Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Csillogó szemekkel nézi a nő szemeit. Próbálja kivenni belőlük mi is zajlódhat le pontosan a másikban. Eközben felszabadultan mosolyog Avyenre. Egyik kezét a lány derekán nyugtatja, míg a másikat lazán a feje alá hajtja párna gyanánt.*

<SZERET!!! Remélni sem mertem, hogy valaha is ennyire örülhetek annak, hogy élek!>

-Köszönöm. Ennél több nem is kell. Időnk mint a tenger. Ha csak egy kicsit is fontos vagyok a számodra, az már sokkal több annál, amit valaha is remélhettem.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Avyen Kalmonra mászik és lehámozza felső ruházatát. Utána a lábaihoz hajol és lekapja a lábbelijét is, majd megint mellé fekszik a férfi felé fordulva.*
- Velem alszol? Elférünk a hálózsákomban ketten is. Legalább melegítjük egymást. Fázom kicsit.
*Azzal kicsit a hálózsákja szélére húzódik, hogy be tudjon mászni mellé a férfi is.*
<... Eddig jól halad. Kíváncsi vagyok, hogy vissza tudja e fogni a vágyait, ha ennyire testközelben vagyunk. Ha ezt kibírja, akkor mindent. ...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A könnyű bőrcsizma levételekor nagy meglepetés érheti Avyent, mert egy-egy ezüstösem csillogó dobótőr hullik az ágyra illetve a padlóra. Egyébként hagyom magam vetkőztetni. Csupán az invitálásra bizonytalanodok el.*

<Kalmon most légy észnél!Ha belebújsz abba a hálózsákba imádott Avyd mellé akkor az olyan, mintha aláírnád a halálos ítéletet.>

-Ahz...khm...Azt hiszem ez nem lenne helyes. Ne érts félre. Minden vágyam, hogy a közeledben legyek és melegíthesselek, hogy ne fázz, de a hálózsákba bújva kicsit szorosan lennénk és egy támadás esetén nem tudnálak megvédeni téged a gyilkostól vagy bárkitől, aki ártani akar neked.

<Velar add, hogy megértse, hogy mindezt érte teszem. Egy álruhás orvgyilkossal a fedélzeten nem követhetek el ilyen hibákat, mert a következményekre még gondolni sem merek.>

*Egyenlőre figyelem a reakciókat és felkönyökölök az ágyon.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Amikor a dobótőrök kiesnek, utánuk kap, majd bele teszi a földön fekvő csizmába őket. Amikor Kalmon elkezd szabadkozni, a lány arca pár pillanatra felderül.*
<... Igeeen. Ezaz. Köszönöm Úrnőm. Tudtam, hogy nem vezetsz félre. Te tudod, hogy mi a legjobb nekem, és mindig vezeted az utamat. Köszönöm, hogy keresztezted az általam járt utat ezzel a férfival. Lehet, hogy olyan kincsre leltem, amiről álmodni sem mertem volna. ...>
*Azzal odahajol a férfihoz és szerelmesen, szenvedélyesen szájoncsókolja. Utána tejbetök képpel rámosolyog és visszabújik a hálózsákba. Elővesz még a hátizsákjából egy takarót és odaadja Kalmonnak.*
- De azért hozzádbújhatok alvás közben? Úgy vágyom a közelségedre. *Hozzábújik a férfihoz derekáig magára húzva a hálózsákját és magukra terítve a takarót. Felsőtestével hozzásimul Kalmon felsőtestéhez és átölelve a tiadlanit a mellkasára téve a fejét elszunnyad.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

* Viszonzom a csókot. Én is elmosolyodom. Elhelyezkedek, hogy kényelmesen tudjunk aludni, de én legyek kijjebb, az ágy széléhez közelebb. Így az esetleges támadásra talpra tudok ugrani és Avyen is be tud kuporodni a fal mellé. Még lehajolok és a lehámozott fegyvertarómat úgy helyezem le, hogy a hajó dűlöngélése ellenére se csússzon el onnan ahol van és könnyedén elő tudjam rántani a kardomat, ha szükség lesz rá.*

-Aludj jól kevesem. Én majd vigyázom az álmodat. Ha Velar is kegyes lesz hozzánk nem történik már több szörnyűség velünk a mai nap. A holnap pedig mindig szebb...

*Gyengéden magamhoz ölelem és én is elbóbiskolok majd lassacskán.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Az öbölben dúló természeti erők harca a hajót gyorsan eléri. A fedélzeten lassan csak Gorden és Jaszaf marad. Az erős hullámzás következtében, erősen kell kapaszkodniuk, hogy ne essenek el - Jaszaf a kormányt markolja, míg Gorden a mellett lévő apró, alig derékig érő korlátba. A villámok szinte egymást érik az égbolton, állandó sejtelmes fényességet bocsájtva ezzel a hajó fedélzetére. A két férfi az elemekkel, vízzel, széllel harcolva azonban élesen figyel. A tenger háborgása, a rejtélyes hajó, a gyilkosságok mind rányomják bélyegüket lelkükre - így figyelmük nem szűnik egy pillanatra sem. Bár kívülre nem mutatják egyiken sem, de félnek. Az idő előrehaladtával a hajó ingása elviselhetetlenné válik a fedélzeten. Hatalmas erejű hullámok csapnak fel a fedélzetre, melyek lemosnak mindent amik nem voltak lekötve. A két férfi kénytelen belátni, nem tudnak a fedélzeten maradni sokáig - vagy őket is a hullámsírba taszítják az elemek. Jaszaf nehezen mozdul Gorden felé. Lassan, óvatosan és erősen kapaszkodva szinte mászva ér mellé. Bár teli tüdőből ordít a másiknak, de az állandó ég moraja, a villámok csattanása elnyomja. Így kénytelen mutogatni a fedélköz felé - ezzel jelezvén, hogy le kell menniük.
Az apró kabinok nem ekkora tömeg befogadására készültek. Álltalában 1-2 személyesek, s a sok sebesült egymás hegyén-hátán kénytelen elszenvedni a vihart ez miatt. A vihar fokozódásával aki csak teheti lemászik a földre, hogy egy nagyobb ingás nehogy lelökje. Ezzel nincsennek másképp Kalmonék sem. Az ágyon maradva elég veszélyes, pláne Avyen törött kezével. Az kicsin lámpások gyenge derengést adnak a kabinokban, talán többeknek vigaszt is nyújtanak. Sok szempár mered a koromtól alig világító lámpásokra. Nincs olyan ember a hajón, kinek szívét ezekben a percekben ne járná át a félelem, mégha egy pillanat erejéig is érzi... A vihar dühödt morajába belevesznek a sebesültek fájó kiálltásai, a rettegés nyögései. Joakim nehezen közlekedik a sebesültek közt, majd végképp fel is adja. A fojosón egyszerűen leragad. Hátát a falnak veti, lábaival kitámasztja magát a szemközti falnál. Kardját a keze ügyébe helyezi - hátha szüksége lesz rá. Rajta kívül még Flamm tartózkodik a folyosón, ám ő épp az ellenkező oldalon. Salah pedig a fedélközet záró ajtónál őrködik. A percek lomhán telnek, de eseménytelenül. Carwyn és Fergia vizsgálódik csak valamilyen járat, titkozsajtó után. A kapitány kabinjában csak azt fedezik fel, ami már nyitva volt... Benne semmi. A többi kabinban sincs semmi. Már csak a konyha van hátra, de a hajó ingása ekkor éri el csúcspontját, így a két kutató emberke faltól-falig csapódva jut el a konyha ajtajáig. Értelmetlen lenne továbbmenni, így képtelenség bármit is megtalálni. Ráadásul a hullámzás Fergia gyomrát nem kíméli - hiába hogy már túladott a vacsoráján ...*

[Flamme O'Styg]

Valóban, a hajó vészesen inog, flamm szívét elönti a kétségbeesés. Elvégre ő a láng szolgája vagy mi a szösz, nem tenne neki jót ha úsznia kéne A szemközti falnál meglátja Joakimot, úgy gondolja befejezi amit elkezdett. Odamegy hozzá és mellé telepszik, hátát a falnak vetve, lábával valamicskét támogatva.
-Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de azt hiszem nem sokat tehetünk. Mostmár elmesélné, hogy maguk hogyan is kerültek ide? Ha nem csal a megérzésem amiatt a bizonyos gyilkosság miatt. Érdekelnének a részeletek. Puszta kíváncsiság, semmi komoly célmon nincs az információkkal. Nyugodjon meg
Arcára barátságos mosoly ül ki.

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A konyha félfájába kapaszkodva húzza el száját savanyún.
<Szegény tevehús.Először leszelik. Megsütik. Aztán feldarabolják, nyállal keverik, lenyelik, találkozik a gyomorral, ott megint megalázzák, s ahelyett, hogy szégyenében szétbomlana és barna mód távozna, visszafordul...Tiszta pazarlás...>
-Látja, ő is megijedt tőlem-nézi a "rókát" merengőn Fergia. Látja, hogy mindenkiben -morzsányit benne is- ott a tengerbe fúlás félelme, ezért vállat ránt, és ervül énekelni kezd. Olyan vígan, mintha csak egy lakodalmon lenne, bár a dal szövege minden, csak nem lakodalmi. Dalba és rímbe szedve a vízben lelhető halálmódokat taglalja nagy átéléssel...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Nem lepődik meg a nő rosszullétén, az igazat megvallva maga sem érzi magát a helyzet magaslatán.
<Ilyen átkozott vihart nem láttam 51' óta! Majdnem mind bentdöglöttünk a katakombákban...>
*Egyensúlyérzéke sem a régi, főleg mióta beverte a fejét, így egy hullámverésnél kénytelen a dartonita oldalába kapaszkodni, arcával szinte arasznyira megközelítve a nő arcát. Ekkor merészen belebámul a nő szemeibe, majd le a gyomortartalomra, és pimaszul mosolyogva így ordít (mivel elég hangos az óceán):*
-Jobblesz, ha innen odébbmegyünk...valamelyik kabinba...ha van egy titkos szoba idelent az csakis a konyhából nyílik. Ráérünk még megvizsgálni.

[Gorden Harunn]

*Jaszaf intéseire, erősen kapaszkodva elindulok a fedélköz felé, és lemegyek a kabionokhoz. Mindog bevárom őt is, hogy tudjak neki segíteni ha elsodorná a víz vagy a szél, netán felbukkana a gyilkos.*
<Meg kell őt óvnom. Ha túléljük ő az egyetlen esélyünk a hazatérésre.>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A közelségtől felszalad az egyik szemöldöke, de mosolya letörölhetetlen, dala elhal, lábát megveti, fél kézzel markolja az ajtófélfát, féllel magához rántja a félvért, rá se rántva annak páncéljára.
-Melyikbe? Mindben sérült van! Kivéve a konyhában!
<Elmondom neki az első alkalomal azt, ami a szemeiről eszembe jutott. Muszáj. Kikívánkozik belőlem. Nem úgy mint a tevehús, de no.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Nem tud sokáig aludni. Valójában csak félálomban van, amikor tényleg rákezd a vihar. Pár percig erőlteti magát de nem megy neki az alvás. Hallgatja Kalmon szívverését és simogatja a férfit, aztán felül az ágyban.*
- Nem tudok aludni ettől a tombolástól. Meg amúgy is elég feszült vagyok. Szerintem próbáljunk meg segíteni valamiben a többieknek. Rossz így tétlenül feküdni. Bár veled azért jó.
*Felkel az ágyról és pucér formás kis testét elriszálja a ruhájáig. Magára kapja a szoknyáját és az ingét, majd visszamegy Kalmonhoz. Leül mellé és mutatóujjával kőrző mozdulatokkal cirógatja a férfi hasát.*
- Szerinted túléljük ezt a vihart? Nem tudom, hogy kibírja e a hajó.
<... Lehet, hogy ez életem utolsó éjszakája. Olyan szívesen tölteném el Kalmonnal. Szép és romantikus vég lenne egymás ölelésében bevégezni. Szomorú is lenne, hisz épp most találtunk egymásra. Jó lenne odaadnom magam neki, de nekem feladatom is van. És ha csak egy ép kezem van, arra is szükség lehet. Sok a sebesült. Ó Úrnőm. A kezedben vagyok ismét. Hiszem, hogy nem egyengetted eddig utamat, ha nem lennének velem terveid. Rád bízom magam teljesen. Ha úgy találod jónak, akkor úgyis lesz még alkalmam Kalmonnal lenni szerelmes ölelésben. Ő az első Abaszisz óta, akiben biztos vagyok, hogy akarom, hogy megkapjon engem. Ha Te ó nagy Istennő, minden árnyékok Úrnője azt akarod, hogy életem fonala hosszabb legyen, mintsem ezekben az órákban megyszakadjon, adj nekem jelet. Mutasd nekem az utat. Hisz a kinti vihar a te árnyaiddal csatázik. És te győzedelmeskedhetsz a habok felett. Biztonságba vezetheted ezt a kis csoportot, mégha nem is mindenki érdemes közűlük rá. Kérlek kíméld meg az életünket. Kíméld meg annak az életét, ki belopta magát szívembe. Tudod, hogy eddig és ezután is híven szolgállak téged. Hallgasd meg könyörgésemet. ...>
- Remélem, hogy ép bőrrel megússzuk ezt a szerencsétlenséget. Rossz lenne így elválni egymástól. Na de hagyjuk a negatív gondolatokat. Gyere.
*Azzal gyorsan felkapja a kis topánkáját és kilép a kabinból. Egyből a többi kabinban keres feladatot. Ahol túl sok sebesült van egy rakáson, onnan megpróbál átvitetni párat az ő kabinjukba. Most elég erélyes a dzsadokkal és nem tűr ellentmondást, ha gyógyításról van szó. Nem érdeklik a vizslató szemek, a vággyal teli tekintetek. Csak a sebesültekkel törődik.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A hajó dobálózása miatt igen nehézkes még az egyhelyben fekvés is. Amikor Avyen ellibben a ruháiért, követem tekintetemmel minden mozdulatát. Gyönyörű testének minden domborulata és hajlata szinte beleég a tudatomba.*

-A hajóról nem tudom kibírja-e az ítéletidőt. Abban viszont biztos vagyok, hoyg így vagy úgy túléljük ezt is, mint már oly sok mást...*elrévedek egy pillanatra, mintha a múltban lennék ismét, de hamar tovaillan a nemszeretem emlék*...A segíteni akarásod lenyűgöző, de azért csak vigyázva, mert ha egy alattomos hullám megdobja a hajót csúnyán megsérülhetünk.

*Felülök az ágy szélén. Mintha csak az előbbi szavakat akarná igazolni meglódul a hajó, de még időben kapom el Avyen derekát nehogy elessen. Mikor egy kissé csillapodik a hánykolódás elengedem Avyent, majd én is felöltözöm és újjult erővel feltöltődve, magabitosan követem a lányt a folyósóra, hogy segítsünk ahol tudunk a többieken. Közben a két falat erősen támasztva próbálom megtartani magam, hogy előre tudjak jutni a lélekvesztőn. Közben árgus szemmel fürkészem a tömeget, az emberek szemeit, hogy még idejében felfedezzem a gyilkost közöttük.*

<Óh Velar! Ez a kis túra nem tesz jót Avy kezének és az én vállamnak sem, dehát hogy is mondhatna ellent az ember fia egy ilyen bájos teremtésnek?>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Rendben. Menjünk be.
A kabin kilincse felé nyúl, megkapaszkodik benne, és egy erőteljes lépéssel benyit. Hunyorogva próbálja kivenni, hogy mit is lát odabenn.

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Felkészül rá, hogy bezuhannak majd a szobába, de hanem, akkor gyorsan hozzá kéne szokni szemének a látványhoz.