Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Pharae izzadtan... fáradtan, elnyűtten ébred ismét... a szögekkel kivert csizma tüskéinek helyei még lángolnak, a bordái közé tolt felizzított vasak és... ám a fájdalom hírtelen elmúlik... ismét sértetlenül fekszik a deszkán... bal oldalán kínzómestere...*
- Megfigyeltem ám húgom, hogy egészen jól tűröd a kezelést... AZ ELEJÉN. RANAGOL AZ ERŐSEK ISTENE ÁTKOZOTT DZSAD SZUKA! NEM SZABADULSZ AMEDDIG ILYEN GYENGE MARADSZ!
* Azzal egy jókora fémgömbben végződő buzogánnyal módszeresen elkezdi ripityára törni a lány lábait... a férfi arca torz mosolyra fordul... *
- Lányom... jaj, hát szegény lábacskád... eltörött úgy tűnik. AMPUTÁLJUK LE
* Azzal egy fél méteres erősen fogazott kardot húz elő, és lassan reszelni kezdi a lány cmbját... tíz percen keresztül sikerül eljutnia a csontig... majd rááll a lány farára úgy roppantja el... egy fémedény kerül elő... a férfi megfogja a csonkot és az edénybe nyomja... felizzított fém mar a lány testébe... hamar megérzi... sebei összehúzódnak, teljesen ránőve az edényre.... pokoli kínok közt ismét álomba merül... vagy a halálba? Ki tudja... ám nem sejti... újabb szörnyű ébredések várnak rá... de nem baj. Megacélozza az akaratot. És Pharae felfedezi... minnél jobban tűri a megrázkódtatásokat, annál inkább kihozza a sodrából a férfit. Márpedig Ranagol az erősek istene. Aki túlél, elél. És a Kosfejes úr ajándkba adja a bosszú örömét. Pharae szívében sötét harag gyúl... az idegen pedig magában kuncog... ez az düh! erő! hatalom! Csak ne lenne ilyen kordában tartva... de majd... kneveli belőle! és ő akkor Ranagol oldalán térhet a halálba, hogy újabb szolgálóval gyarapítsa az Úr nyáját! Pharae Dishir... sötét végletekbe zuhan... a düh... a harag és a bosszú reménye... csak ez amrad neki. Olyan régen... olyan távol történt már az Ibara...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A pap szavai sokkal szörnyűbb hatást értek el, mint az embertelen kínzás, melyet a szegény párán végrehajtott. Elméjébe perzselő mennykőként hasít a felismerés, a mennydörgés pedig a kín pokoli szonátáját is túlzengi.

<Igen. Megvan a kulcs, ezt annak ellenére, hogy annak élem meg, csupán illúzió és nem a valóság. Viszont ez nem mentesít az alól, hogy ez az illúzió addig fenntartatik, amíg el nem érte a célját. Küzdeni ellene fölösleges, ezt a csatát nem nyerhetem meg. Talán egyfajta tisztítótűz? Mi lehet a célja? Hogy Ranagol kedvére torzuljon a lelkem. Ez pedig csak úgy sikerülhet ha...ha hátat fordítok erkölcseimnek, az általam elképzelt egyenes útnak, és egy másikra lépek. Ranagol a hideg intelligenciát, az érzelmektől mentesség általi felsőbbrendűséget követeli híveitől. A kínzás elpusztítja az összes érzelmemet, míg a végén csupán a düh és a gyűlölet marad, melyet ugyanúgy le kell vetkőznöm, egyetlen, utolsó fellángolásban, amire talán alkalmat ad a sors valamikor.>

A további kínzások bár hasonlóan szörnyű fájdalmat okoznak a kis boszorkánynak, azonban teste helyett inkább lelkét nyomorítják, a lány minden egyes vágással táplálja dühét és bosszúvágyát, mely többi érzelmét lassú szorítással megfojtja.

//Mellesleg igencsak igazságtalannak tartom, amit művelsz a karimmal. Sem mint játékos, sem mint karakter nem érdemelt ki egy ilyen lelki törést, mint ezt a gyökeres jellemferdülést. Ezek után ez a karakter nem azt a személyt fogja tükrözni, akire mintáztam, és ez nekem többet jelent, mint gondolnád. Természetesen te vagy a KM, igazad van, de indokolhatnád, miért is teszed ezt, mert eléggé megalázó amit művelsz.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Újabb ébredés... ki tudja hányadik... a fájdalom mostanra már megszokottá lett... forrón lüktető bőre a lánynak hamarosan libabőrös lesz ismét, majd szemvillanás alatt elillan a csontokig hatoló kín... a kínzómester arcát érzi lihegni a nyakán...*
- Várj csak babám... hamarosan átformálódsz. átgyúrlak szívem! Enyém a lelked, enyém a szíved! És én büszkén prédálom fel uramnak azon szent minutumban amikor rájössz: innen csak a testemen keresztül juthatsz ki! Jó érzés volna megölni? Letépni az undorító fejem, kiszaggatni a rohadt beleim, felfeszegetni a bordáim, buzogánnyal eltördelni a végtagjaim, a húsomat szétmacangolni.. a csontjaimon táncolni és a véremből inni... ááh... miylen jó is lenne az nemde? GYENGE VAGY HOZZÁ! SOSE TUDNÁD MEGTENNI KIS SZAJHA JOBB HA EZT BELÁTOD! RETTEGJ! SIKÍTS!
* Majd az ostor ismét a kezében terem... hátralé, majd teljes erőből jókorákat kezd el húzni a lány hátára... bőr szakad és vér fröccsen... ismerős érzés mondhatni...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A fájdalom ellenére fölnevet, az első csapások után előbb suttogva, majd egyre hangosabban szól a paphoz.

-Ennyire vagy képes? Ez lenne a nagy Ranagol büntetése? Őszintén szólva már most unalmas, bár ha ez a tortúra része, akkor fejet hajtok a kosfejes zsenialitása előtt.

<Nemsokára meglátjuk, mi ennek az egésznek a lényege. Sokáig nem bírom ép ésszel, cselhez kell folyamodni>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A férfi mintha eleresztené a füle mellett a megjegyzést összeharapott ajakkal folytatja az ostorozást...*
- A Nagyúr szereti ha sikítassz! Gyerünk!
* Majd egy jókora hideg fémtüskét vesz fel, és tövig a lány oldalába fúrja... a kis tárgyat három társa követi... a lány reakcióját pár pillanatig igyekszik kiélvezni a férfi, majd pár pillanatnyi csend következik... valami furcsa kesztyűt húz magára... majd teljes erőből a hátnak esik... az alkotmány szúr, vág és zúz egyszerre...*
- Ez jó szívem?

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A fájdalom intenzitása ugyan nem csökken, de Pharae immáron viszonylag hozzászokott, és a fizikai valóságot egyre inkább kizárja a gondolat, mely elméjében születik.

<Hát ennyi. Próbára tettek, mindjárt elválik, hogy kiálltam-e.>

-Elég csökevényes a fantáziád. Most pedig oldozz el és cseréljünk helyet.

Reméli, hogy a mágia sikerrel jár, elméjében felidézi, ahogy gyűlöletét fókuszálva a papra zúdítja, és többszörös kamattal visszaszolgáltatja azt a fájdalmat, amit a gorviki okozott neki.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A kínzómester még közelebb lépked a lányhoz... keszkűivel ütemesen veri a hátát, ám az ütések ereje enyhülni látszik... megrökönyítő hörgés hallatszik elő a torkából... néhány nyálcsepp hull a véresre vert hátra... a hörgés ordításba fúl...*
- MICSINÁLSZ RÜHES KORCS? AZ ELMÉM.... WÁÁÁHH....
* Majd görcsös mozulatokkal az övébe nyúl, és erősen rángatózva, görcsösen a pad végében található foglalathoz térdel le... elfúló hörgések közepette nagyot kattan a zár, majd a lány bilincsei kioldódnak...*
- ALJAS.... KÖPÖNYEGFORGATÓ... ÁÁÁÁHH...
* Azzal hírtelen mozdulattal félresöpri a lányt, majd maga fekszik a helyére... nagyot kattannak a vasbilincsek...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

Pharae, a sebekkel mit sem törődve áll fel az asztalról, mikor a bilincsek kattannak a pap keze és lába körül, megvető mosoly ül az arcára.

-Az elmúlt órákban sokat tanultam tőled. Oly sokat adtál nekem, épp ideje, hogy valami ebből megtérüljön .

//Ez elég ööö...érdekes lesz, előre is sorry, 18-as karika be.//

A boszorkány lelkében minden érzelem mély álomba süllyedt, a bosszúvágy nem enged érvényesülni semmi mást. Ilyen szörnyűséget még sosem tettek vele, lelkén fekete foltot ejtettek.

A kínzóeszközökkel teli asztalhoz lép, majd szándékosan hosszas keresgélés után egy ollót vesz föl és egy kalapácst. Aztán a meztelen lány odalépked a kínpadhoz, a pap terpeszbe nyitott lábai közé térdepel. Hatalmas döfésre emeli az ollót, és a pap nadrágját átlyukasztja vele, közvetlen a nemi szerve mellett. Gonoszan elmosolyodik, majd miután a lyukat kitágította, előhúzza a férfi hímtagját és hosszú körmeivel cirógatni kezdi, majd gyengéden rámarkol és addig kényezteti, amíg a csúcsra nem juttatja. Közben megjegyzi:

-Tetszik, ugye? Hát még EZ hogy fog tetszeni!

Abban a pillanatban, amikor elélvez a ranagolita, hatalmasat rásújt a kalapáccsal a hímtagjára, a műveletet megismétli, amíg véres péppé nem zúzta a szervet. Arca megkövül, szeméből dermesztő gyűlölet árad.

-Elég volt? Neeem. Fordult a kocka. Hiba volt egy pillantást is vetned rám.

Egy fogót vesz fel, és az egyik kis parázstartót is magához veszi. A paphoz lépve arca fölé hajol, majd ismét megszólal, miközben az egyik jókora parázsdarabot kiragadja vele.

-Ez a látvány garantáltan bele fog égni az emlékezetedbe.

Azzal a pap szemhéjára szorítja a sárgásfehéren izzó széndarabot, gyengén lefelé nyomva, hogy szépen lassan égesse ki a szemét. Majd a másik szemével ugyanígy jár el.

Érzi, hogy a ranagolita minden sikolyával, minden rángatózásával könnyebb lesz a lelke, felgyülemlett gyűlöletét egyre inkább törleszti és ezt megelégedve nyugtázza magában.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Amint a lány vonogatni kezdi a bőrt a hímtagján a Ranagolita arca perverz mosolyra húzódik... ám amint a kalapáccsal rásújt felüvölt... velőtrázó skolyt hallat, majd amikor péppé zúzva omlik férfiassága lábai közé nyöszörögni kezd... ám olyan furcsán hat mindez.. torz mosolyra fordul... Pharae most fedezi csak fel: a férfi örömében nyöszörög... hát élvezi a játékot!*
- GYERÜNK RÜHES RIBANC KÍNOZZ MÉÉG!!! TÉPJED KIA MOCSKOS BELEIMET DRÁGA!!! GYERÜNK!!
* Majd egyre nagyobb élvezettel veszi a lány körülötte forgolódását... a parázsra tágra nyílik a szeme... majd vérfagyasztó mosollyal az arcán halkan szól Pharae-hez...*
- Kérlek szívem... nyomjad tövig! Hatoljon a szemgödrömön is túlra!!! GYERÜNK MÁR TE ÓTVARR ************************************!!!!

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A pap perverz élvezetére elveszi a parázsdarabokat a fogó segítségével, majd ellép mellőle.

-Azt hiszed győztél? Elfelejtheted. Tépázott lelkem a végrehajtott bosszú tisztára mosta, nincsen többé szükségem rád. De úgy érzem, éppen eleget feketítettél be szívemből, és undorodom a gondolattól, hogy olyan gyenge legyek mint te. Én itt végeztem a dolgommal.

Körülnéz a teremben. Ha talál ajtót, azon kimegy, ha nem, akkor varázs segítségével köddé válik.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A Ranagolita gyűlölködő tekintettel mered a lányra... hangja ugyanolyan mint volt, cinikus mosolya szája szegletében elárulja, hogy színáték volt csupán, mit eddig művelt...*
- Ugyanolyan gyenge birka vagy mint a többi pfeh... nem vagy képes megölni, nem vagy képes a halál művészetét gyakorolni... hogy bővülj általa. MIDNEN lélek amit te magad szakítassz el a testtől... élteet végigkísérje.. több leszel belőle, csak magadba kellene szívnod.. gyenge vagy... GYENGE VAGY! GYENGE! GYENGE! GYENGE! GYENGE! GYENGE! GYENGE! GYENGE!
* Pharae eközben szemeivel ajtót keres... hamarosan egy hatalmas vasalt kaput lát maga előtt... elég felfeszíteni és máris kinn van... egy szerszám a szekrényről... majd a túlról érkező feneketlen sötétség végképp elnyeli a lányt, a szobát és az üvöltöző ranagolitát...*
* Pharae izadt, csatakos hajjal ébred... hideg toronyszoba... ám otthonosan berendezve. Vörös bársonyágyon fekszik... fekete, csipkézett hálós baldachinos dupla ágy, kivételesen gyönyörű darab... mellette apró szekrény, hasonló alkotmány mitn az előbbi... szemben a hideg kőfalból kinyúlóan egy gödör... a tetejéhez vaskos acélrácsozat van erősítve, alóla fenyegetően kígyósziszegés tör elő... a hideg kőből rakott falakon szél fúj át... ezt megakandályozandó néhol faliszőnyegek csüngenek alá... jobbra kandalló tüze ég... balról apró korlát és meredek lépcső vezet lefelé.. felfelé csak a kör alapú torony sipkája, bordázata... egy alak ül a szoba közepén, egy gyönyörű barna szőnyegen... szénfekete bőrzsámolyon... fekete csuhát visel, nyakában a Kosfejes Úr szent szimbóluma látszik.. hátravetett csukjája kopaszodó fejét engedi előrevillanni... szénfekete ajkak, szemöldök nélküli arc... torz cinikus mosoly... a kínzómesterrel néz farkasszemet. Ám ezúttal meglepően nyugodtnak tűnik a férfi...*
- Nem vagyok megelégedve leányom. Ahogyan az uram se. Mit fog így szólni a bíboros úr? Túl drága s értékes vagy ahhoz, hogy kivéreztessünk... többszász dzsad kutyát prédálhatnánk fel az értékedért... ám mégis... mondd leányom... önszántadból előadnád midnazt, ami a drágalátos dzsad hercegedet illeti? Háza táján történteket, a vagyont, és azt ami az ibarán söpör most át. Igen...AZOKRÓL kérdezek. Illetve nem is én. A bíboros.
* Majd kihúzza magát... egészen rémisztő, ahogyan levedli korábbi önmagát: arcán hataloméhséggel vegyített ünnepies fennköltség látszik, szája ravasz, gunyoros, megvető mosolyra fordul, arca kidülled, teste beesik... ujjai megszélesednek, kihegyesednek, ő maga megmagasodik, meggörnyed, karmai hosszúra megnyúlnak, orra furcsán kígyószerű lesz és nyelve hosszúra nyúlik... szeme vörös izzó golyóként mered a lányra... a férfi ereiben LÁTHATÓAN aquir vér csörgedezik... a változás mellbevágó... minha valami démon kelt volna életre a férfi alakjával. Csuhája lefoszlik róla... emberi bőrből összevart, vérrel kezelt nyulánk felső... csontokból kirakott amulett és fekete hálós bársonyujjas... karcsú szénfekete csizma... és a csuha aljáról megmaradt fekete alsó... a Fekete Bíboros...*
- Mesélj szivemmm...
* A lány fejében hangok szólalnak fel... kín mar a testébe... akaratlan is szólásra nyitja a száját és tudja: csakis igazat mondhat...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

Ziláltan ébred, sietősen körbetekint a szobában. A férfin megakad a szeme, feszült arcizmokkal hallgatja beszédét. A transzformáció a nemrég átélt szörnyűségek ellenére is megijeszti, kicsit hátra is csúszik az ágyon, a takarót felgyűrve maga mögött.

<Szerencsétlen Jassif...ha még él, ezt sosem fogja megbocsátani nekem, mint ahogy én sem fogom magamnak. Ez ellen nem tudok küzdeni>

A hatalomszó hatására akarata ellenére is mindent elmond az amund támadásról, Jassif politikai helyzetéről és amit csak hallani kíván a bíboros. Nem képes ellenállni az ősi energiának ami benne dolgozik, ezzel teljesen tisztában van, épp ezért nem is küzd ellene, energiáját későbbre tartalékolja.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A Fekete Bíboros hegyes állát masszírozza kezével...*
- ÉSzakra mész kishúgom. Mégpedig Toronba. Ott lesz a te helyed. Politikai szövettségeseink... pont egy ilyen játékszerre lesz szükségük. De előbb...
* Azzal karmos kezét szorosan a lány combjára szorítja... szája sarkában perverz mosoly villan fel... majd az érzéstől, mely Pharae-t hatalmába keríti elájul... és majd csak később... úton a messzi észak felé ébred fel eme kába állapotból...*