Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat kikelni látszik magából...*
<... Pfeh! Felvilágiak ne ugráljanak csak köröttem! Hajoljanak meg inkább a kő népének tudása előtt és becsüljék meg a kort, melyet egy igaz kőfi elért áldozatos munkájával! Az aszisz végre meghajolni kényszerült... úgy kell neki! Elvégre megsértette az önérzetem, a becsületem, kifigurázta és bemocskolta egy mozdulattal mindazt, amelyre a törp anatómia a legkevésbé büszkébb... mi volt ez hát, ha nem jogos reakció? gyerekesség? Kétlem... gyerek lenne az a csákányfi, aki három évszázada koptatja az élet hatalmas tanulópadját? Hogy merészelnek engem letorkolni, amikor azt az érzést sértette meg a rostélyos vasember, amire egy kőfi a leginkább büszke? Hát a becsület ennyit ér az emberek szemében? Létezhet az, hogy az önérzet számukra idegen fogalom? Mélységes Krot'hob-karr dha! A Tárnákat Zengető sújtson le az ilyenekre!....>
* Komor arccal fordul hátra... elötte Garret áll... kezével félretolja az útjából, majd Laylához lépked... pajzsa továbbra is csattog, léptei különös ütemességet mutatnak...*
- Idefigyeljen úrasszony. Maga nekem egy szót se szóljon arról mit tehetek meg és mit nem. NEVELEK. A jómodorra, tisztességre, becsületre, önérzetességre. Első és legfontosabb: tartsuk tszteletben a más szokásait, hagyományait. Ha én nyíltan etszek meg valamit, nyíltan fogom azt megtenni. Van ez a Geron. Segített nekünk. Nagyon jó, de nem tudjuk kicsoda. Lehet hogy asszony, te ismered, de ha jól veszem le modnandódból, akkor sok ideje nem láttad. Azalatt akármi történhetett. Ha rosz ember lett, és elénk áll, akkor megérdemli hogy lecsapjam a fejét. ha olyasmit relyteget, mely a jót szolgálja, akkor kötelessége megmutatni, ha az segítségünkre lehet. Ha nincs semmi titok, akkor ha elénk áll maga nyitja ki nekünk az ajtót. Úgy megyek le ahogy nekem jól esik, magam ura vagyok. Ha nem ébred fel jó, ha igen se baj. A félkegyelművel pedig nem tettem semmi különösebbet... mindezt magának köszönheti. Most megtanulja hol a helye.
* Majd a törp éles vijjogó hangot ad ki... Aryss bizonyára felfigyel midnerre... a törp halk hangon megismétli, majd az egyik szoba felé iramodik meg... Aryss vélhetően követi, hiszen az általános hívószavakat ismételgeti, melyekkel a racklákat odahaza terelni szokás... a terembe lép... megsimogatja Aryss fekete páncélzatának egy darabját, majd az ajtót bezárja...*
- Nem lesz semmi baja. Hagyjuk itt. Ha jól viselkedik, holnap megjavítom. Most induljunk...

[Norrec]

(Garret)

*A törpe modora egyre inkább dühíti.

<Nem elég hogy össze vagyok vele zárva még a beképzelt karattyolását is halgatnom kell! Lassan tényleg kijövök béketűrésemből és akkor az istenek irgalmazzanak neki! Na de próbáljuk meg mégegyszer a könnyebb utat hátha meghallja ez a felfújt hólyag!>

*Halk gúnyos hangon kezdi majd ahogy hangosodik a hangja úgy komolyodik el.*

-Öreg úr elnézést hogy útban vagyunk az egyszemélyes hadseregének! Ha akarja megvárhatjuk amíg elintézi a dolgokat mivel mi úgyse tudunk önnek segíteni. És ha már az udvariasságról van szó nem tudom ki nincsen tekintettel a többiekre. Ha tudná nem otthon van! A nevelési stílusához is lenne hozzáfűznivalóm! Mert ha maga túl gyáva ahhoz hogy szemtől szembeni harcban fegyelmezze az illetőt akkor azt kell mondanom hogy gyáva és gyenge alak aki mágiához folyamodik hogy gyengeségét leplezze!

*Keze kardján pihen és felkészül hogy bármejik pillanatban elő tudja rántani.*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Szótlanul végighallgatja a törpöt. Elnézi ahogy Arysst bezárja, majd eléáll, de Garret szavai ledöbbentik és még azt is elfelejti, hogy mit akart Tupatnak mondani... Halkan szólal meg mielőtt Tupat kinyithatná a száját.*
- Azt hiszem most menjünk vissza a szobába - lehetőleg Arysshoz.... és beszélgessünk egy kicsit ezekről a dolgokról... Itt most nem egymás ellen kéne lennünk, hanem egymásért... még akkor is ha teljesen idegenek vagyunk... - *várakozón, könyörögve és kétségbeesetten néz a két férfira és Laylára.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat Garret szavaira végleg kijön a béketűrésből...*
- No ájjon meg a menet hö! Gyávának merészelsz titulálni felvilági? Hát kapd elő kardod de sebtiben, mert Kadalra esküszöm iylen sértést nem tűrök meg a nevemen! Férfi a férfival! Be oda ahová a vértest zártam!
* Majd ismét kinyitja az ajtót és belépked rajta... Garret a törpöt a szoba közepén találja... szertartásos mozdulatokkal leveszi hátáról pajzsát, majd harci kalapácsát leakaztja hátáról... fegyverét valami alkalmatosságnak támasztja... Tupat vértjét megigazítva a pajzsot kezébe veszi, majd az oldalán figyegő csatabárdját emeli meg... kihívóan, süllyesztett terpeszben várja a férfit...*
- Nem kívánom a halálod felvilági! Elég lesz harcolni addig, ameddig eldől ki a jobb! Harcra fel!
* A törp száját furcsa, krákogó és berregő hangok hagyják el... nyakában lévő jelvénye furcsán megemelkedik majd sárgás színben felizzik... Tupat szemében rőt fény villan... majd kezdetét evszi a harc!*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Layla ide oda kapkodja a fejét a kibontakozó veszekedés hatására, lerí róla, hogy nem így képzelte az éjszakai hadműveletet.

-Én nem hiszem, hogy erre most igazán szükségünk lenne. Nem arra mondtam, hogy gyerekes amit Tu...

Elképedve látja, mivé fajul az egész, kétségbeesett arccal néz Szemire, majd a távozó férfiakra, és rövid habozás után utánuk iramodik.

/Szoba nagyjából 10x5 ös, ágy középen az ajtóval szemközti fal mellett, úgy számoljatok./

[Norrec]

(Garret)

*Az idegesítő jelenség(törpe) annyira kihozza a sodrából hogy gondolkodás nélkül beleugrik abba hogy bent rendezzék le. Amikor belép meglátja hogy a törpe megint varázslathoz folyamodik és ismét gúnyos hangon szól miközben elővonja másfélkezes kardját.*

-Ugye, én megmondtam varázslat nélkül nem mersz kiállni szemtől szembe csak ha bűvészkedhetsz és tisztátalan játékhoz folyamodhatsz. Én azt hittem hogy tisztességes párbajba mérkőzünk meg. De egyesek azt se tudják hogy mit jelent ez.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat arca kőmerev marad...*
- Ne sértegess ember! Midnenki azzal harcol amije van! Eszével, szívével, fegyverével... én az elmémet, fegyveremet és Uramba vetett hitemet hívom segítségül! Most pedig elő a farbával! Támadj!
* Majd a pajzsot feljebb emeli... féloldalasan áll be... szeme parázslani kezd... kezében a csatabárd a férfival együtt emelkedik-süllyed...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Harci helyzet leírása:

Tupat Bofor módosítók:

Harc alacsonyabbról (méret miatt):-2Ké-10Té
Védekező harc:Ké=0+40Vé

Garret módosítók:

Harc magasabbról:+2Ké+5Té

[Norrec]

(Garret)

*Miközben a másfélkezes kard a jobb kezében fogja lassan előhúzza az övére erősített hüvelyből a rövidkardot a ball kezével.Majd hirtelen elkezdi a rohamját.A rövidkardot védekezőleg tartja míg a másfélkezessel támad jobb oldalról lefelé vágva.*

/73+23+62+5+20=183/
/(3+5)*2-2=14/

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat látva, hogy a férfi sebesen érkezik feléje, pajzsát megemeli, ám ez hibának minősül: a másfélkezes kard a törp oldalába vág, ám hála a tarini sodronyingnek némileg tompítottan éli meg a vágást, amely azonban súlyos sebet ejt: a sodronying alatt a bőr felszakad, majd jókora sávban vér tör fel... Tupat ekkor egy kiáltást hallat, majd sebesen megnyitaja védelmét: a csatabárd félelmetes erővel lendül előre, a férfi oldala felé...* // nem célzott támadás, de asszem nyugodtan leírhatom, merre repül bele a fickóba //
Támadás:
Támadás: 63 (dobás)+56 ( fegyveres alap) + 10( fanatzálás)+44(pszi roham)-10(harc alacsonyabbról)= 163
Kezdeméyneés a pszi roham miatt autómatikusan Tupat-é.
Sebzés: 9 mellékesen a fegyó mágikus

[Norrec]

(Garret)

*Az ütés kemény volt de a tegnapi sérülésekhez képest semmiség.Mostmár mindkét fegyverrel támad.Először a jobb kézzel jobb oldalró majd a ballal lentról-ballról felfelé és jobra.*

másfélkezes:
/66+23+62+5=156/
/5+3-2=6/
rövid:
/85+12+62+5-5=159/
/3+1=4/

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Szemi elkerekedő szemekkel figyeli a kibontakozó küzdelmet. Szinte önkívületben követi Laylát a szobába. Döbbenten nézi ahogy a gladiátor és a törpe összecsap. Szemeiből könnyek garmadája hull ruhájára és cselekszik gondolkodás nélkül. Bár tudja, ésszel felfogja, hogy ha valamelyik fegyver eltalálja neki véget ér élete... de mindez nem érdekli. Övéről gyors mozdulattal leoldja fegyverét, ledobja a földre és a két harcos közé lép. Bal kezét Garrethez próbálja érintenii, míg jobbjával Tupat felé nyúl - így próbálja megállítani a két viaskodó harcost.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat visszahúzza fegvyerét, ám azonnal gyors egymásutánban két csapás zúdul rá oldalról: a vért tompítja a fegvyer okozta fájdalmakat, az utóbbit szinte meg se érzi, az első se túl súlyos... már éppen elméje energiáit csapolná meg ismét, amikor a nő szalad be...*
- Hagyj harcolni asszony! El az utamból no!
* Majd pajzsát a földre veti... csatabárdját utána dobja, és harci kalapácsát evszi kezébe A nő továbbra is az útjában áll...*
<.. Ejj most mi légyen? Nőt nem csaphatok meg... node ez egy pogány felvilági ehh... dehát fontos szövettséges... no....nehéz döntés hüm...>
* A nőhöz lép, majd kérges kezével végigsimít az alkarján...*
- Jól van no. Befejezem. De előbb visszavonja amivel megsértett... és egy fohászt is elmormol a Tárnák Zengetőjének, amiért képes volt egy kőfira kezet emelni.

[Norrec]

(Garret)

*Garret támadása után megáll és végig gondolja hogy mit tesznek.Megrázza a fejét majd hallva a törp szavait elrakja a fegyvert és odafordul hozzá. Ekkor már nyugodtabban bár a szemében még pislánkol a harc irán érzett érzelme, ami majdnemhogy kiabálja hogy nagyon is élvezte a harcot.*

-Bocsáss meg kőfi hogyha megsértettelek. Én csak arra céloztam hogy akkor vagy gyáva ha hókuszpókusz nélkül szembe mersz nézni egy-ahogy te mondanád-fiatal tacskóval. Ezekután nem tudom hogy mit mondjak. Reméltem hogy szemtől szembe tisztán harcolhatunk de úgylátszik nem alkalmas rá az idő és a hely. Majd miután befejeztük az itteni rendrakást igazán megküzdhetnénk! Hogy megtudjuk tényleg olyan erős-e mint ahogy véli magáról. A szokásokkal és viselkedésekkel szerintem kössünk egyességet. Mivel most társak vagyunk akár akarva akár akaratlanul nézzük a többség érdekét. És ne rohanjunk fejjel a falnak. Mert azzal a többiekre is halált hoznánk.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A két harcoló felet csak homályosan látja könnyei mögül. Hatalmas kő esik le lelkéről amikor hallja, hogy mindketten hajlandóak befejezni a küzdelmet. Tupat kezét akaratlanul is megfogja - szinte belecsimpaszkodik az erős karba. Egész teste remegni kezd, forog vele a világ, immárom mind két kezével támaszt keres, hogy ne zuhanjon a padlózatra ájultan. Annyi ereje még van e megpróbáltatás után hogy egy halk és elfúvó 'Köszönöm'-öt mond nekik. Aztán szabadjára engedi könnyeit. Letérdepel a szoba közepére és a felgyülemlet feszültséget kiadja magából - a messire, a szörnyű kép az erdőben, a város története, és végül ez a két férfi viselkedése oda sodorták Szemit, hogy már nem tudott parancsolni érzelmeinek. Könnyeit szabadjára engedvén szorongatta a ruhája alatt megbúvó karperecét, mely közvetlen kapcsolat volt istennője és közte.*