(Orwen)
*Kipihenten ébredik, és újult erővel kezd neki a mai teendőinek.*
<Lássukcsak:... Először is magamhoz veszek némi harapnivalót. Pár alma, meg egy kevés maradék sült, egy kissebbfajta fehérkennyérrel megtenné. De nem esem meg most, majd az út alatt...
...Aztán leadom a szoba kulcsát, és megnézem, hogy nem indul-e egy kereskedő a Városba. Igen.. akkor így lesz...>
*Felkapja hátizsákját, és minden felszerelését, majd kilép a szobája ajtaján, és lecsörtet a lépcsőn. Odafordul a fogadóshoz, vagy akárkihez a pult mögött:*
-Jó reggelt uram! Remek volt a szoba. Nem tudna valami harapós regelivel szolgálni? *hangja boldogan cseng, hibátlanul beszéli a közöst* -Ha esetleg maradt volna valami sült tegnapról... egy kis cipóval és pár almával, akkor megköszönném. Óh igen, és itt van a szobakulcs, kijelentkeznék...
*Kifizeti a reggeli árát, és az ételt óvatosan a hátizsákjába rakja, hogy lehetőleg a sült ne piszkolja be.*
*A fogadóból kilépve megérzésére (és az eddigi tapasztalataira hagyatkozva) elindul, hogy felkeresse a nyugati kaput. Ha indul egy kalmárszekér Ulumasba, onnan kell, hogy induljon.*