Al-Abadanai kalamajka

[Gorden Harunn]

-Mi csupán a sors szeszélyéből verődtünk össze öten a mai napon. Ketten vagyunk honiak, a másik három társunk idegen. A városba nem engedtek be minket, ezért a kapunál várakoztunk, egy karavánnal és kísérőivel együtt. Egyik társunkat beengedték, ám hirtelen harcok törtek ki a kapun belül. Amíg mi kívül várakoztunk, hirtelen a sivatag felől rablók közeledtek, és a karaván kísérői is ránk támadtak valami okból. És akkor egy hatalmas robbanás történt *a visszamlékezéskor még most is megremeg a kard a kezemben egy pillanatra* ami után itt értünk földet mi hárman. *és ezzel Kalmonra, és Carwynra mutatok.* Ha mi itt landoltunk akkor a másik két társunk is lehet hogy itt van a közelben. Jó lenne mielőbb megkeresni őket, mert ki tudja hogy a zuhanástól milyen sérüléseket szereztek.
*Ezzel látványosan elteszem a kardomat, a béke jeleként.*
-Ha szabad megkérdeznem, ti kik vagytok? Főleg az a furcsa szerzet a kormánynál. *biccentek fejemmel az ork felé.* És merre tart a hajótok?

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

<Eh, nagyon viszket a tenyerem, ha minden dzsadban a Sakált látom meg. Ennyire nem kéne árnyékra vetődnöm, meggondoltabbnak kell lennem..>
Leáll a hadarással, csak szeme alatt rándul meg
egy izom. Felállt Jaszaf felületes megvizsgálása után, szemeivel próbálta felmérni, ki hol hogyan van, s milyen állapotban és mennyi gárdista maradt a hajón. Aztán megindult az ork felé, aki a kormánynál kornyikált. Menet közben maga is megszólalt, halkan és hűvösen, arca érzelemmentes volt, mint egy jégkirálynőnek, hogy feleljen a dzsadnak, de rá csak futólag nézve a férfira.
-A hajót át kellene keresztelni Halálhajóra, vagy Vérben Fetrengő Belekre, vagy esetleg Sakáltanyának.A fedélköz nem mutatós. Az ott egy ork, én meg boncmesternő vagyok. Még több kérdés?
Ezennel részéről kurtán befejezte az ismerkedést, bár tudta, ez nemcsak a dzsadoknál, de mindenhol udvariatlanság.A másik város problémái hidegen hagyták, ne ennek kell elintéznie baját.S mivel semmilyen szempontból nem volt köze az idegen barátaihoz, egyelőre a maga ügyével foglalkozott. Azaz fekete lobogó ruhában a kormányos felé sietett, út közben tőrét a kezébe véve.
<Robbanás...Ha a mágiának szaga lenne, itt most orrfacsaró bűz lenne. Helyette marad a sok izzadt férfiszag és az ork penetráns parfümje.>
Megkísérel szót érteni az orkkal, ha ez nem megy, akkor ártalmatlanná tenni, annak ellenére, hogy lövése sicns a hajózásrl, de most ez érdkli a legkevésbé, hogy mi lesz, ha senki sem áll a kormánynál.<Hm, nagyon érdekelne, mire a kihajózás, a vigyor, a danolászás, és úgy...Hogy a vér a falakon lenn mikori friss. Hisz még foyt...A talpamon végighúztam az egészet a fedélzeten...Akkor a tettes...lehet a parton röhög.>

//Fergia középmagas nő, 30as éveit tapossa, csinos, formás, haja rövid, szőke, göndör, kevés ősz tinccsel,szemei sötétkékek, ajkai rózsaszínek, közepesen teltek. Bőre világos. Körmei rövidre vannak nyírva, nincs kifestve arca sem, ékszert nem visel, csak egy láncot látni a nyakában, aminek medálrésze elvész ruhája alatt.Ruhája szoknyából és felsőrészből áll, mind fekete, a szoknya bokáig ér és lépésénél suhog, lábán saru van, derekán tőrhüvely, nyakára lehúzva egy sál, ami feltehetőleg az egész fejét elfedte dzsad hagyomán szerint. A ruha felső része hosszú ujjú, dekoltázsa szolid, v alakú kivágású, csak kulcscsontjai találkozását engedi láttatni. Arckifejezése érzelmet nem árul el, így érzéketlennek, szívtelennek tűnik, eltérve a szokásos kellemes-kedves női arctól, ám szépségén ez nem ront, csak megfagyasztja azt//

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

- Hmm.... - *kezdene bele mondandójába, amikor is Fergia megindul előre, s megelőzi szavaival. Egy enyhe mosoly jelenik meg arcán a hajó átkeresztelésének javaslatára, de hamar eltünteti onnan. Amikor a nő befejezi mondandóját folytatja a megkezdett gondolatát.*
- Érdekes ez a történet. Lássuk mit mondanak a többi társai. Látom nem akar bajt, így én is elteszem kardomat. - *azzal egy ügyes mozdulattal helyére csúsztatja a lovagi kardját. Utána leveszi pajzsát hátáról, felhelyezi bal kezére, és két három lépéssel az idegen elé lép. Mozdulataiban semmilyen ellenséges szándék nem lelhető fel. Előre nyújtja jobb karját üdvözlés képpen.* - Joakim Assante a becsületes nevem, Uwel hű bosszúálló lovagja volnék.
*Mindeközben fél szemmel figyeli a nőt amint az ork felé közelít, hogy egy esetleges probléma esetén segítségére lehessen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A Vészmadár sebesen szelte az öböl vizét, hála a dagadó vitorláknak, melyek a nyugati szelet fogták be vásznaikba. A hajó fedélzetén egyre többen és többen tértek magukhoz. Kinek sikerült, kinek nem sikerült feltápászkodnia. Flamm az árbóckosárból nagyon jól átlátja az egész helyzetet. Látja amit Gorden a két idegennel beszédbe elegyedik, majd a nő a kormánynál álló még mindig harsogó ork felé veszi az irányt egy tőrrel a kezében. Mindezalatt a másik idegen, a fekete vértes férfi Gordennel együtt elteszik fegyvereiket. Bár az idegen pajzsát bal kezére csatolja, de ellenséges szándék nélkül nyújtja jobbját társa felé. Azonban mindkettejüknek elkerülte valami a figyelmüket - a lovagnak azért mert a háta mögött történnek az események, Gordennek meg azért, mert a lovag épp takarja a látószögét. Flamm egy fekete ruhás felemelkedő alakot pillant meg, amit egy széles pengéjű fegyvert oldalirányban sújt meg éppen - épp a lovag dereka felé.
Gorden a kényszerű helyzetben a beszélgetés közepette hangokra lesz figyelmes. Nem különben Kalmon is. Először csak halk nyöszörgés jut el fülükig, míg rájönnek a legújabb és egyben legfurcsább társuk próbál megszólalni háton fekve. Arca torzul minden egyes levegővételnél, bár nem látszik rajta semmilyen külsérelmi nyom. A fejét és nyakát tartja legfőképpen meredten, mintha minden fájdalma onnan indulna el. Aztán Carwyn halk nyöszörgésébe egy erőteljesebb, ismerős hang férkőzik be. Salah kiabál valahonnan a hajó bal oldalánál - először csak Gorden érti meg a segélykiálltásokat tőlle, majd Kalmon (s vele együtt a lovag is) - lévén, hogy a dzsad hol anyanyelvén, hol a közös nyelven kiállt segítségért.
Carwyn minden levegővételt kínokban él át, bár ahogyan a bárányfelhők az égen lassan a fájdalma is tova száll. Minden izmában egy kellemesen zsibbadó érzést érez, s az izmok befeszítésével egyre csökkennek a fájdalom hullámai testében. Pár perc nyugodt fekvés után egyedül a fejében érez fájdalmat, mely hasogatva akarja szétfeszíteni hátulról koponyáját.
Salah utolsó mentsvárába kapaszkodik, kiabál hol anyanyelvén, hol közös nyelven és reménykedik, hogy valaki meghallja őket. Aztán érzi, a kötél mintha centiket engedett volna, így közelebb jutattva őt a hideg, habos vízhez. Sós ízt érez szájában amikor újra kiáltásra nyitná őket. Életereje és élni akarása azonban hatalmas, s egy újabb próbálkozás fordul meg fejében, hogy megfogja a kötelet.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Megtapogatom a vállamat. Szinte azonnal belémvillan a fájdalom. Mivel most a többieknek is elkel a segítség, így megpróbálom rögzíteni a felsőtestemhez a karom egy övvel vagy ruhacsíkkal, amit a hátizsákomból halászok gyorsan elő. Ha ezzel végeztem felemelkedek és odalépek Carwyn-hez.*

-Hogy érzed? Tudsz mozogni? Remélem nem tört el a nyakad, mert akkor már csak egy papban bízhatsz.

*Ha látom, hogy ugyan zavart és szédelgős kissé, de nincs komoly baj, akkor elindulok a kiáltozás irányába megnézni mi van Salah-hal.*

<Nagyon fáj a vállam, de csak ha mozgatom. Valószínűleg a kulccsontom sérült. Remélem a többiek jobb állapotban vészelték át a zuhanást. Ez a furcsa páros meg az ork nem jó jel. Itt is furcsa dolgok történhettek, ha már Halálhajónak akarják átkeresztelni.>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Erőtlenül rámosolygok az északira. Halkan, szinte suttogva, de tiszán beszél hozzá közös nyelven:*
-Ha esetleg segítenél...felülni...azthiszem eltört pár... csontocskám. Ha segítesz... bekötözöm a sebeimet... a csönttörésekkel meg...ugyse tudok mit...*köhög*
*Aztán eszébe jut, hogy a hátán volt a hátizsákja. Idegesen, ám óvatos mozdulatokkal kinyitja, és kutatni kezd benne. Egy hajdani lámpást emel ki belőle, ami mostanra kissé összenyomorodott. Valamikor egy fém viharlámpás lehetett.*
-Hát ez igazán jó! Baromi jó!
*Egy erőtlen mozdulattal pár lábnyira hajítja a használhatatlan kacatatot. Ismét a táskájába nyúl, és kikotor egy összegöngyölt ruhacsomót. A combjára helyezi, és gyorsan kigöngyöli. 4 aprócska, ám vastagfalú üveg fiola van benne, ebből háromban ismeretlen eredetű ital lötyög. Miután meggyőződött az épségükröl visszacsomagolja, és visszarakja a zsákjába. Végül egy másik, aprócska börtokot vesz ki, majd kinyitja. Kötszert, szikét, és egyéb ezközöket láttok, amely alkalmas egyszerűbb orvosi beavatkozásra. Pár percig csak koncentrál csukott szemmel, majd mintha frissebbé válna, így szól a többiekhez a hajón:*
-Ha valaki sérült, jöjjön, megnézem mit tehetek.

[Flamme O'Styg]

*Megpróbálja magát túltenni azon hogy férfiassága és a körüli szervek mennyire sérültek. A sötét ruhás alak érkezése meglepi és mivel úgy nézki a lovag barátságosan áll a társasághoz, úgy őt kell védeni. Eszébe jut, hogy még tart magánál két dobótőrt. Kardját a kosárba ejti és a fegyvereket a támadó felé hajítja, ahhoz képest mennyire nincs formában elég szépre sikerültek. Az a legfontosabb, hogy a páncélos alakot ne találja el. Ha úgy tűnik esélytelen lene egy célzott dobásra, akkor csak szavaival próbálja meg figyelmeztetni a lovagot. Ha lát valami létra szerűséget és van ideje akkor közelebb próbál férkőzni az idegenhez úgy hogy a fedélzet felé mászik. Ha kell a létráról dobja a tőröket egymás után.*

//
Té: 120 Sp:4
Té: 112 Sp:4
//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elősször kicsit kétkedve tekintek Carwyn-ra a felülés miatt, de aztán segítek neki és naggyából felültetem, amennyire ez lehetséges fél kézzel.*

-Ha megvagy, akkor én megyek és megnézem, hogy mi van Salah-hal, mert az előbb ő kiáltott, ha jól hallottam.

*Ezután indulok kissé megszaporázva lépteim a korlát felé megnézni mi van a dzsaddal.*

[Gorden Harunn]

-Az én nevem Gorden Harunn nemes lovag. Istened neve nem ismeretlen számomra. Mi éppen szülővárosomba akartunk bejutni, amikor a robbánás ide repített minket.
*Ezzel kezet szorítok vele, és én is elindulok a Kalmonnal, sőt futok a hajó oldalához.*
<Ha valaki itt segíthet a többieken, az én vagyok. Én nem sérültem annyira.>
-Salah tarts, ki. Megyünk. *ordítom teli torokból.*
<vajon Flamme hol lehet?>


//bocsi a késésért, de mostantól suli miatt csak reggel és este tudok írni.//

[Alauron]

(Salah)

Bíztató hiátásokat hall odafentről, mintha mégis észrevette volna valaki, összeszedi akaraterejét, és egy elszánt ügyesre sikerült mozdulattal elkapja a kötelet mely eddig megmentőjeként szolgált. Sajnos azonban olyan lehetetlen módon tartja magát, hogy kicsavart kézzel esélye sincs arra hogy feljebb kússzon, és másik kezében még mindig ott van féltett fegyvere.
<Jön? Valaki jön, hogy segítsen? ki kell tartanom még egy pillanatig.>
Ahogy a másodpercek hosszúra nyúlnak magában számolni kezdi az időt. <...egy...kettő....>

[Gorden Harunn]

*Gyorsan odarohanok. Meglátom mi a helyzet, és picit elgondolkozom.*
<huhh. Ez meleg lesz. Kell egy jó kötél.>
*Odakiálltok a lovagnak.*
-Tiszteletreméltó lovag. Szükségem lene a segítségedre, ugyanis te még ép vagy. Kerítsünk kötelet, mert a társunk életveszélyben van. Kalmon, kérlek vigyázz rá. És kiállts ha vízbe esik, mert akkor utánna kell ugranom. Ilyen állapotban nem tud úszni. Salah, testvérem. Tarts ki. Galradzsa adjon erőt neked, hogy még sokáig élhess és öregbíthesd már amúgy is messze földön híres nevedet.
*és ezzel elindulok kötelet keresni.*

[Mesemondó]

**Boocs... az előbb Fergia kimaradt... most pótolom...
Gorden! Nem baj az sem ha este tudol írni... sztem mindenki megérti miért is... **

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Fergia kivont tőrrel közelít az éneklő ork felé, de félúton a látvány ledöbbenti... Hiszen ez nem is ork...hanem valami mutáns!.... Magasságát csak saccolni tudja, olyan kettő és fél lábnyira. Ehhez társul robosztus, erős alkata, mely az 1, 1.5 lábat teszi ki vállszélességben. Tarkopasz feje a napsütésben csak úgy világlik, két alsó agyara sárgán lóg ki szájából durván öt centire. Arcvonásai nem sok értelemről árulkodnak, szemei őrülettől izzanak. Még mindig nem törődik a körülötte zajló eseményekkel, olyan mintha lélekben nem is itt járna. A felé közelgő nőre sem vet egy pillantást sem, szemei valahová messzire néznek, valahová a horizont messze eső pontján nyugszik tekintete. Hiába a teli torokból való dalolás, a hajó ringása, attól a ponttól nem tágít, mintha odaszögezték volna tekintetét. Fergia szétnéz maga körül... és döbbenete még jobban fokozódik. Az egyik szemmel látható vállsérülést szenvedett idegen épp akkor guggol le egy másikhoz - aki ... a Sakál? ... a vonásai, a sebhely... csak a napcserzett bőr és a göndör fekete haj hiányzik rólla - ez helyett északi a fickó, az biztos, és kopasz fején fekete tetoválások futnak...ráadásul a sebhelyének nem a másik oldalán kellene lennie?
Kalmon amilyen gyorsan tud mozogni Carwyn felé mozdul, megnézi állapotát. Az északi egyre jobban lesz percről-percre, fejét fájlaltatja. Talán agyrázkódást kapott... szemei tiszták, beszéde bár erőtlen, de nem zavaros. A felültetési kísérlet sikerült, így Carwyn megtudja nézni, fel tudja mérni a hátizsákja tartalmát. Hálát adhat istenének, hogy csak a lámpácskája tört össze.
A lovagot Gorden hamar otthagyja és Kalmonnal együtt nézik meg, hogy Salah honnan kiabál. A hajó oldalára felerősített kötélhálóba gabalyodott bele lába - szerencséjére, mert ha az a kötél nem tartaná már rég a habok közt volna. A háló az egész hajó oldalát befedi, így talán plussz kötélre nem is lesz szükség Salah megmentéséhez.
Flamm az árbóckosárban igen hamar dönt, hogy mi tévő legyen - reflexszerűen dobja el a két tőrt útjára, melyek a sivatagi rabló mellkasában állapodnak meg. Bár nem sok kellett hozzá, hogy a lovag vállába fúródjonak, szinte súrolta a páncélzatot mind a két tőr. A lovagnak ideje nincs reagálni a történtekre, szeme sarkából látja, hogy valami ezüstösen csillogó száguld felé, jobb vállánál tovább suhannak hangosan szelve a sós levegőt, s végül csontropogással állapodnak meg a háta mögött. Oldalát egy erőtlen csapás éri el, szinte az ütés pillanatában a rabló kardja a fedélzetre hullik, míg gazdája értetlenkedve néz a mellkasából kiálló tőrvégeket.*

[Gorden Harunn]

*Lemászom, és megpróbálom biztonságosan felhozni Salahot. Ha ez nem sikerül elsőre, akkor vigyázok rá hogy véletlenül se essen a vízbe.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A leeső kard és az eldőlő test zajára hátrafordulok, hogy megnézzem mi volt ez. Ha látom a két tőrrel eltalált alakot, akkor megpróbálom megkeresni, hogy honnan dobták őket. Közben, ha tudok segítek Gordennek és Salahnak. Mondjuk nem sokat tehetek, mert egy kézzel ugyan lemászhatnék melléjük, de akkor csak annyit érnénk ezzel, hogy már hárman lógnánk a hajó oldalán. *

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Kettőt pislog gyorsan, majd nemes egyszerűséggel az ork elé áll, hogy eltakarja előle a kilátást, mélyen a szemeibe néz, látja, az valami hatása alatt lehet. Megkísérli egy erős pofonnal -ököllel arcába súlytással-magához téríteni, ha ez nem válik be, mélyen a szemébe meredni, és egészen máshoz folyamodni.
<Gyerünk, mert ezt akár üthetem salkonyatig se hagyja abba! Ráadásul a fél Sakál-család a hajón van, az az északi kísértetiesen hasonlít rá...De majd megnézem közelebbről, és kitaposoma golyóit, ha köze van hozzá>
Mivel az ürge magas, rááll pár halott testére, vagy ládára, vagy bármire, hogy szemük egy vonalba kerüljön, ha halottra kell, akkor egy bocsánat elmorgása után teszi csak.