Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar Yffil)

- Persze minden rendben. Hoztunk vizet, szóval akinek kell akkor itt megtalálja - és lerakja a kunyhó elé az összes vödröt amit hozott. Most pedig megyek inkább segíteni Avarathnak.
*Azzal kér egy baltaféleséget valakitől, és csatlakozik a férfihoz.*
- Veled minden rendben van? Súlyosak a sebeid? Egy kicsit értek a sebgyógyításhoz, szóval nyugodtan szólj ha segítség kell. - mondja ezt barátságosan és komolyan egyaránt.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

- Persze - *erőltet magára egy csepnyi mosolyt Szita kérdésére.* - csak Maldarnak ott a pataknál kimostam a sebeit, hogy ne kelljen neki is ide cipelni a vizet...
*Jeffete műveletét árgus szemekkel figyeli, kíváncsi nagyon mit tud a fickó. Nagyon reménykedik benne, hogy valamit sikerül megtudni tőlle. Amikor meglátja, hogy Jeffete orrából elered a vér nagyon megijed. Szomorúan veszi tudomásul, hogy nem járt eredménnyel. Egy tenyérnyi lepedődarabot bevizez, majd Jeffete-hez lép.*
- Az orrod vérzik... egy kicsit ülj le nyugodtan és hajsd hátra a fejed. Ezzel meg letörlöm ezt itt...- *majd lassan, óvatosan törölni kezdi a férfi orra alól a vért.* - Így már jobb...
*Amikor letörölte Jeffete arcáról a vért egy újabb ruhadarabot vizez be és Arborhoz megy oda. Arcán egy halovány mosoly nyomai vannak, de szemeiben aggodalom látható. Közvetlenül kezd el beszélgetni az elffel, miközben a bevizezett ruhával törölgeti az arcát frissítés és hűsítés gyanánt - persze ha engedi.*
- Remélem van annyi erőd, hogy meghallgass...
Tisztában vagyok azzal, hogy én a te szemedben csak egy korcs vagyok, még talán rosszabb megítélésben van részem mint egy embernek. Viszont arra kérnélek, hogy gondolkozz el azon, hogyha itt a te cipelésed miatt kifáradt harcosokat egy újabb támadás éri, akkor enyhén szólva slamasztikában leszünk. Ráadásul akkor még magadat sem bírod megvédeni - egy vagy két embernek a védelmedre kell kelnie, ami megossza az erőnket. Nemhiszem hogy véletlenül kaptál egyszerre két nyílvesszőt... fontos vagy a csapatnak és ezt bizonyára tudják ellenségeink... Talán egy kicsikét lejjebb kéne adni a büszkeségedet, és el kellene fogadnod azt a segítséget, amit - bár igaz egy ember - de önzetlenül adott számodra... Önzetlenül, ismeretség és egyéb kérdezgetés nélkül - ráadásul azonnal a saját sebesülése ellátása előtt... Gondolkozz el kérlek ezen, aztán cselekedj, vagy ne - a döntés a te kezedben van. Ők készek érted bármire - *mutat a hordágyat készítő férfiakra, majd Jeffetére és Szitára. Hangjában semmi gúny, semmi parancsolás, semmi bántó nem volt hallható. Egyszerűen csak elmondta véleményét, szép - talán kérlelő hangon. Vár egy picit, hátha Arbor mond valamit számára, és reménykedik, hogy megérti mondandóját, nem pedig félreértelmezi...*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Szita kérdésére kézségel próbál válaszolni,de amint kimondaná a nevét Morik meg is szólítja.*
-Nos, igen. Én szerettem volna mondani, de ez van. Tehát Avarath a nevem és köszönöm jól vagyok.
....
-Ahogy óhajtod Morik. Egy pillanat és már hozom is.
*És el is indul keresni a ház környékén a kérésnek megfelelő fákért. Maldar csatlakozásának kifejezetten örül és odaadja neki az egyik baltáját is használatra.*
-Tessék itt van egy balta, valamivel jobb minőségűekk mint amilyet itt találhatsz most.... A sebeim miatt meg ne fájjon a fejed, Morik segített már ellátni. És te is rendben vagy? Mivel téged még kevésbbé kíméltek mint engem.

[Schinter]

Arbor Vitus

Patricia kozeledo hangja kizokenti az elmelkedesbol.A fajra tett megjegyzeseire nem reagal,bar vmelyest egyet ert vele Vegul nyugodt hangon szolal meg.

-Nem en kertem,hogy hordagyat keszitsetek noha hlas vagyok erte.Ami a papot illeti...Csak annyit kerdeznek,hogy vajon egy dwoon ember,ki Ranilt tiszteli Istenekent megengedie,hogy egy mas Istent tisztelo papja aldast mondjon rea?

Ezzel lezartnak tekinti a beszelgetest.Feltehetoen a felver megertette a mondadojat...Legalbbis remeli Ha barmi kerdese van meghallgatja termeszetesen...

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Szeme megvillan az elf válaszára.*
- Nem, semmiféleképpen nem engedné meg egy dwoon ezt... De nem erről van szó, nem csak erről... Mindegy, csak szerettem volna elmondani mindezt, de látom büszkeséged nagyobb attól, hogy teljesen megértsed mondandóm.
*Azzal feláll az elf mellől. Lassú léptekkel indul meg az udvar egy árnyékosabb helye felé. Kissé zavartan nézelődik, de legfőképpen Jeffetét nézi. Teljesen elmereng gondolataiban, képtelen kiszakítani magát belőlük.* <Nem lehet, hogy ő Ranil pap... ezt nem hiszem el... mielőbb meg kell tudnom, mielőbb ki kell derítenem. Ha igaz, akkor itt volt az orrom előtt végig... de nem... hisz ők ... hisz neki nincs is napkorongja - vagy a botjában lévő kissé deformált kő lenne a nap szimbóluma? Nem... nem hiszem el. Emberemlékezet óta napkorong a papok jelképe és semmiért sem válnának meg tőlle, semmiért sem változtatnának rajta, még akkor sem, ha... A fenébe... az a különös vonzódás... megmagyarázná számomra miért érzem...>

[Alauron]

(Alauron)

Látható idegesség ül ki az arcára ahogy Jeffete orrából vér szivárog elő, hisz jól tudjaa mit jelent ez...kudarcot. Rá nem jellemző módon idegesség csap végig rajta, súlyos ráncokat szántva homlokába.

- Köszönöm, hogy tettél vele próba, Jeffete... - tekint fel csalódottan.
Aztán ellép a fogoly mellől és végül hagyja hogy Morik elvégezze szörnyű dolgát rajta, oda sem nézve. Ideges arcát nyugtató gyanánt megmossa a hozott vízben, körülnéz hol is tartanak a többiek, remélve hogy mielőbbi indulásra ösztökélheti társait, nem is próbálja lelplezni a benne munkálkodó feszültséget.

[Navaratna]

(Szitakötő)

Maga ment volna Jeffete orrát megtörölni, ha Pat nem előzte volna meg. Szeme villant, amit más akár féltékenységnek is titulálhatna, de őt más motíválta
<Na ezt már nem. Letöröm a kezed, Pat, ha nem éred be eggyel. Az én dolgom fontosabb vele, mintsem hogy ölelgesd később. >
Avarathnak szentelte addig figyelmét:
-Köszönöm, uram, jól vagyok, Jeffete volt oly alapos, és elkötötte a karom. Rosszabbul néz ki sebem, mint amennyire súlyos. Segítsen kérem Moriknak és Maldarnak a hordágy készítésében, ha találna nekik valami nagyobb terjedelmű szövetet, amit rákötözhetnek hogy az elf feküdjön rajta, megköszönnék. ha megbocsát...
Türelmesen megvárta, míg a nő az elfhez ment, utána Jeffetéhez lépett, egészen elé. Megnézte az orrát, ami ma már másodszorra vérzett, csak először más miatt. Aztán örömmel vette észre, Pat nem volt annyira alapos. Mivel ingje fél szára már így is cafatra lett vágva, letépett egy csíkot, és a vért a szakálláról is leitatta.
-A ruháját ki kellene mosni. Majd. Mikor és hol tudunk majd beszélni? Fontos.-
kérdezte halkan, végig a férfi szemébe nézve, de amíg az nem válaszolt, körbepillantott. Meglátva Patot megállt rajta a tekintete és nemlegesen kicsit megrázta felé a fejét, homlokát ráncolva, szemét hunyirítva, amiben egy csöppnyi rendreutasítást lehetett felismerni.
<Hiába lesed. Anyád nem modta el, mi lészen azzal a nővel, ki több férfira mosolyog egy időben? Csak ne is tervezz vele semmit.>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Alauron sajnálkozására szűkszavúan válaszol.*
- Bocs. Megpróbáltam minden atyait.
*Patricia ténykedését szó nélkül tűri, majd amikor a lány végzett a törölgetéssel egy köszönömöt mond neki halkan, enyhén szuszogva. Szitakötő megjelenésére egy kicsit felhúzza a jobb szemöldökét és halovány mosollyal az orra alatt nyugtázza, hogy a nem teljesen tökéletes munkát befejezi szakállzatán.*
- Sétáljunk egyet a patak irányába, legalább én is ki tudom pihenni ezt a megerőltető elmeháborút, ki tudom mosni ruhámat, s mindeközben elmondhatod problémádat, vagy esetleg az újabb kételyeidet.
*Lassan feláll helyéről, megkínálja a nőt egy kis borral a tömlőjéből, s a jobb kezével a patak irányába mutat Szitának, hogy tőlle akár azonnal indulhatnak is.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél után valamivel
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* Amint Jeffete és Szita megindulna az erő irányába, Morik felegyenesedik a félkész alkotmány mellől...*
- Ne, senki se menjen sehova, mert soha az életbe nem indulunk így tovább! Inkább megkérném az ittlévőket, hogy a hullákat rakják egy halomba... és tegyenek alájuk valamit gyújtósnak...
* Majd amint elkészül a hordágy elkészítésével maga is segédkezni kezd... a balta élén egy kő mozdul, majd a keletkező szikrával apró fák gyulladnak meg... pártíz perc és a mesterséges mágyla lángra is kap... rajta a sok halottal... Morik a tűz örzőjének csap fel, ám hátrasandítva a többieknek mormog...*
- Most fogyasszatok valami keveset, hogy ismét útrakelhessünk! Egy fertályóra... addig remélem leég a tűz...
* Hogy meggyorsítja az égést, a kunyhóban talált lámpások olajával igyekszik fellobbantani a lángokat...*

[Schinter]

Arbor Vitus


Szotlanul nezi Mori tettet.
<Tok jo,hogy olajjal lelocsolja...Jobban fog egni a tuz es nehezebben fog kialudni -.- Na remelem nem okoz vele tul nagy kart az erdonek...Vegul is egy kis tuz kisebb katokat okoz mint ennyi koszos hulla -.->

Becsukja a szemeit es hangtalanul mormol vmit.Csupan a szaja mozgasabol lehet ezt megallpitani.A tuz altal elpusztult novenyekert es kisebb allatokert mormol imat
Aztan enyhen koncentral,hogy elmejet ismet feltoltse a termeszet erejevel majd elovesz egy kis gyumolcsot,amit utkozben szedett le a novenyekrol/fakrol.Jo izuen elfogyastja aztan megkoszoni a termeszetnek eme finom ajandekokat es keszen varja,hogy hordadjon vigyuk tovabb - -

[Navaratna]

(Szitakötő)

Lélekerősítőként húz a borból, aztán Morik felszólítására sóhajt egyet:
-Úgy látszik, ez későbbre marad. Igaza van neki. Ez a hely nem biztonságos. Talán majd ha nap végén letáborozunk...Oh, kételyeim is vannak, de...van annál egy sokkal személyesebb is. Ehhez képest a többi csak másodlagos.
<Nyugalom, mindenre lesz idő. Elhagyjuk ezt a helyet, aztán sort kerítek erre is.>

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Elmélyült gondolkodásából orrfacsaró bűz zökkenti ki - amit az égő holtestek árasztanak magukból. Feláll olyan helyet próbál keresni, ahol a bűz valamennyire elviselhetőbb, vagy inkább nem is érzi... lemondóan sóhajt egyet, hogy nem talál, hisz az erdőbe ékelődött cseppnyi tisztáson megszorult a füst a bűzzel együtt. Kicsit megembereli magát és Morikhoz lép. Megvárja míg elmondja mondandóját és kíváncsian körbetekint hogy kik akarnának eltávolodni a csapattól. Szita és Jeffete álldogál egymás mellett, mintha készülnének valahová - s Pat Szita felé egy széles mosolyt ereszt meg kacsintva. <Nocsak, nocsak... micsoda fejlemények a tegnapi bevalláshoz képest > Majd visszafordul a dzsadhoz, s száját elhúzván szólal meg.*
- Nem hiszem hogy ebben a bűzben egy falat is lecsusszanna a torkomon... Tudnék esetleg valamit segíteni?

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Egy köszönöm mellett elveszi a baltát, és tovább folytatja az útját Avarath mellett.*
- Az előbb kimostam a sebeim, később bekötöm őket és jobban leszek. De nem vészes. Előbb fogjunk hozzá a hordágyhoz, aztán ráérek magammal foglalkozni.
*Körbetekint amint megérkeznek, és keres valami alkalmasabb fát. Inkább rugalmasabbat fákat keres keresztléceknek, hogy kényelmesebb legyen, mintha vastagabb lenne. De ha Avarath talál jobbat, akkor segít neki.*

[Alauron]

(Alauron)

Idegessége kis idő múlva alábbhagy, a felcsapó lángok, és a hullák égetése viszont egy egészen más érzést kelt benne, mely lassan beléférkőzik, arcára elkeseredés ül ki.
<Léteznek a világon gonosz, kegyetlen emberek, akik piszkos lelküket kiélve tesznek ocsmány bűnöket...ám ezek itt, akik most halottan fekszenek nem biztos hogy közéjük tartoznak. Csakis az, aki ezt művelte velük, épp eszüket elvéve, tulajdonképp biztos halálba kergette őket. Lehet, hogy önként vették be a szert, de akkor is valakinek a rábeszélésére cselekedtek. És most halottak, testüket elviszi a láng, gonosz ügyben lelték halálukat, és őrületükben lelkük megnyomorodik még mielőtt új életet kezdhetne valahol...micsoda förtelem ami arra késztethette ezeket az embereket, hogy kivetkőzzenek magukból, és feladják mivoltuhat... >

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

- Egyetértek... lesz még erre is időnk... - <Na ezt biztos, hogy nem nézem tétlenül, hogy ezeket a szerencsétlen hullákat csak így elhamvasszátok. Még akkor sem ha a támadóink...> *Szita felé biccent egyet fejével, majd a rögtönzött máglyához lépked. Bal kezében a botját magasan az égnek emeli, és halkan szinte csak a szája mozgásával mond értük imát. Végeztével bemegy a házba, pár falatot eszik, rendbeszedi ruháját és felszerelését. Ha mindennel elkészült kimegy vissza a többiekhez és várja az indulást.*