Sub rosa

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras]
___________________________________________________________


Az idő valami veszett volt. Se nem hó, se nem eső. Csak átkozott, hideg, nedves pacsuli hullott az égből, síkossá téve a macskaköveket és elrontva az emberek kedvét. A sötétben könnyen kitörhetett az ember bokája, az a kevés fáklya, ami fényt adott pár járókelő kezében nem tette barátságosabbá a környezetet. Mindenki beburkolózott köpenyébe, nemhogy megmutatta volna magát, mint akinek nincs is rejteni valója. De itt Sercarappában ezt sosem lehetett tudni. A papok a megmondhatói, hogy ez a vidék bizony nem áll Domvik színe előtt makulátlan fehérségben. Nemcsak azért, mert a helybéli népek makacsok, mint az öszvérek és hevességüknek nem restek jelét adni, hanem mert a partok az átkozott árulók földje felé néz s a hajók napról napra ontják magukból nem csak a megbecsült kereskedőket, de a kétes hírű és eredetű alakokat is.
Guido már járt a kikötőben, az olcsó lőrétől a méregerős piáig fellelhető minden az ivókban, ahogy a tetű is és a sikamlós éjszakai pillangók is. De kifinomult ember ilyenhez nem ér, hisz tartja a mondás olcsó húsnak...Meg a szerelmet pénzért nem lehet megvenni! Így, bár már az idő is egyre cudarabb lett -foga volt már a szélnek- a férfi még nem választott hajlékot magának. Minek is? Eddig sem dobott ki egy tantumot sem azért, hogy fejét koszos huzatra hajtsa! Jutott neki illatos nyoszoja. Ötnap elején egy szép kerek barna, utána egy szőke pirulós, majd egy fekete cinkos tekintetű...hajh, a fekete, de kár hogy tovaszállt! De kár hogy a fivére hazaért...Ez az emlék mosolyt csalt Guido arcára. Jó párbaj volt, nemes és tanulságos. Megbizonyosodhatott arról, itt bizony nem csak dísznek hordják a rapírt.
Elsietett mellette egy négylovas fedett fogat, emberek húzódtak le az útról még időben, majd a paripák lassítottak. Két verekedő részeg került a kövezetre és az istennek sem váltak szét. A kocsis kiabált rájuk, de azok rá se hederítettek. A kocsis mellett ülő incognós másik leugrott, kikapta a kocsis kezéből az ostort hogy majd azzal bírja távozásra a rendbontókat. A falnál állók nem voltak rest végignézni a jelentet. A kocsi ablakából egy női fej bukkant ki, mi az, amiatt nem mennek tovább. Csuklyáját kicsit hátrébb tolta, így angyali arc került fáklyafényre, sötétébarna haja csinos kontyolt frizurában tornyosodott fején, apró gyöngyökkel fűzetve. A köpeny többi része eltakarta, vajon a nő mit visel alatta, de a kocsi szélét fogó finom ujjakon trónoló gyűrűk azt mutatták, ez a nő bizony nem lehet pór! Tekintetete a bámészó Guidóra siklott és futólag elmosolyodott.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*A férfi már nagyon unta ezt az időt. Sercarappa gyönyörűségei eltakarták gyönyörű vonalaikat vastag ruhák mögé és tündéri kacagásuk sem örvendeztette a férfiak fülét. A kocsiban ülő szépség viszont melegséget csalt Guido szívébe, ami az első pillantáskor nagyot dobbant. Már nem is látott semmit, csak a nemes hölgyet. Nem létezett már más, csak a mosoly, melyet ő váltott ki. Csapot-papot otthagyva a kocsihoz sietett és mikor társalgási közelségbe ért, mélyen és minden illedelem kíséretében meghajolt.*
- Üdvözlöm Hölgyem! Ön elkápráztatja azokat, kiknek látni engedi bimbózó szépségét. Melegséget hozott ebbe a rossz időbe jelenlétével. Kérem hadd kapjak olyan kegyet, hogy bemutatkozhassam. Guido Mastroianni vagyok Shadon városából, és mindenben az ön rendelkezésére állok, csak kérnie kell csengő hangjával. Bátorkodhatom megkérdezni kegyed nevét?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Hanas Degrom [Alauron]
___________________________________________________________



Hanas már második napját töltötte a kikötői városban. Enyhének találta az időt, ami a kedvén még javított is, ám ügyét előrébb nem vitte. Hamar megtanulta, attól, hogy valaki Domvik lovagja, még nem azonos azok lelkletével, akiket ő keresett. de így is maradt bizalmatlan és távolságtartó, ha szóltak hozzá, visszaszólt, de nem keveredett összetűzésbe sem a hatósággal, sem az egyház embereivel. Hisz akkor milyen hírét keltené saját magának?
Letörölte orráról a kövér cseppet, mit az eső hízatott rá, lova kantárját szorosabbra fogta, és újra a férfira nézett, akitől dohányt szándékozott venni. Nyomorult, puhány alak volt, aki csak nevébe maradt férfi, de teste inkább egy hájas asszonyra hajazott. Tömpe ujjaival különféle dohányokat mutatott Hanasnak, aki az egyiket hol fűrészporral kevert bóvlinak, vagy éppenséggel túl fűszeres idegenföldi gaznak látott. A látási viszonyok sem voltak a legjobbak.Egy kapualjba álltak, a kikötői negyedben, az égből jött az áldás -Antoh talán egy évtizedre elegendő könnyet sír le fentről?- az emberek morcosak voltak, nem szoktak hozzá ehhez az átok időhöz. Sercarappában ritkán jött ilyen hideggel a téleleji eső, eleddig élvezték a tenger enyhet adó közelségét.
A hájas dohányszagú férfi egy nyakába akasztott doboz rekeszeiből mutogatta áruját, ráadásul olyan trehány pyar nyelvtudása volt, hogy keverte az odát a visszával...Az egyik fáklya tartója nem sietett el mellettük, hogy aztán újabb fényforrást várhassanak, hanem megtorpant, majd Hanas bal vállára egy kéz nehezedett. Csakhamar felismerhető volt a városi őrség egyik tagja benne, míg a fáklyásban is, távolabb még kettő, az egyikük egy utcagyereknek adott pár aprópénzt a hírért. Elébb shadoni nyelvű felszólítást hagyta el a katona száját, a dohányárus tiltakozóan magyarázott és rád mutogatott, meg a dohányára, talán azt ecsetelte, egy egyszerű vevője vagy. Majd a katona kezét nyújtotta, de a dohányos ajka lefelé görbült. A katona Hanashoz fordult:
-Olyantól akar vásárolni, akinek engedélye sincs rá. Vendégnek ez nem túl jó találkozás a törvény embereivel. S talán nem csak dohány lapul ezekben a rekeszekben.
Huzavona alakult ki, a férfi nem akarta a dobozt odaadni, de egy másik katona erélyesebb fellépésére megvált tőle. Csakhamar egyéb rejtett rekeszek fedeződtek fel, amiben tudatmódosító füvek is megbújtak, egyéb komponensekkel...
-Hm, ez már az egyházra fog tartozni, ember. -szólt komoran a katona, amire az egyik őr le is lépett, hogy értesítést tegyen arról, mit fogtak. Ugyan ezt elmondta shadoniul is, hogy az értetlenül pislog dohányárus is megértese. A esküdözésbe kezdett, de nem hallgatták meg, inkább Hanasra terelődött a figyelem.
-Ön is velünk jön kihallgatásra. Megbizonyosodunk róla, vajon tényleg csak színi valót akart venni, vagy valami egyebet is!
Rövid shadoni parancsára az egyik katona megfogta a dohányárus karját, a másik Hanashoz lépett.
-Működjön előbb, úgy tovább élvezheti Fényes Hazánk vendégszeretetét.

[Alauron]

(Hanas)

Már jó ideje annak hogy tavasz derekán átlápte a Shadoni határt, így nem érte meglepetésként, hogy a törvény emberei bizony jelen vannak, és be is tartatják a tövényt. Habár ez a szokás idegen volt számára, mert otthonában csak a legbotorabbaknak volt mersze tabukat sérteni, és azok nem maradtak sokáig jó hírben, de itt egész más szokások uralkodtak.
- Magukkal tartok, nincs okom másképp tenni.
<Még jó, hogy végül nem vert át ez a disznóképű. Csak kár, hogy így nem jutottam hozzá a dohányomhoz. Csak lesz majd valaki, aki ad néhány csomóval egy pár rézért. Többem most nincs erre, talán kellene egy kis munka, mielőtt továbbindulok innen.>

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Tiarren Findalath [Hakea Ello]
___________________________________________________________



Tiarren már fél órája hiába várt. Az egész délutánja úgy volt eltolva, ahogy csak lehetett. Egyrészt, nem ott kötöttek ki, ahol akart. Berrana-rodában karantén volt. Itt egy idegen város, sehol a tolmács, sehol semmi összekötő, akiről szó volt. Agyrém. A helyiek hol megbámulják, a vágottabb nyelvű rapíros urak meg ismerkedni akarnak. A hajón visszahúzódó viselkedése bevált, nem zaklatták, de a közös nyelv használata nem feltétlen volt magától értetődő....De amikor befutottak a kikötőbe, az megnyugtató volt.Végre partot érztek! Mit érdekelte, hogy lóg az eső lába! Nagy nehezen, kézzel-lábbal mutogatva elvezették olyan utcába, hol nem rossz hírűek a fogadók, és mivel épp akadt szabad szobájuk, ő is helyet kapott a Muskátlisban, mert ez volt a neve. A hajón léve tudott tenni arról, hogy akik küldték azok tudják a helyváltoztatást, várakozásra intették...De vajon mennyi időre? Nem lenne helyesebb egy helyi tolmácsot megbíznia? Öltözete valóban nem rítt ki a helyi asszonyoké közül. Szép kontyá fonta haját, hasonló gyűrűs stílusban, mint az itteniek, kényelmes nadrágot húzott, de nem testhez állót, mert itt azt megszólják nőn, ingje bő volt, nyaka szépen hímzett, jelezvén nem ez nem férfiing, hanem nőnek való, kis mellény dukált a combközépig érő inghez, de szoknya is akadt holmijai között, ha olyan helyen kéne megfordulni, hol az az illő. Rapírját sokan megmosolyogták, nem nézték ki Tiarrenből, hogy az nem csak dísz vagy hóbort, hanem bánni is tud vele. A Muskátli szép fogadócska volt, de igen lassú a kiszolgálás. Már fel akart állni, hogy szóljon a pincérfiúnak, hogy mi lesz, amikor a kinti esti zuhatagból egy idegen érkezett, férfi létére alacsony volt, kecskeszakállat viselt, megrázta magát, hogy lecsepegjen róla a víz, majd Tiarrenre pillantott, felismerés csilant szemeiben:
-Meraviglioso! Csodálatos!- egyenesen Tiarrenhez sietett, és kezet csókolt neki.
-A Hétarcú ma nagyon kedves hozzám, én még ilyen gyönyörűt nem láttam! Ne vegye sértésnek és tolakodásnak viselkedésem, de régóta várom az érkezését, s mint látja, a közös nyelv sem jelent nekem akadályt abban, hogy megértsük egymást.Ah, ez a kinti idő valami rémes! Ebben az évszakban ez a hideg! Csak meg ne ártson a hamvas bőrének, kedvesem. A Muskátli igen hangulatos. Nem csak virágai miatt, de ilyenkor ez a sok kis gyertya olyan otthonossá varázsolja!

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Rutilus Caedar [Orwen del'Correl]
___________________________________________________________


A csibesárga hajú férfi az orrához kapott, a meglepődéstől megtántorodott. Nagydarab matróz volt, nem vitás, és az előbb jól összeröhhent hasonszőrűivel. Igen, ő megfelelő volt. Alig fogta fel, hogy a piás szagú idegen se szó se beszéd nélkül orrba nyomta, máris felüvöltött, és nekiment. Kivágódott az ajtó, elfogyott lábuk alól a lépcső, és kiestek az esőbe, ki a kövezetre, egy lovasfogat elé. Rutilus a nagydarab ember alá szorult, aki először a macskakőbe ütött a férfi arca helyett, aztán meg megint felkiáltott, mert Rutilus fültövön csapta. A kocsis hiába szólt rájuk, meg se hallották. Csak akkor vette észre Rutilus is, hogy valami elkezdődöt, amikor a kocsis társa leugrott, és ostorral húzott végig rajtuk. A sárga hajú már üvöltött, ő fogta fel az ütések javát, és bár Rutilusnak érte a bal karját, az nem volt komoly, ruhája megvlédete. Lila aláfutás várható, de bőre nem hasadt fel.
-HOgy fulladnátok bele a saját hányáésotokba! Takarodjatok innen! Mit képzeltek, he? Álljon meg miatttok egy kisasszony fogata, mert elment az eszetek?-szidta őket az ostoros. A zajra és az ostorcsattogásra két arra járó őr is felfigyelt, odasiettek és lefogták a férfi kezét.
-Mi bajt okoztak önnek ezek a férfiak?
-Ugyan, maga szerint? Seggrészegek! És itt keverik a bajt! Tüntessék el innen őket!
A sárga hajú sebeit fogdosva térdelt, Rutilust a mésik őr kapta ingnyakon és húzta fel.
-Jól van, ez az ember nemes szállít, az ő szavára a ma estét fogdában fogjátok tölteni...Aztán ha kijózanodtok és nem él több panasszal, még beszélünk. Sercarappa celláiban mindig van hely rendbontóknak!

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras]
___________________________________________________________

A nő elmosolyodott, legyezőt tett arca elé, egy másik, ducibb nő pillantott ki a férfiszóra:
-Ugyan, uram, így kel ismerkedni? A hölgy neve Arlette és nem beszélget csak úgy mindenkivel...
Arlette ráhunyorított kísérőjére, aki szemeit forgatta tőle.
-Jó, jó, ön tudja...Íme, a hölgy névjegykártyája, ha találkozni akar vele, tudja hol keresse.
Arlette súgott valamit kísérőjének, aki homlokát ráncolta.
-Ez vakmerő...ma este...?
A verekedő részegeket az őrség eltakarította közben, a kocsis társa felszállt, és a lovak megindultak. Arlette kimosolygot az ablakon, majd visszavonult. A névjegykártya parfümmel volt átitatva, rajta csak ennyi:
Arlette Minossa, díva

[Hakea Ello]

(Tia)

Sosem szívlelte a hajóutakat. Ugyan a tenger látványa megnyugtatta, a közelmúlt rémképei még mindig éltek benne, a habokat nemigen volt kedve közelebbről megtapasztalni. Az út végére egészen elfáradt, kikötéskor egészen meglepődött, mikor kiderült, hogy nem Berrana-Rodában vannak. Ugyan bosszantotta a dolog, kedélyei nem tükröződtek arcán, kedves mosollyal búcsúzott a hajóskapitánytól, miután kifizette a neki járó ezüstöket. A helyzet aggasztó volt, idegen város, idegen emberekkel akik zömével csak az itteni nyelv használatában jártasak, ráadásul a tolmács sincs a környéken. Kényelmes léptekkel indult neki az utcáknak, különféle széptevők által kalauzoltatva magát, akiknek a segítségét egy kedves mosollyal hálálta meg. Mikor végre eljutott a "Muskátli" nevű fogadóhoz, már eléggé kifárasztotta az egész színjáték, fáradtan huppant le az egyik székre. Rapírját megpróbálta kissé maga mögé hajlítani, nehogy véletlen túl kihívó legyen, bár valószínűtlennek tartotta, hogy valaki párbajra hívná. Az ólmos időtől csaknem elandalodott, már épp frissítőt rendelt volna, amikor megjelent a z a bizonyos férfi az ajtóban. Kereső tekintetét azonnal észrevette, ám nem sejtette, milyen szerencséje van, hogy véletlen találkoztak tekinteteik. Az idegennek engedélyezi a kézcsókot, bókjai viszont már szinte úgy peregnek le a lányról, mint az esőcseppek a ruháról, amit viselt. Mikor elcsendesedik, halkan, közös nyelven szól hozzá.

-Üdvözlöm. Ön lenne tehát a tolmács, akit mellém rendeltek? Nagyon örvendek a találkozásnak, már egészen el voltam keseredve, féltem, hogy elkallódok ebben az idegen városban. Maga igen kedves, igazán nem szolgáltam rá ennyi jó szóra. Elnézését kérem, de melyik városban is tartózkodunk jelenleg?

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

*Békésen tűri, hogy grabancon ragadják, és botladozó léptekkel elindul a börtön felé. Bal kezével erősen megmarkolja a nyakában fityegő medált, miközben komoran bámul maga elé. A sikamlós macskaköveken meg-meg csúszik, bal kezét fázósan zsebrevágja.

A hótól, és a latyakos esőtől pár perc múlva már semmivé foszlanak a lábnyomai...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Meglátva a duci hölgyet, belül kicsit szitkozódik, de kívül ebből semmi nem látszik.*
<... De rühellem a dadusokat. Mindig a szabad szerelem útjába állnak. De majd csak megoldom. Ez a virágszál csak rám várt. Muszáj megmutatnom neki, hogy mi az igazi szerelem. ...>
*Kedvesen a kísérőre mosolyog és előtte is meghajol.*
- Ne aggódjon. Nem vagyok én holmi útonálló. Nem kell tőlem félteni ezt a csodaszép virágszálat, ki most a napot helyettesítve ragyogja be ezt a zord várost.
*Látva, hogy a kisasszony kezd megpuhulni, kicsit visszavesz a tempóból. A kártya átadásakor közelebb hajol a kocsihoz, hogy kényelmesen elérje, és a lánynak suttogja.*
- Kisasszony. Legyen oly kegyes ehhez a városhoz, hogy nem takarja el szépségét egy ilyen legyezővel. Bár szemei is megbabonázzák a férfinépet, de mosolyával sem vetekedhet ezen vidéken semmi és senki.
*Átveszi a kártyát és megnézi a nevet. Ízlelgeti azt és beszívja a parfűm illatát. Olyan halkan mondja ki a nő nevét, hogy tulajdonosa nem hallhatja de a férfi szájmozgása elárulja azt. Áhítattal mondja ki a nevet, majd miután a kocsis visszaül, még a szépség után kiált amíg az hallótávolságban van.*
- Ma este! Megtalálom!
*A többit már csak inkább magának mondja.*
- Muszáj látnom mihamarabb. Muszáj hallanom a hangját. Díva. Énekesnő lehet, vagy táncos? Mindegy. Biztos vagyok benne, hogy mindkét mesterségben elbűvölő. Azok a szemek. Angyali teremtés. Hmmm. Szerelmes vagyok. Ismét. Imádom ezt az érzést.
*Ezután elkezd keresgélni a városban mulatókban és kérdezősködik a hölgy után. Hátha valaki ismeri, és tudhatja, hogy hol szállt meg, esetleg fellépése is lesz e.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, városi börtön
Résztvevők: Hanas Degrom [Alauron]
___________________________________________________________

Az őr hosszas útkanyargás, emberkerülgetés után egy sötét falú, keskeny ajtajú épületbe vezette Hanast, ahol hamar kiderült, hogy a katona feljebbvalója ma már nem tart kihallgatást, csak holnap. Így is a dohányárus ügye érdekesebbnek bizonyult, őt máris elvitték valahova.
-Nem lennék a helyében. oda csak azok kerülnek, akik az egyházzal kerülnek szembe. Bizony mondom, egy fél órácska sem telik bele, s jön valaki tőlük!-bizonygatta közös nyelven hanas kísérője, majd az ügyeletes katonával való ingerült szóváltás után egy jobbkézre lévő folyosón folytatódott útja. Talán fél siker, hogy nem oda került, ahova az árus. Ám a feltáruló cellák egy meredek lépcsőzés után odalenn eloszlatták reményeit. Kulcsokkal felszerelkezett gebe férfi jelent meg, aki mélyről jövő, szaggató köhögéssel helyettesítette a szép jó estét-et. Jobbkézre is három cella volt, balkézre is, a végén tömör fal zárta a kilátást. Ablak sehol, vizelet és ürülékszag annál inkább, párosulva a pincehelység dohjával. A falakon valami miazmás lerakódás élt, ki tudja mi csírált a régi repedésekben, mélyedésekben. A kulcsos nem gondolkozott soká, elhaladt két cella mellett, majd jobbról a harmadiknál megállt. Orrát beletörölte ingujjába, majd ugyan azzal az ingujjal hátrasimította gyér haját, csörögve kiválasztotta a megfelelő kulcsot, majd nyílt Hanas éjjeli szállása.
-Holnap reggelig itt leszel, ha ártatlannak bizonyulsz akkor el is hagyhatod végleg. A vacsoráról nem maradtál le, fene a szerencsédbe-nézte végig a katona a cellazárást, majd a köhögő kulcsossal egyetemben távozott. Viszonylag friss szalmával szórt volt a padló, a bal sarokban mocsok mutatta a helyet, ahol a cella lakói dolgukat végezték. Láncok nem voltak a falon, lakó viszont igen. Egy vén papa, aki vigyorogva nézett Hanasra és kérdezett is tőle valamit, de azt Hanas nem értette. A cellák egymástól rácsokkal voltak csak elválasztva, így átláthatott a többibe is. Nagyon úgy festett, az a sor a férfiak cellasora volt, ahol ő tartózkodott, a szembéli az asszonyoké, mert a lépcső melletti cellában két unott arcú némber kuporgott, egyikük a hajában túrkált és időnként bolhát szedve ki onnan fogaival szétropantotta az állatot. Elhasznált szajhának nézett ki mind a kettő. Egyetlen fáklya adott csak fényt, de ez a fény is sok volt ehhez a koszhoz.Alig szokta meg a rácsokat -bár megszokni nem lehet...- amikor két újabb alakot hoztak, egy nagydarab sárgahajút meg egy komor másikat, akit ugyan oda raktak, mint Hanast. Az öreg megont mondott valamit, majd idegesítő vihogás közepette székelni kezdett a sarokban.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, Árva Vára
Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras]
___________________________________________________________


Kérdezősködése furcsa válaszokat vált ki az emberekből. Szemükön látszott, hogy halottak róla, de kitérő válaszokat adtak arra vonatkozólag, hogy hol van, mit csinál, sőt, volt, aki kinevette Guidót, s olyan is, aki hamisítványnak titulálta a névjegyet, mondván Arlette nem is létezik, csak egy mese az egész. Ám ha mese, akkor beszélnek róla, s minden mesének van valami magja. Már a negyedik kocsmában próbálkozott, amikor egy feltűnően jóképű fiatalember felkapta a fejét és készségesen elárulta azt, amire Guidó kíváncsi volt, csak egy kupa sört kért cserébe fizetség gyanánt:
-Arlett, a díva. Minden nap Árva Várában lép fel, mint énekesnő. Megtalálja könnyedén, ha a falra festett zöld várjeleket követi úgy térd magasságban. Amolyan legenda ő, ezért van úgy, hogy valaki nem hiszi létezését. Ám ha ezt tőle kapta, úgy igen szerencsés úriember, mert felkeltette az érdeklődését. S ő nála csak az indul eséllyel, akit maga választ, úgy nem, ha őt választják. Tudom, mert így maradtam hoppon.-
vallotta be halvány mosollyal a férfi, nem csinált belőle hiúsági kérdést, csak sóhajtott egy beszédeset. A zöld várjelek tenéyrnyiek voltak, és tényleg meglehetősen alacsonyan helyezkedtek el kusza összevisszaságban a falakon. Guido többször is eltévesztette így az irányt, és a rossz látási viszonyok is elene dolgoztak.Ám kitartását siker koronázta. Már vagy fertályórája nem kavarodott el, amikor a jelek elfogytak. Egy tisztes ház előtt találta magát, minek vaskapujának közepén egy vár kovácsolt alakja nézett rá. Szinte bőrig ázott ekkorra már.

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, Muskátlis fogadó
Résztvevők: Tiarren Findalath [Hakea Ello]
___________________________________________________________


A kecskeszakállas, alacsony férfi lefegyverző mosoly közepette válaszol neki:
-Igen, a tolmács, igen. Bizalmatlanok a helybéliek, bár nem annyira, mint országunk belseje felé, no de amiatt ne aggódjon...Sercarappában van, természetesen, hol másutt? Oh, a hosszú fárasztó út! De ennek majd vége lesz, kipiheni magát és máris szebbnek találja városkánkat. Evett már? Nem? Mondja le, meghívom önt egy kitűnő helyre, ahol bele is kóstolhat a helyi specialitásokba! Fogadni mernék, hogy az ön hazájában fele annyi tésztafélét ismer, mint amennyit majd itt talál! Jöjjön kérem, jöjjön!-állt fel a férfi, kezét nyújtva Tiarrennek.
-Milyen neveletlen vagyok, hisz be sem mutatkoztam még: Valter Gion a nevem, szolgálatára!

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, városi börtön
Résztvevők: Rutilus Caedar [Orwen del'Correl]
___________________________________________________________


A börtönben nem bánnak velük kesztyűs kézzel. Az ügyeletes tiszt morgásba kezd, hogy egy perc nyugta sincs, folyton hoznak valakit, az egyiknek a lovát kellett istállóba vezettetnie, a másikat az egyháziak cellájába cipeltetnie, mert visítva akart elszökni, erre két részeges verekedő jön!Átmotoztatta őket, nehogy fegyver legyen náluk, a matróztól egy bicska került elő, Ritulustól meg semmi, mert az egyházi raboknak fenntartott folyosó felől egy férfi sietett oda:
-Hagyd a fenébe őket, vitesd le mindkettőt, zárasd külön. A parancsnoktól jövök, ma lesz a razzia. Álljon minden készen, pár cellát szabadíts fel.
-Mégis hogyan? Ültessem a rabokat az asztalomhoz?
-Ne síránkozz, tedd amit parancsoltak! A nők sora majdnem üres, nem igaz? A férfiaknál az a barbárforma van, meg az öreg, meg két erőszakos kolduló.
Az ügyeletes elhúzta a száját, pár szóban kiadta, hova vigyék Rutilusékat. A sárga csibehajú ledűlöngélt a lépcsőn a cellákig és a két koldusnak mondotthoz került jobbra az első cellába, míg Rutilust jobbra az utolsóba. A kulcsokra felügyelő őr hallhatóan a tüdőbajosok köhögésével látta el munkáját, és a gyér fényben egy igen mocskos, ám tágas börtön formái rajzolódtak ki. Balra két asszony kucorgott tetvészkedés közben, Rutilus cellájában egy öreg meg a barbárformának mondott szőke férfi. Inkább nomád volt ő, semmint barbár, de ez egy városi őrnek édesmindegy...
-No, még egy. Ma ilyen sok asszonyt becstelenítettek meg, he?-nevetett rosszindulatúan az öreg a sarokban. Majd felállt, bemászott a másik sarokba, s letolva nadrágját dolga végzésébe kezdett heherészve.

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

*Hideg tekintettel nézi, ahogy az öreg a dolgát végzi. Mikor megunja hunyorogva megindul a másik alak felé. Gondosan, de továbbra is érzelmektől mentesen végigméri a férfit. *
<Nomád. Testes. Talán harcos. Vagy egyszerű késdobáló. Bűnöző. De az öreg? Alighanem hibbant.>
*Lehetőleg úgy mozog, hogy az öregtől távolabb legyen, a nomádhoz közelebb. Egyenlőre szótlanul bámul a fáklya lángjaiba, elmerengve valami szomorún a multból.*

//Körülbelül 1,71 m magas, tippre meglehet akár 80kg is, sötétbarna szálas hajat hord, ami most inkább feketének tűnik a sötétben. Eléggé testes férfi, aki inkább erősnek tűnik, mint fürgének. Igen jóképű a maga nemében, a füleitől az álláig friss, alig fél centis sűrű szakáll húzódik. A szeme színét a sötétben nem tudjátok meghatározni, de rajta a fájdalom csillogását igen. A fura férfi homokszín posztóruhát, és rajta egy homokszín köpenyt visel, valamint egy vastag szövetnadrágot, melyet bőrövvel fog össze. Ezen kívül említésre méltó a csizmája, valami bőrből készült. A férfiból árad az alkoholszag, de a tekintete tiszta. //

Mélyet sóhajt, majd keres egy zugot ahol lepihenhet.