Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Nem tudom hol vannak a többiek, de még nem jött el az éjközép ideje. Gondolom mindenki más megvárja az időt, s csak reménykedem, hogy Geron közben elaludt, s nem is sejti ténykedésünket a háta mögött. Sokat kockáztatott azzal, hogy beengedett minket a városba, s elbújtatott, de mégis... kétkedek felőle, kétkedek az őszinteségében. Na most már mindegy... ha már belekezdtem elmondom amit láttunk. Legalább addig is törheti a fejét, hogy mi legyen... Szóval... Amikor besettenkedtünk a városba és lemásztunk a létrán, Geron sietősen és idegesen a folyosóval szemközti ajtót nagyon gyorsan bezárta, s elrejtette a kulcsát... Valamit titkol, valami van lent az ajtó mögött... és nem csak én gondolom így... Layla is kétkedik benne, pedig állítólag nagyon jó barátok évek óta - és itt a bibi szerintem - legalább benne meg kellett volna bíznia, de nem, előtte is titkolja az ajtó mögötti helyet... Nem tudom miért, de nagyon úgy érzem, hogy meg kell néznünk mi van odalenn... mert fontos lehet számunkra...
De addig is, míg eljön az óra... megbizonyosodnék arról, hogy Geron elaludt, s biztosítanám a nyugodt álmát - de ennek egy feltétele van... Önnek őriznie kellene az én álmomat, hogy semmi - semmi sem ébresszen fel ez idő alatt... Vállalja?
*Kérdőn tekint Tupatra. Tudja, hogy most sok mindent elárult ezzel kilétéről, de valakiben meg kell bíznia - és reméli, hogy a törpe a megfelelő illető bizalmára.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat komoran hallgatja végig amit SZemi mond...*
- No... újabb rejtély. Én is elmondok amit tudok... azt az alagutat kőfik faragták a földbe. Hozzám hasonlóak építették, de nem is akárhogy... a hazáméhoz illő szilárdsággal és masszivitással... üdítő volt keresztül menni rajta. Erős... több századon át fog dacolni az idővel az biztos! De ajtó... nos, népem sarjainál nem szokás ajtókat emelni járatok közé... egészen biztosan utólag építették be. Emberek... így... egészen biztosan nem odaillő dolgot rejthet... jó lesz megnézni...
* Ám amikor Szemi előáll az ötletével...*
- Jól van no... de kitől kell hogy megvédelmezzem az asszonyságot? Talán valamiféle bestiák ólűlkodnának errefelé, vagy micsoda? De jól van ehh... ha ember szemeinek jobban tetszik a dolog...
* Azzal felpattan és kivonja csatabárdját....*
- Hol őrködjek némber?

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Tupat eszmefuttatását egy bólintással nyugtázza, örül neki, hogy őt nem kellett sokáig győzködni a dolog fontosságáról.
Amikor a törpe felpattan és kivonja a csatabárdját Szemiből kedves nevetés tör fel. Odalép hozzá kezével végigsimít az arcán és még mindig mosolyogva szól hozzá.*
- Ennyire nem kell hevesnek lennie - nem ilyesmi veszély fenyeget. Pusztán csak abban kell álljon az őrködése, hogy senki ne ébresszen fel idő előtt - amíg én magamtól fel nem ébredek - nincs bestia, nincs szörny, csak nem szabad felébrednem idő előtt. Ezt itt - *és bök egyet a csatabárdra* - meg nyugodtan elteheti, nem lesz rá szüksége.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat meglepődik a nőn... komoran hallgatja végig, majd belátva, hogy fölösleges harciaskodnia, elteszi bárdját...*
- Asszony, legközelebb szolj ha fegyverre lesz szükség, nem ismerem ki magam a bűbájok terén... min nevettél az imént? Tán nem hiszed hogy megvédelmeztelek volna? Jöjjön csak lény két lépésnyi körzetedbe és lecsapom a fejét höh!

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Bűbáj? Nincs ebben semmi bűbáj - ahhoz nem értek...
Hogy min nevettem? - kedvességén, és azon a tetterőn, ami magából árad, mert jól esett a védelmezni akarása - és - aranyos vot nagyon, ahogy a vélt ismeretlentől is megakart óvni... - már régen volt, hogy valaki is ily dolgokat váltson ki belőlem.
*Szemei egy pillanatig feketébe borultak, majd gyorsan el is fordult a törptől. Lassan odalép az ágyhoz, leül, leveszi a cipőjét - és el is nyújtózik utána az ágyon.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

<... Ehh yrch legyek ha értem mitől lett hírtelen iylen érzelgős... csak azt mondtam lecsapom a fejét erre... ehh úgy tűnik kevés volt ez a másfél évszázad a kiismerésükre no!...>
* A törp rezzenetlen arccal válaszol vissza...*
- Megvédeni pedig ne makármitől kell hölgy... az illem és a bajtársiasság is így követeli, no meg a veszély, mely fenyegethet... ezen aligha lehet mosolyogni...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Amikor hallja a törpe szavait visszafordul feléje. Arcán hála és köszönet tükröződik, és a boldog kis mosoly még mindig ott ül szája szegletében*
- Úgy látom ismét nem értett meg, talán ha megpróbálom még egyszer...
Pusztán arra kértem, hogy őrizze álmom, hogy senki ne ébresszen fel, s erre hevesen felpattan és kivonta a fegyverét - ez a tett hozta ki belőlem a nevetést - mert jólesett az amit tett, és ahogyan tette...mert kedves volt, aranyos - és... no nem hiszem hogy megtudom valaha is értetni ezt magával... Nem magán, s tettén mosolyogtam, hanem azon a szituáción ahogyan megtörtént... De egy a lényeg, hogy nagyon jól esett a reakciója, az hogy ily idegenül is megakar védeni bármi is jöjjön...
*Befejezvén folytatja a készülődést, hogy álomra hajthassa a fejét, s ott egy más világban folytathassa ténykedését.*

[Norrec]

(Garret)

*A lány szépsége teljesen megigézi,az érintésére kellemesen végigborzong.A szavai sejmessége még mélyebben átjárja lelkét.A gondolatait teljesen eltörli és csak Leyla jár az eszében.A varazslatokkal már találkozott.Nem is kevéssel tehát nem nagyon foglalkoztatja tudja nagyobb esélyük ha varázshasználók is segítik.De ez is csak pillanatra fordult meg a fejében,mert ekkor belenézett a lány szemeibe.Gyönyörű barna szemek teljesen megbabonázzák.Miután Leyla elmondja mondanivalóját nem tétovázik Garret és gyengéden de mégis szenvedélyesen megcsókolja.Az ajkai puhasága teljesen elkábítják,az ízük pedig arra ösztönzik hogy örökké az övé legyenek.Gyengéd csókokkal halmozza el minden porcikáját.Miközbe ezt teszi keze se tétlenkedik.Felfedezőútra indul e gyönyörű testen.Bőre selymessége teljesen felhevíti a gladiátort.*

[Layla]

(Layla)

*Garret érintései nyomán felperzselődik a bőre. A szíve hevesen dobog, szinte kiugrik belőle, ahogy lehunyt pillái mögül is tisztán ki tudja venni a gladiátor alakját...csókjai édesek, forrók, nedvesek, gyengéden tapadnak tűzpiros ajkaira. A lány kisiklik a férfi ujjai közül: kicsit játszadozik vele, vajon medig bírja...meddig bírja ki anélkül, hogy megérinthetné, hogy érezhetné az illatát, mely annyi férfit elkábított már... Mosolyogva nézi Garret-et, majd egy hirtelen mozdulattal leteperi az ágyra. Csak egy érzés suhant át rajta, az alapelve: jó kapni is, de a legjobb mégis adni. És ő most adni akart: kényeztetést, gyönyört, hadd érezze át a gladiátor, miben részesül az, aki felajánlja magát egy boszorkánynak. Energiái máris termelődni kezdtek benne, s a lány beharapta ajkait, nehogy előtörjön belőle a szenedély mámora. Lassú, kéjes mozdulatokkal elkezdte lehámozni a férfiról a ruháit, és várta a hatást... a hatást, amit ő teremtett meg a gladiátorban.*

[Norrec]

(Garret)

*Amint a gyönyörűség elkezdi levenni róla ruháit, ő sem tétlenkedik. Amint Layla blúzát gombolja, kiélvezi teste minden apró részét. Melleire több időt szán. Óvatosan leveszi a melltartót, majd szép lassan elkezd játszani a gyönyörű dombokkal. A lassú játék egyre gyorsabb és szenvedélyesebb lesz, míg a blúz lekerül a földre. Ekkor hanyadt fekteti a nőt, és szájával halad tovább lefelé. A szoknyától gyorsan megszabadul,majd az alsóneműt teljesen megörjítve lerántja majd megízleli a női áldás ízét. Először a szeméremdombját csókolja végig, majd rátér az ajkaira. Ezeket felváltva szívja és nyalja. Szinte teljesen elveszti az eszét,oly finom és puha, még sose találkozott ennél szebbel.A keze sem tétlenkedik és megindul a nő kéjbarlangja felé. Először csak felszínesen izgatja majd az egyik ujjával egyre mélyebbről.Mikor látja h Layla már nem bírja soká hagyja, hagy folytassa tovább a nő az ő kényeztetését.*

[Layla]

(Layla)

*Forróság. Édes levegő csapja meg a lány érzékeny orrát. Friss szél, mely jeges, mégis kellemesen felmelegíti Layla-t. Nem mer a gladiátorra nézni: nem mer, mert érzi, még inkább elveszítené a fejét. Csak csendesen, halkan pihegve fekszik az ágyon, körmei a lepedő bugyraiba vájnak, úgy élvezi a férfi kényeztetését és lágy érintéseit. A kéj a csúcspontjára hág a testében, szemeit mintha parázs égetné, minden idegszála megfeszül és úgy próbálja befogadni magába a mana éltető erejét és ízét...energiája már visszatért, de nyögései még sokáig zengenek a kis szoba földöntúli csendjében...a lány egy hirtelen mozdulattal feltápászkodik és Garret-hez mászik a puha ágyon: keze a férfi ingje alá csúszik, majd egyre lejjebb, még lejjebb, és érzi, ahogy ujjai alatt lüktet a gladiátor izmos hasa...*

[Norrec]

(Garret)

*Érzi amint a lány keze egyre lejjebb siklig a testém. Érintése oly finom, meleg és mégis megremeg tőle. Nem tudja meddig bírja ezt a játékot,de látja hogy Layla is kínlódik érzi amint a lány keze egyre lejjebb és lejjebb csúszik míg le nem ér Garret büszkeségéig. Eközben Garret sem tétlenkedik és a lány mellét és kincsét simogatja,kényezteti. Szájára csókokat lehel. Észre se veszi mikor kerül le róla a gatyája.*

[Layla]

(Layla)

*A lány keze eléri a férfi hímvesszőjét, majd csókokkal árasztja el azt. Ajkai vad táncot lejtenek az izzó bőrön, és érzi, ahogy Garret teste egyre lázasabban simulna az övéhez. Még egy darabig játszadozik a férfival, teljesen feltüzeli, felhevíti, majd átöleli és úgy folytatja tovább Garret kényeztetését. Ajkai ézédesen forrnak egybe a gladiátoréval, ahogy szomjasan csókolja a száját, vadul, mégis gyengéden, teste érzékien remeg a férfi kezei között...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Lefekszik az ágyra, s a régen megtanult módszerrel pár perc alatt mély álomba zuhantatja tudatát. A megszokott színes masszán átlép egy olyan világba, melynek ismerete csak keveseknek adatik meg. Ő is e kevesek egyike. Határozottan süllyed bele az álomvilágba, melyben oly sok időt töltött eddig, s melyet még jobban megszeretne ismerni, de most nem ezért jött ide. Az álomvilágban létező különleges képességét előtérbe helyezi - egy bizonyos személy antiss-sugárzását keresi. Tudatából a láthatatlan csápokat a szélrózsa minden irányába útjára engedi és vár, hogy valamelyik csáp érzékelje Geron jelenlétét.*

[Norrec]

(Garret)

Leyla játéka még jobban felizgatta. Úgy érzi hogy most azonnal magáévá kell tennie míg ez az istennő itt nem hagyja. Ezért határozottan megfoglya és maga alá helyezi, majd férfiasságát bevezeti a lábai közé. A csodálatos érzéstől azonnal felnyög,amint teljesen beférkőzött a nőbe. Malyd óvatosan elkezd benne mozogni.Az élvezettől teljesen elakad a lélegzete. Miközbe kiélvezi a szeretkezés minden pillanatát odafigyelt hoogy a nőt se haggya cserben. A melleit és ajkait ízlelgette. Forró csókokkal halmozta el a nyakát, de a folyamatos mozgást a kélyben nem hagyta abba. Egyre gyorsabban veszi a levegőt, de a vég még messze van. E gyönyörű alkalom minden percét, minden másodpercét ki akarja használni, ezért amikor közeledik a csúcsra tempója alábbhagy, hogy újúlt erővel vethesse bele magát ismét az élvezetbe.