Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Ahogy múlni tűnt a vihar, megmoccant kissé. Nem akart csüngeni a férfin, mint csecsszopó az anyján. Amúgy is kínosan érezte magát, hogy ugyan úgy, mint mindenki más, ő is igencsak berezelt.No de ha nem tud úszni...!

[Alauron]

(Salah)

Amint megpillantja a kormánynál álló alakot, rámutat, és az épp befelé igyekvőnek kiált:
- Az ott a kormánynál! Ki az? Ide jön. Láttátok már? Nézzük meg! Valaki maradjon itt.
Mivel a vihar talán most nem tombol úgy, nem zárja vissza az ajtót, hanem szélárnyékba kiáll elé, és figyeli a fickót.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: Salah (Alauron)
_____________________________________________________________

*Jaszaf Salah kiálltására sebtiben hátra is fordul. De már nem lát senkit és semmit. Gorden - ha visszafordul - és Salah sem lát senkit. Az imént a korláton átlóduló idegennek hűlt nyoma van - mintha a fedélzetre érkezésekor elnyelte volna a hajó belseje. Jaszaf értetlenkedve néz Salahra vissza.*
- Mi van öcsém? Meggágyult az agyad? Nincs ott senki sem! Ketten voltunk a fedélzeten, itt is vagyunk mind a ketten ... Menjünk le... biztos csak a képzeleted játszott veled. - *azzal elindul a fedélköz felé, ahol viszonylag biztonságosabb a tartózkodás.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Maga elé meredve koncentrál, láthatóan összpontosít. A villanásnál látott alakra felkapja a fejét, és Fergia felé fordul, de nem szólal meg, csak áll és folytatja a tevékenységét.*
<Másodlagos gondok, a többiek elegen vannak.>

[Alauron]

(Salah)

<Idióta...először ugráltatod az embereimet, aztán hülyére veszel...hegyezed a tőröm "bátyus">
-Ott volt egy alak, és én megnézem hova tűnt, te nyugodtan maradj, gárdista.
Kimegy a fedélzetre, és óvatosan közelít oda, ahol eltűnt a fickó, ha semmit sem talál, akkor is megjelőli a helyet, olymódon, hogy tőrével egy X-et vés oda, jó tenyérnyit.

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Elkapja Carwyn tekintetét, majd arra néz, amerre a férfi, ellöki magától a félvért és szablyát ránt.
<Az előbb nem volt itt. És nem Jaszaf az...>
Nagy ívből tesz a viharra, az imbolygásra, a gyomrára és saját ostorozására, célja az, hogy elkapja a valakit, majd ártalmatlanítsa.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*A férfi megtántorodik a lökéstől, és kis híján el is esik, de végül sikerül megőriznie az egyensúlyát. Ezek után eléggé gyilkos szemekkel néz a nőre, és motyog valamit, majd utat nyit a nőnek, és széles mozdulatokkal legyez a levegőben, hogyha akar, mehet. *

[Gorden Harunn]

-Veled tartok testvérem. Ha van ott valaki, akkor az csakis a gyolkos lehet. De óvatosan kell eljárnunk. Ő jobban ismeri a hajót, a tengert és a viharban is otthonosan mozoghat. Uram ön maradjon itt, és vigyázzon magára, és a lejáratra is. Úgy látom a vihar kezd csendesedni.
*ezzel kirántom a handzsáromat, és kezembe veszem a pajzsomat. érzékeimet felélesítem az elmém hatalmával és harcra készen indulok Salahhal vissza a fedélzetre. megpróbálok mindenre figyelni, és egy esetleges orvtámadóval szemben megvédeni mind magamat, mind Salahot.*

[Flamme O'Styg]

Megpillantja, ahogy gorden és salah találkozik és néhány szót váltva a fedélzetre siet. Ez nem hagyja nyugodni és felpattan a helyéről, mielőtt még kilépnének a fedélközből odakiált nekik. A hajó dobálása miatt még mindíg elég bizonytalanul elindul feléjük.
-Minek mentek oda vissza? Ne akarjatok már meghalni...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A nagy mozgolódásra és Salah kielé igyekvésére kezdek feszültté válni.*

<Mit csinálnak ezek? Ha mindegyikünk kitántorog a fedélzetre ki vigyáz majd a lentmaradottakra?>

-Várjatok. Ne rohanjatok ki. A vihar alatt úgyse sokat tehetünk és vigyáznunk kell a többiekre is.

*Közben megváltozik testtartásom is. Feljebb ülök és magam alá húzom a lábaimat, hogy ha kell gyorsam fel tudjak állni. Avyent továbbra is próbálom tartani, óvni a hánykolódástól.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Hamarosan érezni kezdi a gyógyital hatását az egész közérzetén. Kezd ébredezni, és egyre frissebbnek érzi magát. Felkel Kalmon öléből, rámosolyog a férfira, és egyik faltól a másikig dölöngélve a betegek felé kezdi venni az irányt.*
<... Most, hogy már az állapotom kielégítő, segítenem kell szerencsétleneken. Ez a kötelességem. ...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Jaszaf csak mogorván mered Salahra majd Gordenre, az orra alatt morogva - melyet a szája mozgásából lehet észrevenni - indul le a lépcsőzeten. Salah Gordennel a nyomában lassan óvatosan indulnak el a kormány alatti ponthoz, ahol az ismeretlen egyszerűen csak köddé vált. A fedélzetre való kilépésükkel egyidőben egy hatalmas villanás világította meg a hajót, s rögtön utána a gyomrot is megremegtető csattanás következett. Fülsértő zaja elnyomta Flamm ordítását, és egyúttal Kalmon kiabálását is. A hang dübörgő hang nem múlt el nyomtalanul - a fülekben tompa morajt hagyott maga mögött, akadályozva ezzel a hallást mindenki számára.
Gorden és Salah viszonylag hamar elérték a helyet, kemény padlózatot találtak. Sehol egy ajtó, vagy rés, vagy bármi más ami alatt/mögött elbújhatott volna az idegen. Így Salah gondolatához híven egy tenyérnyi X-et karcol arra a helyre. A fedélzet csendes, egyedül Flamm alakja tűnik fel a fedélközi ajtónál - olybá tűnik itt nincs senki más.

Joakim a hangos égi csattanásra kinyitja a szemét, dühös arcot vág. Talán szitkok tömkelege hadják el a száját - fülét fogja, fejét rázza néha. Szemei megvillannak a távozó Flamm után, majd az éppen feltápászkodó Avyen felé. Érdeklődve tekint a lány után, vajon hová indul, s rosszallóan csóválja fejét, amikor az első sebesültekkel teli kabinajtóhoz lép a nő.

Carwyn és Fergia egy fekete árnyszerűséggel néz egy pillanat erejéig farkasszemet. A fekete ruhás, mosott körvonalú valami szemei egy pillanat erejéig vörösen izzanak fel, majd sebesen egy fület bántó, agyig hatoló tiszta éteri hangon szóló sikítás kíséretében egyszerűen átröppen a szomszédos kabinba. A hang hatására Fergia és Carwyn kénytelen a fülére tapasztani a kezét, s érzik mindketten az elméjük köré vont pajzsok nagy erejű mágiát fogtak fel.

Az árnyszerűség a következő kabinban is hallatta a sikítást, és így végigszálguldott az egész hajón, mindenkit arra késztetve, hogy a fülüket, elméjüket repesztő sikítás következtében mindkét kezüket a saját fülükre tapasszák.

A mágia hatalmas hullámként söpört végig a hajón.
Először Fergiáéknál vetette fel korbácsát, folytatva abban a kabinban ahová épp Avyen készült betérni. Aztán sorra vette a kabinokat hatalmas káoszt okozva ezzel a fedélközben tartózkodók közt.
Avyen a hangot hallva két kezét a fülére tapasztva szívében rettegést és félelmet érez. Akkora mértékűt mint még soha. Minden porcikája azt kívánja, hogy a rá leselkedő veszélyektől akár foggal és körömmel is megvédje magát. A veszélyt pedig mindenkiben látja, aki csak él és mozog előtte.
A kabinokban szinte szegmensenként szabadul el a pokol. Minden sebesült, minden ember ki csak apró mozdulatra is képes szinte habzó szájjal esik a másiknak. Ököllel, karddal, késsel, beszakadt deszkadarabbal, kisszékkel - ami csak a kezük ügyébe akadt.
A folyosón tartózkodó Joakim és Kalmon is fülre tapasztott kezekkel kénytelen eltölteni egy pár szegmenst. Mindketten érzékelik az elméjüket óvó pajzsoknak feszülő rettenetet. Pár szegmens elteltével azonban már csak az árnyalak feketén libbenő alakját látják amint épp a fedélzetre suhan a lépcsőn át - maga mögött csak káoszt hagyva.
Flamm épp az ajtóban kapaszkodik meg, Salah és Gorden épp végzett a jel rajzolásával, amikor fülüket, elméjüket megüti a földöntúli sikítás. Ők hárman fültapasztás nélkül viselik el a hangot. Gorden és Salah hatalmas erőket érez elméjüknek nekifeszülni, azonban Flamm rettegéstől, félelemtől eltorzult arccal áll egy pillanatig az ajtóban. A sogronita szeme és elméje pár szívdobbanásnyi idő után már csak Salah és Gorden alakját látja. Habzó szájjal indul meg feléjük, hogy a rettegése okozóit minél előbb a másvilágra küldje.*

//Privik mentek!!!//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Görnyedten gugolok néhány pillanatig. Aztán felemelem a fejem és vadállatias vicsor jelenik meg az arcomon. Szemeimben nyoma sincs az eddigi kedvességnek.*

<NEEE! AVYT NE MERÉSZELD! >

*Körülnézve meglátom a kitörő káoszt és acsargást. Azonnal talpra állok, mint egy megfeszített rugós mechanizmus. Az előbbi harag eltűnik és átadja helyét az érzelemmentes összpontosítás maszkjának. Előveszem a két rövidbotot.*

-Uwelita! Öld meg a kísértetet! Én megpróbálom megfékezni az embereket. *Üvöltöm teli torokból, mert a fülzúgás miatt nem tudom meghallaná-e másként.*

<Ezt nem akarom, de muszály lesz keményen elejét venni az öldöklésnek.>

*Megindulok a folyósón és az őrült tekintetű sokaságból ütöm, akit érek. Próbálom csak elkábítani, leütni őket. Közben minél eréjjesebben fellépni hátha ezzel megfékezhetem a félelem szülte indulatokat. Ha egységesen tőlem rettegnek talán egymást békénhagyják. Közben megpróbálom kizárni a bal vállamból áradó kínt. Ezt az áldozatot meg kell hozzam a közösség és főleg Avyen érdekében.*

//Folyamatosan harc az ellenfél elfogásáért.
Kezdeményezés: 6
1.támadás: 68
2.támadás: 49
3.támadás: 75
4.támadás: 96

1Fp-t felszámítok körönként a vállsérülés erőltetése végett, ha ezzel nem értesz egyet kedves jóságos km, akkor szólj. //

[Gorden Harunn]

*A sikoltás nem okozott nagy fájdalmat hála a villámnek, de érzem az elmémet ostromló hatalmas erőket, és látom, hogy flamm furcsán néz ki.*
<Fényességes Galradzsa köszönöm a jóhatású villámopdat, amit szolgáid segítségére küldtél. Áldott legyen neved mindörökre.>
*Flamm elindul felénk, furcsa tekintettel és kivont kardokkal.*
<Ez hatalmas erejű mágia volt. Ez már nem játék. Ha Flammal ez történt, akkor biztosan a többiek is így végezték, kivéve a pyarroni hitűek. Ők isteneik szolgái, talán fel vannak készülve ilyesmikre.>
*egy pillanatig Salah arcát, és tekintetét vizsgálom, és örömmel látom hogy nem volt rá látható hatással a varázslat*
-Salah testvérem. Ez a hang mindenkire rossz hatással volt, kinek elméjét nem védi titkos tudás vagy amulett. Ezért ártalmatlanná kell tennünk mindenkit, aki habzó szájjal támad másokra. Ahogy nézem első áldozatunk Flamm lesz.
*ezzel Flamm felé fordulok, és felkészülök a harcra.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Ahogy elhal a túlvilági sikoly, villanó szemmel Carwynre néz:
<Abbahagyhatná a mormogást, tudtommal nem pap csak egy extestőr anatómus!!Nem látok. Ideje fényt gyújtani...>
Miközben kirobban a konyhából, hogy a lény után vesse magát, bal tenyerével ráüt a szablya lapjára, közben elvakkant egy szót, amitől tiszta, átható fény vonja be a fegyvert. Nemcsak lát már így a hajóközben, de nyugalom is önti el tőle. Kirekeszti az egymásnak ugrott embereket, ahhoz, hogy a tébolynak vége legyen, a dögöt kéne visszazavarni oda, ahonnan jött...majd eszébe jut a mormogó félvér...
<Ó, a mocskos toroni fajtádat, te fattyú...Idézgess odahaza>
Elboruló tekintettel fordul meg és most már így néz rá a félvérre, szablyáját a férfi ellen fordítja. Ha a szablya fénye viszont nem vált vörösbe a férfi mormogásától, akkor megfékezi magát és folytatja útját a lény nyomában.

//Ha viszont arra vált: Té:95//