Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

A háló meginog, ahogy Gorden is ránehezedik. Egy röpke pillanatra arca, és válla beleér a sós hullámokba:
- Gyertek, barátaim, igyekezzetek,mert én birom, de nem tudom meddig bírja még a kötelék. És vigyázz Bátor Hazámfia Gorden, nehogy leszakadjon kettőnk alatt!

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Homlokráncolva nézi a nőt, aki az arcát páztázza. Mintha hallott volna egy női hangot a zuhanás után, de volt jobb dolga is, hogy figyeljen ezekre. *
<Mit bámulsz?? Elegem van a kíváncsiskodókból...>
*A fájdalom utolsó hullámai is elhagyják testét, mindössze a fejében érez fájdalmat.*
<Reméljük, hogy pár nap alatt elmúlik. Semmi kedvem gyógyítóhoz menni... Inkább múljék el magától. az mindig jobb... Mindenkinek.>
*Lassan, és óvatosan körbeforgatja a fejét, és hála' Istennek nem nyilall bele fájdalom. Ha eddig nem volt világis, mostmár nyilvánvalóan tudja, hogy egy hajón van, és alighanem haladnak. Shulurban csak phadyssokon közlekedett, csónakokon, melyek méretei nem vetekedhetnek egy... egy... karavell?!? méreteivel. Igen halotta már a 'karavell' szót. Meg a gályát is...

Megpróbálja felfogni a képekeket amit lát: emberek mindenfelé, és homok... látja Kalmont, hogy a válla kissé furcsa pózban áll, vagy kissé meg van dagadva. Inkább csak megdagadt... Innen nézve. Az északi gondterhelten néz a hajó egyik vége felé, ahonnan kifinomult közös, és dzsad nyelvű segélykérés hangzik. Lassan megakad a szeme a fekete lovagon.*
<Az öklök... mintha már halottam volna róluk. Ez valami lovagrend. Ha ugyan jól emlékszem. Eh, bizonyára az.>
*Tekintete ismét a nőre vándorol aki ezalatt egy kisebb kpacon állva farkasszemet néz valami zöld, és rusnya alakkal. Valami obs.. rabszolga. ork.
Aztán megpróbál egy árbócot találni, hogy hátát nekivethesse. egyenéőre nincs sürgetőbb. Csak Talverin...*

[Flamme O'Styg]

*Mostmár valóban szétnéz, hogy hogyan is lehet lejutni ebből az istenvertő magasságból. Utolsó pillanatban még magához veszi az egyik kardját. Közben leordít a társainak, természetesen közös nyelven.*
-Helo emberek! Mindenki jól van?
Miközben lefelé mászik azon a valamin a kardját keresi a szemével...

[Gorden Harunn]

*lemászom a kötélhálón, és megszólítom Salahot.*
-Salah, kérlek jól figyelj. mivel én egyedül vagyok kevéssé séült, ezért csak apránként tudlak felvinni. Ha szólok akkor azt tedd amit mondok. Ereszd el a kötelet, vagy kapaszkodj meg. Van valami komoly bajod? Mert akkor muszály lesz a fokozott óvatosság.
*Ha nyugodtan emelhetem mert nem okozok benne több kárt, akkor jó erőssen megfogom a kezét, és felhúzom ameddig csak lehet. Ezután szólok neki hogy ismét kapaszkodjon meg.*

//Erőpróba: 5 //

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*A segítség kérésre oldalra fordítja a fejét, s az új jövevények indulásakor ő is elindul a hajó bal oldalához, hogy megnézze ki és mi. Azonban a felé repülő két tőr megtorpanásra készteti. Először lassan megfordul, hogy kiben állapodtak meg, a feketeruhás idegenre kérdőn tekint, de az oldalához csapódó kard nem hagy kétséget afelől, ha az a két tőr nem lett volna, akkor bizony lehet megnézték volna belülről a páncélját. Megpróbálja megkeresni a tőrök gazdáját, de nem lát senkit, így elindul a többiekhez, hátha kell segíteni valamit. A páncélzatában nem igen fűlik foga a kimászáshoz, így marad a fedélzeten. A kötelet megvizsgálja, jó erősnek bizonyul, biztos, hogy nem szakad le kettőjük alatt. Kicsit kétkedve nézi, ahogyan a Gorden nevű alak a másik idegent megpróbálja felcihelni. Amikor olyan magasan járnak, hogy kissé kihajolva feltudja őket segíteni a fedélzetre, megteszi. Előbb a sértültnek segít, majd utána Gordennek.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Gorden gondolkodás nélkül lemászik Salah-hoz, és sikeresen "lábra"állítja a kötélen. Az feltűnik neki, hogy társa bal lába kissé csak lógnak a semmiben, lévén egész eddig ez a lába volt kitéve egész teste terhelésének, ez tartotta eddig a habok felett. Lassan, megfontoltan haladnak fokról-fokra felfelé, így Salah lassan megnyugszik, hogy megmentették. Aztán egy fekete páncélos kéz nyúlik érte le a fedélzetről, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal fel is húzza őt oda, s amilyen óvatosan tudja leülteti a hajó oldalához támasztva. Aztán a feketeség ismét feláll mellőle, s újra a hajó korlátjához hajol, hogy Gordennek segítsen.
Kalmon a kardcsörgésre megfordul a hajó korlátjánál, egy rablót pillant meg két tőrrel, majd a lovagot feléjük indulni. Azonban ő nem csak felületesen néz körbe, hogy a tőrök vajon honnan indultak - szeme kutakodása hamar meg is találja Flammot, amint épp egy kötélen mászik szépen le a fedélzetre, miközben szemével igencsak keres valamit.
Flamm az árbóckosárból egy fél méterenként csomózott kötelet fedez fel, mely egyenesen a fedélzetre viszi le - valószínűleg ezen mászhattak ide fel és le. Ám mászás közben hiába nézegeti kardját, egyenlőre nem látja sehol, s lassan az idegesség kúszik elméjébe.
Carwyn felülése után csillapítja fájdalmát, így pár perc és mintha nem is lett volna semmi baja. Csak egy enyhe tompa zsibogás van még tarkója tájékán, s mintha egy hajszálnyival lassabban forogna agya - de minden a normális állapotban van már. Így már szét is tud nézni maga körül. A mozgó hajónak nem örül, sem a fekete ruhás nő érdeklődő pillantásának, annak meg pláne nem, amit lát a hajó kormányánál. Fergia épp akkor rak egymás tetejére két hullát, hogy rájuk állván valamennyire az ork szemébe nézhessen. Valamit mormog maga elé, miközben bal kezével párat köröz az ork előtt.*

[Alauron]

(Salah)

Amint a fedélzeten találja magát, észreveszi hogy halálfélelme alábbhagyott, és megmenekült. Míves fegyverét, amit még mindig szorongat, most megcsókolja, majd helyére csúsztatja, és négykézlábra rogyva néhány szót rebeg, talán valamelyík istennek dzsadúl, de oly halkan hogy még Gorden sem tudja kivenni. Aztán széttekint, és ülő helyzetbe tornássza magát, hogy láthasson, és szemébe nézhessen segítőinek. Talán meglepő, de most már viszonylag jól mozog, nem tűnik súlyos sérültnek. Néhány vágás tarkítja testét, amit talán még a csatában szerzett, és fájhat a hasa, mert egyik kezével azt tapogatja.
- Ezer oázis kincse leljen gazdára benned Jószívű Gorden, hálám utolér téged, mielőtt elválnának útjaink...és köszönöm neked is a segedelmet idegen. Éjszín vértedet sose törje meg ellenséged.
<Mi lehet itt, ha egy ilyen embert vet elém az utam?>
Miután szétnézett, gyorsan rendbe próbálja szedni magát, hiszen lehet nemsokára megint harcolni kell, hisz a rablók csapata még itt van, és ha már így alakúlt, leet szeretnék befejezni a félbehagyott ügyüket...megaztán ha a tevéje is ide került nem ártana megkeresni. Ehhez azonban lábra kellene állnia, márpedig bal lábára nehezen esik a rálépés, jól megránthatta... Viszont van néhány furcsa dolog amin megakad a szeme, és kíváncsisága nagyobb mintsem gondolta volna....
<Mi a rusnya Máridfattyú az ott a kormánynál?...Jól megnőtt az biztos...valami idegen rémség lehet. De mit csinál veke a Szőke? Nagyon egybeöltöztek az Ököl szolgájával...talán a segédje?>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Ahogy fájdalma semmivé foszlik ismét magabiztosnak érzi magát. Óvatos mozdulatokkal leporolja magát, megtapogatja a vértjét, és azt a lila foltot a hátán amit a lámpás okozott.
Semmi komoly. Lassan beszívja az tengeri szellőt, és ugyan olyan lassan kifújja. Megpróbálja rendezni a gondolatait.*
<Miért sodortál ide Úrnőm? *sóhaj* Legjobb lesz, ha bemutatkozom az újdonsült társaimnak. Kezdjük talán a dzsaddal. Talán valami úr errefele. Gorden ismeri. Mintha beszéltek volna róla...>
*Kimért léptekkel a társaság felé veszi az irányt, és megpróbál helyet szorítani magának a segítkezők között. Épp akkor áll fel az úr, és kihasználva az alkalmat lekapja a jobb kezéről a páncélkesztyűt, majd északi szokáas szerint kezet nyújt a sivatagi felé:*
-Üdvözlöm uram. Azthiszem még nem találkoztunk. Carwyn Illyr vagyok. Utólag csatlakoztam... a karaván őrzőihez. *Megpróbálja a lehető legmeggyőzőbb mosolyát eröltetni a megfáradt arcára.
Aztán a lovag felé fordul:*
-Üdvözlöm uram. Önt nem láttam a csata forgatagában. Talán tudna segíteni, mint hallhatta Carwyn Illynek neveznek... nos megmondhatná, hogy mégis hol vagyunk..?! *megvárja a lovag válaszát, majd ismét a dzsad felé fordul*
-Uram látom megsérült. Értek a sebekhez. Korábban gyógyító voltam.
<...és persze sok minden más is, nemigaz Carwyn?...>
-Nem, ragaszkodom hozzá... láttam már vérmérgezés miatt elvesztett karokat. Megígérem nem tart sokáig. Aztán beszélhet a barátaival. *biccent a fetrengő rablók felé.*
<A nő meg hadonásszon, meg kántáljon, egyenlőre nem érdekel, amíg nem csinál galibát. Majd később bemutatkozok neki... Ha muszáj.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Megkönnyebbülten sóhajtok egyet Flamm láttán. Aztán csendesen szemlélem, hogyan jut le a fedélzetre. Ha már lent van, akkor odafordulok társaimhoz és meghalgatom, hogy akkor most pontosan mi is történt és hol vagyunk.*

<Uhh. Velar kegyes volt hozzám. Flamm is jó hejre esett, többé-kevésbé. Az a fontos, hogy nem a tengerben landolt.>

[Flamme O'Styg]

*Elborítja elméjét az aggodalom. Az a tudat, hogy elveszti élete felét. Anélkül a kard nélkül félember. Igaz ígyis az, de ez a két kard szimbolizálta a kettősséget. Az egyik elf vérét hajtotta, ha csatára került a sor, a másik az emberi szívét késztette, hősies bátorságra. Mikor leér megnézi a magával hozott kardot, furcsamód eddig nem voilt ideje megnézni, hogy megvannak-e azok a fránya kövek, melyek után már évtizedek óta megy. Ha mindezzel végzett, elkezdi átfésülni a fedélzetet, a kard párja után. Talán bunkónak tartják mert nem köszönt, de nemrégiben mentette meg a lovag életét és az még csak egy "k*rva any*d"-at sem mondott... A nő ténykevését, nem is nézi...*

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*A dzsad szavaira vissza fordul hozzá.*
- Szívesen, bár máskor inkább ne legyen rám szükség. A vértemre meg Uwel vigyáz, remélhetőleg szemét le nem véve róla.
*Amikor segített Gordennek is felmászni, meglátja, hogy az egyik északi fickó feléjük tart. Nagy figyelmet szentel a tetoválásoknak a fején, kissé összehúzott szemekkel figyeli minden cselekedetét. A bemutatkozásra, s kérdésére hideg hangon válaszol.*
- Üdvözlöm. A nevem Joakim Assante, és Uwel lovagja volnék. Ez a hajó a Vészmadár névre hallgat - bár tény lassan át kéne keresztelni másra... Az ott -*biccent a távolodó, már csak parányinak tűnő város felé*- El Zashrad városa. Hogy hová tartunk azt ne is kérdezzék, mert magam sem tudom, de majd az ork elmondja, arról kezeskedem...
*Azzal megindul a kormánynál ténykedő Fergia felé. Útközben észreveszi a kötélen lefelé mászó újabb idegent.* <Mi a manó... egy újabb érdekes szerzet> *Így meggondolja magát, és felé veszi az útját. Megvárja, míg leér a fedélzetre, majd megszólítja.*
- Üdvözletem Uram! Gondolom ők a társai... -*mutat Gordenékre*- Bár nem a legalkalmasabb ismerkedésre ez a hajó, de engedje meg, hogy bemutatkozzam Önnek: Joakim Assante vagyok. Ha a megérzésem nem csal meg, akkor önnek köszönhetem, hogy megmenekültem egy csúnya vágástól. Köszönöm, hogy ismeretlenül is a segítségemre lett.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Ah, Uwel dicső lovagja. Vajh' mi vezethette ide őkelmét? Tán bosszú?>
*Elvigyorodik. Ezúttal nyoma sincs fáradtságnak az arcán.*
<Egy újabb fanatikus isteni hatalommal. Veszélyes ellenfél. De végülis mindenki az aki uralja a mágiát ilyen, vagy olyan formában. Még az északi is az. Láttam harcolni. Félelmes volt. Ilyen formációkra normális ember képtelen. No és persze ott van a főnix. Úgy tűnik megsokasodtak errefelé az istenek szolgái. Sok isten sok baj. Kíváncsi leszek hogy fogja moderálni a Sogronita, Uwelita barátunkat.
Mindenesetre bőven elég ha kimaradok mindebből. Elég, ha a saját dolgaimat rendezem...>
-...Kezdjük Talverinnel! *Néha észre sem veszi, hogy beszél*
*Arcárol lefagy a mosoly, ahogy eszébe jut a név, idegesen pásztázza a hajót szemeivel, és sajnos kissé ingerülten nyúl a kötszer után is, amivel Salah sebeit kívánja helyre tenni.*
<Talverin! Hol vagy te kis mocsok?!>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Úgy veszem észre, hogy most éppen az erőviszonyok felmérése folyik. Ezen elmosolyodom halványan. Aztán megkeresem a két rövidbotot, amiket szorongattam a fedélzettel való találkozásomig. Remélem nem gurultak bele a tengerbe. Ha sikerül rájuk lelnem, akkor szépen visszateszem a hátamon lévő bőrtokba őket.*

<Úgy látszik itt mindenki inkább a magányos fajta és meg vagyunk győződve, hogy ugyan segíthetünk egymásnak, de akkor is jobbak vagyunk. >

[Alauron]

(Salah)

Mikor a lovag istenének nevét említi bólint felé széles mosollyal, hogy megértette, és mivel ketten is bemutatkoztak neki ő is ekképpen cselekszik:
- Salah ibn Mu'tasim vagyok, a Félelmet Nem Valló Mu'tasim ibn Al-Nig fia.
Hálásan elfogadom segítségedet Carwyn...

<Szóval ért a sebek gyógyításához, lássuk! Kötszere is van, ha másért nem hát azért jól fog jönni a segítsége....Milyen szokatlan a frizurája...Ennyi idegen! Egyre jobban tetszik ez nekem, itt valami nagy készül, és én benne vagyok. >

//Az előttetek álló dzsad férfi középtermető, nektek talán alacsony is. Jó kötésű, és fittnak tűnik. Tekintete értelemől, a sebhelyei pedig megpróbáltatásokról tanúskodnak. Mellényvisel, és homokszínű laza szövetnadrágot. Derekán öv lóg, melyről egyik oldalon egy széles pengéjű jellegzetes görbe kard lóg le helyén pihenve, másik oldalán pedig egy díszes dombornyomásos hüvelyben egy rövidkard méretű, de erősen hajlított, fegyver látható, ékköves markolatgombja igazán igényes látvány. Nyakában egy láncon újabb fegyver, ezúttal egy dzsad szokások szerint megformált vékony pengéjű görbe tőr, fém tokja szintén egy szépen csiszolt darab, habár sokkal kevésbé ékes. Jobb felkarján egy furcsa seb éktelenkedik, mintha valami bestia marása lenne. Arca kissé csontos, korát úgy harmincas éveire becsülnétek, barna szeme és rövid barna haja van, de sem bajúszt sem szakállat nem visel. Bal kezén egy halványkék színű kővel ékes gyűrűt hord, mely kör alakú foglalatban tartja a csinos értéket. //

[Yvett de Crei]

// Bocsi srácok - Gorden reagjára várok! //