Hûvös Kazamaták(Városállamok, Ulumas városa) [Felfüggesztve]

[Orwen del'Correl]

(Orwen)

*Én is magamhoz veszem a felszerelésem, és elrakom a maradék étket, és a bort. Kezembe veszem a botomat, és elindulok a dalnok után, majd melléfutok, és ezentúl mellette sétálok.
Hamarosan elérjük a város határát, mosolyogva, biccentve üdvözlöm az őrséget, és (feltételezem) minden gond nélkül hagyjuk el a várost.
Lassan a falak is eltűnnek a hátunk mögött...*

//Km! Te jössz! //

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idő: 2. nap, dél
Résztvevők:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------

Az idő a mai napon is kedves oldalát mutatja; kellemesen süt a nap, s szellő segíti a vándort.

Letértetek az erdő felé vezető útra, majd besétáltatok az árnyékot adó fák közé. Madarak dallikóznak és víg pillangók repdesnek. Már-már idilli.
A tisztás felé jól kitaposott ösvény vezet a fák és bokrok között.
Távolabb már kitűnik a fák takarásából a kőhalom, mely egykoron kolostor volt. A tisztás jókora méretű, de sok helyen tűzdelt fákkal s cserjékkel.
A romok előtt, tőletek még jó kétszázötven lábnyira, két mellvértes fickó ül, öleikben alabárd nyugszik. Egyikük pipázik, a másik meg látható unalommal tépkedi a füvet maga körül, majd játszik a letépett fűcsomóval.

Kicsit értek csak közelebb, mikor két újabb embert láttok meg, a másik kettőtől ötven lábnyira tanyázva. Viseltes bőrvértekben ücsörögnek, hátukon íj, oldalukon kard bőrtokban.

Senkisem vett még észre benneteket.

A nap sétátok közben az ég közeépre kúszik, gyomrotok pedig halk korgásokkal jelzi, hogy kimaradt a reggeli.

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

//Behaltunk? //

*Kicsit módosítok az irányon és kényelmesen sétálva bemegyek a fák közzé, hogy az õröket ne zavarjuk. Mikor bent vagyunk a fák között megkérdem utitársamat:*

-Orwen Mester szerinted felébresszük õket? Hátha jószívvel fogadnak és közelebb engednek minket.

[Orwen del'Correl]

(Orwen)

-*Ejjch* attól tartok ragaszkodnának, hozzá, hogy csak õk vethessenek pillantást a hegy titkaira. Persze lehet, hogy csak én látom borúsan a jövõt.
-De ha akadékoskodnának, majd megoldjuk, nemigaz?
Már nem is mosolyog a társára, de a tekintete barátságos, melyet leginkább a szemei nyilvánítanak ki.
Bárki aki eddig megfigyelhette, láthatta rajta az életszeretetet, és a könnyed viselkedést. Annak ellenére, hogy éveket húzott le poros könyvtárak belsejében, nem jellemzõ rá a tudós koponyák beképzeltsége. Talán mert még fiatal. Embermértékkel is. Mindenesetre fura egy személy, annyi bizonyos.

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

*Elmosolyodok.*

-A kocsonya próbája az evés. Menjünk és próbáljunk velül szerencsét, hátha néhány hasznos infromációval szolgálnak. Ha pediglen nem engednek minket eljövünk és megkerülve õket visszatérünk a barlanghoz.

[Orwen del'Correl]

(Orwen)

-Rendben barátom, tegyünk így.
És így is tesz, nyugodt, lassú léptekkel közelítve a vértes alakokat.
<Még mindig kidumálhatjuk magunkat ha a dolgok rosszra fordulnának>

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idõ: 2. nap, dél
Résztvevõk:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------

A két kalandozó közeledtére az õrök felpattannak.
A bõrvértesek is lassan feltápászkodnak.
Beszélõ távba érve az alabárdosok arcáról nagyjából ez olvasható le: "Na, mit szeretnétek?!"

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

-Üdvözletem és legmélyebb tiszteletem az uraknak. *Hajolok meg egy üdvözlõ, széles kézmozdulatot téve.* Ezen a szép és meglehetõsen kellemetes napon barátommal Orwen Mesterrel úgy gondoltuk kirándulunk egyet. Talán még barlangászszenvedélyének is hódolhat jeles társam, a barlangok avatott ismerõje. Én is szívesen megnézném az õ idegenvezetése mellett, mily szépségeket rejt eme nyílás, melyet oly éberen és elhivatottan õríznek az urak. Esetleg elfogadnak egy-egy korty borocskát szerény személyemtõl, ha meg nem sértem vele önöket?!

*Ezzel leoldom a hátizsákomról a borostömlõmet és körbekínálom az õrök között hátha ettõl a baráti gesztustól vagy legalábbis az ingyenpiától kicsit megenyhülnek irányunkban. *

<Mocskos brigantik! Ezekre bíznak egy ilyen ígéretes kalandokkal teli és kincseket is rejtõ felfedezést, mint ez a Kazamata dolog?! >

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idõ: 2. nap, dél
Résztvevõk:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------

A két õr összenéz, majd vállat vonnak.
- Hát jó, ihatunk egy kicsit... - válaszolja egyikük, és már nyúl is a bor után. Nem aprózta el; jócskán meghúzta, hallani lehetett, ahogy a hatalmas kortyok végigfutnak a torkában. Átnyújtotta a társának, majd ingujjába törölte a száját. - Az az igazság, hogy nem mehettek be. - jelenti ki kurtán. Mielõtt még lenne idõtök szavakba önteni felháborodottságotokat, folytatja.- A városúr parancsára õrizzük ezt a helyet. Õk - mutat a két íjász felé - a helyi fejvadászklán emberei. Õk azért vannak itt, hogy lelõjjék azokat, akiket mi egyébként beengednénk. Sokáig a környezõ bokrokban lapultak, nem is tudtunk róluk, de egyszer megláttuk õket...
- Én vettem észre! - vág a szavába a másik, aki közben befejezte az ivást, de még a kezében tartja a bort. - Hallottam, ahogy megcsörren az egyik bokor, odanéztem, és megláttam a tegezét! - büszkélkedett, majd társára nézett, hogy folytathatja a beszédet.
- Szóval, megszólítottuk õket; kiderült, hogy õk is unatkoznak, úgyhogy mostmár kicsit közelebb jöttünk egymáshoz, hogy tudjunk beszélgetni, ne legyen má' olyan unalmas az õrség. De amikor kifogyunk a beszédbõl, õk azért odébállnak jó ötven lábnyira tõlünk, mondván, hogy õk mégiscsak fejvadászok, és nem trécselhetnek egész nap. A lényeg, hogy akiket õk beengednének, azokat mi állítanánk meg, akiket mi beengednénk - no persze ehez engedély kellene egyenesen a városúrtól - azokat õk állítják meg...a maguk módján. Õszintén szólva, mióta felfedezték, hogy itt a romok között van egy lejáró, még senkisem járt benn. Mindenki magának akarja; a város ura is, a fejvadászklán is, meg még lehetne sorolni. Így az lett a vége, hogy egyelõre senkisem mehet be.
Ismételten ráhúztak a borra, majd hálás szemekkel visszaadták.

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

-ÓÓÓ. De kár. *Szomorú arcot vágok a tilalom hallatán.* Esetleg nem lehetne a kedves fejvadász urakkal és önökkel is megbeszélni, hogy ugyan be nem mehetünk, de talán az õrizetük mellett a küszöbrõl vethetnék egy pillantást a barlangba. Tudják én egy eléggé sík hercegségbõl érkeztem a tengerpartról. Így még nem volt alkalmam látni közelrõl egy barlangot sem. *Várakozásteljesen figyelem, hogy mit reagálnak a kérésemre, mely alapvetõen tilos, de talán elég ártalmatlannak tûnik. *

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idõ: 2. nap, dél
Résztvevõk:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------

Az õr habozni látszik. Mintha õ is izgatott és kíváncsi lenne. Végül megrázza a fejét, nem áll kötélnek.
-Sajnálom, de nem lehet. - mondja, hangja õszintének tûnik. - Ahoz el kell dönteniük a vezetõknek, hogy hogysmint legyen, kié legyen a rom, meg amit majd odabenn találnak, aztán pedig engedélyt kell szereznie.

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

-Értem én és nem is akarom, hzogy bajuk legyen egy kotnyeles nemes kíváncsisága miatt. Talán akkor majd máskor, ha már szabad lesz a bejárás visszajövök és végre megtudom, hogyan néz ki egy barlang belseje.

*Ezzel meghajlok és elindulok visszafelé az erdõben.*

//Egyébként Orwennnel mint karival mi van jelenleg?//

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idõ: 2. nap, dél
Résztvevõk:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------


Az õrök megköszönik a bort és sok szerencsét kívánnak, valamint õk is meghajolnak.
Ahogy haladsz az erdõben, megriasztasz egy õzet, aki gyorsan beszalad a sûrûbe.

//Orwen jelenleg ot van melleted, késõbb majd dolga fog akadni és kénytelen lesz továbbállni...//

[Quator ar Zaraquer]

(Corar)

*Amikor már eléggé messze vagyunk a susnyósban, hogy az õrök ne lássanak, halljanak megállok és Orwenhez fordulok.*

-Én megvárnám az estét és akkor belopózok a barlangba vagy legalábbis megpróbákozok vele.

*Ezzel elindulok a sûrûbe vigyázva, hogy a behatolásom nyomait elfedjem amennyire csak lehet. Aztán beljebb, ha találok egy elhagyatott ritkásabb részt letelepszek és jóízûen meguzsonnázok. Majd elhallgatom a terészet neszeit és várom a nap végét.*

[Mesemondó]

--------------------------------------------------------------------------------
KM esemény
Helyszín: Városállamok (Krántól keletre); Ulumas városán kívül
Idõ: 2. nap, dél
Résztvevõk:mindenki
--------------------------------------------------------------------------------


Orwen nem vállalkozik a merész húzásra, inkább úgy dönt, hogy visszatér a városba, s holnap útnak indul másfele.

Beljebb hatolva találsz egy nagyobbfajta fát, melynek utilapukkal tarkított tövében leülsz, s élvezed a természet nyugalmát. Erõs késztetés hatására még egy fûszálat is a szádba veszel.
Sok bóbiskolás után elcsapod éhséged az élelem egy kis részével, amit magaddal cipeltél.
Estefelé már unatkozol, de hozzászoktál a várakozáshoz, így nem okoz problémát kibírni míg leszáll az éjj.
Este van.