__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ősz vége, este
Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras]
___________________________________________________________
Az idő valami veszett volt. Se nem hó, se nem eső. Csak átkozott, hideg, nedves pacsuli hullott az égből, síkossá téve a macskaköveket és elrontva az emberek kedvét. A sötétben könnyen kitörhetett az ember bokája, az a kevés fáklya, ami fényt adott pár járókelő kezében nem tette barátságosabbá a környezetet. Mindenki beburkolózott köpenyébe, nemhogy megmutatta volna magát, mint akinek nincs is rejteni valója. De itt Sercarappában ezt sosem lehetett tudni. A papok a megmondhatói, hogy ez a vidék bizony nem áll Domvik színe előtt makulátlan fehérségben. Nemcsak azért, mert a helybéli népek makacsok, mint az öszvérek és hevességüknek nem restek jelét adni, hanem mert a partok az átkozott árulók földje felé néz s a hajók napról napra ontják magukból nem csak a megbecsült kereskedőket, de a kétes hírű és eredetű alakokat is.
Guido már járt a kikötőben, az olcsó lőrétől a méregerős piáig fellelhető minden az ivókban, ahogy a tetű is és a sikamlós éjszakai pillangók is. De kifinomult ember ilyenhez nem ér, hisz tartja a mondás olcsó húsnak...Meg a szerelmet pénzért nem lehet megvenni! Így, bár már az idő is egyre cudarabb lett -foga volt már a szélnek- a férfi még nem választott hajlékot magának. Minek is? Eddig sem dobott ki egy tantumot sem azért, hogy fejét koszos huzatra hajtsa! Jutott neki illatos nyoszoja. Ötnap elején egy szép kerek barna, utána egy szőke pirulós, majd egy fekete cinkos tekintetű...hajh, a fekete, de kár hogy tovaszállt! De kár hogy a fivére hazaért...Ez az emlék mosolyt csalt Guido arcára. Jó párbaj volt, nemes és tanulságos. Megbizonyosodhatott arról, itt bizony nem csak dísznek hordják a rapírt.
Elsietett mellette egy négylovas fedett fogat, emberek húzódtak le az útról még időben, majd a paripák lassítottak. Két verekedő részeg került a kövezetre és az istennek sem váltak szét. A kocsis kiabált rájuk, de azok rá se hederítettek. A kocsis mellett ülő incognós másik leugrott, kikapta a kocsis kezéből az ostort hogy majd azzal bírja távozásra a rendbontókat. A falnál állók nem voltak rest végignézni a jelentet. A kocsi ablakából egy női fej bukkant ki, mi az, amiatt nem mennek tovább. Csuklyáját kicsit hátrébb tolta, így angyali arc került fáklyafényre, sötétébarna haja csinos kontyolt frizurában tornyosodott fején, apró gyöngyökkel fűzetve. A köpeny többi része eltakarta, vajon a nő mit visel alatta, de a kocsi szélét fogó finom ujjakon trónoló gyűrűk azt mutatták, ez a nő bizony nem lehet pór! Tekintetete a bámészó Guidóra siklott és futólag elmosolyodott.