, akkor a saját nadrégszíjával.*
-Salah testvérem szerint akkor fent kellene őrködnünk? Mert ez esetben még véletlenül sem lankadhat a figyelmünk. Ez a fattyú otthonosan mozog a hajón, és átkozott sötét hatalmú mágiát használ. meggyűlhet vele a bajunk. Ráadásul valamit pihennünk is kellene.
*És ezzel letelepedek a fedélzetre, ha lehet, akkor pihentető pózt veszek fel, de figyelem a környezetem minden apró rezdülését.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Pár 10 szegmens - és a félelf tüdejébe újra zavartalanul áramlik a levegő. Szerencséjére. Gorden nem talál alkalmas eszközt megkötözésére, a félvér nadrágszíját nem csatolja le, lévén az vastag - nem tudná vele rendesen megkötörzni a kezeit. Viszont valamit kezdenie kell a helyzettel - Flamm szemeiben még mindig ott az őrület, s egyre jobban kezd ficánkolni kezei közt.
Salahnak Joakim kissé mogorván válaszol.
- Odalent nincs. Ide jött fel. Láttam. Itt kell lennie a fedélzeten.
Azzal tovább mint sem törődve a dzsaddal felcsörtet a fedélzetre, ha kell félre is tolja enyhén, de határozottan Salaht.
Kalmon a felszabadult folyosón tovább tud menni, akár csak Carwyn és Fergia. Előbbi magányosan járja a kabinokat, sikeresen ártalmatlanítja a még élő dzsadokat. Igen - sajnos itt hátul nem jött időben a segítsége. Ez a pár perces dulakodás elég volt ahhoz, hogy egyást megöljék a sebesült dzsadok. Az utolsó kabinban már csak a karaván volt vezetőjét találta, aki belépése után egyből nekirontott kardjával. Nemsok, három ütés és ő is ájultan terül el a padlózaton.
Az egyetértésben dolgozó Fergia és Carwyn pár pillanatig az ajtó előtt mindenüket összeszedvén várakoznak. A kilincs gyenge erő kifejtésére enged, az ajtó lassan nyikordulva kitárulkozik előttük. A vérmocskos fal és padlózat - mely a Fergia kardjából áradó kékséges fényben láthatóvá válik, a levegőben még érezhető hullaszag egy kis borzongást vált ki mindkettőjükből. Azonban a szoba üres. Senki és semmi nem tartózkodik odabenn.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Arca meg se rezzent, csak nem vezette téves nyomra őt a félvér. Attól, hogy szemük nem fedezett fel semmit, attól még lehetett ott valami, valaki...Carwyn mögé állt kicsit, de nem azért mert félt, hanem mert nem akart a nyílvessző hatósugarában lenni, ha lövésre lenne szükség. Fejével intett, menjenek be, nem szólt. Felnéz a mennyezetre, a padlóra le és a falakra, tárgyakra, sosem lehet tudni, hol lapul vagy a rém, vagy esetleges hívója. Az ajtót is teljesen kinyitotta, nem-e mögötte van valaki.

[Gorden Harunn]

*Flamm egyre jobban mocorog a kezeim között.*
-Bocsáss meg.
*és ezzel hatalmasat ütök a halántékára*
-Salah testvérem. Meg kell kötöznünk a tébolyodottakat, nehogy ébredésük után még kárt tegyenekvalkiben. Kerítsünk szíjakat.

[Alauron]

(Salah)

<Ejj...ezen a hajón mindenki süket! >
Nem áll Joakim útjába, legalább lesz fent mégvalaki. Gorden kérésére lehapja fejkendőjét, az azt tartó égkékre festett bőrrel, és odanyújtja neki.
-Kötözd ezzel, remélem nem szgatja szét, már úgyis utnam a szinét...
Elindúl, hogy körbejárja a hajó fedélzetét, óvatosan, figyelve mindenre. Közben azért azt is figyeli merre jár a lovag, hátha ő akad rá előbb a rémre.

[Gorden Harunn]

*Jól megkötözöm Flamme barátunkat. Összekötött kezeit rögzítem egy alkalmas ponthoz a fedélzeten. Ezután ismét kezembe veszem a fegyvereimet, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy szükség esetén megvédhessem a félelfet, viszont könnyen szemmel tarthassam a fedélzetet, rajta a paplovaggal és Salahhal.*
<Vajon miféle lehet ez a kísértet. Ha úgy eltűnt ahogy jött, akkor akár hetekig is kereshetjük.>