Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A herceg mosolyogva tűri a játékos cívódást... ám amikor testőreinek komor arcát megpillantja, lágyan megcsókolja Pharaet...*
- Bocsáss meg... beszélnem kell a parancsnokkal. Vigyázni fogok rád! Két hű testőröm... * Bök az ajtóban álló két alakra...* fog szeméyles biztonságodra ügyelni...
* Végigsimít a lány puha bőrén, majd feláll...*
- Engedj kérlek... és ne félj, nem lesz semmi baj...
* Azzal kisétáll a homokos kanyonba... a dzsad parancsnok futva érkezik... gyorsan vigyázba vágja magát majd csípőre ttt kézzel, idegesen magyaráz valamit a hercegnek... kezében látcső lobog... a herceg aggódó pillantásokat vet kedvese felé, majd idegesen a távolba mutogat... paracncsokat osztogat... a dzsad kapitány kihúzza magát, majd eliramodik... a herceg elnyújtott léptekkel siet Pharae-hez...*
- Ellenséges szándékúaak.... kivont kardokkal közelednek... a törzs tagjai... félelmetesen jó könnyűlovasok. Remélhetőleg annál rosszabb gyalogosok... maradj itt kedvesem, itt biztonságban leszel. Küldök még katonákat a védelmedre. Az én helyem most a parancsnok mellett van...
* Azzal egy búcsúcsók kíséretében kisorjázik az épüleből.. pár percnyi kínos cönd után öt harcos érkezik... felállnak az ajtó előtt... a két testőr közeleb húzódik a lányhoz... újabb fusztrált percek következnek...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

-Rendben. Utasítása szerint fogok eljárni, hercegem.

Ez utóbbit játékos hangnemben fűzi hozzá, hátha egy kicsit felvidítja a herceget. Sikertelenségén elszomorodva a testőrök közelébe húzódik, majd az erősítés megérkeztével odalép Juszufhoz és gyermeki érdeklődéssel megkérdi tőle:

-Mondd, Juszuf, kik azok az Urd'sik?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Az öreg harcos a lányhoz fordul...*
- Egy nomád sivataglakó nép... pár ezres létszámmal... amolyan elvadult embersöpredék... az Ibara ezen szegletében élnek. Kereskedő karavánok fosztogatásából éltek egy ideig, de amióta a térség ura katonáival ellenük harcokat indított, visszahúzódtak.. ennek már lassan egy évszázada... de a hírük akkoris él, és néha látni, hogy megjelennek a karavánok környékén... úgy tűnik a háború szelével ők is megélénkülnek... pár perc és itt lesznek...

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

<Hmm...lekicsinylően beszél az ellenségről...ez semmi jót nem jelent.>

Aggódó pillantást vet az ajtóra, majd ismét testőréhez fordul.

-Ha tényleg csak söpredékről van szó, akkor miért ilyen veszett a hírük? Kitűnő harcosok és rozsomák elszántságú túlélők lehetnek, ha egymaguk képesek megélni az Ibara végtelen homoktengerében.

Nem szól többet, csak várja, hogy mikor indul a kézitusa. Szíve mélyén reménykedik, hogy Jassifnak semmi baja nem esik, és mindannyian átvészelik a közelgő vihart.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Az öreg harcos megvonogatja a vállát...*
- A herceg úr katonáit sem kell lebecsülni... lehetnek akármiylen jó harcosok, idáig sohase juthatnak el...
* A távolban kürtszó hallatszik fel... egy harsány csatakiáltás... a kanyonban por kezd el kavarogni... pár perc és lovak ütemes dübörgése... majd kiáltások... fegvyercsörgés, ropogás, lovak nyerítése, tevék bőgése... ordítozások, üvölzözések... a kanyonban az árnyékok furcsa táncot járnak.. néhány katona szalad el... kivont fegvyerrel... sebesültet húznak maguk után.. terjedelmes vércsíkot húzva... hamarosan azonban egy árny mozdul... az boltíves ajtóban álló őrök közül három hanyail le... nyakukat dobótőr üti át... a két megmaradt katona összenéz, majd fegyverüket sietve kivonni szeretnék... majd ekkor két oldalról a kanyonból két-két homokszín ruhás férfi ront be... fegvyerükkel azon nyomban ártalmatlanná tezsik a két megmaradt őrt... vértő mellkassal rogynak azok a földre... a négy orgyilkos kímért létekkel közeledik Izmir és jaszuf felé...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A szörnyű mészárlás látványára a kis vájat sarka felé veszi az irányt, közben elméje majd' szétfeszül az ide-oda cikázó gondolatoktól.

<Vége, Juszufék sem tudnak ellenállni nekik. Söpredék, mi? Csigavér, Pharae, csigavér. Lássuk csak az esélyeinket...ha elestek a testőrök, akkor itt állok védtelenül, néhány állig felfegyverzett gyilkossal szemben. Két lehetőség van. Hagyom magam elfogatni, ami kockázatos, hisz' ki tudja, hogy egyáltalán ejtenek-e foglyokat. Vagy elmenekülök, amivel viszont az a gond, hogy itt kéne hagynom egy vagyont érő ereklyét, amit pótolni képtelenség, és ki tudja, ezek a barmok mit kezdenének vele.>

//Mire eszmefuttatásával végez, nagy valószínűséggel az orgyilkosok is végeztek az őrökkel.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A négy homokszín ruhákba öltözött alak fenyegetően egy lépsét tesz előre... elrongyolódott öltözéküknek köszönhetően könnyen közrendű dzsad sivatagjáróknak tűnhetnek, ám ez a mozgás... más, nagyvadra vall. A négy alak szinte egyszerre moccan, mozzanataik félelmetesen jól korrigáltak, kítűnő összhangban vannak... mikor az egyik előrébb lép és súlypontját előrébb helyezi, a másik oldalt mozdul, zárja a szöget... mindez tökéletes koreográfiában... Juszuf kivont pengével védőállásba merül, ám Izmir botjára támaszkodva, lehorgasztott fejjel mormogni kezd... kezei szélsebesen kacsakringós íveken járnak a levegőben... a négy idegen egyikének arcán egy ideg rángani kezd... majd szemvillanásnyi idő alatt előrelendül: gyors tikrisbukfencet vet, majd oldalt csap le Kuszufra... a tőle balra levő harcos oldalt mozdul, majd egy elnyújtott lapos lépéssel Juszuf mellett terem és felfelé szúr... a dzsad férfi vigyorog magában, hogy ki sikerült fognia a támadók eszén... oldalt rúg és a jobb odlaln hárít... ám elszámította magát: fentről, félelmetes szögben egy harmadik alak érkezik: a hajlított tejfehér orgyilkospenge a nyakat szétroncsolva a férfi hátában bukkan ki... Juszuf azon nyomban összerogy, tekitényes vértócsát hagyva maga után... a vér szökőkútként bugyog fel a torkából... a negyedik támadó azonban megtántorodni látszik... fejéhez kap, majd rázkódni kezd... szemei kidüllednek, amjd befordulnak... egy véres csepp gördül le belőle... orrából patakokban indul meg az élet nedve... a férfi felsikolt, majd összeesik... azonban Izmir nem áll meg: az egyik támadóra mutat jja hegyével, mitől lángcsóva csap ki belőle... keének egy intésével egy másik alól kiszalad a talaj... ám a legszélső alulról érkezik... Izmir ágyékát fegvyer járja át, majd véres altesttel rogy a földre... a fejvadászok villámgyorsan felpattannak... az egyikük rongyai csúnyán lángra kaptak, most a férfi lerángatja magáról... egy szál fehér ingebn, fegvyeröfben és vászonnadrágban áll Pharae előtt... kezében a híres ramiera... arca meglehetősen kerek, orra sasorr... szeme éleset villan... sötétkreol arca és fekete hátrakötött haja... gorviki a beste! Hát akkor azért... a férfi közelebb lépdel... prá szökkenés és Pharae előtt terem... arca grimaszba torzul...*
- Kussolj be ribanc és akkor nem döglessz meg!
* Majd markolatával egy jókorát suhint a lány felé...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

<Ez eléggé félreérthetetlen volt. Gorvikiak, cseppet sem kéne meglepődni az effajta viselkedésen. De életben hagynak, beváltak a számításaim. Jassifnak minden bizonnyal befellegzett, de hát ez is érthető. Lassan kezdek undorodni magamtól... >

A nyers szavak hallatára térdre ereszkedik, majd szép fejecskéjét lehajtja. Aranybarna hajzuhataga, melybe fekete és vörös szalagokat fűztek kettéválik,szabadon hagyva tarkóját és megkönnyítve ezzel a támadó dolgát, hátha amaz kíméletesebben bánik vele, hisz' úgyis olyan törékeny. Az arcára kiülő cinikus mosolyt már nem láthatja egyikük sem, Pharae jónéhányszor került már hasonló helyzetbe, pontosan tudja, mi következik és szemét behunyva acélozza magát, hogy minél kevésbé fájjon az ütés.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: El Hamed felé menet, a sivatagban valahol...
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A gorviki látva, hogy a lány lefelé borul, még inkább durvább lesz... egy dzsad kutya szukája nehogy má meg merje könnyebbíteni a dolgot... azzal jó erősen a lány hajába túr és maga rántja le... kezét magasra emeli, majd iszonytató erővel sújt le... Pharae csontozata csak úgy beleremeg... menten elájul... sok-sok ideig csak a sötétség marad... ha tudná, hol fog felébredni...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Rogramore
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Féény! Végre valami... egy fehér kis fénypont a nagy sötétségben... vajon honnan jöhet? Legegyszerűbb lesz kinyitni a szemet... bárcsak en hasogatna úgy! Ám az az ütés... még most is cseng a lány füle... nagy nehezen azonban siekrül kinyitnia a szemét... egy jókora ktrecben találja magát... egy... otthonosan berendezett lakás közepén... hatalmas terem, lakkozott fapadlóval... körös körül ketrecek... mindben egy női alak ücsörög... a trem közepén több heverő... kör alakba összeállítva... néhány férfi ül rajta, és beszélget... eközben két fegvyeres járkál a teremben... mely úgy tűnik kör alakú.... a végében vasalt ajtó látszik.. vajon hol a csudában lehet az az itt? Az egyik férfi, aki a heverőn társalog, meglátva hogy Pharae felébredt, nyomban feláll, majd társának intve közelebb lépked... halk gorviki szavak hagyják el a száját... jól láthatóan a férfi maga is gorviki.. ahogyan az őrök, a kevés berendezés stílusa... a férfi gazdagon díszített ruhája...*
- Az új nő... dzsad herceg szukája volt valaha... egy rahedli pénz üti majd a markodat meglásd... méltányos üzlet...
* A másik férfi... akinek szemei különös hidegséget árasznanak, körszakállán végigsimítva a lányhoz lép... továbbra is gorvikiul folytatja...*
- Azt mondtad boszorka... mi a garancia arra, hogy nem fejti ki ellenem is a praktikáit? kockázatos vétel lenne...
* Ám a másik gorviki megcsóválja a fejét...*
- Ajándékba... kapsz kedves barátom egy amulettet... a drága Ibrao-k adományának fogd fel.. meglásd, megvédelmez majd az asszoyni praktikáitól...
* A mási kelgondolkodni látszik... pár percig csak bámulja a lányt... majd beletörődve egy pénzes szütyőt akaszt le az övéről...*
- Jól van... itt a pénzed. Elviszem....

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

Nehéz ébredés volt ez Pharae számára, és nemkevésbé fájdalmas. Épphogy föl bír térdelni a ketrecben, csöppet sem csodálkozik, hogy ilyen helyen ébred. Kezét a tarkójához emeli, fanyar mosollyal nyugtázza, hogy irtózatosan fáj. A többi nő arcát kémleli, közben magában fortyog ostobasága miatt.

<Auu...nyomorult, rohadt goromba állat. De sejthettem volna, hogy ez fog történni. Na, bezzeg most lesz időm megérteni a fajtájuk gondolkodását, bah, hogy lehetek ilyen ostoba.>

Nem néz a fölötte álló férfiakra, szemei a semmibe merednek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Rogramore
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* A gorviki férfi a terem végében álló szolgálóinak int... a vasalt kapu kinyílik, majd hírtelen Pharae alatt megmozdul a ketrec. csak most evszi észre, hogy egy kerekeken mozgó alkotmányba zárták... néhány szolga megragadja, majd sebesen előre felé kezdik el vonni... újdonsült gorviki gazdága kaján mosollyal nézi a műveletet... végig tartja a kocsi tempóját... a kontinens közös nyelvén szólal meg... némi akcentussal bár, de folyamtosan beszél...*
- Most asszonyállat... megtudod mi is az a szenvedés! Nem akárkinek leszel ám az ajándéka... majd meglátod.... de hogy tisztán adhassalak oda a bíborosnak... midnan nap ÖTVEN korbácsütés lesz a jussod... hogy este begyógyíthassunk és másnap előről kezdhessünk... undorodom a fajtádtól boszorka...
* Azzal a földre köp... villogó szemekkel nézi, ahogyan a lány méregeti őt... érződik az a jeges lekezelés, a semmibe vevés, az állati szintű lenézés... hamarosan azonban a vasalt kapu felé gördül az alkotmány... a lány oldalába hírtelen egy tű mar... egy vigyorgó szolga feje látszik, majd a lánynak elkezd homályosulni a látása... csak gazdája kuncogása kísérti tovább....*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

<Egy szót se, Pharae, hallgass mint a sír. Az ütés nyomai eltűnnek testedről, ha hazatérsz...ha hazatérsz. Át fogod vészelni, mint ahogyan sok vihart átvészeltél ez előtt is. Úgy hírlik, Ranagolt az erősek istenének tartják, tűrni kell, hogy élhess. Ha ennek vége, északon a Gyülekezet magas pozíciót biztosít neked tapasztalataidért. Csak tűrni kell...>

Arcát mintha vasba öntötték volna, rezzenéstelenné válik, a csöpp lány megalázott márványszoborként fest zord arcával és ökölbe szorított kezeivel. A tű hatására ugyan elájul, azonban ez csak a kocsi nagyobb rázkódásánál tűnik föl, ugyanis térdre rogy, és a méregtől bénítva marad ebben a pózban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM: Tysson-lar
Helyszín: Gorvik, Aquilonia, Aquilla
Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél környéke
Résztvevõk: Pharae Dashir [Hakea Ello]
_____________________________________________________________

* Pharae súlyos neszezésre ébred... hírtelen riad fel. Tagjai ólomsúlyúak, alig bírja őket megmozgatni.... csak egy picit... ám amint a lány megmoccan, villámgyorsan beléar a felismerés: leláncolták! Kezein ókora vasbilincs, lábán szintúgy... és anyaszült meztelen! Valamiféle fapadhoz kötözték, háttal a plafonnak... enyhe szögben felfelé dől maga az alkotmány... vaksötét van... ahogy a lány megmoccan, hírtelen fáklyafény lobban fel... a lány oldalra fordítva fejét megcsodálhatja a termet... kisebb kamra, kőből kirakott falakkal, padlózattal... a gerendázat kilátszik fenn, a terem közepén egy nagyobb faszlop is látszik... csinos parókia... lőrésszerű ablakokkal, melyek előtt fekete függöny van behúzva.... a falakon fáklyák. Egy ágy látszik a háttérben... előtte temérdek sok kosár... és egy hatalmas íróasztal... egy pici szekrényke, rajta többtíz égő gyertya... némelyik csonkig égve... egytől egyig vörös... akár a vér... a vér, amely az oszlop körül áll... melynk gazdája a fára van felszögelve. A hulla még friss... tíz helyen van jókora vasszögekkel átütve a teste. Szája undorító grimaszra fordul... láthatóan jól összeverték, mielőtt felrakták az oszlopra... koponyája cúnyán összeroppant, majd vélhetően buzogánnyal még meg is dolgozták... a lány a másik odlalra modítja a fejét... egy hatalams pult... és temérdek sok láda... egy akvárium... széles azstalka, midnenféle edénnyel... de a pult.. előtte valamiylen csuhás fazon áll... szénfekete öltözékben, durva kötéllel átvetve a derekán... nyakában a Kosfejes Úr szimbóluma... egy pap. Kis sámlin mellette, keze ügyében ostor... a végén két jókora rozsdás vasszeg... a férfi az asztalon lévő eszközökkel ügyködik...*
- Látom felébredtél drága... kezdjók hát a mókát... üvölts ahogy csak bírsz HEHEHE!!!
* Majd az asztalról egy apró tűszerű kést vesz fel... a lány hátsó végéhez lépked... majd erősen a fenekébe mar kezével... erőteljes nyögés közepette a lány nemiszervéért kap... jókorát markol belé, majd vigyorogva a másik odlalra indul...*
- ne féjj... nem fog fájni... csk egy pici vágást ejtünk...
* Azzal a lány oldalához érinti a hideg pengét... majd egy erőteljes szúrással a bőrbe küldi... teljes erőből végigvonja a lány hátán...*
- Ez jó volt drága? Ez még hogy fog tetszeni...
* Azzal a pengén egy apróbb fémpöcköt old ki... két másik él csapódik elő... majd megismétli a szúrást... ezúttal három vékonyka barázdát váj a lányba...*
- Élvezed kishúgom, mi? Hát még egyet... és még egyet... ÉS MEGINT....
* Azzal egyre több vágatot ejt a lány hátán... majd gyorsan az asztalhoz rohan, és egy szegecsekkel kivert vászondarabot markol fel.. nem tellik bele pár másodperc, máris a lány lábán körbetekerte és jó erősen rászorította... majd ugyanezt megteszi a karjaival is... ekkor kerül elő a vaskesztyű... pár pörölycsapást mér a szegecsekkel kivert karra és lábra... a vér sűrű patakokban indul meg lefelé... ekkor újabb ötlettől vezérelve lekapja a kesztyűt... egy háromágú apró ostort vesz elő... a lány felszántott hátára telejs erőből jó huszat vág... vér áztatja már a padlót is... ekkor kapja fel a szöges ostort... jó huszat ígyis ráhúz a lányra... a szögek a bőrbe marnak és csúnya lyukakat tépnek fel... Pharae egyre mélyebbre süllyed... a halál szélén lebeg... a fájdalom elviselhetetlen... vagy beleőrül vagy meghal.. ám Ranagol ez utóbbi kegyet nem adja meg neki... kábán ébred fel... a fájdalom a csontjaiban remeg, velőtrázóan felsikít... ugyanúgy a terem. Ugyanúgy leláncolva... ám a sebek sehol... balról újabb kuncogás hallatszik....*
- Látom kezded megérteni babám... még csak most kezdődik. Tág ám az arzenálom, ritka hogy egyvalakin háromnál több játékszert be tudok mutatni... VELED megismertetem az összeset TÖBBSZÖR is!!! Szenvedj aljas szajha!
* Azzal ostorával jókorákat sújt a lányra... aki nem is sejti még... ötven alkalommal kell megtűrnie ugyanezt... a baj csak az, hogy az eszközök egyre változatosabbak, fájdalmasabbak... és vadabbak...*

[Hakea Ello]

(Pharae Dashir)

A terem fölmérése még csak-csak sikerül neki, ám mikor meglátja a ranagolita kínzómestert, ereiben megfagy a vér. Petyhüdt tagokkal várja a fájdalom első hullámát, mely izzó tűzként söpör végig törékeny testén. El sem tudja képzelni, hogy ezt tovább tűrje, kétségbeesett próbálkozást tesz a szabadulásra, ám semmi, de semmi eredménye nincs. Azt hinné, hozzászokik idővel a fájdalomhoz, de cseppet sem hagy alább, sőt, egyre durvábban sújt le rá. Elméjét a kín teljesen vérbe borítja, csupán egyetlen gondolatba kapaszkodik, ez által képes az őrülettel dacolni: nem ölik meg, ez kínzókamra. Azonban ez a gondolat elenyészik, mikor az ütések nem maradnak abba, pedig léte egyetlen hajszálon függ immár, ami épphogy elszakadna...de helyette ismét fény. Szíve felderül, hisz' a mennyek kapujához ért...ám mikor kinyitja a szemét, teljes erővel vágja földhöz minden reményét az igazság: a fény a kínzóterem kormos fáklyájának lángja. Szomorú, megtört sikolya mennyei szonáta lehet a szadista idegen számára, ám a szerencsétlennek egyáltalán nem állt szándékában, hogy a pap kedvében járjon. Reszketve tekint végig testén, szakadt szélű sebeket és hosszú, rojtos vágásokat várva, ám bőre ugyanolyan hófehér és selymes, mint újkorában.

<MI EZ? MIIII EEEEZ? HOVA KERÜLTEM? MORGENA! ÚRNŐM! NE HAGYD HOGY SZÉTSZAGGASSANAK >

Szép szemeiből könnyek záporoznak a véráztatta padlóra, miközben várja az újabb ütéseket.