(Tia)
-Shanil én...
Elviharzott. A helyzet igencsak kínos, talán még kínosabb az előzőnél is. Tia hosszasan néz a pap után, de nem megy utána, túl sok gondolat tódul a fejébe hirtelen.
<Szomorú. Nagyon valószínűtlen, hogy csak beszélgetni akart, akkor nem rendezett volna ekkora parádét. De mi van, ha mégis...akkor még egy embert megbántottam.>
Sokáig áll egymagában, lehorgasztott fejjel a pult előtt. Emlékek törnek rá, melyek arra emlékeztetik, miért nem kedvelte sokáig az emberek társaságát. Nagyjából öt perc után azonban észbekap, és úgy véli, ha már Shanilt is megbántotta, akkor legalább a többiek miatt ne legyen lelkiismeretfurdalása. Halkan odamegy Trisháék asztalához, majd, megvárva amíg az épp soron lévő befejezte a mondandóját megszólal.
-Nem zavarok? Úgy érzem, hogy lenne még közölnivalóm veletek. Ezúttal nem a küldetéssel kapcsolatosan.