Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Letisztogatja Alauron sebét, bekeni a kenőccsel, majd újraköti a tőlle tellhető módon. Mozdulatai kissé ügyetlenek ilyen téren, s feszült kartartása csak ront a helyzeten. Alauron szavait figyelmesen hallgatja, arcára egy kis feszültség ül ki, majd összeszorított szájjal mered kicsit maga elé.*
- Nem tudom mit mondtál tegnap... nem értem miért kérsz bocsánatot... Ha nem haragszol a dolgaimról meg nem beszélek, maradjanak meg magamnak... úgy a legbiztonságosabb mindenki számára. A mocsár virágzó rétté úgysem fog változni soha.... És ha most megbocsátassz nekem, a többiek sebét is megnézem kell-e újrakötni vagy sem.
*Azzal feláll a követ mellől és Avarathoz lép. Arcáról távolságtartás és merevség olvasható le.*
- Jó reggelt! És egyben be is mutatkoznék: a nevem Patricia Kromhaar, de hívjon csak Patnak. És egyben elnézést is kérnék amiért a két nap alatt próbát sem tettem megismerésével... na... de amiért jöttem az lényegében az, hogy megnézzem sebét, hogy át kell-e kötni - ha igen segítek, ha megengedi persze.

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Szita sűrűn pislogva bámulta a virágot, zavartan elvette azt.
-Vvvalóban elkezdte...ted? Mindig én vagyok az utolsó, aki észreveszi az ilyesmit saját magán...Vagy a séta...? Oh, azt hittem csak...Nem számít mit hittem. A nevem pedig Lycia.
<Úgy beszélsz, mintha régen nem lett volna széptevőd asszonyként is. No igen, az régen volt, és az olyan urakat mindig hamar elküdtem melegebb éghajlatra. Vele is úgy kellett volna tennem...Bár akkor most nem lennék itt...Jaj, egekre, pap! és ha egy pap akar valamit egy nőtől, abból házasság lesz!Most nagyon meg kéne becsülnöm magam és örülni neki, de friss még a valláskör, nem tudhatom, itt is azok a párkapcsolati szokások élnek-e, mint hazámban.de akár úgy van, akár nem, sokkal többet meg kell róla tudnom. A hivatás szép ajánlólevél, de az emberről még nem tudni semmit...>
Egy ideig abban is benne van, hogy a férfiba karoljon, ám amikor közel kerültek a táborhoz, a virágot szégyellősen elrejtette ingjében, kezét pedig összekulcsolta maga mögött. Sürgősen megkereste zsákját, benne fésűjét, rendbe tette szőke fürtjeit, majd vidáman szép jó reggeét kívánt csengő hangon. Sehol a rekedtségnek már a nyoma sem.A sátor darabjait is fürgén fel akarta ciheni magára, de karja még nemet jelzett, gyenge volt hozzá. Eszébe jutott Arbor gyógyfüves ajándéka, és most már el is tudta mondani:
-Jjjeffete, ezt Arbortól kaptam, gondolom a borzalmas arcomra.Köszönöm szépen-tette hozzá az elfre nézve.
Arbor lova fülét gazdája hívó jelére mozdította, de még legelt kicsit. Szita alig tudta befognia száját, láthatóan élvezte azt hallani:
-Hallja, Maldar, van hangom! Már rég nem halottam...-hajol, gyerekmód bele a férfi felhős idilli képébe, el is takarva azt, majd röppent is tova.
-Pat, már nem ferde az orrod. Ugye nem magadnak tetted helyre? Mm, ez a ruha túl vizes, ne adjak helyette másikat? Milyen fancsali arcod van! Biztos a torokfájás, nekem is van pici, de nem érdekel.
-Erre én is gondoltam. Egy inget fel tudok ajánlani-szólalt meg Morik, végezve vértje felszíjazásával, s gyanakvón néz hol a papra, hogy a sugárzó tekintetű shadonira.ha pat beleegyezik a száraz ruhák elfogadásába, megkapja azokat, ha nem, akkor azonal indulásra bírja Morik a csapatot:
-A mai utunk nem lesz megerőltető, de hosszan gyaloglunk majd. Ebédkor és este tervezek megállást, ám egyéb alkalmakkor is lehet igény szerint. Délben Pat vegye át a csomagot Szitakötőtől.

//Erre még írhattok valamit, sebkötözés, stb, aztán folytatom az útleírással.//

[Schinter]

Arbor Vitus


Mikor latja,hogy Jeffete Szitat karolva ter vissza a taborba felvonaj egy pillanatra az egyik szemoldoket.
<hat ez gyorsan ment...ejjj gyarlo emberi let,de ugy lattom a Pat nevezetu felver is hasonlo dologba keveredett azzal a Maldarral vagy kivel... >

Szita koszonetere egy vallvonassal valaszol.
Mikor utra kelnek kenyelmes tempoba setal inkabb a tobbiek korul toluk kicsit tavolabban,hogy kozelebb elhessen az erdo lakoival.Az erdo mindig megnyugtatja,bar a falu elleni tamadas feladta a lecket


//reszemrol rdy az indulas//

[Alauron]

(Alauron)

Többet nem szól a nőhöz, miután átkötözte, elkezd összepakolni az útra , hogy készen álljon...
<Úgy látszik egy időre végképp elsüppedt a mocsarában, és a folytogató bűze másokat is elér majd...ami rothad, az bizony kellemetlen, és menthetetlen...Talán tegnap jobb lett volna ha Maldar célba ér, és megmenti őt a magányától...de ki tudja, lehet egész másért durcás. Valami biztosan az eszébe juthatott, mert azelőtt nem volt ilyen. Minek is foglalkozom vele egyáltalán?...>

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Szita hangos és csengő (nem rekedt) hangjára felkapja a fejét. Kissé összeráncolja a homlokát, nem érti mi üthetett a nőbe. A szárazruha említésére azonban kissé felderül az arca.*
- Azt örömmel venném, mármint a szárazruhát ... Egyébként Morik tette helyre az orrom. Ha már jöttetek még Maldarnak és Arbornak nincs lekezelve a sebe... megnéznétek? És utána indulhatnánk is.
De előbb még megnézem Avarath sebét...majd csak utána öltözök át...
*Azzal visszafordul a férfihoz, bár még mindig kissé mereven de enyhe mosollyal a szája szegletében várja, hogy mit reagál a férfi minderre.*

[Anathor]

(Maldar)

*Nagyot ugrik Szita hirtelen felbukkanására, ezzel le is esik a tönkről arccal az avarba. Nem vágódik nagyot de az ütő is megáll benne. Aztán ha már kap levegőt feláll és elkezd nevetni.*
- Húúú a szívbajt hoztad rám... Azt hittem itt a vég.
*Leporolja magát és leszedi a rajta ragadt leveleket meg fűszálakat. Nem teljesen sikerül így itt-ott előbukkan pár kósza "zöldség" a hajában. Örül hogy Szitának jó kedve van. Körbetekintve látja hogy majdnem mindenki készülődik és leesik neki hogy lassan indulnak. Ő is elkezd szedelőzködni. Sajnos az is feltűnik neki hogy Pat nincs túl jó kedvében, lelkiismerete elő is tör benne.*
<...ó hogyaza!!!...remélem nem miattam ...lehet azt hiszi hogy történt valami este...na majd ha lesz egy kis időm és nem zavar senki letisztázom...>
*Láthatólag lejebb ült a kedve, de még mindig nem búskomor. Nem igazán csinál semmit, várja az indulást.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, délelőtt
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Szita bólintott és egy komplett, méregzöld női ruhát szedett elő összehajtogatva a hátizsákjából:
-Nos, ez nem pont erdei viselet, de száraz, és mivel a szoknyája két rétegű még melegít is. Csizmával még nem hordta senki, de neked úgy is jól áll. Mellben lehet, kissé szűknek találod majd, de amúgy rád való.
Avarath sebe nem igényel túl nagy kezelést, csak lemosni kellett a tegnapi kenőcs nyomait, tenni rá helyette újat és bekötözni. Szita csodálkozva nézett az elfre:
-Hisz az ő sebei tegnap úgy beforrtak mint a pinty...nem tudom, mi köze a pintynek a sebhez,de jól hangzik.-csicsergett Szita egyfolytában, mint aki most pótol sokhónapi beszédet. Megsimogatta a ló fejét, aki meglepődve nézett a nőre, majd Szita odasúgta az elfnek, ügyet sem vetve a másik esetleges homlokráncolására:
-Tudom én, hogy maga jó, hiába vág közömbös és nemtörődöm arcot!
Röppent tova Maldarhoz:
-De jó hogy megmaradt! A fagyott földbe ásni sírt nehéz mutatvány és sajnáltam is volna! Ilyen fiatalon gilisztákkal aludni! Na mindegy. Mutassa a sebét. Oh, már javulgat, csak var van rajta, semmiség! Már kötést sem igényel. No, mi lett a hajába! itt is meg itt is! Kész veteményeskert...
Szitát le se lehetett lőni. Akkor is beszélt, amikor felvette a sátor darabjait cipelni, akkor is amikor elindult, mindenki első kézből hallhatta, hogy milyen rosszul aludt, mert egy göröngy nyomta az oldalát és lila is lett. Aztán az arca milyen püffedt és egy ötnapig biztos ezzel kell élnie, és folytatta is volna tovább, ha Morik a szájára nem teszi a kezét és közelről bele nem súgja Szita fülbe:
-Csönd...legyen.
Mivel Patnak tényleg nagyon nedves volt a ruhája és Szita addig nem ment el mellőle míg fel nem vette a zöldet, érdekesen mutatott. Mint egy eltévedt, dagadt orrú hercegnő az erdő közepén...Arbor lova vidáman baktatott mellette és időnként oldalával megtoszogatta a nőt, mintha akart volna tőle valamit. Az út tényleg nem folytatódott tovább kapaszkodókkal, de egymást követték a völgyek, a patak hol elkanyarodott, hol visszatért, hol elágazott, hol eltűnt egy zúgó mélyedésben. Elmaradtak a farakások, és az ösvény is egyre gazosabb, nehezen követhetőbb lett, így Morik ment elől. Egyszer, mikor az elf a közelében rótta köreit, odaszólt neki:
-Kiakasztó népség néha. Az egyik hol mosolyog, hol rí, a másik meg hol rekedt, hol be nem álla szája. Az a pap tudhat valamit...

[Schinter]

Arbor Vitus


Szita szavait mintha meg sem hallotta volna.Felall a foldrol es csak annyit mond erzelem mentes arccal.

-Ideje indulni

Utkozben midnenfel gyogy fuveket keress es nemi vad gyumolcsoket es eheto bogyokat.Morik szavara nem is valaszol csak megvonaj a vallat.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Avarath sebét ellátja minden szólás nélkül - lévén a ffi sem beszédes. A Szita álltal adott ruhát kissé fanyalogva veszi fel.* <A fene, ha ezt előre tudom... akkor is felvenném... kell a száraz ruha, már így is kibasarintottam magammal..... de ebben meg olyan hülyén nézhetek ki... mellben kicsit szűkös...és ez nem az én világom... fene...> *A ruha kissé érdekesen áll rajta... a mellrésznél meggyűrődik kissé, látható a szűksége - ezzel odavonzva a tekinteteket. Amikor ez tudatosul benne, gyorsan magára kapja hátizsákját - a kicsit előre, a nagyot hátulra. Hallgatja Szita fecsegését, és néha elképedve nézi a nőt - vajon mi lett a hangjával, és miért ennyire boldog, felszabadult, és a fellegekben járó... és ránéz Jeffetére...* <Na neeee.... akkor ezért kérdezte tegnap olyan ... olyan... úgy...> Szótlanul bandukol hátul. Jólesik neki amikor Morik csendre inti Szitát. Azonban a kedve egyre lejjebb megy az idő növekedésével - a vizes és iszapos csizmája egyre jobban kezdi törni a lábát. Egy hólyag már biztos van rajta... Ezen az állapotán valamit javít Arbor lova a noszogatásával. Néha kedvesen megcirógatja az állat fejét, és néha Arborra tekint amikor a csapat közelében jár.* <De szívesen beszélnék vele... de minek... nem tart senkinek sem...nem vagyok a szemében csak egy... egy korcs... úgysem válaszolna.... ....>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A táborba érkezve mindenkinek jóreggelt kíván, akivel még a reggel folyamán nem találkozott. Boldog mosollyal hallgatja Szita fecsegését. Induláskor felveszi a cókmókját. Odamegy Szitához.*
- Szita! Add át a sátort, majdd én viszem.
*Ha a nő odaadja elveszi és ő viszi tovább a sátrort, ha nem nem erősködik tovább vele. A terepváltozás után egy kósza ötlettől vezérelve Arborhoz lép amikor a csapat közelében jár.*
- Arbor, válthatnánk pár szót?

[Anathor]

(Maldar)

*Indulás előtt a hátáracsapja íját, a tegezét, és hátizsákját, majd szótlanul lépeget középen. Élvezi a friss levegőt és a sétát is egyben. Azonban nem győz csodálkozni Szitán. Örül hogy valakinek ennyire jókedve van, de azért jóból is megárt a sok. Szerencsére Morik befogja a száját a nőnek.*
<...na végre, épp ideje volt ...amúgy hol van Pat?...>
*Tekintetével megkeresi, és elszomorodik egy kicsit hogy hátul egyedül bandukol.*
<...itt az ideje tisztázni a dolgokat...>
*Lemarad a többiektől és csatlakozik Pathoz. Mélyen a szemébe néz és komoly hangon megszólítja.*
- Jó reggelt! Figyelj, ha amiatt bánkódsz hogy este melletted aludtam, akkor szeretnék bocsánatot kérni. Nem volt szándékomban visszaélni a helyzettel és nem is tettem. Nem történt semmi az este. De mégegyszer sajnálom... - enyhül a pillantása, átvált bocsánatkérőbe.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A terep nehezedése után a ruhája allját megfogja és valamennyire felljebb emeli. Így már valamivel könnyebben mozog, bár a hosszú allj nagyban gátolja a mozgásban. Kicsit le is marad pár méterre a többiektől, de a magányos percek most kivételesen jót tesznek neki. Aztán meglátja Maldart amint megáll és bevárja őt. Arcára először hideg, elutasító kifejezés ül. Aztán ahogy a férfi beszél úgy változik zavarttá.*
- Én nem... nem azért vagyok ilyen. Tudom, hogy nem éltél vissza a helyzettel, és nem is tennéd - legalább is azt hiszem. - *elengedi ruhájának allját, és a hátizsákja pántját markolássza beszéde közben. Aztán egyszer jobban meg is markolja, szinte fehérednek az ujjai rajta. Látszik a vívódás az arcán, hogy mondjon-e többet, majd megtört hangon szólal meg, szinte suttogva.* - Tudod tegnap nagyon sok minden került felszínre bennem. Én...nekem ezeket ki kell zárnom - különben nem veszitek hasznomat - és ezért veled sem ... nem ... - *halt el szava, majd egy könnycsepp kezdett kövéredni a szeme sarkában. Talán még egy hajszálnyival erősebben markolta a pántot, körmei bár nem voltak nagyok, de belevágtak tenyerébe. Szinte futólépésre váltott és úgy sietett a többiek után, faképnél hagyva így Maldart.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Felvonja az egyik szemöldökét mikor a pap jelzi számára ,hogy szeretne vele beszélni.

-Mondja csak miről lenne szó?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, délelőtt
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



//Kora tavasz lévén nemigen nő semmilyen gyümölcs vagy bogyó, így Arbor kisebb fogyókúrán fog átmenni...No jó, van tündérbogyó, de ha túleszi magát belőle, tudatmódosító hatása van, és van vadhagyma, aminek a hagyma részét a földből kell kiásni és ehető.//

Szita elhárítja a pap ajánlatát:
-Büntetésből kell vinnem délig és másra át nem ruházhatom.
Elhallgattatása után csendben marad de csak egy darabig. Halk dúdolásba fog, és elvan magának, nem foglalkozik sem az elf távolságtartó cirkálásával, sem Pat szokatlan csendes vonulásával, sem azzal ki kinek milyen megkegyzést tesz. Unja a sok menést, a gazt, azelázott zokniját a csizmában, egy alkalommal eltűnik a bokrok között, hogy dolgát végezze, aztán dudorászva tér vissza ismét. Alig várja, hogy déli pihenő legyen, egyre jobban fárad, nincs hozzászokva a menéshez gyalog órákon keresztül. Majd a dúdolás halkan elhal és mély gondolkodásba fog, arca egészen komoly lett de nem komor.
Pat előre siet, de az a pár könny megmakacsolja magát és zokogó hang tör ki torkából, hiába próbálja tartani magát a nő. A könnyek kikövetelték maguknak a teret s mosni kezdték a nő arcát. Bensője rázta a kapukat, amit a nő kényszerített magára elzárásuk végett. Szita homlokráncolva és értetlenül nézett hátra, Morik is átpillantott válla felett és megtorpant:
-Szabad tudnom mi a baj? Úgy hittem, tegnap este pontot tett mindenki a lelki nyavajákra.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A könnyek - azok a könnyek nem akarnak elállni. Fájdalmas zokogásban tör ki, pedig minden erejét összeszedte, hogy ne történjen meg. Nem bírta tovább. Morik szavaira még jobban kitör belőle e sírás. Sírásában keserűen válaszol a férfinak.*
- Pontot tettem - csak a lelkem nem veszi észre ... Hagyjuk ... Ne is törődjönek velem ... mindjárt elmúlik... mindjárt ...
*Szavait hazudtolva azonban a sírása folytatótik tovább, s csak nagyon lassan apadnak el könnyei.*