Abaszisz: Ifin városa

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány csendesen, némán hallgatja a szobában ülők javaslatait és szóváltásukat, de ő maga nem szól közbe -az egész nem köti le annyira, hogy belefolyjon és még több haragost szerezzen magának. Így is egyedül Trisha áll ki mellette...félreismerték. Csak akkor kapja fel a fejét, mikor a Kandúr fölényesen megszólal, és kijelenti, hogy bizony nélküle is folytathatják a feladat teljesítését és a terv kivitelezését. Sal ajkai megremegnek, majd egy pillanatra közelebb hajol a férfihez, és úgy suttogja, hogy csupán ketten hallják.*

-Ne, kérlek, ne...ne hagyj egyedül ezekkel, ne tedd ezt velem...én nélküled nem megyek el innen, ki nem teszem a fogadóból a lábamat...ugye, velünk tartasz?-hangja remegett, és könyörgően csengett. Nagyon könyörgően...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél
Résztvevõk: Sal Hiddle [Layla], Dzsana Khadde [Yvett], Tiarren Findalath [Hakea Ello], Kildar Cossagor [Meridian]
____________________________________________________________

* A KAndúr lágyan magához vonja a lányt... kezével hosszú haján simít végig, míg arcát közel emeli, majd elméjének erejével kinyúl a lány felé... Sal fejében egy hang szólal meg...*
<... Nem foglak elhagyni. Főleg nem ezekkel. Soha. Azt szeretném ha biztonságban lennél, de még én se vagyok elég befolyásos, hogy elintézzem: ne kelljen részt venned. Szeretném ha az elf mellett maradnál... tudom, nehezet kérek, de az elf erős. Tudjuk. Kérlek...>
* Majd fennhangon is megszólal...*
- Ha a társaság óhajának elenére lenne, nem mennék el.

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Látja, hogy Sal elkezd sugdolózni a kandúrral. nem hallja, de nagyjából sejti, miről folyhat a szó. Végigpásztáz az arcokon: az elf nagyképűen, kihúzottan áll, Trisha gondban, Shanil a szokásos bunkó arccal, Dzsana dühös...

-Tudjátok... lehet, hogy nem vagyok valami nagy lángelme, de szerintem ennek nem sok értelme van. ez itt most az ellenségeskdésről, és az előítéletekről szól. elegem van. Ez nem kell, mert ettől csak rosszabb lesz. Szerintem okosabb, ha mindenki elmegy, lenyugszik valahogy, és egy jó 3 óra múlva megint találkozunk. Addigra talán lenyugszunk. Ellenvetés?

*Már egy rövid lépést tesz az ajtó felé. Ha valakiek ellenvetés van, de ha rábólintanak, akkor kilép a szobából.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél
Résztvevõk: Sal Hiddle [Layla], Dzsana Khadde [Yvett], Tiarren Findalath [Hakea Ello], Kildar Cossagor [Meridian]
____________________________________________________________

* A KAndúr megvonja a vállát Kildar javaslatára... láthatóan rokonszenvezik a férfival. Bizonyára a hivatás közelsége... vagy valami más, ki tudja...*
- Hm... rendben. Bár megmondom őszintén, én úgy véltem jó légkörbe fogok belecsöppenni. Nem gondoltam volna hogy ellenségeskedésbe fog torkollni, mivel nem volt szándékomban. De ha már így alakult... én is az előttem szólót támogatom. Addig is elfogyaszthatnánk az ebédünket...

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány követi a tekintetével az ajtóhoz lépő férfit, majd ő is gondol egyet, feláll Kandúr öléből és Kildar nyomában kisétál a szobából. Már elege volt. Nagyon. És most senkit nem akar látni. csak szeretne egyet pihenni, egy kevéske nyugalommal kényeztetni megfáradt elméjét és egész lényét, hiszen érezte: ha most nem nyugszik meg egy pár órára, talán a küldetés is elveszíti sikerét. És éppen őmiatta...nem, ezt nem akarhatja...nem érdekli, merre mennek a többiek: ő egyenesen a szobája felé veszi útját, és nem törődve senkivel és semmivel -most még valahogy Kandúrt is kizárja a lelkéből- beveszi magát szobájának rejtekébe.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Ajkába harap miközben hallgatja Kandúrt. Végül is igaza van, bár a helyi viszonyokat csak morzsányi információkból ismeri - neki egy kaptafa a kobra és a testvériség klánja... Tudja, hogy elvetette a sulykot és hogy miért is... passzolja magában...
Kildar javaslatára bólint egyet - ő is jónak találja az ötletet. Még mielőtt azonban kimenne a szobából Kandúrra néz valamivel szelídebben, szavait hozzá intézi.*
- A szobámban leszek, ha mondandód van számomra.

*Átmegy a saját szobájába. Előveszi kardját, leül vele a szoba falának támaszkodva a földre - s mivel más nincs nálla, a levetett fölső pulóverével tisztogatni kezdi, melyet előzőleg bevizezett.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél
Résztvevõk:Dzsana Khadde [Yvett]
____________________________________________________________

* Dszana kérésére a Kandúr bólint...*
- Pár perc és ott leszek...
* Sal után néz... látva, hogy a lány magányosan a szobája felé baktat, mögé siet és átöleli...*
- Pihenj drága. Az lesz a legjobb... fáradt vagy. Hozatok fel egy fürdőt is. Egy fertályóra és élvezheted is...
* Azzal gyorsan lesiet és elintézi teendőit... midnez alatt Trisha Shanilt noszogatja, hogy fáradjanak le...*
- Shanil... nem mondott a barátnk nagy hülyeséget... menjünk megtölteni a gyomrunkat valamivel... és... beszélgethetnénk is...
* Teszi hozzá nyomatékosan.... azzal ha a férfi is benne van, leindul a fogadó alsó részébe, hogy valami halételt rendeljen... Kandúr ekkor viharzik el melletük... trisha halkan Shanil füleibe súg...*
- Többek közt róla is...
* A KAndúr a folyosót átszelve Dzsana szobájáig lépdel el... bekopogtat, majd üdvözlésképp elmosolyodva beköszön...*
- Khm... drága hölgyem, itt vagyok, állok szolgálatára... egy kevéske mondandóm lenne.. beengedne?

[Yvett de Crei]

*** Bocs: közjáték miatt későbbre halasztva***

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Amint a többiek rábólintanak a felvetésére, egy zord mosoly jelenik meg az arcán, majd egy villámgyors mozdulattal kint terem a szobából. Visszamegy a sajátjába, magához vesz két dobótűt, a biztonság kedvéért, majd elindul lefelé az ivóba. Látja, hogy még senki sincs ott. Odalépdel a fogadóshoz, kér valami sültet némi körettel, meg egy kupa borra, és derekasan megebédel. Utána visszavonul a szobájába, és elkezdi tisztogatni a fegyvereit. Majd, hogy végképp elűzze az ellenséges gondolatokat a fejéből, rágyújt egy pipára. Közben a múlton mereng... ezeket már ő sem tudja elűzni... az emlékek... folyon visszatér mind...

[Hakea Ello]

(Tia)

Kandúr szavai hallatára lágy vonásaiba az indulat apró ráncocskákat rajzol, látszik rajta, hogy kiengedi a gőzt, de még így is tud uralkodni magán, nem teszi magát nevetségessé.

-Kandúr, figyeljen ide, nem a magánéletével vannak gondjaim, és semmi közöm nincs is hozzá. Csupán azon voltam fönnakadva, hogy...

Kildar épp ekkor vág a szavába. A fejvadász beszédéből csak úgy árad a gúny, Tia már épp vágna vissza, amikor az halkan odavet neki egy olyan mondatot, amitől ereiben megfagy a vér. A szó a varázslónő torkán akad, ha valaki pont az arcát figyelné éppen, láthatja, hogy valami elszakadt benne, tágra nyílt szemei a semmibe merednek, magabiztos kiállása semmivé foszlott, szárnyaszegetten áll a szoba közepén, mint akit egy vödör poshadt vízzel öntöttek nyakon. Még eperszín ajkai is résnyire nyitva maradnak, a beszélgetéshez egy szót sem fűz hozzá ezentúl, elfordul a többiektől, az ablak felé veszi útját, a figyelmesebbje néhány könnycseppet vehet észre a padlóra cseppenni. Az ablakon kihajolva várja, amíg mindannyian elhagyják a szobát, majd mikor zár utoljára kattan, az ajtó felé fordítja fejét, majd megsemmisülten rogy az ágyra. Botja hangos koppanás kíséretében hullik a földre, kis mancsai közé kapja a hozzá legközelebb eső, puha tárgyat, mely jelen esetben egy párna, magához öleli, majd, miközben könnyei már bő patakokban áztatják az anyagot, magához szorítja...a lelket is kiszorítja belőle. Halkan sír, összekushadva a szoba sarkában, mint egy kiskutya, akit csúnyán megrúgtak.

<...dáma mi? Lelki roncs...varázsló? A saját lelkét nem képes megfoltozni...ÁLLJ MÁR EL!>

A párnát az arcára szorítja, úgy zokog tovább. Néhány perc múlva megnyugszik, föláll, elsőként a tükörhöz megy. Fanyar mosolyt ereszt meg a fényes fémlap felé, az elé táruló látvány hatására ez fakad ki belőle. Nem foglalkozik sokat magával, vörösre sírt szemekkel és zilált hajjal lép ki a folyosóra. Egy kis öröm tölti el a szívét, mikor a szikár termetű gladiátornő alakját megpillantja, kicsit szaporábbra veszi a lépteit, hogy beérje. Odaérve kicsit kapkodva fogja meg a kezét, majd egy félresikerült mosolyt erőltetve az arcára hozzászól.

-Dzsana...Kandúr mondta, hogy valamit...szeretne velünk közölni...nem gond, ha csatlakozok hozzád?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Épp az ajtaját nyitja amikor Tia megfogja a kezét. Meglepetten látja, hogy az elf sírt. Szó nélkül kinyitja előtte szélesre az ajtót, majd amikor mindaketten bementek becsukja maguk mögött, rá is fordítja a kulcsot.*
- Galardzsára ...mi baj van? Mi történt, hogy sírtál? ... Gyere ülj le az ágyra... mesélj...
*Azzal a törékeny nőt megfogja, leülteti az ágyára, megfogja kezeit és várja, hogy Tia elmondja mi bántja.*

[Hakea Ello]

(Tia)

<Na, ez is megtörtént. Most már legalább tudni fogják, hogy ilyenre is képes vagyok. Micsoda mutatvány.>

Nem szólal meg, az idő számára kissé lassabban telik pillanatnyilag, a külvilág szinte elrohan mellette. Csupán akkor tér észhez, mikor a bivalyerős nő mint egy játékbabát emeli föl a padlóról, és az ágyra ülteti. A figyelmes gesztusra egy mély pillantással válaszol csupán, száját alig hallható szavak hagyják el.

-A fejvadászunk egy kicsit túlzásba viszi a dolgokat...

Akármennyire erőlködik, szomorú szemei szegletében kövér könnycseppek jelennek meg, csak hogy aztán arcán végiggördülve a ruháját áztassák.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Szótlanul nézi, ahogyan Tia arcán legördülnek a könnyek. Barátian átöleli a vállánál fogva, s halkan suttog neki.*
- Sírd ki magad...nyugodtan. És ha úgy érzed, hogy elég, mond el mivel bántott meg...ha akarod...

[Hakea Ello]

(Tia)

Nem idegenkedik az embernő ölelésétől, de könnyei hamar elapadnak és alábbhagy a sírással.

-Megbántott. És engem nem könnyű megbántani, azt ugye tudod? El tudod képzelni, mi kell ahhoz, hogy engem így lerendezzen. Lassan úgy érzem, hogy jelenlétemmel többet ártok a társaságnak, mint hogy hasznára lennék.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- De mégis mivel? Azzal, hogy fenséged-nek nevezett? Vagy maga ez a komor passzív viselkedés? Mond el kérlek, hogy mi vezetett eddig, hogy így összetört lelkileg. Ha mással nem is, legalább meghallgatlak - s ezálltal valamit tudok törleszteni azért, hogy én újra érzek, s remélek...ami nagyrészben a Te érdemed!