Abaszisz: Ifin városa

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Könnyek záporoznak szeméből. Felfogja, hogy Sal odakúszik Tiához, beszél hozzá, látja rajta, ő is haldoklik. Mielőtt azonban a falhoz kúszhatna Dzsana megragadja testét és a sajátjához húzza. Hiába, hogy ellenszenves neki a nő, empátiája hatalmasabb, nem bírja magára hagyni ezekben a percekben. Zokogva öleli a két törékeny testet magához. Érzékeli Tia mozgását, majd amikor teste a semmibe foszlik, s karja egy darab faként hull a földre már nem csak csendesen hullatja könnyeit. Fájdalmas zokogásban tör ki. Nem érzékelte a külvilágot - azt sem amikor Kandúr Salhoz lépett, azt sem, hogy Trisha élettelenül fekszik Shanil ölében.*

[Schinter]

Shanil Argus


Komerev arccal all Kandur elott kezeben Trisha holttestevel.

-Nem valaszoltal a kerdesemre...Megkerdem megegysyer.Hol van a varosban Darton szentely?

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Layla]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

-Ne, Dzsana, ne, nem bírom elviselni -hát íme, ilyen az elmúlás, ilyen borzalmas és kegyetlen és eddig nem tudtam, óh, nem...- Salamanca zokogva, kíntól eltorzult arccal elhúzódott a nőtől, majd szinte suttogva folytatta. -Ugye, nem hagysz majd egyedül? Ugye, nem kell itt véget érnie? Ugye nem... -Sal tehetetlenül zuhant a földre. Már nem érzékelte, hogy Kandúr sietve mellé térdelt, és szorosan magához ölelte picike testét...nem is érdekelte. A fura álmok megőrjítették az agyát. Édeskés illatokat érzékelt... Talán a sokk okozta a rémülettel átitatott kínt, ami szinte elvette Kandúr eszét is. Szerencsére a férfi tudott uralkodni magán: tudta, hogy a legfontosabb, hogy ellenőrizze, van-e veszély a közelben...érzékei megerősödtek, ahogy körbepásztázta a sikátor melletti utcácskákat és a terecskét, melybe a sikátor torkollt. Fél percnyi teljes elmélyülés után szólt csak a társasághoz, kezével még mindig az ájult Sal-t tartva.
-Nem leselkedik ránk több veszély...egyelőre semmiképp. Tovább kell mennünk, most nincs időnk semmi másra...értsétek meg: most az életetek a tét. Íme a példa...- Kandúr szomorúan tekintett körbe. A pillantása elidőzött Sal arcán. -Most mit tegyünk? Már nem hátrálhatunk meg...

[Tysson-lar]

(Kandúr)

* Miután a többieknek feltette kérdését, körbehordozza a tekintetét...*
- Mit tehetünk? Folytatjuk. Ennyi. darton szentély nincs a városban. A Hallgatag úr szolgái nem szeretik a város zsivajait... kívül. Miért? Áhh erre niscn idő, haladnunk kell. Gyógyítsd meg Salamancát kérlek. A papnőn már nem segíthetünk. Ne félj... Istene szolgája volt. Testvéreimnek gondja lesz rá, hogy megfelelő kezekbe kerüljön... és most mozgás... a térre ki... Kildar... előre...
* Majd amint a fejvadász előre lendül, ő is követi... kezeiben Sal-lel indul meg a térre.. teljesen megbízik érzékeiben, tudja: nincs mitől taratniuk ott mostmár... Sal-t a szekérre helyezi fel... Shanilra mutat...*
- Legyen rá gondod. Ajánlom. Pár pillanat és itt lesznek a testvéreim. Addig hozom az orkot... Dzsana... te gyere velem...
* SZól parancsoláshoz szokott hangon, majd a gladiátornővel a fogadó hátsó ajtaa felé indul meg...*

[Schinter]

Shanil Argus


-CSak ne ajanlgass semmit...
ES hol tudom megtalalni a legkozelebbi Darton szentelyt?

[Tysson-lar]

(Kandúr)

* Kandúr hallja, mit szól utána Shanil, ám szó nélkül hagyja... ilyen helyzetben nem lenne legcélszerűbb mesedélutánt tartani a helyi nevezetességekről... mindehelyett csak feltett kézzel jelzi, hogy nem szándékszik töbet foglalkozni a kérdéssel... válla fölött a szekérre bök, hogy a pap tegye a dolgát... a Kandúr kezében görbe tőre terem... pilanatok alatt foszlik le róla a részeges polgár álcája...*

[Schinter]

Shanil Argus


Odasetal a szekerhez karjaiban a lannyal es lefekteti a szekerre.

-Ne aggodj elviszlek Toronban es eltemetlek Lestos mellet azon a helyen,hogy az idok vegezetekig egyutt lehessetek...

MEgvizsgalja Sal sebeit es ha ne eletveszelyesek,akkor nem segit rajta magiaval.Elovesz egy kis kotozo szert es bekotozi majd Trisha fole gugol es folyamatosan imat mormol Arel fele.

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Layla]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: Rikku (Limenel)
_____________________________________________________________

*A lány csendesen lépkedett végig az utcán. A vér kezdett megszáradni a kreol bőrön: ujjain haloványan csillogott a vörös, forró nedv, de őt most ez érdekelte a legkevésbé. Nem nézett hátra, nem akarta látni az áldozatait: nem érzett sem undort, sem semmi mást, csak lépkedett a sötétben, és tudta, hogy ez a dolga, hogy csak így menekülhet meg -hogy nincs más lehetőség. És beletörődött a sorsába. Lépései jóformán elhaltak, amikor belépett az épület hátsó bejáratán. Koromfekete, szinte vágható sötétség fogadta, s ő felfogta, hogy a félelem ide is bevette magát...gyorsan a lépcsőhöz iramodott, mely a tetőre vezetett, és sebesen feliramodott a hirtelen támadt földöntúli csendben. Hamarosan felért. Mikor kilépett a tetőre, és ismét a friss, jeges levegőt tudhatta a tüdejében, valahogy olyan közel érezte magát a csillagokhoz...felnézett a sötét égre, és egyesült egy pillanatra a jövőjével...el akart menni. A tető széléhez suhant, és lenézett a többiekre. Várta, hogy Kandúr rápillantson, s ő leadhassa a jelet...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Rikku)

*165 cm magas, macskamozgású lány. Fekete testhezálló, lopakodásra és zaj nélkül való közlekedésre alkalmas ruha van rajta. Haja hátközépig ér és copfba van kötve. A sötét ellenére látszik, hogy bőre kreol, vonásai gorviki származásról árulkodnak. Amenyire látszik, kisportolt arányos teste van és minden mozdulata tapasztalatról árulkodik. Ennek kicsit ellent mondhatnak fiatalos vonásai. Szépnek mondható, bár annyira nem kiemelkedő. Kezeiben két rövidkardot tart alkarra szorítva.*

*Gyorsan felméri a terepet. Végignéz a szomszédos háztetőkön és messze elnéz a sikátorban mindkét irányban. Mikor meglátja a holttesteket, magában szitkozódik egyet, aztán keresi a túlélőket. Mikor meglátja Kandúrt, szellemnyelven üzen neki.*
- Megjöttem. Itt vagyok a háztetőn. Lemegyek hozzátok.
*Ezután keres valami utat a sikátor felé. Közben elrejti két tradícionális fegyverét, és előveszi rövidkardjait. Mikor kiér a sikátorba, először csak kinéz és rövid terepszemle után Kandúrhoz lopakodik.*
- Elkéstem. Hibáztam. Mit tegyek?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Hagyja, hogy Sal messzebb menjen tőlle - ha így akarja legyen. Tiszteletben tartja akaratát. Kandúr parancsolgató szavaira felkapja fejét, a gyász és fájdalom mellett harag villan meg szemeiben. Dühös a férfira, hogy ilyen tragikus eseményekre csak így, szinte közönnyel reagál. Nem lép közvetlenül a férfi után. Előbb a szekérre helyezett Trisha élettelen testéhez lép, nem akarja zavarni Shanilt - de a nőt fejénél megérinti, így mondván neki köszönetet gondolatban, s így búcsúzik el tőlle némán pár könnycseppet hullatva. Majd hosszúkardját kivonja a helyéről és lassan, szomorúan megindul Kandúr után a fogadó hátsó bejáratához.*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény [Layla]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Ifin utcái
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, éjjel
Résztvevõk: Rikku (Limenel), Dzsana Khadde (Yvett), Kandúr (Tysson)
_____________________________________________________________

Kandúr egy hirtelen mozdulattal felkapta a fejét a szellemnyelven elhangzott üzenetre: megtorpant, és várt...először Dzsana érte be, akinek az arcáról a szomorúság, kín mellett most a düh is lerítt...de most ez nem foglalkoztatta a férfit. Másvalakit várt...Alig pár másodperc múlva már hallani lehetett a begyakorolt, puha kis lépteket, mielőtt feltűnt volna a lány alakja a sötétben. Kreolos bőre és csinos arca még a sötétségben is szinte világított:a lány halkan Kandúr mellé lépkedett, aki már türelmetlenül, keresztbe font kézzel várta őt.
-Rikku, nem történt semmi...semmi. Nem te tehetsz arról, ami itt folyik, talán mi voltunk elővigyázatlanok, de most nem is ez a lényeg -mindannyian itt fogunk veszni, ha nem lépünk tovább, és nem teljesítjük a küldetést...remélem, te megérted...
Rikku válaszát vagy Dzsana reakcióját meg sem várva, Kandúr elindult. Lépései árulkodtak arról, hogy mennyire magabiztos, és akármit megtenne, akármit feláldozna, csakhogy sikerüljön megúszni a teljes véget... a férfi ment, ment tovább, nem törődve semmivel, céltudatosan -nyomában Dzsanával és Rikkuval...a kis tér, ahova a három kalandozó ért, épületekkel volt körbevéve: Kandúr rögvest afelé vette az útját, melyről már távolról is lerítt, hogy fogadó. A halál kesernyés illata itt már teljesen betöltötte a levegőt, elnyomta az éltető oxigént, szinte megőrjítette azokat, akik ide keveredtek...Kandúr egy gyors mozdulattal átlépte a fogadó küszöbét, a kezébe nyúsztatta a dobótűjét, hátha mégis használnia kell...egyre beljebb lépkedett az asztalok között, lassan, de biztosan, szinte látta, hogy mi fogadja majd a sötétségben...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Rikku)

*Tudomásulvette a választ és azonnal követni kezdte Kandúrt. A rövidkardokat a combjára szíjazott szoros tokokba csúsztatta, kezeit pedig a hátvonalához jól idomuló kis hátizsákba dugta és ráfogott valamikre. A fogadót gyorsan felmérte (emeletek száma, ablakok elhelyezkedése, védhetősége) majd óvatosabban mint Kandúr, de ő is belépett az épületbe. Készen éllt arra, hogy arrébbvetődjön, ha egyből támadás érné őket. Elméjét átállította, hogy ne a szemeivel lásson, hanem a tudatával, és felkészült a harcra.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*A megjelenő illetőre emeli tekintetét, bár tudatából nem tudja elűzni a gyászt, de próbál összpontosítani feladatára. Tiáért, Trisháért, és mindannyióukért. Azonban amikor kiveszi a lány vonásait, kardjára erőből szorul rá a keze. Bár személy szerint semmi gondja még nem volt gorviki illetővel, de hát a neveltetés, az neveltetés...amit egész életében hallott, az rögzült.* <Ezt én nem bírom, ezt már nem... ez túl sok, túl sok nekem... képtelenség ez az egész, képtelenség> *Bár nem szól semmit a lány a sötétben is észreveheti, hogy Dzsana kissé ellenszenvesen méregeti. Miután Kandúr és a lány is eltűnt a fogadó sötét ajtajában, egy hatalmas levegőt vesz, s ő is belép utánuk. Kardját szorosan markolja, szemeit összehunyorítja, hogy minél többet lásson, bár erre kevés eséje van.*

[Tysson-lar]

(Kandúr)

* Amint a fogadó együttesébe belép, gyorsan felméri a terepet... emlékei szerint az ivóba kell kijlyukadniuk, így ehhez mérten cselekszik: kezeit hátrahúzza, majd a tőle tellhető leghalkabban csendesen előre lépked... kezével egyértelműen a többiek tudtára adja, hogy ne mozduljanak... az ivó közepére sétál, majd körbenéz... készenlétben áll, hogy bármikor útjára bocsáthassa halálos lövedékeit... ha tiszta a helyzet, Rikkunak int kézjelek segítségével, hogy nyomuljon beljebb... Dzsanának megálljt mutat, hogy a bejárat közelében maradjon... mégpedig a tőle tellhető legcsendesebben...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Rikku)

*Amikor Kandúr a helyiség közepére ér, Rikku a bal oldalon már be is nyomul és kezdi felmérni azt. Ha meglát valami ellenséges személyt, akkor szellemnyelven elküldi az irányt Kandúrnak. A többiekre nem számít, mintha ott sem lennének. Csak magát és Kandúrt tekinti potenciális erőnek. Ha a közelében észrevesz ellenségek, akkor fegyvertránt és akcióba lép.*