Haonwell városa

[Mesemondó]

_______________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: ébrenlevők
___________________________________________________________


//Csak hogy érthető legyen, tegnap msn-en játszottuk ezt le amíg bírta a cérnám, és most egyben bepakolom az egészet! Kékkel jelzem azt, ami a többieknek szól és utólag írtam bele.//

A két nő beszélgetése így folyattódik tovább a tábor tüzénél:
Pat: - Természetesen, végeznünk kell... figyelni
és halkan lenni
*Pat erővel vette rá magát arra hogy a nő
felé forduljon. Tekintete szomorú volt mélységesen*
- Szóval akkor konkrétan mi a bajod velem? .
Szita: -Konkrétan veled semmi. Téged másképp
neveltek, arra hogy haragudhatnék? Csak attól tartok, hogy
mást is veszélybe sodorsz esetleg.Próbálom elhinni, hogy tudod uralni magad.-matatott a láncával Szita.
*Pat arcán meghökkenés suhan át.*
Pat: - Ha semmi bajod nem lenne, akkor reggel sem estél volna
nekem, és az előbb sem. Egy dolog a másfajta neveltetés...
Itt más is van - érzem.
Szita Nagyot sóhajt, igazít a takaróján kicsit,
irtóra fázik.
Szita: -Igaz. Számomra nagyon illetlen az afféle
beszéd, ahogy Maldar szólt hozzánk már az elején, és
számomra már többet feltételez az olyan ölelkezés, ami
köztetek volt. Semmi közöm hozzá, felnőtt emberek vagytok
felnőtt érzelmnekkel, csak én még az udvarláshoz,
piruláshoz és finom haladáshoz vagyok szokva.Az ilyen viharos alakulás akaratlanul is homlokráncolásra késztet és ítéletet formál bennem, bár már 8 élve nem a hazámban élek. Igen kínosan érzem magam ilyenkor.
Pat: - Az ölelkezés? Az a békekötésünk pecsétje
volt...hogy nem haragszik rám, mert... mert megaláztam
mindenki előtt a fürdőben. Eh... már bánom, hogy megtettem,
de nem lehet visszacsinálni.
*Egy kicsit megpiszkálja a tüzet, hogy az ne
aludjon ki, kicsit körbe kémlel, fülel hátha hall valami
gyanusat, majd visszafordul Szitához.*
Pat: - Jó neked, hogy te ilyenekhez szoktál... ne
tudd meg soha milyen megalázó, és... és... ha valaki
másképp viszonyul egy nőhöz szerelem terén.
Egyébként mi alakul viharosan?
*kérdezi meg, bár magában tudja jól...valami
igen, ott belül, amit elnyom, mert el kell nyomnia!*
Szita ránéz a nőre:
Szita: -Olyat kérdezel, amit magad is tudsz, mért
tőlem akarod hallani? Lesüt rólad, hogy tetszik neked
Maldar. Nem túl vonzó arcra, de ez nem döntő tényező sosem.
Sőt, úgy látom, nem csak őt tüntetted ki
figyelmeddel...-tesz hozzá óvatosan.

*Pat szeme alatt megremegett egy izom.*
<Ennyire lerí róllam? Ha ő észrevette más is ... Maldar
is...> *Mielőtt megszólalna nyel egyet, kettőt.*
Pat: - Tetszeni tetszhet...de ... de soha.... -
*nem fejezte be a mondatot, erősen a tűzbe bámult,
elhallgatott, súlyos percekig. Arca rezzenéstelen maradt,
bár a háború ami lelkében tombolt látszódott rajta. Lassan
engedett az arcizma, enyhült. Szintelen hangon szólalt meg
ismételten egy újabb immárom jóval nagyobb nyelés után.*
- Gondolom Alauronra gondolsz...amiért
beszélgettem vele fagyűjtés közben. Ahová egyébként
önszántából jött velem, nem én hívtam...
Szita meglepődött:
Szita -Én nem rá gondoltam....
-Nem ugrok mindenre, ha beszélgetsz
valakivel, hogy akkor most biztos azért, meg ezért
elegyedsz szóba vele! Nem figyellek, nem követem minden
lépésed, mozdulatod.Ha tetszik Maldar, az jó. Csak ami a
fejedben van, ne szalajdjon meszire. nem tudom, milyen
viszonyban lehettél eddiga férfiakkal, de....Rajzoltam
rólad egy képet. Vázlat. Megmutathatom, mert szavakban
rossz vagyok. Én eddig úgy láttam, ha őszinte lehetek,
szeretetre lenne szükséged, csak olyan oldalon keresed,
ahol a testedet nézhetik nem a lelked. Bár remélem
tévedek.-nézett zavartan a tűzbe.
-Az a szép, ha valaki nem egy nő keblét nézi,
hanem a szemét....-mondta halkan.
*Pat türelmesen hallgatta végig Szitát, de
láttszott rajta, hogy nagyon kérdezni akar valamit. Szemei
értetlenséget tükröztek.*
Pat: - Ha nem Alauron, akkor ki?
És milyen képet?
Szita:-Mielőtt elaludtam volna szemtelen mód
elterülve az egész ágyon a fogadóban, csináltam rólad is
meg magamról is....önarcképet..azaz rólad egy elvont
portrét.A másik pedig Jeffete volt... *Pat Jeffete nevére félig hangos kuncogásban
tör ki. Tenyerét a szájára szorítja, hogy ne legyen hangos.
Pár pillanatig így marad. Aztán megnyugodva egy szende
mosollyal az arcán kezdi elmagyarázni Szitának eme
megnyilvánulását.*
Pat: - Öööö Jeffete... nos, nem tagadom, érett
férfi, DE... benne nem olyan vonzalmat látok, mint mondjuk
Maldarban... nem. Az övé máshonnan fakad. A kisugárzásában,
az aurájában van valami ami megfogott. Mellette úgy érzem,
mintha az Atya lenne mellettem - Ő nekem, ő nekem félig az
apám volt. Ranil pap. Ő egyengette utamat, taníttatott. Én
Jeffetében ezt látom - nem mint férfit... Délután... Arbor
valamiért Ranilt emlegette, de én nem szóltam neki
vallásosságomról - én azt hittem Jeffetére érti. És nem
értettem miért, hisz nincs nálla Napkorong. Ezért bámultam,
ezért kellett vele beszélnem.
Szita elpirult.
Szita: -jajj, bocsáss meg...
-Én azt hittem...Ah, botor elme. Nem tudom mi
fán terem a Ranil pap és a napkorong. Többet néztem a
dolgok mögé, mint illett volna..
Pat: - Semmi gond. Így tiszta. Ezért is akartam
veled beszélni. Ha nem az van amit feltételezünk és
aszerint cselekszünk, akár a szikláról is levethetjük
magunkat, mert nem fogunk tudni együtt dolgozni, és az az
egész csapatra kihatna - magunkkal rántanánk mindenkit a
halálba.
Emlegettél valami képet... megnézhetem?

Szita bólintott, visszamászott a sátorhoz,
ahol a holmiját hagyta, megszabadult az ingjébe dugott
képektől és felmarkolva a többit visszament a tűzhöz és
kiválogatta a Patról szólüt:
-Íme.
A képen Pat vot látható, válltól felfelé,
ahogy meztelen átöllei magát, vérkönyneket sír, a háttérben
fériak kacagnak rosszindulatúan. A kép szénnel készült, de
a vérkönyeket pirossal csinálta Szita. de nem
szénpirossal..
*Pat óvatosan vette el a papírost Szitától.
Egy darabig nézte, s az idő múlásával elkezdett remegni a
keze. Szemeibe gyorsan tolultak a könnyek olyannyira, hogy
mire észrevette volna már pár rá is cseppent a rajzra.
Amikor tudatosult benne teljesen a kép értelme, sebesen
felpattant helyéről, szó nélkül - szinte hozzávágta a nőhöz
a képet. Elhadart alig érthetően egy pár szót - melyből
talán csak annyi volt kivehető, hogy: "őrjáratozni". És el
is indult az erdőnek. Pár méterre a tábortól a sötétben a
tűz felé fordult. Szemeiből csak záporoztak a könnyek
némán.*
Pat elcsörtetését Maldar nagyon jól hallhatja, ahogy Jeffete is a sátorban, sőt, Morik is mindta megmoccant volna a hirtelen zajra, de csak mozgolódott kicsit. Az erdőben Pat gondolkodóba esett. Majd pat amilyen hamar elviharzott, olyan hamar is jött vissza. A két nő halkan beszélt, semmi veszekedést nem lehetett hallani, de valami felzaklathatta a dwoon nőt.
<Ki a fene ez a nő? Talán gondolatolvasó?
Vagy úgy járkált elmémben, hogy észre sem vettem?...
Óh...Ranil! Miért nem vetsz ennek véget? Miért?... Nem
vágyom a halálom után, de néha, az emlékeim rosszabbak mint
amikor átkellett élnem. És így emlékezni... a sötétben...>
*Eljutott eddig. Ekkor döbbent rá hol és
milyen körülmények közt van. Gyorsan szedte a lépteit, nem
vigyázva a halk járásra, szinte csörtetett az erdőben.
Valószínű, ha ellenség lapul valahol hamarább észreveszik,
minthogy ő kettőt is pislogna. A kör végére azonban már nem
szalad, szinte nyugodt léptekkel tér vissza Szitához.
Csendben leül melléje, kezével a nő arca felé nyúl, majd ha
hadja, akkor maga felé fordítja a fejét. Szorítása nem
erős, nem fenyegető, csak egy határozott mozdulat, hogy
ránézzen és ott is maradjon tekintete.*
Pat: - Ki vagy Te? Olvasol az emlékeimben?
Turkáltál a fejemben?
Szita felpattant akkor, amikor a nő
elszaladt, de nem hagyhatta el őrhelyét. Fogát szívta, és
sokadszora megfogadta, hogy nem mutatja meg képeit másnak.
Ám amikor viszatért és farkaszszemet néztek, kicsi
tmegijedt.
Szita:-....mit? Olyat nem is lehet csinálni! Miről
beszélsz? Fejben túrni? Hogyan?
*Pat remegő szájjal nézett farkasszemet
Szitával. Szemei úgy vizslatták a nőt a tűz fényében,
mintha egy kopó lenne. Keze lehanyatlott a nő arcáról az
ölébe, és újra a tüzet bámulta. Mintha csak a tűznek
beszélne...*
Pat: - Az a rajz... az a rajz ...az igazat
mutatja. Nem is egy, de nem is két igazságot... - *vesz egy
nagy levegőt, kifujja lassan magából* - lassan egy fél
emberöltője, hogy ez kíséri életemet, ebben éltem, ez a
sorsom, a mun... - *és itt hirtelen félbehadja a
mondatot.*
Szita figyelmesen nézi a nőt, majd
átöleli.nem kicsit, hanem normálisan.
Szita:-Nem érdekel, mi a munkád. Nem kell róla
beszélned. A képeim vagy rosszak, vagy felzaklatóak.-mondta
csendesen.Adni jó, de csak szívvel, nem áldozatként.
te nem szereted magad.Régen én sem szerettem.de ez már
megváltozott.
*Pat hosszan hallgat. Csak bámul a tűzbe, úgy
tűnik lélekben nincs is ott, mintha észre sem vette volna
az ölelést. Lassan megmozdult a keze, s eltolta magától
Szitát. Keserűen nézett rá.*
Pat: - Nem szeretem magam? Miből gondolod?
Szeretek élni, mulatozni, amikor csak tudom élvezem az
életet... boldog vagyok... - *hangjában érződött valami,
valami olyasmi mintha csak egy tanult szöveg lenne, ami
teljesen ellentétben áll a szívével.*
Szita is szomorkás, hogy a másik tartja
távolságot, de nme teszi szóvá.
Szita: -Én mégis azt mondom, nem szereted magad. Nem
tiszteled magad eléggé. Legyintesz rá. Ez csak benyomás,
tévedhetek, nem ismerlek. Én eddigi életemben két embert,
azaz férfit engedtemmagam testi közelségbe. Mert engem arra
neveltek, ágyékom templomába csak az léphet, ki megérdemli
is tiszteletem elnyeri. Nem, ezzel nem azt mondom, hogy te
rossz erkölcsű vagy, ne nézz rám gyilkosan! te hagyod
talán, hogy elragadjanak azok az érzelmek, amik elnyomják a
...a...fájdalmat, gyógyítanak, de nem a mélyben, csak
felül. Figyelj.-fordult pat felé, klátszott, nagyon
el akar mgyarázni valamit:
-te korábban oly szépen ás átélésssel
beszéltél a test örömeiről. feltételezem, részed is volt
bennük. Akkor mért nem látom azt a férfit oldaladon, aki
ezt neked ajándékozta? Mért vagy mégis egyedül a tömegben?
Mindezt halkan kérdezte, nem hangosan, ezek
valóban intim dolgok voltak.
<Most biztos megsértem, és itthagy. de
kíváncsi volt arra, mit gondolok, és az ez.>
Pat: - Mit tiszteljek magamban? Egy romlott
erkölcsű nő vagyok. Ennyi, ezért nem jár tisztelet, csak
megvetés. Semmi más. - *arcát megacélozza, nem szeretne
érzelmet mutatni, de művelete nem jár sikerrel. Az acélozás
torz és egyben fájdalmas grimaszkba fordul, mely a lelke
legmélyéről fakad.*
- Átéléssel? Nem... vágyakozással, hittel,
hogy létezik ilyen...nem átéléssel, ahhoz át kellett volna
egyszer is élnem...
Szita érezte magában, csak azóta tud ilyen
szilárdan beszélni, mióta a hitbéli egyensúlyát
visszanyerte, s hirtelen nagyon hálás lett, hogy ez most
így van, és nyugodtan beszélgethet Pattal.
Szita: -Szigorú vagy magadhoz. Régen lehettél
otthon. Ott, ahol a saját hited venne körül. Nem tudom ki
az a Ranil, milyen isten, de ha megvetne, elítélne, hagyna
itt járni-kelni? Így büntetne téged? egészséges vagy.
Fiatal, és szép, szebb mint én, és több életttapasztalattal
is bírhatsz. Ki vessen meg? Aki ismer? Itt senki nem ismer
téged. Megint temetsz. Nem kellene. Bele kellene
sikoltanod a földbe egy lukba.-kedvesen megsimította a nő
arcát.
-Aki kemény, kő lesz, és nem lesz boldog,
csak merev. Okos nő vagy. Sosem késő semmin sem változtatni
és hinni abban, hogy megtörténhet.
Pat: - Hinni? Miben? A szerelemben? És igen rég
voltam otthon... igazából rég, nagyon rég...
Szita: -Hinni, de ésszel, vagy bokaütés lesz a vége,
ahogy nekem is. Én sosem mehetek haza. de te igen, nem?
Ezt úgy közölte, mint aki belenyugodott a
saját sorsába.
Pat: - A szerelemben hiszek - anyám és apám
kitartottak egymás mellett, bármi is történt velük. Pedig
nem volt egyszerű... anyám mint félvér, apám ember volt.
Haza? - *két kövér könnycsepp gördült végig
arcán. Erre a szóra Launder jutott az eszébe, s vele együtt
a pusztulás képe lebegett szeme előtt. A fájdalom, a gyász
kiült arcára, remegett egész testében. Vékony, sírástól
folytogató hangon szólalt meg.*
Már...már nincs hová mennem. Már... mind
elpusztultak... nincs otthonom...nincs társam...nincs
senkim...
Szita összeráncolta a homlokát:
Hallva, hogy Pat félvér, megdöbent.
Pat: -Én azt hittem, te egy külön...néphez
tartozol, nem hittem....nem tudtam, hogy...elf és ember
tud...izé, úgy, és abból....baba...jaj, bocsánat....A haza az haza. ha nem követtél el főben
járó bűnt, visszafogad.
Elhallgatott.
<Most azt gondolhatja, én akkor valami olyat
követtem el. nem, nem hallja meg, túl mélyen jár
magában...>

*Pat szinte visított fájdalmában.*
Pat: - Nem mehetek, nincs hová...felégették,
lerombolták azok a tetvek...
<Sokkterápia, vajon egy pofon megakadélyozza
a nagyob baj kitürését?>
Szita: -gyere velem. Most.-fi]karolt Patba és elkezdte
húzni az erdő felé. [/i]
-Bízz bennem.
A két nő felállt, annak ellenére, hogy ők voltak őrségben és elhagyták a tábort...Morik egy idő után megfordult a csendre, és nagyon nem teszett, amit talált:
-Ezek hova mentek? Mért nincsenek itt? Hogy rogyassza rájuk az ég! Maldar! Maradj helyben! megnézem, nem-e akasszák fel egymást az erdőben.

[Mesemondó]

_______________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei], Szitakötő [exJK]
___________________________________________________________


*Pat hagyta magát, hadd húzza a nő magával.
Egész testében remegett, a sírás hatalmas gombócként
folytogatta a torkát, erőtlenül lépdelt a nő után. Hagyta
hagy rángassa mint egy játékbabát.*
Mikor arrább értek, megállt Szita és
elkezdett egy lukat ásni a földbe:
Szita: -Figyelj. Ez nem babonaság, nem szertartás.
Itt ez a gödör. Sikolts bele. Úgy igazán. Sírj, ha kell. Én
itt maradok veled. A föld meghallgat, befogad, s elnémít.
Senki nem halja meg. Senki olyan, akit nem akarod....Add
ki, vagy szétrobbant. és akkor rombol. Betegít.
*Pat könnyes fátyolon keresztül nézi mit
csinál a másik... Nem érti, de amikor Szita elmondja mit
csináljon fájdalmasan, kínosan, artikulátlan hangon
felröhög.*
Szita: -Nem vicc. Most nevetsz. Akkor nevess.
Szita teljesen komolyan gondolta ezt.
*Pat még ezek után is csak röhögött, bár torz
vigyor volt ez... Látván a nő komolyságát lassan fejezte
be. Még mindig értetlenkedve nézett rá. Komoly arccal
kérdezte a másikat.*
Pat: - Most mit csináljak? Egy hangos
áááááááááááááááááááááá? Vagy mondjam el a fájdalmam?
Szita: -Amit csaka akarsz..
*Patnak nehezen esik le, hogy Szita nagyon
komolyan beszél vele. Hol a nőre tekint, hol az álltala
kiásott gödörre. Letérdel a földre, kétségek közt ránéz
ismét, majd a gödörre. Lehajol...és egy erőtlen félhangos
ááááá-t mond. Mint aki jól végezte dolgát, feláll - de még
mindig zaklatottan, feszülten.*
Pat: - Na ez kész...Most menjünk vissza a táborba,
elvégre őrségben vagyunk, ez meg az én dolgom. Ezt úgysem
tudom magamból kiordítani, ahhoz túl hatalmas és fájó.
Szita: -te nem vettél engem komolyan. Ez nem ordítás
volt. Ez egy nyöszörgés. nem azt mondom, hogy végleg
elmúlik tőle a fájdalmad, hanem azt, hogy a feszültség
csökken. te hogy szoktad levezetni a feszültséget?
Pat:- A feszültséget? - *Patnak elhúzódott a
szája jobbra fáloldalasan. A hozzá legközelebb eső fához
lendületből odalépett és a jobb öklével egy hatalmasat
csapott törzsébe. A keletkező fájdalom egy pillanat alatt
átjárta kezét, elméjét - s ezálltal lelki fájdalma
csökkent. Egy darabig nézte még a fát, aztán visszafordult
Szitához. Arca látványosan gyorsan változott meg - talán
egy perc alatt szinte közönnyel nézte a nőt.*
- Így...ha nem megy elsőre, megy
másodikra...
Szita: -Értem.-fi]nézett határozottan Szita Patra, majd
lekevert neki egy fülest. Olyan jó embereset. [/i]
-és így?
(itt egy részt kitörölt a rendszer, nem értem, saját szavakkal pótolom)
Pat kis híján reflexből visszaütött, de megálta. meglepetten nézett magára, aztán a shadoni nőre, majd megjegyezte,így is lehet, csak ezt nem szokta. Szita felajánlotta, hogy verekedjenek. Pat gondolkfott, majd közönyös arccal rábólintott, felvetet a megfelelő állást, Szita feltűrte az ingje ujját, levette a mellényt és tőrét is lecsatolta. Elsőnek támadt, bár tudta, a másik sokkal ügyesebb. meg is kapta. Jól gyomroszájon vágta, amitől Szita összegörnyedt, levegőt is alig kapott, s a végén egy anyád hagyta el a száját anyanyelvén. de nem adta fel, így görnyedten támadt a nőnek, aki erre kissé elfeledkezett magáról, már csak a harc hajtotta, számítón figyelte Szita minden mozdulatát, és sikeresen eltörte a rohamózó Szita orrát egy jól irányzott ütéssel. Vér folyt a fűre, bugyborékoló hangot hallatott Szita.
*Azt hitte először, hogy Szita befejezi,
csalódottság kúszot elméjébe. Amikor Szita nekirontott
meglepődött egy pillanatra, de a lendületnek sikeresen
ellenált. Viszont az éles fájdalomra nem számított, melyet
a nő harapásával okozott fülének. Egy tüdőből jövő ÁÁÁÁÁÁ
tört elő belőle, majd mind két kezével megpróbálja
lefejteni a nőt magáról. Azonban most jön csak rá -
ellenfele gizda testében egy kicsikét több erő szorult mint
gondolta volna, így próbálkozása kudarcba fulladt.*
Szita szorítása egyre erősebb lett, a levegőt
préselte ki a nőből ám nem ártott
egyetlen szervnek sem.
Közbenfelemelte jobb alsó lábszárát és bokán
rúgta patot.Szerencséje volt, olyan helyen kapta el, ami
aztán fáj rendesen, de lila folton kívül mást nem hagy.f/i]
-Csak ennyire vagy képes, mi? -[i]suttogta a fül
elengedése után a nő.

Pat:*Fájdalom a bokatájékon - nem gondolkodott
tovább, agyát végképp elborította a harc utáni vágyakozás.
A cukkolásra szemei megvillantak, mint valami
ragadozómadárnak. Testét kissé hátrafeszítette, hirtelen
lefejelte Szitát - lehetőleg homlokcsonttal orrnyergen.*
- Nem. Ez még csak a bemelegítés...
A fejelés sikerült, Szita hangtalanul
felkiálltott, mert megint az orra következett...
A szorítás viszont nem lazult, hanem egyi
kezével felmarkolt Pat hajáig és jól belemarkolt, majd
ránott rajta.
Húzódott a haj rendesen, majd mozgásra
próbálta bírni kettejük összekapszkodott párosát, hogy
fához nyomja, de ez valahogy nem jött össze. lehet, hoyg a
szorítása erős volt, de a dwon nő meg stabilan állt.
Pat: *A hajhúzásra önkéntelenül is fordította a
fejét a húzás irányába. Érzékelte amint Szita egy fához
akarja nyomni, megvárta a kellő időpontot amikor egy lépés
alatt a leginstabilabb egy ember, majd dobott magán egyet -
mindkettejüket földre szeretné dönteni, vállalta azt, hogy
ő kerüljön alulra, s csak remélte egy pillanat tört
részéig, hogy a hirtelen helyzetváltozás egyensúlyozásra
készteti a nőt, aminek következtében elengedi
szorításából.*
A szorítás nem enyhült, de eldőltek, pont
úgy, hogy Szita sérült karjára érkeztek.
A nő torokhangon ordult és hemperegni
próbált Patot szorongatva. Szorításán húzott, mint aki így
akar valakit végképp légzésre képtelenné tenni. Shadoni
szitkok hagyták el suttogva száját.
Pat:*Hát ez nem jött be futott át az agyán. Az
esés követő szorításra viszont ismételten düh árasztotta el
elméjét.
Egy hirtelen ötlettől vezérlve jobb lábát
felrántotta - szerette volna ágyék tájon rúgni a nőt.*
Az ötlet jó volt, csak mivel Szita karja
fájt, tovagördült, és ez akadályozta meg a térdrúgás pontos
bevitelét, így csak combtövön kapta el Szitát. Mivel sík
terepen volat, nehézkesen ment a gördülés.
Aztán léptek ütötték meg tompán a két nő
fülét Szita
megmerevedett, de késő volt. Egy erős marok nyúlt le értük,
smint a kismacskákat megpróbálta szétválasztani.
Magas, robosztus férfialak vált ki az erdőből
a verekedők felett, és dzs-vel, aszisz szavakkal tarkított
szitkozódás jött orra alól.
Patot nem érdekelték a léptek zaja, nem
törődött velük. Még próbált ütni egyet Szita felé ököllel -
a vállát célozta meg, hogy jól lezsibbadjon a nő keze, jó
hosszú időre.*
Majdnem sikerült...de mivel a férfi
hatósugárba került szétválasztéáskort kapott egyet az
arcába...
Morik:-Ó, te szőke deszka!
-Mi a fene ütött belétek, hm?melyikőtök
valagát rúgjam szét elébb?
-Őrségben ki van, a lelkiismeretetetk?
A szétválasztás sikerült neki, Szita
felfogta, hogy Morii ott van, de tett rá egy lapáttal, mert
egyszerűen belerúgotta férfi lábába.
Amit érte kapott, nem tetet zsebre.
Morik egy visszakeézből úgy lecsapta, mint a
legyet. A csattanás hangja utalt arra, ami Szita arcára
ért, az be fog dagadni.
A nő térdre rogyott az arcát fogva, Morik pat
felé magasodott. Fél kézzel fogta a nő balját, de érezni
lehetett, ha szita erős volt, akkor ez bivaly.
*Pat az eseményeket felfogja gyorsan. A
lelkében dúló vihar hirtelen ül le. Azonban valamit nem bír
elviselni - ha beleszól valaki a dolgaiba. Reflexszerűen
tökönrúgja Morikot - legalább is megpróbálja.*f/i]
- Ne szólj bele, ha nem tudod miről van
szó...
[i]A rúgást a sötét ellenére Morik észrevette,
megfogta pat lábát és kiránotta a nő alól
pat a hátára nyekkent.
Szita viszotn mint a rugó föl a földről, és
rá Morik hátára.
A férfi meglepegten morantott,, aztán
megragadta Szitát és eéindulét vele a patak felé. Hiába
focánkolt, egyszerűen beledobta ajéghideg hegyi patakba a
nőt. Szita villámgyorsan magához tért, siotott volna, ha
lett volna hangja.
Morik komótosan megintdult vissza pathoz.
-te is fürdeni fogsz...



[i]A táborban maradt ébrenlévők mindebből valami visítást, puffanást hallhattak...majd egy nagy csobbanást a patak felől...

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromharr)

<Nyeeeekkkk!>
Pat elkerekedett szemmel nézte a fölé magasodó zúgolódó fákat, a csillagos eget. Nem kapott levegőt - akart venni, de egyszerűen nem ment. Teljes háttal csattant a földnek amikor Morik kirántotta a lábát. Nagyon lassan tudott a tüdejébe friss levegő tolulni, de még így is halotta Szita "kiáltását" és a hatalmas csobbanást. Aztán felült, s látja amint Morik feléje igyekszik. Hirtelen felpattan, bár az éles fájdalom ami a hátába-tüdejébe nyilal egyszerre kissé bizonytalanná teszik. Dühödt arccal fordul a férfi felé, és szinte sziszeg amikor elhadják a száját a szavak.*
- Mi a fenének avatkozott bele? Minek?... - *Megvárja míg Morik hatótávolságba érkezik, szinte a nyakába ugrik, s két keze élével megpróbálja fültövön ütni miközben a lábával szorosan csimpaszkodik beléje.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei], Szitakötő [exJK]
___________________________________________________________


A férfit meglepte a fúria ferlpattanása, de nem vágódott hanyatt a rácsimpaszkodáatól, viszont flemorrant az ütéstől. A nyakán lévő izomkötegek felfogták és nem éjult el, de megérezte, az biztos.
-Ha már így jössz önként, legyen!-megpróbálta lefogni Pat kezeit, de a nő ügyesebb volt, nem hagyta, így menet közben Morik hadakozott a nővel a patak felé menet, míg az rajta volt...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Csalódottságában bedühödött rendesen, már nem tudott gondolkodni...
Hadakozását addig csűrte, amíg olyan helyzetet nem tudott teremteni, hogy lefejelhesse a dzsad orrnyergét. Mihelyst alkalmasnak találta a helyzetet lendült a feje...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei], Szitakötő [exJK] és ébrenlévők
___________________________________________________________


A lefejelés jó ötlet volt, amíg Morik meg nem előzött vele. csont koccant csontnak, égő fájdalom kúszott Pat orrába, majd valami meleg kezdett csorogni belőle, rá az ajkaira, állára...
-Közelharcban hátránnyal indulsz velem szemben, giliszta-szuszogta Morik, majd a patakpartra érve megállt, és elkezedte lefejteni magáról patot. Az orr okozta kín miatt sajnos ez sikerült is, majd kis ideig semmi kapszkodó, aztán derékig bele egy jéghideg folyékony valamibe, s fröccsent is szanaszét az egész...Morik megtöörlte a kezeit.
-Hűljetek. Aztán majd vissza a táborba. Holnap ti viszitek a sátrat. felváltva.
A táborban Arbort lova moccantása ébreszti fel. Valami nem stimmel...Morik jön vissza valahonnan, véresen. A két nő sehol...
Szitakötő prüszköove próbált ferlkapsszkodni a sáros parton, de visszacsobban és még koszosabb lett...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Csattt.... a legkissebb agytekervényeiben is visszangozni vélte azt a csattanást, roppanást ami akkor keletkezett amikor eltört az orra. Égető, bénító fájdalom, reflexszerűen kapott hozzá. De bár csak ne tette volna - érintése nyomán egy újabb fájdalomhullám járta át. De megpróbáltatásai nem értek véget. Morik hanyag mozdulattal hajintotta őt is a jéghideg patakba Szita mellé. Pat testének a hideg víz kínokat okozott, megpróbált felpattani, de nem sikerült, s teljesen a víz alá bukott. Prüszkölve, fájdalmak közt térdelt fel, az orrát fogva nézett rá Szitára - épp akkor amikor a másik nő visszacsobban a sárba. Először halkan kuncog, majd egyre hangosabban és hangosabban - majd fájdalmas morgásszerű hangot hallatt. Hol sír fájdalmában, hol nevet... ha valaki most nézne rá, biztosan hibbantnak gondolná.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei], Szitakötő [exJK]
___________________________________________________________


Szita torkát egy hang nem hagyta el, és sötét volt, alig lehetett látni valamit, csak a csillagok adtak fényt. Az ujak elgémberedtek, vacogásos sírás-nevetés követte a vízbe kerülést, csak Szita részéről némán. Elment a hangja teljesen. Aztán Pat hasához valami síkos és hosszú dolog úszott...valami élőlény...Szita odaaraszolt Pathoz és hadonászott hol magára, hol össze vissza mutogatva, majd a part felé, de csak a kontúrjait lehetett látni.A kijutást magyarázta ingatagon állva a jéghideg vízben.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

<Mi ez?...>
- Mi a fészkes fene ez?... *mondja a nő dwoonul... lenyúl a vízbe, síkos... úszik... * - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Igyekszik minél hamarább kijutni a partra, s amennyire tudja Szitát is segíti. Bár párszor visszacsúsznak, de azért sikerül végre partot, száraz talajt érniük. Pat tagjaiba ekkor kezd bekúszni a hideg - minden porcikája vacog, gémberedett tagokkal öleli át Szita derekát, s próbálja magával vonszolni a néma, fájdalmakkal küzdő társát.*
- Gygyeeeerrrre.... gyeeerrre.. a tűűűűz-tűűűzhöz.....muszáááááj... most nem ....neeeeeem eeeel hagggyni magaaaaad...
*De ő sem bírja sokáig... teste fájdalmai, a törött orra, a hideg....hiába minden eddigi tapasztalata - hiába a sok kemény munka tanulóévei alatt, hiába a megpróbáltatásokkal teletűzdelt élete... most nem bír tovább menni. Egy hangos nyögés kíséretében omlik térdre, egész testében reszket, rázza a hideg. Izmai immárom nem mozognak, úgy dől el a földre mint egy rosszul odaállított zsák. Lassan kékülni kezd teste a végtagjaitól, szeme elé fátyol borul. Azt hogy él, már csak a vacogó fogai bizonyítják.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: táborbanlévő ébrenlevők
___________________________________________________________

Morik elkezdte levenni magáról a véres ruhadarabot, az elfre pillantott:
-Nem öltem meg senkit. A két nő összeverekedett. Szétválasztottam őket. Most a patakban vannak. Ha jól sejtem, nem érnek ide saját lábon. Meleg takaró, és száraz ruha. Én maradok itt, maguk lássák el őket. Én már megtettem a részem....
Szita ledermedve feküdt a földön, de kezeivel Pathoz nyúlt, négykézlába állt, minden izma remegett. Ez a hideg minden képzeletét felülmúlta. <Meg fogunk dögleni...Ez a Morik egy állat...És mi nem voltunk normálisak...Én és a hülye ötleteim! Verekedjünk! nme érzema fél arcom, az orrom el van dugulva és lüktet....>
Próbálja Patot felhúzni, de nem bírja, így mellé fekszik, és átölleli, hogy talán így melegíti. Nincs ereje lehúzni sem róla, sem magáról a vizes ruhákat. Elkezdett sírni.

//Aki korábban ment esetleg a színhelyre, nincs akadálya, szóljon és odamesélem! nem célom senki kirekesztése az eseményekből! Ez szól pl. Maldarnak, vagy Jeffetének, akik ébren voltak az eleje óta!//

[Schinter]

Arbor Vitus


Hallva kedves barátjának a nyugtalankodást feláll a földöről és kedves simogatással nyugtatja és kérezi,hogy mi baj van.Ekkor érkezik Morik és még szerencse,hogy saját maga adja elő véres ruhájának okát.
Hallva,hogy a két nő nem fog saját lábukon ideérni a táborban egy hangos sóhajtással odasétál a sátrakhoz elővesz két takarót és elindul a patak irányában közben vörösen izzó szemekkel keresi a két lányt.Néhány perc mulva eszébe jut,hogy valószinűleg kihültek a folyó hideg vizétől és igy igen nehéz lesz meg találni őket....Igy kénytelen lesz mágiához folyamodni.Egy fény aurát teremt maga köré és normális láttással igyekszik a lányok nyomaira bukkani.

Amint sikerült megtalálni őket észreveszi,hogy mintha Maldar nevezetű férfi-vagy hogy is hivják- már ott van igy gyorsan megszünteti azt a halvány derengést,ami teste körül van és a két pokroccal és vörösen izzóü szemekkel odasétál.Lerakja a pokrocokat a földre majd szó nélkül megfordul és elindul vissza a táborba...

[Anathor]

(Maldar)

*Csöndben hallgatja a nők beszélgetését, habár csak ritkán csíp el egy-egy szót, mondatot. Úgy tűnik, hogy minden rendben halad, pedig nem erre számított. Azt hitte, hogy az elején elejtenek egy-két normális szót, majd kezdődnek az enyhe szitkozódások, míg végül egymás torkának ugranak. Kellemesen csalódott. Legalábbis úgy gondolta, amíg Pat el nem rohant az erdőbe, majd valami belső megérzés hatására kezdett egyre rosszabb érzése lenni. Amint a két nő távozik, elkezd fészkelődni a helyén, és vívódik magában.*
<...nem lesz ennek jó vége...lehet meg kéne néznem őket...vagy lehet akkor lesz baj ha utánuk megyek? ...mert hogy valami baj lesz az biztos...>
*Vívódása közben feltámaszkodik, de egyelőre minden lehetőséget felmér részeltesen. Addig "szerencsétlenkedik", míg az első sikítás el nem hangzik. Nyomban odakapja a fejét, és a következő pillanatban már fel is pattan. Viszont eléggé meglepődik, hogy Morik nyomban reagál a sikoltásra. Morik parancsára csak egy biccentéssel felel.*
<... mi a...?...hogy lehet ez?...csak nem végig fent volt?...kezd egyre gyanúsabb len...Arelre!!!...Pat!!!!>
*Hirtelen eszébe jut miért is kelt fel. Mert ugye nem azért hogy Morikon gondolkozzon. Felkapja hosszúkardját, és nyomban siet a hang irányába. Azonban csak útközben jut tudatosul benne mit mondott Morik. Így villámgyorsan megfordul és gondolkodás nélkül felkelti a legközelebbi alvót. Elhadar neki valami olyasmit, hogy "Ébredj! Figyelj a táborra!", majd fut is tovább ahogyan csak bír. Sajnos értékes időt vesztett ezzel a kis közjátékkal. Amit azonban a helyszínen lát az nagyon megdöbbenti. Szita ott "lubickol" a patakban, Morik meg épp dobja bele Patot mellé. Mind a hármukról csurog a vér, ami egyben megrémíti és meg is zavarja.*
<...mi folyik itt? ...Darton velem szórakozik vagy mi?...>
*Hangosan kikel magából:*
- Mi az isten van itt? Mi a frász történt? - a düh és az aggodalom egyszerre cseng a hangjában.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei] Szitakötő [exJK] Maldar Yffil [Anathor] Arbor Vitus [Schinter]
___________________________________________________________


Morik busa fejét kicsit lejjebb hajtja, nézi, ki érkezett.
-A táborban lenne a helyed. Ezek ketten megvesztek. Egymást verték aztán velem is megpróbálkoztak de lehűtöttem őket...
A táborban Maldar hirtelenjében Alauront rázta fel édes álmából, aki azt sem tudja, hol van, mikor és mi történt...
A két nő a vízben azt látja, hogy egy karddal kivont alak érkezik, s Maldar dühös szavai érik a dzsadot. Egy fénylő alak is követi, akinek derengése lassan kihunyt, lepakolt valamit a fűre s olyan némán, mint ahogy érkezett, távozott is, szó nélkül.

[Alauron]

(Alauron)

Hirtelen felébredésekor eldől ültő helyéből, feltámaszkodik, de ekkor már Maldar otthagyta őt.
<Mi történt? Éppen azt álmodtam, hogy megint ott vagyok a kedvenc tisztásunkon, és én meg Ő épp...na mindegy.>
- Hé, Maldar! Mi van? Mi van?!
Felkel és körülnéz, de semmi gyanúsat nem lát, aztán észreveszi hogy Morik sincs a helyén.
<Tehát erről van szó kéremszépen! Morik meglógott!>
Benéz a sátorba, és látja hogy a lányok sincsenek sehol, csak Jeffete meg Avarath van a táborban.
- Jeffete ébred! Ébred most! Morik elment, ébredj, a többiek is elment!

[Navaratna]

//Alauron: Jeffete végig ébren volt, nem tudott elaludni úgy, ahogy gondolta...//